Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)
1855-09-19 / 1656. szám
A szakismeret és kitartás diadalmaskodott az akadályokon, s midőn e sorokat írjuk, nincs hely e hazában, a hova Entz faiskolájának hire ne ment volna. Mindenfelé szétküldé csemetéinek árjegyzékét; mindenfelől kap folyvást megrendeléseket, s azon állapotban van, hogy e megrendeléseknek pontosan meg is tud felelni. Mezőgazdaságunk fejlődési történeteiben olvassuk, mi jótevőleg halott Fejér megyében a példa, melyet a derék Lilien adott gazdasága czélszerűbb rendezése által. Meg vagyunk győződve, hogy hasonló hatással leszen Dr Entz példája mindazon gazdáinkra, akik a fővárosba jővén, nem mulasztják el meglátogatni faiskoláját. Biztatást találnak a sikerben, mely az erélyes kitartást mindenütt kiséri, ha erős akarat értelemmel párosul. Buzdítást találnak e faiskola derék igazgatójának lelkes szavaiban, oktatási tanácsaiban. E hatással azonban mind nem elégszik meg hazai kertészetünk eme tekintélye. Nem elégli, hogy a jobb gyümölcsfajok terjesztése által irtó háborút szent a roszabbaknak, melyeket bővebb termése miatt tenyészt a legtöbb vidék. Tudja, hogy a szorgalmat a tudomány teheti gyümölcsözővé, s a kertészeti ismeretek terjesztése végett a sajtót is eszközül használja. Kertészeti füzeteit értjük, melyekben oly alaposan értekezett már eddig is a haszonkertészet több részeiről. Senki sem ismeri jobban a hangot, melyen közönségünkhöz szólani kell. Tudja, hogy mivel a kertészeink száma szintoly csekély, mint miveit gazdáinké. Látja, hogy a tudomány ezen ága is egy becses növényhez hasonlít hazánkban, melyet egészen körülnőtt a gyom. Az előítéletek dudváját értem, melyet Entz, midőn kertészkedni tanít is, gondosan irtogat. Előadását ennélfogva bőbeszédűnek mondhatná talán a szakember, de ő nem kimivelt szakemberek számára írja füzeteit. Valóban ő igen jól ismeri közönségét, s midőn megtámadja előítéleteiket, biztatja, lelkesíti is egyszersmind őket. Bizonyos magyaros zamat ömlik el egész előadásán : jele, hogy eltalálta a hangot, melyen népünkhöz szólani kell. A népről szóltam , mivel Entz nem fényűzési czikknek, nem üvegházi növénynek óhajtja kertészetünket. Óhajtja, hogy egy virágos, egy gyümölcsös kert legyen az egész föld, melyet hazánknak nevezünk. Nemrég olvashatátok e lapban is, mely örömmel számítja öt dolgozótársai közé, buzdítását a faültetés ügyében, midőn a tagosításról értekezett. Óhajtja ennélfogva , hogy a kertészetnek minden városban, minden községben legyenek értelmes és buzgó apostolai. E nemes czélból a kertészeti ismeretek terjesztésének egyik focusává igyekvők tenni a kertet, melynek igazgatója, így alakult kertész-képző iskolája, mely már két éve működik nagy sikerrel. Ez iskola érdekében kívánjuk fölhívni a közfigyelmet. A tandíj csekélysége (első évre 100, másodikra 80, harmadikra 60 pft) mutatja, hogy Dr. Entz úr nem haszonvágy, hanem a hazafiság sugallatának engedett,midőn intézetét létrehozta. Oly csekély e tandíj, mennyit minden nagyobb község adakozásokból is könnyen begyűjthet, hogy magának értelmes hasonkertészt neveljen. E csekély áldozatra hívjuk föl községeinket önérdekekben. Egy két miveit kertész ügyvezetése alatt minden községben hamar alakulhatna faiskola, nemcsak a lakosok kertei számára, hanem az utak és mesgyék beültetésére is. A legjobb út és mód, mihamar