Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)
1854-06-10 / 1275. szám
Ily szép hely nálunk a lövészkert is, melyet különösen érdekessé teend azon szép épület , mi állodalmi költségen a megye és város javára ezen kert szomszédságában állittatik, s melyben a ménlovak fognak tartatni. — E hely egyik legszebb részét teszi városunknak, de a kimenetel oly undoritó, hogy lemondunk inkább az élvezetről, mint szemét, sár, homok, árnyéktalan sikátorok, ugató ebek stb. kíséretében jussunk e paradicsomba, mert ha tövises is a boldogság útja, de ha lehet, mégis szeretjük a töviseket kerülni. — Ezen a bajon azonban, remélnünk lehet, segítve lesz, mert nehezen türendi a felsőbbség, hogy szép épületéhez ily széptelen út vezessen. Pénteken városunk egy nagy koldus ház. — Nagyobb városnak tartjuk magunkat, s az utczai koldulást megszüntetni nem tudjuk, — és biztosíthatjuk az ország koldusait, hogy nálunk szélüiben tehetik ranutazásaikat, sőt némi erőszakot is használhatnak a vendégszeretet gyakorlására. Egy küldöttség működik e tárgyban régen — igen régen. Szeretnék tőle tudni, mikor szabadulunk meg e gonosztól. Vagy itt is főnöki rendeletre vagy rendőri felhívásra várunk ? Egressi nálunk remekel. A nagy művészt kis, de válogatott közönség tiszteli meg látogatásával. Honnét e részvétlenség, hol vannak azon lelkes hazafiak, kik pár évvel ezelőtt egy művész-család érdekében oly lelkesen gyűrték színházba a közönséget? (Vége következik.) (Lapszemle). A W. Lloyd, jun. 8-kai számát egy, E. W. tollából folyt következő czikkel nyitja meg: „Ha ma történetesen egy Orosz- és Törökország közti békekötés kerülne tanácskozás alá, akkor a birtok területi határok fölötti kérdés nem nyújtana semmi nehézséget. Jóformán magától értetnék, hogy nem volna birtok — akár nagy akár kicsiny, — melyet egyik fél a másiknak átadjon (?). Sem Orosz-, sem Törökország nem folytattak oly győzelmes hadjáratot, hogy azérti jutalmal birodalmuk nagyobbítására igényt támaszthassanak. Azon kérdés, mely nehézségekkel volna összekötve , egészen másnemű. Törökország hadüzenete, melyet a dunafejedelemségeknek Oroszország általi jogellenes megszállása idézett elő, minden szerződvényt felbontott, melyet ama két hatalom korábban egymással kötött. Azok Oroszországra nézve nagy becsesei bírtak, de miket az könnyelműleg önmaga játszott el. Hajlandó lesz-e most e veszteséget szenvedni ? És ha szenvedni nem akarja, ki jövend segélyül Oroszországnak , hogy a már elvesztettet ismét visszafoglalhassa ? — Itt főleg szükséges , hogy ne áltassuk magunkat. A Porta tudja, hogy ama szerződvények , melyek Oroszországnak a Feketetengeren előjogot , a dunafejedelemségek fölött protectorátust, s a Törökországbani keresztények fölött inkább vagy kevésbbé kétséges védjogot engedtek, egyedül okozták mindazon szerencsétlenségeket,melyektől évek hosszú során át Törökország jujtatott. Azultán kényszerítő szükség nélkül nem fog soha többé új szerződvényt kötni, mely a régi, lejárt és népjogilag megszüntetett tractatusokat magában foglalná. Ily szükségességet az oroszok fegyverei nem szültek. Mely oldalról induljon ki most azon erőszak, mely a zultánt kényszerítse, hogy újonan írja alá romlását, és saját okmányai által buktassa magát végveszélybe ? Hiszi-e valaki, miszerint a nyugati hatalmak Abdul-Medsid zultánt kényszeríteni fogják, hogy, mint azelőtt volt, a czár vazallusává legyen ? Vagy azt várja valaki, miszerint talán Közép-Európa fegyvert fog ragadni, hogy a tengert, melybe a közép-európai főfolyam szakad, elzárttá tegye, s az orosz satrapák számára Jassyban, Bukarest vagy Belgrádban székhelyet állítani segítsen ?