Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)
1863-05-16 / 3976. szám
111-3976 14-ik évi folyam. Szombat, máj. 16.1863. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek: Ferencziek ters 7ik szám, 1-bő emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak rsmért kezektől fogadtatnak el. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. vnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. 7 hasábos petit-sor egyszerű hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 nj kr. Hirdetmények dija: Pest, máj. 15.1863. (Fk) Gyönge idegzetüek nem kevéssé megrémültek, midőn azt hallották és olvasták, hogy Ausztria — mivel Dánia a szerződések ellenére Slezvig bekeblezését határozta — Holsteint rövid uton „zálogul“ akarja lefoglalni. Jóságos ég — mondák — hová jutunk, ha már Ausztria is ilyesmire vetemedik ! — De hiszen Ausztriának joga van ily lépésre, és az a szerencsétlen slezvig - holsteini kérdés már most másfél évtizeden át hurczolódik, anélkül, hogy akárcsak félig meddig kielégítő megoldást talált volna ! — Igen ám, ez mind szép és igaz , aztán nem is azt mondjuk, hogy semmit sem kell tenni, hanem ily elhamarkodások, ily radikális eljárás, ily tökéletes felforgatása az eddigi rendszernek, mely az ily kérdéseket mindig a Bund filtrir-apparátusába vezette, hogy ott a salaktól tisztuljanak ! ..........Hanem azt tapasztaltuk, hogy minden kérdés, mely ezen apparátusba vitetett, egészen benne is maradt, és soha többé ki nem szabadult onnan. Mindegy,a conservativ ösvényt nem szabad elhagyni, még akkor sem, ha sehová nem vezet, vagy legfeljebb a hínárba. Nyugodjanak meg e nemes lelkek, a dolgok nem állnak oly roszul, sőt azt mondhatnók, hogy pompásan állnak, am a hírlapi hír alaptalan volt. Ausztria nem szállja meg Holsteint meglehet, hogy valamikor — de akkor is csak egy pillanatra — ily tervvel viseltetett, de Poroszország felszólalására ismét abbahagyta, és most a bundesmässige Behandlung ösvényére tér vissza, t. i. indítványozni fogja a Bundesexecutiót. Ez indítvány a frankfurti diéta holsteini bizottmányához fog utasíttatni; ezen bizottmány érett — értsd néhány hétig tartó — megfontolás alá vonandja az indítványt. Ez alatt beállnak a nyári vacátiók. Ezen vacátiók eltelte után a bizottmány jelentését terjesztendi elő. Ezen jelentést a plénum tudomásul fogja venni, és tárgyaltatását elnapolni, míg az egyes követek kormányaik részéről a szükséges utasításokat veendték. Ezen utasítások megérkezése után Ausztria indítványa „elvben“ el fog fogadtatni hanem előbb monitorium fog küldetni Koppenhágába, és a dán kormánynak idő engedtetni a megtérésre. Dánia igazolni fogja a maga eljárását, a Bund felelni fog, Dánia ismét visszaér, és ha ezen feleselés jó darab ideig tartott, akkor — akkor az executió talán mégsem következik be. Tetszik ismerni a Fliegende Blätter azon képét, melyen egy potrohos nyárspolgár borkancsója mellett ülve, órájára néz, s azt mondja : „Most mindjárt éjfél lesz , most még csak két meszélyt iszom, aztán kávéházba megyek, egy kis tojáspuncsra ; ezt lassan megiszom, und dann — dann gehe ich noch lange nicht nach Haus !