Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)
1855-09-15 / 1654. szám
11—11154. 6-ik évf folyam. Szerkesztési iroda: uri-utcza 5-ik szám, 3 ik emelet, 15-ik szám. Szerkesztő szállása: Angol királynőhez czímzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden köztemény a szerkesztőséghez Intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el._______________________ Kiadó-hivatal, Egyetem-utcza, 2-ikszám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1855. Szombat, sept. 15. Előfizetés föltételei: Vidékre, pesten: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félévre...........................10 HirHotmpnvpk Hiin • 5 hasábos Petit sor 4 Pkr- Bélyegdíj, külön, 10 p. kr. — mrUtilNieil J ch Ulja : Magán vita 5 hasábos petit sor 5 p. kr. m Pesten , hitből hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 . „ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A FESTI HAPLÓ October—december negyedévi folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással,4 frt. A/, előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala. PEST, sept. 15. Szebaszlopol bevételének, s Krimia már kimaradhatlan elfoglalásának nemcsak az orosz nagyhatalom jövendőjére, de az európai államrendszerek fejlődésére s a világkereskedelem irányára is roppant hatása leend. Gondolkozzanak olvasóim sokat ez eseményről, mert nekem sokszor kell róla szólanom. Most csak azon tényt veszem fel, hogy az orosz czárnak a Feketetengeren nincs többé tengeri ereje, mert azon pár járművet, mely a védelmetlen Odessa kikötőjében horgonyoz, s azon gőzhajókat, melyek a Szulina torkolatánál rejtőznek, senki sem fogja marinának nevezni. Most csak azt említem, hogy minden eszköz, minden építmény és anyagszer, melyek ötven év óta roppant költséggel halmoztattak Szebasztopol körébe, vagy Krimnek a Fekete- és azovi tengerre nyíló többi öbleiben és réveiben találhatók valónak, a nyugati hatalmak által tökéletesen semmivé tétettek, s ha ma hagynák szabad kézre Muszkaországot, ismét csaknem ötven év kellene, míg szenvedett veszteségeit kipótolni, s a Feketetenger fölött a régi módon uralkodni képes volna. Vonjunk már ezen constatirozott tényből, melyet a két Gortsakoff herczeg sem tagadna, következtetést. Konstantinápoly meghódítása úgy lehetséges, ha azon szárazi serget, mely a Balkán vonalakat elfoglalta, továbbműködésében hatalmas tengeri erő segíti. A törökök, kik a byzanti császárságnak véget vetettek, jól befészkelték magukat előbb Drinápolyba, s aztán derék hajóhadra tettek szert, s úgy intézték 1453-ban a végcsapást a keleti birodalom fővárosa ellen. Korunkban Konstantinápoly meghódítójának tízszer inkább kell még nagy tengeri erőre támaszkodni, mint a XV-dik században való szükség. S ha a hódító előtt e kényszerűség teljes mértékben nem is állana, bizonyára áll az oly monarcha előtt, ki a véletlenül elfoglalt Konstantinápolyt nem csak kizsákmányolni, de megtartani is akarná. Jól tudták ezt a czárok. Mihelyt tehát világuralmi vágyakkal teltek el, szükség jön Krímre, hogy onnan hajóhadaikat az alkalmas időben a Boszporon át Konstantinápoly ellen vigyék. Ide czélzott diplomatiájuk legalább egyszázad óta. Ebből állott a czárok hagyományos s valóban nemzeti politikája. S IIdik Katalin kegyencze, Krimnek meghódítója és kormányzója Potemkin György herczeg a Cherzon fokon — hol most a nyugoti hatalmak hajóhada áll — egy diadalkapura óriás betűkkel íratta föl: Itt visz az út Konstantinápolybal Neki igaza volt. Valóban itt vitt az út Konstantinápolyba, de már nincs, ki oda menjen. A nagy sorhajók közel a diadalkapuhoz ülnek a tenger fenekén. September 9-re okvetlenül megmente Európát azon régi félelemtől, hogy az orosz Konstantinápoly ura lesz. A szent Hónai fogoly jóslatának egyik fele nem teljesül. Ez tény még akkor is, ha holnap vagy holnapután megveretnek a nyugatiak, s ha hirtelen el is költöznének Krímből. Gorcsakovfnak nem