Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-14 / 1379. szám

Manteuffel ur visszavette elbocsáttatása iránti folyamo­dását s hivatalában marad. Belgium- Brüssel, oct. 5. A hírlapok tudósításai nyomán a királyt Majlandba várják, s ezen át valószinüleg azon várkastély meglátogatása végett történik, melylyel a király a majlandi tartományban bir. Ezen várkastélyon s a Comerté mellett általa lakott mesei jószágon kívül a ki­rály földbirtoka még a Koburgi tartományban, Pommera­­niában, Csehországban s a magyar határszélen fekvő jószá­gokból áll. Angliában tartózkodása alatt Claremont kör­nyékén egy földrészt vett, halászati joggal együtt, mely utóbbi azonban később ismét eladatott. A mezei birtokot nem rég meghalározott első komornokának sógora tartja haszonbérben. Belgiumban van a királynak , egy uradalma Laeken közelében, s magában a városban néhány háza, melyeket a szolgálati személyzet lakokat használ; az Ar­­dennekben van egy vadászkastélya nagy erdőkkel s az úgynevezett Campineban,egy fekete mámorkával és fényűz­efalittal borított magaslaton. Antwerp tartományban múlt évben 600 hektárnyi földet vásárlott, melyek lassan kint mivelés által termékké tétetnek. A király magánvagyoná­nak legnagyobb része mindazáltal állampapírokban áll, melyek kezelése Stockmar úr halála után bizonyos Greiner arra állott át. Spanyolország: Madridból, oct. 5-kéről kelt magán­­sürgöny a választások eredményéül jelenti, hogy Sara­­gossában megválasztatott, Espartero, Lozano és 01 o 7­a g a. Az első Calatayud és Pertolaban, Lozano pedig Calatayud­ és Milagroban is megválasztatott. A választások tökéletes csendben folynak. Az od­- 3-ki magánlevelek által Páriában közlött ma­dridi tudósítások nem jelentéktelenek. Úgy látszik, Krisztina királynő nem akar letenni arról, hogy leá­nyára a távolból is gyászos befolyást gyakoroljon. Ne­vetséges manifestumát egyenesen Izabella királynőhez küldte, ki azt a Prado palotában épen összegyűlve lévő minisztereivel közölni sietett. Könnyes szemekkel téve ezt s Santa­ Cruz miniszter felolvasá tiszttársainak a manifestumot. A minisztertanács egyhangúlag az ok­mánynak tudomásul nem vételét határozá el, de Iza­bella királynő e fölött végkép vigasztalhatlannak látszik s a minisztereknek még e nap folytán egy iratban tud­­tul adá határozatát: leánya részére a koronát letenni. Erre Espartero és O’Donnel hozzá siettek, kérve kérték határozata visszavételére, s midőn ehhez ragaszkodnék, benyújták elbocsáttatásukat. Izabella e fölött kissé megilletődöttnek látszik, de azért az elbocsáttatási ké­relmet elfogadta; estig azonban meggondolta magát, mert Esparterót és O’Donnelt hivatta s kérte őket, ne hagynák el, ő már letett első eszméjéről s számit igazi barátai készségére, melyben egyébiránt soha sem kétkedett. A vihar ekkér ismét lecsendesült, a spanyol kabinet azonban elhatározódnak látszik lenni arra , hogy Krisztina királynőnek Spanyolo­r­­szágra gyakorolt veszélyes befolyását meggátolja s biztos hír szerint, a franczia kabinethez intézett jegyzékében taglalva mutatta meg, hogy Rianzares her­­czegnőnek Bagneres de Bigorrebeli eltávolítása, honnan ő a határszélen ármányait szövi, Spanyolország békéje érdekében szükséges s ennélfogva fellebbezését kell kérnie. Drouin de Lhuys úr ezt látszólag egészen ren­dén találta, mert a herczegnő már is Malmaisonba vá­­ratik, mindamellett hogy Bagneresben a Fragiati pa­lotát félévre bérelte ki. Nagybritannia, London, oct. 9. — Raglan lord hivatalos sürgönye Newcastle hg­­h­e­z, (az érdeknélküli apróbb részletek kihagyásá­val) következőleg hangzik­: „Főhadiszállás, Kacsa folyó, sept. 23. 