Pesti Napló, 1863. július (14. évfolyam, 4017-4038. szám)

1863-07-22 / 4030. szám

165—4030 14-ik évi folyam. Szerda, júl. 22.1863. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva , félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre . . . 5 írt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 26 nj kr. Pest júl. 21. 1803. Nem kevés azok száma, kik a magas politika szőnyegén forgó lengyel kérdést legkülönfélébb változata­iban indokoltnak nem találhatván, hogy magukat aggo­dalmaik vagy scrupulusaikban megnyug­tassák, azt mondák , hogy — m y s t e­­r i u m. E véleménynek az újabb fordulat, mint­egy fogadott igazolójaként lép fel. A lapok színezet különbség nélkül is­merik el, hogy a hat pontnak elvi elisme­rése, de a kikötött fegyverszünetnek ha­tározott elutasítása a közbejáró három hatalom és Oroszország közti nézet­­egyesítést valószínűtlenebbé téve, mint valaha. A sajtó és közönség egyetért abban, hogy míg az orosz kabinet minden enge­dékenységet akkorra halaszt, ha majd a czár kormányának megcsonkult tekin­télye a lengyel alattvalók között régi fényébe lesz visszaállítva, h­a csak nem rég annyi ékesszólással ápolt békeremé­nyek valósulni alig fognak. A „Pays“, a „Patrie“, a „Constitution­­nel“, a „France“ többnyire oly közegek, melyek egy s más alkalommal a kabinet egyes tagjai által szoktak inspiráltatmi, erőtetett okoskodással vitatják, hogy a három hatalom közt az eljárás öszhang­­ját nem zavarja semmi, hogy a lengyel kérdés megoldásának feltételei és esz­közei iránt köztök az egyetértés kérdésén fölüli. Miért ezen nem tagadott tény igazo­lása ? A belga „Indep.“ egy bécsi távsür­gönye akar e kérdésre felelni, mely sza­vaira nézve ugyan értelmes, de értelmére nézve — mysterium. Oroszország nem elégszik meg a fegy­verszünetet kikötő pontnak egyszerű el­utasításával, hanem ezen homlokfordula­tot uj positio foglalására akarná kiindu­­lási pontul használni. A sürgöny szerint Oroszország a len­gyel bonyodalom elintézését azon három hatalom házi ügyének tekinti, melyek a lengyel tartományokat tényleg birto­kolják, és így Oroszország nem adhat lénye­ges engedményeket, vagy közigazgatási életbevágó refor­mokat a nélkül, hogy a vele szomszédos Ausztriát és Poroszorszá­got előbb meg ne kérdezze, s velök meg ne egyezzék mindazon concessiók iránt, melyeket az igazság és emberiség iránti tekintetből megadni helyes és czélszerű lenne. Megengedi azonban, hogy a hatalmak által vele közlött hat pont ezen illetékes hatalmi értekezletnek bázisául vétethet­nék, valamint azt is, hogy az ezen részleges értekezletben megállapítandó határozmá­­nyok tennék azon alkudozások alapját, melyek azután a két nyugati nagyhata­lommal kezdetnének meg. Nem tudni, ha váljon Gorcsakoff ha e javaslatot peremptorre akarja-e ten­ni, mely minden más természetű eljárást kizárna, vagy pedig csak­­tájékozás akar az lenni azon lépéseket illetőleg, melyek­re az orosz kanc­ellária hajlandónak je­lentkezik. A két gyanításnak bármelyike legyen igaz, de ennél még igazabbnak festik a párizi lapok a hangulatot, mely e verzió folytán a közvéleményben erőre kap, s melynek lecsillapítására a föntebb idézett