Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)

1857-05-16 / 2200. szám

112-2200. 8-dik évf­folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Vérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Szombat, máj. 16. Előfizetési feltételek­ , Pesten, házhoz hordva:] Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. U" J­­. Xvittyi J. • .6 hssíkos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Bé­tliraetmenyek Q-llat .lyegdíj külön 10 p.kr. Magán vita 6hasábos petit sor spKr. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, . Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . . 8 frt p. p. FEST, május 16. A csász. kir. Felségeik mutatása Budapesten. (A „Budapesti Hírlap“ után.) Május 14. Az oly váratlanul közbejött szomorú esemény kö­vetkeztében, Ő Felségeik bensőleg aggódva fen­séges szenvedő leányuk fölött, a tegnapi napot egé­szen visszavonultságban tölték, s csak este felé tettek Budánt egy rövid sétakocsizást. Mai Felsége atyai szivének aggodalmát a Fe­jedelem komoly gondjainak alárendelvén, legmaga­sabb figyelmét ismét a közjónak szentelé. Délelőtti 11 órakor a pesti megyeház részesült a legmagasabb látogatásban. A cs. k. F­e­l­s­é­g­e, a Főherczeg Főkormányzó ur ő császári Fensége, s adlatusa Haller gróf altábornagy ur ő excja kísére­tében; az ezen házban elhelyezett cs. k. megyei ha­tóságot s a pesti cs. kir. országos törvényszéket, min­den részeiben pontosan megszemlélni, s erre legma­gasabb személyében, az ezen épületben levő számos fogsági helyiségeket szemügyre venni méltóztatott. Innen Ő Felsége, miután legmagasabb megelé­gedését kifejezé azon állapot fölött, melyben a meg­szemlélt hatóságokat találta, a Rókuskórházba s az azzal szomszédos kényszer-dologházba ment, s itt is ezen intézetek minden osztályait pontosan megszem­lélni s azok czélszerű kezeléséről magának meggyő­ződést szerezni méltóztatott. 2 óra után Ő Felsége ismét visszatért a császári váriakba. Öcs. k. Apostoli Felsége 1857. május. 6 . kelt legfelsőbb határozata által az Erzsébetszüzek conventjének Budán, e convent jövedelmi adóhátra­lékának 1850. évtől bezárólag 1856. évig elengedé­sét legkegyelmesebben helyben hagyni méltóztatott. A választott biróság rendszere. III. Az , hogy a választott biróság a kívánt hasz­nokat meghozza, hogy az igen­is szükségelt czélok­­hoz elvezethessen, mindenek felett attól függ, hogy a törvényhozás mily szabályokat alkotott e bírásko­dás kellékeiről és gyakorlatáról. E szabályok, mint tudjuk, különféle tárgyakat illetnek és különösen a következő kérdések körül forognak áe­m.­mi kívántatik az ily bíróságot választó felek személyi képességére; kik lehetnek választott bírák; s különösen a rendes törvényhatósággal ellá­tott bíróságok tagjai megválaszthatók-e; továbbá mily ügyek lehetnek ily bíráskodás tárgyai; mikép történjék a felek általi választás s az ezt tárgyazó egyességnek mily kellékekkel kell birnia; meddig tart a választott birák hatósága ; mikép legyen e bí­ráskodási eljárás rendezve, s végre, hogy az mikép s mikor szűnik meg. Hogy e szabályok ez intézet czéljainak valósítását előseréljék, szükséges, hogy valamennyi mind szigo­rú következetességgel ugyanazon egy elvből induljon ki, abból, t. i. hogy a viszályokba keveredett felek rendelkezésének minél szabadabb tért engedjenek, hogy választási s intézkedési szabadságukat minél kevesb korlátok alá vessék. Ez azon fő­­s alapelv, melynek vezérfonalként kell a vál.