Pesti Napló, 1858. április (9. évfolyam, 2442-2466. szám)
1858-04-22 / 2459. szám
egyének száma, kik magokat a néptanítói hivatalra határozzák. — Világos példában láthattuk ezt jelenleg, midőn két egyházunkba, a vatai és oszlári egyházakba alighogy kaptunk iskolatanitót. E nevezetes ügy után következett az egyházi hivatalnokok (pap és tanító) által használt földek mikénti adózása feletti vitatkozás; hogy vájjon a földeket örökösen biró egyházak viseljék e azoknak illető adóját ? vagy épen a lelkész, és iskolatanító ! Erre nézve minden oldalról hosszas vitatkozás keletkezett, s a múlt évi egyházkerületi gyűlés részben tett határozata is felolvastatott, mely igy hangzik : „A lelkész s egyház közti viszony a dijazás szempontjából két oldalú polgári szerződvényként tekintendő lévén; a dijlevél megtartása igényli, hogy a lelkészi díjazásnak a földadó által okozott sok helyen tetemes csonkulása, a körülmények szerint az egyház vagy hívek által pótoltassák.“ E superintendentiális határozat hatályossá tételére nézve egyházmegyénk fölkérendi a főtiszteletű egyházkerületet, miszerint annak, ha másként nem lehetne, legfelsőbb helyre beterjesztése által is jövőre teljes érvényt eszközölni igyekezzék. Következtek aztán az egyház látogatói hivatalos jelentések, melyekből örömmel értesülünk, az egyházmegyénkben létező iskoláknak a főtiszteletű superintendentia által rendelt újabb tanterv szerinti haladásáról, s a buzgalomról, mely iskolatanitóink legnagyobb részénél dicséretes szorgalommal párosulva találkozik. — Átalában egyházmegyénk oly kitűnő tanítókat mutathat föl, kiknek nevei méltán tiszteletet érdemelnek. — Épen ezért nem helyeseltetett az ongai lelkész V. J.-nak azon eljárása, miszerint iskolatanitóját bizonyos személyes ellenszenvből gyűlésünkben vádolván, annak végképeni elmozdítását sürgeté, — hanem ezúttal nem lett a lelkész akarata szerint; sőt ez ügyben oly dolgok jöttek szőnyegre, melyeknek megvizsgálására az ongai egyházba küldöttség rendeltetett, — mely küldöttség tevékenysége, hiszszük, hogy be fogja bizonyítani a lelkész ellen az iskolatanitó méltatlan vádoztatását. — Nem hagyhatom érintetlenül a bécsi és tanádui lelkész ez egybeni védelmező felszólalását — az elsőnek ugyan kissé kemény hangom nyilatkozása nem egészen rendén találtatott, mig a második, vádlottat szelíd s résztvevő modorban védelmező, minek eredménye lett csakugyan a küldöttség kinevezése. Szó volt ezek után s.-pataki „Tanitó-képezde“ ügyéről , s örömmel vettük, hogy egyházaink a lélekszámra kivetett, s rájok eső összeget — Miskolcz kivételével — részint kötvényben, részint készpénzben e szent czélra mindnyájan megajánlották. A harsányi, vatai, szalontai és oszlári uj iskolatanitók hivatalukban megerősítést nyertek. — Ezek tették egyházmegyei gyűlésünk főbb tárgyait, — s a tanácskozmány egész folyama alatt kitűnt higgadt komolyság, s a minden részről tapasztalt ügyszeretet sejtetni engedi velünk, n. t. esperesünk buzgó vezetése mellett egyházmegyénk jövendő felvirágzását. — Adjon isten neki hozzá erőt, s jutalmazza áldásos következmény. Végül nem hallgathatom el, hogy említést ne tegyek azon szives magyar vendégszeretetről, melyet a két Szentimrey és Visolyi Károly igriczi földbirtokos urak házaiknál tapasztaltunk; hol a gyűlésen jelen voltak barátságos fogadás és ellátásban részesültek. *** PESTI Pest, april 22. — Főherczeg-Főkormányzó Ur Öcs. Fensége tegnapelőtt a szegedi