1854- My Lord herczeg ! Van szerencsém Nagyságodat tudósítni, miszerint a szövetséges seregek az orosz hadsereg által az Alma mögött elfoglalt állást folyó hó 20-kán megtámadták, s örömömre szolgál hozzá­te­hetni, hogy kevesebb, mint három óra alatt sikerült az ellenséget azon terület minden pontjáról, melynek még reggel birtokában volt, elűzni, s azon területen szilárd állást foglalni. Az angolok és franciák első táborozá­sukból Krimiában 19-bén indultak ki, s a következő éjjel a Bulganak balpartján kivonatk­oztak; az elsők Earl of Cordigan könnyű lovas dandárának egy részét az előnyomulásban támogatták, mely mozdulatnak azon hatása volt, hogy az ellenség dragonyosok­ és kozákok­ból álló tekintélyes tömeget tüzérséggel együtt tolt előre. Az angolok az orosz haderővel­ ezen első össze­csapása alkalmával oly szilárdságot mutattak , melyet túlhaladni semmi más csapatnak nem lett volna lehet­séges. Tökéletes rendben vonult vissza támaszaihoz az orosz tüzérség szakadatlan tüzelése alatt, mely azonban azon ütegek által, melyeket működésbe hozattam, nem sokára elhallgattatott. Veszteségünk mindöszre 4 se­besültből állott. Ezen napi járat igen nagy mértékben fárasztó volt, s míg mi a csekély jelentőségű, de ránk nézve igen kedves folyócskát a Bulganakot elértük , a víz hiánya a nap hőségét majdnem.. elviselhetetlenné tette. Következő reggel mind a két hadsereg az Alma felé indult, s akként határoztatott el, hogy St. Arnaud mar­sall az ellenség balszárnyát támadandja meg, s e czélból a folyón a tengerbe szakadásánál, vagy pedig mindjárt a fölött át kellett haladnia, a franczia divisiók maradványának pedig a homlokállás előtt a magasla­tokra kelleten­ felnyomulnia, az orosz hadseregnek pedig az ellenséges positio jobb szárnyát és közép­pontját megtámadni. Azon akadályok nagyobb mél­tánylására, melyeket a szövetségeseknek legyőzniök kelletett, habár kissé hosszadalmas leszek rá, kényte­len vagyok mégis az oroszok positióját részletesebben leirni. E positio keresztbe ment a nagy után 2­ 12 angol mértföldnyire a tengertől, s már természeténél fogva igen erős. A majdnem függőleges meredekségű domb­­lánczolat — 350—400 lábnyi magas — mely igen közel a tengerhez a folyó bal partját határozza, ezen ponton, (az országúton t. 1.) megszűnik s az orosz po­sitio baloldalát képezé. Innen kezdve körszin módjára tekeredik a domblánczolat egy széles völgy körül, s egy előre ugró tetőben végződik, hol az orosz jobb szárny állott, s hol a lejtő mindig csekélyebb lesz egész a rónaságig. A homlokállás mintegy 2. aug. mért­földre terjedt el hosszában. Ezen völgy nyílásán ke­resztül fut egy alacsonyabb dombhát, különböző, 60— 150 láb közt változó magasságú, párhuzamos irányban a folyóval, s attól majd 600 majd 800 yardnyira távol. A folyamon különben a csapatoknak könnyen át lehet hatolni, de a partok rendkívül egyenetlenek, s a legtöbb helyen meredekek. A part melletti legelők fel voltak ásva, hogy a támadó hadseregnek táplálékot és védel­met ne nyújthassanak, s valóban a lehetőségig minden