Pesti Napló, 1858. május (9. évfolyam, 2467-2490. szám)

1858-05-05 / 2470. szám

84-2470. 9-dik évf­folyam. Szerkesztési iroda: Egyetem ut07.a 2-dik szám, 1- as emelet. Szerkesztő szállása: Angol királynő 53. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1858. Szerda, máj. 5. Előfizetési feltételek: Vidékre, pontán , Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 6 frt pp. Évnegyedre . . 5 frt p­kr. pp. Félévre . . . . . . 11 frt pp.­­ Félévre . . . 9 frt 80 kr. pp. Ilivilatinínnab Alía • 6 hasáb, petit sor 3 szőri hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdij mrucUllClijOa uijt» » klildn 15 pkr.Magán vita 6 hasábon petit sor 10 pkr. Előfizetés nyittatik PESTI NAPLÓ 2 és 5 havi folyamára. Vidékre postán küldve : május és junius hóra 4 frt. május—septemberre 9 frt. Budapesten május és junius hóra 3 frt. 20 kr. május—septemberre 8 frt. A „Pesti Napló“ kiadó­hivatala. FEST, máj. 5. Alkossunk vidéki gazdasági egyesületeket. I. A vagyonosodás alapot nyújt a polgároso­­dásnak. Honunkban a köz­vagyon­osodásnak főtényezője a termelés, a földmivelés s egyéb gazdászati üzelem. Minden, mi ezen té­nyezők szilárdítását, gyarapítását, javítását, sikeresítését czélozza, okvetlen a haza felvirá­goztatására vezérel. Kitűnő helyet foglal ezek között az egyesületi mozgalmak előidézése gazdasági tekintetben. Mintegy fölvillanyozta az ország minden jelen volt gazdáját a múlt évi gazdasági kiál­lítás, sok örömkönybe lábadt szemet látha­­tunk, s mi jól esett oly sok rég nem látott arcának látása, magyar gazdának szemlélése, maga! — Természetes, miszerint a magyar gazdasági egyesület a kormány által tett meg­erősítése örömmel fogadtatott s azon meggyő­ződés csakhamar országszerte elterjedett, mi­kép ezen intézet nem pusztán földmivelő, de egyszersmind egy intézet, mely körül örömmel csoportosul a haza minden fia. A pesti országos gazdasági egyesületnek kitűzött czélja, az országos gazdasági érdekek előmozdítása, csak úgy lesz sikeresen elérhe­tő, ha az ország több vidékén, nevezetesebb termelőhelyein megyei gazdasági egyesü­letek alakulnak, melyek az országos egyesület körül csoportosuljanak, s azt mintegy vállaik­ra véve, emeljék föl az országos név méltó­ságára. A pesti egyesület legyen az országos gaz­dászati kormányszék, honnan a megyei inté­zetek az irányt kapják, hova a megyeiek ta­pasztalásaikkal s kételyeikkel járuljanak. Oly nagy hivatás az ország minden néven­­ nevezendő termelvényeire ügyelni, azoknak­­ sikeres javítása, előmozdítása körül biztos út­­j­mutatással szolgálni, miszerint igen megköny-­­ nyíti ezen feladat nehézségeit a munkáért­i osztás. A helyi viszonyok tapasztalásai, a­ szokások és körülmények, megállapított viszo-­­­nyok czélszerűen észleltetvén a megyei egye-­­­sületek által, orvoslás is könnyebben lesz . 