reggeli vonattal. — Liechtenstein herczeg altábornagy hadtestparancsnokok s néhány tábornokok, valamint Augusz NAPLÓ, TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Külirodalom. Schmidt Julian a franczia történészekről. Thiers. III. thy. Ha Mignet az által, hogy a forradalmat rendszerileg védelmező, Thiers „forradalom története“ az előadás fénye által nyeré meg a tömegeket. A világra szóló munka kezdete jelentéktelen volt. Egy ismeretes firkászüzér fölhivást e történetet röviden s könynyen fölfoghatólag egy hasonló nemű könyvgyűjtemény számára megírni. Thiers a Moniteurs jegykét emlékirat segélyével az eseményeket mint egy novellát adja elő, ama fris elevenséggel, mely azonnal meghódítá a nagy közönséget, de a tények összefüggésébe nem ereszkedvén. Azonban minél inkább belemélyedék tárgyába, annál inkább érzé, hogy feladatához előkészületekre van szüksége. Ezért is egy télen át az öreg báró Louisnál oktatást von a pénzügyekben, tanulmányozó a budgetet minden részleteiben s tiszta belátást szerzett magának a convent és directoire alatti pénzügyi állapotokban. Ugyanaz időben oktatást ven a hadtudományban Foy és Jomini tábornokoknál, élénk részt ven a Vincennei tüzériskola munkálataiban, helyszínén tanulmányozó az erődítést stb., s mind e tanulmány után legnagyobb hízelgésül fogadó, ha valaki azt monda neki, hogy most egy derék mérnöktiszt kellő ismereteivel bír. A hadvezéri szerep csendes álmai közé tartozéka a katonai nagyság legmagasb eszménye volt Egy hadvezér feladatának fényes leírásában egyenként sorolja elő azon részlet ismereteket, mikkel egy hadvezérnek bírni kell, s igy folytatja : „E roppant tudást egyszerre kell kifejtenie s a legrendkivülibb viszonyok közt. Minden mozdulatnál előre hátra, tegnapra holnapra kell eszmélnie, az élelmet, töltést, embereinek anyag szellemi erejét szemmel tartania; e legkülönbözőbb elemeket hidegben, forróságban, gyakran golyózápor közepett számítani, egyeztetnie. Mig ennyiféle tárgyra kell gondolnod, az ágyubömböl, fejed veszélyben forog; de a mi roszabb : — ezer ember tekint reád keresi vonásaidban üdvét s reményét. Távolabb mögöttök áll a hon, borostyánéval vagy cziprusával de mind e képet el kell űznöd magad elől, mert gondolkoznod kell, gyorsan gondolkoznod, egy pillana múlva a legjobb terv elkésett s dicsőség helyett szégyen vár reád.“ A történész ezen előszeretete sokat megmagyaráz művében; ebben a parlamenti küzdelem mellékes szereppel bir a haza védelme mögött; bármennyi rokonszenve a Girondisták iránt — ők nem akarják a háborút s Thiers a hegypártiakhoz áll; Carnot hadszervezete, Cambon pénzügyigazgatása szükséges volt a hadviselés sikeréhez — s ezeknek kedvéért védi a közjó-bizottmánynak egész politikáját. Mirabeau, Danton, s hasonló jellemek, kiknek életét tettek töltik ki, határozott kedvenczei, Robespierret a fagyos padans rendszerező, nem szenvedheti. Még is egy helyen, mert a háború mellett izgatott, melegen dicséri, mi akkoriban (1826) feltűnő esemény volt. E szempontból kell megítélni azon változandóságát, mely ítéleteiben lelhető s azon szemrehányást idézé elő, miszerint nem gyűlöl senkit, de mindenkit szeret sorjában; s hogy az ő szemeiben a hatalom azoknak elégséges igazolása, kiknek kezeiben van. Ebben némi igaz van, de Thiers mégsem hódol feltétlenül a szerencsének és sikernek. Ő a cselekvés embere. Csak cselekvés az élet, úgymond. Az egész világ egy nagy állandó cselekvés. Az