Pesti Napló, 1857. július (8. évfolyam, 2235-2261. szám)

1857-07-01 / 2235. szám

örténő népszámlálás, és a házi állatok összeírásából szerkesztendő adatok igen nagy segítséget nyújtanak a kiállításnak tanulságossá és érdekessé tételére. De hogy a leendő kiállítás annál teljesebb és biztosan sikerült legyen, szükséges, hogy arra a nép már előre figyelmeztetve legyen és annak ideje még jókor köztudomásra bocsáttassák; mert ez alkalommal is a késő felszólítás s annak el nem terjedése szolgált az elkészülésben, s kiállításom megjelenésben nagyon sokak előtt akadályul. GALGÓCZI KÁROLY: PESTI NAPLÓ. Pest, jun. 30 * A ma meginduló „Magyar Posta“ szerkesztője Urházy György barátunk helyére, ki csak mint belmunkatárs lépett ki dolgozótársaink sorából, szerencsések voltunk Emődy Dánielt, a jeles publicistát s a „Magyar néplap“ politikai részének szerkesztőjét megnyerni. * Több felöl érkezett hozzánk megkeresés lapunk azon számai iránt, melyekben ft. s. n. Danielik János kanonok úr nagy figyelmet gerjesztett jeles beszéde jelent meg. Azok részére tehát, kiknek kívánságát ez egyes számok megküldésével nem teljesíthetök, megjegyezzük, hogy e remek beszéd nem sokára önállólag is meg fog jelenni s könyvárusi utón is kapható lesz. Néhány nap múlva szerencsések leszünk lapunk tárczájában ismét több becses dolgozatot közölni a mint író és szónok egyiránt jeles férfiútól s ezek közt Lonovics József „Népszerű egyházi archaeologiá“-ja 2. és 3-ik kötetének ismertetését. Danié- iki kanonok úr jelenleg történelmünk egyik legfényesebb időszakának megírásán dolgozik. — Az „Új Magyar Múzeum“ mindinkább közeledik ahhoz, hogy közvetlenül azon hónap eltelte után jelenjék meg, melyről szól. E becses tudományos gyűjteménynek eddigele az volt egyik baja, hogy későre járt, a midőn a folyóiratoknak egyik előnyéül szolgál, ha pontosan jelennek meg. Júniusban , ha nem is elején, hanem végén most vesszük a májusi füzetet, az áprilisivel együtt — azaz az 1857-iki folyam IV. és V. füzetét. Tartalmát képezi e két füzetnek 1. „A görög anthologia, mutatványokkal“ Székács Józseftől; 2. „Magyarhoni humanismus és realismus“ Boeman Istvántól; 3. „Kőszeg krónikája“ Garádytól; 4. Budai könyvárusok 1484—1520“ Gr. Kérvény Józseftől; 5. „Magyar philosophia.“ Szontagh Gusztáv Erdélyi János ellen. 6. Irodalmi napló. — A „Muzeum“mal kapcsolatban veszszük az „Academiai Értesitő“ IV. füzetét. — Tartalma : 1. „Némely algebrai fogalmakról, s ezeknek geometriai alkalmazásáról“ Brassay Sámueltől; 2. „A budapesti népesség mozgalma 1854—5-ben, hivatalos kutforrásokból“ Dr. Tormay Károlytól . 3.Egy dunabalparti római erőd a pesti határon“ Paur Ivántól. — Szép példája az ujdonságirók hirtelenkedéseinek ! — — Minden kezesség nélkül a kútfőkre nézve egyik lap fölvesz egy hirt, akárhonnan. Társai átveszik azt, a nélkül, hogy a forrásul szolgált lapot megnevezvén, a felelősséget arra hárítnák, így megy aztán lapról lapra, s a hirt, mintha a leghitelesebb kútfőből volna merítve , tényekhez illő határozottsággal adja tovább csaknem mindenik. Nincs figyelem arra, hogy e hit gyakran egyének és családok kedvetlenségeit vonja maga után A hít alaptalan lehet, de az ország nagy részében úgy terjed el, mint tény. Ez eljárás ikertestvére ama másiknak, mely szerint az újdonságírók, egy családot vagy nagyobb kört sújtó csapást, egyéni