Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)
1862-09-21 / 3783. szám
217-3783 134. évi folyam. Vasárnap, sept. 21.1862. E lap szellemi részét illető minden közlemény . Ist dr ■ hl Tfttal: I Előfizetési föltételek . Szerkesztési iroda : 8 szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva . . . Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől tv- a lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli Félévre . . . . 10 frt 60 kr. a. é. FerencziA tere 7.k szám , 1-ső emeleti gadtatnak el, panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 6 it 26 kr. a. é. Hirdetmények d{}a: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 aj!». Bélyegdij külön 30 ajkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 26 ajkr. Előfizetés nyittatik 44 „PESTI NAPLÓ 1862-ik évi IV*ik évnegyedes folyamára. Előfizetési ár : October - decemberi 14 et re 5 ft 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, September 20. 1862. Bécsi dolgok. Az interpellate, melynek neszéről a lapok után mi is eleve értesítők olvasóinkat, csakugyan megtörtént. Aug. 9-kén a pénzügyi miniszter olyasmit mondott a felsőházban, mely szerint habár a reichsrath 776,300 ft helyett a dunai gőzhajózási társulatnak kamatbiztosítékul csupán 628,343 ftot ajánlott meg, a kormány a hátralevő 148,050 ftnyi öszletet is ki fogja fizetni. E nyilatkozatban,iidőn a kormányt perrel nem is fenyegetik az érintett őszlésért, a reichsrath alkotmányos jogainak, s a ház határozatinak tekintetbe nem vételét, s az alkotmányos kormányzási rendszer alapelveinek megsértését látják az interpellálók. Kérdik okból: az összes minisztérium közös ez megállapodása folytán nyilatkoztatott-e ilyesmit a pénzügyminiszter? s hogyan tudja az összes minisztérium a birodalmi képviselet és képviselőház alkotmányos jogaival, valamint az alkotmányos kormányzat jogaival megegyeztetni az ily nyilatkozatot ? Ez intepellatiot Giskra dr. hatvanad magával írta alá. Az államminiszter erre egyelőre így felelt: „Miután ez interpellate , habár hozzám van intézve, az összes minisztériumot illeti, s miután csak tegnap délután értesülvén felőle, nem közölhetem kollegáimmal: ma sem vagyok képes még másként válaszolni, mint az ügyrend 60. §-a értelmében. De egyik közelebbi ülésben megteszem a kellő nyilatkozatot.“ Addig tehát várjunk mit, s a reichsrath urakat ne zavarják a német keresk. törvénykönyv felett folytatott tanácskozásaikban. Fontosabb tanácskozások folytak tegnap este a régi „Zeughause“-ban. A német reichsrath urak gyűltek egybe, többnyire ugyanazok, akik a jogtudósok gyűlésén Hluntschli úrral és barátival értekeztek. Dr. Berger és Rechbauer urak előadták, hogy távirati uton kívánták, töröljék ki neveiket a weimari gyűlésre meghívó levél alól. Úgy látszik, könnyen megegyeztek a jelen voltak abban, hogy Weimarba ne menjenek, éspedig a heidelbergi bizottság által készített tanácskozási programm miatt. Most már csak az a kérdés : hát Frankfurtba elmennek-e ? Itt végeznék sorainkat, ha még egy iszonyú nyomtatási hibát nem kellene helyreigazítanunk. A Vaterlandban ezt olvassuk: A „P. Napló“ (sic!) Kovács elleni polemiájában „caeterum“ át variálja s azt állítja, hogy Magyarország egyedüli üdvét attól várhatja, ha visszatér 47-re (sic!) A bécsi collega, mint látjuk, bennünket a „P. Hírnökkel“ zavar egybe. Ki hitte volna, hogy tisztes napjainkban ilyesmi történjék velünk! Mi és 47! Ne igyekezzék tönkre