Pesti Napló, 1863. július (14. évfolyam, 4017-4038. szám)
1863-07-22 / 4030. szám
165—4030 14-ik évi folyam. Szerda, júl. 22.1863. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva , félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre . . . 5 írt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 26 nj kr. Pest júl. 21. 1803. Nem kevés azok száma, kik a magas politika szőnyegén forgó lengyel kérdést legkülönfélébb változataiban indokoltnak nem találhatván, hogy magukat aggodalmaik vagy scrupulusaikban megnyugtassák, azt mondák , hogy — m y s t er i u m. E véleménynek az újabb fordulat, mintegy fogadott igazolójaként lép fel. A lapok színezet különbség nélkül ismerik el, hogy a hat pontnak elvi elismerése, de a kikötött fegyverszünetnek határozott elutasítása a közbejáró három hatalom és Oroszország közti nézetegyesítést valószínűtlenebbé téve, mint valaha. A sajtó és közönség egyetért abban, hogy míg az orosz kabinet minden engedékenységet akkorra halaszt, ha majd a czár kormányának megcsonkult tekintélye a lengyel alattvalók között régi fényébe lesz visszaállítva, ha csak nem rég annyi ékesszólással ápolt békeremények valósulni alig fognak. A „Pays“, a „Patrie“, a „Constitutionnel“, a „France“ többnyire oly közegek, melyek egy s más alkalommal a kabinet egyes tagjai által szoktak inspiráltatmi, erőtetett okoskodással vitatják, hogy a három hatalom közt az eljárás öszhangját nem zavarja semmi, hogy a lengyel kérdés megoldásának feltételei és eszközei iránt köztök az egyetértés kérdésén fölüli. Miért ezen nem tagadott tény igazolása ? A belga „Indep.“ egy bécsi távsürgönye akar e kérdésre felelni, mely szavaira nézve ugyan értelmes, de értelmére nézve — mysterium. Oroszország nem elégszik meg a fegyverszünetet kikötő pontnak egyszerű elutasításával, hanem ezen homlokfordulatot uj positio foglalására akarná kiindulási pontul használni. A sürgöny szerint Oroszország a lengyel bonyodalom elintézését azon három hatalom házi ügyének tekinti, melyek a lengyel tartományokat tényleg birtokolják, és így Oroszország nem adhat lényeges engedményeket, vagy közigazgatási életbevágó reformokat a nélkül, hogy a vele szomszédos Ausztriát és Poroszországot előbb meg ne kérdezze, s velök meg ne egyezzék mindazon concessiók iránt, melyeket az igazság és emberiség iránti tekintetből megadni helyes és czélszerű lenne. Megengedi azonban, hogy a hatalmak által vele közlött hat pont ezen illetékes hatalmi értekezletnek bázisául vétethetnék, valamint azt is, hogy az ezen részleges értekezletben megállapítandó határozmányok tennék azon alkudozások alapját, melyek azután a két nyugati nagyhatalommal kezdetnének meg. Nem tudni, ha váljon Gorcsakoff ha e javaslatot peremptorre akarja-e tenni, mely minden más természetű eljárást kizárna, vagy pedig csaktájékozás akar az lenni azon lépéseket illetőleg, melyekre az orosz kancellária hajlandónak jelentkezik. A két gyanításnak bármelyike legyen igaz, de ennél még igazabbnak festik a párizi lapok a hangulatot, mely e verzió folytán a közvéleményben erőre kap, s melynek lecsillapítására a föntebb idézett félhivatalos közegek obligát czikkei aligha elégségesek lesznek. Pár hét óta félig hittek a béke biztatásainak ; ez újabb változat után, s főleg, ha a muszka állítólagos propositio nem költemény, egészen aggódnak ama fenyegetések miatt, melyekkel Európát egy háború veszélyei nyugtalanítják, továbbá, legfelsőbb meghagyásból, a gazdálkodásban nélkülözetlen marhaállomány és vetőmag beszerzésére 2,000,000 frt erejéig kölcsön igértetett a magyar országos alapnak az államkincstárból. (Bravó!) „Végre kész