Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)
1863-10-14 / 4099. szám
234—4009 14. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-83 emelik A lap OSCUCUil ICRBCb lUClU UUliUCU &UB1CU1QU/ a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek teré’n 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre . . . 5 frt 26 kr o. é. 1863. Szerda, oct. 14. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 aj kr Bélyegdij külön 30 aj kr. Magánvita & hasábos petit-sor 25 aj kr. a j Előfiszetés October 1-jéi/a kezdődő évnegyedre „Pesti Napló“-ra. Előfizethetni 5 ft 25 krral. A kiadó-hivatal. Pest, oct. 13.1803. Kezdjük túl az óczeánon; tán kielégítőbb szórakozásra találunk, mint a vén Európában, mely annyi hires orvos, oly sok jeles készitményü szépítő szer ellenére sem akar megifjedni, sőt zsémbességében mintegy tetszeni látszik magának abban, ha nemmel felelhet ma a tegnapi igenre, s hátat fordíthat holnap annak, kit ma az arcz biztató mosolya még tán reményre is ébresztett. Amerika ifjabb, erőteljesebb izmai nem lankadtak még el a sokféle kuruzsolás kísérletei alatt, kedélye elevenebb, fogékonysága éberebb, s azért az események is gyorsabban fejlődnek ott, s válnak tetté, mint emitt, hol a jogot és kötelességet is csak az érdekek szerint mérik. A táviró jelenti New-Yorkból, hogy az ottani kikötőben egy erős orosz hajóraj jelent meg; hogy ezen hajóraj megjelenését New-York lakossága hangos lelkesedéssel üdvözlő; diszlakomát rendeztek az admirál és törzskara tiszteletére, mely alkalommal volt jó kedv, tüzes beszédek, hangzatos pohárköszöntések, kézszorítás, és — kivált az asztal vége felé, ölelkezés és — csók. Furcsa vegyüléke az ember a jónak és rosznak. Éjszak-Amerika republikánusai harczolnak hazájuk egységes szabadságáért, harczolnak oly elvek ellen, melyeket a mai kor humánus szelleme elitélt, ti a haladó idő végrehajtotta— az oroszok is harczolnak erőszakkal épített birodalmi határaik között egy népfaj ellen, mely nem kér egyebet, mint a mi egy ezredév sorozatán át sajátja volt, a hazáját, vallását és szabadságát. Oly kívánalmak, melyeket a korszellem helyesel, az igaz és jogos iránti helyes fogalom szentesít. És miként válaszolnak erre az oroszok ? Miutn eszközlésbe vett minden kínzási tortúrájuk nem volt képes a lengyel fajból e vérré vált meggyőződést kisajtolni, exterminatióhoz nyúlnak, fajirtást kezdenek, mire a történet a sötét századokban sem nyújt példát. És a köztársaság férfiai, kik vérrel és pénzzel áldoznak két éven át naponként a fekete faj emancipatiójáért, lelkesednek, midőn kikötőjükben ama hatalom hajóit látják, mely exterminatitót esküdött azon elv ellen, melynek életéért az unió küzd; — csókolkoznak azon harczosokkal, kik — hogy a rabszolgaság örök legyen, nemzedékeket irtanak ki, melyek a szabadságnak csirjai lehetnének. A fogadtatás szívélyessége által elragadtatott muszka admiral mondott egy pohárköszöntőt is, melyen a yankeek szerfelett épülhettek. Az admiral megemlíti, hogy a muszkák egyszer már elégették Moszkvát, ma készek hamuba dönteni Sz.-Pétervárt is, ha a háború szeszélye úgy hozná magával. — Különben, ha Európa békét akar, ezt Oroszország nagylelkűen megadandja neki stb. Miért érkezett a muszka hajóraj az amerikai vizekre? Sokan fejtegetik e kérdést, és különféle képes. Legtöbben abban egyeznek meg, hogy az orosz kormány a háborút a nyugati hatalmakkal kikerülhetlennek tartja, nehogy tehát flottájával úgy járjon, mint 54-ben, hogy magának kelljen azt megsemmisítnie, jókor szabad lábra helyze, hogy a tettek nagy napjai majd bekövetkezvén, tegyen az a különféle vizeken a nyugati hatalmak hajózásának annyi kárt, mennyit csak tehet, s okul szolgáljon rá, hogy azok egész hajóerejöket ekként megosztani kénytelenittetvén, ne jelenhessenek meg tengeri hadaik teljes zömével a balti kikötőkben. Csak mint véleményt jegyeztük fel , különben magunknak is sok észrevételünk lenne ellene; — az egésznek súlya egyébiránt abban van, hogy