virágzó parkokká alakítani egész határokat; legegyszerűbb, legolcsóbb módszebbé tenni hazánk földét és gyümölcsözőbbé. A tanítás, mint tudjuk Entz iskolájában novemberben veszi kezdetét. — Télen a melegágyi munkákon kívül, szünideje van a kertésznek. E szünidő, midőn a természet alszik, a legalkalmasabb elméleti tanulmányokra. Amint ébredni kezd a növényi élet, kezdődnek a külső munkák, s azok kíséretében a gyakorlati útmutatások. gj^Az elméleti tanulmányokat a növénytant és a földnemek ismeretére szükséges ásványtant, a kertészetre ká r.mamammmaammamamamaaamamaammammamaaamamammmmmamaaaaaaammmmmaammmmaamaamama ros és hasznos állatok természetrajzát s a természet- és vegytan némi elemeit is Dr. Entz maga adja elő. Jobb tanárt bizonyára nem talál vala növendékeihez. Már fenebb érintem népszerű előadását; kiemelheti nem elmélete gyakorlati irányát is, mely már az előismeretek tanításában csupán kitűzött czéljait tartja szem előtt, s mindent példával világosit, mindent szemléletivé teszen; a gyakorlati útmutatások közben pedig minduntalan visszatér az elmélet elveire, melyek kimagyarázzák az élet tüneményeit a növényvilágban. A kertészet azonban szintén alkalmazott része a gazdaságtannak. Dr. Entz jól tudja ezt. Egy élet tapasztalatai támogatják elméleti ismereteit. Egy év előtt néhány fővárosiak fölkérték őt, adna oktatást vasárnaponként a kertészetben. Én is részt vettem ez oktatásban, hogy növénytani ismereteimet e gyakorlati iskolában is gyapítsam. Hányszor monda derék mesterünk : „Ezt igy meg igy olvassuk a külföldi főleg német kertész-könyvekben , a mi viszonyaink közt,a mi éghajlatunk alatt azonban másként áll a dolog.“ S elmondta tanárunk a különbségeket, melyek az elmélet alkalmazásában eltérnünk parancsolnak a külföldi kertészek tanácsaitól tömérdek adattal igazolván állításait saját tapasztalásaiból. Ily férfiú által hirdetve, kétszeresen gyümölcsöző a tudomány. S e buzgó és jeles szakember közhasznú intézete pártolására hívjuk föl ezennel hazánkfiait CSENGERI ANTAL. A pesti evang. theologiai tanintézetről A Ilik József császár türelmi parancsa és a Il ik Leopold által szentesített 1791 -ki országos törvény , amelynek 26-ik czikke a két felekezeti evangélikusoknak szabadságot adott uj egyházak és iskolák alapítására, — a magyarhoni protestáns egyházban uj életet, uj korszakot idézett elő. — Legtöbb egyházaink, iskoláikkal együtt, kivált a hon nyugoti részében, ezen idő óta keletkeztek, ezen törvény alapján alakult. Ezen törvény lett új életünk alapja és palládiuma ; közelebb Pesten ez vetkeztette ki ereje és érvényéből a város azon szabadalmát, miszerint senki nem igaz és orthodox katholikus, polgárul semmi szín alatt be nem fogadtatott, sem tüzetett. E törvény alapján épült itten mind a két evanghitfelekezet egyháza és temploma, alakultak elemi és gymnasiumi iskoláik. E törvényből fejlett ki, ezen időpontnál indult meg egy, Pesten alkotandó magas iskolának is eszméje, melynek változatos, viszontagságos fejleményéről és jövőjei irányáról most rövid vázlatot kívánok előterjeszteni. Vay József jön elsőben indítványt és készítő tervet, már 1796-ik évben, egy, Pesten felállítandó universitas iránt. Ennek keletkezni kellett volna az országos két evanghitfelekezet és a nem egyesült görög egyház anyagi erejéből, kormányoztatnia a nevezett három egyház kebeléből