Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)

1854-04-22 / 1235. szám

1854. ötödik évi folyam előfizetési föltételek Vidékre postánkü­ldve. Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 „ — ., „ A havi előfizetés, mint a számonkintt e­l­a­d­á­s is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ n,*gz ügyelt tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: Orl­ utcza 8-dik szám. Szerkesztési Iroda: Orl utcza 8- a Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 kr­p Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgc kraj­­ozárjával számíttatik. A be­iktatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­­sábos sora 5 pengő krajerár- jával számíttatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Szombat, ápril 22-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáns napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás ízesíti második évnegyedi ápril-júniusi folyamára. Vidékre postán küldve 5 írt. Budapesten házhoz hordással 4 írt. p.p. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­utcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve k­ödendők. Pesti Napló kiadó­hivatala. P­e­s­t, ápril 20-án. Hivatalos kézből vesszük a következő örvendetes ér­tesítést : Sz. kir. Pest városa községtanácsa a császári kir. Apostoli Felségünk házasságra lépése napjának dicsőítésére folyd hó 12-én hozott határozatain kívül mai nap tartott ülésében folytatólag elhatározta, miszerint Pest városa részéről a legmagasabb tróln lépcsőinél egy legalázatosb szerencsekivánd felirat tétes­sék le. Folyd hó 24-én továbbá Pest városa minden egy­házaiban ünnepélyes isteni szolgálat fog tartatni,melyben az összes testületek, s a tanuló ifjúság részt veendnek, S melynek végeztével a nyilvános ápolás alatt létező szegények, s jótékony intézeteken kívül a többi itteni szű­kölködők is kegyes adományokkal fognak megaján­­dékoztatni. Ezen utóbbi czélra már nevezetes, később köztudomásra hozandó adakozások folytak be. Pest - Buda városok községei a legfelsőbb összekötés ünnepélyére Bécsben megjelenendő országos küldöttség mellett polgármestereik által fognak képviseltetni. A már múltkor szóba hozott nyilvános vigalom is, melyben az illető hatóságok főnökei részt veendnek, szinte az nap okvetlenül végbe menend. Hasonlag községtanácsi határozat folytán Szent­­p­é­t­e­ry hírneves művészünk vert műben egy képet ké­szített, melynek rendeltetése , e részben kinyerendő fel­sőbb engedély mellett legfelsőbb helyen legmélyebb hol­­dolattal felajánltatni. A cs. kir. sz. kebelbeli nagykereskedőség a közelgő legfelsőbb összekötés alkalmából Pest városa tanácsá­nak 500 pftot oly végre szíveskedett átküldeni, misze­rint ezen összeg a­ pesti szegények házának fölépítésére fordittassék. Végre a körösi telek megvétele felsőbb helyen jóvá­­hagyatván, az azon felállitandd elemi, reál s felsőbb jó­­váhagyás esetére a József ipartanodákhoz is az alapkő folyó hd 24-kén fog ünnepélyesen letétetni. T a 8 n­á d, (Közép-Szolnok) apr. elején. A világ minden zugát oly igen elfoglalt török-orosz ügy, valamint az újabban fölmerült görög lázadás álta­lános és részletes leírása által annyira tömöttek szerk. út köztiszteletben álló lapjának sorai, hogy nekünk sze­gény vidéki levelezőknek, kiknek nem lévén alkalmunk fejtegetni a világ mozzanatait, csaknem aggodalommal kell küzdenünk, hogy várjon kapunk-e egy kis tiszta lapot a különben sok, csak új híreket kereső egyének előtt olvasatlanul maradt tudósításaink számára. Nem áll tehetségemben, hogy valami