ember cselekvésre született. Legyen bár, vagy ne legyen boldogság osztályrésze, legalább bizonyos, hogy élete soha se tűrhetőbb, mint midőn erősen cselekszik, akkor elfeledi magát, elragadtatik, s nem használja szellemét kételyekre, káromlásra s a roszra. Thiers forradalom történetében ha nem is jacobinus, de mindenesetre igen határozott democrat és forradalmár, így például, hogy Napóleon iránti lelkesedését politikai hajlamaival kiegyeztethesse, következőleg ítél hatalomra jutásáról. „Nem a szabadságot folytató, mely még nem létezett, hanem monarchiai formák alatt a forradalmat folytató e világon, trónra helyezvén magát, a pór; a pápát Párisba vezetvén hogy a szent olajjal kenje fel a pór homlokát; pórokból alkotva aristocratiát; pórokból csinálva királyokat ; s végre nőül vevén a Caesarok leányát, s pórvérét vegyítve Europa legidősb vérével; végre össze- s zavarva minden népet, s a franczia törvényeket terjesztve Német, Olasz, Spanyolországban — és igy tovább Minden sorból látszik az ifu ; azóta kicsit értünk, ő is, s az emberiség is. nem tartjuk a földi dolgok legjavának, és a forradalom veszélyeiért illő kárpótlásnak, hogy a pór aristocratává s fejedelemmé lön vagy lehet, s igy meg amúgy vegyíti vérét ! Úgy hiszszük ma Thiers is ismerni fog nagyobb javakat, s magasabb emberiségi érdekeket. De térjünk vissza Schmidt ítéletéhez, melyet szórni szóra veszünk át: „Thiers franczia nézpontból is. Ezt nem kárhoztatjuk, mert senki se születik világpolgárnak, mindenki hordja magában nemzetének erkölcsi jellegét. Sőt az általános világirodalomban azon munka fog legnagyobb jelentőséggel bírni, melyben legélesebben nyilatkozik a nemzeti sajátság, feltéve, hogy az író e sajátság öntudatával bír, s más nemzetek irányában mesterségesen azon méltányosságot veszi föl, mely a természeti ösztönben nem létez. Pártatlan nem lehet a történész, de részrehajlatlan igen. Thiers azonban mint minden franczia azt hiszi, hogy általános emberiségi szemponton áll, midőn nemzete hajlamait s előítéleteit vakon követi. A külföldet ezért rendszerint ferdén ítéli meg, valamint más nemzetek jogosodásáról fogalma sincs. Ehhez járul, hogy nemzete nagyságáról eszménye a legközönségesebb előítéletekkel függ egybe. Ő a külföldnek „imponálni“ akar, s e szempontból igazolja a comité du salut publique, mint Napoleon zsarnokságát. Hogy ezen látszólagos hatalomkifejtés a nép életerejét, jólétét, miveltségét, szabadságát — aláásta — azt ő a dicsőséggel koronázott légiók győzelmi zajában elfeledi. Igaz, hogy a directorium, consulatus és császárság hódító politikáját nem feltétlenül védi. Sőt egy ízben igen találón s szépen kifejti, hogy a legfőbb hatalomra nézve szerencsétlenség ellenőr nélkül lenni, s e szemléletből igen értelmesen fejti ki a képviseleti rendszer czélszerüségét. — De a megfontolás nem soká tart; a brumairet igazolja, mert több oldalról kivántatott s provocáltatott; s a császárság korlátlan hódítási politikáját, mert idegen hatalmak folyvást ingerlék a császárt ! Mint Napóleonnak ezen igazolása, ép oly gyenge lábon áll azon Thiers által terjesztett nézet, miszerint a rémuralom mentette meg Francziaországot.Igaz,hogy az 1792. aug. 10-ki kormány nem lett volna képes a külföld rohamának ellenállni, s a hatalom erősebb kezelése szükséges volt, hanem még ez nem igazolja, se nem menti azon őrjöngő vérengzést, melyet nemcsak a bizottmány Párisban, hanem annak alárendelt eszközei a provinciában is végbe vittek.