alakítandó választmány által, a felvigyázat a metropolitát és a protestánsok general conventjét illetvén. A köztanácskozás és tárgyalásra kitűzött nap, u. m. június 23-a előtt azonban a metropolita Pestről eltávozott, a határidőre nem jelentek meg az ágost. hitvallásnak is, sőt a dunántúli helv. hitv. huerintendentiából is senki el nem jött, ennélfogva az ügykérdés fejtegetése elnapoltatott. De az életrevaló eszme jó földbe esett, a józan ész és hű emlékezet földébe, a hitbuzgó keblekbe, és a nemes szivek melegében ápoltatott, mig nem a közönyösség élettelenségét és a fagylaló tél részeit fölváltaná egy szép kikelet hajnala. — Úgy látszik, a tüneményekből ítélve, hogy az eszme, kivált a pesti ref. egyház kebelében őriztetett nagy gonddal. Legalább itt tűnt fel újra, itt emelkedett ki a lepel alól, mikor a pesti reform, templom építése iránt 1816-ban intézkedések tétettek; mert azon, nyomtatványban most is kézen forgó kérelemszózatban, melyben hitsorsosink országszerte felhivatnak az építendő templom részére alamizsnálkodni, nyilván ime sorok olvastatnak: „Ekklézsiánk akkori curatorai és érdemes tagjai elvégezték, hogy míg a templom felállhatna, addig az oskolának rendeltetett épület oratóriumul szolgáljon, a minthogy attól fogva ekklézsiánk abban az épületben tartotta és tartja még most is közönséges isteni tiszteletét. Ez az oskola épületének ilyen végre lett fordíttatása állott abban ellent, hogy még valamely nagyobb oskola itt fel nem állíttathatott, holott hazánkban egyedül itt lehetne és kellene részünkről olyan iskolát fundálni, ahol ifjaink, más tudományok mellett, a múlhatatlanul szükségessé lett német nyelvet nemcsak könyvekből, hanem mindennapi gyakorlásból is haszonnal tanulhatnák! — A pesti ref. egyház kebeléből fakadt ki ujonan 1839 ben a dunamelléki superintendentiához intézett szózat egy, Pesten felállítandó anyaiskola ügyében, komolyan s ünnepélyesen fogadván a pesti egyház, hogy „buzgó lelkesedéssel, semmi fáradságot, semmi áldozatot nem fog kímélni, hogy az egyházkerület magas czélját mentől hamarább elérhesse, meggyőződve arról , hogy e fontos lépést maradékokra átszálló áldás követné.“ E szózat hatályos viszhangot, az eszme rokonszenveket költött és a feltisztelt egyházkerület 1839-dik évi november 10-kén tartott gyűlésében, a szőnyegkérdésnek minden oldalról megfontolása végett, 12 tagból álló választmány neveztetett ki. Ezen bizottmány munkálatában elősorolt indokok és figyelmeztetéseknél fogva, a dunamelléki superintendenciának 1840-dik évi júniusi közgyűlése egyenlő akarattal abban állapodott meg, hogy a nagy czél kivitelére irányzott lépések mindenesetre megtétessenek, és hogy a felállítandó intézet maga kitűzött czéljának annyival inkább megfeleljen, jónak találta szándékát és tervét a ref. négy egyházkerületeknek legközelebb tartandó köz-conventje elé terjeszteni. Az 1840-diki September 9- és 10-dik napjain tartatott conventnek a középponti főiskola fölállítását tárgyazó terv bemutattatván, a a tisztelt főconvent határozatilag kijelenté egy, Pesten felállítandó és korszerűleg rendezendő főiskolának az egész hazára nézve sokoldalú és messze terjedő hasznáról meggyőződését, és annak létrehozására segédkezeket nyújtani ígért. Ennek valósításán, a testvér egyházkerületek megbízásából, a dunamelléki ref superintendentia munkált, egy 30 tagból álló