Pesti Napló, 1858. április (9. évfolyam, 2442-2466. szám)

1858-04-22 / 2459. szám

egyének száma, kik magokat a néptanítói hivatalra határozzák. — Világos példában láthattuk ezt jelen­leg, midőn két egyházunkba, a vatai és oszlári egy­házakba alighogy kaptunk iskolatanitót. E nevezetes ügy után következett az egyházi hi­vatalnokok (pap és tanító) által használt földek mi­­­kénti adózása feletti vitatkozás; hogy vájjon a földe­ket örökösen biró egyházak viseljék e azoknak il­lető adóját ? vagy épen a lelkész, és iskolatanító ! Erre nézve minden oldalról hosszas vitatkozás ke­letkezett, s a múlt évi egyházkerü­leti gyűlés­­ részben tett határozata is felolvastatott, mely igy hangzik : „A lelkész s egyház közti viszony a di­jazás szempontjából két oldalú polgári szerződ­­vényként tekintendő lévén; a dijlevél megtartása igényli, hogy a lelkészi díjazásnak a földadó által okozott sok helyen tetemes csonkulása, a körülmé­nyek szerint az egyház vagy hívek által pótoltassák.“ E superintendentiális határozat hatályossá tételére nézve egyházmegyénk fölkérendi a főtiszteletű egy­házkerületet, miszerint annak, ha másként nem le­hetne, legfelsőbb helyre beterjesztése által is jövőre teljes érvényt eszközölni igyekezzék. Következtek aztán az egyház látogatói hivatalos jelentések, melyekből örömmel értesülünk, az egyház­megyénkben létező iskoláknak a főtiszteletű superin­­tendentia által rendelt újabb tanterv szerinti haladá­sáról, s a buzgalomról, mely iskolatanitóink legna­gyobb részénél dicséretes szorgalom­mal párosulva ta­lálkozik. — Átalában egyházmegyénk oly kitűnő ta­nítókat mutathat föl, kiknek nevei méltán tiszteletet érdemelnek. — Épen ezért nem helyeseltetett az on­­gai lelkész V. J.-nak azon eljárása, miszerint isko­­latanitóját bizonyos személyes ellenszenvből gyű­lé­sünkben vádolván, annak végképeni elmozdítását sürgeté, — hanem ezúttal nem lett a lelkész akarata szerint; sőt ez ügyben oly dolgok jöttek szőnyegre, melyeknek megvizsgálására az ongai egyházba kül­döttség rendeltetett, — mely küldöttség tevékenysége, hiszszük, hogy be fogja bizonyítani a lelkész ellen az iskolatanitó méltatlan vádo­ztatás­át. —­ Nem hagyha­tom érintetlenül a bécsi és ta­nádui lelkész ez egy­­beni védelmező felszólalását — az elsőnek ugyan kissé kemény hangom­ nyilatkozása nem egészen ren­dén találtatott, mig a második, vádlottat szelíd s résztvevő modorban védelmező, minek eredménye lett csakugyan a küldöttség kinevezése. Szó volt ezek után s.-pataki „Tanitó-képezde“ ügyé­ről , s örömmel vettük, hogy egyházaink a lélekszámra kivetett, s rájok eső összeget — Miskolcz kivételével — részint kötvényben, részint készpénzben e szent czélra mindnyájan megajánlották. A harsányi, vatai, szalontai és oszlári uj iskolata­­nitók hivatalukban megerősítést nyertek. — Ezek tet­ték egyházmegyei gyűlésünk főbb tárgyait, — s a tanácskozmány egész folyama alatt kitűnt higgadt komolyság, s a minden részről tapasztalt ügyszeretet sejtetni engedi velünk, n. t. esperesünk buzgó vezetése mellett egyházmegyénk jövendő felvirágzását. — Ad­jon isten neki hozzá erőt, s jutalmazza áldásos kö­vetkezmény. Végül nem hallgathatom­ el, hogy említést ne te­gyek azon szives magyar vendégszeretetről, melyet a két Szentimrey és­ Visolyi Károly igriczi földbirtokos urak házaiknál tapasztaltunk; hol a gyű­lésen jelen voltak barátságos fogadás és ellátásban részesültek. *** PESTI Pest, april 22. — Főherczeg-Főkormányzó Ur Ö­cs. Fensége tegnapelőtt a szegedi