a kormány erkölcsi támogatást nyújtani azon magánvállalatoknak, melyek a szükségben hathatós segélyt nyújthatnak, s egy nagy kiterjedésű vállalatra nézve az egyezkedést már megkezdte. Amennyiben még a közsegély további rendszabályaira volna szükség „az öszbirodalom szorongatott állapotban levő polgáraira nézve“ — például hitelnyitásra stb., megígérte végül a pénzügyi miniszter, hogy a reichsrath elé fogja terjeszteni. (Bravo, bravo!) Bécsi dolgok. Itt közöljük a pénzügyminiszter beszédének azon részét, mely a magyarországi alföldi ínségre vonatkozik. Megemlítvén ő excra, hogy a kiadásoknál, a költségvetéshez képest, 4,539,000 frtnyi ősziét jön megtakarítva, s megemlítvén, hogy a bekövetkezett kiáltó ínség Magyarország nagy részében nemcsak az adófizetésben okozott tetemes hátramaradást, hanem pozitív segélyt is szükségessé tett, így végeze be előadását : „Mindenekelőtt a magyar országos alapból 50,000 frtnyi ősziét, a leginkább sújtott községek közt, pillanatnyi segélyül, kölcsönképen kiosztandó, majd 500.000 forint tétetett folyóvá a magyarországi közigazgatás ez évi összes dotátiójából, hogy közmunkákra fordítva, a szegény néposztálynak foglalkozást lehessen adni. Országgyűlési levelek. VI. II.-Szeben, juli 17. (R.) Ezúttal nagyon rövid leszek; a szószaporitás már úgyis fölöslegessé vált ott, ahol nagyszerű tények hallatják szavukat. Egyet azonban, a lehető félreértések kikerülése végett, nem tudok eléggé ismételni, s ez az , hogy két ok vezette ez országrész alkotmányhű magyar s más ajkú lakóit, midőn a követválasztásokban résztvettek, s a folyamatban levő gyűlés küszöbén megjelentek : egyik az elévülhetlen hazai alkotmányunk visszaállítása érdekében eszközlendő fölszólalás s azon szemrehányás elhárítása, miként közeledni nem akarnk; másik a nemzettestvérekkel szívünk mélyéből óhajtott kiegyezkedés létrehozása. Taglaltam azon okokat, mik miatt mindkét tekintetben eleve már kevés siker mutatkozott, ámde megtettük, mit csak tehettünk. Eljöttek képviselőink, fölkeresni ama két lehetőséget, de nem lelték meg az oda vezető hidat. Találkoztak ugyan a birodalmi bureaucratiától függő hivatalnokokkal, hanem sokkal kevesebb olyan független érzülettel, hogy e találkozást a szász vagy román nemzetteli érintkezéssel azonosíthatták volna. S hogy egy füst alatt nemcsak politikai ellenfelünk, hanem elvbarátunk illető ellenvetésére is megfeleljünk, eljöttek, mert míg a szászoknak nemzeti egyetemek, a románoknak állandó comité-jök van, hol nemzetük érdekében két év óta folyvást tanácskoznak, működnek, nyilatkoznak, az erdélyrészi magyarságra nézve ez volt különösen másfél év óta az első s egyedüli tér és alkalom, mely számára megnyilt, s lehetővé tette az együttleges értekezést, s az országgyűlési termen kívüli nyilatkozást úgy az uralkodó Felség, mint a társnemzetek irányában. S most registrálnunk kell azon dicső egyetértést, azon nyugodt és méltóságteljes, át meg az alkotmányos eljárást, mely az összes magyar képviselők maguktartását jellemzi, s amely összetartás a tegnapi ünnepélyes megnyitás óta, a helyzet tiszta fölismerése után, méginkább megtömörült, megszilárdult. Bocsánat, hogy kiemeljük azt, ami úgy is önként érthető kötelesség voló, elodázhatlan kötelesség, mondom, mert évezredes alkotmányunk nemcsak miénk, most élőké, hanem utódainké is, s azt hitbizományként sértetlenül hátrahagyni tartozunk, legalább annyiban , amenynyiben az saját magunktól függ. Azt valóban, s pedig mélyen sajnálom, hogy a conferentiákban, melyek vezéreink bölcs előre tekintő seszélyes vezetése alatt gyakran tartattak , s a melyekben teendőink s a fennforgó