lehet oly fényes győzeleme, a sorsnak nem lehet oly sújtó csapása, a véletlen nem készíthet oly kudarczot a nyugatiak számára, mely képes volna azt kieszközölni, hogy a czár közelebbről a Feketengeren hatalmas hajóhaddal bírhasson, és a zultánt pongyola kabátban megjelenő Menzikofokkal ijeszthesse. KEMÉNY ZSIGMOND: A NŐK PARADICSOMA Franczia regény. F él a 1 után fordította G erő. NEGJEDIK könyv. Sulpice orvos. VIII. Chiffon kaczérkodása. (Folytatás. *) Chiffon, kinek ma először jutott eszébe, hogy szellemdusnak lássék, igy folytatá : — Csak azon csodálkozom, hogy ön e nők paradicsomában oly sokág kereste virágát. — Ön nem volt itt . . . mormogá Fernand. Chiffon elpirult, de mosolyogva. Úristen ! hogyan didergett épen e perezben a kis Loriot künn az utczán ! — Herczegem! szólt Sensitive két tálra mutatva : im egy egész holt természet van ön előtt. . . . — Uram ! . . . kezdé az öreg úr megtörő hangon. A szegény gombakirály nem értette, mit akart mondani Sensitive, s ennek mondását önmagára alkalmazta halálos jelentéssel. — Azt akarom mondani, folytatá Sensitive, hogy ön itt egy vadat, s egy gyümölcsöt ábrázoló képet vett.... Nem tudnám meghatározni, mily mesternek tulajdonítsam. ... De valószínűleg a hollandi iskolába való, . . . sőt ezt csaknem bizonyosan lehetne állítani. . . . — A kapusnak fia volt az, vágott közbe naivul a gombakirály. Azt mondják, van benne tehetség. Sensitive visszatette szemüvegét s dühösen ismét neki fogott az evésnek. A marquisnő, jóllehet a legnagyobb kecseset teljesítő háziasszonyi kötelességét, talált mégis alkalmat egész halkkal néhány szót váltani szomszédjával, a nagy Rostannal. A nagy Rostán évek óta nem emlékezett ily ünnepélyre. — Ferencz, igy szólott hozzá komoly és átható hanggal (midőn az asztalnál zajosabb kezdett lenni a mulatság): Ferencz, én megbántottam önt, elismerem és bánom. * Lásd Pesti Napló 1653. sz. — Mi lelte önt ma, Asztrea ? kérde a vén rüpöknagy ámulással. — Hát azt hiszi, hogy az ember végkép elfelejtheti a múltakat? susogá a marquisnő, lesütve szemét. — Talán bizony azt a nótát akarja nekem énekelni, hogy az ember csak mindig első szerelméhez tér vissza. . . . — Ne tréfáljon, Ferencz. ... Ha én bántottam önt, ön is bántott engem, jól tudja. ... De ha ön most megváltoztatná magaviseletét, ha ön eltökélné magát, hogy komolyan és bátran segíteni fog engem terveim végrehajtásában. . . . — Vagy úgy mond a marquis. Tehát a Rostán öklére szorultunk! — Meglehet. — A finnyás Fernand el nem végezheti a dolgot.... Itt félbenszakitá szavait s a szőke felé pillantott, minek következtében hangosan felkaczagott. A marquisnő elhalványult haragjában, mert mindnyájok szemei felé fordult. — Mi az ? kérdé a gombakirály. — Valami furcsaság jutott eszembe, válaszolt Rostán Ferencz. Asztrea bőven töltögetett volt a nagy Rostán poharába, így történt, hogy Ferenczünk már kivetkezett durczás és szomorú félénkségéből A herczeghez fordult, mondván : — Mondja csak, bátyám, tudja-e, hogy ön ma irtózatosan eszik? Aztán halkkal hozzátévé : — Valóban nagy újság, hogy amannak ott étvágya van, ön pedig, feleségem, szeretetreméltó irányomban. — Miért nevetett ? kérdé tőle a marquisnő, midőn a közös társalgás az asztalnál ismét elkezdődött. — Mert, válaszolt Rostán Ferencz , mert megpillantottam ott az ön szeretetreméltósága okát. Fernand urfi a kis leányt fogta elő ... . Ez a kis leány ördöngösen szép! Most Asztrea is szemügyre vette a párocskát. — Talán eltalálta ön, úgymond. Egyébiránt mit törődik ön az indokkal, ha én teljes békét, hibáinak elfeledését, s a régi állapot visszaállítását ajánlom önnek? — A leány csinos! ismétlé a nagy Rostán ahelyett, hogy Asztreának válaszolna. De hasonlít valakihez. . . . Nem szeretek rá nézni. Ferencz semmit sem tudott mindazokból, mik nap közben történtek. E pillanatban Sensitive, ki e nyáron kéjutazást tett volt Londonba (hol is az angol divat mélyében