“ Őszintén szólva, ez egyszer nem bánjuk, hogy a Bundestagra bízzák a slezvig-holsteini kérdést. Olvasóink tudják, mily őszinte rokonszenvvel viseltetünk a dán herczegségek német lakossága iránt , melynek alkotmányos jogait a dán kormány oly égbekiáltó módon sértegette. Örömest láttuk volna, ha valamelyik nagyhatalom, nevezetesen Ausztria, pártokat fogta volna — az előtt. — De a jelen pillanatban attól tartunk , hogy ily tettleges pártfogás leirhatlan zavart idézne elő, és tetemes kárára lehetne más, sokkal fontosabb ügynek, és más, sokkal szerencsétlenebb nemzetnek — a lengyelnek. Bármennyire buzgólkodjanak is a kormányok — őszintén vagy tettetésből — a béke fenntartása mellett, mégis nagyon lehetségesnek tartjuk, hogy a lengyel ügy háborúra vezetne , oly háborúra, melynek első színhelye minden valószínűség szerint a keleti tenger leend. Ennek kulcsát pedig Dánia tartja kezében, és ezért Dániát azon coalitiv részén szeretnék látni, melynek részeséül örömest üdvözölnék Ausztriát is. Pedig nem képzelhető, hogy Ausztria és Dánia a lengyel ügyben ugyanazon zászló alatt küzdjenek, midőn a slezvig holsteini ügyben ellenségképen állnak egymással szemben. Másodszor, a dán-német viszálynak erőszakos kiegyenlítésére nem tarthatunk alkalmasnak oly időpontot, amidőn a bécsi és berlini kabinet ellenkező táborokban áll. Ily esetben Ausztria nem mehetne erélyesen előre, ellenséges Poroszországot tudván a maga háta megött; a Poroszországgali egyetértést tehát meg kellene vásárolni — a lengyel ügy feláldozásának árán, és ez, véleményünk szerint, túlságosan magas ár, melyet Ausztriának megadni nem lehet, nem szabad. Végre a háború szeszélyei előre ki nem számíthatók, és nem tartozik a lehetlen dolgok körébe, hogy ily háború, ha előbb utóbb csakugyan kitör, oly combinatiora nyit utat, mely a német herczegségek igényeit kielégíti, anélkül, hogy e végre újból vért kellene ontani, vagy erőszakos rendszabályokhoz folyamodni. Ha jól emlékezünk, a kölni lap szólt oly tervről, mely a kalmári unió eszméjét újra fölelevenítvén, a három skandináv ország egy korona alatti egyesítését tenné lehetségessé, aminek következtében a herczegségek vagy azonnal Németországra szállnának vissza (ha péld. Skandinávia Finnlandot nyerné kárpótlásul), vagy legalább a personális unió viszonyára lépnének a skandináv birodalom irányában. Ilyesmiről, miként mondtuk, természetesen csak akkor lehet szó, ha az a bizonyos „csuka“ újra zavargatja fel az „európai potyka-tavat“, azaz ha háború lesz. Ha nem lesz, ha — ami ezzel azonos — az európai diplomatia újra átszolgáltatja a lengyel nemzetet az orosz önkénynek, ha ismét hiába folyt annyi hősi vér, ha egy szerencsétlen nemzet halálhörgésére a „miveit“ Európa nem tud egyébbel felelni, minthogy czifrán megírja a „parte-cédulát“, akkor a frankfurti diaeta egész kényelemmel folytathatja a maga munkáját; a béke enthusiastái pedig a legnagyobb nyugalommal aludhatnak, bármi hassék, mondassák vagy végeztessék is a holsteini ügyben, mert az az Európa, mely nem tudott a lengyelek mellett fegyvert ragadni, az ezekhez képest paradicsomban élő slezvigek panaszai által sem fog phlegmájából felrázatni! Bécsi dolgok. Május 11-én folyt le a „Neueste Nachrichten“ új sajtóperében a végtárgyalás. A per „Eine Stimme aus dem dreieinigen Königreich“ czímű czikk miatt indíttatott, mely a „N. Nachr.“ által az „Országiból volt átvéve, mely utóbbi lap ismét a „Pozor“-ból közlötte lapszemléjében. Az alkotmány elleni gyűlöletre izgatást, s igy közcsendháboritást látott e czikkben a közvádló. A törvényszék úgy találta, hogy a szerkesztő, Ritter von Blumenkron, a 33-ik. ellen vétett, s azért két heti letartóztatásra, s 300 frt cautióvesztésre ítélte őt. A lap tulajdonosa, Friedmann, fölmentetett. A „Botschafter“ az erdélyi országgyűlésről elmélkedik. „Mindenekelőtt kiemelendőnek találja a királyi előadások negyedik pontját, a reichsrathba küldendő követek választását. Törvényjavaslat terjesztendő elő — úgymond — azon mód végleges szabályozása iránt, miként küldjön Erdély a reichsrathba követeket. E szerkezetből kitetszik, hogy nem maga a februári alkotmány terjesztetik az országgyűlés elé kir. előadásképen. Az octoberi diploma és februári alkotmány — jegyzi meg a centralista collega — állami alaptörvények, melyeknek jogi érvényessége minden vitatáson fölül áll, úgy, hogy azok többé propositio tárgyát nem képezhetik. A landtagok követküldése a reichsrathba jog, mely természetesen csak a Lajthán túli landtagok önkénytes törvényhozási eljárása által léphet életbe.