­bíróság rendszerét átfutni, ha azt akarjuk, hogy e bíráskodás a törvénykezés gyorsítása, egyszerűsí­tése s olcsósítása által érezhető s terjedelmesb hasz­nokat hozzon ; mi csak akkor lehető, ha e bíráskodás minél nagyobb s terjedtebb alkalmazást nyerhet, mi korlátok s összeszorítások mellett nem valósíttat­­hatik.­­ Lássuk tehát, milyenek e szabályok a Magyaror­szágot illető ausztriai törvényhozásban; megfelel­nek-e azok azon elv kívánalmainak ; és vajjon mik lehetnének azokban javítni valók ? Törvényhozásunknak valódi dicséretére szolgál s érdeméül rovandó fel, mikép a választási képességet illetőleg több oly korlátokat nem ismer, melyek más államok törvényeiben feltalálhatók ez üdvös inté­zet elterjedésének nem csekély akadályául. Nem is­meri nevezetesen azon szabályt, mely a választott bíráknál bizonyos kort igényel, mint p. o. a német köz­polgári perrend, mely a római jog alapján azt határozta, hogy birákul csak azok választhatók kik a 18 évet meghaladták. Miután törvényünk a kisko­rúak meg nem választhatásáról említést sem tesz, miután e bíróságot minden polgárjogi lekötelezés nél­kül is elvállalhatni, s miután a felek által e tárgyra nézve kötött egyesség a választott bírákra ki nem terjed , következik, hogy nálunk a kiskorúak is meg­­választhatók, mi e bírói intézet elterjedését teteme­sen elősegítheti. Hasonlóan nem igényli törvényünk azt sem, hogy a választott bírák az elébök terjesztendő vitás ügy eldöntésére vonatkozólag a kellő törvényi ismeretek­kel bírjanak; mint megkívánja p. o. a porosz tör­vény, mi ennek nem ok nélkül hibául rovatik fel, miután azt, hogy melyek e kellő ismeretek, s hogy az illetőnél meg vannak-e, alig lehet gyakorlatilag meghatározni, s miután a választott bíráskodás alap­ját egyedül a felek bizalma képezi, mely már magá­ban foglalja annak feltételezését, miszerint a felek eléggé képesnek tartják ügyük eldöntésére azt, kit arra szabad akarattal megválasztottak. Midőn tehát a törvényhozás mintegy gyámoskodni kíván a magá­nosok felett, csak a választás szabadsága ellenére emel korlátokat. Nem követeli az ausztriai törvényhozás azt sem, hogy a választott bírák belföldiek legyenek, mint szinte a porosz törvény, mely a külföldieket végkép kizárja. Ámbár kétségtelen, mikép számos esetek jö­hetnek elő, melyekben a feleknek épen valamely kül állampolgárában lenne legnagyobb bizodalmuk, ta­lán mert épen valamely külföldi egyén bírna a do­logra vonatkozó körülményeknek legrészletesb s leg­­kimerítőbb ismeretével. Különben a törvény a megválasztandó birák tekin­tetéből majdnem korlátlan szabadságot enged a fe­leknek ; nem kívánja hogy azon tulajdonokkal bír­janak, melyek a bírói hivatal viselésére szüksé­geltetnek ; sőt megengedi , hogy maguk a bírói egyének közül is lehessen választaniok , csak azon korlátot emelvén, miszerint azon bíróságnak elnökei s tagjai, melyet törvényhatóságnál fogva a pernek elhatározása illetni fogna, választott bírákat nem jelöltethetnek ki. Tehát törvényünk az azon ügyben illetékes — első folyamodási és felebbviteli — bíróság tagjait kizárta. A porosz törvényhozás e korlátot nem ismeri. És e mellett lehet is elég fontos indokokat felhozni. Mert igaz ugyan, hogy azon illetékes bíróság úgy is bírás­kodnék , de akkor összesen minden tagjai bíráskod­nának, míg választás folytán csak azok, kik megvá­lasztatnának vagy is kikhez különösen bizalmuk lenne a feleknek. Azonkívül a választott biróság haszna nemcsak a birák kiszemelésében, hanem ab­ban is