reggeli vonattal. — Liechtenstein herczeg altábornagy hadtestpa­­rancsnokok­ s néhány tábornokok, valamint A­u­gu­sz NAPLÓ, TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Külirodalom. Schmidt Julian a f­r­a­n­c­z­i­a történészek­ről. Thiers. III. thy. Ha Mignet az által, hogy a forradalmat rend­szerileg védelmező, Thiers „forradalom története“ az előadás fénye által nyeré meg a tömegeket. A világra szóló munka kezdete jelentéktelen volt. Egy ismere­tes firkász­üzér fölhivá­st e történetet röviden s köny­­nyen fölfoghatólag egy hasonló nemű­ könyvgyűjte­mény számára megírni. Thiers a Moniteur­s jegykét emlékirat segélyével az eseményeket mint egy novel­lát adja elő, ama fris elevenséggel, mely azonnal meg­­hódítá a nagy közönséget, de a tények összefüggésé­­be nem ereszkedvén. Azonban minél inkább bele­mé­­lyedék tárgyába, annál inkább érzé, hogy feladatá­hoz előkészületekre van szüksége. Ezért is egy télen át az öreg báró Louisnál oktatást von a pénzügyek­ben, tanulmányozó a budgetet minden részleteiben s tiszta belátást szerzett magának a convent és dire­­ctoire alatti pénzügyi állapotokban. Ugyanaz időben oktatást ven a hadtudományban Foy és Jomini tábor­nokoknál, élénk részt ven a Vincennei tüzériskola munkálataiban, helyszínén tanulmányozó az erődítést stb., s mind e tanulmány után legnagyobb hízelgésül fogadó, ha valaki azt monda neki, hogy most egy de­rék mérnöktiszt kellő ismereteivel bír. A hadvezéri szerep csendes álmai közé tartozéka a katonai nagy­ság legmagasb eszménye volt Egy hadvezér felada­tának fényes leírásában egyenként sorolja elő azon részlet ismereteket, mikkel egy hadvezérnek bírni kell, s igy folytatja : „E roppant tudást egyszerre kell kifejtenie s a legrendkivülibb viszonyok közt. Minden mozdulatnál előre hátra, tegnapra holnapra kell eszmélnie, az élelmet, töltést, embereinek anyag szellemi erejét szemmel tartania; e legkülönbözőbb elemeket hidegben, forróságban, gyakran golyózápor közepett számítani, egyeztetnie. Mig ennyiféle tárgy­ra kell gondolnod, az ágyubömböl, fejed veszélyben forog; de a mi roszabb : — ezer ember tekint reád keresi vonásaidban üdvét s reményét. Távolabb mö­göttök áll a hon, borostyánéval vagy cziprusával de mind e képet el kell űznöd magad elől, mert gon­dolkoznod kell, gyorsan gondolkoznod, egy pillana múlva a legjobb terv elkésett s dicsőség helyett szé­gyen vár reád.“ A történész ezen előszeretete sokat megmagyaráz művében; ebben a parlamenti küzdelem mellékes sze­reppel bir a haza védelme mögött; bármennyi rokon­­szenve a Girondisták iránt — ők nem akarják a há­borút s Thiers a hegypártiakhoz áll; Carnot had­szervezete, C­a­mb­on pénzügyigazgatása szükséges volt a hadviselés sikeréhez — s ezeknek kedvéért védi a közjó-bizottmánynak egész politikáját. Mira­­beau, Danton, s hasonló jellemek, kiknek életét tet­tek töltik ki, határozott kedvenczei, Robespierret a fagyos padans rendszerező­, nem szenvedheti.­ Még is egy helyen, mert a háború mellett izgatott, melegen dicséri, mi akkoriban (1826) feltűnő esemény volt. E szempontból kell megítélni azon változandóságát, mely ítéleteiben lelhető s azon szemrehányást idézé elő, miszerint nem gyűlöl senkit, de mindenkit szeret sorjában; s hogy az ő szemeiben a hatalom azoknak elégséges igazolása, kiknek kezeiben van. Ebben némi igaz van, de Thiers még­sem hódol feltétlenül a sze­rencsének és sikernek. Ő a cselekvés embere. Csak cse­lekvés az élet, úgymond. Az egész világ egy nagy állan­dó cselekvés. Az