“ A „Botsch.“, minden félreértés elkerülése végett, kiemelendőnek találja e jellemét a kir. előterjesztésnek, mely szerint csak a reichsrabba küldés módjának szabályozásáról lehet szó, nem az octoberi és februári alaptörvények vitatásáról. Tovább megy a „Botsch.“ Csodálkozik, hogy a mondott előzmények után hogy lehet azon csodálkozni, hogy a magyar-erdélyországi unió kérdése nem vetetett föl a kir. propositiókba, „holott ez unió a februári alkotmánynyal szintúgy ellenkezik, mint a 48-a i törvények bizonyos része.“" Jó tapintatnak mondja a „Botsch.“, hogy a propositiók a románok jogi állását biztosító pontokkal kezdődnek, de, úgymond, a többi nemzetiségek érdekei is számba vannak véve, mint például a földtehermentesítést, földhitelbankot illető pontoknál. Részünkről minden észrevétel nélkül közöljük a „Botsch.“ czikkét, czélunk, ez idő szerint, nem lehetvén egyéb puszta új viszály a porosz minisztérium és alsóház közt. Tegnapelőtti számunkban részletesen le volt írva a porosz alsóházi azon jelenet, mely nyugalmas időben ülésező páriámének évkönyveiben nem mindennapi. Az egész jelenet a következőkben foglalható össze. Sybel képviselő azt monda ki beszédében, hogy a minisztérium akkor adná hazafiasságának jelét, ha visszalépne. — A porosz hadügyminiszter a képviselő esen nyilatkozatát jogtalan arrogantiának nevezte. Az elnök, mint a ház fegyelmi censora, csupán kötelességét teljesíté, midőn figyelmeztetni akarta a hadügyminiszter urat, hogy a dolog érdemetül eltér. A porosz hadügyér azonban katonásan tiltakozott a félbeszakítás ellen, s utóvégre elvi térre vivén át a tiltakozást, megtagadta az elnökség azon jogát, mely a világ minden parlamentében s gyűlésében az elnökre nézve kétségen felül áll, tudniillik : vezetni a tárgyalásokat, gyakorolni a házfegyelmi felügyeletet , s kellő időben félbeszakítani bárkit, nem azért, hogy szólásjogán üssön csorbát, de hogy házcensori tisztjében eljárva, a vitákat ne engedje subjectív irányban szócsapongani. A porosz ház elnöke csupán ezen jogát gyakorolta, melyet a természetes józan ész nélkülözhetlen jogkelléknek ismer el nagyobb gyülekezet tárgyalásait vezető elnöknél, kinek számos oka lehet szavába esni akármely szállónak, csupán a házfegyelem vagy a parlamentáris szokás fenntartása miatt is. Hiszen alig van még kevésbé művelt ember is, ki ne tudná, hogy minden gyülésező teremben kell egy elnöknek lenni, ki a szólás sorát meghatározza, szükséges perezben félbenszakítja a szónokokat, felügyel a viták menetére, s az ügyvezetési és házfegyelmi szabályokat gyakorolja. Ezen jog az egész világon minden parlamenti házelnöknek elismert joga, mely az ülésteremben levőkre egy iránt terjed ki. Hisz csak a porosz alkotmányokmányt kell végiglapoznunk, s a porosz alsóházi vitákat néhány év óta átnéznünk, hogy meggyőződjünk, miszerint a porosz alsóház elnöke jogosan járt el. Az alkotmány charta 78. §-a szerint „minden kamara maga szabályozza az ügyrendet, s az ügyrend által a házi fegyelmet.