bizottmány által, melyhez 1843-ik évi január 6-kán csatlakozott az ágost. hiv. evangelicusok conventje által kinevezett választmány, egy közös prot. főiskola létesítése végett. Az uniált bizottmány sikerrel munkált 1848-ik évi május 15-ig, a mikor is, a bizottmány javaslatára, a dunamelléki egyházkerület közgyűlése, „a változott politikai viszonyok és az akkori körülmények szülte kedély-izgatottság miatti működésétől sikert nem várhatván, a pesti prot. főiskola ügyét nem tette ugyan le, hanem csak ideiglenesen felfüggesztette. Az 1848- i9-ki közbejött események után,az átalakulás korszakában,a magas kormány kiadván a gymnasiumok új rendezetét, miszerint azok alakítandók valának, néhai superintendens Polgár Mihály ozime kérdést intéztet a kecskeméti egyházhoz: „Várjon felajánlja-e az egyházkerületi iskolára kathedráit az esetben, ha ez egyházban teljes gymnasium nem létesülendne is ? E kérdésre az érdeklett egyház, 1851-ik évi augustus 23-diki tanácskozmányából, jegyzőkönyvileg tudatta, hogy két rendes tanszéket fentartani kész, és értesítette superintendens urat, hogy ezen ajánlás által minden eddigi anyagi erejét csak nem egészen kimerítette, és gymnasiumát, habár csak magántanintézetképen fentartani szinte elhatározta. E tudósítvány szolgált alapjául az egyházkerületi azon intézkedésnek, miszerint, hogy nyivános gymnasiuma lehessen ezen superintendentiának, ez II.Körössel fogott kezet a gymnasiumra nézve, Kecskemétre pedig a theologiai kar és praeparandiába 6 tanárt állítani tervezett, kik közöl Kecskemét kettőt, a superintendentia négyet látna el fizetéssel. Azonban a kecskeméti egyház utóbb kijelentvén, hogy nem érzi és nem érzendi magát kötelezettnek úgy czímzett ajánlata beváltására , tehát azt a theologiai seminariumra nem adhatja , mivel a kecskeméti egyház teljes főiskolára tévén föltételes ajánlatot, ennek be nem álltával, az általa szervezendő és felsőbbleg parancsolt főgymnásiumára fordíta;“ a cs. k. Pest kerületi tanhatóság pedig, 1852 jun. 25. kelt intézvény által, elrendelvén, hogy „Superintendensur intézkedjék, miszerint az egyházkerületnek theol. seminariuma és praeparandiája az 1852-ki tanév alatt ott, hol az itt fenforgó anyagi kérdések megoldása azt legtanácsosabbnak fogja mutatni, okvetetlenül rendezve legyen, ha szinte eltekintve a régi viszonyoktól, melyekben az egyházkerület és Kecskemét iskoláikra nézve eddig egymással állottak, máshova, péld. N.Körösre kellene is a nevezett intézeteket áttenni“ , az egyházkerületi iskolai bizottmány fájdalmasan érezve, hogy a kecskeméti egyház azon szövetségtől, miszerint Kecskeméten a gymnasium fölötti tanosztály eddigelé a nevezett egyház és superintendencia közös erejével tartatott fenn, elállóit és nem reménylhetvén többé, a határozott nyilatkozat után, segélyt a theologiai collegium és tanítóképezde javára Kecskeméttől, azon javaslatot tette superintendens úrnak a theologiai tanintézetre nézve, hogy az Pesten állítassák fel,mindazon okokra való tekintetből, melyeknél fogva az egyházkerület szinte 9 éven át munkás volt a pesti prot. főiskola létesítésében, közelebb azért, hogy anyaiskoláinkban meglévőn szüntetve a philosophiai kar, ifjainknak alkalom nyújtassék a pesti egyetemben hallgathatni a philosophiai tanulmányokat, és alkalma legyen a superintendenciának. Pesten oly jeles tudós egyének, mint segédtanárok