a muszka hajóraj New Yorkban megjelent — fraternizálni a republikánusokkal. San Domingóban is komolyan foly a harci. E sziget lakói sokáig békén tűrték a legkatolikusabb fejedelem uralkodását, keresztyén bizalommal várva, hogy az ígéret majd tetté válik, s a nyomás százféle sajtolását egy kis szabadság, s egy kis jólét is kisérni fogja. Mindhiába! A máglyák lángja nem lobog ugyan az inquisitio palotája előtt, de azért a rabszolga láncra ma is csörög és lealáz, mint akkor, s az ártatlanra mért korbácsütések vért fakasztanak, és sebet képeznek most is, mint bármikor máskor, melyeket az idő behegeszthet, de emlékezetét el nem törülheti. A san domingóiak is azon egyszerű igazságból indulva ki, hogy azért, mert valaki fekete, vagy színes anyától született, Isten által nem lehet a fejérek gonoszságának rabjául törpítve, fegyvert fogtak, kiverték üldözőiket, s önkormányzatuk élvezetébe beléptek. A spanyol kormány az anyahonból nyolczezer katonát, s harmincz millió reált tartott szükségesnek Havanahba küldeni, hogy az elvesztett souverainitás visszaszereztessék. De más részről meg azt is olvashatni, hogy az angol kormány nemes emberszeretetével nem egyeztethető meg, hogy ama boldog szigeteken embervér folyjon, azért közbelépés van szándékban a san-domingói felkelők javára. Minő könyörületes szivü keresztyén emberek azok az angolok — San Domingóban ! Pedig Lengyelországban iszonyúbb a vérengzés és emberpusztítás, közelebb is fekszik Angliához; — kedvező széljárattal tán a fájdalom jajjai, a haldoklók hörgései is áthallatszanak; — és a könyörületesség — mégsem ébredez! — Ugyan miért is nem spanyolok azok az oroszok ? □ A reichsrathok örvendenek. A bécsi lapok constatirozzák ezen örömet. A „Vaterland“, mely egyébiránt szomorkodni látszik, „Der Himmel voller Geigen“ czím alatt a magas minisztériumot is a s örvendezők nagy dórusába vegyíti, élénk színekkel rajzolja azon reményeket, melyek a Schottenthor előtti épület új korszakára vonatkoznak, s az erdélyi követeknek megjelenésével állanak kapcsolatban. Mi figyelemmel olvastuk el a bécsi napisajtó czikkeit, hogy olvasóink számára pontosan regestrálhassuk a reichsrath urak örömének különféle indokait. S ime a következő eredményekhez jutottunk ! Az erdélyiek Bécsbe érkezésével már többé nem a februári alkotmány 13-dik paragraphusa változtatja át a szűkebb reichsrathot teljessé, hanem az új 26 követ. Ez az Ostdeutsche Post szerint azért is örvendetes tény, mert a külföld nem tudta fölfogni: miért szűkebb a reichsrath ugyanannyi egyénnel, mint amennyivel akkor bír, amikor teljes? Most már ezen nehéz kérdés el van hárítva. Örvendetes továbbá a 13 dikknak forgalomból kivétele, mert mint Schind-er úr állítá — bár be nem bizonyította — a képviselőház szabadelvű többsége soha sem fogadta el azon kisegítő eszközt, hogy különös felhatalmazás által oly jogok ruházhassanak rá, melyeket különben az alkotmány nem engedett volna gyakoroltatni . Örvendetesnek mondják az erdélyi román és szász reichsrathok megjelenését a Schottenthor előtti épületbe azért is, mert egy szerencsés siker új kezdeményezésre bátorít, s már a horvátokkal lehet kísérleteket tenni a reichsrathi választásokra nézve. Ezen főbb indokok hozattak föl a bécsi lapokban. Azonban vannak még más forrásai is az örömnek, melyeket a részrehajlatlanságnak hódolva szintén nem hallgathatunk el. A reichsrath most már a Lajtán túl uralkodó nézetek szerint képessé vált alkotmányának módosítására is. Ennél fogva — mint több bécsi lap mondja — alkalma nyílt Magyarországgal a kiegyezkedést megkísérlem. És amit egy bécsi lap sem említ, szintén alkalma nyílt a reformació életbeléptetésére erélyesen befolyni, a Frankfurtba küldendő követek megválasztása, és a februári alkotmány azon módosításainak foganatba vétele által, melyek lehetségessé teendik, hogy a német szövetség künn tekintélylyel, benn pedig Országgyűlési levelek. XXXII. NI.