“ Az „O s t. D. P o st“ pedig szintén jun.8-kai számában imigy okoskodik: Mi fog vájjon történni, ha Oroszország Ausztria jegyzékébe beleegyez, s ha azt mondja : én a Dunafejedelemségeket kiürítem, én a Balkánvonalt nem támadom meg; — én egészen a Pruthon túlra húzódom vissza, — mit teend akkor Ausztria ? — De föltéve, hogy a szükségesség minden büszkeség és tekintetek fölött diadalt vína ki, és Oroszország késznek nyilatkoznék a fejedelemségek kiürítésére, sőt azokat valósággal ki is ürítené, ezáltal Ausztriának még koránsem válik kötelességéül, hogy Oroszország részére álljon, s neki a status quo ante-t a nyugati hatalmaktól kiküzdeni segítse. Azon jegyzék, melyet Ausztria most Oroszországnak küldött, egyike a legnagyobb s legbarátibb szolgálatoknak, melyeket iránta tanúsíthatott. De akár méltányolja azt Oroszország, akár nem, akár hajlik a jegyzékre, akár nem : azon egy nem kerülheti ki Ausztriában a figyelmet, hogy Oroszország a dunafejjedelemségek esetleges kiürítésére nem állott előbb, csak miután a víz már torkáig ért, hogy Ausztria megemlékezve a régi barátságra, —neki még most is hidat vert — melyen még kellő időben visszatérhessen, mielőtt t. i. magát fölemészti; ámde nem Ausztria iránti régi barátságból s nem azért ment vissza, hogy ez utóbbi ne emészsze föl magát. — Az april 10-kei franczia-angol szerződvény első csikkében a két szerződő hatalmasság kötelezi magát: „Mindent, mi erejükben áll, felhasználni, hogy az Oroszország s a magas Porta közti béke helyreállítását szilárd és tartós alapokon kieszközöljék, s Európát megújulása ellen ama sajnos bonyodalmaknak, melyek által fájdalom a közbéke megzavartatott, biztosítsák.“ E pont világosan mutatja, hogy Francziaország és Angliának korán sem szándéka, a már eddig történtek után a Dunafejedelemségek kiürítésével megelégedni s a dolgok előbbeni állapotát ismét visszaállítani. Sőt ők inkább Európát biztonságba akarják helyezni Oroszország ilynemű vállalataihoz visszatérése ellen, melyek meghiúsítására Európa leghatalmasb országainak ereje és haderőködései kívántatnak meg, megengedjük, hogy bizonyos tekintetben feszültség tapasztalható, de azért arra még nincs alapos aggodalom, hogy a vihar elkerülhetlenül ki fog törni, hanem épen Nostitz gróf érintett missiója, — minden esetre utolsó e tárgybani kísérlet, — reményt nyújt, hogy a jó szó az illető helyen sikerrel fog hatni. A tapasztalt orosz diplomatia belátásáról sokkal nagyobb véleményünk van, mintsem hihessük, hogy az a politikai végczélokra törekvés állhatatosságát a megsértett személyes önszeretet makacsságával felcserélni, s ez utóbbinak minden koczkán álló érdekeket feláldozni képes legyen. AUSZTRIAI BIRODALOM. Bécsből jan. 4-kéről imezt írják a „Trieszt. Zig“nak: Gróf Nostitz őrvezér távirda utján Prágába hivatott meg s a császári mulatóhelyre még tegnap utazott el, hogy, mint kire jár, Császár Ő Felségének egy sajátkezűig irt levelével Miklós császárhoz Sz. Pétervárra induljon. E körülmény, ha minden részleteiben valósul, mindenesetre aztán tökéletes cáfolatául leend tekinthető azon itt sűrűn keringő hírnek, mely szerint az orosz és ausztriai két monarcha személyes érintkezése már 14 nap óta teljesen félbenszakadt s legközelebb, diplomatiai uton is végleges törés várható volna. Én részemről legkevésbé sem tartom tévesnek azon állításomat, hogy ezen pontra,mint bizonyos oldalon táplált óhajtások végczéljához, még nem jutottunk. Ha mindjárt nem tagadhatni is, hogy az Ausztria és Oroszország közötti politikai látkörön felhő kezd emelkedni, sőt bár azt is KÜLFÖLD, Németország. A bambergi conferentia eredményéről közli a „Schl. Zig“, hogy az azon igényt, mely szerint az Oroszországhoz tett s a dunafejedelemségek kiürítését illető