áll, mikép a felek a bíráskodás rendjét s fo­lyamát tetszésük szerint szabhatják meg és igy min­dent elkövethetnek a törvénykezés gyorsítására s ol­­csósitására, mi érdeiknek nem csekély nyereség. És arra nézve, hogy kik választhassanak — törvé­nyünk csak azt rendeli, hogy olyanok legyenek, kik képesek egyességet kötni s kik a fenforgó ügyeik fe­lett rendelkezési joggal bírnak * *­­) ! Azért kiki csak *) A franczia törvény e részben egyszerűbb, e két kellé­ket egybe foglalván következőkép : Toutes person­­nes peuvent compromettre sur les droits dont elles ont la libre disposition.“ art. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A mordvin nyelvrül s némely nyelvhasonlitási észre vétellül. (Magyar nyelvészet II. évfolyam V. füzete, 323—402 1.) Bocsássa meg a szives olvasó, hogy megint magam ismertetem a Magyar nyelvészet V. füzetét, melynek tartalma: 1) a mordvin nyelvrül (323—360 1.) ; 2) folytatása Gyergyai Ferencz, a magyar nyelv sajátságairól irt könyve ismertetésének (361 •—375­­.) ; 3) iskolai tudósitványok, jelesen Szepessi Imre „de utilitate linguae graecae et modo, quo in ea colenda progrediendum .“ H­a­­­d­e­r Konrád egyet, tanár „Kritischer Beitrag zu den grie­chischen Grammatiken von Kühner u. Szepesi.“ —­s Imre Sándor „a határozatlan igéről és igenevek­­röl“ való értekezései (376—391­­.); 4) Magyar néptalányok, 236 —425-ig, Philofennustól; 5) Anaximenes rhetorikája, Tellytöl. — Ismer­tetésemet azonban előzze meg némely nyelvha­­sonlító észrevétel, melyek arra okot szolgál­tattak. Keletkező új tan, vagy inkább új tárgynak tanu­lása kétséget támaszt sokszor a részvevőkben, de az itélőkben is, mert talán nem mindig beszélünk elég világosan. Ily kétségek eloszlatása nagyon kívána­tos , s ezért szólalok megannyiszor. Vajha ismételt fölszólalásom igazán világosabbá tehetné a kérdést, mely a hasonlító nyelvészetet illeti. Úgy látszik nekem, még nem vagyunk tisztában az iránt, mi a hasonlító nyelvészet, s mit akar? Sokan még folyvást azt tartják, hogy bár­milyen nyelveket lehet egybevetegetni, miután minden nyelvek rokonok bizonyos pon­ti­g. — Ez áll, s az egybevetegetés lehetsége is áll , mégsem az a tulajdonképi hasonlító nyelvészet. Az általános egybevetegetés beéri azon tudással, hogy a nyelvek bizonyos pontig mind rokonok , ellenben a tulajdonképi, vagy tudományos nyelvhasonlítás épen azon bizonyos pontot kutatja, meddig a külön­böző nyelvek rokonsága terjed ; s abban, a rokonság meddig való terjedésében, találja meg tudományá­nak alapját. Kutatja pedig a rokonság meddig való terjedését mind az idom mind az anyag szerint; s el­sőséget az idomnak kellvén adni, azt nézi legelőször, mely nyelvek rokonok idom szerint ? S az idom sze­rinti rokonnyelveket tartja tulajdonkép rokonok­nak, ezeket, mint egy nyelvfajhoz tartozókat, teszi tanulásának tárgyává. Tehát az igy tulajdon­képi rokonnyelvek tanulása a tulajdon­­képi, vagy tudományos nyelvhasonlí­tás. Tudjuk, a magyar nyelv a körülötte lévő német, szláv, latin, görög nyelvektől, s a tudva lévő arab, héber stb nyelvektől nagyon is teljesen különbözik a szónem hiánya s a magánhangzók különös összefé­­rése meg ellenkezése által; továbbá ezek felett kitű­nik a névszó számos ragjai, s az igeszó felette sok származott igéi által. Már a mely nyelvben hasonló­kép nincsen szónem, s megvan a magánhangzók kü­lönös összeférhetése, meg ellenkezése, a mely nyelv­ben továbbá szintúgy mint a magyarban, sok névszó­rag (casus), s