tenni csekély publicistái renomménkat tisztelt bécsi kollegánk azzal, hogy ránk fogja, mintha lehetlent, képtelenséget akarnánk. Az éjszak-nyugati fővonal létesítésére keletkezett vasúti társulat első üléséről örömmel vettük és sietünk közleni ez érdekes tudósítást : Léva, sept. 16. Folyó évi sept. 1-jő napja sokáig emlékezetes leend közlekedésünk évkönyveiben. E napon tartatott az orsz. magyar gazdasági egyesület vasúthálózat tervének az éjszaknyugati fővonal létesítésére keletkezett vasúti társaság első tanácskozmánya. A barsmegyei gazdasági egyesület,mely már az orsz. gazdasági egyesület emlékiratát megelőzőleg foglalkozott e vasúti vonal létesítésének eszméjével, dicséretes kitartással egész odáig hatott s működött, miglen az érintett vasúttársaság meg nem alakult. A fentebbi nap délelőtti óráiban városunk teremében nagy számmal megjelent egyesületi tagok s más érdekeltekkel egy vegyes tanácskozmány tartatott, melyet az egyesület elnöke gr. Hunyady László következő beszéddel nyitott meg „Tisztelt tanácskozmány ! Összejövetelünk eélja bizonyosan tudva van a tisztelt tanácskozmány előtt, azonban azok kedvéért, kik előbbenivülésünkben részt nem vettek, szabad legyen iekert vasúti tervezetünk rövid vázlatát előterjeszteni. A létesítendő viztyavonal a bányavárosoknak a központi vaspályával, vagy az újabb időben nyert elnevezés szerint a délkeleti állampálya és ezentúl hazánk éjszaki határán fekvő külföldi összeköttetését czélozza. Nézetem szerint ezen érintett vonal irányát megközelítőleg így adhatnék. Vagy Esztergom- Nánánál vagy Érsekújvárnál, vagy a központi vonal más alkalmas pontjánál vevén kezdetét, a Garanvize mellett közel párhuzamosan haladna Besztercze-Bányáig; ismét talán a hermaneczi völgyön át andnék Thuróczmegyébe, hol Szucsánnál a Vág folyamot érintve fölhatol Zsolnáig, itt a Kisutza völgyet keresztül hasítva, a jablonkai szorosnál átszelné hazánk határát, hogy azontúl Oderbergben az éjszak-német-poroszsziléziai és orosz-lengyel vaspályákkal egyesüljön. E rövid vázlat szerint a tervezendő pálya közvetlen összeköttetésbe hozná hazánkat Európa nevezetesebb részével, s a mi benne reánk nézve a főmozzanat: ezen összeköttetés a bányavárosokon s megyénken át létesítendő lenne. Tisz élt tanácskozmány ! Érdekünk itt világos, m érvek itt fölöslegesek. Ha felhívom kis és szerény megyénket az aránytalan nehézségek leküzdésére ; ha felszólalok a tisztelt gazdasági egylet előtt, hogy lehető lendületet adjon oly vállalatnak, mely czéljával nem épen homogén, s ha magamat is mint avatatlan, egy eddig nem ismert ügy szorgalmazására bíztam volt , ezt nem annyira magánérdek, mint azon emelkedettebb meggyőződés sugallata folytán teszem, hogy ha mi közönynyel maradunk a közjólét e nagy mérvű tényezői iránt , igenis lesznek vaspályáink, de olyanok, melyek hazánk gazdasági és politikai érdekeivel homlokegyenest ellentétben állanak , amint máris köztudomású dolog, hogy több ily pálya nemcsak tervezve, de egyszersmind közel készülőben van, így nemcsak közvetlen érdekünk miatt, hanem egyúttal, hogy lehetlenítsük ezen, hazánkra kártékony hatású pályák létesülhetését, kettőzött nyomatékkal ajánlom a tervezett pályát a tisztelt tanácskozmány figyelmébe s buzgó pártfogásába. Az orsz. gazd. egylet memoranduma nem szól a trencséni, nem a kassa-hernádvölgyi vonalakról , de igenis ajánlja az általunk tervezettet, mint az országos vasúthálózat egyik főágát. S íme, ez is egy érv arra nézve, hogy az orsz. gazd. egyesület memorandumának szavaihoz szorosan ragaszkodjunk. Tisztelt tanácskozmány! Midőn mi az orsz. gazd. egyesület memorandumának bennünket közelebbről érdeklő tervét felkaroljuk, teszszük ezt azon hazafias kötelességérzet tudalmával , hogy ez által nemcsak magunk, hanem kiválólag haza érdekének szolgálunk, — mint Cicero mondá Caesarnak Marcus Marcellus szabadon bocsátása alkalmával: „Te őt nemcsak nekem a barátainak adád vissza, de visszaadád őt Rómának is.