megtörtént, hogy a támadóknak semminemű védelem ne jusson. A felállással átellenben a jobb parton, mint­egy 200 yardnyira az Almától fekszik Burl­uk falu, s nem messze attól van egy fahíd, melyet az ellenség egy részben lerontott. A fölemlített magas csúcs és dombhát képezék a positió kulcsát, s így természete­sen a legnagyobb védelmi előkészületek megtétettek. A hegyháttól oldalvást, s a lejtő homlokvonalán ke­resztül több 100 yardnyi hosszú futóárok vonatott, hogy a meredek lejtőni előnyomulás ellen fedezetül szolgáljon. Innen jobbra, s valamivel a háttérben, fe­küdt egy elfedett, s nehéz lövegekkel felfegyverzett üteg, mely az orosz positio egész jobb oldalát fedezte. Ezenkívül a folyón­ átjáró helyekre s az oda vezető utak fölött uralgó pontokra tüzérség helyeztetett. Ezen halmok lapos lejtőin az ellenséges gyalogság sűrű tö­megei állottak, míg a fölöttük levő magaslatokon az el­lenség nagy tartalék serege volt felállítva; az egész harcterő 45—50,000 ember lehetett. A szövetséges sergek egyenlő vonalban nyomultak előre, a felsége csapatai egymást érintő kettős hadosz­lopokban ; két divisio könnyű gyalogság és egy csapat lovas tüzérség által fedezve; a 2. divisio Sir de Lacy Evans vezérlete alatt képezé az angol jobb szárnyat s megérintek a franczia harmadik divisio balszárnyát Napoleon hg, 6 es. fensége vezérlete alatt; a kön­nyű divisio Sir J. Brown altábornok vezérlete alatt képezte a balszárnyat. Az előbbi a 3. divisióra támasz­kodott Sir Richard England alatt, az utóbbi pe­dig az első divisióra Cambridge hge kir. fensége­s altábornok alatt. A 4 divisió Sir J. Cathcar­t altá­bornok, é­s a lovasság Earl of Lucan vezérőr­nagy alatt a tartalék mellett maradtak, hogy a bal szár­nyat és a hátat az ellenséges lovasság nagy tömege el­len fedezzék, melyeket az említett pontokon észrevet­­tünk.Midőn az álgyutű­z közt, mely csakhamar igen bor­zasztóvá vált, közelebb nyomultak, a két vezető divi­sio vonalra fejlődött ki, s előre nyomultak a homlok­vonal megtámadására , mialatt a támogató divisiók ezen mozdulatot követték. Alig történt ez meg, midőn Burl­uk falu, mely épen átellenben feküdt a köz­ponttal, az ellenség által minden ponton felgyujtatott, hogy egy tartós, s mintegy 300 yardnyi szélességű égés az ellenség állását egészen elfedte szemeink elől, s a falun keresztüli nyomulást lehetetlenné tette. Két ez­rednek Adams dandáréból, melyek Sir De Lacy Evans divisiójának egyik részét tevők egy alább jobbra fekvő sokkal mélyebb és veszélyesebb átjárón kellett átható­nia, míg annak első dandára Pennefa­­t­h­e­r vezérőrnagy alatt, s az A­d­a­m­a-féle dandár 3-ik ezrede balra az égő falutól, s a magaslatokon levő el­lenséges álgyukból folytonosan lövetve átment a folyón s a legkitűnőbb vitézség­ és kitartással az ellenséges positio bal oldala felé nyomult előre.­­ Ez alatt a­­ könnyű divisio Sir George Brown vezérlete alatt a folyóm­ átmeneteit közvetlenül az ellenség arczvonala előtt kieszközölte. Már a partok, meredek és szaka­dozott voltuknál fogva magukban is igen komoly aka­dályok valának. A szőlők, melyeken a csapatoknak ke­resztül kellett vala hatolniok, valamint az ellenség által kidöntött fatörzsek is mind megannyi torlaszokat ké­peztek, s minden kísérletet meghiúsítottak az erős tü­zelés közben az alakulásra s azt majdnem lehetetlenné tették. Sir