különös újdon­ságokkal lephessem meg e lap olvasó közönségét, mert hiszen mit is lehetne mondani nevezetest egy ily vi­lág közepétől távoli vidékről. Igaz ugyan, hogy mi sem vagyunk hijjával a politikusoknak, kik messzevágó ter­veikkel szeretnék igazgatni a keleti és éjszaki ügyeket, s újabb meg újabb felvilágosításokat hoznak a dol­gokra nézve, de melyeket rendesen halomba dönt egy nem remélt hírlapi tudósitás és távirati sürgöny. Azért is tanácsosabbnak tartjuk azokról­­hallgatni, s egyedül közéletünkből meríteni egyszerű tudósitásun­­kat. — A világ zaja reánk nézve nem tett oly hatást, hogy a jó és nemes iránti fogékonyságot elfojtotta volna keblünkben, mert Istennek hála­ mi is ébredünk s kezd­jük ismerni a kort, mely a haladás kora: igaz ugyan, hogy a haladási szikra még nem él itt a keblekben oly melegen, mint talán más vidékeken; de már magában vé­ve talán az is elég, hogy ha mi is kezdjük érezni a haladás szükségességét. Kibontakozva lelkünk és eszünk a szűk körből, mely között eddig parlagon hevert, egy szebb, egy tágabb világot kezdünk magunk körül teremteni. Itt is lejártak a napok, melyek szűk körre szorítkozva egyedül csak önmaguk számára futották meg a fényes pályát, kizárva körükből minden szépet és jót. Honnét e vál­tozás ? Mi okozza e jobb fordulatot? Bizonyosan nem más, mint belátva nálunk az értelmes rész azt, hogy bi­zony az a tétlenség és részvétlenség szerepe nem igen tisztességes, elhatárzák magukban , tenni valamicskét a honért és nemzetiségért. E tett bizonyítására legyen elég mondanom csak annyit, hogy míg a múlt év­ben nagyszerűen hallgattunk, semmire nem ébredve, jelenleg legalább nyilvánulni kezd a meleg rész­vét nem megvetendő számú hírlapok járatása ál­tal. A nemes törekvést bűn volna elhallgatni, és való­­ban részemről kimondhatlanul örvendek, ha írhatom azt, hogy e kis vidéken, hol ezelőtt lapokat olvasni alig lehete, jelenleg alig van valamire való ház, hol egy, vagy más hírlapot ne kapjon az ember; sőt mi több, még oly házaknál is találkozunk hírlap s más érdekes olvasmánynyal, hol arra ezelőtt kevés idővel még csak gondolni sem lehete. — Istené legyen a dicsőség! az embereké a köszönet, hogy megértve a kort, igyekez­nek haladni a szép mezőn. És ne haljon ki a keblekből soha a nyelv iránti szeretet, legyen előttünk annak fel­virágzására munkálni szent czél, adjuk oda filléreinket, és győződjünk meg arról, hogy azon néhány fillért nem a könyvszerzők vagy hírlapszerkesztők telhetetleneknek mondani szokott zsebeikbe, de nyelvünk felvirágzá­sára hullatjuk, mi mindenesetre megérdemli az áldo­zatot. Némileg tehát e téren a haladás mezején volnánk, de fájdalom­­ nem így vagyunk a nevelés ügyével, mert e téren most is csak a régiek vagyunk, most is a leg­nagyobb mértékben sántikálunk, pedig a nevelés, de jó nevelés volna alapja egy közös boldogságnak, egy közös jóllétnek. A Magyarországon több helyeken létre­jött vasárnapi iskoláknak minden jól és nemesen gon­dolkodó lélek örvend, s azon egyszerű, de igen is kívá­natos óhajtás él keblünkben , hogy bár mielőbb jönné­nek létre a vasárnapi iskolák vidékünkün is, mert va­lamint más vidék lakóira, úgy mi reánk nézve is boldo­­gítólag hatna egy ily üdvös dolog, és ennek szükségét annyira érezzük, mint a mindennapi kenyér nem létét. De fájdalom , hogy nemcsak ehhez nincs reményünk,­­ hanem a már fenálló iskolák is a községek hibá­jából a legelhanyagoltabb állásban vannak. Nincs senki , ki ezen ügyet meleg kebellel felfogva pár­tolná, s oly üdvös fellépéseket tenne, mely által