“ Azon függő kérdést illetőleg: váljon az esztergom-nánál, vagy más kiindulási pont volna-e előnyösebb, azt mi nyugodtan bízhatjuk az illető szakértő mérnökök ítéletére, utasításul adván nekik , hogy az összeköttetési pontot lehető közel hozzák Budapesthez, s hogy lehető híven ragaszkodjanak az orsz. gazd. egyesület véleményéhez. — Általános irányelvül számunkra üdvösebbet nem tudok, mint hogy a lehető „jó“ elsőbbséggel bírjon a lehetetlen „jobbnál.“ Tekintve az érdek nagy mérvét, jónak látom vaspályánkat a bányavárosok figyelmébe különleges ajánlani. Kétségkívül közelebbi érdekükben fekszik az összeköttetés Pesttel Bécscsel, a civilizált viággal, a központi pálya segélyével, mint egy precarius vonal, mely őket Kassával s Trencsinnel összekötné. Ha a bányavárosok kellően nem méltányolva mozgalmunk tétjét, illő erélylyel nem támogatnak, vaspályát talán nyerhetnek ugyan, de alkalmasint csak olyat, mely érdekük a kényelmüknek megfelelő nem leend. Hogyha a tisztelt tanácskozmány ezen általam előadott nézeteimet pártolására méltatja, és szerény tanácsomat a vasuta létesítése érdemében továbbra is elfogadni hajlandó, akkor azt lennék bátor indítványozni: méltóztassanak a gazdasági egyesület kebeléből egy többtagú bizottmányt kinevezni, s ezt teljhatalommal felruházni, hogy a Gazdasági Egyesület nevében szabadon működhessék. Ezen kiküldött bizottmány az itt jelenlevő érdeklettekkel kiegészítve, ha tetszik tüstént, talán ma délután, mint vasúti bizottmány constituálhatja magát. — Ily módon jelen tanácskozmányunk vaspálya-társulattá átalakuland, melynek teendőit, ha megengedik, im itt röviden közlendem : tör. Illető hivatalnokokat választ. 2- or. Fennállhatása s működésére, a fennálló szabályok szerint, hatósági engedélyt kérend. 3- or. Statistikai adatok gyűjtése, rubrikálása s ezek betöltése felett tanácskozand. 4- er. Egy jövő, már csak vasúti bizottmányt érdeklő közgyűlést rendezend. Ha ezen nézeteim viszhangra találnak, úgy megtevők azt, amit az ügy kezdeményezése megkíván. Szabad legyen itt tisztelt tanácskozmány, mellesleg egy őszinte megjegyzést tennem. A körülmények általában vasúti tervezetünknek igen kedvezők, csakhogy kissé elkéstünk. Pedig nagyon igaz a közmondás: prior tempore potior ure. Ezért hát lássunk hozzá egész erélylyel. Ha mindannyian megfeszített erővel közreműködünk, ha önérdekünkhöz hozzá gondoljuk még amaz emelkedettebb felfogást, hogy az itt kezdeményezett vállalat par excellence hazafias vállalat, akkor a netáni akadályokon könnyen áthatolunk s elérendjük az időt, mely kissé elhagyott. Ismételve tisztelt tanácskozmány : akarat és erélyügy óhajtott vaspályánk csakhamar testté lesz ; akkor nem mondhatják el rólunk : mig mások építenek, mi csak tanácskozunk ; és kiáltón meg fogjuk hazudtolni ama közmondást: Roma deliberante, Saguntum perit.