félhivatalos közegek obligát czikkei alig­ha elégségesek lesznek. Pár hét óta félig hittek a béke bizta­tásainak ; ez újabb változat után, s főleg, ha a muszka állítólagos propositio nem költemény, egészen aggódnak ama fe­nyegetések miatt, melyekkel Európát­­ egy háború veszélyei nyugtalanítják, továbbá, legfelsőbb meghagyásból, a gazdálko­dásban nélkülöze­tlen marhaállomány és vető­mag beszerzésére 2,000,000 frt erejéig kölcsön igértetett a magyar országos alapnak az állam­­kincstárból. (Bravó!) „Végre kész a kormány erkölcsi támogatást nyújtani azon magánvállalatoknak, melyek a szükségben hathatós segélyt nyújthatnak, s egy nagy kiterjedésű vállalatra nézve az egyezkedést már megkezdte. A­mennyiben még a közsegély további rendszabály­aira volna szükség „az ösz­­birodalom szorongatott állapotban levő polgáraira nézve“ — például hitelnyi­tásra stb., megígérte végül a pénzügyi miniszter, hogy a reichsrath elé fogja terjeszteni. (Bravo, bravo!) Bécsi dolgok. Itt közöljük a pénzügyminiszter beszé­dének azon részét, mely a magyarországi alföldi ínségre vonatkozik. Megemlítvén ő excra, hogy a kiadások­nál, a költségvetéshez képest, 4,539,000 frtnyi ősziét jön megtakarítva, s megem­lítvén, hogy a bekövetkezett kiáltó ínség Magyarország nagy részében nemcsak az adófizetésben okozott tetemes hátra­maradást, hanem pozitív segélyt is szük­ségessé tett, így végeze be előadását : „Mindenekelőtt a magyar országos alapból 50,000 frtnyi ősziét, a leginkább sújtott közsé­gek közt, pillanatnyi segélyül, kölcsönképen ki­osztandó,­­ majd 500.000 forint tétetett folyóvá a magyarországi közigazgatás ez évi összes do­­tátiójából, hogy közmunkákra fordítva, a sze­gény néposztálynak foglalkozást lehessen adni. Országgyűlési levelek. VI. II.-S­zeben, juli 17. (R.) Ezúttal nagyon rövid leszek; a szósz­aporitás már úgyis fölöslegessé vált ott, a­hol nagyszerű tények hallatják szavukat. Egyet azonban, a lehető félreértések kikerülése végett, nem tudok eléggé is­mételni, s ez az , hogy két ok vezette ez országrész alk­otmányhű magyar s más ajkú lakóit, midőn a követválasztásokban résztvettek, s a folyamatban levő gyűlés küszöbén megjelentek : egyik az elévül­­hetlen hazai alkotmányunk visszaállítása érdekében eszközlendő fölszólalás s azon szemrehányás elhárítása, miként közeled­ni nem aka­rnk; másik a nemzettest­vérekkel szívünk mélyéből óhajtott kiegyezkedés létreho­zása. Taglaltam azon okokat, mik miatt mindkét tekintetben eleve már kevés si­ker mutatkozott, ámde megtettük, mit csak tehettünk. Eljöttek képviselőink, fölkeresni ama két lehetőséget, de nem lelték meg az oda vezető hidat. Találkoztak ugyan a birodalmi bureaucratiától függő hivatal­nokokkal, hanem sokkal kevesebb olyan független érzülettel, hogy e találkozást a szász vagy román nemzetteli érintkezés­sel azonosíthatták volna. S hogy egy füst alatt nemcsak politikai ellenfelünk, hanem elvbarátunk illető ellenvetésére is megfeleljünk, eljöttek, mert míg a szá­szoknak nemzeti egyetemek, a románok­nak állandó comité-jök van, hol nemze­tük érdekében két év óta folyvást ta­nácskoznak, működnek, nyilatkoznak, az erdélyrészi magyarságra nézve ez volt