felette sok származott ige van : az ok­vetlenül hasonlókép különbözik a német, szláv, la­tin, görög, az arab, héber stb. nyelvektül, s a­mely mértékben különbözik azoktól, abban hasonlít a ma­gyarhoz ; következéskép azok a magyarral együtt egy külön nyelvfajt tesznek, tehát tulajdonkép rokonok egymással,­­ mint tesznek más külön­ nyelvfajt a német, szláv, latin, görög stb. nyelvek, s egy harmadik külön nyelvfajt az arab és héber stb. Ugybe, mely nyelvek hasonlítanak azon mértékben a magyarhoz, a melyben különböznek a megnevezett külön faj­beli nyelvektől? A török-tatár-jakut, a lapp­­finn­ eszt, a szürjan, votják, cseremisz, osztják,mord­vin stb. Ezeket alt­aj­i nyelveknek nevezzük, s mondjuk, hogy ezen altaji fajbeli nyelvek külön nyelvkört tesznek, s különbözőt az indger­­mán és a sémi nyelvfajoktól. Az idom szerint rokonnyelvek, (tehát p. o. az a­l- t­aj­i, úgymint a magyar, török-tatár-jakut, a lapp­­finn-eszt, a szürjan, mordvin stb. nyelvek) anyag szerint is rokonabbak egymással, mintsem más faj­beliekkel. Ezt ugyan lehetne már az idom szerinti rokonságból is következtetni , de a tapasztalás, mely erősebb mint a következtetés, mindennap jobban­­jobban mutatja azt annak, ki ezen értelemben vett rokonnyelveket tanulja. Ezen tapasztalás bizonyossá tette már azt is a rokonnyelvek tanulói előtt, hogy egy nyelv sem fejezi ki maga voltában az egész faj­­beliséget, hanem hogy mindenik nyelv mind idomá­ban mind anyagában kiegészíthető a többi nyelvek idoma és anyaga által, melyek ugyanazon nyelvfaj­hoz tartoznak. Íme itt van kimondva, hogy mi a tulajdonképi ha­sonlító nyelvészet, s mit akar az. Ez értelemben vett hasonlító nyelvészet a rokonnyelvek tanu­lása, tehát a magyar hasonlító nyelvé­szet a magyarral rokonnyelvek, az al­taji nyelvek tanulása. Czélja pedig: az al­taji n­y­elvf­aj­b­el­is­ég tudományos fel­­fog­á­s­a, mely által a magyar s a vele rokonnyel­­­vek idoma és anyaga kiegészíttetik s lehetőleg bi­zonyossá lesz. Szeretném, bár minden olvasó világosnak találná e rövid előadást, mert úgy nem fordulnának elő töb­bé ilyenek nyelvészeti irodalmunkban, milyeneket a Magyar Sajtó 104. száma (1857. május 7. a „Magyar akadémiai szemlében hoz fel, hol azt olvassuk : „Hunfalvynak a rokonnyelvek nem csupán világosságot kölcsönöznek, hanem egye­nesen zsinórmértékül szolgálnak.“ — „Nagyon he­lyeseljük a folytonos figyelmet a rokon — de bi­zony nem rokon, vagy helyesebben ke­­vésbbé rokon­ nyelvekre, mert minden nyel­vek rokonok bizonyos pontig.“ — „Óhajtanak tudni, vájjon a finn nyelv­vizsgálók is nyomozásaikb­an fo­gadják-e a magyart zsinórmértéknek a finn szók fej­tegetésében ?“ — Mit akar ezekben a zsinórmérték ? Azt jelenti-e, hogy az egy fajhoz tartozó nyelvek idoma és anyaga kiegészíti egymást ? Ha igen , úgy a finn s valamennyi rokonnyelvünk a magyarnak zsinórmértéke, mint viszontag ez valamennyi rokon­nyelvnek zsinórmértéke. Például az előttünk levő V. füzetben az infinitivust a rokonnyelvek összeható ta­núságai által világosítom föl (342, 343 1. és 387 — 391 1.), úgy hogy a finn annyi világosságot nyer a magyartól, mennyit ez amattól; egyik a másik nél­kül nem fejthető meg. A­kinek az nem elég, kényte­len szemmellátó tanú lenni, azaz, tanulni a rokon­nyelveket , mi nélkül bajos ítélni. Ámde azon állí­tás: „helyeselhető a folytonos figye­lem a rokon-de bizony nemrokon vagy helyesebben kevesbbé rokon-nyelvek­re, mert minden nyelvek rokonok bizo­nyos pontig“,­­ mindent