J. Brown altábornok az ellenség elleni elő­nyomulásban igen nagy hátrányban volt, Ő mégis ki­tartóan megmaradt ezen nehéz operatióban, s az 1-ső dandár Codrington vezérőrnagy alatt szerencsésen elvett egy redouteot, lényegesen támogatatva , a 11 e­s dandár­tábornok eszélyes és vitéz mozdulatai által a balszárnyon, s a lövész dandár négy századának elő­nyomulása által N­o­r­c o 11 őrnagy vezénylete alatt, ki, mint látszik, a könnyű csapatok igen jeles vezetője leend. A súlyos kartács és puskatűz azonban, melynek a csa­patok kitéve valának, s az ennek következtében a 7. 23. és 38-dik ezredek szenvedtek, kényszeríték ezen dandárokat a nyert állomások elhagyására, jóllehet csak egy részben. Most azonban Cambridge hg szeren­csésen átment a folyón, és segítségre sietett, a gyalog gárda-dandár Bentinek vezérőrnagy alatt fényes megtámadásban az ellenséget visszaverte s az elfoglalt állás birtokát biztositá. A hegyi skótok dandára S­i­r Colin Campbell vezérőrnagy alatt csodálatra méltó rendben és szilárdsággal nyomult előre balról felfelé, s a gárdákkal együtt derekasan működött, és P­e­n­n­e­­father vezérőrnagy dandára, mely a könnyű divisio jobb szárnyával összeköttetésben állott, kényszeríte az ellenséget az oly fáradalmasan védelmezett positioval­­ felhagyni. A 95-dik ezred, mely a kir. lövészek jobb oldalán nyomult e­rre, valamint ezen test is iszonyú veszteséget szenvedett. A kir. tüzérség mindezen ope­rátoknál igen sikeresen működött. A törzstisztek, a csapat- és ütegkapitányok törekvései az ágyakat tűzbe hozni szakadatlanok valának, s a pontosság, melylyel tüzeltek, lényegesen sokat tett a nap eredményei kiví­vására. Bir R. England erre megjelent az előrenyo­mult csapatok segélyére és Sir J. C­a­t­h­e­a­r­t altábor­nok a balszárny as­­v szemlélésével foglalkozott. A föld mineműsége nem engedte meg a lovasság alkalmazását Earl of Lucan alatt, de sikerült még­is neki, a csata vége felé néhány oroszt foglyul ejteni. (Itt az egyes tábornokok részletes megdicsérése kö­vetkezik, kik közös név szerint és különösen ajánltatnak: Sir J. Brown, Sir de Lacy Evans, Cam­bridge hg, Sir R. England, Sir J. Cathcart, Lucan őrgróf, Sir Cilin Campbell, Bentinek vez.őrnagy,Pennefather vez.őrn., Codrington vez.őrn., Adams dandártábornok; B­u­tt e­r dand. tá­bornok, Cardigan őrgróf; Strangeways tüzér­ségi dandártábornok; Sir J. Burgoyne (ki min­dig Raglan lord oldala mellett maradt); T y­­­d e­r dand. tbk ;Wellesley őrnagy; mind akettő cholerában halt meg a csata utáni napon; Estcourt és Airey dand. tbkok; Stec­­­e alezredes; Burghara lord őrnagy és Derryman tengerész hadnagy.) Mély sajnálattal kell jelentenem, hogy L­a­g­o­n­d­­­e alezredes , ki a francciák császárától főhadiszállá­somra adatott, 19-dikén az ellenség kezébe esett, midőn egy Napoleon hg divisiójához tett küldetésből vissza­tért. Nem mulaszthatom el nagyságod előtt megjegyezni, mily örömmel, s minden zúgolódás nélkül viselték az ezredi tisztek a legrendkivülibb nélkülözéseket is. A csapatok magok viselete csodálatra méltó volt s a leg­nagyobb mértékben ajánlatra méltó. A csata tüzében elfeledők előbbi fáradalmaikat, s fényesen bebizonyiták azon harczias szellemet, mely a brit katonát már rég­óta kitünteté. Ők a legnagyobb tűzben is, ép úgy, mint a csata előtt szilárdul el valának határozva győzni. Végre