ember cselekvésre született. Legyen bár, vagy ne legyen boldogság osztályrésze, legalább bizonyos, hogy élete soha se tűrhetőbb, mint midőn erősen cselekszik, akkor elfeledi magát, elragadta­­tik, s nem használja szellemét kételyekre, káromlásra s a roszra. Thiers forradalom történetében ha nem is jacobi­nus, de mindenesetre igen határozott democrat és for­radalmár, így például, hogy Napóleon iránti lelkese­dését politikai hajlamaival kiegyeztethesse, követke­zőleg ítél hatalomra jutásáról­­. „Nem a szabadságot folytató­­, mely még nem létezett, hanem monarchiai formák alatt a forradalmat folytató e világon, trónra helyezvén magát­­, a pór; a pápát Párisba vezetvén hogy a szent olajjal kenje fel a pór homlokát; pórok­ból alkotva aristocratiát; pórokból csinálva királyo­kat ; s végre nőül vevén a Caesarok leányát, s pór­vérét vegyítve Europa legidősb vérével; végre össze- s zavarva minden népet, s a franczia törvényeket ter­jesztve Német, Olasz, Spanyolországban — és igy tovább Minden sorból látszik az i­f­­­u ; azóta kicsit értünk, ő is, s az emberiség is.­­ nem tartjuk a földi dolgok legjavának, és a forradalom veszélyeiért illő kárpótlásnak, hogy a pór aristocratává s fejedelem­mé lön vagy lehet, s igy meg amúgy vegyíti vérét ! Úgy hiszszük ma Thiers is ismerni fog nagyobb ja­vakat, s magasabb emberiségi érdekeket. De térjünk vissza Schmidt ítéletéhez, melyet szórni szóra veszünk át: „Thiers franczia nézpontból is. Ezt nem kárhoztat­juk, mert senki se születik világpolgárnak, mindenki hordja magában nemzetének erkölcsi jellegét. Sőt az általános világirodalomban azon munka fog legna­gyobb jelentőséggel bírni, melyben legélesebben nyi­latkozik a nemzeti sajátság, feltéve, hogy az író e sajátság öntudatával bír, s más nemzetek irányában mesterségesen azon méltányosságot veszi föl, mely a természeti ösztönben nem létez. Pártatlan nem lehet a történész, de részrehajlatlan igen. Thiers azonban mint minden franczia azt hiszi, hogy általános embe­riségi szemponton áll, midőn nemzete hajlamait s elő­ítéleteit vakon követi. A külföldet ezért rendszerint ferdén ítéli meg, valamint más nemzetek jogosodá­­sáról fogalma sincs. Ehhez járul, hogy nemzete nagy­ságáról­ eszménye a legközönségesebb előítéletekkel függ egybe. Ő a külföldnek „imponálni“ akar, s e szempontból igazolja a comité du salut publique, mint Napoleon zsarnokságát. Hogy ezen látszólagos hata­lomkifejtés a nép életerejét, jólétét, miveltségét, sza­badságát — aláásta — azt ő a dicsőséggel koroná­zott légiók győzelmi zajában elfeledi. Igaz, hogy a directorium, consulatus és császárság hódító politiká­ját nem feltétlenül védi. Sőt egy ízben igen találón s szépen kifejti, hogy a legfőbb hatalomra nézve sze­rencsétlenség ellenőr nélkül lenni, s e szemléletből igen értelmesen fejti ki a képviseleti rendszer czél­­szerüségét. — De a megfontolás nem soká tart; a brumairet igazolja, mert több oldalról kivántatott s provocáltatott; s a császárság korlátlan hódítási poli­tikáját, mert idegen hatalmak folyvást ingerlék a csá­szárt !­­ Mint Napóleonnak ezen igazolása, ép oly gyen­ge lábon áll azon Thiers által terjesztett nézet, miszerint a rémuralom mentette meg Francziaországot.Igaz,hogy az 1792. aug. 10-ki kormány nem lett volna képes a külföld rohamának ellenállni, s a hatalom erősebb kezelése szükséges volt,­­ hanem még ez nem iga­zolja, se nem menti azon őrjöngő vérengzést, melyet nemcsak a bizottmány Párisban, hanem annak alá­rendelt eszközei a­ provinciában is végbe vittek.