“ E lelkesedéssel fogadott beszéd után érdekes volt a bányavárosok s a felvidék érdekelt képviselői lelkes áldozatkészsége s hazafias nyilatkozatait hallani; szivünk ezeknél magasan feldobogott , mert legszebb tanúságul szolgáltak arra, hogy a felvidék ■— bármit mondjanak is a kifelé ábrándozók — a haza sorsához oly ragaszkodással viseltetik, miként azt semmi ármány sem képes megdönteni Fetisszelendő Dívaid Montán, beszterczebányai apát és kanonok úr, a barsi gazdasági egyesületnek e vasútvonal irányában kifejtett buzgólkodásáért, a felvidék különösen képviseltjei nevében köszönetet szavazott, s azt jegyzőkönyvileg is beiktatni indítványozó, mi is a vegyes tanácskozmány által örömmel fogadtatott. Majd az egyesület részéről 12 tag, a már eddig folyó évi június 28 án kinevezett, s mai nap a tanácskozásra megjelent érdekképviselő tagokhoz az elnök által kineveztetvén, a vasúti társaság e szerint következő tagokból alakult, s az elnök által megalakítottnak nyilváníttatott : Barsmegyei Gazd. Egyesület; Magyarország herczeg prímásának meghatalmazottja; az esztergomi fókáptalan; beszterczei káptalan j u u o a t o t u a o i Besztercze, Körmöcz,Selmecz, Baka, Breznó, Újbánya s Zólyom bányavárosok, Esztergom, Léva, Salló, Zeliz, Sz.Benedek,Zsarnócza, Szentkereset városok; gróf Pálffy János, bajmóczi uradalom; Ertl Szilárd; Somogyi Kár. ; Palkovics Kár.; Meszéna János ;Kürthy József; Botka Tivadar; Tschögi János ;Konkolyi Thege Pál; Leidenfrost Károly ; Bercsák Károly; Várady János ; gróf Migázzy Vilmos ;Kosztolányi János ; gróf Hunyady László mint elnök; Mácsay Lukács, mint jegyző. Megalakulván igy a társaság, az első tanács kormány megtartását délutáni órákra tűzte ki. Ezt követé a fogadó termében a barsmegyei gazdasági és a lévai casino egyletek által adott közlakoma , melynél ősi szokás szerint természetesen a koasztok nem hiányoztak. Összeülvén d. u. a vasúttársaság, élénk eszmecsere fejlődött ki a társaság elnevezése fölött; két vélemény állt előtérbe, az egyik , hogy a vonal kezdetét az orsz. m. gazd. egyesület javaslata szerint Esztergom-Nánánál vegye; a másik hogy Érsekujvárról; fontos okok hozattak fel mindkét részről, s nem pusztán provinciális érdekekből voltak merítve, hanem mind a két fél iparkodott hazai szempontokat állításának győző érvéül felhozni; míg végre a bányavárosok döntő okokkal az országos javaslatot nélkülözhetlenül elfogadónak nyilvániták, s ekként a társaság magát „Esztergom nánai-garanvölgyi vasúttársaságnak“ neveztetni határozá. Elnök gróf Hunyady László fentebbi beszéde folytán inditványozá, hogy a társaság mindenek előtt fennállhatására és működésére a fennálló szabályok szerint hatósági engedélyt kérjen, valamint az érintett vonal előleges munkálatainak megkezdése megtétele, kiépíttetésére a legf. helyre engedélyért folyamodjék. Ezen munkálatok megtételére 3 tagból, név szerint: Botka Tivadar, Mácsay Lukács és Várady János urakból álló küldöttség neveztetett ki; az elkészült kérvények a társaság nevében az egyesület részéről kiküldött 12 tag által — kik a közel vidéken laknak, aláirandóknak határoztattak; addig pedig, mig a felsőbbi engedélyek megérkeznének, ugyan csak a 3 tagú kiküldöttség a forgalmi adatok gyűjtésére a Beszterczebánya városa által összeállított minták alapján utasíttatott. Meglepőleg hatott a tanácskozmányra Beszterczebánya városa álal a Garanvölgyét tárgyazó mérnöki munkálatok előterjesztése. Salló mezővárosának azon kijelentése, hogy 10 ezer napszámmal járuland az ügy létesítéséhez. Körmöczbánya