különösen más­fél év óta az első s egye­düli tér és alkalom, mely számára meg­­nyilt, s lehetővé tette az együttleges érte­kezést, s az országgyűlési termen kívüli nyilatkozást úgy az uralkodó Felség, mint a társnemzetek irányában. S most registrálnunk kell azon dicső egyetértést, azon nyugodt és méltóságtel­jes, át meg az alkotmányos eljárást, mely az összes magyar képviselők maguktar­­tását jellemzi, s a­mely összetartás a teg­napi ünnepélyes megnyitás óta, a hely­zet tiszta fölismerése után, méginkább megtömörült, megszilárdult. Bocsánat, hogy kiemeljük azt, a­mi úgy is önként érthető kötelesség voló, elodázhatlan kötelesség, mondom, mert évezredes alkotmányunk nemcsak miénk, most élőké, hanem utódainké is, s azt hitbizományként sértetlenül hátrahagyni tartozunk, legalább annyiban , a­meny­nyiben az saját magunktól függ. Azt valóban, s pedig mélyen sajnálom, hogy a conferentiákban, melyek vezére­ink bölcs előre tekintő s­eszélyes vezetése alatt gyakran tartattak , s a melyek­ben teendőink s a fennforgó körülmé­nyek és azok lehető következményei­nek minden oldalróli megfontolása után szabályozva lőnek , jeles gyorsíróink Konyi Manó és Fenyvesi jelen nem lehettek , miután ez a ta­nácskozás természetével nem fért meg. Annyit azonban tán megjegyezhetünk minden indiscretio nélkül, hogy a ma­gyar választók teljesen meg lehetnek elé­gedve képviselőikkel, s eljárásukban meg­­nyughatnak, a­mint e tekintetben a hoz­­zájuk küldött egyhangú követi jelenté­sekből már meg is győződhettek. A magyar követek és bizalmi férfiak meg nem jelenése az eddig tartott három első gyűlésen nemcsak meglepett, de nagy sensatiót is okozott. Egyelőre azt hitték, hogy a magyarok csak az első ülésből maradnak el, hogy a fogadást kikerüljék, s azután bemennek nyilatkozni, innen azon figyelmeztetés, hogy nem szólhatni, míg a fogadás le nincs téve. Ma azonban, mióta kitűnt, végleg megállapított tény­­nyé vált, hogy a „római császár“ termének jobboldali padjai üresen ma­radnak, azokat a magyar, székely, ör­mény és velek rokonérzelmű honfiak el nem foglalják, kezdik fölkeresni némely más oldalon levők a befolyásos magyar tagokat, sőt azt is rebesgetik, hogy ama kimaradás más kilépéseket vonand maga után. Vederemo! Azt is halljuk, hogy a be nem ment tagok helyébe új választások fognak el­rendeltetni. Megsértenék a magyar, szé­kely, örmény, német, izraelita stb. vá­lasztókat, ha állhatatosságokat kétségbe vonnak. Egyébiránt eléggé ildomos csend és rend uralkodik. A magyar tagok egé­szen otthon találják magukat, és senki sem fogja inkább sajnálni a magyar kö­vetek közel álló eltávozását, mint az itte­ni német színház igazgatója, ki csak azok­ra számított, midőn társaságát közelebb több igen jó taggal megszaporitotta; to­vábbá a vendéglősök, czukrászok, szál­loda-tulajdonosok stb. Ép igy ki kell fejeznünk tiszteletteljes elismerésünket kb­. biztos ő­rultsága azon valóban tapintatteljes rendelkezése iránt is, melylyel a nála tartott diszebéden (a saját maga által ő Felségére mondott egyen kívül) minden más pohárköszöntés mellőzése által a netaláni súrlódásnak ele­jét venni méltóztatott. Záradékul még megemlítem, hogy