“ Nem egészen helytelenül nevezi továbbá Schmidt Julián Thiers-t Voltairianusnak, mind vallási mind erkölcsi tekintetben; ki mit se becsül tulajdonkép mint a szellemet és sikert; s ki történetileg fontos egyének jellemét, erkölcstelenségét, megvesztegethe­tőségét stb nem nagyba veszi. Mint elbeszélő, Thiers magasan áll. Ő egyesíti ma­gában a két szükséges tehetséget: elragadólag elő­adni, s mégis világos, átnézhető lenni. A néplázadások s az ütközetek mesterileg írvák le. Jellemzéseiben­­ túlárad a szellem, bármi vázlatosaknak látszanak.­­ Midőn Thiers bevégző művét, földirati-statistikai ta­nulmányaiba annyira beleszeretett, hogy egyedül ezek alapján általános világműveltség történetet szándéko­zott írni s e ezéiből Laplace-al világutazásra készült. Azonban a szabadelmü Martignac minisztérium meg­bukott, s Thiers úgy találta hogy „most nincs tudo­mányos tanulmányok ideje , mi maradni s küzdeni akarunk.“ A szabadelmü párt egy új lapot alapított, a „National "t, élére állítva Armand Carrelt, Mignet és Thiers-t, ki azóta gazdag emberrél jön a Consti­­tutionnel által. A lap a Bourbonok megbuktatására törekedett és oly következetes a mily perfid maga­tartásával ; a minisztérium minden, legjózanabb tet­tei is pelengérre­ állítattak, így jöttek az ordonan­­ceok, s a júliusi napok, mikben Thierst azok közt látjuk, kik az orleansi herczeggel a korona átvétele végett alkudoznak. —•: Ezután fölhagyott Thiers az irodalommal s kizárólag a politikának élt; 1840 óta, miniszterségéből kilépve, újólag szorgalmasabban, 1851 óta ismét csaknem kizárólag foglalkozik a con­sulatus és császárság történetének befejezésével. Még sok mondani­valónk lenne Thiers a szónokról s egyes iratairól, mint „De la propriété“, (a tulajdon­ról), mely alkalmi irat volt ugyan, de állandó érdekű. Mindez azonban a végtelenig nyújtaná szemlénket; pedig mielőtt befejeznék — még egyetmást följegy­­zeni szándékunk, mit Schmidt J. a franczia romanti­kus iskoláról s a mi legpiquantabb — Hugo Victorról mond, báró helytartósági osztály-alelnök úr kíséretében Kecskemétre utazott. , .B. H.) — Közelebb múlt napokban a m. n. muzeum könyv­tárának ismét több becses ajándékot küldöttek, így : a nm. cs. k helytartóság budai osztálya tanácsosa Tand­ler József ur 26.folio-kötetet régi hírlapokból; Beöthy Sándor ur az amerikai forradalom történetét Londonban megjelent, három diszkötetben ; Kuchietl Miklós túrái gazdatiszt két nyomtatványt a 16. s 17-dik századból, és két régi magyar levelet. — A pesti zenede könyvtára is jeles ajándékokkal gyarapodott. — Névszerint­i cs. k. Apostoli Fel­sége legmagasb meghagyása folytán a magas oktatás­ügyi minisztérium által Bach János Sebestény disz-kia­dató zenemüvei 6. és 7-ik kötete küldetett meg: — Ber­nét Gáspár az általa kiadatott „Lavotta élete“ nyomtat­ványnyal, — Langer Viktor a zenebe kilépett növen­déke 31. füzet zenemüvet,—gr. Festetics Leo leg­újabban megjelent palotás nótái 12. füzetével diszkötet­ben ; — E­­­i­s­c­h­e­r Boldizsár pesti ügyvéd Beethoven és Mozart symphoniái és szonátáival zongorára téve d­iszkötetben s külön három füzetben (nyomtatva); — Rózsavölgyi Gyula és társa pesti műárus urak pe­dig kéziratban 40, nyomtatásban 1 zeneművel gazdagíták a nevezett könyvtárat."—■ Vajha e jeles példákat minél többen követnék, s e központi zeneműtárunknak az illető birtokosok beküldenék a hazai zeneművészek, különösen pedig Lavotta, Csermák, Bihari és egyebek szerzeményeit, hogy itt azok nemcsak öszpontosítva megőriztetnének, hanem közhasználat végett is mindenkor feltalálhatók lennének.