1-1 tól­ok eszközölhető, mint a távolabb eső s már­­ az általánosságokkal is elfoglalt országos in­tézet minden oldalról igénybe vett működése által. A megyei egyesületek a helyi gyakorlathoz közelebb állván, igen fontos szolgálatokat tesz­nek az országos egylet tanácsában. Koránt­sem szeretném szavaimat oda ér­­telmeztetni, mintha én a pesti egye­sület feladatát innentől egy „Cen­­tral bureau“ papírfaló mesterségé­re kívánnám utalni. Nem, ez nem szán­dékom, sőt ellenkezőleg, a theoria művészetig vitt praecisióját épen a kísérletek tételében, és a kísérletek közlésében helyezem, mi úgy lesz elérve, ha a kísérletek innét ország- és vidék - szerte hiteles és szakértő módon forgásba ho­zatnak, meghányatnak az aplicatió rögösebb s minden vidékkel változható tévéin akkép, hogy a bejött eredmények nyomán a vélemény megalapítása mentül tágabb körű s így annál biztosabb alapokon nyugodhassék. A megyei egyesületek, az országos egyesület által felvetett gép vagy egyéb földmivelési eszköz gyakorlati használatát a vidékeken megjáratják s a szerzett tapasztalások nyo­mán hitelesebben fognak szólhatni annak ez vagy amaz vidékre való sikeres vagy haszon­talan voltáról. Nehogy félre­értessünk, kézzelfogható pél­dát kívánok felhozni. A múlt évben volt pesti gazdasági kiállítást a legnagyobb figyelemmel kisérvén, az elragadtatásig lelkesülünk azon élénk sürgés-forgás, azon érdekeltség látásán, minő hévvel, erővel s kitartással, a mellett minő szakavatott nyugodtsággal és a dologhoz alaposan értő szóval tettel járult az ügy elő­mozdításához minden jelen volt! — különösen kiemelendőnek vélem, miszerint még a kül­földi, még­pedig illetékes műértéket is meg­lepte azon otthonosság és helyes tapintat, melylyel ezen kiállítás rendezve, kezelve, a bírálatok, próbák s egyéb teendők intézve és eligazítva lőnek! A bírálatok s egyéb véleményadások egész a bámulatig pontosan lőnek, majd minden szak­osztálynál, a legnagyobb avatottsággal eszkö­zölve, s mindamellett merjük állítani, több dolgok máskint leendettek elintézve, több do­logról ismét más meggyőződés ütötte volna föl világát, ha hogy ezen kiállítást megelőzőleg már létesülendett vidéki egyletek körében, szakavatottságot szerzettek volna illető vidéki tagtársaink. Már kijelentettük, miszerint az eredmény m­eglepő volt, de épen az bizonyít legtöbbet állításunk mellett, mennyire lenne fokozható ez irányban is n­ivelődésünk, ha már előbb hozzányúltunk volna kisebb kör­ben ahhoz, mit egyszerre teremteni csak ily életrevaló, s a derült pusztákon megfordult nemzet fiai képesek. Adassék tehát alkalom s lehetőség kisebb körben — azaz megyei egyletekben­­ gyakorlatra, kedvkészitő, szem­élesítő. Csalhatatlan s teljes bizalmat ger­jesztő bírákat csak így állíthat elő az ország első gazdasági intézete számára. Lehetetlen, mikép első tekintetre ne lássa ne érezze mindenki,­ hogy megyei egyesületek már ezen egy czélból is kívánatosak, azon czélból t. i. hogy az országos intézet számára jelesek képeztessenek, azok, kik hon jelesek, ott sem lesznek utolsók, s akkor képviselve egyenként minden vidék ismeretének birtoká­ban levő egyének által, okvetlen jobban meg fognak hányatni a dolgok minden oldalról s várható, hogy mit az országos pesti egyesület ily módon ily alapon elismer, kitüntet vagy ajánland, az bátran elfogadható, dicsérhető, használható is lesz. Ily szempontból fogjuk mi fel jelentőségét a vidéki egyesületeknek, vonatkozólag a pesti országos egyesületre nézve. De magában, önállólag véve az ily megyei egyleteket, szükségük s hasznuk egyébü­tt is sarkall, egyéb jótékony hatást is gyakorolván közvetlenül az illető vidékekre. Nevezetesen maga az egyesülés,mint egyesü­lés már vivmányul tekinthető a polgárosodás a mivelődés terjesztése körében, mennyivel in­kább gyakorlatias tehát az egyesülés oly czél­­lal, mely helyhez, földhöz, hely- és földviszo­­nyokhoz van kötve azon helyen és földön, hol eme viszonyok legközelebbről észlelhetők s elintézhetők. VISONTAI. