Pesti Napló, 1858. november (9. évfolyam, 2619-2642. szám)
1858-11-11 / 2626. szám
Pest, nov. 10. Európában már két oly miniszter van, ki uralkodóház tagja : Napóleon herczeg és a porosz kormány elnöke hohenzollern Sigmaringen. A franczia császár szabad tetszése szerint állíthat a kormány élére bárkit, s ha Napoleon herczeg oly népszerűtlen egyéniség volna is, mint amily népszerű és szabadelvű, a franczia kamarának nem volna joga, nem állna szerepében az algieri ügyek vezetője iránt sem tetszést, sem megrovást nyilvánítani. A kormány felelőssége ki van törölve a december 9 diki császárság chartájából. Az a hivatalos lapok által annyiszor megbélyegzett parliamentarismushoz tartozik. Ellenben Poroszország alkotmánya a felelősség elvét nem zárta ki. Sőt külön törvény intézkedik arról : miként vettessenek vád alá a haza iránti kötelességeket megszegő miniszterek, s mely törvényszék bíráskodjék fölöttük? Hohenzollern Sigmaringen herczeg irányában e törvényszék nem bírna illetőségi joggal, ő kivételes helyzetű. A herczegség,mely fölött családja a legközelebbi időkig uralkodék, szabad alku szerint mediatizáltatott; de e területnek Poroszországba keblezése legkevésbé sem csonkitá a sigmaringeni herczegek személy-jogait. Még fel ona esetében is, szintúgy nem tartoznának a rendes törvényszékek alá, mint a porosz királyi család tagjai. Hohenzollern Sigmaringen herczegnek sincs ugyan tárczája s így nem fordúlhat elő oly eset, melyben külön felelősség alá vettessék; de reá is hárulhatnának mindazon vádak, melyek a minisztérium összes eljárását terhelnék, s pedig alkotmányos államokban ezek bírnak legtöbb súlylyal. Mert akik a miniszteri felelősséget a szabadság biztosítékának tekintik, nem attól tartanak, hogy a legmagasabb polcon álló férfiak közönséges bűnösökké fajulhassanak el, kik hatalmukkal zsarolásra, kizsákmánylásokra, a törvények értelmének magánérdekekérti elfacsarására éljenek viszsza; nem a peculatus és azon kérdések, melyek a büntetőtörvények rendes rovataihoz tartoznak, adnak korunkban a kormány felelősségének fontosságot, hanem az aggodalmak ama nemei , melyek az alkotmány szellemével ellenkező irányú kormányzat, és az abból származható veszélyek miatt támadnak. Márpedig az ily vádak ritkán ragadnak egyes tárczákhoz. Legtöbbnyire az összes kormány politikáját illetik. Midőn tehát látjuk, hogy Hohenzollern Sigmaringen herczeg kineveztetését a szélsőbb pártok nem gáncsolják ; midőn minden feledi, hogy oly egyén áll a kormány élén, ki a felelősségi törvények alá nem tartozik , valóban a közbecsülés rendkívüli mértékének kell e hallgatást tulajdonítanunk; valóban a tisztelet és bizodalom egész dicskörének kell az alkotmány barátjai szeme elől eltakarnia ama tényt, hogy a törvények szigorú megtartása mellett az tulajdonkép nem is lehetne az alkotmányos porosz kormány feje, akinek nevéhez épen az alkotmányos élet továbbfejlesztésére nézve oly sok jogos reményeket csatol a közvélemény. Ide járul még, hogy a protestáns Poroszország új miniszterelnöke vallására nézve katholikus, s mégis kineveztetése Berlinben és Königsbergben csak oly lelkesedést gerjesztett, mint Qnesenben vagy Kölnben. A Lengyelországtól elszakított részek, s a franczia hódítási vágynak állandó táplálékot nyújtó gazdag rajnai tartományok, most már szorosabban érzik magukat Poroszország jövőjéhez csatoltaknak, mint bármikor ezelőtt, s azon választási programmokban, melyek eddigelé keringésbe hozattak, minden ajkú, hitvallású és politikai véleményű büszkén ismétli, hogy „Poroszország zászlóját magasan kell hordani.