“ Nem egészen helytelenül nevezi továbbá Schmidt Julián Thiers-t Voltairianusnak, mind vallási mind erkölcsi tekintetben; ki mit se becsül tulajdonkép mint a szellemet és sikert; s ki történetileg fontos egyének jellemét, erkölcstelenségét, megvesztegethetőségét stb nem nagyba veszi. Mint elbeszélő, Thiers magasan áll. Ő egyesíti magában a két szükséges tehetséget: elragadólag előadni, s mégis világos, átnézhető lenni. A néplázadások s az ütközetek mesterileg írvák le. Jellemzéseiben túlárad a szellem, bármi vázlatosaknak látszanak. Midőn Thiers bevégző művét, földirati-statistikai tanulmányaiba annyira beleszeretett, hogy egyedül ezek alapján általános világműveltség történetet szándékozott írni s e ezéiből Laplace-al világutazásra készült. Azonban a szabadelmü Martignac minisztérium megbukott, s Thiers úgy találta hogy „most nincs tudományos tanulmányok ideje , mi maradni s küzdeni akarunk.“ A szabadelmü párt egy új lapot alapított, a „National "t, élére állítva Armand Carrelt, Mignet és Thiers-t, ki azóta gazdag emberrél jön a Constitutionnel által. A lap a Bourbonok megbuktatására törekedett és oly következetes a mily perfid magatartásával ; a minisztérium minden, legjózanabb tettei is pelengérre állítattak, így jöttek az ordonanceok, s a júliusi napok, mikben Thierst azok közt látjuk, kik az orleansi herczeggel a korona átvétele végett alkudoznak. —•: Ezután fölhagyott Thiers az irodalommal s kizárólag a politikának élt; 1840 óta, miniszterségéből kilépve, újólag szorgalmasabban, 1851 óta ismét csaknem kizárólag foglalkozik a consulatus és császárság történetének befejezésével. Még sok mondanivalónk lenne Thiers a szónokról s egyes iratairól, mint „De la propriété“, (a tulajdonról), mely alkalmi irat volt ugyan, de állandó érdekű. Mindez azonban a végtelenig nyújtaná szemlénket; pedig mielőtt befejeznék — még egyetmást följegyzeni szándékunk, mit Schmidt J. a franczia romantikus iskoláról s a mi legpiquantabb — Hugo Victorról mond, báró helytartósági osztály-alelnök úr kíséretében Kecskemétre utazott. , .B. H.) — Közelebb múlt napokban a m. n. muzeum könyvtárának ismét több becses ajándékot küldöttek, így : a nm. cs. k helytartóság budai osztálya tanácsosa Tandler József ur 26.folio-kötetet régi hírlapokból; Beöthy Sándor ur az amerikai forradalom történetét Londonban megjelent, három diszkötetben ; Kuchietl Miklós túrái gazdatiszt két nyomtatványt a 16. s 17-dik századból, és két régi magyar levelet. — A pesti zenede könyvtára is jeles ajándékokkal gyarapodott. — Névszerinti cs. k. Apostoli Felsége legmagasb meghagyása folytán a magas oktatásügyi minisztérium által Bach János Sebestény disz-kiadató zenemüvei 6. és 7-ik kötete küldetett meg: — Bernét Gáspár az általa kiadatott „Lavotta élete“ nyomtatványnyal, — Langer Viktor a zenebe kilépett növendéke 31. füzet zenemüvet,—gr. Festetics Leo legújabban megjelent palotás nótái 12. füzetével diszkötetben ; — Eischer Boldizsár pesti ügyvéd Beethoven és Mozart symphoniái és szonátáival zongorára téve diszkötetben s külön három füzetben (nyomtatva); — Rózsavölgyi Gyula és társa pesti műárus urak pedig kéziratban 40, nyomtatásban 1 zeneművel gazdagíták a nevezett könyvtárat."