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Krd­irodalom. Schmidt Julian Hugó Victorról. thy­. Hugo Viktor született 1802-ben; anyja szüle­tése s. érzelmeire nézve vendég; atyja ezredes, majd tábornok és giiff, később major­domus József király­nál Madridban, hol Victor egy nemesi növeldében első ízben ismerkedett meg a rajongó spanyol költészettel. 1812-ben visszajött szüleivel Párisba; itt leté­rt a restauratio is, melyet ő anyjának royalistái lelkese­désével üdvözölt. Már 14 éves korában szerzett egy az aristoteli sza­bályoknak teljesen megfelelő szomorujátékot; neve „Irtamenes“ és czélja v­lt a Bourbonok visszajöttét ünnepelni. Következő évben, 1817, még a tanodai pa­don, egy az academia által kiirott pályadijra ver­senyzett , s a következő három évben egymásután dijt nyert háro­m ódával; „a verduni szüzek“ , továbbá „IV. Henrik szobrának ismét fölállítása“ és „Mózes kitétele a Nil partjára.“ Mind a három buzgó roya­lista szellemű volt. A royalista párt tárt karokkal fo­­gadá az ifjút. Chateaubriand őt „a fenséges gyermek­nek“ nevezé, s az udvar (1822) nyugdíjt szabott ki neki. Gondolkozásmódja érdemli ki e kitüntetést. „A történet, úgymond balladáihoz irt előszavában, csak akkor költői, hogyha azt a monarchiat eszme s vallá­s06 hit magaslatáról szemléljük. A forradalomból ki­fejlett irodalom, és társadalom undorító s tehetlen, mint az maga; meghalt s nem fog többé fölébredni. Most csak egy a vallás által felszentelt szabadságot s a hit által nemesült képzelődést ismerünk. A mi szennyes és véres forradalmunk csak egy emléket hagyott fönn tenta és papírból, a Moniteurt, szörny­tettei történetét. Minden verse royális magasztaltság, mely főfokát éri el a bordeauxi herczeg születé­sekor. Oh gyönyör, oh diadal, oh mysterium! meg­született azon dicsőséges gyermek az angyal, melyet egy menybe szállt vértanú (a meggyilkolt berryi her­­czeget érti) nekünk ígért. Légy Üdvöz, korány és igy tovább. A gyermek keresztelésekor: „e gyermek a mi örömünk, megváltónkul kiddé őt az Isten. Mária, az örökké boldogságos, az örökké imádó maga vezeti ez ünnepélyhez menyei szüzeit** és a többi —­ Napóleon halálára uj szidalmakkal tör ki. „Királyi vér festé bi­torolt biborát s bűne öntudatában a pápa által keneté föl magát, mert koronáját azon kezekből óhajtá ven­­■i, melyekben van a bű­nbocsánat. Ö a bűnök élében élt. Ő meghalt s a világ szabadon lélegez.“ — Midőn X. Károly trónra lő,­ Hugo Victor Lamartinevel ver­senyt dicsőíti őt. „A fejedelem a trónon; ő nagy és szent Isten tartsd meg e királyt, kit a nép imád.