“ Minő hatása leend az új politikának a külviszonyokra még nehéz volna elhatározni. De az majdnem bizonyos, hogy a régens, midőn a no alakult minisztériumot megerősítette, a porosz alkotmányos élet emelésével kívülre is akart hatni. A semleges szerep, melyet Poroszország a keleti háború alatt több óvatossággal mint dicsőséggel vállalt el, ezentúl, hasonló körülmények nyomása mellett sem fogna többé elővétetni. Pozitívabb, erélyesebb rendszer került felül. Poroszország döntőbb nyomatékul éreztetendi azt, hogy nagyhatalom, de épen ezen erélynek, és büszke önérzetnek azon árnyoldala is lehet, hogy a német birodalom érdekei élesebben válnak külön, mint történt volna a régi eljárás mellett. KEMÉNY ZSIGMOND. — A „Hifában örömmel olvassuk, hogy Shakespeare lefordítására Arany János is meg lesz nyerve. A vállalat „Othello“ kiadásával kezdődik, melyet Szász Károly már átadott a kiadónak Tömöri úrnak. — A jelen iskolai év kezdetén a pancsovai katonai alnevelde Fehértemplomba, a Bánságban, az olmützi tüzér akadémia Weisskirchenbe, Morvaországban, a krakói hadoncz-intézet Fiuméba, s a bécsi tüzériskolai század Krakóba fognak áthelyeztetni. A lembergi főnevelde feloszlattatott. — A budai József polytechnikum tanárai közül Kerner Antal, Nendlinch Károly, Rotter Richard, Schmidl Adolf és Stoczek József urak nov. 17-től kezdve minden szerdán és pénteken d. n. 5 órától 6 és 22-ig a budai országház éttermében népszerű tudományos felolvasásokat tartanának. Kerner ur a magyar alföld növényzetéről s a tőzegről. Nendtwich ur a légkörnek viszonyáról a növény és állati élethez, eledeleink természetéről s a vegytan körében tett néhány legújabb felfedezésekről. Rotter ur a regény lényegéről és mivelődés történeti jelentőségéről ; Schmidl ur az ausztriai birodalom barlangrendszereiről (Höhlen-Systeme) s az ógörög tragoedia mivelődés történeti jelentőségéről Stoczek ur a delejesség, villanyosság, világosság és melegség viszonhatásáról tartand felolvasást felváltva s német nyelven. Az előadásokra bérlet nyittatik, egy személy fizet 6 frtot, két nő, vagy egy férfi s egy nő 9 frtot, 3 személy 12 frtot. Ily jegyeket válthatni Budán Schröpfer úr könyvkereskedésében. A „P. Ll." bécsi levelezője megküldt a Ferencz József keleti vaspálya társaság választmánya majoritása és minoritása által készített azon javaslatokat, melyeket ezek a ma tartandó társasági közgyűlésre benyújtandók voltak. Mint levelező balla, gr. A p■MauiH ■ p o n y i és gr. Z ichy Edmund az elnökséget letették , s csak mint egyszerű igazgatósági tanácsosok veendnek azon gyűlésben részt, mely valószinűleg az eredetiben tervezett keleti pályahálózatot csak megcsonkítva fogja elfogadni. A lelépett Apponyi helyébe Eskeres választatott az igazgató tanács elnökéül. Az újpesti kikötő megszabott dijaitól nem történik eltérés. A dijak leszállításáért tett folyamodások sikertelenek maradtak. A komárom megyei főnökség figyelembe vévén azon szerencsétlenségeket, melyek partszakadás által sokszor történtek, a községek elöljáróinak újabban is meghagyta, hogy az olyan, kivált a helységekhez közel eső veszélyes partok, hol t. i. sárgaföld ásatik, behuzassanak. E rendelet követésre méltó — a hó 11. és 12-ke a hulló csillagok megjelölt napja. T. i e napokon, illetőleg e napok estéin sok csillaghullást észlelhetünk az égen. Miután az utóbbi időben a bankárok több nagy sorsjegyet vásároltak össze olyforma nyereségre, hogy aki sorsjegyet nem vehetett, a bankárnál egy sorsjegyet kiválasztott és 23 pftot letevén, a bankár ígérvényt adott ki, melyben kötelesé magát, hogy ha a jegy nyer, azt az ígérvény bemutatójának folyó árért eladja, ha pedig a jegy a húzásnál nem nyer, a 2—3 pft az övé marad Az ily igérvényjáték újabban eltiltatott. E játék tilalmának felfrissítése azt czélozza, hogy a sorsjegyek jobban keljenek. A magyar kertészeti társulat első kertgazdasági tárlata a társulat alakulása ünnepélyére a magyar nemzeti múzeumban. 