szerencsétlenséget izetlen életekkel kísérnek. Mindkettő könynyelműségből származik, s rontja a journalista hitelét. Hogy az ujdonságíró a legnagyobb figyelem mellett is követhet el tévedéseket, azt az újságírásnál szükséges rögtönzés hozza magával. — Az olykori tévedéstől a legjobb akarat mellett sem lehet ment egyikünk is, — de annál inkább kell óvakodnunk a hírekkel való könynyelmű bánástól. — Közelebbről több helybeli lap közölte, hogy Pozdor Gyula elmebetegségben van, ami mindenesetre ha igaz volna, komoly csapás lenne rá, családjára és ismerőseire nézve. Mi a leghitelesebb forrásból tudjuk, hogy Puzdor Gyula ur meggyógyult. Elme- baját 24 piócza teljesen eloszlatta. Petecsbe és vizi betegségbe esett azután, de ezekből is kiépült s most hon van, lelkében s testében épen. De, kérdjük, ha az elhamarkodott hit igaz volna is, annak közlésével kinek használhattak a lapok ? Ha mind kiírják lapjaink azon eseteket, melyekben testi baj miatt valaki hagymázos állapotba jut, lapjokban alig fog egyébre hely maradni. — A fóti gyepen ez évben tartandó lóversenyről — a lapok jun. 28-ai számában közlött előleges jelentésben oct. 10-ke hibásan áll oct. 19. helyett. E hibát kiigazítva, ezennel világosan kiírjuk, hogy a fóti gyepen zárandó verseny oct. 19kére van kitűzve. Nemzeti színház. Jun. 23. „Viola.“ Eredeti népszínmű dalokkal 5 felv. B. Eötvöss József „Falu jegyzője“ czimü regénye után irta Szigeti. A szereposztás uj. Szentpéteri helyett most Szilágyi adja Nyúzó főbiró szerepét. Szereplése Szentpéteri utánzása, mint többnyire mindig, s közönségünk egy része megelégszik a copiával, ha a jeles eredetit nem láthatja. Tengelyi jegyzőt Szücs adta, Vilmát Fáncsi Ilka s Peti czigányt Tóth Soma, kinek játékára az a megjegyzésünk, hogy nem szavalásával, hanem gymnasticus furcsa mozdulatokkal igyekszik tenni comicui hatást. Ez nevettető, furcsa lehet, de comicumnak el nem ismerjük. Ügyessége nem mindennapi, de az inkább bajazzohoz mint színpadi comicushoz illő. El kell azonban ismernünk, hogy játéka tűrhető volt, s további tanulmány és gyakorlás által a szavalásban másként is nyerhet tapsokat, mint a gymnastica által. Jún. 29-kén adatott „Pál fordulása“ Népszínmű Szigligetitől. Tóth Soma mint inas, itt inkább elemében volt, ha ugyanily szerep egy színműben elemében lehet; a szerep, úgy látszik, határozottan Tóth Soma számára van írva. — Mindkét nap szép számú közönség volt a színházban. — A darabok választására nézve volna egy megjegyzésünk, mely szerint vasárnap és ünnepnapokon nem volna épen elkerülhetlen szükséges csupán csak népszínművet adni, hanem lehetne drámákat is, melyekben a „vasárnapi közönség“ nagyobb élvezetben részesülhetne, mint némely népszínmű előadásában. A kísérlettel azt hiszszük, semmit sem kockáztatna a színház. — Ma adatik : Bíbor és gyász. Eredeti történeti Dráma 5 felv. irta Hegedűs Lajos. Írta egymást, addig az ifjabb nemzedék egy részről huszárkapitány, másik részről deli hajadon képében barátságos egyességre lépett igen természetesen, tanuk és prókátorok nélkül. Körülbelül igy történt a dolog. ,Fiam, — mondja a kapitánynak apja, — véget vetek e czivakodásnak.“ „Okosan teszi, kedves édesapám.“ ,Pestről hivattam ide egy körmös prókátort.