*“ És igy tovább. Olvasónk bizonynyal meghökkenve kérdi: ez ugyan­azon Hugo Victor-e, ki ma mint vörös forradalmár s dühös „zsarnokgyűlölő“ ül Jerseyben ? Igen is az. Te­kintsük ezen életet további fejleményében. A fran­­cziaországi politikai jellemtelenséget s demoralisatiót a költészetben s irodalomban képviselni: ez Hugo Victor életének tartalma; s e részben csak Sue Eu­­géne, ki szintén mint rajongó aristokrata s királypárti kezdő, s mint proletár-boldogító socialistai forradalmár végző regényírói pályáját. A júliusi forradalom után Hugo V. rögtön libera­listává lön, s a júliusi forradalmat ugyanazon kicsa­pongó lelkesedéssel énekli meg, mint azelőtt a ki­rályságot. Később, midőn Napóleon tetemei St. Helé­nából Párisba hozattak „Francziaország hősére“ ma­gasztos ódát irt. Az üres phrasis, a csinált pathos az uj lelkesedés­ben ugyanaz mi azelőtt volt. A tárgy változott, de ő nem. „ A legszebb nevek közt a tieitek a legesleg­szebbek ; a ti dicsőségtek mellett minden egyéb dicső­ség jelentéktelenigy szól a júliusi torlasz harczo­­sokhoz. Ily következetlenséget szeret az ember indokolni; halljuk ez indokolást: „Az én régi royalistai-katho­­likus meggyőződésem tíz év óta a kor és tapasztalás által darabonkint elmállott. Marad ugyan valami be­lőle lelkemben, de az csak vallási s költői rom. Ko­­ronkint tisztelettel nézek vissza reá, de nem járok többé oda imádkozni.“ — Hugo Victor politikai inga­dozásait maga is restelli; „minden hamar használódik el, úgymond, utóbb még a nép is népszerűtlenné tet­t­szén.“ (?) — Elmélkedéseinek végeredményekig­­ azon nézetet nyilvánítja, hogy a politikai kérdések helyét a társadalmiaknak kell elfoglalni. (1834). Ungo a lyrikai költészettel kezdett; abban fejlett ki legszabadabban kétségtelen talentoma s az leplezi le leginkább hiányait. Már költeményei első gyűjte­ményében nyilatkozik az anyagiasság, a külsőleges hatásvadászat, erkölcseinkkel ellentétes képek által. Számtalan idézetekkel bizonyítja ezt Schmidt, s így egymás mellé állítva az ál-pathos, a fölfu­valkodott szó­halom, a mélyen üres reflexiók különös untató s ne­vettető hatást tesznek, így például a circusróli versezetben a szerencsétlen rabszolgák szenvedéseit festi, kik a vadállatok elé fognak vettetni; a refrain „Caesar sois salné par cenx qui vont mourir;“ ez a hires „Caesar moritani te salutant“ (Caesar haldok­lók üdvözölnek) félé mondatnak. — Vagy midőn egy kedves gyermekről írja : „Az én hideg Őszömben egy szépség virága, melyet a jóság átillatoz; kettős ter­mészet rejtélyes szövetsége : a virág a földből, az illat az égből jőve!“ — Hol itt a valódi érzés ? vagy értelmes eszme? Ezen örökös s már csak azért is nem mindig sikerült képek, rendesen az érzés s esz­mehiány álcrás. — Mi­csoda, ha ily költészet sohá nem tarthatá magát; a Chants de crépuscule óta Jymiai neve mind alább szállt; és se az „Ombres et rayons“ sem az (1854-ben megjelent) „Consola­tions“ nem bírták többé visszaemelni. Ezen gyors süggetlés okát figyelemreméltó módon magyarázza Schmidt J. Adalék a helv. hitv. alsó-borsodi egyház­megye gyűléséhez. Régen ki van mondva: kívánatos, sőt a közlemény teljessége s hitelessége érdekében szükséges is, hogy valamely gyakorlott kéz, valamely avatott toll,­­mi­lyennek kívánnék mi hinni az illető jegyzői kezet és tollat) tegye közzé az egyházmegyék­ s kerületek gyűléseinek végzeteit s határozatait *) — akkor