kötelesség-mulasztásnak volna tekinthető, ha elmulasztanám a flotta tisztjei­ és matrózainak, azon megbecsülhetetlen szolgálatokért, melyeket a hadse­regnek minden alkalommal tettek, mélyen érzett hála­­köszönetemet kifejezni. A harcz menetét kezdetétől végéig figyelmesen vizsgáltuk, s nem szűntünk meg betegeink és sebesülteink gondviselésére minden szük­séges rendeleteket megtenni. Nem említek neveket, félvén, hogy néhány becses ne­vet elfelednék. Nem merem az oroszok veszteségét meg­becsülni, úgy hiszem, hogy az nagy volt. A meg nem se­besült foglyok száma kicsiny, nekünk ellenben 800— 900 sebesült jutott kezünkbe; ezek közt Harganoff és Schokanoff vezérőrnagyok, az első nehéz sebbel. A franczia hadsereg mozgalmait sem akarom rajzolni; ez ügyesebb kéz által fog történni; de kötelességem megjelenteni , hogy hadműködéseik eredménydúsak valának; és St. Arnaud marsalljok kitűnő parancsnok­sága alatt, szerfölött kitünteték magokat. E sürgönyt Burghersh lord őrnagy kézbesitendi nagyságodnak, kit figyelmébe legmelegebben ajánlok. Van szerencsém stb. Raglan lord. Lord Raglannak egy második sürgönye az el­esett, megsebesült és hiányzó tiszteket név szerint em­líti. Összesen elesett: 26 tiszt, 19 őrmester, 2 dobos, 306 közember és 26 ló. Megsebesült: 73 tiszt, 95 őr­mester, 17 dobos, 1427 közember és 1 ló. Eltévelyedett 2 dobos és 16 közember. Sept. 22-kén az Alma-folyó melletti főhadiszállásról következő napi parancs adatott ki a hadsereghez : „A hadsereg vezére szerencsét kiván a hadcsapatoknak azon fényes eredményhez , mely felölmúlhatlan erőfe­szítéseiket a 20-ki csatában koronázta, mely alkalom­mal egy nagyon borzasztó és nagy orosz gyalogsági tö­megek által igen hatalmas és számos tüzérséggel vé­dett hadállást vettek be. „Maguk viselete öszhangzásban állott vitéz szövetsé­geseinkével, kiknek bátor és eredményteljes támadásuk az ellenség által megszállt baloldali magaslatokra önök figyelmét és bámulását vonja magára. „A vezér a seregek legmelegebb köszönetét fejezi ki vitéz törekvéseiért. Büszkeség és elégültséggel nézte azt, és örvendetes kötelessége leend­ő királynőnek je­lentést tenni arról, hogy mennyire érdemli meg a felsé­ge tetszését és mily dicső én tarta fen a brit név be­csületét. „Lord Raglan a csapatokkal együtt legőszintéb­­ben sa­jnálja oly sok vitéz tisztek és derék emberek el­­estét, kiknek barátait azon gondolat vigasztalhatja, hogy azok emlékezete a brit hadsereg évkönyveiben örökké megmarad.“ D u n d a s admiráltól három sürgöny érkezett; az első sept. 21-kéről kelt, rövid jelentést tartalmaz az almai csatáról, melyet az admiral csak távolról kisér­hetett figyelmével. A második sürgönyben , mely a Kacsa-torkolat magaslatáról, sept. 23-káról kelt, ez áll: „Sir, megkeresem a lordot, hogy az admiralitásnak je­lentse, miszerint 21-ke óta a legénység és hajóhad csarnokai a megsebesült angol és orosz tisztek, közle­gények, valamint a sereg betegeinek összeszedésével és a szállítóhajókra hozásával foglalkoztak a mintegy 4 m.földnyi távolságban levő csatatérről. (A sebesül­tekkel Konstantinápolyba küldött járművei felszámítása következik, mi már távirda útján is jelentetett). Az oroszok 21 ke­lsetén a Szebasztopolban levő hajóhadak állását nagyon megváltoztatták. Erről ide zárom a „S a m p s o n“ kapitánya Jones jelentését és az első kedvező alkalmat megragadom a szélső vonal meg­támadására. — J­ones Károly azt is jelenti , hogy az ellenség nagy erőfeszítéseket látszik tenni a szárazi sánczok valamint a tengeri erődítések erősítésére. — A rév mind­két részére új ütegeket állítottak , hogy a bejárati és partvonalat védelmezzék. Egy, mely északra állíttatott, 4000 yardnyira vető álgyukkal van fölszerel­ve, mert 2 golyó a Sampsonra esett, midőn ez mintegy azon távolságban állott.