a ben­nünket környező s mondhatni minden kiképzettség nél­kül felnőtt ifju nemzedék jobb jövendőjét megalapítaná, pedig csak erőteljes hang kellene, mely mindenesetre­­ viszhangra találna, s lennének elegen, kik felfogva az­­ ügy fontosságát, nem hangzanának el a szavak a pusz­tában. — Elhallgatom a reform, hitűek itteni iskolások állását, elégnek tartom rövid rajzát adni a vidék falusi iskoláinak ; ezekben rendesen fiatal, tapasztalatlan, vagy igen koros s az idő haladását felfogni nem bíró egyének ütlegeikkel szorgalmazzák édes növendékeik­nek fejecskéikbe a nagy A-t, s mindamellett is, hogy nem az új humanistikus szelíd rendszerből merítvek a serkentő eszközök, három vagy négy év múlva is úgy kerülnek ki tudományos kezeik alól, hogy olvasni alig tudnak. Írni meg épen nem,­­ különben a szülők is elég bűnösek, kik gyermekeiket az esztendőnek csak bizonyos részében küldik iskolába s akkor is egy nap megy , három nap otthon marad , mert vagy egy, vagy más hasztalan ok miatt nem eresztik föl, s igy, mit egy nap tanult, azt három nap alatt tö­kéletesen elfelejti, de vannak oly tehetős szülők is, kik nyáron által inkább lovaik vagy ökreik legel­tetésével foglalkoztatják fiaikat, télen pedig guba vagy csizma nem léte miatt nem küldik iskolába, s így felnőnek a nélkül, hogy valamit tudnának, vagy lega­lább érezték volna az iskola szagát. — És ez szüli mindazon sok részat, mely oly gyakran adja elő ma­gát közéletünkben. — A magas kormány tudtunkra a legüdvösb rendeleteket adta ki; a felelősség a hi­ányos végrehajtásért egyedül a községekre háramlik. — Jövőnk csak a felvilágosultság tere lehet, s ha a felvilágosodást mi magunk nem mozdítjuk elő, akkor min magunknak épen úgy teszünk kárt, mint a minket környező köznépnek. Ezek tőlünk várnak, s ha mi teszünk, ők nem maradnak el, látva a jó példát, követni fogják azt. Csak egyetértést kell tudni tartani és ez egy által oly sokat lehet előteremteni , mennyit egyelőre gondolni nem valünk képesek. A legközelebbi postán érkezett Vasárnapi újság érde­kes tartalma és csinos kiállítása nagy meglepetésünkre volt. Köszönet Pack Albert úrnak, hogy a Szépirodalmi lapok kora halálával nem hagyta meghalni saját mun­kásságát , de sőt e lapok létre­hozásával minden iroda­lom-barát előtt ugy mutatá föl magát, mint virágzásnak indult irodalmunk egyik tiszteletre méltó tagját. Kíván­juk is ez uj feladatához adjon isten sok lelki erőt és kitartást, a Vasárnapi újságnak pedig hosza elfogyhat­­­an életet. , Ó-Orso­va, apr. 16. *** A török-orosz háború színhelye egész határun­kig kezd kiterjedni. Pénteken reggel mintegy 1­2 század kozák szállotta meg Turnu-Severint, mely városka tőlünk 3 órányira fekszik. A múlt éjszaka ezen kozá­kokból mintegy 10 ember, 1 tiszt vezetése alatt Vecse­­rováig portyázott, a faluba bementek, s néhány óra múlva ismét kihúzódtak. (Vecserova oláhországi kis falu néhány házzal, a Duna balpartján, szemben a török várral, tőlünk csak 1/2 órányira). Az adakalchi (uj­or­­sovai) várparancsnok az oroszoknak Vecserovába jö­vetelét megtudván, s azt hívén, hogy a kozákok a falu­ból ki nem takarodtak, ma reggel pl­­ órakor a falut álgyúztatni kezdi, azonban mintegy 9 lövés után látva, hogy csak a szegény oláhok futkosnak ki a faluból, megszűnteté az álgyúzást, mi egyébiránt semmi kárt sem okozott. — A szegény oláhok közöl többen lélek­szakadva menekültek hozzánk — s nincs nagy bátorsá­guk a visszatérésre. „Árpád“ gőzös — egyedüli hajónk, mely most Orso­­ván alól is szeldeli a Duna hullámait — Turnu Seve­­rinből tegnap visszaérkezett, s tegnap és ma a szállí­tással sietve foglalkozott. SITRVILLE EZREDES. Regény a császárság idejéből.