1858. évi nov. 13 kán délelőtti 11 órakor megnyittatik, és közszemléletre nyitva álland nov. 14. 15. és 16 án mindig reggeli 9 órától esti 5 óráig. (Vasárnap 14 én déli 12 órakor lesz a megnyitás.) Bemeneti dij : 25 uj, vagy 14 pkr. — Gyermekekért fele dij fizetendő. A társulati tagok esti találkozásául Márton Károly (társulati tag) „Licinius“-hoz czimzett éttereme jelöltetik ki. A kiállított tárgyak egy része nov. 17-kén elárvereztetik. — A Darmstadtban Lange Gusztáv által megindított nagy magyar képes vállalatból a „Magyarország és Erdély eredeti képekben“ czímű füzetekből a 21 és 22-dik megjelent. Említettük, hogy e vállalat szokatlan nagy részvéttel fogadtatott hazánkban és a külföldön. A most megjelent két füzet teljesen igazolja e részvétet. A füzetek igen szép hat aczélmetszetet hoznak, melyek felfogás és kivitel tekintetében kitűnők. E képek : Aszód, a kassai katona növelde, mindkettő szép tájkép, Nyitra, Körmöcz, a likavai várrom és Árva vára. A szöveg: Pest- Buda leírásának befejezésével áttér a főváros vidékének leírására, említvén Fóthot (beszővén a fóti dalt) Gödöllőt, Isaszeget, Besnyőt, Aszódot, Hatvant, Kereszturt, Péczelt, Ócsát, Kecskemétet, Nagy-Kőröst. Egy füzet bolti ára 30 kr. A könyvtárak birtokosai figyelmeztetnek a következő sorokra. — A „M. N.“ közelebbi számában Kulifay Albert írja szórni szóra, hogy 1847 ben Debreczenben „nekem a sors kedvezett abban a részben, hogy a mi jó háziurunknak a könyvtárához juthattam, és abban megpillantottam az ottan igen híres Csokonai Vitéz Mihály munkáit, amelyet azon gondolattal vettem ki, hogy ha elolvasom, ismét visszateszem, de kevés volt azt nekem egyszer elolvasni, mert minél többször olvastam, annál jobban tetszett, és bár sokszor akartam visszatenni, de mindannyiszor győzött a lelkiismereten a könyvhöz való ragaszkodásom, mert a könyv mai napig is birtokomban van, most tehát megbánva azt, hogy a mi jó házi urunkat megkárosítottam, kész vagyok a kárt megtéríteni, vagy pedig érdemlett büntetésemet kiállani, hogy aztán elmondhassam: az én öntudatom tiszta! “ — E vallomást a „M. N “ szerkesztője következő jegyzettel tetézi: „A vonzalom, mely önt más vagyonának elsajátítására bírta, nemes ugyan, de azért nem menti fel önt a büntetés alól. Mindamellett a nyilvános vélemény, melyet ön birájául választott, tekintetbe veendi az enyhítő kö-rülményt, és ítéletében könyörületes leend. Ha mi lehet- EGY SZEGÉNY IFJÚ TÖRTÉNETE. REGÉNY. Irta FEUILLET OCTAV. (Folytatás.) * Ingerülten álltam föl. Laubepin úr, ki néhány lépést tett szobájában, megfogta karomat. — Megbocsásson, fiatal barátom, úgymond, de én szerettem az ön anyját. Megsirattam. Megbocsát-e nekem ? Aztán újra a kályhának vetve hátát, igy szólt a legünnepélyesebb hangon, mely neki szokása : — Folytatom tehát, nekem jutott a szerencse és bánat, hogy az ön megboldogult anyja házassági szerződését megírjam. Mind hiában mondtam, hogy a hozományi elv alapján szerkesszük, s csak nagy nehezen sikerült nekem egy védő záradékot csatolni az okmányhoz, mely elidegeníthetetlennek nyilvánítja az Istenben boldogult marquisné ingatlan hozománya egy harmadrészét, ha ő maga bele nem egyezik. Hasztalan, sőt