elront. Mit is érthet a saját ügyeiben választhat; idegen ügyeknél az illető különös meghatalmazása szükségeltetik; gyán­ság alattiaknál pedig a gyámhatóság engedélye. SZOKOLAY ISTVÁN: A mezőgazdasági tárlat Bécsben. III. , Bécs, máj. 13. A tárlat juh­osztálya talán még teljesebben van képviselve, mint a szar­vasmarha-osztály. Ausztria részvéte nélkül az euró­pai szárazon aligha is létesülhetne hasonló kiállítás. Az elsőség itt is Magyarországé, utána következik Csehország, Morvaország, Silézia. Három kos és ugyanannyi anyajuh Ő cs. kir. fensége Albrecht Felig magyaróvári jószágáról mindenek fölött kitűn­nek, valamint hat darab Béllyéről is. Különösen fel­tűnők még három kos és ugyanannyi anyajuh (meri­no) Zichy-Ferraris Bódog gr. oroszvári uradal­mából, továbbá három kos Zichy Ödön grftól Sz.­­Mihályról, hat darab Károlyi Lajos grftól Surány- és Pátyról. A gyapjú j­óságára nézve csaknem valamennyi magyarországi kiállitmány — van pedig 120 darab Magyarországból—egy fokon áll a megnevezettekkel. Szép tömött báránybundákat állított ki Lichten­stein Alajos hg magyarosztrai uradalma, valamint a morvaországi törzsjuhászat Zaucht­ban. (Morvaor­szágban.) " A Magyarországban oly nagy kiterjedésű ser­­téstenyésztés a tárlatban kevéssé tűnik elő. — A kiállítmányok után nem hinné az em­ber , hogy Ausztria e czikkben oly tetemes kiviteli kereskedést űz. — Mindössze csak 52 számot találunk, melynek több mint fele Csehor­szágra jut. Magyarország csak 12 számmal van kép­viselve. A kiállított hízók közt a legnehezebbik nyol­­czadfél mázsát nyom, ennek tulajdonosa egy blinden­­markti fogadós Alsó-Ausztriában *). Ez után jön S­i­n­a János b. két hízója Sz. Miklósról, melyek 5—5 mázsát nyomnak. Ezeken kívül ez egész osztályban semmi nevezetes nincs, kivéve még egy tenyészdisznó 10 malaczczal T­h­u­n Ferencz gróffal Tetschenből Csehországban. Legkevesebb mondanivalónk van azonban az a­p­r­ó marha-osztályról. Itt — kivéve egy Sziriából került bóbitás pulykakast — semmivel többet nem látni, mint a­mit akármely szárnyasállat-kereskedő­­nél szintoly jó minőségben nem láthatnánk. A második főosztályban a gazdasági termények foglalják. Itt jónak látjuk újólag megjegyezni, hogy főképen a magyar közönség szá­mára teszünk jelentést, a­melyet természetesen nem érdekelhet egyéb, mint egy részről általában a tár­lat fő eredményei, más részről pedig különösen a magyarországi termesztmények egybehasonlítása más országokéival. Ha tehát, sok egyeben kívül, mellőz­zük például megemlíteni, hogy a cseh sajt jobb u krajnainál, ne vádoljon minket az olvasó, hogy hiányos jelentést írunk , mert a­mi Magyarorszá­got illeti, erre nézve, hiszszük, egyetlenegy emlí­tésre méltó számot sem mulasztunk el megemlí­teni, ha csak oly eset nem fordul elő (mint például a juhtenyésztésnél csakugyan előfordult), hogy egy szám megemlítése valamennyiért elegendő. Menjünk már most át a gazdasági termé­nyekhez. Itt nem kevesebb mint 760 szám van, s e számból Magyarországra — a szerb vajdaság­i te­­mesi bánsággal együtt — csak 36 esik. Megjegyzen­1003. De másrészt nem kevéssé hiányos a frank törvény e tárgynál, miután nem rendelkezett arról, hogy kik le­hetnek vagy nem lehetnek választott birákul megvá­laszthatok , mi már sok félreértésekre s joghátrányokra adott alkalmat. *) Minthogy tisztelt levelezőnk a főúri kiállító­kat megne­vezi, óhajtottuk volna, hogy e fogadóst is megnevezze. Az érdem a fogadósban is érdem marad. S­z­e­r­k. dő