által gyámolitatnia a theol. tanintézetre nézve, kiket vidéki iskoláinknak megnyerni alig lehetne. —Superintendens úr, egyszersmind kecskeméti lelkész, az iskolai bizottmány és esperesi kar javaslatát el nem fogadta, hanem a kecskeméti egyház minden segélyt megtagadván az ottani theol. collegiumtól, az abban esett hézagot és hiányt segédtanárok által pótoltatta, kik a rendes tanárokkal együtt mind az egyházkerületi s iskolai pénztárból fizettettek, valamint a collegium egyéb szükségei innen fedeztettek, miglen 1853 kezdetén ő maga adott utasítást a gyülekezetek akaratának kitudására nézve. Ezen intézkedés folytán a dunamelléki egyházkerület 242 anyaegyházainak négyötöde írásba foglalt nyilatkozatot adott, kijelentvén, hogy Pesten kíván theologiai collegiumot felállittatni. — Ezen öszhangzó , szinte közakaratot nem lehetett nem méltányolni; ennél fogva főt. Báthori Gábor helyettes superintendens ur, tiszttársai hozzájárultával, ezt az 1791—ki 26. t. sz. értelmében, 1854-ik évi October 12-én, legfelsőbb helyre fölterjesztette, honnan 1855-ik évi junius 29-től érkezett kegyes intézvénynél fogva : a) A dunamelléki helv. hitv. evangelika superintendentia Pesten theologiai intézetet állíthat. b) E czélra fordíthatja azon pénzeket, melyek ezen egyházkerületben a Pesten felállítandó prot. főiskolára gyüjtettek, mint szintén más illetékes és megszerezhető pénzalapokat. c) Ezen tanintézet külső és belső elrendezése az 1791. 26. t. sz. 5. §. szabályozása szerint, a superintendentiára bizatik. (Folytatása következik). TÖRÖK PÁL. Nem állítani, hogy a maga idejében szintúgy classicus volt Tinódi, mint később Gyöngyösi, utóbb Kisfaludy Sándor, holott jelen fejlődésünkben egyik sem az már. Hallottátok a mesét Polycrates gyűrűjéről, mely mindig előkerült? Így kerül elő a műtörténetben, időnként, ugyanazon mód és világnézet, például a classicai, más más színezetben, mihez képest szabad legyen jó eleve kimondani meggyőződésemet, hogy annál szebb, tartalmasabb és elevenebb valamely nép költészeti élete, mennél több korszakban kerül elő ugyanazon műalak, mert annál több benne a magát újra szülő erős életrevalóság. És ezúttal nem törődöm vele, ha netán egy némely olvasót megfosztok afféle szokott képzetmódtól, mely szerint az irodalom haladását, az idő folytán kinyúlt egyenes vonalnak tekinti. Sőt inkább emelkedés az; más szóval: egymás utáni és egymás fölötti pálya, mint a sas fellengése, midőn utat ir le elöttünk a magasságban-De mű bölcsészileg is hatalmunkban áll értelmezni a classicismust. Ugyanis ha a művészet az eszmének érzékileg felfogható alakban való megjelenése s előállítása , classicai művészet leszen az, melyben tartalom és alak legmélyebb conkrét egységben vannak egymásba áttéve, mit aztán eléggé ismert nevén ideálnak szoktunk nevezni, ahonnan önként előáll a következtetés szüksége, hogy tehát kell lenni oly művészetnek is, melyben tartalom és alak nincsenek úgy összeolvadva, egymásba átvive, hanem lazul függenek együvé, azaz a gondolat nem jelenik meg magához méltó, s egyméretű alakban, hanem a kettő közötti egység vagy nincs még elérve, és ezen alkotás rendszerint megelőzi történetileg a classikait, vagy fel van már oldva, mely ismét a történetben utána szokott jönn imennek. A classicismus tehát viszonyos fogalom, vagyis csak egyik módja a művészeti eszme előállításának, s