—■ Vajha e jeles példákat minél többen követnék, s e központi zeneműtárunknak az illető birtokosok beküldenék a hazai zeneművészek, különösen pedig Lavotta, Csermák, Bihari és egyebek szerzeményeit, hogy itt azok nemcsak öszpontosítva megőriztetnének, hanem közhasználat végett is mindenkor feltalálhatók lennének. Tegnapelőtt történt a pesti műegyletnél a megvásárlott olajfestmények kisorsolása A 65 olajfestmény nyerői közt alig van négy pesti. A többi mind vidéki s egyik belgrádi. A pesti kereskedelmi és iparkamra újonnan választott elnöke, helybeli nagykereskedő Fuchs Rezső ur hivatalában leendő megerősítés végett a m. minisztérium elé terjesztetett föl. A négy bajor gőzös folytonosan közlekedik a pesti piaczczal s heten kint egy-egy közülük megjelenvén, bort, sót, gabonát s más terményeket szállít ki Bajorországba. — Az újpesti kikötőbe ismét egy uj kotrógép-hajó készül, mely „Uj-Pest“ nevét fogja viselni. — Közelebbi napokban jelent meg Bécsben Glöggl és fia műárusok kereskedésében a gr. Fáy István által zongorára 4 kézre szerkesztett „régi magyar zene gyöngyei“ 2-ik füzete az elsőhöz hasonló csinos nyomtatványban. Terjed 27 folio lapra. Tartalma : négy lassú, melyeket Czinka Panna (1753), Tyutyu (1821), Csermák, s gróf Fáy Istv. (1857.) — hat fris nóta, melyeket Csermák (1811.), Zamb József (1820 – 1830.), egy ismeretlen, s Badits Márton (1857.) és gr. Fáy Istv. (1857.) szerzett. A zeneműveket megelőző lapon a szerkesztő rövid vázlatokat közöl e gyűjtemény két első füzetében előforduló szerzők élete és jelleméről. Mind a két füzetet a nemes gróf megküldé a m. nemzeti muzeum könyvtárának. — A „Határ“-ban olvassuk : „A fővárosi előkelő közönségre a közelgő nyáron át igen kellemes mulatságok várnak, ha t. a szép eszme kellő részvéttel fog fölkaroltatni. E mulatságok oly hiányt fognak pótolni, melyet rég éreznek mindazok, kiket sorsuk, és családi körülményeik nyáron át is a fővárosba maradásra kényszerítnek. Több bálokat és mulatságokat rendező urak nevezetesen maguk közt egy tervben állapodtak meg, hogy a Szécsényi sétányon hetenkint kétszer (szerdán és szombaton d. u. hat órakor), „séta- estélyeket“ rendezzenek, a lehető legjobb zene és világítás mellett. — Ez estélyek zártkörűek lesznek anynyiban, amennyiben jegyek csak magán aláírás útján szerezhetők a rendezőségtől, s az aláírási díj havonként — akár egyes akár egész család számára — két pft, (és így igen jutányos) leend. A fővárosba érkező idegenek egyes estélyekre is kaphatnak jegyet. A fenmaradandó összeg jótékony czélokra, és a sétány szépítésére fordittatik.“ Az első estély már 5-re van kitűzve. — A Hunfalvy Pál által szerkesztett „Magyar nyelvészet“ IIl-dik évfolyamának IV-dik füzetét vesszük Tartalma : „A szamojéd nyelvről“ Hunfalvy Páltól; „Eurén finn nyelvtana“ Fábián Gábortól; „Tájékozás a szanszkrit, görög és latin nyelvtudományban“ Hunfalvy Páltól; „Nyelvtudományi kétség 63 kérdés“ Hunfalvy Páltól; „Iskolai tudósítványok“.(II.és III.). „Igocsai néptalányok“ Szilágyi Istvántól. „Szózat Igor hadjáratáról.“ — A lóverseny ideje közelegvén, a versenyző pályatért folytonosan javítgatják és egyengetik, valamint a pályatér körül álló fák közül is a kiszáradtak és kifagyottak helyett újakat ültetnek. Egy szemtanú a következő szerencsétlenségről tudósítja a „B. H.