Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)

1863-05-16 / 3976. szám

111-3976 14-ik évi folyam. Szombat, máj. 16.1863. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek: Ferencziek ters 7­ik szám, 1-bő emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak rsmért kezektől fogadtatnak el. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők.­­ Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva f­­élévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. vnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. 7 hasábos petit-sor egyszerű hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 nj kr. Hirdetmények dija: Pest, máj. 15.1863. (Fk) Gyönge idegzetüek nem kevéssé megrémültek, midőn azt hallották és ol­vasták, hogy Ausztria — mivel Dánia a szerződések ellenére Slezvig bekeblezését határozta — Holsteint rövid uton „zálo­gul“ akarja lefoglalni. Jóságos ég — mondák — hová jutunk, ha már Ausztria is ilyesmire vetemedik ! — De hiszen Ausztriának joga van ily lépésre, és az a szerencsétlen slezvig - holsteini kérdés már most másfél évtizeden át hurczolódik, a­nélkül, hogy akárcsak félig meddig ki­elégítő megoldást talált volna ! — Igen ám, ez mind szép és igaz , aztán nem is azt mondjuk, hogy semmit sem kell ten­ni, hanem ily elhamarkodások, ily radi­kális eljárás, ily tökéletes felforgatása az eddigi rendszernek, mely az ily kérdése­ket mindig a Bund filtrir-apparátusába vezette, hogy ott a salaktól tisztuljanak ! ..........Hanem azt tapasztaltuk, hogy min­den kérdés, mely ezen apparátusba vitetett, egészen benne is maradt, és soha többé ki nem szabadult onnan. Mindegy,a conserva­­tiv ösvényt nem szabad elhagyni, még akkor sem, ha sehová nem vezet, vagy legfeljebb a hínárba. Nyugodjanak meg e nemes lelkek, a dolgok nem állnak oly roszul, sőt azt mondhatnók, hogy pompásan állnak­­, am a hírlapi hír alaptalan volt. Ausztria nem szállja meg Holsteint­­ meglehet, hogy va­lamikor — de akkor is csak egy pilla­natra — ily tervvel viseltetett, de Porosz­­ország felszólalására ismét abba­hagyta, és most a bundesmässige Behandlung ös­vényére tér vissza, t. i. indítványozni fogja a Bundesexecutiót. Ez indítvány a frankfurti diéta holsteini bizottmányához fog utasíttatni; ezen bizottmány érett — értsd néhány hétig tartó — megfontolás alá vonandja az indítványt. Ez alatt be­állnak a nyári vacátiók. Ezen vacátiók eltelte után a bizottmány jelentését ter­­jesztendi elő. Ezen jelentést a plénum tu­domásul fogja venni, és tárgyaltatását el­napolni, míg az egyes követek kormá­nyaik részéről a szükséges utasításokat veendték. Ezen utasítások megérkezése után Ausztria indítványa „elvben“ el fog fogadtatni hanem előbb monitorium fog küldetni Koppenhágába, és a dán kor­mánynak idő engedtetni a­­ megtérésre. Dánia igazolni fogja a maga eljárását, a Bund felelni fog, Dánia ismét vissza­ér, és ha ezen feleselés jó darab ideig tartott, akkor — akkor az executió talán még­sem következik be. Tetszik ismerni a Fliegende Blätter azon képét, melyen egy potrohos nyárs­polgár borkancsója mellett ülve, órájára néz, s azt mondja : „Most mindjárt éjfél lesz , most még csak két meszélyt iszom, aztán kávéházba megyek, egy kis tojás­puncsra ; ezt lassan megiszom, und dann — dann gehe ich noch lange nicht nach Haus !