“ Ezen §-ban világosan biztosítva van a ház önálló rendelkezési joga az ügymenet szabályozása iránt. Továbbá a porosz alsóház ügyrendjének 11. §-a szerint: „Az elnök kötelessége a tárgyalásokat vezetni , a rendet fenntartani“ ; a 42. §. szerint „a ház elnökének joga van a szónokokat a vita tárgyára visszavezetni, s rendre utasítani“ ; végre a 32. §. értelmében „a ház elnökét illeti az ülésteremben s a hallgatóság számára kijelölt mellékhelyiségekben is a rendőri felügyelet joga.“ Íme, a porosz alsóház elnökének közbeszólását nemcsak a parlamentáris szokás, de írott törvény is menti, igazolja, támogatja. Szükségesnek hittük elemezni a dolog jogi oldalát, mert a porosz minisztérium már régebb idő óta törekszik azon, hogy az elnöki jogkör alól kivonja magát. De olvasóink tájékozása végett említünk eseteket, melyekben a porosz minisztérium nemcsak a ház elnökének félbeszakítási, de rendreutasítási jogát is elismerte. 1861. május 4 én Patow finánczminiszter a ház elnökének félbeszakítására nemcsak hogy elismerte az elnökségnek idevonatkozó jogát, hanem a megrótt kifejezés helyett mást is választott. 1851-ben pedig ápril 9 kén, az akkori miniszterelnök, Manteuffel, ellenfeleinek „méregbe mártott nyilairól“ beszélvén, Schwerin gróf, az akkori házelnök, közbeszóllott, s figyelmeztette Manteuffel premiert, hogy más kifejezéseket használjon. Manteuffel pedig a rendreutasítást elfogadta, s mint mondá, „meghajlok az elnökség joga előtt.“ De idézünk mi Boon úr fejére oly esetet is, mely vele történt. A múlt év őszén, sept. 19-én, épen a hadi költségterv tárgyalása alkalmával Rood úr „makacsaknak“ mondá azokat, kik a kormány előterjesztéséhez vonakodtak beleegyezésükkel járulni. Grabow, a ház elnöke, rögtön közbevágott, s felhívta a hadügyért, hogy más kifejezéssel éljen, mert az előbbi épen nem parlamentáris kifejezés. Roon erre így felelt: „Engedelmet kérek a ház elnökétől, nem volt szándékom félreértetni, de hamarjiban más kifejezés nem jutott eszembe.“ Íme, ugyanezen katonai uraság volt az, ki a május 11-ei ülésben crescendó-kurjongatott a ház elnökére, midőn az egyszerűen, rendreutasítás nélkül, csupán közbeszólási jogát akarta gyakorolni. Láthatja ezekből az olvasó, hogy a máj. 11-ei jelenet hihetőleg nem csupán Roonor Loves vérének nekibészülése, hanem a porosz államminisztérium részéről, valószínűen előre történt megállapodás következménye, azon czélból, hogy a házelnökségi jogok hatása alól kivonja a minisztériumot. Ide mutat a viszály eddigi folyama is. Ugyanis: A porosz alsóház t. hó 12-kén tartott ülésében Grabov elnök megnyitván az ülést, melyre egy miniszter sem jelent meg, s csupán biztosok ültek a miniszteri padokon, az államminisztériumnak egy iratát terjeszté a ház elé, mely az öszszes miniszterek által alá van irva. Ezen irat előterjesztvén, hogy „az aláírt miniszterek egyike az elnökség által félbeszakittatott“, s „alkotmányos jogára való hivatkozása elhangzott“, ■ az államminisztérium szükségesnek tartja ezen ügyet elvi megvizsgálás tárgyává tenni. Idéz azután az irat §§-kat, melyek ép úgy illenek ezen esetre, mint fehér ruhára a tarka folt. Azután még kijelenti, hogy „a miniszterek nincsenek alávetve a házfegyelm szabályoknak“ (! !!). Oly dolgokat is mond a miniszteri üzenet, melyek a ténynek csak ferdítései. Jelesen, hogy „a ház elnöke csendet parancsolt volna a hadügyminiszternek.