“ A kipontozott helyeken a huszárkapitány akart valamit mondani, hanem azt az apa alig köszönte volna meg, tehát megvárta, mig az apja kisütögeti minden fegyverét, s akkor ő majd huszárosan kardhoz nyúl, s úgy elvágja a dolgot, hogy többé össze nem forrasztja sem az öreg, sem a prókátorok. Az öreg nem hallván fiának megjegyzését, a hallgatást jóváhagyásnak vette s ez elmélkedést tovább folytatta : ,Drága lesz, az igaz, — a prókátor néhány ezer forintot kér, hanem ott üsse a kő, nem sajnálom, — majd kivásárlom szomszédom bőréből, miattam mehet koldulni, ha éhhel hal, sem bánom/ „Mikor jő meg az a prókátor ?“ kérdi a kapitány. ,Mához egy hétre itt lesz, fiam , addig gyapjúmat, gabnáimat eladom/ „Jó lesz!“ Jegyzé meg a kapitány kimenve a szobából, hanem el ne hitessük magunkkal, hogy a kapitány édesapjával nagyon egy véleményen volna, különben nem nyergeltetné meg legjobb paripáját s nem menne az ezredeshez, ki épen a szomszéd faluban szállásol. Az apa boldog volt, fia nem mondván ellent, a vén hajdúnak, az öreg béresnek, libapásztornak, sikálóasszonynak és minden szemközt jövő embernek elbeszélte, hogy megtanítja majd a szomszédot, hozat egy pesti prókátort, de aztán menjen bujdosni, — mert ő ennyi meg ennyi ezer forintot szánt prókátornak, bírónak és mindannak, ki akkorára méri az igazságot, mekkorára ő akarja, most álljon ki neki, ha van bátorsága Minthogy ő maga sem mondá, hogy ezt mind négyszemközt beszéli, az illetők is voltak annyi emberséggel, hogy a legelső órában megvitték a hírt a szomszédházba, mert ha azt akarná egyik, hogy a másiknak tíz akós hordójából minél előbb kifogyjon a bor, nem tehetné ezt könnyebben, mint ha valami kifecsegnivalót beszélne el vagy tíz embernek, már a másik kész a legjava hordóját is csapra ütni, hogy még azt is mondják el, amit a másik udvaron voltaképen nem is mondtak. Egymás kezébe adták a kilincset a hirhordók, de a másik szomszéd első mérgében szerencse, hogy a hirhordót is meg nem verte, aztán pedig rohant a láda fiához, szedte elő a tallérokat,aranyakat, rakta az asztalra, s midőn már nem volt mit kirakni, lánya után ordított, szegény rémülve jött elő, de még jobban megijedt, midőn apját a pénz közt vájkálva találta. ,Van-e nálad pénz, édes lányom?“ „Száz forintom van, édesapám, amit maga adott apródonként.“ ,Hát a túrópénz ?“ „Az is van, öt garas hijjával kilencz bankóforint.“ ,Azt is add ide, — hát a tojáspénz ?“ „Nem adtam el még, édes apám, jobb árát vártam.“ ,Épen semmi sincs ?“ „Tizenegy krajczár, édes apám.“ ,Azt is hozd el, ne kíméljünk egy fillért sem, — fuldoklik mérgében az apa, mintha a szomszéddal beszélne.—..éhhel haljak meg? — Koldulni menjek ? Na, megállj, gonosz pára, van még Pesten prókátor elég, jut nekem is egy, ha az Utolsó filléremet viszi is el, — de kipusztilok a szomszédságból, arra megesküszöm. Az anyátlan gyermek a pörrel nőtt föl, s ámbár szüntelen ette a készet a pör, mégis megijedt, mikor az apa a rég gyűjtögetett kincset a nagy diófaasztalnak közepére szórta, s mintha a pénznek zörgése közt hallaná hangját a sok pulyka, südő, ádventi malacz, hízott üris, korai bornya és egyéb háziállatnak, miknek árából keservesen gazdálkodta össze a lány e kincset, és most ezt a prókátor rakja zsebre, úgy elszomorodott, mintha neki is kést köszörülnének, vagy reá is megalkudtak volna, hogy a netán hiányzó összeg az ő árából teljék ki valahogy. Az egyik kötényt tele sírván, már másikat váltott helyette, mikor látta, hogy az