­­ A sereg számára élelmi­szer szállíttatott és ma a hadcsapatok tovább vonul­nak Szebasztopol ellen , a hajóhad által kisérve, mely a kacsai magaslaton horgonyoz. D a n d a s admiralnak, sept. 24-kéről, a Kacsa magaslatáról kelt sürgönye igy hangzik : — Sir, teg­napi iratomban a szebasztopol­ révben levő ellenséges hajóhad állásának rendkívüli megváltozását jelentem, s most megkeresem önt az admiralitás lordjainak jelen­teni, hogy az­nap délután, midőn a szövetséges hajó­hadak Szebasztopol előtt megjelentek, az orosz hajókat, melyek a révben keresztben horgonyozva állottak, az oroszok mind elsülyesztették, ugyannyira, hogy csak az árboczok látszanak ki nagyobb vagy kisebb mértékben, és én tegnap este a rév torkolatához mentem, hogy személyesen meggyőződjem ezen sajátságos esemény­ről. — Drummond kapitány, ki ma korán a révet kémlelte, jelenti, hogy még a kisebb árboczvégek is kilátszanak a vízből, hogy az átmenet el van zárva, kivéve talán egy kis kört az északi üreg közelében levő sekély víznél, és a révfák ez­által kétszeresen megszilárdultak.­­ Nyolcz vitorlás sorhajó keletre és nyugatra a révfákon belül horgonyozott, és három kö­zölök oldalaslag feküdt, hogy álgyainak nagyobb ma­gasságot adjon, s hogy a szárazon át északra tüzelhes­sen.­­ Egy értelmes matróz, ki Szebasztopolból 22- kén szökött ki, egy rendkívüli eseményre készített elő, jelentvén, hogy a révben keresztbe állított hajók le­génysége (melyek egyikéhez ő is tartozott) egy pár kivételével szárazra szállíttatott, hogy a hajók, elsü­­lyesztés végett lyukak és csapokkal valának ellátva; hogy az álgyuk és eleségek mind a fedélzeten valának; és hogy a többi hajók délre horgonyoztak, hogy a ré­vet az északréli megtámadás ellen védelmezzék. Ugyan ő értesített, hogy az almai csata az oroszokat nagyon elcsüggesztette; hogy a csapatok megállás nélkül Sze­­basztopolig hátráltak ; és hogy az egész orosz haderő, mint ő híve, nem több mint 40.000 ember. Ez ember jelentését világosan adta elő, és a legtöbb pontra nézve, melyeket ő saját szemével látott, megvalósulnak, és én úgy vélem, hogy jelentései átalán véve igazak, ha az eszközöket számításba vesszük, melyeket állása neki a figyelésre nyújtott. Lord Raglan megkeresésére ez embert szárazra küldtem, hogy a seregeknek Szebasz­topol környékéni útjában vezetőjéül szolgáljon. A szövetséges seregek ma délután tovább nyomul­tak , hogy a szebasztopoli rév déli részén állást foglal­janak, és a hajóhad oly mozdulatot teend, hogy a had­sereggel, midőn az a félsziget déli részére érkezik, ösz­­szetalálkozzék. Van szerencsém stb. S. W. D.Dundas, Lord Raglan és Dundas admiral fenebbi sür­gönyei a „Gaze­tte“külön lapjában jelentek meg s tegnap délután 1 órakor adattak ki. Százanként vár­tak a közlésre. Azonban az első nyomtatványokat nem adták el, hanem a klubbak­ és templomokba küldet­tek, hogy legnagyobb elterjedésben