“ Őszintén szólva, ez egyszer nem bán­juk, hogy a Bundestagra bízzák a slez­­vig-holsteini kérdést. Olvasóink tudják, mily őszinte rokonszenvvel viseltetünk a dán herczegségek német lakossága iránt , melynek alkotmányos jogait a dán kormány oly égbekiáltó módon sér­tegette. Örömest láttuk volna, ha va­lamelyik nagyhatalom, nevezetesen Ausz­tria, pártokat fogta volna — az előtt. — De a jelen pillanatban attól tar­tunk , hogy ily tettleges pártfogás leir­­hatlan zavart idézne elő, és tetemes ká­rára lehetne más, sokkal fontosabb ügy­nek, és más, sokkal szerencsétlenebb nem­zetnek — a lengyelnek. Bármennyire buzgólkodjanak is a kor­mányok — őszintén vagy tettetésből — a béke fenntartása mellett, mégis nagyon lehetségesnek tartjuk, hogy a lengyel ügy háborúra vezetne , oly háborúra, melynek első színhelye minden valószí­­nű­ség szerint a keleti tenger leend. En­nek kulcsát pedig Dánia tartja kezében, és ezért Dániát azon coalitiv részén sze­­retnék látni, melynek részeséül örömest üdvözölnék Ausztriát is. Pedig nem kép­zelhető, hogy Ausztria és Dánia a lengyel ügyben ugyanazon zászló alatt küzdje­nek, midőn a slezvig holsteini ügyben el­lenségképen állnak egymással szemben. Másodszor, a dán-német viszálynak erő­szakos kiegyenlítésére nem tarthatunk alkalmasnak oly időpontot, a­midőn a bécsi és berlini kabinet ellenkező tábo­rokban áll. Ily esetben Ausztria nem me­hetne erélyesen előre, ellenséges Po­roszországot tudván a maga háta megött; a Poroszországgali egyetértést tehát meg kellene vásárolni — a lengyel ügy felál­dozásának árán, és ez, véleményünk sze­rint, túlságosan magas ár, melyet Ausz­triának megadni nem lehet, nem szabad. Végre a háború szeszélyei előre ki nem számíthatók, és nem tartozik a lehet­­len dolgok körébe, hogy ily háború, ha előbb utóbb csakugyan kitör, oly combi­­natiora nyit utat, mely a német herczeg­­ségek igényeit kielégíti, a­nélkül, hogy e végre újból vért kellene ontani, vagy erő­szakos rendszabályokhoz folyamodni. Ha jól emlékezünk, a kölni lap szólt oly tervről, mely a kalmári unió eszméjét újra fölelevenítvén, a három skandináv ország egy korona alatti egyesítését ten­né lehetségessé, a­minek következtében a herczegségek vagy azonnal Németország­ra szállnának vissza (ha péld. Skandiná­via Finnlandot nyerné kárpótlásul), vagy legalább a personális unió viszonyára lépnének a skandináv birodalom irá­nyában. Ilyesmiről, miként mondtuk, természe­tesen csak akkor lehet szó, ha az a bizo­nyos „csuka“ újra zavargatja fel az „európai potyka-tavat“, azaz ha háború lesz. Ha nem lesz, ha — a­mi ezzel azonos — az európai diplomatia újra átszolgál­tatja a lengyel nemzetet az orosz önkény­nek, ha ismét hiába folyt annyi hősi vér, ha egy szerencsétlen nemzet halálhörgé­­sére a „miveit“ Európa nem tud egyéb­bel felelni, minthogy czifrán megírja a „parte-c­édulát“, akkor a frankfurti diaeta egész kényelemmel folytathatja a maga munkáját; a béke enthusiastái pedig a legnagyobb nyugalommal aludhatnak, bármi h­assék, mondassák vagy végeztes­sék is a holsteini ügyben, mert az az Eu­rópa, mely nem tudott a lengyelek mel­lett fegyvert ragadni, az ezekhez képest paradicsomban élő slezvigek panaszai által sem fog phlegmájából felrázatni! Bécsi dolgok. Május 11-én folyt le a „Neueste Nach­richten“ új sajtóperében a végtárgyalás. A per „Eine Stimme aus dem dreieinigen Königreich“ czímű czikk miatt indítta­tott, mely a „N. Nachr.