mi-­­­re e sorok napvilágot látnak, a magyar képviselők okmánya, mely az alkotmány­kérdést, valamint a társnemzeteket illető­leg táplált érzelmének nagyszerű nyilat­,­kozványát tartalmazandja, már készen s kellő helyére elindítva leend, a képvise­lők pedig alkalmasint útban lesznek haza felé. A választások verificatiójával foglal­kozó kilencz bizottmány munkálatainak bevégzése után tartandó legközelebbi or­szágos ülésen e szerint csak az új válasz­tások által tán még némi szaporodásra szert tehető román többség leend jelen a szász kisebbséggel szemben. Nem akarok jóslatokat koc­káztatni,­­ csak azt jegyzem meg, hogy: „Aprile fa­­ il fiore, e Maggio ne ha l’onore!“ Munkát a szükölködőknek, s mi­előbb ! Est-Zombor, julius 16 án 1863. A különben termékeny Torontál, hol kedvező évben arany buzakalászok ten­gere hullámzik az utas szeme előtt, az idén szinte a siralom völgye. E nagy ki­terjedésű megyében nehány helység,s itt­­ott némely dűlő kivételével, hol pásztás esők jártak, a vetések egészen el voltak perzselve, a két évi folytonos aszályban a föld annyira ki van száradva, hogy nyomasztóbb állapot alig képzelhető, leg­nagyobb részben a földek a vetőmagot is alig adják meg, de vannak oly vi­dékek, melyek annak 6-od részét térí­tették vissza ; végreménye a gazdának, a kukoricza és burgonya, szinte kiszá­radván , amazzal beültetett dűlők is szántattak már fel, a hol pedig meg­maradt, el van fonnyadva , s mi ter­mést sem igér. Továbbá a legelő telje­sen kopár, a lábasjószág egészen elsová­­nyod­v­a, alig lézeng, s lábáról lehullása már most bekövetkezhetik; mi lesz belő­lük a jövő télen, midőn szalma csaknem semmi, és még a mesterséges kaszállókon sem szereztethetett legkisebb szénamenyi­­ny­iség takarmányul,ennek pótlására vetett magvak még ki sem keltek ? Valóban, a gazdák a legnagyobb aggodalommal néz­nek a jövőbe, s az emberbarát keble el­fogul, mert e vidék népe ínségnek megy elébe. A múlt hó végén Nagy-Becskereken ös­zejött birtokos urak rajzát adván a fenyegető ínségnek , erről legfelsőbb helyre felterjesztést tettek. Mégis jelent pár nap múlva e nagyfontosságú tárgy­ban kiküldve levő s működő királyi biz­tos úr, s a megye székhelyén már folyó hó 5-én értekezletet tartott. A közönség előtt fekszik a jegyzőkönyv, telve legczél­­szerűbb előintézkedésekkel, melyek foga­natosításától sok jó és üdvös várható. Azonban a fődolog, a földetlenek, vagy­is az élelmeket kézi munkások után na­pibérrel kereső népnek kilátásba helye­zett álladalmi munkaadás, a kukoricza­­törés ideje utáni évszakig igen messzire van halasztva, mert kukoricza nehezen lesz, s ha lenne is, törése rendesen Octo­ber közepéig szokott elhúzódni, de ha az idén a szárazság miatt pár héttel előbb megy is végbe, már akkor az álladalmi munka késő és sikeretlen lehet, mert tud­juk, mikép némely évben october máso­dik fele nedves, s a töltésmunkára alkal­matlan, azután olykor a tél is hamar be­áll, mint közelebb 1868-ban már novem­ber 2-án esvén le a hó, hat hétig el sem takarodott, ha e szerint a késő ősz folyó évben is ilyen fog lenni, a mun­kát talán elkezdeni lehet, de folytatni s bevégezni bizonyosan nem, s igy a