amint megvannak elsőségei, azonképen gyönge oldalai szintúgy, s ha erény hozzá eljutni, szinte oly szükség túlmenni rajta, vagy megszabadulni tőle a tovább juthatás kedvéért, föltévén egyszer mindenkorra, hogy élő s jövőre számítható népről, ne pedig rohadóról legyen szó. A szerint már, a mint költő vagy műbiró más más elv szárnyai alatt mivelték magukat, összeütközés keletkezhetik egyik mint másik között, mely sehol sem olyártékony, mint ha ítész, ki például a classicait nézi és veszi, főleg kihalt népekről varrva hímet, zsinórmértékül, a költőt, ki élő nemzet tagja és nem épen classicai művész, bírálja. Ez után esett meg nálunk, hogy Kölcsey kegyetlen igazságot követett el Csokonain, Kazinczy Kisfaludy Sándoron, Toldy az 1830 óta keletkezett szépirókon azon egyetlen okból, mert mind a három ítész,hogy úgy szóljak, kizárólag classikai miveltség;s én hiszem, hogy Kölcsey, Kazinczy ha élnek és a sivatag elmélet helyett a műtörténész állását foglalják el, máskép ítélnek vala költőikről ; a mint ezt utánok Toldy már is teszi, midőn a magyar költészet történetében a kigunyolt s fonákul mért költőket, egyiket mint másikat, rehabilitálja. Régen tudalik, hogy Ítésznek, ha méltóan óhajt ítélni a művész fölött, be kell magát élni annak világába. Wer den Dichter will verstehen, Muss in Dichters Lande gehen (Goethe). De a költőnek nemcsak hazája van, hanem világa is, hol a képzeteknek saját nesze, köre és színezete tündérkedik lelkeink előtt, s ezen ugynevezhető poétái község fuvallatát senkinek sem kell jobban megérezni, mint az Ítésznek. Csalódom-e vagy nem, de nekem úgy látszik, hogy e tekintetek szépirodalmunkban ma sincsenek kellő érvénybe hozva. Megtörtént már az is, hogy a közérzület kevésbbé csalódott némely költők iránt, mint a legilletékesbnek hitt elmélet; és bizonyosan, midőn Bacsányi föltétlenül Kisfaludy S. mellé, Fáy, az Élet és Literaturában, Csokonai javára nyilatkoztak, ime közérzületnek voltak szószólói. Nézetem szerint, ha egyik másik költőn igaztalanságot követtek el ítészeink, onnan van, mert a classicismusban absolut becset hittek s ugyanekkor az irodalom életét megkötötték elméleteikkel. De az elméletnél erősebb a szellem és nem hagy magán tekintélynek, szabályoknak kifogni. Igen sokszor volt már irodalmunkban sürgetve a classicismus, és kiosztva is pálmája. De ha mindazon lépések, melyek túlvittek mégis rajta, romlásra vitték volna irodalmunkat, úgy ma nem volna irodalom. Berzsenyi már Vörösmartyban is „messzevitt regényes szertelenséget“ látott. Hát Kuthy s egyebekben mit látott volna! Bizonyosan kétségbeesést az irodalom jövendője fölött, de azért nem kell megijednünk. Ha tehát látjuk, hogy némely idő költői, s a velük járó világnézet, miután le voltak szállítva, újra fölemeltetnek, új szempont alá vétetnek: oda kell kijutni okoskodásunkkal, hogy a művészeti élet saját processuson megy át, s alkotásaiban bizonyos rhythmusát tartja meg a haladásnak ; és van idő, mikor a művészetből elég neki az eszme, ha szinte nem a legszebb formában jelent is meg; máskor pedig erősen követeli a formát, mindaddig, míg azt teljesen ki nem villa, érvényre nem emelte, azaz a nyelvet tökéletesen ki nem képesítő költői alkotásra. Úgy hiszem , a fejlődés ezen formai követelései találtak szót és kifejezést azon egész új iskolában, mely Kazinczy után Kölcseyben látta legtöbb