követelésnél érdekelve van, határozattá emelte. A felhívás (Sommation) általában most még elhalasztandó s csak akkor következzék be, ha Ausztria és Poroszország a nyugati hatalmakkali előleges egyezés után azon határozott biztosítást adhattak, hogy legott Anglia és Francziaország is segélysergeiket vissza fogják húzni. Helvetia (D.c.) Amint biztos forrásból értesittetünk, a múlt év ótai határzár Tessin canton ellen cs. k. Apostoli Felsége legmagasabb határozatánál fogva nem sokára meg fog szüntetni, s az ezen rendszabály kivitelére szükséges bevezetések már folyamatban vannak. — Tessin cantonnak Lombardia területétőli elkülönzése azon időben politikai biztonsági rendszabályok által volt parancsolva. Az említett canton, mint tudva van, Olaszország legelhirhedtebb lázitóinak gyülhelye volt. Ezen cantonba érték el szálai azon többszörös lázitásoknak Lombardia belnyugalma ellen, ide csatolván az 1853. febr. 6-ki milánói merényt is. Különösen pedig tudva volt, a mint az törvényesen bebizonyult, hogy Mazzini m. évi februárhóban Tessin cantonban tartózkodott. Ha mindezen észrevételek által a cs. kir. kormány cselekvési módja tökéletesen igazolva volt is, mégsem lehetett szándékában, a dolgok oly állapotát, mely a két, anyagi érdekek által oly szorosan egybekötött tartomány közti közlekedést megakasztotta, magasabb szükségesség mértékén felül meghosszabbitni,s egyedül felveti a legfensőbb ország hatóságától függött kielégítő s hathatós garantiák megadása által, ily nehézségek újólagos fölmerülésének tökéletesen elejét venni. Mint halljuk, az ily biztosítások már oly módon megadattak, melyek a cs. kir. kormányt kielégítik, s arra bízhatták, hogy a Tessin canton elleni határzárt megszüntesse. A tessini állampolgároknak az ausztriai területrőli kiutasítása azalatt még fentartatik, mivel a zárdas lelkészek ismeretes kiutasítását illetőleg Tessin cantonból, valamint a cantoni hatóság beavatkozására nézve is a milánói érsekséget illető jogokba a poleggioi és asconai seminariumok fenállása miatt a kiegyenlítésre alkalmas lépések még váratnak. Francziaország, jun. 3. Közönségünk elkezd némileg nyugtalankodni, és mindenütt, az utczákon, a börzén, az olvasó termekben, a közhelyeken, csak azon panasz hallható , hogy semmi sem történik. Kíváncsian pillantgatnak már két hónap óta a holdtenger felé , az emberek keble megtelt a legnagyobbszerű várakozásokkal, de Napier hajóhada nyugodtan horgonyoz a finnlandi öböl torkolatánál, s az orosz partoknak még egy erős pontja sem támadtatott meg erélyesen. Hiszen a jég már rég elolvadt, s a tengeri út nyitva áll Kronstadt felé . Hasonló panaszokat hallhatni a Duna partjain történő események fölött, s lázas feszültséggel várják a tudósítást, hogy Omer pasa és az orosz főtábornok közt komoly összecsapás történt. A bekövetkezendő események fontosságát mindenki nagy mértékben érzi, s és azért a világ azt óhajtja, hogy a dolgok gyorsabban fejlődjenek ki, mint amint az jelenen történik. Az ily nyugtalankodó emberek nem gondolják meg, hogy ezen nagy ügy még az előkészületek stádiumát sem hagyta el, és hogy, ha egyszer az elhatárzó hadműködések meg fognak kezdetni, az események sokkal gyorsabban gördülendnek le, mikép tán eleinten hitték. Az után ítélve, mi hivatalos körökben hallatszik, hosszabb háborúra készülnek ugyan, de azt is remélik, hogy a támadás erélye, a hatalmas harczeszközök, általában az ügy túlnyomó voltánál fogva, az ügy szerencsés véget érend. A nyugati hatalmak szövetségének köre naponként tágul, s ez iránt a legmegnyugtatóbb s legkielégítőbb tudósítások érkeznek, így bizonyosnak állítják, hogy a madridi udvarral folyamatban levő alkudozások, Spanyolország közreműködését