bizonyos költőiséget fedözött fel), Sensitive e pillanatban mint „true gentleman“ hangos és érthető szóval poharat köszöntött Rostán Mari kisasszonyra, fölkérvén őt, hogy vele ihassék. — Ak! mond a marquis. Rostán Mari kisasszony? Hát a másik hova lett? a másik Mari? — Ezt majd elmondom önnek, csitita a marquisnő. Ferencz foga közt mormolá : — Most már tudom, kire hasonlít e leány .... Ezt is meg fogják-e ölni, mint anyját? . . . Felhajtotta poharát s homloka még sötétebben elborult. — Körülményesen fogunk beszélgetni négyszemközt, suga fülébe a marquisnő. Nem akarom eltitkolni ön előtt, hogy ismét tennivalónk van. Önön fog múlni, akar-e herczeg lenni. (Folytatjuk.) •^aa/U JVl/v/v- PESTI NAPLÓ. Pest, sept. 15. Nemcsak búzatermő földdel áldotta meg az ég országunkat, hanem a jó szív is e hazában terem. Csak hogy nem minden földben terem a búza, így nem mindenütt találjuk a jó szivet. Ha minden emberrel, kinek ládájában élrerakodtan áll az arany és ezüst; ha minden emberrel, ki csak azért dús, hatalmas s tekintélyes, mert gazdag apjának vagyonát öröklé; ha minden emberrel, ki utáin a szerencsével vándorolt és siker követte fáradozásait, a részvét, a testvérszeretet s emeltebb lelkű gondolkodás egy fedél alatt laknék, ha minden ember a nyugalom szelíd pillanataiban meggondolná, miként a földi kincseket nem zárják el velünk a szűk koporsóba, és hogy utódunknak legszebb öröksége a virágzó haza, a közszellem által ápolt közügy és a rajok szálló emlék, miként az atyák áldozni tudtak mindenre mi nemes, mindenre mi hasznos; ha a haza minden vagyonos polgára ekként gondolkoznék : minden nemzeti és minden jótékony ügy régen virágoznék; a nemes áldozat nem kivételesen említetnék fel a vagyonosoknál, és nem kellene az ösztönzés szavait hallatnunk mindannyiszor, valahányszor az ügy az emberbarátok, vagy a miveltebb osztály részvétére szorul. A hazának azonban van egy osztálya, mely az élet gondjai között is ráér, hogy megemlékezzék felebarátiról, mely a közügyre meleg részvéttel gondol, melyből irodalmunk közönségének nagyobb része kerül ki, melynek tömeges adománya biztosítá a költő árváinak jövőjét, melynél viszhangra talál minden szó Ez állításunk igazolására száz és száz adatot mutathattunk már fel; ma ismét újabb igazolását vesszük ez állításunknak. A középosztálynak két érdemes tagja különböző czélu adományokkal járul ezennel hozzánk. — Midőn lapunk 1639. (56 ) számában ó-orsovai tiszt, levelezőnk felszólalását közöltük, panaszuk meghallgatását más oldalról reméltük, másoktól vártunk támogatást, segélyt, az ó-orsovaiak részére, kik a Sz. István király tiszteletére fölszentelt templomukat a sz. király képével fel nem díszíthetik, s kik e miatt a buzgó rokonok segélyzését várják. És ime Kéméndről 5 párt küldetett hozzánk az ó-orsovai templom oltárképéül festendő Sz. István király képére történendő adakozás kezdeményéül. A magát megnevezni nem akaró szives adakozó e mellett a Garay árvák részére is küldött 5 pártot. Ez öszveget az özvegynek adtuk át. Ez adományokkal egy időben érkezett hozzánk egy káplán szives küldeménye is, ki a tiszai vizkárosult testvérek felsegéléséhez, s a F ánesy-árvák részére eddig begyült csekély öszveghez szintén 1 pfttal járul. — Vahod Imre kisebb képes naptára 1856-ra „Magyar nép naptára“ czimmel, csinos borítékban, dús tartalommal s hatvan fametszetü képpel megjelent. Y. fő czélja volt mulattató, tanulságos s egyszerű előadási czikkek által a magyar alsóbb osztályú nép művelődését, jobblétét előmozdítani. S ehhez czélszerű eszközül szolgálnak az oly czikkek és értekezések, mint különösen Csúthy Zsigmond néptanítónak igen alaposan, értelmeseit gyakorlati irányban s népszerű előadással irt gazdasági pályanyertes műve, melyből bizonyára igen hasznos okulást veend a földmivelő, magyar nép; továbbá figyelmet érdemelnek „A nagy világ kicsiben“ (népszerű astronomia.) „Franklin Benjamin.