“ Erről egy német lap gyorsírói jelentése sem tud semmit. Végül kijelenti az államminisztérium, hogy míg a másoodiki elnöki eljárásnak alapul szolgáló elnökségi jogigény fenntartatik, a minisztérium nem vehet részt a kamarák tárgyalásaiban, s míg a ház elnöksége ez iránt a kívánt felvilágosítást nem juttatja el az államministériumhoz, nem biztosítja az iránt, hogy hasonló felszólalás nem fog történni a házelnök részéről, nem veend részt az üléseknél. A porosz alsóház ezen hottentottás parlamentáris kívánság hallatára az elnök indítványára az ügyrendi bizottmányhoz adta ki az államminiszteri üzenetet, mely még máj. 12-kén délután összeült, s mivel az államminisztérium a hozzáintézett megjelenési felhívásra tagadólag válaszolt, az országgyűlés elé hozandó indítvány formája iránt tanácskozott. " A máj. 13 ról szólló berlini táviratból tudják olvasóink, hogy az alsóház egy, az ország állapotát ecsetelő feliratban, a jelenlegi kormányzó személyek és rendszer eltávoztatását kéri a porosz királytól, ismertetésnél. Az unióra vonatkozólag azonban, úgy tetszik nekünk, talán nem egészen fölösleges emlékeztetnünk a collegét, hogy e részben felfogása — az October 20 -i diplomával s a kanczellárokhoz annak idején kiadott legfelsőbb kéziratokkal sem egészen egyezik. Erdély nagyfejedelemség országgyűlésének id. ügyrendtartama. 1. §. A királyi főkormányszék által az országgyűlés elnöksége ideiglenes vitelére kirendelt elnök, az országgyűlés megnyitása előtt ő csap. Felségéhez való hűsége és engedelmessége, az ő Felsége által kiadott országgyűlési alapszabályoknak megtartása, kötelességének lelkiismeretes teljesítése iránt eskü gyanánti fogadását az országgyűlési k. biztos kezeibe teszi le az id. országgyűlési alapszabály 7-ik §. szerint, ki is őt ezután a királyi meghivó levélben meghatározott napon és órában, az ülésterembe összegyűlt országgyűlés tagjainak bemutatja. 2. §. Az ö cs. k. ap. Felsége által kiadott országgyűlési alapszabály 2-ik §-a értelmében ő Felsége által a legközelebbi, Erdély nagyfejedelemség országgyűlése számára kinevezett elnök és két alelnök bemutatása hasonlóképpen az országgyűlési kir. biztos által történik, miután ezek a felemlített eskü gyanánti fogadást, az országgyűlés nyilvános ülésében, a teljhatalmú országgyűlési királyi biztos kezébe letették volna (az alapsz’ 7-ik §-a értelmében). 3. §. A királyi főkormányszék által kiküldött id. elnök bemutatása után az országgyűlés jelenlevő tagjai közt a hat legfiatalabbik, és ha valamelyik azt el nem fogadná, ez esetben a korban legközelebb állók veszik át ideiglenesen a jegyzők teendőit. Mire az országgyűlés tagjai az alapszabály 7-ik §-a szerinti fogadást az elnök felszólítására leteszik. Később belépő tagok ezen fogadást beléptük alkalmával teszik le. 4. §: A fogadás tétele után az országgyűlési királyi biztos az országgyűlést ünnepélyesen megnyitja, és az összegyűlt országgyűlést az ahhoz intézett, a három országos nyelveken szerkesztett királyi leirattal üdvözli. 5. §. Az országgyűlési tagok megtörtént választásai az országgyűlés által megvizsgálandó. E czélra az országgyűlési elnök az országgyűlés jelenlevő tagjaiból sorshúzás útján kilenc egyenlő számból álló osztályokat állít össze. Ezen osztályok elsőre megbírálja a második osztálybeliek választási jegyzőkönyveit, a második osztály a harmadik osztálybeliekét és így tovább, úgy, hogy végtére a 9 dik osztály az l-ső osztálybelieket vizsgálja meg. 6. §: Az országgyűlés elnöke nemcsak a kir. főkormányszéktől átvett választási jegyzőkönyveket, hanem az ezek ellen netalán írásban beadott panaszokat is megvizsgálás végett az egyes erre hivatott osztályoknak adja át. 7. §. Minden osztály általános szavazattöbbséggel egy elnököt és alelnököt választ magának. 8. §. Minden osztályban legalább is azon osztály tagjai fele számának jelen kell lenni. Határozataikat ezek a jelenlevő tagok általános szavazattöbbségével hozzák. 