­­ Tegnapelőtt történt a pesti műegyletnél a megvá­sárlott olajfestmények kisorsolása A 65 olajfestmény nye­rői közt alig van négy pesti. A többi mind vidéki s egyik belgrádi. A pesti kereskedelmi és iparkamra újonnan válasz­tott elnöke, helybeli nagykereskedő Fuchs Rezső ur hivatalában leendő megerősítés végett a m. minisztérium elé terjesztetett föl.­­ A négy bajor gőzös folytonosan közlekedik a pesti piaczczal s heten kint egy-egy közülük megjelenvén, bort, sót, gabonát s más terményeket szállít ki Bajorországba. — Az újpesti kikötőbe ismét egy uj kotrógép-hajó ké­szül, mely „Uj-Pest“ nevét fogja viselni. — Közelebbi napokban jelent meg Bécsben Glöggl és fia műárusok kereskedésében a gr. F­áy István által zon­gorára 4 kézre szerkesztett „régi magyar zene gyöngyei“ 2-ik füzete az elsőhöz hasonló csinos nyomtatványban. Terjed 27 folio­ lapra. Tartalma : négy lassú, melyeket Czinka Panna (1753), Tyutyu (1821), Csermák, s gróf Fáy Istv. (1857.) — hat fris nóta, melyeket Csermák (1811.), Zamb József (1820 – 1830.), egy ismeretlen, s Badits Márton (1857.) és gr. Fáy Istv. (1857.) szerzett. A zeneműveket megelőző lapon a szerkesztő rövid vázla­tokat közöl e gyűjtemény két első füzetében előforduló szerzők élete és jelleméről.­­ Mind a két füzetet a nemes gróf megküldé a m. nemzeti muzeum könyvtárának. — A „Határ“-ban olvassuk : „A fővárosi előkelő közönségre a közelgő nyáron át igen kellemes mu­latságok várnak, ha t.­­ a szép eszme kellő részvét­tel fog fölkaroltatni. E mulatságok oly hiányt fognak pótolni, melyet rég éreznek mindazok, kiket sorsuk, és családi körülményeik nyáron át is a fővárosba maradásra kényszerítnek. Több bálokat és mulatságokat rendező urak nevezetesen maguk közt egy tervben állapodtak meg, hogy a Szécsényi sétányon hetenkint két­szer (szerdán és szombaton d. u. hat órakor), „séta-­ estélyeket“ rendezzenek, a lehető legjobb zene és világítás mellett. — Ez estélyek zártkörűek lesznek any­­nyiban, a­mennyiben jegyek csak magán aláírás útján szerezhetők a rendezőségtől, s az aláírási díj havonként — akár egyes akár egész család számára —­ két pft, (és így igen jutányos) leend. A fővárosba érkező idegenek egyes estélyekre is kaphatnak jegyet. A fenmaradandó összeg jótékony czélokra, és a sétány szépítésére fordit­­tatik.“ Az első estély már 5-re van kitűzve. — A Hunfalvy Pál által szerkesztett „Magyar nyel­vészet“ IIl-dik évfolyamának IV-dik füzetét vesszük Tartalma : „A szamojéd nyelvről“ Hunfalvy Páltól; „Eurén finn nyelvtana“ Fábián Gábortól; „Tájékozás a szanszkrit, görög és latin nyelvtudományban“ Hun­falvy Páltól; „Nyelvtudományi kétség 63 kérdés“ Hunfalvy Páltól; „Iskolai tudósítványok“.(II.és III.). „I­gocsai néptalányok“ Szilágyi Istvántól. „Szózat Igor hadjáratáról.“ — A lóverseny ideje közelegvén, a versenyző pálya­tért folytonosan javítgatják és egyengetik, valamint a pályatér körül álló fák közül is a kiszáradtak és kifa­­gyottak helyett újakat ültetnek.­­ Egy szemtanú a következő szerencsétlenségről tu­dósítja a „B. H.