*) SUE JENŐ után 6 é­r­d. (Folytatás.) XI. Az elválás. A herczeg lassan kint visszanyerő maga feletti hatal­mát, melylyel mindig bírt, elcsillapodott, vonásai újra görcsös hidegvért fejeztek ki, mely még ijesztőbb vola haragjánál. — A­mit ön mond, asszonyom, abban valami igaz is van----Nagynénje még ma estve­ fogja e házat elhagyni, de ön, ön soha.... Tehát vallomásokra került a dolog? Annál jobb, asszonyom, ön engem felbátorít. ... Ön megvallotta nekem vétkes szerelmét, hogy bizonyítsa, miszerint el kell válnunk, én megvallom önnek mind­azon gyalázó okokat, melyeknél fogva nekem lehetet­len öntől elválni. . . . — Ön elrémít, uram. . . . — Ez előérzet, asszonyom. . . . Hallgasson csak.... Én mesterember fia vagyok. Sem nevem, sem vagyonom nem volt, midőn a forradalom kiütött, hanyathomlok neki rohantam, s megfutottam pályámat. Következett a császár, és szerencsémnek feltette a koronát. Csakhogy ezen szerencse ideiglenes volt, s mindenem a csá­szártól jutott, vele együtt el is veszthetem mindenemet. Ön, asszonyom, érzékeny kebellel bir; de én, lássa, én kapzsi, dicsvágyó, hivalkodó vagyok : ez az oka, hogy helyzetem ki nem elégíthetett. Voltak hivatalaim, de nem volt örökségem; Bracciano herczeg voltam, de Morisson János minden kapcsolat nélkül állt a világ­ban, tegnapi nemességének nem voltak gyökerei. A *) Lásd Pesti Napid 1234. számát. császár elhatározá, hogy önt, asszonyom, feleségemül adja. E házasság kielégité kapzsiságomat; mert a csá­szár több mint négy milliót érő fekvő javait visszaadó önnek és nagynénjének. E házasság kielégité dicsvá­gyamat és hiúságomat, mert Francziaország legré­gibb családainak egyikével hozott rokoni kapcsolatba.... S már most akár fentartja magát a császárság, akár nem, azon esetre is, ha a Bourbonok visszanyerik a trónt,­­ akár elősegíti ön a jövőre c­élzó terveimet, akár nem , én úgy fogom felhasználni „rokonaink“-at, hogy bennök a leghűbb szövetségesekre számolhassak . . . ha egykor tudnillik reájuk találok szorulni. Imhol, asszonyom, az okok, melyeknél fogva, mig csak egy parányi lélek, mig csak egy árnyéka az akaratnak ben­nem lesz, sohasem adhatom megegyezésemet a kívánt elváláshoz. — Jól van, uram, kiáltott Johanna, most már min­dent értek ! . . . Tartsa meg hát jószágaimat, én önnek adom. . . . Biztosítsa nekem a legszerényebb évi jöve­delmet, egyebet semmit sem igénylek. . . . Ily áron, megegyezhet ön az elválásban. — Ha ön estén volna most, asszonyom, könnyen sértve érezhetném magamat ez ajánlat által, mely nem egyéb, mint újabb megbántás. Tegyük fel, hogy elég nyomorult volnék elfogadni, mit ön nekem ajánl, de hiszen az elválás által épen azon kapcsolattól fosztana meg, melyet hogy fen kell tartanom, már száz okkal eléggé bebizonyítottam önnek. — Oh istenem ! istenem ! siránkozik Johanna, arc­át kezébe rejtve. — Ön, asszonyom, maga példájával bátorított engem őszinteségre. Annál roszabb, ha az, a­mit mondok, sérti önt. A­mi szívét illeti, arra keveset számoltam, mert nem szeretem magamat csalódásokban ringatni. . . . De a­mi elveit illeti, ezeket elég szilárdaknak hivom, s nem gondoltam soha, hogy valaha megcsalt férj szere­pét kelljen játszanom. . . . Azonban igyekeztem önnek tetszeni: nem sikerült. . . . Azon kézzelfogható elő­nyökkel vigasztalom hát magamat, melyek rám házas­ságunkból hárulnak. . . . Jóllehet kiállhatlanok voltak nekem nagynénje gúnyolódásai és megvető