“ „A gazdasághoz vezető út“ ; „Kenyérpótlékok“ ; „Zrínyi és Szigetvár“ ; „A magyar sz. korona története“ ; „Budapesti, erdélyi képek“ ; „A mostani háború és Krimia rövid ismertetése.“ A költemények közöl e naptárt becsessé teszik Tompa népregéje „Királykutya“, s Petőfi költeményei figyelemre méltók Czibány népjegyző „Aranytanácsai“ a nép számára. Helyszűken 18 évre terjedő naptár egész tartalmát meg nem ismertethetjük , nem szólhatunk bővebben a szöveg közé nyomott csinos metszetekről. Röviden csak azt jegyezzük meg, miként tekintve bő tartalmát s a sok képet, e naptár eddigelé a legolcsóbb magyar naptár. A megjelenő népszerű naptárakról bővebben azért szólunk, mert szükségesnek tartjuk, hogy azon osztály, mely, mint mondjuk, a naptáron kívül alig ismer sokszor más olvasmányt, tájékozhassa magát a naptárak között; s míg a naptárszerkesztők azon törekvését, a nép rendes s sokszor egyetlen olvasmányául szolgáló naptárak tartalmát mentül tanulságosabbá tenni, méltánnyal kell fogadnunk, addig minden alkalommal szükséges ismételnünk azon figyelmeztetést, hogy ne csak azon eszközökkel ismertessük meg a népeet, melyek gazdasága, jóléte gyarapodását mozdíthatják elő, hanem azon eszközökkel is, mik a gazdaságot, vagyont, jólétét biztosítják az ég csapásai ellenében is. — Vahot nép naptára 30. párjával Számvald Gyula kiadónál és a szerkesztőnél is kapható s megrendelhető. — Züla 5.A művész hazánkfiáról közénk érkezésekor szólánk s felhívtuk iránta az egyházi főméltóságok figyelmét azon teljes reménynyel, hogy Róma nagy mestereinek vezetése mellett fejlődött e hazai tehetség az illetők részéről meleg pártolásban részesülend és avatott vésője is nyerend megtisztelő megbízásokat Maixner vésője mellett, ki az esztergomi basilika szobraiban örökitendi nevét. Züllich eddigelé a Csanádi templom részére készített mű által is (a hold, szűz Mária életnagyságú gypsszobra) hivatásának,nagy tehetségének adá jelét, s habár a rendelkezése alatt álló kevéssé szilárd anyag nem engedhető is, hogy a művész e művén kimeríthesse a vész hatalmát, egypszszobor is meglepi a kivitel ily sikerével a műismerőt. Ezért emlékeztünk meg mi is méltánylattal gr. Nádasdy Lipót ur önmagáról, ki jeles művészünknek alkalmat nyújtott tehetségét maradandóbb műben is feltüntethetni. Züllichitz mulatása alatt Hunyady János kormányzó kis szobrát készíté el alabastrom-gypszből eredeti rajz után (mely rajzt cs. k. Fensége Ferencz Károly főhg képgyűjteményében őriztetik). A 15 hüvelyk magasságú szobor Hunyady Jánost azon jelenetben tünteti fel, midőn mint kormányzó 1446-ban esküjét teszi le. Tehát történetünk egyik fénypontját jelképezi és személye hasonlatosságát tünteti elénk az eredeti rajz után. Ily szobor, mely a műtárlatban, Wagner és Rózsavölgyi urak műkereskedésében látható, 6 parton szerezhető meg. Sokszor az utczán áruló olaszok minden műbecs nélküli gyászszobrocskáiért adnak ily csekély árt. Hunyady János emlékezete, s a művész pártolása e müvecske megszerzését méltán megvárja azoktól, kiknek nélkülözhető 6 partjuk van s kik a szobormüvekben gyönyörködnek. Züllich Mátyás király szobrát is szándékozik ily nagyságban elkészíteni. — A pestvárosi reáltanodában a jövő tanévre a beírás sept. 26-s 30-ika közt és pedig a magyar osztályokba a kegyes rendiek épületében (2-dik emelet 35. sz.), a német osztályokba a volt német színházi épületben az igazgatói irodában történik. Az alreáltanodai első osztályba felvétetnek azon ifjak, kik a 3-dik főelemi osztályból elsőrendű előmeneteli bizonyítványt mutathatnak fel. A többi osztályra nézve szabályul áll, hogy csak oly ifjak vétethetnek fel valamely felsőbb osztályba, kik a közvetlenül megelőző osztályból jó bizonyítványnyal bírnak, s pedig oly nyilvános tanintézet részéről, mely államérvényes bizonyítványok adására képesített. Ellenben a közvetlenül megelőző osztályból vizsgát tenni tartoznak. Meg kell még jegyezni, hogy a felrealtanodai