“-ot: Múlt vasárnap épen azon perczbe­n, midőn a szegedi vonat a várostól a második vagy harma­dik állomást érte el, az ott levő keresztúton sebesen haj­tott keresztül egy parasztkocsi, mely egy közel tanyára igyekezett. A kocsis ittas állapota magyarázza meg azon vakmerőséget, hogy a vonat közeledte daczára nem álla­podott meg az innenső oldalon, hanem használva azon körülményt, hogy a pályán keresztül vezető útnak in­nenső oldal­án hiányzott az elzáró sorompó, ráhajtott a pályára, melyen a keresztút túlsó oldala pedig csakugyan el volt sorompóval zárva, és igy a kocsinak nyilt vesze­delembe kellett rohannia, mert ez a pályáról le nem me­hetett és a vonatot sem lehetett oly hirtelen feltartóz­tatni. S csakugyan megtörtént a sajnos szerencsétlenség A mozdony elsodorta a kocsit és­ porrá zúzta ; hasonló­ sorsra jutott egy asszony is, ki hátul ült és igy a moz­dony vonalába esett, az első ülést elfoglaló két férfi nagy sérüléseket szenvedett , a kocsis azonban és a lovak, kí­vül esvén a sínvonalon, megmenekültek. A borzasztó eset­ről jelentés tétetvén, egy vasúti segédtiszt a helyszínére jött, s az eset iránt vizsgálatot­­ tevén, a sérülteket a sze­gedi kórházba szállíttatta. 3— A „Magyar Néplap“, levelet közöl Bukarestből, mely figyelmeztetést, foglal magában azokra nézve,a kik: Moldvában, Oláhországban vagy a Duna jobb partján fekvő Bolgárországban magoknak fekvő birtokot szán-' dékoznának venni. A földek bérbe- vagy­ végképi eladása Sz.­György és Demeter napkor történik. Vannak nagy és kis papi jószágok, melyeket 20 vagy 50 évre lehet ki­­bérleni s a mit a bérlő rá épít, az idő lejártával a tulaj­donos tart hozzá jogot. Az efféle papi javak évi haszon­bére 80,000 aranyra is felrúg, a mit a bérlő Sz.­György nap után szokott a tulajdonosnak beküldeni Igaz ugyan, hogy a Dunai Fejedelemségek két oldalán a földek igen jók, különösen az oláhországiak s nem is felették drágák, már a dunántúliak nem oly kövérek, de szinte jó búza terem rajtok s annál jobb szőlőmivelésre s marh tartásra; nagyobb része pedig vékonyan, többnyire 1 öl, néhol 5 — sőt 3% lábnyira terül el a sziklák felett; igaz hogy lehet örökös földesúri jogokkal venni birtokokat, — de csak úgy, ha a vevő oláh alattvalóvá lesz. Akkor is 7 vagy 10 év el nem telte előtt semmi névvel nevezendő állami szolgálatba föl nem­ vétetik. Levelező nem java­solja az idegennek az oláh földön való birtokszerzést, vagy haszonbérlőét. A többi kellemetlenségek közt meg­említi azon idegenkedést,­ melylyel az oláhországi nép minden nem saját nemzetbeli iránt viseltetik.­­— Nemzeti színház. Ápril 19-én a hirdetve volt „Robert és Bertran“ ballet helyett „Garrick Bristoliján“/ vígjáték. — Április .20. Roger úr fellépteül (A) „T r o u­ b a­­d o u r“. Roger ur, ki Manrico­ szerepében először lépett fel, hisszük, nagy elismeréssel fogadta volna, ha opera­­személyzetünk a „Fehérasszonyt“ betanulta volna, s hisszük, lírai szerepben péld. „Elvino“ (az „Alvajáróban“) szívesebben fellépett volna, így ma őt mint Troubadourt hallhattuk. Bámulatra ragadt ma is a művészet,­az előadás rendkívüli szépsége, mely főleg a 3 felv. utolsó áriájában­­ tűnt fel, melyet Roger úr nagyon szépen adott elő ;­­ az azt követő allegro nem sikerült ennyire. Ez allegro is­­mételtetett. A halkan énekelt rész mind­ szép volt. Kö­zönség szép számmal. INI V A T A L Ö*. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. april 7-ki legfelsőbb határozata által czimzetes kanonokká a Csanádi székeskáptalanhoz, táncsali S­z­a­l­a­y Fái esperest, nagyszentmiklósi lelkészt és consistoriumi tanácsost, legkegyel­mesebben kinevezni méltóztatott. Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, ápril 21. Időnk ma is a legszebb, egész nyár­­középi melegségű. Tegnap a Dunán a gabonacsarnok­ban is volt egy kis forgalom- búzára nézve, gőzmal­mok számára mintegy 4000 mérő többnyire fehérme­gyei búza adatván el 2 forint 36—42 pengő kraj­­czárjával.'