modora, mégis beleegyeztem, hogy velünk lakjék ; jóllehet ön bizalmas viszonya Surville ezredessel nekem nem tet­szett, mégis, újra mondom, elveit sokkal szilárdabbaknak hivem, s ez ismeretséget nyugtalankodva, de komoly félelem nélkül tűrtem. . . . íme, csalódtam. . . . Önnek unokatestvére, Surville ezredes méltatlanul visszaélt a szabadsággal, hogy önt akármikor láthatta. ... — Surville ezredes ! kiáltott Johanna elámulva. Surville ezredes! . . . — Ej, édes istenem! Meghiszem én önnek, asszo­nyom, hogy e szerelem csak plátóni szerelem volt; an­nál jobb. . . . Gyanúm­ alaptalan volt; még jobb. . . . Ön készebb meghalni, mint kötelességei ellen véteni; még annál jobb . . . Mindezt erősen hiszem. De most már jótállok önnek, hogy élni fog és kötelességeit nem sértendi, me­rt ezentúl őrködni fogok ön felett. . .. Sur­ville ezredes, ha visszatér, át nem lépi többé küszöbö­met, nagynénje pedig mindjárt holnap elhagyja e há­zat. . . . Most már remélem, asszonyom, meg van ön győződve, hogy hasztalanság az elválást pengetni. . . . úgy veszem észre, ön nem igen ismeri a törvényeket; én tehát egyszer mindenkorra tudatom önnel, hogy az elválást nem eredményezheti egyéb, mint közmegegye­zés, vagy súlyos vétség, vagy összeférhetlenség. Az elsőre nézve, ahol én sohasem adandóm megegyezése­met; a két utóbbira nézve, maga is,kénytelen bevallani, én sohasem sértett­ül meg azon tekinteteket és tiszteletet, melyeket önnek helyzete igényelt. Az összeférhetlenség erőszakoskodásokban szokott nyilatkozni, s ön engem egyetlen efféle ténynyel sem vádolhat. Hogy végezetül a végső, a halálos csapást mérjem reménykedéseire, asszonyom, ki kell önnek mondanom, hogy a császár, épen mert ő maga is elvált s mert ez esemény a legsú­lyosabbak egyike volt, sokkal nagyobb államférfi, sem­hogy kérlelhetlenül ellene ne szegülne a visszaélések­nek, melyekre valaki az ő példája után kísértést érez­­hetne. Ki kell önnek mondanom, hogy már eddigieket válóperre nézve kereken megtagadó beleegyezését, jól­lehet e beleegyezést az egyiknél a felek közmegegye­zése, a másiknál a nő botrányos magaviselet é­s a férj alapos panaszai sürgetni látszottak. ... Ha ön kétke­dik e tények valóságában, majd midőn haza­jövök az államtanácsból, elhozom önnek a jegyzeteket, miket a császár sajátkezűig irt e válóperi folyamodványokra. . . . Hanem ezer bocsánat, asszonyom, a Tuileriákba kell mennem. . . . — Önnel megyek, uram, szólt ekkor egyszerre Brac­ciano herczegnő, könnyeit törölve s fejét méltósággal fölemelve. Én a császár lábaihoz vetem magamat, és mindent megmondok neki. — Nem ön, gyermekem, de én fogok rögtön szólani a császárral, mond ekkor Montlaur tábornagyné, be­nyitván Johanna h­álókamrájának ajtaját. — Nagynéném­ ! kiáltott Johanna, és karjaiba vetette magát. — Ön kihallgatta beszélgetésünket, asszonyom! mond Bracciano herczeg szemtelenül. — Istennek és anyának mindent szabad hallani, vi­­szontá Montlaur tábornagyné méltósággal. Ezután Johannát gyengéden hálókamrája ajtajáig ve­zetvén, ezt mondá : — Vonuljon vissza szobájába, édes gyermekem, és várjon reám. Johanna, megtörve annyi érzelemhábortól, lankadtan egy karszékbe hanyatlott; nagynénje bezárá az ajtót, visszatért a társalgási terembe, csengetett, és lesújtó megvetés mosolyával így szólott Bracciano herczeghez: — Morisson uram, ön ugyancsak gyáva, de ugyan­csak könyörtelen is. . . . Egy komornok lépett be. — Kocsimat, mond a tábornagyné. — Hogyan, asszonyom, kiáltott Bracciano herczeg, ön menni akar. . . . — Megyek a Tuileriákba és mindent megmondok a császárnak. (Folytatjuk.) 