“ által az „Or­szágiból volt átvéve, mely utóbbi lap is­mét a „Pozor“-ból közlötte lapszemléjé­ben. Az alkotmány elleni gyűlöletre izga­tást, s igy közcsendháboritást látott e czikkben a közvádló. A törvényszék úgy találta, hogy a szerkesztő, Ritter von Blu­­menkron, a 33-ik­­. ellen vétett, s azért két heti letartóztatásra, s 300 frt cautió­­vesztésre ítélte őt. A lap tulajdonosa, Friedmann, fölmentetett. A „Botschafter“ az erdélyi országgyű­lésről elmélkedik. „Mindenekelőtt kiemelendőnek találja a királyi előadások negyedik pontját, a reichsrathba küldendő követek választását. Törvényjavaslat terjesztendő elő — úgy­mond — azon mód végleges szabályozá­sa iránt, miként küldjön Erdély a reichs­rathba követeket. E szerkezetből kitet­szik, hogy nem maga a februári al­kotmány terjesztetik az or­szággyűlés elé kir. előadáské­pen. Az octoberi diploma és fe­bruári alkotmány — jegyzi meg a centralista collega — állami alaptör­vények, melyeknek jogi érvé­nyessége minden vitatáson fö­lül áll, úgy, hogy azok többé propositio tárgyát nem képez­het­i­k. A landtagok követküldése a reichs­rathba jog, mely természetesen csak a Lajthán túli landtagok önkénytes tör­vényhozási eljárása által léphet életbe.“ A „Botsch.“, minden félreértés elkerülése végett, kiemelendőnek találja e jellemét a kir. előterjesztésnek, mely szerint csak a reichsrab­ba küldés módjának szabályo­zásáról lehet szó, nem az octoberi és fe­bruári alaptörvények vitatásáról. Tovább megy a „Botsch.“ Csodálko­zik, hogy a mondott előzmények után hogy lehet azon csodálkozni, hogy a ma­­gyar-erdélyországi unió kérdése nem vetetett föl a kir. propositiókba, „holott ez unió a februári alkotmány­nyal szintúgy ellenkezik, mint a 48-a i törvények bizonyos része.“" Jó tapintatnak mondja a „Botsch.“, hogy a propositiók a románok jogi állá­sát biztosító pontokkal kezdődnek, de, úgymond, a többi nemzetiségek érdekei is számba vannak véve, mint például a földtehermentesítést, földhitelbankot illető pontoknál. Részünkről minden észrevétel nélkül közöljük a „Botsch.“ czikkét, czélunk, ez idő szerint, nem lehetvén egyéb puszta új viszály a porosz minisztérium és alsóház közt. Tegnapelőtti számunkban részletesen le volt írva a porosz alsóházi azon jelenet, mely nyugal­mas időben ülésező páriámén­ek évkönyveiben nem mindennapi. Az egész jelenet a követke­zőkben foglalható össze. Sybel képviselő azt monda ki beszédében, hogy a minisztérium akkor adná hazafiasságának jelét, ha visszalépne. — A porosz hadügyminiszter a képviselő esen nyi­latkozatát jogtalan arrogantiának ne­vezte. Az elnök, mint a ház fegyelmi censora, csupán kötelességét teljesíté, midőn figyelmez­tetni akarta a hadügyminiszter urat, hogy a do­log érdemetül eltér. A porosz hadügy­ér azonban katonásan tiltakozott a félbeszakítás ellen, s utóvégre elvi térre vivén át a tiltakozást, megta­gadta a­z elnökség azon jogát, mely