azon ajánlata, hogy minden erővel, nem kímélve bármi áldozatot sem, előmozdítandja a vonal kiépíttetését , nem különben Martin Lajos Körmöczbánya reáltanodai tanárnak fáradhatatlan szorgalommal készített emlékirata, s a Bobrovszkytól 1858 évben felvett „körmöcz-turcseki völgy“ helyzeti és lejtési terve, mely a tisztelt tanár ur által másolatban terjesztetett elő, mely, habár kijelölt vonalunk irányától eltér, mellékhasználatban becses adatul szolgálhat. Elhatároztatott továbbá, hogy a legfelsőbb engedély leérkezése után 14 napra közgyűlés hirdettessék, miszerint a további szükséges lépések haladéktalanul folytathassanak, s az ügy szerencsés eredményre — addig is minden tag körében kitelhetőleg hatni köteleztetvén — mielőbb vergődhessék; ezek után a társaság azon erős meggyőződésben, hogy ha áldozatkészség s ügyszeretet nem hiányzana, s ha csak a mai tapasztaltak szerint is progressive haladand, vasutunk leend, eloszlott. September 13 és 14-ik napjaiban, a vasúti társaság 3 tagú küldöttsége, az érintett s szükséges munkálatokat elkészítvén, azok a felhatalmazott tagok által aláíratván, illető helyre felterjesztettek , adj Isten (s erősen hisszük, hogy szerencsés süker koronázza eddigi törekvéseinket s lépéseinket. Nem akarjuk félreismerni az akadályokat, melyek egy ily nagy vállalat elé gördülnek ; de gyávaság volna visszarettenni akkor midőn jólétünk forog kérdésben, midőn alkalmunk nyílik a saját jövőnket biztosíthatni; és mert különben is igaz, mit a hires római mond Nulla et contribuenda lauis est, qui id, quod co natur, sine maximisbuis dimicationibus se esse ausurum arbitratur. r. 1. A bel- ée külföldi szláv lapok szemléje. Az orosz kormány hivatalos lapja, a „Szjevernaja Pocsta“ sept. 13-ki számában ezt írják Turinból: „Az olasz félszigeten teljesedésbe menő eseményeknek minden észszerű következetességek mellett is Olaszhon igaz barátait gyászba kel boritaniok. A tény, a melynek bekövetkeztetése minket annyira aggódtatott , be van igtatva a történet könyvébe, mint bevégzett dolog ugyanegy anyától való édes testvérek, emberek a kik egy czélra törekesznek, találkoztak a vérmezőn .......... „E színmű első jelenete be van fejezve. Garibaldi, miután sikerült Calabriába érkeznie, a mit megint a kormánynyal való titkos egyetértésnek tulajdonítanak az emberek, (csak ódái, de nem ám azon túl), megsebesült , fogságba került. „A közvélemény épen úgy meg van oszolva, mint az előtt. Vannak, akik fennhangon kárhoztatják Garibaldit, míg mások igazolni iparkodnak őt. Olaszhonra nézve, ily ember bukása — valóságos nemzeti gyászeset. „Ne veszekedjünk a lehető szóvita miatt. Fölkiáltva : „forradalom!“ sokan azt képzelik, miszerint evvel mident megmondottak. Véleményük szerint, a világ cataclysisba rohan. Forradalom, fölfordulás, átalakítás, újjászületés stb. Jason-jelentésnek azon czél tekintetében, melyre az olasz elmék és kedélyek törekszenek. Legyünk őszinték , valljuk meg az igazat. Mióta talia fölszállva a sirból, saját lábain indult meg, az nem mozog más után, mint a . . . . forradalmin, azaz oly után, amelyen minden elemeire b omlik föl a múlt a jövő számára, hogy álljon föl a töredékekből az egész. Cavour gróf, a maga megelőzőivel, szintúgy ez után haladott, mint ugyanazon Cavour gróf a maga követőivel. Máskép nem is lehetett. Azonban a forradalom és forradalom különbözhetnek egymástól. Az átalakító Cavourok mellett vannak a bontva-rontó frazzinik