egyik kocsis már befogott a parádés kocsiba, melynek bakjára két béres kötötte föl a szénát; tehát semmi kétség, hogy a kocsisnak kezébe adott levél Pestre megy, s a kinek szól, nem is gyanítja, mennyi tallért és aranyat szánt neki az ő apja, ki miatt ma meg nem merne enni egy lágy tojást, nehogy azt is megpanaszolja neki, hisz annak árával is többet kapna a prókátor. Már meg micsoda bolond történet ez ? kérdi a türelmes olvasó, de már engedelmet kérek, nem hagyhatom ki, mert különben egyik emberem feleség nélkül marad, pedig ha én meg nem házasítom, nem tudom melyik kóbarátom könyörül meg rajta. Hanem ámbár ennyit előre kifecsegtem, mégis fogadok ám abba az ezüsttallérba, melyet négy év óta zsebemben hordok, hogy egy lélek sem találja ki azt az agyafúrt történetet, ami innét kikerekedik. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Magyarországi szent Erzsébet élete. Irta Danielik János. Kiadja a szent István társulat. Pesten. Nyomatott Herz Jánosnál 1857. Nagynyolczadrét 141 lap. A szent, kinek szerző életrajzát adja, nemzeti királyaink az Árpádok vére. Nemcsak mint szent tehát, hanem mint nemzeti múltúnk dicsőségének egyik fénysugára, kétszeresen vonzó s tiszteletre méltó lehet előttünk ; mert, mint szerző oly igazán s szépen mondja, az ily erkölcsi tüneményekről: „tettek teljesítetvén, elmúltak ugyan átérés időben, melyben végbevitettek .... de hatásuk túlhaladott az idő és térállitotta korlátokon s nem is szünendik meg soha, valamit nem vész ki egészen az emberiség kebeléből minden fogékonyság, az erkölcsileg jószép és nagy tettek iránt. Erzsébet erényei azonban, nem e lapok, sem nem ismertetésünk körébe tartoznak. Nekünk nem a szent kitűnő életpályájával s vallási jelentőségével, hanem írója művével szándékunk e téren foglalkozni. Az alak művészi felfogása, mely bármely mysticus tárgynál, egyiránt hat a bölcsész, mint a hivő kedélyére, jelen soraink egyedüli tárgya, s igy távol minden felekezettség eszméjétől, tisztán szépészeti nézetből indulunk ki, mely félrevetve úgy a gondolat egyoldalú mélységét, mint a képzelődés bármily magas repta üres kicsapongásait, csak a kettőnek egymást fel nem áldozó, de emelő egybeolvasztásától követeli azon műtökélyeket, melyekre mint Apelles festett szőlőfürteire, ne csak a műértök szemei tapadjanak de még a madarak is rárepüljenek, s melyek nélkül a gondolatnak nincs útja az életbe. LEVELEZÉSEK. Fehér megyéből. Junius 21-én A magas kormánynak tervezetei közül leghálásabb érzettel fogadtuk a gazdasági intézetek szándékolt felállítását ; régóta érzett hiányt fog ez pótolni a nemzet életén, s mezőgazdászatilag oly szerencsés elemekből alkotott hazánkat Európa leggazdagabb államainak színvonalára emelendi, mihelyt értelmiség lesz az előre törekvés rugója, s csalhatlan a számítás, mely gazdasági viszonyainkat korszerűsíti. Üdvözöljük a gazdasági egyesületet újjá születése hajnalán, midőn a fejedelmi szó létét biztosította, s bizton hisszük, hogy tagjainak a gazdasági intézetek felállításánál tanácsaik s tényleges részvétükkel hatni alkalmuk leend e hit az indok, melynek e czikk létét köszöni. A nélkül, hogy a magas kormány, vagy a gazdasági egyesület bölcseségének irányt akarnánk adni, önérzettel merünk széttekinteni megyénken a közmondásos kis Bánáton, s a tereken, melyekről Stephens magyaritói első tekintélyek — azt