a világ min­den parlamentében s gyűlésében az elnökre nézve kétségen felül áll, tudniillik : vezetni a tár­gyalásokat, gyakorolni a házfegyelmi felügye­letet , s kellő időben félbeszakítani bárkit, nem azért, hogy szólásjogán üssön csorbát, de hogy házcensori tisztjében eljárva, a vitákat ne enged­je subjectív irányban szó­csapongani. A porosz ház elnöke csupán ezen jogát gyakorolta, melyet a természetes józan ész nélkülözhetlen jogkellék­nek ismer el nagyobb gyülekezet tárgyalásait vezető elnöknél, kinek számos oka lehet szavába esni akármely szállónak, csupán a házfegyelem vagy a parlamentáris szokás fenntartása miatt is. Hiszen alig van még kevésbé művelt ember is, ki ne tudná, hogy minden gyülésező teremben kell egy elnöknek lenni, ki a szólás sorát megha­tározza, szükséges perezben félbenszakítja a szó­nokokat, felügyel a viták menetére, s az ügyve­zetési és házfegyelmi szabályokat gya­korolja. Ezen jog az egész világon minden par­lamenti házelnöknek elismert joga, mely az ülés­teremben levőkre egy iránt terjed ki. Hisz csak a porosz alkotmányokmányt kell végiglapoznunk, s a porosz alsóházi vitákat néhány év óta átnéz­nünk, hogy meggyőződjünk, miszerint a porosz alsóház elnöke jogosan járt el. Az alkotmány charta 78. §-a szerint „minden kamara maga szabályozza az ügyrendet, s az ügyrend által a házi fegyelmet.“ Ezen §-ban világosan bizto­sítva van a ház önálló rendelkezési joga az ügy­menet szabályozása iránt. Továbbá a porosz al­sóház ügy­ren­dj­én­ek 11. §-a szerint: „Az elnök kötelessége a tárgyalásokat vezetni , a rendet fenntartani“ ; a 42. §. szerint „a ház elnö­kének joga van a szónokokat a vita tárgyára visszavezetni, s rendre utasítani“ ; végre a 32. §. értelmében „a ház elnökét illeti az ülésteremben s a hallgatóság számára kijelölt mellékhelyisé­gekben is a rendőri felügyelet joga.“ Íme, a porosz alsóház elnökének közbeszó­lását nemcsak a parlamentáris szokás, de írott törvény is menti, igazolja, támogatja. Szükségesnek hittük elemezni a dolog jogi ol­dalát, mert a porosz minisztérium már régebb idő óta törekszik azon, hogy az elnöki jogkör alól kivonja magát. De olvasóink tájékozása vé­gett említünk eseteket, melyekben a porosz mi­nisztérium nemcsak a ház elnökének félbeszakí­­tási, de rendreutasítási jogát is elismerte. 1861. május 4 én Patow finánczminiszter a ház elnökének félbeszakítására nemcsak hogy elis­merte az elnökségnek idevonatkozó jogát, hanem a megrótt kifejezés helyett mást is választott. 1851-ben pedig ápril 9 kén, az akkori miniszter­­elnök, Manteuffel, ellenfeleinek „méregbe mártott nyilairól“ beszélvén, Schwerin gróf, az akkori házelnök, közbeszóllott, s figyelmeztette Man­­teuffel premiert, hogy más kifejezéseket hasz­náljon. Manteuffel pedig a rendreutasítást elfo­gadta, s mint mondá, „meghajlok az elnökség joga előtt.“ De idézünk mi Boon úr fejére oly esetet is, mely vele történt. A múlt év őszén, sept. 19-én, épen a hadi költségterv tárgyalása alkalmával Rood úr „makacsaknak“ mondá azokat, kik a kormány előterjesztéséhez vonakodtak beleegye­zésükkel járulni. Grabow, a ház elnöke, rög­tön közbevágott, s felhívta a hadügyért, hogy más kifejezéssel éljen, mert az előbbi épen nem parlamentáris kifejezés. Roon erre így fe­lelt: „Engedelmet kérek a ház elnö­kétől, nem volt szándékom félreér­tetni, de hamarjiban más kifejezés nem jutott eszembe.