92—1235 AUSZTRIAI BIRODALOI. (D. C.) B­é­c­s, april. 20. Az állampapirospénz-forga­­lomnak martius végéveli közzétételénél, mely semmi jelentékeny különbséget a feb. végén volt s 149,880,692 p. forintig terjedő forgalommal egybevetve nem mutat, miután forgalomban még 100,694,765 ft., a banknál pe­dig 49,154,308 ft van, a pénzügyminisztérium kibocsát­­ványában az mondatik, hogy : ezen forgalomban levő öszveg hónapról hónapra azon számban fog kevesbülni, melyben a kényszerkerettel forgalomban létező állampa­­pirospénz beváltása a bankpénztáraknál történik, — a bankkali egyezés következtében f. évi febr. 23-káról, ezentúl állampapirospénz sem készittetni sem kiadatni nem fogván. — Miután ezen a bankjegyekért beváltott állampapirospénz a nemzeti bank állásáróli időszaki közzétételek által különben is köztudomásra jut: ennél­­fogva a a jövőben a pénzügy­ igazgatóság csupán a nem kényszer-keletteli forgásban levő váltópénzjegyeket te­­endi közzé. A felebbi tekintetekben foganatba vett in­tézkedések teljesítése végett valószínűleg az állampa­­pirospénznek egy erre nézve alkalmasnak látszó időköz alatti formális beszedése fog megkezdetni. A „Corr. Ital” reményét fejezi ki, hogy az ausztriai kormány nem fog sokáig várakozni, és hogy H­e­s­z bá­ró egy végleges határidőt tűzend ki az Ausztriától ja­vaslott egyezmény elfogadására, s így vetend véget a porosz kabinet ingatagságának. A Bud. Hírlap jelentése, hogy H­e­s­i báró ma Bécsbe viszszaérkezik, alaptalan. Bécsből ápril 14-kéről egy rajnai lapnak imezt írják: „Itt pontosan értesítve vannak az orosz ügynö­köknek a kisebb német udvaroknak­ azon működéséről, hogy egy szövetségi conventio létrehozása meghiúsul­jon, — ámde ez semmi aggodalmat nem gerjeszt, mi­vel a sokkal fontosabb, t. i. a porosz-ausztriai conven­tio, már megkötöttnek tekinthető. Az e tárgybani késle­kedést szinte csak Budberg báró Berlinbeni törek­véseinek köszönhetni. Meyendorff úr mint ügyes diplomata az itt lengő „nyugati szélről“ vajmi jól van értesítve, s már felhagyott szándékával, hogy az orosz ügy javára siker nélküli erőködéseket tegyen. KÜLFÖLD: Francziaország. A „Pays“ egyik czikkében, melyet lapja élén közöl, vádolja az orosz diplomatist, misze­­szerint Spanyolország és Portugá­liában, amott karlista itt miguelista zavarokat szándékozik támasztani, hogy ez által a nyugati hatalmaknak bajt okozzon. Hat hét óta számos utazó orosz, kik között több katonatiszt van, érkezett Lissabonba, s azután részint észak, részint pe­dig délfelé tovább utaztak, így egész Spanyolországot orosz ármányok szőtték körül. A barcelonai karlista demonstrációkban a közvélemény orosz ügynökök mes­terkedéseit látja , sőt nem kevesen még azt is állítják, hogy azok pénzt osztottak ki a munkások közt — a forradalom előidézésére. Megjegyzésre méltó azon ta­nulság , melyet a nevezett lap az érintett tényekből von : „Ezen machinatiók — úgymond — a félsziget két államát csak megerősítheti azon meleg rokonszenvben, melyet azok a Francziaország és Anglia által keleten követett politika iránt hangosan tanúsítanak.“ Spanyolország, Madrid, ápr. 9. — A „Times“­­nek egy madridi levelezője ápril 7-kéről jelenti, misze­rint az amerikai követ 5­kén sürgönyöket kapott kor­mányától a „Black Warrior“ éjszakamerikai hajónak Havannában történt elvétele miatt, s a dolog azonnal barátságos után kiegyenlíttetett. A span­yol kormány elismerte, hogy Cuba főkapitánya, Pezuela tábornoknak nem volt joga ezt tenni, minek következtében az elég-

Next