9. §. Hogyha egy vizsgáló osztálynak egyik tagja egy az ő vizsgálata alá eső követnek versenytársa volt, az a volt vetélytársa választási jegyzőkönyve vizsgálatában szavazati jogát nem gyakorolhatja. 10. §. A választás érvényessége felett az országgyűlés határoz, az osztályok jelentései következében. (Az id. országgyűlési alapszabály 8 ik §sa értelmében.) Addig, míg az országgyűlés egy követ kifogás alá vont választását semmisnek nem nyilvánítja, azon követnek az országgyűlésen ülése és szava van 11. §. Az egyes osztályok által megtámadott választások csakis a megalakult országgyűlés által vétethetnek vizsgálat és elhatározás alá. 12. §. Az országgyűlés alakultnak tekintendő, és az elnök által ilyennek nyilvánítandó, midőn az országgyűlés a kilencz osztálynak megvizsgálás végett átadott, minden választások felett, amennyiben az osztályok ezeknek érvényessége elismerését ajánlották, már határozott. 13. §. Azon esetben, ha egy országgyűlési követ választása érvénytelennek nyilváníttatik, úgy szinte az országgyűlési ideiglenes alapszabály 5-ik §-a eseteiben, az országgyűlés elnöke az új választás eszközlése iránt azonnal megteszi a szükséges lépéseket a kir. főkormányszéknél. Egy országgyűlési tagnak az említett 5 ik § ban előre látott tartós akadályoztatásának esete akkor is fennforog, midőn egy tag, amely az országgyűlésbeni megjelenését 8 napon túl halasztja, vagy szabadság nélkül eltávozik, vagy szabadság idejét áthágja, az elnök megintésének, hogy 8 nap eltelte után megjelenjék vagy elmaradását igazolja, ellenesetben kilépett tagnak tekintetvén, eleget nem tesz. 14. §. A főkormányszék azon országgyűlési tagok lajstromát, melyek az ideigl. országgyűlési alapszabály 10. §. 6. pontja értelmében, kir. meghívás nyomán tagjai az országgyűlésnek , még az országgyűlés megnyitása előtt közli az országgyűlés elnökével, kinek teendője ezen tagok bemutatandó igazolási okmányát megtekinteni. Az országgyűlés ezen tagjaira is kiterjed ezen ügyrendtartás 13. §- nak 2-ik tétele alatt foglalt szabály. Ha az országgyűlés ezen tagjai közül valamelyik kilépettnek tekintendő, erről a kir. főkormányszéknek jelentést tenni az országgyűlési elnök teendője. 15. §. Azon tagok választási okmányainak megvizsgálására, kik csak az országgyűlés megkezdése után választottak, és ennélfogva a fentemlített 9 osztályba be nem osztattak, az országgyűlés maga kebeléből egy állandó és 8 tagból álló bizottmányt nevez ki, (igazolási bizottmány). 16. §. Kifogáson felüli választásoknak azok tekintendők, melyekről a választás jelzőkönyvei rendben vannak. 17. §. Az elnök, két alelnök és jegyzők képezik az országgyűlés hivatalát. 18. §. Az elnök nyitja meg és zárja be az üléseket, ö elnököl, ö őrködik az ügyszablyok megtartása felett, ö vezeti a tárgyalásokat, ö adja a szót a szólásra, ö teszi fel a kérdéseket szavazásra, ö mondja ki azok eredményét, ö vigyáz a jó rendre a gyűlésben, őt illeti azon jog, háborgatások esetében az ülést félbeszakasztani és eloszlatni, csendzavarókat a karzatról eltávolítani, és a karzatokat végső esetben ki is üríttetni. De az ülés ily esetben is a napirend bevégzéséig folytattatik. Az elnök jogában áll minden, az országgyűléshez érkező beadványokat felbontani és kiosztani, minden tekintetben az országgyűlés tái közege. írásbeli, az országgyűlésteli kiadványok az elnök és egy jegyző által aláirandók. Ő cs. k. ap. Felségéhez czimzett feliratok az elnök és egy jegyző által iratnak alá. 19. §. Az elnök akadályoztatásának esetében és addig, míg az tart, az első alelnök, és ha ez akadályozva lenne, a másod alelnök veszi át annak minden kötelességeit és jogait. 