“ Íme, ugyanezen katonai uraság volt az, ki a május 11-ei ülésben crescendó-kurjongatott a ház elnökére, midőn az egyszerűen, rendre­utasítás nélkül, csupán közbeszólási jo­gát akarta gyakorolni. Láthatja ezekből az olvasó, hogy a máj. 11-ei jelenet hihetőleg nem csupán Roon­or Loves vérének nekibészülése, hanem a porosz állammi­nisztérium részéről, valószínűen előre történt megállapodás következménye, azon czélból, hogy a há­zelnökségi jogok hatása alól kivonja a mi­nisztériumot. Ide mutat a viszály eddigi folyama is. Ugyanis: A porosz alsó­ház t. hó 12-kén tartott ülésében Grabov elnök megnyitván az ülést, melyre egy miniszter sem jelent meg, s csupán biztosok ül­tek a miniszteri padokon, az államminisztérium­­nak egy iratát terjeszté a ház elé, mely az ösz­­szes miniszterek által alá van irva. Ezen irat előterjesztvén, hogy „az aláírt miniszterek egyi­ke az elnökség által félbeszakittatott“, s „alkot­mányos jogára való hivatkozása elhangzott“, ■ az államminisztérium szükségesnek tartja ezen ügyet elvi megvizsgálás tárgyává tenni. Idéz azután az irat §§-kat, melyek ép úgy illenek ezen esetre, mint fehér ruhára a tarka folt. Az­után még kijelenti, hogy „a miniszterek nincsenek alávetve a házfegyelm szabályoknak“ (! !!). Oly dolgokat is mond a miniszteri üzenet, melyek a ténynek csak ferdítései. Jelesen, hogy „a ház elnöke csendet parancsolt volna a hadügyminiszternek.“ Erről egy német lap gyorsírói jelentése sem tud sem­mit. Végül kijelenti az államminisztérium, hogy míg a máso­o­diki elnöki eljárásnak alapul szol­gáló elnökségi jogigény fenntartatik, a minisz­térium nem vehet részt a kamarák tárgyalásai­ban, s míg a ház elnöksége ez iránt a k­í­v­á­n­t felvilágosítást nem juttatja el az államministéri­­umhoz,­­ nem biztosítja az iránt, hogy hasonló fel­szólalás nem fog történni a ház­elnök részéről, nem veend részt az üléseknél. A porosz alsóház ezen hottentottás­ parlamen­­táris kívánság hallatára az elnök indítványára az ügyrendi bizottmányhoz adta ki az állammi­niszteri üzenetet, mely még máj. 12-kén délután összeült, s mivel az államminisztérium a hozzá­intézett megjelenési felhívásra tagadólag vála­szolt, az országgyűlés elé hozandó indítvány for­mája iránt tanácskozott. " A máj. 13 ról szólló berlini táviratból tudják olvasóink, hogy az alsóház egy, az ország állapo­tát ecsetelő feliratban, a jelenlegi kormányzó sze­mélyek és rendszer eltávoztatását kéri a porosz királytól, ismertetésnél. Az unióra vonatkozólag azonban, úgy tetszik nekünk, talán nem egészen fölösleges emlékeztetnünk a col­legét, hogy e részben felfogása — az October 2­0 -i diplomával s a kanczellá­­rokhoz annak idején kiadott legfelsőbb kéziratokkal sem egészen egyezik. Erdély nagyfejedelemség ország­­gyűlésének id. ügyrendtartama. 