nagy czél: a népnek elegendő munkakereset ál­tali segélyzése, el nem érhető, követke­zőleg a kormány ebbeli gondoskodását az időjárás, a zordon évszak könnyen meghiúsíthatja. Azért az álladalmi nagy munkáknak nem octoberben, hanem leg­feljebb augustus elején kellene kezde­tüket venni, mert téves azon föltevés, mintha mostant­ól fogva octóberig a dol­gozó osztály napszámmal beszerezhetné szükségletét; rendes időben igen, mert ha jó a termés, ennek letakarítása Sep­tember végéig is eltart, s akkor a nap­számos közel mindenütt elegendő dolgot talál, de a jelen rendkívüli mostoha idő­ben, midőn a napszámból élők nagy ré­sze, a termés csekélysége miatt nem lé­vén rá szükség, munkát nem is kapott, midőn julius közepéig a szűk aratás be­végeztetett, s a cséplés vagy nyomta­tás folyamatban lévén, julius végéig be fog fejeztetni, — nem képzelhető, mily foglalkozás által érdemelhetne a­­ dolgozó néposztály magának augusztus és septemberben valamit, bizvást lehet mondani, mit sem kereshet, mert nem lesz­­ munka található, a­mit pedig egy része­s aratás alatt keresett, oly kevés, hogy a napszámos csak e hónapban jöhet ki vele,­­ s maga az arató sincs pár köböl gabo­­nácskájával hosszú időre ellátva; igy ok­vetlenül ki előbb, ki utóbb közülök oly állapotra jut, hogy csekély keresményé­nek rövid idő alatti felemésztésével ide­jét dolog helyett kényszerülten henyélés­ben töltve, hamarább ínségbe esik, mint a csak octoberben megkezdendő álladalmi munkakeresettel magán segíthetne, ha még azután a korán beállható tél által abban meg is akadályoztatik, úgy a kü­lönben csak a tehetetlenek csekélyebb számából álló ínségesek sereggé növe­kedhetnek, mely az állam egyik fő alap­ját, a közbiztosságot is veszélyeztetheti, vagy legjobb esetben a mélhatlanul szük­­séglendő alamizsna általi táplálás magá­nak a kormánynak minden haszon nél­kül az államra nézve többe kerülne, mint a szándékba vett álladalmi nagy mun­kák elkészítésére fordítandó összeg. „Mindezeknél fogva segélyeztessenek bár könyör-adományok s inségi köz­konyhák alamizsnájával a tehetetlenek, de a dolgozni tudó s akaró népnek min­denekelőtt és idejekorán három hónapi munka adassék, hogy maga és övéi szá­mára egész évi élelmét beszerezhesse, ez pedig csak úgy érhető el, ha a nagy mun­kák már augustus elején megkezdetnek.“ RÓNAY MÓRICZ. Az erdélyi vasúti bizottmány gyűlése július 20-án jelen voltak: u. m. gróf Károlyi György elnök, nm. báró Borne­missza János, Gorove István, Hollán Er­nő, Manger Károly, Paget János esp., b. Senyey Pál, gr. Toldalaghy Ferencz, Ürményi József, gr. Zichy Edmund, am. gr. Zichy Ferencz bizottmányi tagok — Gyárfás Domokos, Hintz György, Iván­ka Imre, b. Kemény Domokos, Nagy La­jos, gr. Nemes Ábrahám, Németh János, Rottfeld Soma, gróf Wass Samu, gróf Zichy Nándor, gr. Zichy Ödön, mint hall­gatók. Elnök őnagyméltósága a gyű­lést megnyitván, az utolsó gyűlés jegy­zőkönyvét olvastatja fel, Hollán Ernő jegyző által. Ezután felolvastatnak gróf Mikó Imre és Tisza Kálmán jelentései, kik az erdélyi és bihari gazdasági egye­sületek választmányainak nevében ké­szeknek nyilatkoznak a földkisajátitási munkálatokban segédkezet