mondhatnám a roszul értett szolgálati készség kegyetlen gondoskodása volt ez is, marquis úr ! Mert e szerencsétlen záradék ugyanannak számára, kit meg akart menteni, a legelviselhetetlenebb kínokat készítette elő, sértem azon küzdelmeket, vitákat és kitöréseket, melyeknek viszhangja kétség kívül több ízben jutott el az ön füléig, s melyek darabonként fosztották meg az ön szerencsétlen anyját egész örökségétől s gyermekeit az utolsó kenyérfalattól ! — Uram ! — Legyen hát, marquis úr .. .. Beszéljünk hát csupán a jelenről. Mihelyt megtisztelt ön bizodalmával, első dolgom volt felszólitni önt, ne fogadja el másként, mint a hagyományi jegyzék jótéteménye mellett **), a nagy zavarban önre maradt birtokot. — E lépést uram, apám emléke meggyalázásának tartottam, s le kellett róla mondanom. Laubepin úr, miután szokásos fürkésző tekintetet vetett rám, igy folytatta : — Ön azt nem tudja, a mint látom, hogy e törvényes jogával nem élvén, köteles lesz az örökösödés minden terhét hordozni, még azon esetben is, ha az adósság meghaladja az értéket. Márpedig most épen azon szomorú kötelesség teljesítése áll előttem, marquis úr, hogy értésére adjam, hogy a fenforgó ügyben épen ez az eset adta elő magát. Amint ön ez okmányból meggyőződhetik, hogy házának nem remélt áron való eladása után, ön és testvére a kisasszony, a marquis úr, önök édesapja hitelezőinek még negyvenötezer frankkal maradnak adósok. E hír hallatára, mely legroszabb aggodalmaimat is meghaladta, egészen le valók sújtva. Valami egy perczig bárgyú figyelemmel hallgattam a fali óra ketyegését, melyre szememet függesztettem, a nélkül, hogy azt néztem volna. — Most már itt az idő megmondanom, marquis úr, folytatta Laudépin úr rövid hallgatás után, hogy néhai édesanyja, félvén azon eshetőségektől, melyek fájdalom be is következtek, nálam tett le tartalékban néhány ékszert, melyek mintegy ötvenezer frankra becsültetnek. Hogy e csekély összeg, mely önnek egyedüli vagyona, ne jusson az örökösödés hitelezőinek kezeire, azt hiszem, használhatjuk azon törvényes kibúvó ajtót, melyet önnek javaslani szerencsém volt. — De hiszen mind hasztalan már. Igen örvendek, hogy e váratlan segély képessé tesz apám minden adósságának kifizetésére, s kérem önt, fordítsa e czélra. baudépin úr kissé meghajtotta magát: — Legyen, úgymond; de lehetetlen önnek értésére nem adnom, marquis úr, hogy e levonást eszközölvén azon tökéből, mely kezem közt van, mindkettőjöknek, önnek és Ilona kisasszonynak többje nem marad, mint négy—öt ezer livre-je, a mi a mostani kamatláb szerint kétszázhuszonöt frank évi jövedelmet fog adni. Ez így lévén, marquis úr, legyen szabad kérdenem öntől, csak a bizalom, barátság és tisztelet jogánál fogva, gondolkozott-e már ön valamely módról, mint biztosítsa ön saját és húga jövőjét, ki az ön gondjaira van bízva, s mi tervei vannak ? Megvallom, uram, hogy egyáltalában nincsenek. Minden tervem,melyet eddig kigondolok, semmivé lett azon teljes szegénység miatt, melybe jutottam. Ha magam volnék, katonának állanék, de van húgom is, nem tűrhetem az eszmét, hogy e szegény gyermek munkára és nélkülözésekre legyen kényszerítve. Ő boldog zárdájában, s fiatalságánál fogva még néhány évig ott maradhat. Örömmel fognék minden munkához, amely módot adna, magamat csak a legszükségesebbekre szorítván, hogy megszerezzem húgom neveltetési díját, s jövőre hozományt takaríthassak meg neki. Laudépin úr merően tekintett rám. — E nemes czél elérésére, úgymond, oly korban, mint ön van, ne gondoljon arra, hogy hivatalba lépjen. Oly foglalkozásra volna