mondák, hogy gazdászatilag első megyéje az országnak, s viszi a haladás zászlóját, és a régibb, nehezebb viszonyok közt is mutatott haladási törekvésünk jutalmát éreznénk abban az eseményektől megadatni, ha a gazdasági intézetek egyikének székhelyéül Székesfehérvár jelöltetnék ki. Talán nem itt a tér s alkalom óhajtásunk vedveit kifejteni, de lehetlen az illetők, különösen a gazdasági egyesület figyelmét azon általuk is minden bizonynyal ismert szerencsés gazdászati viszonokra nem irányozni, melyek Fehér megyét a többiek fölé emelik; hol van vidék, melyben egy gazd. intézet tagjai több tért találjanak gyakorlatra, mint Fehér megyében ? itt van Ál csuh boldogult nádorunk birtoka, hol a szép a hasznossal annyi ügyességgel van összekötve ; itt van a legczélszerübb gépekkel és gazdálkodási rendszerrel felruházott ercsi uradalom, — a homok terekből paradicsommá varázsolt Sárosd — a belterjes gazdaság példányképe, az ideális felosztású Csillagmajor — a gazdasági kertté alakított Jakab szállás — továbbá Szent-Mihály, Martonvásár, Láng, Adony, Pázmánd, Vál, Vereb, Előszállás, és sok más jeles gazdaság, melynek nevével az érdeklett közönség nem most találkozik először. Bel- és külterjes gazdálkodási rendszer, lótenyésztés a legnagyobb mérvben képviselve az angol, arab, spanyol s magyar fajú lovakat — juhtenyésztés a hosszú gyapjas magyar juhtól, a rambouletti, s bergamascon át a legfinomabb merinóig — marhatenyésztés ép, izmos magyar marhákon kívül a külföld minden nevezetesebb válfajával, — ser, szesz, czukor, eczetgyárak , malmok, rétöntözés, erdészet, gépek a gőzcséplőtől a kaszaélesítőigy takarmány, pénzelő, gyök és gyári növények minden égaljunk alatt diszlő fajainak termelése még a köznépnél is, jeles szőlőmivelés, egy szóval minden gazdasági, olyan érték- és térimben képviselve, melylyel egy megye sem állhatja ki a versenyt. A legszebb gyakorlati tért tehát megyénk nyújthatja, s ez mindenesetre egy hatalmas indok arra, hogy Fehérváratt legyen egy gazdasági intézet,melynek ösztönzéséül szolgáljon, még az is, hogy jelenleg Fehérváratt egy gépgyár felállításának részvényei gyűlnek, melynek raktára, ha egy állandó gép kiállítása rendeztetik , szinte az intézet tanteréül szolgálhat. A Fehérváron keresztül menő vasút előmozdítja a közlekedést, s az élelem olcsósága könynyiti a szegényebb sorsuak állapotát. Fehérvár városa kétségkívül örülne ez óhajtás teljesültének s a felállítandó épület helyrül nem találhatna alkalmasabb helyiséget mint a sóstónak nevezett mulató kertet, melynek árnyai alá előre képzeljük Fehér, Somogy, Tolna, Veszprém s Baranya fiait könyvvel kezökben, s gépekkel oldalukon. Az intézethez szükséges példánygazdaságot is a Sóstó körül alkalmasint legkönnyebben lehetne felállítni a Czikvát s Tácz felé terjedő térségen. De ideje már sorainkat befejezni ssak röviden összevonni óhajtásunkat, mely abból áll, hogy a magyar gazdasági egyesület méltassa figyelmére Fehér megyét , s ha meggyőződése a mi kivánatainkkal öszhangol, használja befolyását kérésünk támogatására, melyet ha szükség lesz reá, annak idején a trón zsámolyához is nyujtandjuk s mely abból áll, hogy a gazdasági intézetek egyike Sz. Fehérvárott állítassák fel, néhány gazda Fehérmegyéből. KÜLFÖLD. Angolország, London, jun. 25. A londoni lapok még mindig a franczia választásokkal foglalkoznak. Az egy