illetőleg keleten a bevégzés pontján állanának, és hogy a dolog már végkép el lenne döntve, hogyha legújabb időben a viszonyok Madrid és Washington közt oly annyira feszültekké nem váltak volna, miszerint ellenségeskedések kitörésétől méltán lehet tartani. Úgy látszik, hogy a nyugati hatalmak leginkább azon törekszenek, hogy morális erejüket minél inkább növeljék, és hogy egész Európát szövetségesekké tegyék Oroszország ellen. Ugyanezen gondolat vezényli a párisi és londoni kabineteket, midőn Svédországgal alkudozásokba bocsátkoztak, melyek az ottani hangulat által oly hatályteljesen gyámolittattak. Sőt még azt is beszélik, hogy a Svédországgal a szövetség, valamint az Oroszország elleni háborúbani részvétének mértéke is már szerződésileg meg van határozva, s nemsokára hivatalos utón közzé fog tétetni. Az utolsó tudósítások az orosz befolyásokról Koppenhágában itt semmi különös fontosságunknak nem tekintetnek. Pár is, jun. 3. Mint már tegnap is tudatom önnel, Bolhhotor befogatása által egy orosz-baráti demonstratio hiúsult meg. A vörösek természetesen egy diversiót akarnak csinálni Oroszország javára, azon reményben, hogy a kormányt kényszerítsék csekélyebb számú csapatokat küldeni a csatatérre; csakhogy ők a gazda nélkül számolnak, s alig leendnek képesek egyetlenegy zászlóalj elküldetését is megakadályozni. Ezen agitatio kezdői jó orosz érzelműeknek tettetik magukat, a párisi lakosság azonban még a legalsóbb rétegekben is nemzeti érzelmű, s minden izgatást határzottan utasít vissza. Még a legutolsó gamin is a külvárosokban oroszellenes érzelmű. Olaszország. A „Parlamento“ jelenti Speziából, miszerint minden politikai aggodalom a béke újólagos megzavarása miatt tökéletesen megszűnt. Malfatano gőzös, mely a partokat őrizte, már eltávozott; a foglyok Sarzanába vitettek, hol a per fog ellenök folytathatni." * • rattoHiU ntgHiki tu á› Nagybritannia, London, június 25. A „Times“ jelenti, miszerint a nyugati hatalmak nem fogják kiüritni Görögország földét, anélkül, hogy az 1832-diki alapon tetemes változásokat ne tennének. Az orosz befolyást Görögországra tartósan ki kell irtani. Más részről pedig arra is gond fog fordíttatni, hogy a török pasák zsarolásai s kegyetlenkedései Thessalia és Macedóniában többé ne ismételtethessenek. A „Chronicle“ visszatér az ausztriai-porosz szövetségkötésre, s úgy vélekedik, miszerint az első benyomás, melyet ezen okmány a közvéleményre gyakorolt Nyugaton, fájdalom! mindinkább igazolja magát. Bátran csatlakozhatnak a kis német államok oly szerződéshez, mely azokat Oroszország irányában semmi ellenségeskedésekre nem kötelezi. Az elfogott orosz hajók matrózai szakadatlanul soroztatják be magukat a brit tengerészeti marinához. Ezen emberek, kiknek orosz hajókon alig van 13—14 shill, havi fizetősök , most túlboldogoknak érzik magukat, hogy 3—4 font sterlinget is kereshetnek havonként, s köszönik az égnek, hogy fogságba kerültek. Görögország- A franczia-angol csapatok a görög földre kiszállása oly rendszabály, mely idővel a görög trón és dinasztia előmozdítására szolgálhat. Görögországban még nem sikerült ekkorig oly értelemben kormányt alakítani, milyen jobban rendezettebb államokban fenáll. Az utolsó minisztérium kétnyelvűsége és ravaszsága csak részben feneklett tagjainak jellemében, másrészt azon gyöngeség és tehetetlenségben, mely ily férfiatlan tulajdonokat felmerülni enged. A minisztérium, ha eszeset akar is, ha elfogadja is a nagyhatalmak által előszabott feltételeket, azokat nem vihette volna keresztül, mert a közvélemény eszközévé aljasodott, mely kényszeríté, az ő akaratát teljesítni. Ámaz országban nem csak a törvények, hanem főleg a hatalom tartja fen a rendet, s