pártolóját, mivelőjét.Az eszme nagyságára nem volt annyi gond; az háttérbe volt szorítva, mi rendesen minden nép classicismusának bélyege. De ha olykor enged az eszme a formáért, viszont ennek is kell engedni amazért, midőn uj művészet áll elő, mely ha nem classicai is, de szintoly igényei vannak az ítészet méltatására. Ez teszi szükségessé az irodalmi uj szempontok fölvételét. Van e oly ideverő példa, mint Zrínyié? Ha ez a forma és nem inkább a költői fogamzás, az eszme nagysága után mérjük , bátran kihagyhatjuk irodalmunk történetéből. Most így fejezem ki magamat : a classicai műalkotás, a műszellem iskolája, szüksége. Nélküle derekas művészet nem állhat elő; következéskép el kell foglalni helyét a történetben és pedig hang- és törvényadó tekintélylyel. Vegyük csak csak min irodalmunkban azt a magát összeszedhetlen elárjongást, tétovás elterjengést, mely a Kazinczy előtti kort nagyban jellemzi. Semmi sem volt a maga helyén; sem elv sem kitisztázott meggyőződés. Az egész múzsasereg fegyellen had, kalóz nép, téveteg nyáj. Kazinczy rendbe kapá őket az ízléssel. Clauren érzelgő szeretői nem nézték a közös csillagot epedőbb szemekkel, mint a mester tanítványai az elvet. Ő maga könnyű és fordulatos stilista, metsző és hízelgő egyszersmind, szoktató és tanító, a mint akaró, — jótékony szellemként hatott be mindenüvé. Tanai gyöngék, szükkörűek, de annál melegebbek, mint gyapont góczában az összefogott sugarak. Leginkább a lyrában voltak intései, egyéb tanokban eltapintásai, és lelkesedése több mindennél; miért ez túláradt mindenkor tudományán stészeti erején. Akit megdicsért, meg volt dicsérve, ha szinte méltatlanul is. Ő tudta mindenki gyöngéjét, hozzáférhető oldalát. E végből, jól, roszul, czimeket választott levelei fölé; és irá csodálkozása, bámulása jeleit a „ritka fényű“ férfinak, valahányszor némi tehetséggel biró újabb irodára feltűnni. Szóval: megvolt benne a vezér iró gyönge és erős oldala ; igy lett első, míg élt, folyvást; az eredmény mindebből az irodalmi egység, összetartás. „Mi a szép?“ talán sohasem volt többször kérdezve, magyarázva, mint Kazinczy korában; kivált miután a bölcsészeti szellő is be kezdett lengeni a szépirodalomba. Bár tudták, bár nem, kimagyarázni magukat a kor ítészei és költői, de annyi bizonyos, hogy ők a szépet az eszményben (ideal), a művészetet a classicaiban helyezék. Elvök volt az eszmény, s ennek közelében tartózkodott, egy kettő kivételével, valamennyi költői elme, s a költői világ apródonként, de hatalmas erősödéssel, czélzatos, rendszeres szellemvilággá formálódott. Még ekkor kevéssé voltak üstökösei a művészetnek, kik a szép törvényeitől, valamely geniális ábránd vagy szeszély miatt erőködtek volna elszakadni; de annál több az állócsillag, kik a mestertől vett ragyogást melegen szórták vissza, s fényt ha vettek, adtak is. És épen inner elvhűség az, mely a magyar költészet történetében eldöntő befolyással bírt; mert szigorával, következetességével mintegy derekában erősíté meg a költői művészetet minden még azon időre is, ha netalán óvatlan elme, dulakodó kedély, magával meghasonlott lélek tévedne csarnokába, így a classicai műelv becse el van ismerve, méltányolva; nélküle életrevaló, nemes művészet nem is képzelhető, sőt a mennyiben az a tartalom és alaknak legmélyebb egyesülése, el van ismerve az is, hogy ez adja minden irodalomban a legmagasb művészetet. Nem csoda tehát, ha némely művészek és műbirák elméje egyedül csak benne lát megnyugtatót, kielégítőtepedéseinek. 