körülmények és azok lehető következményeinek minden oldalróli megfontolása után szabályozva lőnek , jeles gyorsíróink Konyi Manó és Fenyvesi jelen nem lehettek , miután ez a tanácskozás természetével nem fért meg. Annyit azonban tán megjegyezhetünk minden indiscretio nélkül, hogy a magyar választók teljesen meg lehetnek elégedve képviselőikkel, s eljárásukban megnyughatnak, amint e tekintetben a hozzájuk küldött egyhangú követi jelentésekből már meg is győződhettek. A magyar követek és bizalmi férfiak meg nem jelenése az eddig tartott három első gyűlésen nemcsak meglepett, de nagy sensatiót is okozott. Egyelőre azt hitték, hogy a magyarok csak az első ülésből maradnak el, hogy a fogadást kikerüljék, s azután bemennek nyilatkozni, innen azon figyelmeztetés, hogy nem szólhatni, míg a fogadás le nincs téve. Ma azonban, mióta kitűnt, végleg megállapított ténynyé vált, hogy a „római császár“ termének jobboldali padjai üresen maradnak, azokat a magyar, székely, örmény és velek rokonérzelmű honfiak el nem foglalják, kezdik fölkeresni némely más oldalon levők a befolyásos magyar tagokat, sőt azt is rebesgetik, hogy ama kimaradás más kilépéseket vonand maga után. Vederemo! Azt is halljuk, hogy a be nem ment tagok helyébe új választások fognak elrendeltetni. Megsértenék a magyar, székely, örmény, német, izraelita stb. választókat, ha állhatatosságokat kétségbe vonnak. Egyébiránt eléggé ildomos csend és rend uralkodik. A magyar tagok egészen otthon találják magukat, és senki sem fogja inkább sajnálni a magyar követek közel álló eltávozását, mint az itteni német színház igazgatója, ki csak azokra számított, midőn társaságát közelebb több igen jó taggal megszaporitotta; továbbá a vendéglősök, czukrászok, szálloda-tulajdonosok stb. Ép igy ki kell fejeznünk tiszteletteljes elismerésünket kb. biztos őrultsága azon valóban tapintatteljes rendelkezése iránt is, melylyel a nála tartott diszebéden (a saját maga által ő Felségére mondott egyen kívül) minden más pohárköszöntés mellőzése által a netaláni súrlódásnak elejét venni méltóztatott. Záradékul még megemlítem, hogy mi-re e sorok napvilágot látnak, a magyar képviselők okmánya, mely az alkotmánykérdést, valamint a társnemzeteket illetőleg táplált érzelmének nagyszerű nyilat,kozványát tartalmazandja, már készen s kellő helyére elindítva leend, a képviselők pedig alkalmasint útban lesznek haza felé. A választások verificatiójával foglalkozó kilencz bizottmány munkálatainak bevégzése után tartandó legközelebbi országos ülésen e szerint csak az új választások által tán még némi szaporodásra szert tehető román többség leend jelen a szász kisebbséggel szemben. Nem akarok jóslatokat kockáztatni, csak azt jegyzem meg, hogy: „Aprile fa il fiore, e Maggio ne ha l’onore!“ Munkát a szükölködőknek, s mielőbb ! Est-Zombor, julius 16 án 1863. A különben termékeny Torontál, hol kedvező évben arany buzakalászok tengere hullámzik az utas szeme előtt, az idén szinte a siralom völgye. E nagy kiterjedésű megyében nehány helység,s ittott némely dűlő kivételével, hol pásztás esők jártak, a vetések egészen el voltak perzselve, a két évi folytonos aszályban a föld annyira ki van száradva, hogy nyomasztóbb állapot alig képzelhető, legnagyobb részben a földek a vetőmagot is alig adják meg, de vannak oly vidékek, melyek annak 6-od részét térítették vissza ; végreménye a gazdának, a kukoricza és burgonya, szinte kiszáradván , amazzal beültetett dűlők is szántattak már fel, a hol pedig megmaradt, el van fonnyadva , s mi termést sem igér. Továbbá a legelő teljesen kopár, a lábasjószág egészen elsoványodva, alig lézeng, s