részesüljenek. Né­hány órával később a „M­o­r­n­i­n­g P­o­s­t“ és több va­sárnapi lapok külön kiadást közöltek, melybe a sürgö­nyök fölvétettek, így az orosz háború által a szigorú vasárnapi ünnep erőszakosan megtöretett; másfelől nem volt lehetséges a sürgönyöket még tegnap a szá­razra megküldeni, mivel tudomás szerint az angol pos­ta vasárnap ünnepel. A sürgönyök lényegileg újat nem mondanak, de részletesben rajzolják az Alma fo­lyó melletti nagy csatát, mint St. Arnaud jelentése, s megerősítik azon távirdai magán tudósítást, hogy a szebasztopoli rév bemenete az ott felállított sorhajók elsülyesztésével az oroszok által járhatlanná tétetett. Az elesett és megsebesült altisztek és közemberek név­­lajstroma, mint lord Raglan jelentéséből látható, még nem adatott be.­­ A mai reggeli lapok irányczik­­keiben a közönség hangulata híven viszhangzik: öröm a győzelem fölött és komoly gyász a hazáért elestekért. A „G­lobe“ jelenti, hogy nyolc­ vagy tizennégy nap alatt a miniszterek mindnyájan jelen leendnek londoni ál­lomásaikon. Lord Aberdeen Haddo­ Houseból ma a fő­városba utazik. Dánia Az ország hangulatáról, és azon bel bonyodal­makról, melyek most az alkotmánykérdésben az országot fenyegetik, egy berlini lap koppenhágai levelezése kö­vetkező megállapodási pontokat tartalmaz. A mostani minisztériumnak legbuzgóbb párthíveitől sem tagad­ható tény, hogy azon rendkívüli népszerűség, melynek a király 1848 évi januárban történt trónra lépte óta ez év közepéig folytonosan örvendett, az utóbbi hónapokban, nevezetesen a f.é. júl.26-iioszalkotmányi kibocsátvány óta kemény lökést szenvedett. Erre pedig a kormány­baráti lapok tanai többet tettek, mint az ellenzéki sajtó, mert mialatt ez, legalább még néhány héttel ez­előtt , az alkotmányos államfő nem felelős szemé­lyét, a dán országgyűlésnek felelősséggel tartozó taná­csosainak személyétől elválasztó, a miniszteri tollak folytonosan azon versenyeztek, hogy a királyt, a her­­czegségek fölött, már most is, jövendőre nézve pedig a dán királyság fölött is absolut uralkodóként tüntessék föl. Mióta azonban a király az országgyűlésen fölolva­sott üzenetében minisztereivel majdnem tökéletesen azonos, még a leyális férfiaknál is rosz hangulat nyil­vánul, kik legjobb akarat mellett is a királyt és minisz­tériumát nem képesek egymástól elválasztani. Dana fejedelemség. Egy belgrádi oct. 2-ki levél írja a „Pr. Corr.“-nek, hogy a fer­miai győzelmi hírek, melyeket részint a pasa helytartója, Azisz bej, részint a franczia főconsul Ségur elterjesztettek, az egész or­szágban nagy gyászt idéztek elő. Minden rendű szerbek az oroszokat vallásuk és szabadságaik előharczosainak tekintik s azért már megszoktak minden vereséget, a­mely azokat árt, nemzeti szerencsétlenségnek tekinteni. Még a fejedelem környezetében is meg lettek volna győ­ződve, hogy az oroszok a szövetségeseknek, a kiszál­lást csak azért engedték meg oly könnyen, hogy an­nál biztosabban tőrbe csalják. Hadi­fo­galmuk Délkeleti csatatér. A Krimiából ma jött tudósí­tások csak oct. 3-áig terjednek, s így természetesen a tegnap jelentett oct. 4-ki bombázásról, mely 5-én már egész erővel s megszűnés nélkül folytatandó volt, sem­mi újabb jelentést nem hoznak. Azt azonban mégis bizonyosságba helyzik , hogy az oroszok flottájuk meg­­menthetése iránt már teljesen