*-^ Repczét uj termésből is nagyon szeret­nének összevásárlani a kereskedők. De csak a most jegyzett árakat mérőnként 6 portot akarnának adni, foglalót pedig jelentéktelent. Hanem bizony a cse­kély foglaló nem segít a pénzszükségben szenvedő gazdán, s miután a jövő termésre folytonosan nagyon rosszak a kilátások, csekélységért nem örö­mest koc­káztatja jövendő reménységét , mert ha te­rem valamennyi, akkor is meglesz, és pedig a mos­taninál remélhetőleg jobb ára, ha megcsal a most lát­­szó termés is, akkor ráfizetéssel sem lehet majd tel-'­­jesítni a szerződési kötelességét. A kiveszett őszi rep­czét a Tiszavidéken igen sok gazdák tavaszi repczével kívánták volna helyre pótolni, s a Tiszavidéken talán soha több tavaszi repcze nem vettetett mint az idén, de ez sem sikerült.­­Mert a­kik annak idejében elvetették, hogy vetésök már a múlt heti eső előtt, vagy annak alkalmával kikelt, azok gyenge kelését a legközelebb múlt csütörtök éjszakáján ve­rt nagy fagy mind elölte, és­ sok föld most már harmadszorra,csak kukonczá­­val fog vértelni, a­kik a megkésett időre figyelve, ed­dig el nem vetették, ápril 21-éb­ tü­l már csak a lehető legnagyobb szélénéle koczkára vetnek. Ápril 21 én túl vetett repeze, csak a legnagyobb szerencse következté­­­ben sikerülhet. Közinek, több­felől volt tavaszi repete mag küldésére megbízása, mely az időjárás miatt, különösen annak megkésése miatt visszavonatott, má­sokat ugyancsak az idő megkésése miatt nem teljesí­tett, mit­­ vegyenek is tisztelt megbizói ezennel tudo­másul. Prágába a gabona szállítások folyvást jelentékte­lenek , különben mérőnkint búza 4 ft 12—28, rozs 2 ft ' ^2 —60, árpa' ft ft 28—Só, zab 2 ft 10—15 kil pengő pénzben. A repete iránt innen is azt írják, hogy uj termést 6 pfton alul méretét vehetni senki még csak ne is álmodja, s az uj termésbe való szer­ződések még ott sem indultak meg. Münchenben ápr. 17-ki­jegyzés szerint 21 pkrral ment feljebb scheffelenkint a búza ára a megelőző heti árakhoz képest (egy seheffel 2?Vg4 azaz mértékre több valamivel 3 bécsi mérőnél).­­Volt a piaczon 2583 seheffel,búza, el. pem .kert 380 sch. 350 — 60 font, sch. ára 18—/9 pft.­336^fontos 15'/27—16'/a, még alá­bb való' 12—13 fi, közép ár' 10 ft 27 kr. Rozs 4 krral feljebb. Keresett. Elkelt 731 sch., maradt 135, közép ár; scheffelenkint 10 ft 20 kr, — árpa 13 krral feljebb. Serfőzők szedték. Elkelt 3573 seheffel, maradt 246. Középár 10 ft , 49 kr. Zab 24 krral feljebb. Elkelt 292­,sch., maradt 309, Középár 8 ft 15 kr. Sok köszönettel tartozunk ügyfeleinknek, kik gya­kori tudósítással segítnek bennünket, de kérjük ismé­telve minden ügyfeleinket, hogy még többen és még gyakrabban tudósítsanak; a gazda közönség és ol­vasó közönségünk érdekében cselekszünk csak, midőn minél nagyobb biztosságra és világosságra töreked­vén, ezt sürgetjük. Magyar könyvészet. 98. Koszmo­sz a világ egyetemes természeti leirása. Irta Humboldt Sándor, magyarul Miksits Imre. Második füzet. Ára 40 pkt. Pest, 1857. A fordító sajátja. Ráth Mór könyvárus bizománya. Nyomatott Pesten Emich Gusztávnál. (Előfizetési ár az első III. könyvre 16 pft, az első 5 füzetre 3 ft 20 kr p.p.)­­ 99. Hellen remekírók magyar fordításban. 5-dik kötet. Ilomé­r lliása. Görögből fordította folyó beszédben T­é­­­f­y János. Kiadja Lampel Robert. I. füzet I—V. ének. Pest, 1858. Nyomatott Beimnel és Kozmánál. K.8-rét 101 lap. Ára 24 pkr.

Next