-Szeben, oct. 9-én. (B) Az itteni tartománygyűlés megmutatni akarta, hogy a törvényhozásnak önálló tényezője, s mint ilyen nem veti magát rögtön és megfontolás nélkül alá a másik törvényhozási factor kezdeményezésének ; e tekintetből a közelebb leérkezett s elvileg ugyanazon egy ülésben azonnal elfogadott két leirat átvizsgálására bizottmányok neveztetvén ki a román nemzet beczikkelyezéséről szóló és módosítva visszaérkezett I. propositio megfontolására 3 — a birodalmi tanácsba leendő követküldést megrendelő leirat áttekintésére s e feletti véleményezésre 6 napi határidő tűzetett ki. Itt csak az tűnt fel, miért utasittatik az I. kir. előterjesztés bizottmányhoz, mikor a románok készek voltak azt a felsőbb helyről leérkezett módosított alakjában vita nélkül elfogadni, így a birodalmi tanácsba küldendő követek választására is a legtürelmetlenebb készség nyilvánult minden oldalról. Nagy és fontos okok bírhatták rá az illetőket a halogatásra, azt azonban bizton állíthatjuk, miszerint tévedés volna föltenni, mintha kormánykörökben az utóbbi kir. leirat felkiáltássali elfogadását reméltették s ebbeli várakozásukbani csalódás következtében kénytelen lett volna az államminiszter az előbbi szándékától elállva, a költségvetést az erdélyi szász és román birodalmi tanácsokat be nem várva, tárgyalás alá bocsátani. Magas kormányhivatalnokok indítványozták itt e gyűlésben a 3 és 6 napi határidőt, mit bizonyára nem tesznek, ha a felsőbb akarat más felé irányult volna. Nem tévedünk tehát, ha azt állítjuk, hogy a székely föld egy részében meglepő gyorsasággal elrendelt 3-ik választás eredményére való várakozás volt oka az említett elhalasztásnak, ugyanis ha e választások jól sikerülnek , azaz ha oly követek kerülnek ki, kik e tartományi gyűlésbe belépni hajlandók, s e végett még a birodalmi tanácsosok megválasztása előtt beérkeznek, abban a kellemes helyzetben lesz a „római császárnál székelő gyülekezet, hogy székely reichsrathokat is küldhet a Schottenthor előtti palotába. A közben a 3 és 6 nap letelt, az idő elhaladt, nem maradt tehát egyéb hátra, mint az eddigi erőkkel bevégezni a nagy munkát. Volt ugyan szó tegnap is, ma is, a székelyföldről érkezett kedvező hírekről, melyek azonban alkalmasint nem valósultak, mert a gyűlés ismét gyorsított léptekkel haladt előre. A nevezett két kir. leirat tárgyalása három ülés alatt mindhárom olvasáson átalános vitán keresztül ment, s változatlanul elfogadtatott. Igen helyesen jegyezte meg e szerint Puskariu úr, miszerint „24 óra is veszteség, és hogy nem kellene épen akkor vonakodni az órának, midőn már templomba viszik“, de hisz a szende szeméremnek is megvannak jogai, igényei, melyek tekintetbevételt követelnek. Ily szempontból kell felfognunk három magas állású férfiúnak a sept. 7-ki ülésben dr. Ratiunak felelőleg tett azon nyilatkozatát is, „miszerint a privilégiumok, pátensek és mindennemű rendeletek azért maradtak ki az első t. javaslat 6-ikból, mert az 1791 : 8. t. sz. értelmében úgy sincs törvény érvényük, és mert az eddigi közjog alapelve azt tartja, hogy ilyen rendeletek csak akkor érvényesek, ha a hazai törvényekkel nem ellenkeznek.“ Ily szempontból kell felfognunk — mondjuk—, különben azt, mint Ügyvédeknek tudomásul kellene vennünk, mint politikusok pedig azt kérdezhetnők , hogy hát ... de nem kérdünk semmit, hanem átmegyünk Rannicher úr egy más nyilatkozatára, mely fonák történelmi tanulmányra mutat. Mondott képviselő úr ugyanis felemlíté, miszerint abban korántsem lát semmi sérelmet az alkotmányosságra nézve, ha az erdélyi országgyűlés követeket küld a frídhsrathba, még mielőtt e részben a maga rendén hozandó törvény beczikkelyezve nem lesz, hiszen a pragmatica sanctio 22, a lipóti hitlevél fél év múlva czikkelyeztettek be, és mégis tiszteletben állottak. Az elsőre nézve ezúttal adósok maradunk a felelettel, a másodikat illetőleg utasítjuk szólót az 1791: II. t. czikkre, melyből könnyű leend meggyőződnie, hogy a Lipót hitlevelének beczikkelyezése addig nem volt szokásban, hogy ennek minden