is. Ehhez képest, ami az egyiknek szabad, tekintve az emberiség javát, tilos kell hogy legyen a másiknak. (Egészen Gorcsakoff herczeg körlevele értelmében szól e czikk, a legitim forradalom, a fejedelemmel élén, t. i. szemlén a vörös bontva-rontó forradalommal!) „Vegyük csak szemügyre az 1859-ik évi háborút megelőzött eseményeket. Vessük bár föl e kérdést : várjon lehetett-e Piemont, a maga ötvenezer főnyi seregével s a maga korlátolt szűk pénzügyével, oly annyira eszélytelen, hogy mintegy eszeveszetten nekirohanjon Ausztriának, mely nem mint 48-ban, csak holmi százezer , hanem alighanem hatszázezer mozgó szuronyt számított a küzdtéren? Még a legegyügyübb józan ész is erre azt feleli, hogy nem! Épen azért Piemont számára egyéb nem maradt látra, tekintve az általa czélba vett teendőt, minthogy szellemi propagandába bocsátkozzék a taluralom ellenében, s várja be, míg valamely évag jelentkezik, miszerint becsülettel és egész őszinteséggel ajánlja föl neki a maga közreműködését. „Piemont várhatott volna évtizedeket, századokat .... Szerencséjére , vagy szerencsétlenségére — ezt megfejti majd a jövő — a lovag jelentkezett. Mily vonatkozásai valának Cavourrefhoz, az némi megközelítéssel ismeretes dolg. Voltakép csak annyit tudunk, hogy ezen pillanattól fogva Piemont a hősnek tekintetét, nádorát vette föl, oly hősét, aki, mint a regékjén, még az ördögtől se fél. Ausztria, nagyhatalom, ámbár némi tekintetben önbajaival is elfoglalt hatalom, tűrte, szenvedte a dolgot, mígcsak egyszerre kitört a zivatar. „Két hét elég vola, hogy a dráma nagy fordulatot vegyen, bár nem is felelt meg egészen az ígéretnek : „a Havasoktól az Adriáig !“ „Megemlékezik-e most a világ a kiáltványra, melyet bocsátottak volt nem a piemontiakhoz, lombardiaiakhoz vagy velenczeiekhez, sőt ellenben — s ez jól följegyzendő — egyenesen az olaszokhoz, a kik alatt szintúgy értettek a toskanaiak, a parmaiak, a modenaiak, a rómaiak, a npolyiaiak és a siciliaiak ? A kiáltványban könnyen olvashatólag s világosan meg volt írva: „Legyetek katonákká, hadfiakká, mikép jogotok lehessen honfiakká, honpolgárokká lennetek!“ — más szavakkal, fegyverkezzetek föl, a mivel csak lehet, hogy a mindnyájatokkal leendő közös hazát elfoglalhassátok. „Ezen kibocsátvány ugyanazon kéztől eredt, a mely két szerénységre akarta tanilni Ausztriát. „Ez időtől fogva kezdődött el Olaszkouban a munka, melyet előre láttak volt Dante és Machiavelli, s melyet előkészítettek vala részben Demaistre, azonban nagyobbacska mérvben Balbo, Gioberti, végre Cavour. Félretolván a támaszokat, amelyekbe nagynehezen fogódzott vala a roskadozó épület. Ez nem késhetett összeomlani. A történetben nem igen találhatni oly tényt,miszerint kétségbeesett maroknyi nép betört volna oly országba, amely vagy százezer főnyi válogatott sereget, tekintélyes hajóhadat, több erősséget, híven ragaszkodó tisztikart számitott vala segédforrásai közt, s hogy e nép mindamellett vagy két három hét lefolytéval a maga győztes zászlaját fölfűzte volna annak szivében, székes fővárosában. „Mégis megtörtént lesz az saját szemünk láttára is. „Egészen az utolsó czérnaszálig összevarrva, Itália elejétől fogva már érezé, miszerint lehetetlen megkezdett léterét folytatnia fel vagyis oly központ nélkül, amely őt egybe fűzve tartaná. Ezentúl leküzdhetlen sóvárgása folyton előre készti, izgatja. „Nehéz feladat összeegyeztetni Italia homlokegyenest ellentétes két eleme