miután a kormány ennek még csak árnyékával sem bírt már, jó volt azt más oldalról vinni. Majd a tengeri hatalmak fel bírják tartani a rendet, s békésebb viszonyok beálltával Ottó király rendezettebb ország felett kezdhetendi meg újból a maga uralmát. Jobb reá nézve, hogy hatalmát egy ideig fegyelmezett, s felebbvalóinak felelős hatalom, mint ha nyers csőcselék tömegek korlátozzák. Sajátságos önámitás volt a hellén nép részéről, és most tenni kísérletet a hellén királyság nagyobbítására. Más időben legalább is kétséges leendett: lesz-e a Portának szövetségese, s így csak a török erővel kellendett megküzdeni; a jelen viszonyok közt azonban bizonyosan még a legkiskorúbb ész is könnyen beláthatta, hogy a tengeri hatalmaknak be kellett avatkozniuk. E kis ország lesz most kénytelen a beszállásolás költségeit viselni. Remélhetni, hogy ez alatt e nép megtanulandja törvényeit tisztelni, azok iránt engedelmességgel viseltetni, és hogy a tengeri hatalmak akarata Ottó királynak jövőben a kormányzást könnyiteni. A hellén nép önámítása természetes érzelmeken alapszik, s azért csak rendre utasítást érdemel, mely azonban elég erős legyen, hogy megmentse azt a saját örvényébe rohanástól. Egy ily kevés idő előtt regenerált nemzet megérdemli a jó akaratú kíméletet, ha tévelyben van is, s mi meg vagyunk győződve, hogy e katasztrófa Görögország javára fog szolgálni. E krízis után a második stádiumba lép e nemzet, melyben életre valóságát megmutatandhatja; reméljük, hogy e leczke után több bizonyítványait adandja czéljai helyes felfogásának, mint az első stádiumban. .Dunafejedelemségek Rendeletet várnak, mely a bojároknak a külföldre utazást megtiltandja;sokan sietve utaznak el tehát még a rendelet megjelente előtt. Kevés napok múlva az oroszok által megszállt Oláhország el lesz zárva; szomorú jövőnek megyünk eléje — így ionnan egy levél — a paraszt nem akar idegenek számára vetni, munkálni; kéz és jóakarat egyaránt hiányzik a föld megmivelésére. Adja isten, hogy Európa e gabnatára éhség martalékává ne váljék. A készleteket elvitték az oroszok, s a vetetlen földek bizony nem adhatnak gazdag aratást. Az oroszok veszteségei iszonyúak, s alig van hadsereg, mely ily aránylag csekély háborúban oly aránytalanul sok legénységet vesztett volna. Főleg a tisztek sorai vannak gyéritve. Valóban szomoritó ennyi nyomort és áldozatot látni minden benső ok nélkül, majdnem játékból. Még egy év előtt a jólét karjain ringatóztunk, bárha a nagyúr felsége alatt, s azon hatalom, melynek kötelessége leendett bennünket védeni, a legnagyobb nyomorba taszított! Adjon isten mielőbb segélyt! A bojár viszonyok Oláhországban. Bukarest. Ki a moldvai és oláhországi bojárokat előkelőségi segélyzett modoruk, hon és külföldön gyakorlott pazar fényűzésük, s a grófi és herczegi czimek után ítélik meg, melyeket részint önmaguk igényelnek, részint mások tudatlanságból ruháznak reájuk, az könnyen azt hihetné, hogy dús és hatalmas aristocratiával van dolga. Ez azonban tévedés, mert a tartományok bojátsága sem oly dús sem oly hatalmas, mint általában hiszik, sem pedig oly értelemben vett aristocratia vagy nemesség, mely Európában e kifejezéssel kapcsolatban áll. Hiányzik abból a szó szoros értelmében vett nemesség első feltétele : a czim-öröklés s az ezzel összekötött jogok és kiváltságok. A törvény (Oláhország szervezeti szabályzatának 45-ik czikke e. b.) az országgyűlésre választhatóban megkívánja , hogy ne csak bojár fia, hanem maga is bojár legyen ; azaz, hogy saját személyére nézve is külön czimmel vagy ranggal bírjon. Mert ha ezzel nem bír, a következő (46-ik) czikk értelmében csupán választó lehet. E határozat alapján az unoka már e joggal sincs