lábáról lehullása már most bekövetkezhetik; mi lesz belőlük a jövő télen, midőn szalma csaknem semmi, és még a mesterséges kaszállókon sem szereztethetett legkisebb szénamenyinyiség takarmányul,ennek pótlására vetett magvak még ki sem keltek ? Valóban, a gazdák a legnagyobb aggodalommal néznek a jövőbe, s az emberbarát keble elfogul, mert e vidék népe ínségnek megy elébe. A múlt hó végén Nagy-Becskereken öszejött birtokos urak rajzát adván a fenyegető ínségnek , erről legfelsőbb helyre felterjesztést tettek. Mégis jelent pár nap múlva e nagyfontosságú tárgyban kiküldve levő s működő királyi biztos úr, s a megye székhelyén már folyó hó 5-én értekezletet tartott. A közönség előtt fekszik a jegyzőkönyv, telve legczélszerűbb előintézkedésekkel, melyek foganatosításától sok jó és üdvös várható. Azonban a fődolog, a földetlenek, vagyis az élelmeket kézi munkások után napibérrel kereső népnek kilátásba helyezett álladalmi munkaadás, a kukoriczatörés ideje utáni évszakig igen messzire van halasztva, mert kukoricza nehezen lesz, s ha lenne is, törése rendesen October közepéig szokott elhúzódni, de ha az idén a szárazság miatt pár héttel előbb megy is végbe, már akkor az álladalmi munka késő és sikeretlen lehet, mert tudjuk, mikép némely évben october második fele nedves, s a töltésmunkára alkalmatlan, azután olykor a tél is hamar beáll, mint közelebb 1868-ban már november 2-án esvén le a hó, hat hétig el sem takarodott, ha e szerint a késő ősz folyó évben is ilyen fog lenni, a munkát talán elkezdeni lehet, de folytatni s bevégezni bizonyosan nem, s igy a nagy czél: a népnek elegendő munkakereset általi segélyzése, el nem érhető, következőleg a kormány ebbeli gondoskodását az időjárás, a zordon évszak könnyen meghiúsíthatja. Azért az álladalmi nagy munkáknak nem octoberben, hanem legfeljebb augustus elején kellene kezdetüket venni, mert téves azon föltevés, mintha mostantól fogva octóberig a dolgozó osztály napszámmal beszerezhetné szükségletét; rendes időben igen, mert ha jó a termés, ennek letakarítása September végéig is eltart, s akkor a napszámos közel mindenütt elegendő dolgot talál, de a jelen rendkívüli mostoha időben, midőn a napszámból élők nagy része, a termés csekélysége miatt nem lévén rá szükség, munkát nem is kapott, midőn julius közepéig a szűk aratás bevégeztetett, s a cséplés vagy nyomtatás folyamatban lévén, julius végéig be fog fejeztetni, — nem képzelhető, mily foglalkozás által érdemelhetne a dolgozó néposztály magának augusztus és septemberben valamit, bizvást lehet mondani, mit sem kereshet, mert nem lesz munka található, amit pedig egy részes aratás alatt keresett, oly kevés, hogy a napszámos csak e hónapban jöhet ki vele, s maga az arató sincs pár köböl gabonácskájával hosszú időre ellátva; igy okvetlenül ki előbb, ki utóbb közülök oly állapotra jut, hogy csekély keresményének rövid idő alatti felemésztésével idejét dolog helyett kényszerülten henyélésben töltve, hamarább ínségbe esik, mint a csak octoberben megkezdendő álladalmi munkakeresettel magán segíthetne, ha még azután a korán beállható tél által abban meg is akadályoztatik, úgy a különben csak a tehetetlenek csekélyebb számából álló ínségesek sereggé növekedhetnek, mely az állam egyik fő alapját, a közbiztosságot is veszélyeztetheti, vagy legjobb esetben a mélhatlanul szükséglendő alamizsna általi táplálás magának a kormánynak minden haszon nélkül az államra nézve többe kerülne, mint a szándékba vett álladalmi nagy munkák elkészítésére fordítandó összeg. „Mindezeknél fogva segélyeztessenek bár könyör-adományok s inségi közkonyhák alamizsnájával a tehetetlenek, de a dolgozni tudó s akaró népnek mindenekelőtt és idejekorán három hónapi munka adassék, hogy maga és övéi számára egész évi élelmét beszerezhesse, ez pedig csak úgy érhető el, ha a nagy munkák már augustus elején megkezdetnek.