nyújtani. Ezután n. m. gr. Zichy Ferencz ör­vendve tesz jelentést, hogy a theoria me­zejéről a tett mezejére lépünk, s Hercz fő­mérnök vezetése alatt az előmunkálatok elkészültek; tőkét biztosítani is sikerült, ámazokat Pauwels és Le Gallais urak megvizsgálták és a vonalat megszemlél­ték a bizottmány kiküldöttei kíséreté­ben, s kéri ezek jelentésének felolvasá­sát. Ezt Hollán Ernő, mint a küldöttség toll­­vivője, felolvassa : Jelentés a nagyvárad-kolosv­ár-brassói vas­út ügyben működő középponti bi­zottmányhoz. Múlt hó közepe táján arról értesítetvén, hogy Pauwels F. ur a kijelölt vasúti vonal megtekin­tése végett Erdélybe készül, hogy az addig be­fejezett mérnöki előmunkálatokat a helyszínen megvizsgálja, s azoknak alapján az építési en­gedély, valamint a megkívántató kamatbiztosí­­tás kieszközlésére a végleges lépéseket megte­­­­gye. T­alálk­ottak azon kiküldetéssel lettek megtisztelve, hogy nevezett urat szándékolt út­­­­jában elkísérjék, minek eredményéről a követ­kező jelentést van szerencsénk a középponti bi­zottmány elé terjeszteni. 1 Pauwels úr f. é. junius hó 29-én az angol Waring féle vállalkozó ház képviselőjének Le Gallais, s az előmunkálatok vezetésével meg­bízott Herz Gyu­la főmérnök urak kíséretében Pestre érkezvén, következő napon N.-Váradra indultunk, hol hiszes társaság élén gróf Haller S. biharmegyei főispán ur által üdvözöltetvén, amigy Szaniszló F. megyés püspök urnál igaz magyar vendégszeretettel a legszivélyesebb fo­gadtatásban részesültünk. — Megtekintvén még az nap a város környékét, s a fenálló indóház helyiségeit, julius 1-én a kijelölt vonal irányá­ban folytattuk utunkat, melyen gr. Haller S. ő­­lsga, valamint több városi s vidéki urak kísé­retükkel egész a megye, s illetőleg a testvér­háza határáig voltak szívesek megtisztelni. Szemleutunk első megnyitása azonnal a leg­jobb hatással volt reánk nézve, minek előadásá­ban, mennyiben a tervezett vasút technikai vi­szonyait érintjük, részint Pauwels urnák szíves közleményeire, de saját tapasztalásunkra, s a helyszínen tett összehasonlításokra is támasz­kodunk. , N. Váradról M. Telegden, Ele­s­­d­e­n át az első 6 mértföldön ugyanis, kivéve a Körösnek kétszeres áthidalását, vonalunk sem­mi nehézségekkel nem találkozik, s ezért kiépí­­tetése a közönséges kiállítási költségeket túlha­ladni nem fogja. A tulaj­donk képeni nehézségek II. Báró­dnál kezdődnek, honnét az első magaslaton átkelve, a kijelölt irány B r­á­­­k­a felé a Körös völgyé­be lehatol, melyen Csernaházán át ha­lad, mig Bucsánál a jelenlegi országutat, s Feketetónál az erdélyi határt eléri. — Ezen vonalrész II. Váradtól idáig tiz s háromne­gyed mértföld, melyek közöl mintegy 4 m­értf­öld esik a komolyabb nehézségekkel járó darabra, s alig 2 mértföld a Királyhágónak tu­­lajdonképeni meghaladására, összesen 5 híddal s 4 alagúttal, melyek közöl a legnevezetesebb mintegy 4000 láb hosszú. Ennyiből áll tehát az átkelés a híres Király­hágón, melynek meghaladását nem ritká­n ha­talmas természetelleni merényletnek hirdették, de a mely valósággal mérnökeink beható tanul­mányai folytán annyira egyszerűsíti tett, misze­rint el lehet mondani, hogy leendő vasutunk el­ső része, mennyire magyar földön halad tehát a Királyhágónak átkelését is magába foglalja, azon közönséges hegyi pályák sorába számítható, minek a birodalom határai közt már akárhányszor épültek. Feketetótól B­á­n­f­f­i-Hunyadig a Kőrös völgyében haladva legtöbbször sziklafa­lakhoz támasztva leendő vasútvonalunk tetemes munkálatokat, s a folyamon gyakori átkeléseket igényel. Továbbá B.