1830 táján a classicai műalkatnak két leghatalmasabb mivelője : Kazinczy és Kisfaludy Károly halálával az a szép füzér, melyet amaz plántált, imet kötött az Aurorában, kezde azonnal feloldódni. Az ő elveik, meggyőződéseik érvényre jutottak már, s mint alkotó elv és szülemlő fogalom ömlöttek szét az irodalom erezetében. Irányuk : a nemes, szabályos és nyugodt tisztaság mélységesen jön beoltva irodalmunkba. A költői tartalmat ami illeti, tetszettek a szelíd, gyöngéd érzelmek, az erősebbek ritkán. Tárgy és kidolgozás gondos, válogatott. A szenvedély alig ecsetelve, sőt gyakran meghalva mint a görög szobrok legtöbbjén. Egyszerűség, mint a három huru lanton. Szemérem, minő a múzsáké. S én nem tudom, van-e oly tiszta kifejezése más irodalmakban, úgy tárgy mint kidolgozásra nézve, a classicus elvnek, mint nálunk Bajza, Kölcsey és Szemere Pál költészetében ? Az elv, melyről szó van, elfoglaló az irodalmat, és kezdenek mutatkozni azonnal árnyékoldalai is. De míg ezeket felmutatnám, hadd említsem meg, hogy a classicai iskola legnagyobb tanítványai, Czuczor, Vörösmarty sőt Kisfaludy Károly is, kezdtek kinőni a classicai szabatosság öltönyéből; s úgy látom, hogy annak, mit Ízlés neve alatt ismert a mester, nem voltak föltétlen bámulói, s nagyobbra kezdék becsülni a költői gondolatot, lelkesítő eszmét, melyért van minden forma, sőt az egész művészet is. És vájjon nem megtörtént-e, hogy a költészeti kör mindegyre szűkülni kezde már, az ének egyhangúságot való veendő, az erő a kifejezés tisztaságában csaknem tartalmatlan finomsággá lágyult fel; éspedig, a classikai eltulsága miatt, az ítészetnek alig tetszett más, mint az érzelmes, lágy, komoly, az úgynevezett, s fölszínre hozott sötétliszta; és Katona József mindez idők folytán, nyersesége miatt, nem számíttatott a nemzet költői sorába? A classicai elv nem tarthatá ki tovább a szellem rugalmát s meg kelle buknia, és soknak történni a forma és ízlés rovására — a gondolatért. ERDÉLYI JÁNOS: Igazitás.Lapunk 1652dik száma imezső csikkben Ildik oldal 4 hasáb, alulról 6. sorban , másikra helyett másikon. III. oldal első hasáb Danteról helyett Daniéval; 3. hasáb felülről 7. sor gondoskodása helyett gondolkodása olvasandó. PESTI NAPLÓ, Pest, sept. 19. A m. belügyminisztérium tudományos és hivatalos vizsgálatokat rendelt a pusztító járvány keletkezése és terjedése felett. Az e tekintetben tett észlelések és a tapasztalatok egybegyűjtetvén közzé fognak tétetni. A budapesti kir. orvosegylet gyűlésén Dr. Halász érdekes jelentése után az egylet több tagja közlé a járvány ideje alatt gyűjtött tapasztalatait. Jegyzőkönyvileg, vagy valami emlékiratban a jövő tanulságára gyüjtetnek e, feljegyeztetnek e az észlelések eredményei, Magyar könyvészet. 455. Kis lelki kincs, melyben a sz. mie és ájtatosságok foglaltatnak. Most újonnan imádságok és énekekkel megbövittetett, 37 fametszetü képpel. Pesten, 1855. Nyomatja s kiadja Bucsánszky Alajos. Kis 12 rét 224 lap. Ara kemény kötetben, tokban 16 pkr. 456. Mindennapi ájtatos gyakorlások, melyben reggeli, estvéri imádságok és énekek foglaltatnak. Több képpel. Pesten, 1855. Nyomatja és kiadja Bucsánszky Alajos. Kis 12 rét. 108 lap. Ára kemény kötésben, tokban 16 kr. p.