felruházva, Bibescu herczeg azonban e jogot az unokára is kiterjeszté. Ez azonban, ha bojár-rangra nem emelkedik, fiában már nemcsak minden politikai jogot, hanem a bojársággal járó minden kiváltságot is elveszt. A Domin-vá választandó bojárnál a törvény (szerv, szabály, 26-ik sz.) megelégszik a nagyapán kezdődő családfával. A herczegi czim ép íly kevéssé örökölhető mint a Domnu méltóság. Ha tehát a volt Domnu fiai herczegeknek czimeztetnek, ez hon nem egyéb mint hízelgés, külföldön pedig tudatlanságból eredő tévedés; ezek egyszerűen herczeg fiaknak neveztetnek s rendszerint e török kifejezéssel : Bei-Zadé, mi ugyanazt teszi. A Domnu legidősb fia a többi bojár fiú fölött amaz előjoggal bir, hogy ha atyja halála, elbocsáttatása vagy távozása idejében nagykorú, a Domnu méltóságra jelöltek közé felvehető, mire máskülönben betöltött 40 év kivántatik. (Szerv. szab. 26. sz.) A szervező szabályozat 351-ik czikke beszél ugyan örökölhető nemesség adhatásáról, mi legalább tanúsítja, hogy a bojárok igyekeztek czimeket és jogaikat örökölhetőkké tenni; ilyszerű nemességgel azonban sem a szervező szabályzat előtt, sem utána nem jön felruházva senki. Ama grófi, bárói s egyéb örökölhető nemességi czimek, melyeket korábbi időkben néhány családra ruháztak, sem érvényesek otthon; ki politikai jogokat nyerni kíván, a szokásos bojár rangra kell emelkednie. E czimek eredetileg valóságos állam- s Domnn-udvari hivatalnokokat illettek csak, de később a hivataltól különválasztva puszta rang-czimezésekké lőtek. Ma már csak néhány , a mágnás-osztályhoz tartozó oly egyén van, kinél e czim rangot és hivatalt egyszerre jelent. E czimek egykoron a byzanczi udvartól, hol a hivatalos és diplomatikus nyelv az ó-bolgár volt vezetvén, az elnevezések nagyobb része ma is szlávok; akad néhány román és görög, sőt két török is, jelesül : Aga és Szerdár, mi ez utóbbiaknak régibb eredetére mutat. E czimek nagyobb részét , s különösen az első és második osztályba tartozókat , Oláhországban herczeg Ghyka Sándor kormánya eltörülte s jelenleg mindössze csak 1 i rangczimezés áll fenn; 6 az első, 2 a második, és 3 a harmadik s utolsó osztályzat számára. E tizenegy czim tiz rangfokozatot képez, mert az első osztályzatban két czim csak egy fokozatot jelöl. Ellenben Moldvában a régi czim-tövérség uralkodik s e czimmeli felruházást senki sem tudta saját gazdagulására előnyösebben kibányászni, mint az utolsó Domna Sturdza Mihály s több minisztere. E czimek fokozatai Moldvában közel ötvenre mennek. Oláhországban soha sem volt ennyi. S nem is egy jelentőségűek mindig a két tartományban. A „bojár“ vagy mint itt hangzik „b o i e r u“ név szintén bolgár eredetű s azt teszi : harczos. Ezen elnevezés a bolgárok bukása és előzése után is megtartatott a bojársági intézményekkel együtt, mert ama háborús időkben az államhivatalokra és méltóságokra vezető pálya a katonai szolgálat volt. A bojárrangra emeltetés törvényszerű czime : az államnak tett hasznos szolgálatok (szerv. szab. 350 sz.); szokott útja pedig e rang elnyerhetésének , valamely befolyásos egyén részére tett szolgálatok s igen gyakran pénzen vásárlott pártfogás; a legbiztosabb út pedig az orosz consulok általi ajánltatás, mi hogy parancscsal ér fel, önkényt érthető. A szervező szabályozat 35-ik czikke nyíltan kimondja, hogy minden román, ki közszolgálatban magát kitüntető, a bojárrangra emeltetés képességével bir. Miután pedig az államszolgálat osztálykülönbség nélkül mindenkinek zárva áll, igen természetes, hogy évről évre új családok lépnek a bojárosztályba s a régiek csaknem hasonló arányban tűnnek le abból, a bojárság örökölhető nem lévén. E miatt igen kevés bojár család van, mely négy nemzedéknél