20. §. Az országgyűlésnek ezen ügyrendtartás 12. §. értelmében történt megalakulása után, az országgyűlés szavazóczédulákkal megván azon hat tagot, melyek az országgyűlés elnöki állomására az országgyűlés által ő cs. k. ap. Felségének legkegyelmebb kinevezés végett a k. biztos utján felajánlandók (az o. gy. alap. 2. §. szerint). Hasonló módon választatnak meg külön-küön a két alelnöki állomásra felajánlandó 6—6 tagok. 21. §. Az elnök és két alelnök választása után az országgyűlés szintén szavazóczédulákkali szavazás útján, az országgyűlésre 12 jegyzőt és 12, a gyorsírói jelentések hitelesítésével megbízandó tagot választ. 22. §. A jegyzők kötelessége az országgyűlés ülési jegyzőkönyveit vinni, minden, a hozott határzatok nyomán szükséges kiadványokat oly esetekben szerkeszteni, hogyha ezek szerkesztése nem bizatik külön bizottmányokra. Ők viszik a szavazási lajstromokat, az országgyűlési tagok indítványainak előjegyzését, és ők jegyzik fel azon tagok neveit, akik szót kérnek, mégpedig azon sorban, amint magokat jelentik. 23. §: Az országgyűlés elnöke az országgyűlési hivatal elnöke és vezetője. Jogában áll az ügyeket és munkálatokat a tagok közt kiosztani, ő intézkedik a szükséges fordítók, irodai és irattári hivatalnokok, és az alsóbb szolgai személyzet felvétele körül. A szükséges leírási munkálatok és nyomtatások az országgyűlési hivatal felügyelő ala eszközöltetnek. Ezen hivatal felügyel az országgyűlés helyiségeire, az alárendelt személyzetre, a bútorzatra és házi szerekre, úgy az őri szolgálatra, ő osztja ki a karzatokra a belépti jegyeket, hozzá folyamodnak a hely kijelölésére a napi sajtó tudósítói, és a gyorsírók számára alkalmas helyiségek általa jelöltetnek ki. Az országgyűlési hivatal kiadmánya az elnök és jegyző által történik. 24. §. Az országgyűlés tagjai kötelesek az országgyűlésben jelen lenni és annak tárgyalásaiban, valamint munkálataiban részt venni. 25. §. Szabadságot 8 napra az elnök, több időre az országgyűlés adhat, hanem egyszerre soha több tagot, mint az országgyűlési tagok egy nyolcad részét, szabadsággal elbocsátani nem lehet. 26. §. Minden követ köteles így reá eső választást elfogadni, de fontos okokból kérheti felmentetését, mi felett az országgyűlés határoz, ki már két választmány tagja, utóbbi megválasztatást visszautasíthat. 27. §. Az országgyűlés a tárgyak könnyebb kezelése végett nyolca osztályra oszlik, ezen osztályokat képezik : 1) Kolozs-, Doboka-, Belső-Szolnok-, Torda* megyék és Naszódvidéke követei. 2) Alsó- és Felső Fehér-, Küküllő-, Hunyadmegye, Fogarasvidék, Szelistye és Talmács fiu* székek követei. 3) Kolozsvár, K.-Fejérvár, Sz.-Újvár, Erzsébetváros, Dézs, Torda, Enyed, Kolozs, Szék, Abrudbánya, Verespatak, V.-Nunyad, Hátszeg, Vízakna, Fogaras, B.-Hunyad, Déva és Mécs városok és mezővárosok követei. 4) Szeben, Segesvár, Medgyes, Sz. Sebes, Szerdahely, Újegyház, N -Link, Kőhalom, Szászváros székek, Brassó és Besztercze vidékek követei. 5) Nagy-Szeben, Brassó, Segesvár, Medgyes, Besztercze,Szász-Sebes, Szászváros, Sz.-Régen és Resinár városok és mezővárosok követei. 6) Udvarhely, Három, Csik, Maros és Aranyos székek; továbbá: M.-Vásárhely, Udvarhely, Cs.-Szereda, Oláhfalu, Gy. Szent-Miklós, K.-Vásárhely, Bereczk, Ilyefalva, Szentgyörgy városok és mezővárosok követei. 7) és 8) Az ö cs. kir. ap. Felsége által meghívott országgyűlési tagok sorshúzás által felosztva, két osztályt képeznek. Azonban szabadságukban áll egy osztályban együtt maradni, mely