1. §. A királyi főkormányszék által az ország­gyűlés elnöksége ideiglenes vitelére kirendelt elnök, az országgyűlés megnyitása előtt ő cs­­ap. Felségéhez való hűsége és engedelmessége, az ő Felsége által kiadott országgyűlési alapszabá­lyoknak megtartása, kötelességének lelkiisme­retes teljesítése iránt eskü gyanánti fogadását az országgyűlési k. biztos kezeibe teszi le az id. országgyűlési alapszabály 7-ik §. szerint, ki is őt ezután a királyi meghivó levélben megha­tározott napon és órában, az ülésterembe össze­gyűlt országgyűlés tagjainak bemutatja. 2. §. Az ö cs. k. ap. Felsége által kiadott or­szággyűlési alapszabály 2-ik §-a értelmében ő Felsége által a legközelebbi, Erdély nagyfejede­lemség országgyűlése számára kinevezett elnök és két alelnök bemutatása hasonlóképpen az or­szággyűlési kir. biztos által történik, miután ezek a felemlített eskü gyanánti fogadást, az országgyűlés nyilvános ülésében, a teljhatalmú országgyűlési királyi biztos kezébe letették vol­na (az alapsz’ 7-ik §-a értelmében). 3. §. A királyi fők­ormány­szék által kiküldött id. elnök bemutatása után az országgyűlés jelen­levő tagjai közt a hat legfiatalabbik, és ha va­lamelyik azt el nem fogadná, ez esetben a kor­ban legközelebb állók veszik át ideiglenesen a jegyzők teendőit. Mire az országgyűlés tagjai az alapszabály 7-ik §-a szerinti fogadást az elnök felszólítására leteszik. Később belépő tagok ezen fogadást beléptük alkalmával teszik le. 4. §: A fogadás tétele után az országgyűlési királyi biztos az országgyűlést ünnepélyesen megnyitja, és az összegyűlt országgyűlést az ah­hoz intézett, a három országos nyelveken szer­kesztett királyi leirattal üdvözli. 5. §. Az országgyűlési tagok megtörtént vá­lasztásai az országgyűlés által megvizsgálandó. E czélra az országgyűlési elnök az országgyűlés jelenlevő tagjaiból sorshúzás útján kilenc­ egyen­lő számból álló osztályokat állít össze. Ezen osz­tályok elsőre megbírálja a második osztálybeliek választási jegyzőkönyveit, a második osztály a harmadik osztálybeliekét és így tovább, úgy, hogy végtére a 9 dik osztály az l-ső osztálybe­lieket vizsgálja meg. 6. §: Az országgyűlés elnöke nemcsak a kir. főkormányszéktől átvett választási jegyzőköny­veket, hanem az ezek ellen netalán írásban be­adott panaszokat is megvizsgálás végett az egyes erre hivatott osztályoknak adja át. 7. §. Minden osztály általános szavazattöbb­séggel egy elnököt és alelnököt választ ma­gának. 8. §. Minden osztályban legalább is azon osz­tály tagjai fele számának jelen kell lenni. Hatá­rozataikat ezek a jelenlevő tagok általános sza­vazattöbbségével hozzák. 9. §. Hogyha egy vizsgáló osztálynak egyik tagja egy az ő vizsgálata alá eső követnek ver­senytársa volt, az a volt vetélytársa választási jegyzőkönyve vizsgálatában szavazati jogát nem gyakorolhatja. 10. §. A választás érvényessége felett az or­szággyűlés határoz, az osztályok jelentései követ­kezében. (Az id. országgyűlési alapszabály 8 ik §­sa értelmében.) Addig, míg az országgyűlés egy követ kifogás alá vont választását semmisnek nem nyilvánítja, azon követnek az országgyűlésen ülése és sza­­va van 11. §. Az egyes osztályok által megtámadott választások csakis a megalakult országgyűlés ál­tal vétethetnek vizsgálat és elhatározás alá. 12. §. Az országgyűlés alakultnak tekintendő, és az elnök által ilyennek nyilvánítandó, midőn az országgyűlés a kilencz osztálynak megvizsgá­lás végett átadott, minden választások felett, a­mennyiben az osztályok ezeknek érvényessége elismerését ajánlották, már határozott. 