fölebb vihetné származását. A bojárosztályban rendesen csak ama családok tartják fen magokat, melyek eredetileg földbirtokosok valának vagy később gazdagodtak meg s igy gyermekeiknek államhivatalt vagy más módon bojár czimet szereztek. Ennélfogva a bojárrá emeltek legnagyobb részének törekvése a legújabb korig mindig a meggazdagodásra volt irányozva; s miután az államhivatalnoki fizetés természetesen itt is csak a napi szükségek fedezésére megy fel, fájdalom igenis gyakran törvénytelen módokhoz nyúlnak, hogy vagyont szerezhessenek. A vesztegetés azonban még nagyobb a magasabb körökben, mert a legrégibb bojár családok többsége is, kik terjedt jószágokkal bírnak vagy bírtak, pazar életmódjuk miatt nyakig ülnek adósságban. Ősiség, majorátus, hitbizomány s más egyéb intézmény, mely másutt a birtoknak a családbani maradására szolgál, e tartományokban egészen ismeretlen dolog. A nézetek folytatásáról s öröklött politikai véleményekről tehát a bojár családoknál szó sem lehet, s így e tartományokban a szó szoros értelmében vett nemesség vagy aristocratia nem létez. Mindamellett a fennemlített első három bojárosztály kizárólag gyakorolja a politikai jogokat, s mindennemű adótól tökéletesen ment. Mi tehát az oláh-moldvai bojárság ? Ú1y emberosztály, mely az országtól vesz mindent s érte az államnak egy fillért sem ad. Ez ma igen furcsán hangzik, de azért szóról szóra igaz. S ezen osztály kedvéért engedményezett a jót akaró védhatalom e tartományoknak képviseleti alkotmányt! Ha czélja ezáltal az volt, hogy erős kormányt itt lehetlenné tegyen, úgy ezt tökéletesen elérte. Valahányszor egy Domnn megalázását vagy bukását kívánta az északi politika érdeke, erre valamennyi nagybojár kész volt, mert ez dics vágyának hizelgett; s valahányszor egy Domin a minden terhet egyedül viselő parasztság telekadóján könnyíteni akart, az országgyűlésen valamennyi egy szívvel lélekkel szegült ellene, mert ez egyéni érdekeiket érinté. Csak a baltalimani szerződés után, az izgalomban lévő néptőli féltőkben egyeztek abba, hogy az orosz foglaló sereg által okozott költségek egy részét viseljék. — Végül megjegyzendő még, hogy e tartományokban is létezett egykor örökölhető nemesség, sőt létez ma is, de csak mint parasztnemesség. Ez örökölhető ugyan, de a bojárság idegen intézménye kiszoríta azt minden jogaiból. Ez az állam terheket épen úgy viseli mint a paraszt. Es az egyetlen politikai jog, mit élvez, abban áll, hogy a kerületi elnök választásánál szavazattal bir s ezenkívül ment az ujonczozástól. Oroszország. K a 1 i s b ó 1, jun. 4-ről jelentik. E napokban ismét 4 gránátos ezred vonul be Varsóba. Ellenben igen valószínű, hogy a még a lengyel királyságban álló ezredei a Paniutine hadtestnek , melyek már csak legfelebb 20,000 emberből állnak, a csatatérre fognak elindulni. A Paniutine hadtest elvonulása által támadandó hézagokat állítólag az első hadtest csapatjai fogják pótolni. — Minthogy Finnland most Európa figyelmét vonta magára, ennélfogva a N. Z. után közöljük a következő sajtórendeletet, melynek czélja a finn litteraturának minden további fejlődését gyökeresen elvágni s az orosz irányában annak minden versenyt lehetlenizni : „Mi I. Miklós stb. parancsoljuk, hogy a censurai szerkezet Finnlandban a következő rendelet által egészittessék ki. Uj könyvek, röpiratok, folyó- és időszaki iratokból, bármily elterjedtséggel birjanak is, finn nyelven csak azoknak szabad elterjesztetniök, melyek anélkül hogy szellemek és irmodorokra nézve a censurai szabályzatba ütköznének, kizárólag vallási épülést vagy gazdászati hasznot czéloznak. Ellenben teljesen tiltva van, politikai újdonságokat finn nyelven közzétenni, valamint regényeket