Chroniclet kivéve — mely egészen külön, mondhatnók különöz véleményt szokott mondani, valahányszor Napóleonról van szó, akit istenit , vagy Palmerstonról, akit szakadatlanul ócsáról, de Chroniclet kivéve, mondjuk, mindnyájan azon véleményben vannak a lapok, hogy az általános szavazat Párisban határozottan a mostani kormányzás ellen ütött ki, habár a morál, melyet e tényből vonnak, majd mindenik lapban más. A Chronicle szerint a kormány diadala kétségtelen. „Néhány politikai rajongót kivéve, mindenki úgy tekinti Napoleon császár uralmát, mint azon nagy probléma megoldását, mely az első forradalom óta tartó zavarban a franczia társadalmat. Ritkított betűkkel emeli ki a Chronicle a dynastia nagy rendező tehetségét, s a legnagyobb democratiát, minőt a világ látott, a legkorlátlanabb központosítással párosulva stb. A Post, bár szintén bonapartista szellemű lap, nem fogja be szemét annyira a tények előtt. Tudósítója bevallja, hogy z ellenzék némi részbezött. Ha, úgymond, tekintetbe vesszük a kormány befolyását a választásokra ; meg kell vallanunk, hogy a mostani választások csak csekély többségben tüntetik föl az imperialismust. A vidéken alkalmasint kedvezőbben üt ki a szavazat, talán egy két nagyobb város kivételével; mindazáltal szembetűnő, mennyire változott a közvélemény azon idő óta, midőn 8,000,000 szavazat volt a császár mellett. Azzal vigasztalja magát levelező, hogy azért az orleanisták, republicánusok és legitimisták sem bírják a nemzeti bizalmat annyira, hogy kormányra juthassanak, s az ellenzéki szavazók nagy része csak valamivel több kamarai és sajtószabadságot kíván, s nem általában a napóleoni uralom ellen szavazott. Szemökre hányván a párizsiaknak a francziák szokott ingatagságát s a nép hálátlanságát, előbbi vigasztaló soraival ellenkezőleg ekkér fejezi be czikkelyét tudósító: „Attól tartok, hogy a párizsi választások eredményét köztársasági demonstratiónak kell tekinteni. Ezen demonstratió nem sok jót ígér Európának és Francziaországnak. “ A Times még nagyobb fontosságot tulajdonít a választásoknak, mint a többi lap , de egyszersmind inti a megválasztott ellenzékieket, őrizkedjenek mindattól , ami forradalmi politikának , az uralkodó dynastia megbuktatására czélzott törekvésnek látszanék. „Mióta az 1852-ks választások, úgymond, Napóleon fejére tették a koronát, fontosabb benső politikai esemény nem foglalkoztatta a világ közvéleményét, mint az utóbbi napokban véghez ment választások. A győzelmes poétikai jelöltek száma igen kevés ugyan — mhisztfi lapok szerint csak 9% — mindazáltal kétségteli el, hogy az 1857 -i választásokkal új korszak kezdődik, a császárság eddigi kiszárától merőben különböző. Kétségkívül mindig a vét a császár politikája, hogy Páristól Franczialiszkra apellált. De a párizsi ellenzéki választások nagy befolyása van azért mind benn, mind a küsföldön. Azon bérlők és vinczellérek, akik a napokban kormányi jelöltekre szavaztak, maguk is megigatva érzik magukat bölcseségekben, ha látják, hog felvilágosult párisiak egy Cavaignacra és Carnotra szavaztak. Efölött Páris és a nagyvárosa az egyedüli hely, ahol a választókat meg nem igathatják. A vidéken, mondhatni, a főnök meg a pipök s legfőlebb a maire képezik a társadalmat, s már most kérdés : mit tesznek az elválasztott ellezékiek? A belügyminiszter egyenesen frondeurökek nevezte őket. Sok