“-ot: Múlt vasárnap épen azon perczben, midőn a szegedi vonat a várostól a második vagy harmadik állomást érte el, az ott levő keresztúton sebesen hajtott keresztül egy parasztkocsi, mely egy közel tanyára igyekezett. A kocsis ittas állapota magyarázza meg azon vakmerőséget, hogy a vonat közeledte daczára nem állapodott meg az innenső oldalon, hanem használva azon körülményt, hogy a pályán keresztül vezető útnak innenső oldalán hiányzott az elzáró sorompó, ráhajtott a pályára, melyen a keresztút túlsó oldala pedig csakugyan el volt sorompóval zárva, és igy a kocsinak nyilt veszedelembe kellett rohannia, mert ez a pályáról le nem mehetett és a vonatot sem lehetett oly hirtelen feltartóztatni. S csakugyan megtörtént a sajnos szerencsétlenség A mozdony elsodorta a kocsit és porrá zúzta ; hasonló sorsra jutott egy asszony is, ki hátul ült és igy a mozdony vonalába esett, az első ülést elfoglaló két férfi nagy sérüléseket szenvedett , a kocsis azonban és a lovak, kívül esvén a sínvonalon, megmenekültek. A borzasztó esetről jelentés tétetvén, egy vasúti segédtiszt a helyszínére jött, s az eset iránt vizsgálatot tevén, a sérülteket a szegedi kórházba szállíttatta. 3— A „Magyar Néplap“, levelet közöl Bukarestből, mely figyelmeztetést, foglal magában azokra nézve,a kik: Moldvában, Oláhországban vagy a Duna jobb partján fekvő Bolgárországban magoknak fekvő birtokot szán-' dékoznának venni. A földek bérbe- vagy végképi eladása Sz.György és Demeter napkor történik. Vannak nagy és kis papi jószágok, melyeket 20 vagy 50 évre lehet kibérleni s a mit a bérlő rá épít, az idő lejártával a tulajdonos tart hozzá jogot. Az efféle papi javak évi haszonbére 80,000 aranyra is felrúg, a mit a bérlő Sz.György nap után szokott a tulajdonosnak beküldeni Igaz ugyan, hogy a Dunai Fejedelemségek két oldalán a földek igen jók, különösen az oláhországiak s nem is felették drágák, már a dunántúliak nem oly kövérek, de szinte jó búza terem rajtok s annál jobb szőlőmivelésre s marh tartásra; nagyobb része pedig vékonyan, többnyire 1 öl, néhol 5 — sőt 3% lábnyira terül el a sziklák felett; igaz hogy lehet örökös földesúri jogokkal venni birtokokat, — de csak úgy, ha a vevő oláh alattvalóvá lesz. Akkor is 7 vagy 10 év el nem telte előtt semmi névvel nevezendő állami szolgálatba föl nem vétetik. Levelező nem javasolja az idegennek az oláh földön való birtokszerzést, vagy haszonbérlőét. A többi kellemetlenségek közt megemlíti azon idegenkedést, melylyel az oláhországi nép minden nem saját nemzetbeli iránt viseltetik.— Nemzeti színház. Ápril 19-én a hirdetve volt „Robert és Bertran“ ballet helyett „Garrick Bristoliján“/ vígjáték. — Április .20. Roger úr fellépteül (A) „T r o u b ad o u r“. Roger ur, ki Manrico szerepében először lépett fel, hisszük, nagy elismeréssel fogadta volna, ha operaszemélyzetünk a „Fehérasszonyt“ betanulta volna, s hisszük, lírai szerepben péld. „Elvino“ (az „Alvajáróban“) szívesebben fellépett volna, így ma őt mint Troubadourt hallhattuk. Bámulatra ragadt ma is a művészet,az előadás rendkívüli szépsége, mely főleg a 3 felv. utolsó áriájában tűnt fel, melyet Roger úr nagyon szépen adott elő ; az azt követő allegro nem sikerült ennyire. Ez allegro ismételtetett. A halkan énekelt rész mind szép volt. Közönség szép számmal. INI V A T A L Ö*. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. april 7-ki legfelsőbb határozata által czimzetes kanonokká a Csanádi székeskáptalanhoz, táncsali Szalay Fái esperest, nagyszentmiklósi lelkészt és consistoriumi tanácsost, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, ápril 21. Időnk ma is a legszebb, egész nyárközépi melegségű. Tegnap a Dunán a gabonacsarnokban is volt egy kis forgalom- búzára nézve, gőzmalmok számára mintegy 4000 mérő többnyire fehérmegyei búza adatván el 2 forint 36—42 pengő krajczárjával.'