13. §. Azon esetben, ha egy országgyűlési követ választása érvénytelennek nyilváníttatik, úgy szinte az országgyűlési ideiglenes alapsza­bály 5-ik §-a eseteiben, az országgyűlés elnöke az új választás eszközlése­ iránt azonnal meg­teszi a szükséges lépéseket a kir. főkormány­­széknél. Egy országgyűlési tagnak az említett 5 ik § ban előre látott tartós akadályoztat­ásának esete akkor is fennforog, midőn egy tag, a­mely az országgyűlésbeni megjelenését 8 napon túl ha­lasztja, vagy szabadság nélkül eltávozik, vagy szabadság idejét áthágja, az elnök megintésének, hogy 8 nap eltelte után megjelenjék vagy elma­radását igazolja, ellenesetben kilépett tagnak te­kintetvén, eleget nem tesz. 14. §. A főkormányszék azon országgyű­lési tagok lajstromát, melyek az ideigl. ország­gyűlési alapszabály 10. §. 6. pontja értelmé­ben, kir. meghívás nyomán tagjai az ország­gyűlésnek , még az országgyűlés megnyitása előtt közli az országgyűlés elnökével, kinek teendője ezen tagok bemutatandó igazolási ok­mányát megtekinteni. Az országgyűlés ezen tagjaira is kiterjed ezen ügyrendtartás 13. §- nak 2-ik tétele alatt foglalt szabály. Ha az országgyűlés ezen tagjai közül vala­melyik kilépettnek tekintendő, erről a kir. fő­­kormányszéknek jelentést tenni az országgyű­lési elnök teendője. 15. §. Azon tagok választási okmányainak megvizsgálására, kik csak az országgyűlés meg­kezdése után választottak, és ennélfogva a fent­­említett 9 osztályba be nem osztattak, az or­­szággyűlés maga kebeléből egy állandó és 8 tagból álló bizottmányt nevez ki, (igazolási bi­zottmány). 16. §. Kifogáson felüli választásoknak azok tekintendők, melyekről a választás je­lzőköny­­vei rendben vannak. 17. §. Az elnök, két alelnök és jegyzők képe­zik az országgyűlés hivatalát. 18. §. Az elnök nyitja meg és zárja be az ülé­seket, ö elnököl, ö őrködik az ügyszab­lyok megtartása felett, ö vezeti a tárgyalásokat, ö adja a szót a szólásra, ö teszi fel a kérdéseket szavazásra, ö mondja ki azok eredményét, ö vi­gyáz a jó rendre a gyűlésben, őt illeti azon jog, háborgatások esetében az ülést félbeszakasztani és eloszlatni, csendzavarókat a karzatról eltávo­­lítani, és a karzatokat végső esetben ki is ürít­­tetni. De az ülés ily esetben is a napi­rend be­végzéséig folytattatik. Az elnök jogában áll minden, az országgyű­léshez érkező beadványokat felbontani és ki­osztani,­­ minden tekintetben az országgyűlés tái közege. írásbeli, az országgyűlésteli kiadványok az elnök és egy jegyző által aláirandók. Ő cs. k. ap. Felségéhez czimzett feliratok az elnök és egy jegyző által iratnak alá. 19. §. Az elnök akadályoztatásának esetében és addig, míg az tart, az első alelnök, és ha ez akadályozva lenne, a másod alelnök veszi át an­nak minden kötelességeit és jogait. 20. §. Az országgyűlésnek ezen ügyrendtar­tás 12. §. értelmében történt megalakulása után, az országgyűlés szavazó­czédulákkal megvá­n azon hat tagot, melyek az országgyűlés elnöki állomására az országgyűlés által ő cs. k. ap. Felségének legkegyelmebb kinevezés végett a k. biztos utján felajánlandók (az o. gy. alap. 2. §. szerint). Hasonló módon választatnak meg külön-kü­­ön a két alelnöki állomásra felajánlandó 6—6 tagok. 