ta­lán, sem azon üresen — czifra phrasisok s idétlen bókmondatok ide és oda nem foglalnának helyet a közleményben, melyek az egésznek minden kára nél­kül szépen elmaradhatnának; mert az azokkal rakott értesítés bizony a többségnek nem kedves, sőt csö­­mörletes; sem az oly nevezetesebb végzetek ki nem feledtetnének, melyek sulylyal,érdekkel a többit min­den esetben meghaladják. — így hagyatott ki a felül körülírt egyházmegyei gyűlésről adott értesítésből feljegyzése, több mások közt egy határozatnak, a mely mégis csak érdekesebb s világrakésésre méltóbb, mint akár a tanitók elhelyezése, s a mellettek illő, vagy illetlen hangon szónoklottak felemlegetése, akár annak állítása, mintha az ülnöki név gyűlé­sünk által — tanácsbiróivá változtattatni rendelte­tett volna. A miből ugyan semmi sincs. —• Szóba volt hozva igaz,­ de határozat nem hozatott. Hiszen ily dologban határozni nem volna egyéb, mint nevetséges, és — ismét nevetséges. — A ki­hagyatott határozat pedig az, mely szerint: alsó­borsodi egyházmegyei székünk rendelte a végezte, hogy pénztárából a pesti prot. theologiai intézetre 100 váltóforint adassék, s pénztárnokát oda utasította, hogy azt az intézet igazgató tanárának kezéhez jut­tatni lehető gyorsan igyekezzék. — Minek körülmé­nyes története ez . A pesti prot. theologiai intézet fel­állításának áldott gondolata régen foglalkoztatta már az ottani prot. egyházak vallásos buzgóság s egyhá­­ziasság lelkétől áthatott elöljáróit. — 1842. év táján küldettek egyházmegyékbe, egyházközségekbe a czélba vett intézetre segélyt kérő s elfogadó felhívá­sok s könyvecskék. — Eljutottak azok hozzánk is. — Az egyes egyházak beadták (a melyek ugyan el nem mulasztották) elnöki kézhez a gyűlt segedelmet, s eb­ből állott elő a 100 váltóforint, mely összeg iránt ak­kor úgy­ lön intézkedve : maradjon az az egyh. megye pénztárában, csak akkor lévén felküldetendő, ha majd az intézet felfogott állam­!­­ Ez régen történt, eddig senkinek nem jutott eszébe. Mostani gyűlésünkben, pénztárnoki számadás alkalmával szó emelkedett, mely az itt érintetteket előadva, monda. Eljött az idő, felviradt a nap, hogy a 10­ sor. Pestre felküldessék. All a pesti prot. theologiai intézet, A pénz, mely arra *) Ez iránti óhajtásunkat több ízben kifejeztük. Szer­k. adatott, csak is arra fordítandó s igy született meg a fönebbi határozat. Egyházmegyei elöljárók! Ha talán a theologiai in­tézetre bevett pénzt hozzánk hasonlóul kezeltétek volna, siessetek azt rendeltetése helyére juttatni! — A pesti prot. theologiai intézet Ugye, mindnyájunk­nak közügye, közerővel, egyesült akarattal kell azt pártolnunk; közerővel, egyesült akarattal oda segíte­nünk, hogy többi papnöveldéink felibe, egyetemi rangra emelkedhessél melyben, ha egyelőre a többi nem is, avvagy csak a theologiai és philosophiai fa­cultas legalább 5, és 5 rendes tanár által képviseltes­sék , hogy igy legyen, hol magokat tökéletesíteni, a papi és tanári hivatalra képesíteni, s a szélesebb tu­dományosságot megszerezni azon ifjainknak, kik azért, mert egyik vagy másik papnöveldében a há­rom theologiai évet eltöltötték, nem hitették el ma­gukkal , mintha már tökéletesek volnának; azon ifjainknak, kiket