kétségbeestek, mert je­lentik, hogy az oroszok folyvást flottájuk szétrombolá­­sával foglalkoznak; oct. 3-áig már 8 sorhajót sülyesz­­tettek el; egészben a szebasztopoli kikötőben 17 sor­hajó létezik; a többi hajókat is folyvást leszerelik, hogy aztán azokat is elsülyeszszék. Egy sz­am­buli oct. 2-ki tudósítás pedig arról tesz tanúságot, hogy az oroszok a Szebasztopol védelmére szolgálandó eszkö­zök kitalálásában minden képzelő erejöket megfe­szítik . így az ütegek előtt mindenütt galyjakat, fákat és szenet halmoztak fel , mely anyagszer roham eseté­ben, ha szükségesnek találtatnék, meg fogna gyújtatni, föltéve, hogy a szövetséges csapatok abba hanyatthom­­lok bele­rohannak, vagy a rohamtól visszaijednek. Ámde az oroszok szomjasak kezdeni lenni, s épen az égető szom­j tüze hevítheti ily kétségbeesett eszközökre, mert mint ugyanezen szambuli tudósítás mondja, az orosz őr­ség hiányt kezd szenvedni vízben,minthogy a vízvezetéki csatornák a szövetségesek kezeiben vannak s nagyobb részt már úgy el vannak vezetve, hogy a vízvezetékek már szinte egészen kiszáradtak. Különben s t­a m­b u 1­i oct. 5-ki tudósítások Balaklavából oct. 3-ról hoznak értesíléseket, melyek szerint a nehéz ostrom­­lövegek már mind partra voltak szállítva. Az átvágatok már 1500 yardnyi távolságra haladtak, s ekként a lő­­vonalon túlhatottak. A szövetségesek táborában a leg­jobb reményben éltek, s azon teljes meggyőződésben vannak , hogy Szebasztopol eleste néhány nap alatt be fog következni. A bécsi „Presse“-nek ugyane napról szóló s­t­a­m­b­u­t­i tudósítása pedig jelenti , mikép Szebasztopol parancsnoka f. hó 29-én a vár át­adására jön felszólítva, állítólag 48 órai időt adtak neki a válaszolásra s e határidő elmúltával a bombá­zást meg akarák kezdeni, azonban, mint a tegnapi köz­lésből tudjuk, azt csak 4. kezdék meg a flották, újabb tudósításokat pedig nem birunk. 0 d e s s a i oct. 6 ki tudósítások szerint még ott sem tudnak semmi bizonyost az ostrommunkálatokról, melyeket a szövetségesek Sze­basztopol ellen életbe léptettek, azonban hírek kering­tek, hogy a bombázás kezdetét vette. Most tehát ki fog mielőbb tűnni, mi oly sokszor volt szakértők vitájának tárgya, vájjon a szebasztopoli erődök oly hatalmasak-e, mint mily hitben álltak. Érdekes azon adat, mit Sze­basztopol erőditvényeiről a „N­o­r­t­h­a­m­p­t­o­n H­e­­rald“ hoz, hogy azokat t. i. nagyobb részt egy angol ezredes, Upton építette. Ez 1818 és 26 közt az angol kormány által a holyheadi út építésére lön alkalmazva; azonban mintegy 2000 ft. sz.-nyi sikkasztást követvén el, megszökött, ajánlatokat szerzett magának a londoni orosz követhez, s ez őt a krími hatóságok figyelmébe ajánlá, mint derék mérnököt. Így jött 1826-ban Sze­­basztopolba, melyet az orosz tisztek akkorig hasztalan i igyekeztek használható kikötővé alakítani. Upton nagy vasműveket rendelt meg Birminghamből és sok évi munka után és roppant költséggel azzá téve Szebasz­­topolt a­mi most, sok évig a vár főmérnöke volt, s a czártól alezredesi rangot kapott. Egy év előtt meghalt Oroszországban, korán arra, hogy meggyőződjék, vál­jon munkálatai becsületére válnak-e ? Ez erődítvények megdöntésére követnek el most a szövetségesek mindent, mi erejöktől telik, míg más­részt az oroszok minden erejöket megfeszítik, hogy ma­gukhoz vont erősítésekkel azt megakadályozzák. A

Next