szüksége, mely önnek mindjárt kezdetben öt—hat ezer frank évi jövedelmet hajtana. Annyit mondhatok, hogy a társadalmi viszonyok jelenlegi szervezetében, teljességgel nem elegendő, hogy az ember csak kezét nyújtsa ki e desideratum megtalálására. Szerencse, hogy közölhetek önnel valami önt illető olyatén indítványt, mely még most előre is, s minden nagy erőmegfeszítés nélkül fordilni fog az ön helyzetén. Laubépin ur szemei sohasem voltak nagyobb figyelemmel rám függesztve, mint most s igy folytatta : — Először is, marquis ur, most egy ügyes, gazdag , nagy befolyású üzér közlönye leszek. Ez egyén egy nagy vállalat tervének kivitelére adta magát, mely, hogy miben álljon, hátrább föl fogom fejteni. E vállalat csak e hon aristocratiájának részvéte mellett sikerülhet. Úgy véli, hogy az önéhez hasonló, ép oly régi, mint tekintélyes név állván az alapító tagok névsorában, azon hatást eszközlené, hogy azon speciális közönség soraiban nagy részvétet ébresztene, melyhez az alapítási terv intézve leendőne Tekintettel ez előnyre, elősZör is ingyen adna át önnek vagy tíz részvényt, aminek értéke már jelenleg is tízezer frank, de idővel, igen valószínűen, háromszorossá lenne, a vállalat sikere esetében. Ezenkivül........... — Elég, uram; ily nemtelenségek nem érdemlik meg a fáradságot, hogy bővebben magyarázgassa. Az öreg szeme sűrű szemölde alatt egyszerre fölvillant, mintha egy szikra pattant volna ki belőle. Gyenge mosoly terjedt el arcza redőin. — Ha nagysádnak nem tetszik az indítvány, mond dörmögve, nekem sem tetszik jobban, mindamellett kötelességemnek tartottam ön elé terjeszteni. De mondok egy másikat, mely önnek jobban fog tán tetszeni. Védenczeim közt egy becsületes kereskedőt van szerencsém számítni már régóta, aki fölhagyván foglalkozásával, nyugalomba vonult nemrégiben, s egyetlen, következőleg bálványozott leányával együtt élvezi az „arany középszerűséget,“ melyet én mintegy huszonötezer livre évi jövedelemre becsülök. A véletlen úgy hozta magával mintegy három napja, hogy védenczem leánya megtudta az ön helyzetét: ha nem csalódom, úgy tapasztaltam, sőt bizonyossá is lettem a felől, köztünk maradjon, hogy a leányka, aki kellemes külsővel s becsülendő szellemi tulajdonokkal van felruházva, egy perczig sem késnék a Champcey marquisné czímet elfogadni az ön kezéből. Az apa beleegyezik s én a marquis úrtól csak egy szóra várok, hogy megmondjam önnek ez érdekes család nevét és lakhelyét. — Uram, határozatom most még szilárdabbá lett: még holnap lemondok a czimről, mely ily helyzetben nevetségessé vált, s ezenkívül úgy látszik, a legaljasabb cselszövényeknek tesz ki. Családom eredeti neve Odiot. Ezután csak e nevet fogom viselni. Most pedig uram megköszönvén önnek azon élénk érdeklődést, mely arra bírta, hogy e különös indítványokat javasolja nekem, kérem szépen, kíméljen meg ezután mindazoktól, melyek hasonló jelleműek. — így hát, marquis úr, ki kell jelentenem, hogy semmi más mondani valóm nincs többé (Folytatjuk.) *) Lásd „P. N.“ 237. számát. **) Jegyzés. A nélkül t. i. hogy a Ságokat fizetni köteleztetnék, birtokot terhelő adós nénk bírái, tökéletesen felmentenék és pedig két oknál fogva : 1-szer, mert önkénytesen vallotta be elkövetett hibáját és bűnbánást tanúsít. 2 szer, mert ön Csokonai Vitéz Mihály uram gyönyörű munkáit, az irodalom iránti legyőzhetlen hajlamából kölcsönözte el kissé hosszabb időre és ez koránsem vétek, csak hiba, mert nem lopási vágyból történt Mi igen sok embernek, ki magát magyarnak mondja, még az ilyféle kölcsönzött könyvekbeli olvasást is örömest bocsátanák meg, ha mindjárt elég képességgel bir is néhány forintot évenkint az irodalomnak szentelni; de sajnos az, hogy igen sok úgynevezett felsőbb körben még kölcsön könyvből sem akarnak olvasni.