a tudomány szomja hajt, de a ner­­vus remin gerendarum hiánya miatt külország­­tu­dós egyetemekre nem mehetnek . * PESTI NAPLÓ, Pest, május 5. — Aradról értesülünk, hogy ott Pápai Márton ko­csigyártó ur — K. hivatalnok ur találmánya szerint — ruganyos kerekű kocsi készítésére vállalkozott. K. ur találmánya, mint szakértők nyilatkoznak, igen czélszerű s ajánlatos, mert a szerinte készített kocsik csinosb alakúak és kényelmesebbek, de kétszeresen fon­tos és figyelmet érdemlő e találmány kivált azért, mert a ruganyos kerekeknek gőzmozdonyokra alkalmazása által a nagyon költséges vasutakat akarja nélkülözhetőkké tenni. Azonkívül e kocsik, ha a kerekek alá lemeztalpa­­­kat alkalmaznak, a legkényelmesebben s a legjobb si­kerrel használhatók nem csak gazdasági czélokra, hanem folyók szabályozására is. A gép ugyanis egy földfuróval több láb szélességű sánczot áshat egyszerre s a kiásott földőt partra veti. A tiszaszabályozó társulat hisszük, figyelemmel lesz ez uj találmányra. — Burger Zsigmond szegedi könyvárus és nyomdász, a vidék legvállalkozóbb kiadójának bizonyítja magát. Legközelebb újra két érdekes magyar munka jelent meg nála. Az egyik : „­Tempelen Riza újabb be­szél­y­e­i,a két kötetben (mindegyikben két-két beszély), a korán elhunyt iróné kőnyomatú ar­czképével. Ára a két kötetnek 2 pírt. A másik munka Kempele­n Győző­től (Kempelen Riza férjétől) van : „Magyar nyelv­tani gyakorlókö­ny­v.­ Gartner Ferencz módszerei szerint a magyar néptanodák második osztálya számára van készítve s az első nyelvgyakorló és olvasókönyvhez segédkönyvül szolgál. Mind ez iskolai könyv, mind a be­­szélyek tisztán s csinosan vannak kiállítva. — Jókai Mór Dekameronjának harmadik, negyedik és ötödik kötete megjelent. E beszélyek, mesék s részben kiszélesített adomák gyűjteményéről nem sokára bőveb­ben fogunk szólani — nem ugyan tárczánkban, de azon könyvben, melyben a „P. Napló“ előfizetői a folyó év első felének politikai, közéleti s irodalmi áttekintését veendik, s melynek első ivei már a legközelebbi napok­ban sajtó alá kerülnek.­­ Megjelent az ily czimű folyóiratnak: „Népnevelési közlemények a kath. egyház szellemében.“ (szerkeszti s kiadja Mészáros Imre, alesperes és plébános.) IV. és V. füzete. Ebben több, szorosan a tárgyra tartozó érte­kezésen kivü­l folytattatik : „Iskolaügy az Árpádház alatt.“ — A „Tanodai lapok“ban e czim alatt: „Mi módon lehet szegényebb községeknek iskolaépítésre pénzt sze­­rezniök ?“ Menyhárt István ar azon indítványt terjeszti elő, hogy a hiányzó pénzt a munkaerővel kell kipótolni. A helység lakosságát mindenek­előtt föl kellene világosí­tani, hogy egy alkalmas iskola építése saját szerette gyer­mekeik egészségének érdekében történik. Számíttassék föl aztán a munkaerő az egész helységben s mindenki valami­vel többet vagy serényebben dolgozván, napszámos mun­­ka által járuljon az iskola építéshez , mindaddig, mig a szükséges pénz együtt lesz. A mely község ki bírna átüt­ni pl. 500 aratót, letakaríthatna ezer kereszt gabonát, eb­ből 100 kereszt aratórészt nyerne; a cséplők részét le­számítva, kapna körülbelül 80 mérő magot, s mérőjét 2 préjával számítva kapna 160 portot; a szalma megérne 20

Next