“ RÓNAY MÓRICZ. Az erdélyi vasúti bizottmány gyűlése július 20-án jelen voltak: u. m. gróf Károlyi György elnök, nm. báró Bornemissza János, Gorove István, Hollán Ernő, Manger Károly, Paget János esp., b. Senyey Pál, gr. Toldalaghy Ferencz, Ürményi József, gr. Zichy Edmund, am. gr. Zichy Ferencz bizottmányi tagok — Gyárfás Domokos, Hintz György, Ivánka Imre, b. Kemény Domokos, Nagy Lajos, gr. Nemes Ábrahám, Németh János, Rottfeld Soma, gróf Wass Samu, gróf Zichy Nándor, gr. Zichy Ödön, mint hallgatók. Elnök őnagyméltósága a gyűlést megnyitván, az utolsó gyűlés jegyzőkönyvét olvastatja fel, Hollán Ernő jegyző által. Ezután felolvastatnak gróf Mikó Imre és Tisza Kálmán jelentései, kik az erdélyi és bihari gazdasági egyesületek választmányainak nevében készeknek nyilatkoznak a földkisajátitási munkálatokban segédkezet nyújtani. Ezután n. m. gr. Zichy Ferencz örvendve tesz jelentést, hogy a theoria mezejéről a tett mezejére lépünk, s Hercz főmérnök vezetése alatt az előmunkálatok elkészültek; tőkét biztosítani is sikerült, ámazokat Pauwels és Le Gallais urak megvizsgálták és a vonalat megszemlélték a bizottmány kiküldöttei kíséretében, s kéri ezek jelentésének felolvasását. Ezt Hollán Ernő, mint a küldöttség tollvivője, felolvassa : Jelentés a nagyvárad-kolosvár-brassói vasút ügyben működő középponti bizottmányhoz. Múlt hó közepe táján arról értesítetvén, hogy Pauwels F. ur a kijelölt vasúti vonal megtekintése végett Erdélybe készül, hogy az addig befejezett mérnöki előmunkálatokat a helyszínen megvizsgálja, s azoknak alapján az építési engedély, valamint a megkívántató kamatbiztosítás kieszközlésére a végleges lépéseket megtegye. Találkottak azon kiküldetéssel lettek megtisztelve, hogy nevezett urat szándékolt útjában elkísérjék, minek eredményéről a következő jelentést van szerencsénk a középponti bizottmány elé terjeszteni. 1 Pauwels úr f. é. junius hó 29-én az angol Waring féle vállalkozó ház képviselőjének Le Gallais, s az előmunkálatok vezetésével megbízott Herz Gyula főmérnök urak kíséretében Pestre érkezvén, következő napon N.-Váradra indultunk, hol hiszes társaság élén gróf Haller S. biharmegyei főispán ur által üdvözöltetvén, amigy Szaniszló F. megyés püspök urnál igaz magyar vendégszeretettel a legszivélyesebb fogadtatásban részesültünk. — Megtekintvén még az nap a város környékét, s a fenálló indóház helyiségeit, julius 1-én a kijelölt vonal irányában folytattuk utunkat, melyen gr. Haller S. őlsga, valamint több városi s vidéki urak kíséretükkel egész a megye, s illetőleg a testvérháza határáig voltak szívesek megtisztelni. Szemleutunk első megnyitása azonnal a legjobb hatással volt reánk nézve, minek előadásában, mennyiben a tervezett vasút technikai viszonyait érintjük, részint Pauwels urnák szíves közleményeire, de saját tapasztalásunkra, s a helyszínen tett összehasonlításokra is támaszkodunk. , N. Váradról M. Telegden, Elesden át az első 6 mértföldön ugyanis, kivéve a Körösnek kétszeres áthidalását, vonalunk semmi nehézségekkel nem találkozik, s ezért kiépítetése a közönséges kiállítási költségeket túlhaladni nem fogja. A tulajdonk képeni nehézségek II. Báródnál kezdődnek, honnét az első magaslaton átkelve, a kijelölt irány B ráka felé a Körös völgyébe lehatol, melyen Csernaházán át halad, mig Bucsánál a jelenlegi országutat, s Feketetónál az erdélyi határt eléri. — Ezen vonalrész