azonban, hogy e szám a kiállítókra, nem pedig a terményekre vonatkozik, mely utóbbiak ugyancsak tömegeket képeznek más országok kiállítmányai mellett. Az osztály fő részét borok, szeszes italok és mezei termékek teszik. A borok és szeszes italok minőségét itt nem pinczeileg, csak a palac­k kül­színe után lehet megítélni, ezért bátran csak a jegy­zékhez tarthatjuk magunkat. Ö cs. kir. Fensége Albert főherczeg ma­gyar­óvári uradalma borokat küldött be, (igen tisz­tákat s világosakat) a nezsideri pinczegazdaságból, továbbá árpamaláta- és tengeriből főzött martiusi és „unterzeug“ *) söröket a magyar­óvári serfözöbül, azután (szép fénye és egyformasága által kitűnő) sárga és fehér selymet a féltoronyi selymészetből, úgy szintén tengeri­ csöveket, lisztet az amerikai rend­szerű főlgi udvari malomból, végre pedig nyersczuk­­rot a mosonyi gyárból. A b­é­rl­y­e­i uradalom is különféle borokat küldött a v­i­ll­á­n­y­i pincze­gazdaságból. — A­n­g­y­a­l István küldött 1836­ diki szegszárdi, előhegyi vörösbort (akója 15 forint) s 1846 diki borréteget (meszelye 2 frt. 30 kr). — Brenner gr. búzát s „kitűnő minőségű“ pócsme­­gyeri és vágujhelyi bort. — C­z­i­n­c­h­e­r t tr. bárány­bundákat Gátőrről.— Czinderyurk. tanácsos ten­gerit, báránybundákat és borokat Ladról. — Esz­te­r­h­á­z­y Pál hg Kapuvárról gabnaféléket, reperét s báránybundákat. — Ugyanafféle termékeket küld­tek be még Festetics György gr., Fürst Károly Sopronból, Gallini gyógyszerész Lugosról, Hil­le­b­r­a­n­d Vincze liqueurgyárnok Sopronból Hor­váth b., Jalica pesti nagykereskedő (borokat), Ja­tt­i­c­s­á­r­y J. Temesvárról, J­o­ó J. Egerből, Tóth V. Sopronból, Károlyi Lajos gr., Konkuly J. Békésről (96 fontos búzát, mely zöld dohánylevéllel trágyázott dohányföldben termett), Korompay A. Ledényből (többi közt denevértrágyát az agg­teleki barlangból), Nagy Pécsről, Preisz gazd. tanácsos, Ramasetter V. Sümegről, Re­utter cs. k. tanácsos (nyers és gerebenezett kendert), Szász-Koburg-Gotha hg, Sándor Móricz gr., Schlumberger elecskei földbirtokos, Schön­­born-Bachheim gr., Sina S. b., Springer M. Köpcsényből, Steer M. Komposdról, Varga sz.biró Balatonfüredről, a pesti hengermalmi társulat, a szegszárdi részvényes bor­kereskedő társulat, a verseczi borter­melők és Zichy Ödön úr. Legközelebbi levelünkben egyes részleteket fo­gunk bemutatni. Az ausztriai nemzeti bank hitelzálogi osztálya I. Múlt évben jelent meg Bécsben egy röpirat,, az ausztrai nemzeti bank hitelzálogi osz­tályának használata fölött,a mely, azon kívül, hogy az ezen intézetnek, eljárás­folyamát elő­adta, törekedett egyszersmind annak állítólagos e­l­ő­­nyeit feltüntetni a földbirtokra nézve Ausztriában. Részint ezen félhivatalos szélben tartott nyilatko­zat által indíttatva, részint azért, hogy azon törekvé­seknek igazság szolgáltassák, melyek a legközeleb­bi időben, nagy­birtokosok egyesülete által Csehor­­szágban egy önálló tartományi hypothekabank fel­állítására indultak ki. Prága legderekabb jogtudó­sainak egyike, Dr. M. e napokban közzétett iratában magára vállalta bebizonyítni, hogy „Csehországra nézve a hitelzálogi osztály felállítása a földbirtoko­sok szükségletein nemcsak hogy semmit nem segít, hanem még ezen felül a tőkepénzeket szükséglő föld­­birtokosoknak a nélkül is eléggé szorult helyzetét tagadhatlanul még súlyosbítja; s hogy a cseh föld­­birtokosra nézve még a legközönségesebb esetekben i­s) Viz- és borivók lévén, e sör magyar nevét nem tudjuk.

Next