*-^ Repczét uj termésből is nagyon szeretnének összevásárlani a kereskedők. De csak a most jegyzett árakat mérőnként 6 portot akarnának adni, foglalót pedig jelentéktelent. Hanem bizony a csekély foglaló nem segít a pénzszükségben szenvedő gazdán, s miután a jövő termésre folytonosan nagyon rosszak a kilátások, csekélységért nem örömest kockáztatja jövendő reménységét , mert ha terem valamennyi, akkor is meglesz, és pedig a mostaninál remélhetőleg jobb ára, ha megcsal a most látszó termés is, akkor ráfizetéssel sem lehet majd tel-'jesítni a szerződési kötelességét. A kiveszett őszi repczét a Tiszavidéken igen sok gazdák tavaszi repczével kívánták volna helyre pótolni, s a Tiszavidéken talán soha több tavaszi repcze nem vettetett mint az idén, de ez sem sikerült.Mert akik annak idejében elvetették, hogy vetésök már a múlt heti eső előtt, vagy annak alkalmával kikelt, azok gyenge kelését a legközelebb múlt csütörtök éjszakáján vert nagy fagy mind elölte, és sok föld most már harmadszorra,csak kukonczával fog vértelni, akik a megkésett időre figyelve, eddig el nem vetették, ápril 21-éb tül már csak a lehető legnagyobb szélénéle koczkára vetnek. Ápril 21 én túl vetett repeze, csak a legnagyobb szerencse következtében sikerülhet. Közinek, többfelől volt tavaszi repete mag küldésére megbízása, mely az időjárás miatt, különösen annak megkésése miatt visszavonatott, másokat ugyancsak az idő megkésése miatt nem teljesített, mit vegyenek is tisztelt megbizói ezennel tudomásul. Prágába a gabona szállítások folyvást jelentéktelenek , különben mérőnkint búza 4 ft 12—28, rozs 2 ft ' ^2 —60, árpa' ft ft 28—Só, zab 2 ft 10—15 kil pengő pénzben. A repete iránt innen is azt írják, hogy uj termést 6 pfton alul méretét vehetni senki még csak ne is álmodja, s az uj termésbe való szerződések még ott sem indultak meg. Münchenben ápr. 17-kijegyzés szerint 21 pkrral ment feljebb scheffelenkint a búza ára a megelőző heti árakhoz képest (egy seheffel 2?Vg4 azaz mértékre több valamivel 3 bécsi mérőnél).Volt a piaczon 2583 seheffel,búza, el. pem .kert 380 sch. 350 — 60 font, sch. ára 18—/9 pft.336^fontos 15'/27—16'/a, még alább való' 12—13 fi, közép ár' 10 ft 27 kr. Rozs 4 krral feljebb. Keresett. Elkelt 731 sch., maradt 135, közép ár; scheffelenkint 10 ft 20 kr, — árpa 13 krral feljebb. Serfőzők szedték. Elkelt 3573 seheffel, maradt 246. Középár 10 ft , 49 kr. Zab 24 krral feljebb. Elkelt 292,sch., maradt 309, Középár 8 ft 15 kr. Sok köszönettel tartozunk ügyfeleinknek, kik gyakori tudósítással segítnek bennünket, de kérjük ismételve minden ügyfeleinket, hogy még többen és még gyakrabban tudósítsanak; a gazda közönség és olvasó közönségünk érdekében cselekszünk csak, midőn minél nagyobb biztosságra és világosságra törekedvén, ezt sürgetjük. Magyar könyvészet. 98. Koszmosz a világ egyetemes természeti leirása. Irta Humboldt Sándor, magyarul Miksits Imre. Második füzet. Ára 40 pkt. Pest, 1857. A fordító sajátja. Ráth Mór könyvárus bizománya. Nyomatott Pesten Emich Gusztávnál. (Előfizetési ár az első III. könyvre 16 pft, az első 5 füzetre 3 ft 20 kr p.p.) 99. Hellen remekírók magyar fordításban. 5-dik kötet. Ilomér lliása. Görögből fordította folyó beszédben Téfy János. Kiadja Lampel Robert. I. füzet I—V. ének. Pest, 1858. Nyomatott Beimnel és Kozmánál. K.8-rét 101 lap. Ára 24 pkr.