II. Váradtól idáig tiz s háromnegyed mértföld, melyek közöl mintegy 4 mértföld esik a komolyabb nehézségekkel járó darabra, s alig 2 mértföld a Királyhágónak tulajdonképeni meghaladására, összesen 5 híddal s 4 alagúttal, melyek közöl a legnevezetesebb mintegy 4000 láb hosszú. Ennyiből áll tehát az átkelés a híres Királyhágón, melynek meghaladását nem ritkán hatalmas természetelleni merényletnek hirdették, de a mely valósággal mérnökeink beható tanulmányai folytán annyira egyszerűsíti tett, miszerint el lehet mondani, hogy leendő vasutunk első része, mennyire magyar földön halad tehát a Királyhágónak átkelését is magába foglalja, azon közönséges hegyi pályák sorába számítható, minek a birodalom határai közt már akárhányszor épültek. Feketetótól Bánffi-Hunyadig a Kőrös völgyében haladva legtöbbször sziklafalakhoz támasztva leendő vasútvonalunk tetemes munkálatokat, s a folyamon gyakori átkeléseket igényel. Továbbá B.-Hunyadról folyvást a Kőrös partján, előbb sziklás partok oldalán, utóbb nyílt völgyben vezettetik, mig Körösfőnél a keresztbe álló magaslaton alagút segedelmével áttörve, a Nád as völgyébe jut, honnét nevezetesebb nehézség nélkül Egeresnek, M.-Nád asnak éjszak nyugotról Kolozsvárra bekanyarodik. Újabban említésbe hozatott egy másik combinatio, Kapusról Gyalunak a K.-Szamos völgyén át, mely újabb javaslat gyanánt folytatott tanulmányok tárgyát képezendi. Egészben a vonal Feketetótól Kolozsvárig mintegy 10 mértföldet számlál, s az érintett munkálatokon kívül két alagutat igényel. Kiemelendő még ezen kívül, hogy az eddig vázolt vasúti vonalnak 20 mértföldnyi hosszában a szükséges építkezési anyag oly kedvezően van elhelyezve, miszerint az legnagyobb részt helyben föltalálható, vagy legfeljebb 2—3 mértföldnyi távolságról beszerezhető. Július 2-án Kolozsvárra értünk. — Alig szükség megemlítenünk, mily szives és szívélyes fogadtatásban részesültünk e városban, hol a lakosságnak minden osztálya mintegy versenyezve sietett kijelenteni nem csak testvéri vonzalmát a megérkezett ügyfelek iránt, de áldozatkészséggel párosult rokonszenvét a nagy hazai vállalat mellett, melynek mielőbbi létesítését kevés kivétellel életkérdésül tekinti Erdélynek minden fia, s melynek előserélésére az országnak legnagyobb része már korábban megszavazta földjét s munkáját. Kolozsvárról jul. 4-én tovább folytattuk utunkat, honnét mérnökeinknek,a korábbi javaslat ellenében sikerült egy sokkal kedvezőbb vonalirányt kipuhatolni. Bocs, Egerbegy, Hadrés felé Fél-Vinczig, melynek kivitele, egy közel 7000 lábas alagutat kivéve, tetemesebb nehézségekkel nem jár, sőt süppedésektől kevésbé veszélyeztetett, s tartósabb munkát igér. A vonal innét II. Enyed és Tövis felé vonul utóbb a Maroson és Küküllön átkelve, Balázsfalvának Megyésig halad, mely utóbbi részben a Küküllőnek higyódzó kanyarulatai, s az oldalaknak félelmes düledezései költséges védműveket, valamint többszörös áthidalásokat tesznek szükségessé. Utóbb Megyéstől Erzsébetvároson át Segesvárig könnyen halad vonalunk a Küküllő völgyében, s itt történt, hogy Pauwels úr kijelentvén a kedvező benyomásokat, melyeket az ország ezen vidékének megtekintése reá gyakorolt, kinyilatkoztatta egyszersmind határozottan, „hogy a terveket a helyszínével összehasonlítva, nem talált oly féle nehézségeket, melyek a szóban álló vonalnak kiépítését a birodalomban eddig épült közönséges hegyi pályáknál költségesebbé tennék.“ Tetemesebb nehézségekkel csak Segesváron túl találkozunk, Szederjestől, Erkelden, Baján, Páloson át Kaczáig a vízválasztó magaslatnak meghaladásában. ” Alakzatánál fogva ezen magaslat ugyan visszariasztó