német első osztályba azon ifjak is felvétetnek, kik az egész algymnasiurmot jó sikerrel végezték. — Érsekujvártt f. hó 10-én 10 házat hamvasztott el a tűzvész. A város oltó eszközei ez alkalommal jó szolgálatot tettek, igy a vasúti állomásé is. A városi hatóság s a lakosok meggyőződhettek ez alkalommal a jó karban levő oltó szerek hasznairól, mert csak is ezek gá- TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET A népiskolákról, különös tekintettel azoknak Sveiz Zürich kantonábani jelen állapotára. //e§ (UOi itov qzu). Archimedes: „Des ubi consistam : coelum terramque morebo“, azaz : adj oly pontot — a földön kivül — hol megállhassak: az eget és földet kimozditandom helyéből ! E felbuzdult nyilatkozatot tette Archimedes, midőn az általa feltalált gépek csodahatását szemlélné, s azoknak törvényeit, a világtestek helyzetének és mozgásának elveire viszonyítaná. Ha van egy ily archimedesi pont a társadalomra sőt az egész emberiségre nézve, amelyből t. i. ennek egész állása, fejlődési elvei és iránya, földi és mennyei viszonyai, egy szóval : egész egyetem felforgattathatik, idomutathatik, vagy virágzó fejlődésre emeltethetik , de bizonynyal, más aligha lehet mint a nevelés. Ezen állítmány elméleti bizonyítgatása helyett, csak azon történeti tényekre utalunk, melyek azt mutatják, hogy midőn a társadalom fenállási s fejlődési elveinek változásánál, bármely hatalom győzelemre jutott, s magát fentartani akaró, a nevelésnek saját nézetei szerinti átalakítását vagy néha feldúlását, múlhatlan teendői közzé számította. Így volt ez a kereszténységnél, a reformationál, s a társadalmi elvek újabb időkbeni küzdelmeinél. Ösztönszerüleg megérzik, s mintegy öntudatlanul is vallják ezen igazságot azon egyesek is, kik gondolkodni szeretnek, s szivöket a társaság iránti némi jóakarat mozgatja. Innen vannak hazánkban is, kivált a napi sajtó tévéin a gyakori nyilatkozatok , óhajtások és tervezetek a népnevelés nagy fontosságú ügyére vonatkozólag. Ilyszerű indokokból teszszük mi is a népiskolákra vonatkozólag e csekély eszmeközléseket, a zürichi népiskolák jelen állapotának példáira támaszkodván leginkább ezekben, mivelhogy úgy hisszük, hogy a tények legbiztosabb buzdítók, tanítók és bizonyítók, melyeket e mezőn Sveiczből mutatni fel, azért tartunk helyesnek, mert tudomásunk s tapasztalásunk szerint legalább, leginkább a sveiczi reformátusok népiskolai nevelése és tanítása az, mely még a tudománynyal folyvást lépést tart, az életet sem téveszti szem elöl, s igy az elmélettel a gyakorlatot oly egyezésbe hozza, mely magára a társadalom s az élet végczéljára nézve gyümölcsöző hatását el nem tévesztheti, a mi pedig a nevelésnek legfőbb feladata. Miként Sveicz minden egyéb s kivált reformált kantonaiban, úgy Zürichben is az egész iskolaügy intézése, szerkezete, felügyelési joga, költsége stb. nem az egyház, hanem a státushatalom kezében van. Az egyháznak csupán az alsóbb intézetekre, s leginkább a vallástanítást illetőleg engedtetik befolyás, amennyiben a vallást legnagyobb részben a lelkészek tanítják, s a szabadon választott iskolafelügyelői testületeknek, a községekben ők az elnökei. Az államnak e csaknem kizárólagos hatalmát az iskolaügyek felett Sveiczban, tévedés volna az újabb idők e tárgyra vonatkozó azon irodalmi és tanácskozási mozgalmaiból származottaknak tekinteni, melyek csakugyan több országokban, az államnak adák az iskolaügy feletti teljes hatalmat. Sveiz reformált kantonaiban , e viszony történelmi alapon nyugszik. Zwingli reformátiója ugyanis, nem állított fel külön egyházi hatóságot, hanem a vallás és egyház ügyei feletti teljes rendelkezési jogot, mint egyes községekben, úgy az egész kantonban is, a már létező tanács, tehát az államhatalom kezeibe adó, elannyira, hogy a községi tanácsok egyszersmind úgynevezett presbyteriumok is valának; állam és egyház egygyé olvadt, s bizonyos ó szövetségi theocratia ural-