választó is azoknak tartja, sok munkás ellenben, a ki a torlaszok lőporát szagok, akik közöl egyiknek másiknak, a fölkelés kvetkeztében barátja vagy testvére a sírba vagy Cayanebe eltűnt, azon reményben adta jelöltjére szavazóit, hogy az a bitorlónak megtagadja a hűségi eskt s „vive la République“ kiáltással odahagyja a kamrát. De mi nem hiszszlk, hogy az elválasztott ellezékiek ekkér dolgozzanak a kormány kezére. Haem is ismerik el törvényesnek azon eszközt, mely II. Napóleont trónra emelte , a nemzet többsége, savazata által megbocsátotta az 1851-ki kihágásokat III. Napóleon császár ; az ő rendeletére történtek választások ; s a ki jelöltül lépett föl, a kormány is elfogadta, mely a választást elrendelte. Ha az elválasztottak, tiltakozva a kormány ellen, odahagyák a kamarát, igazolják elleneik vádját legalább amelyek szemében. Azt is meg kell fontolni, mond a Times, hogy sok jót tehetni legális ellenzés által. Néhány mérsékelt reformer elég lenne néhány hízott erkölcsi erőt gyakorolni azokra, akik mindenre „igent“ intenek. Csak az ellenzéktől függ, hogy Francziaországra jobb idő derüljön. A Times tegnapelőtti számát a Daily Newssel együtt lefoglalták Párisban. A „Daily News“ párisi levelezője szerint a kormányhivatalnokok alkalmasint egész déleltt azon törték fel őket : a „Times“ vezérczikke hibát megbocsáthatják-e ugyanazon lap párisi leveleője érdemeiért. Kegyesen megbocsátották. A népnevelési tanácskományokat tegnap zárták be. Következő határzatokat hoztak: a) a munkásosztályok gyermekeit igen gyönge korukban elfogják az iskolától, a nőnevelés roppant kárára. Fölhív az értekezlet minden egybarátot, igyekezzenek a szülőkre erkölcsi és valláso® „ zökkel hatni, b) a szárazföldi kék hosszasabb id-- * * , “‘af,aKkban a PfTM®* á,an „ — *g járnak iskolákba, mint Anglia, s az iskolaügyi intézmének is figyelmet érdemelnek azon államokban, amennyire a viszonyok azok meghonosítását engedik. c) Hasonló intézkedések már némely kerületben és gyárakban történtek s követésre méltók. A Times Mohammerahbol apr. 28-ról és május 9-kéről közöl tudósítást. Dutram tábornok abban állapodott meg, hogy Mohammerahtól két angol mérföldnyire egy plateaun tölteti a sereggel a nyarat. Mind az angol tisztek, mind a benszülöttek legegészségesebb helynek mondják ezt, ahol már angol, török és perzsa csapatok is tiltották a forró évszakot. A sátrak kétszeres fedéllel vannak ellátva, 2—4 lábnyira a földbe ásva. Eddig jó a sereg egészségi állapota. — Május 9-kéről írják : Dutram tábornok fölhatalmazást nyert, seregéből annyit, amennyit nélkülözhet, Indiába visszaküldeni. Minden európai csapatot vissza is küld. A tábornok, ki két hajó öszszeütközése következtében, csaknem elveszett, alkalmasint maga is visszatér Indiába s talán Chinában nyer alkalmazást. Bush és Harak szintén fedezve maradnak Herat kiürítéséig. Londo n, jún. 26-kán. A felsőház tegnapi ülésében kijelente a lord kancellár, hogy ha a házassági és egyházi törvényhatósági tömény el lesz fogadva, hasonló törvényjavaslatokat Ilföld részére is terjeszt elő. L. Campbell bilije 2-ik felolvasását indítványozza az erkölcstelen nyomtatványok ellen. E bili felhatalmazza a rendőrséget, hogy a házakba is bemehessen, elkobozni az erkölcstelen képeket és iratokat. L. Brougham kéri a tudós országbírót, definiálja szabatosabban az elkobzás tárgyat.