érdekeit, melyek egyike egyre előre tör, míg a másika, a politikai pápaság, folyton hátrahúz. „Mióta Italia ez után halad, azaz vagy három évtől fogva az egyetlen lépést sem ten előre; azóta bevégezte az első kísérletét. Csak a minap vették nálunk a táviratot Rómából, amely Lavalette és Montebello urak a pápához intézett leveleinél fogva azt jelenté, miszerint „Francziaország soha (nyikadá, mai) nem fogja megengedni, hogy a szent atyához jelenleg tartozó területre betörés történhessék, s kész is azt számára illetetlenül megtartani. „Ezzel együtt Rattazzi miniszterségét véve tekintetbe, azon miniszterséget, mely mind kül-, mind belkivánalmaknak eleget tenni iparkodott, s fölváltva majd a haladás, majd a fenntartás embereinek hizalgott, lehetetlen be nem látnunk, miszerint a helyzet türbetlen vala. Még a legmérsékeltebb és legjobb szándékú férfiak is képtelenek valának elpalástolni boszankodásukat s neheztelésüket. „Fischietto, a humoros lap egyik közelebbi számában Italia a „Mater dolorosa“ alakjában állíttatik elő, mellébe mélyesztett hét gyilokkal, melyek markolatain olvasható is ez: egyenetlenség, lázadás, küluralom, pápa-uralkodó, Mazzini, banditaság, pénzügy. „Rattazzi hódolója, még pedig nagyocska hódoló létére, a bizonyos időtől fogva diplomatává let „Fischietto“ nem szevé ki a fölé sebhelyt, a pápaságot (a levelező a hitű.) . „Garibaldi nyiltszivűebb vala Fischiettonál. „A múlt június hó vége felé im mit irt valam a többi közt Victor Emanuelnek. Az eredeti példány, amint mondják, a belügyi kormány kezében van. „Azt gondolja-e Felséged, hogy Nápoly kész örök időre alárendelni magát Turinnak ? Róma, mint Itália székes fővárosa, egymaga képes ellenállani azon ősrégi helyhatósági szellem újjászületésének, amely már már kezdi fejét emelgetni. Im, mi okból szükséges s elkerülhetlen, bár mibe kerüljön is az, Rómába indulnunk, még akkor is, ha az ellenálló francziák holttestein keresztül kellene oda hatolnunk. Ne késedelmezzék, Fölséged ! Itália első hadfia létére, Fölséged nem szenvedheti el, miszerint idegenek megakadályozzák saját házába bevonulását. ..“ „A szótól a tettig nem nagy vala az átmenet. A vakbuzgalomig fokozódó bűnszeretettel, a törvényességről és állameszélyről igen fölületes fogalommal, fölbuzdítva egyfelől Mazzini mérges hízelgése által,másfelől Rattazzinak kétszínűsége elleni gyűlölettől, Garibaldi útra indult, mint esztelen, aki egyedül szerencséjébe bízik, minthogy az eddig hű vala hozzá. „A százezer főnyi sereg legyőzője legyőzetett most vagy három bersaglieri zászlóalj által, bár neki magának is csak nem szint annyia vola. „E pillanatban, betegágyán feküve — Garibaldinak tízszer is többet kell erkölcsileg szenvedni. Ő homályba borította nagy nevét, fölkelve a törvény ellen. Szerencse, hogy az első, mikor fogjuk majd mondhatni, hogy utolsó, episod oly gyorsan haladt el fölöttünk. Különben Garibaldi elkiismeretére nehezedik rala a polgárháború, külföld beavatkozása s Italia végképi fölbomlása. „Italia becsületére kell mondani, hogy előre törve, inkább a kormánynyal indult czélja felé, mint a tett pártjával, vagyis igazabban az alávaló (nyizkij) Mazzinival. „Megmondtuk, várjon miért nem lehet sem vádolni, sem igazolni Garibaldit föltétlenül. Nem csak ő szenvedhetett, remélhetett, végre csalódhatott is, de ő egymaga vállalhatta csak el, a maga törvénytelen heroizmusában, a bűntől tisztító áldozat szerepét. „Meglátjuk, előbbre tolja-e a római ügyet önfeláldozása. „Addig is Rattazzi kormánya diadalt ül. Csakugyan van is min. E kormány elvégre kijelentette világosan él határozottan, miszerint neki nem kell összeköttetés a forradalommal , a bontva-rontóval,s hogy fenn akarja tartani a rendet és csendet. Tisztába hozván a belügyi politikát, hátra van a külügyinek kérse, ami alighanem fontosabb, mert a nemzeti érzet mindaddig nem békül ki a kormánynyal, amíg meg nem győződik, hogy az többé, kevésbé szabaddá tudott lenni az idegen ferula alól.