21. §. Az elnök és két alelnök választása után az országgyűlés szintén szavazó­czédulákkali szavazás útján, az országgyűlésre 12 jegyzőt és 12, a gyorsírói jelentések hitelesítésével megbí­zandó tagot választ. 22. §. A jegyzők kötelessége az országgyűlés ülési jegyzőkönyveit vinni, minden, a hozott ha­­tárzatok nyomán szükséges kiadványokat oly esetekben szerkeszteni, hogyha ezek szerkesz­tése nem bizatik külön bizottmányokra. Ők viszik a szavazási lajstromokat, az or­szággyűlési tagok indítványainak előjegyzé­sét, és ők jegyzik fel azon tagok neveit, a­kik szót kérnek, még­pedig azon sorban, a­mint ma­gokat jelentik. 23. §: Az országgyűlés elnöke az országgyű­lési hivatal elnöke és vezetője. Jogában áll az ügyeket és munkálatokat a tagok közt kiosz­tani, ő intézkedik a szükséges fordítók, irodai és irattári hivatalnokok, és az alsóbb szolgai személyzet felvétele körül. A szükséges leírási munkálatok és nyomtatá­sok az országgyűlési hivatal felügyelő ala­­ esz­közöltetnek. Ezen hivatal felügyel az országgyű­lés helyiségeire, az alárendelt személyzetre, a bútorzatra és házi szerekre, úgy az őri szolgá­latra, ő osztja ki a karzatokra a belépti jegyeket, hozzá folyamodnak a hely kijelölésére a napi sajtó tudósítói, és a gyorsírók számára alkalmas helyiségek általa jelöltetnek ki. Az országgyűlési hivatal kiadmánya az elnök és jegyző által történik. 24. §. Az országgyűlés tagjai kötelesek az or­szággyűlésben jelen lenni és annak tárgyalásai­ban, valamint munkálataiban részt venni. 25. §. Szabadságot 8 napra az elnök, több időre az országgyűlés adhat, hanem egyszerre soha több tagot, mint az országgyűlési tagok egy nyolc­ad részét, szabadsággal elbocsátani nem lehet. 26. §. Minden követ köteles így reá eső vá­lasztást elfogadni, de fontos okokból kérheti fel­­mentetését, mi felett az országgyűlés hat­ároz, ki már két választmány tagja, utóbbi megválaszta­tást visszautasíthat. 27. §. Az országgyűlés a tárgyak könnyebb kezelése végett nyolca osztályra oszlik, ezen osz­tályokat képezik : 1) Kolozs-, Doboka-, Belső-Szolnok-, Torda* megyék és Naszódvidéke követei. 2) Alsó- és Felső Fehér-, Küküllő-, Hunyad­­megye, Fogarasvidék, Szelistye és Talmács­ fiu* székek követei. 3) Kolozsvár, K.-Fejérvár, Sz.-Újvár, Erzsé­betváros, Dézs, Torda, Enyed, Kolozs, Szék, Ab­­rudbánya, Verespatak, V.-N­unyad, Hátszeg, Víz­akna, Fogaras, B.-Hunyad, Déva és Mécs váro­sok és mezővárosok követei. 4) Szeben, Segesvár, Medgyes, Sz. Sebes, Szerdahely, Újegyház, N -Link, Kőhalom, Szász­város sz­ékek, Brassó és Besztercze vidékek kö­vetei. 5) Nagy-Szeben, Brassó, Segesvár, Medgyes, Be­sztercze,Szász-Sebes, Szászváros, Sz.-Régen és Resinár városok és mezővárosok követei. 6) Udvarhely, Három, Csik, Maros és Ara­nyos székek; továbbá: M.-Vásárhely, Udvarhely, Cs.-Szereda, Oláhfalu, Gy. Szent-Miklós, K.-Vá­­sárhe­ly, Bereczk, Ilyefalva, Szentgyörgy váro­sok és mezővárosok követei. 7) és 8) Az ö cs. kir. ap. Felsége által meghí­vott országgyűlési tagok sorshúzás által feloszt­va, két osztályt képeznek. Azonban szabadsá­gukban áll egy osztályban együtt maradni, mely

Next