“ Ezekhez sem kell commentár. — Az „Oest. Volksfreund“ legújabb száma teljes méltánylattal emlékszik az Érsekujvárott a czigányok számára fönálló elemi iskoláról. Ezen iskola alapítója sföntartója nt. Farkas Ferdinánd érsekujvári káplán ur, ki ft. Csernák József ez. kanonok s plébános úrtól erélyesen támogatva, a mondott iskolát 1856-ban 30 tanitványnyal megnyitotta ; jelenleg a tanuló ifjúság száma 70, kik között néhány nem-czigány gyermek is találtaik. A gyermekek rendesen az elemi iskola tantárgyaiból oktattatnak, azonfelül könyveket, papirost, sőt a legszegényebbek, ruhát is kapnak. A tanító a fenebb tisztelt segédlelkész úrtól díjaztatik. Valamint mindenki a legmegérdemlettebb dicsérettel halmozza e nemeslelkű cselekedetet,úgy más részről örvendetes tanulságul szolgál, hogy a jóakarat, buzgóság és kitartás csodás eredményeket hozhat elő. (Rel.) — Nemzeti színház. Nov. 9. „Ilka“ opera; zenéjét írta Doppler Ferencz. LEVELEZÉSEK. Miskolcz, nov. 3. (Vége). Ideje, hogy vessünk hátat a komoly tárgyaknak, és lássuk társas életünket, mely a naponkint komorodó időjárással ellentétben vidorabb és vidorabb szint ölt magára. — A casinók megnépesedtek, a kávéházak fuladásig telvek, csak a nemzeti színház üres — néha néha, mindamellett, hogy benne igazi élvezet vár a betévedőre. Vegyük elő egyenkint és sorban a szinlapokat s rövid bírálat kíséretében lássuk az előadások sorozatát. Oct. 23-án Jánosy Emil általánosan szeretett színészünk jutalomjátékául „Oroszlán szivü Richárd és Anglia diszzászlója“ ezen antik, történeti nagy regényes nézőjátékkal Scott Walter, Lembert és Berzeviczi Tivadar urak ajándékozták meg a színi világot, nem nagy ajándék, az ily aesthetikátlanul összeillesztett contrastokkal bélelt darabok színpadra vonszolása azt hiteti el az emberrel, hogy színészeink nem tudnak megszabadulni a „szinlapi hatásvadászattól.“ Jánosy a czímszerepet jól lógta fel, tisztán, lelkesedéssel szavalta, miért sok taps és kihívásban részesült. — Jánosyné Berengáriából tiszteletteljes alakot teremtett. — A darabban előforduló s nagy szerepet játszó vitéz és hét kutya sokkal jobban tudta szerepét mint a sváb herczeg. Közönség szép és szép számmal volt. Oct. 24 én Dalos Pista. — Kedv, lélek nélkül, gépszerűen mozogtak színészeink a deszkákon — Együd mint Serafin igen helyén volt. — A közép számmal lévő közönség a darabban előforduló négyest „Jer vidám csolnakos“ nagy lelkesedéssel tapsolta és ismételtette. — Együd fiatal tehetséges színészünkről itt ismétlem, mit már róla máskor ítéltem, hogy neki a népszínművekre van kiváló hivatása, azért a rendezőség nagy hibát követ el, midőn őt a legelütőbb fajtájú szerepekkel halmozza el, mert ez eljárás fiatal tehetségre nem lehet kedvező hatású, lehetted lévén igy választott kedvencz szerep osztályában tökélyesbülnie. Oct. 26 kán. A kaméliás hölgy. — (Pesten Gauthier Margit czim alatt). A czimszerepet Jánosy nő — mint minden szerepet — teljes erejével játszotta, az érzelem hőségét, — mély értelmű, nagy jelentőségű nyilatkozatait a léleknek igen hűn képes Magyar könyvészet. 428. Családi lapok. Tudományos és szépirodalmi folyóirat. A vallás-erkölcsi miveltség és kath. hitélet emelésére. Kiadja Somogyi Károly. Uj folyam. Pest, nyomatja Herz Jánosnál, 1858. II. 8-rét. Második kötet. I. füzet 80 lap. (Előfizetési ár egy évre — nyolcs füzetre — 6 frt 30 kr uj p.)