“ Abból, hogy, mint mondják, Cadin i s véleményét teljesen osztó Lamarmora tbnok fordítá meg az átalános amnestiára hajlott olasz minisztérium kegyelmezési szándékát, a lapok — mégpedig az olasz-ellenes lapok — egy katonai párt, mégpedig uralkodó katonai párt feltámadását látják Olaszországban. Oly kivételes helyzetben, minőben Olaszországan, ahol az ország egyik felében ostromállapot s katonai teljhatalom uralkodott, természetes következés a tábornokok túlsúlya. De még eddig a katonai párt csak a nevezett két tábornokból látszik állani, a minisztérium kebelében aligha vannak erős támaszai. Még eddig s ezután is sok függ Victor Emanuel egyéniségétől, kinek katonai hajlamai ismeretesek ugyan, de csak külső ellenségekkel szemben, őt kiválóan alkotmányos hajlamú uralkodónak ismeri a világ. Végre pedig, mint tegnap írtuk, a kormány a jelen zavarban is mindenek felett az ország közvéleményétől szándékszik tanácsot kérni, új, átalános parlamenti választások által. A leendő új parlamentben, valamint a most feloszlatandóban a valódi alkotmányos és mérsékeltebb párttal szemben nem a tábornokok fognak állani, hanem a tett pártnak kisebb nagyobb mértékban mazzinist tagjai. Államcsínyről, melyet oly korai sietséggel előre hirdettek, csak akkor lehet szó, ha a leendő parlament világosan forradalmi térre akarna lépni, de még azon esetben is van más mód is, mint a tábornokokat tenni mindenhatókká, s általuk vezetni széjjel a parlamentet, s a kormány alkalmasint ama más módhoz fog nyúlni. A katonai párt, közelebbi időkben csak azon esetre juthat tekintélyre, ha a Garibaldihoz hasonló expeditiók indíttatnának, vagy Mazzini-féle polgárháború válnék átalánosabbá. Egyik sem valószínű. Az elsőre nézve a kormány, okulva közelebbi zavarán, éberebb lesz, az utóbbi sem elfogadható valószínűség. Az olasz nemzet, midőn Victor Emanuel és Mazzini közt kell választania, kétségkívül az előbbi körül fog seregleni Olaszországban, még Garibaldi lobogójának is csak addig volt varázsereje, míg Victor Emanuel neve állott rajta. dajdasági * kerested, ».adawitao. Pest, sept. 19. Időjárás bűvös, víz apadásban. A gabnaüzlet csendesen foly, változatlan árak mellett. A tisztabuzáért megadják a jegyzett árakat, és kivitelre is adatott el valami. Más gabnanemüek figyelem nélkül maradtak. Pesten 1862. évi sept. 18-án tartatott heti marhavásár alkalmakor volt kiállítva: 858 ökör párja 95—275 ft, 1284 tehén párja 80—159 ft, 28 borjastehén párja 90—120 ft, 325 borjú párja 24—36 ft, 1800 sertés 29—31 kr fontja, 2180 birka 8—14 ft párja, mázsája a marhahúsnak 21—23 ft 50 kr, szalonna mázsája 36—41 ft, zsir mázsája 38—41 ft. Baromfi és tojáshetivásár 1862. sept.16.0s 19-n csirke 11,970 db, párja 40—60—80 kr, tyuk 564 db, párja 1 ft 20 kr, kappan 432 db, párja 1—1 ft 20 kr, kacsa 1290 db, párja 80 kr 1— 1 ft 20 kr, puska 1387 db,párja 1 ft 20—1 ft 60 2 ft 20 kr, lúd 955 db,párja 1 ft 80—2 ft 20— 40