-Hunyadról folyvást a Kőrös partján, előbb sziklás partok oldalán, utóbb nyílt völgyben vezettetik, mig Körös­­főnél a keresztbe álló magaslaton alagút sege­delmével áttörve, a N­á­d a­s völgyébe jut, hon­nét nevezetesebb nehézség nélkül Egere­s­nek, M.-N­á­d a­s­n­a­k éjszak nyugotról Kolozs­várra bekanyarodik. Újabban említésbe hozatott egy másik com­­binatio, Kapusról Gyalunak a K.-Sza­­m­o­s völgyén át, mely újabb javaslat gyanánt folytatott tanulmányok tárgyát képezendi.­­ Egészben a vonal Feketetótól Kolozs­várig mintegy 10 mért­földet számlál, s az érintett munkálatokon kívül két alagutat igényel. Kiemelendő még ezen kívül, hogy az eddig vázolt vasúti vonalnak 20 mértföldnyi hosszában a szükséges építkezési anyag oly kedvezően van elhelyezve, miszerint az legnagyobb részt helyben föltalálható, vagy legfeljebb 2—3 mért­­földnyi távolságról beszerezhető. Július 2-án Kolozsvárra értünk. — Alig szükség megemlítenünk, mily szives és szívé­lyes fogadtatásban részesültünk e városban, hol a lakosságnak minden osztálya mintegy ver­senyezve sietett kijelenteni nem csak testvéri vonzalmát a megérkezett ügyfelek iránt, de ál­dozatkészséggel párosult rokonszenvét a nagy hazai vállalat mellett, melynek mielőbbi létesí­tését kevés kivétellel életkérdésül tekinti Erdély­nek minden fia, s melynek előserélésére az or­szágnak legnagyobb része már korábban meg­szavazta földjét s munkáját. Kolozsvárról jul. 4-én tovább folytattuk utunkat, honnét mérnökeinknek,a korábbi javas­lat ellenében sikerült egy sokkal kedvezőbb vonal­irányt kipuhatolni. Bocs, Egerbegy, Hadrés felé Fél-Vinczig, melynek kivitele, egy közel 7000 lábas alagutat kivéve, tetemesebb nehéz­ségekkel nem jár, sőt süppedésektől kevésbé ve­szélyeztetett, s tartósabb munkát igér.­­ A vo­nal innét II. Enyed és Tövis felé vonul utóbb a Maroson és Küküllön átkelve, Balázsfal­­vának Megyésig halad, mely utóbbi rész­ben a Küküllőnek higyódzó kanyarulatai, s az oldalaknak félelmes düledezései költséges véd­­műveket, valamint többszörös áthidalásokat tesz­nek szükségessé. Utóbb Megyéstől Erzsébetvároson át Segesvárig könnyen halad vonalunk a Küküllő völgyében, s itt történt, hogy Pauwels úr kijelentvén a kedvező benyomásokat, melye­ket az ország ezen vidékének megtekintése reá gyakorolt, kinyilatkoztatta egyszersmind határo­zottan, „hogy a terveket a helyszínével összeha­sonlítva, nem talált oly féle nehézségeket, melyek a szóban álló vonalnak kiépítését a birodalom­ban eddig épült közönséges hegyi pályáknál költségesebbé tennék.“ Tetemesebb nehézségekkel csak S­e­g­e­s­v­á­­r­o­n túl találkozunk, Szederjestől, Erk­el­de­n, Baján, Páloson át Kaczáig a víz­választó magaslatnak meghaladásában. ” Alak­zatánál fogva ezen magaslat ugyan visszariasztó

Next