trónralépés alkalmávali megújítását e 1. czikk rendeli el először, s hogy ezt II. József 10 évi absolut kormánya tette szükségessé. Ép igy mellőzzük a feleletet is, melylyel Zimmermann urnak tartoznánk a reeriminatiók azon halmazáért, melylyel a gyűlést ismét megörvendeztette és hangos kitörésekre ragadta. Nem szeretünk egyenetlen fegyverekkel küzdeni, s csak azt jegyezzük meg, miszerint az a Magyarhon és annak erdélyi részei közt újonnan feltalált „personális unió“ a „Donau Zeitungéból kölcsönzött sophismákkal aligha bebizonyítható. De annál inkább meg kell érintenünk brassói követ Sehnell beszédét, ki ismét rámutatott az üres padokra és ezzel ellentétben czímzetes püspök Fogarasi újabb érthetlen szónoklatát. Megemlítésre méltónak tartjuk még azt is, hogy kolozsmegyei román képviselő Vajda László, ki oly melegen felszóllalt volt a birodalmi tanácsosok azonnali választása ellen, az utóbbi ülésekben nem volt jelen, holott több napokkal ezelőtt már tudva volt, hogy hosszabb beszédre készül. Még hátra van Schuller Mihály fölkiáltása, melylyel a gyűlést a birodalmi tanácsosok sürgető választására buzdítni kívánta, mondván : „ha a gyűlés megteszi e lépést, legalább el lesz döntve, hogy se nem 1848, se nem 1861, hanem 1863, sőt még azt is el lehet mondani, hogy alea jacta est és még a Rubicon is át lesz lépve.“ Bocsánat, csaknem feledtük Lászlóffy úr törvényjavaslatát, melyet az örmény nemzetnek ötödik nemzetté, s az örmény kath. vallásnak hetedikké leendő beczikkelyezése iránt beadott, és a mely a mai ülésben jön előterjesztve. Kir. hivatalos ur — ha jól emlékszünk — első beszédében fenntartotta volt magának, hogy egy ily törvényjavaslatot előterjeszthessen maga idejében, t. i., ha erre nemzetétől megbízatást nyerne. E föllépése tehát azt jelentené, hogy ama megbízás megérkezett; mindazonáltal szabadjon kétkednünk, mintha L. úr az örmény nemzet közérzületének, óhajtásának hivatott tolmácsaként léphetne fel, s hogy egyáltalában az ily módon beczifekelyezés kedves adomány lehetne az alkotmányos gondolkozásu örmény hazafiak előtt. 14. Lipotaru János 15. 15. Dunka Pál 14. 16. Fekete (Negrutiu) 12 szavazattal. A IV. osztály által választatott (21 szavazó): 17. Zimmermann (kir. hiv.) 17. 18. Trauschenfeld Ferencz 16. 19. Schuller Mihály 14 szavazattal. A II. osztály által választatott (15 szavazó.) 20. Braun de Lemény 14. 21. Popea Nicola 14. 22. Puscariu 13. Utóválasztással: 23. Cipariu 11 szavazattal. Az V. osztály által választatott (16 szavazó.) 24. Gáll József 15. 25. Binder Mihály 15. 26. S ch u 11 e r- L i bo y 14 szavazattal. A megválasztottak nevei éljenzésekkel fogadtattak. Elnök jelenti, hogy Obert képviselő által Szépmező (Küküllő megye) és Monora (Alsó Fehér megye) községek kérvényt adtak be, melyben az illető megyékből kikebleztetni s a nemzeti universitás alá rendeltetni kívánnak. — A kérvényig bizottmányhoz utasittatik. Ülés vége d. u. 1 */3 órakor. Legközelebbi ülés oct. 12-én. Napirend: felterjesztvény a választás eredményéről, czéljainak és a reformació intézkedéseinek megfelelő hatáskörrel bírjon. Mi nem kételkedünk, hogy az utolsó tekintet az, amelyért a reichsrath tagjai leginkább örvendenek az erdélyiek megérkezésén. Az erdélyi tartományi gyűltes XLIV. ülése,I. Szeben, October 10 én kezdete d. e. 10 órakor. Az erdélyi szász és román birodalmi tanácsosok megválasztása. A jegyzőkönyv helybenhagyása után áttér a ház a napirendre, a választás megkezdése előtt azonban Brandsch azon indítvány teszi, hogy a teljes házból választandó 6 tagra a szavazatok a 3 nemzetiségre való tekintettel adassanak be, — úgy hogy minden nemzetiségből két-két választassák. Elnök figyelmezteti indítványozét, hogy 4 nemzetiséget kellene ilyképen tekintetbe venni, mert a magyar és székely, határ ugyanazon nyelven szól is, külön külön nemzet. Mánd arra figyelmeztet, hogy az örmények szintén külön nemzetnek kívánnak tekintetni, legalább az utóbbi ülésben beadott törvényjavaslat azt gyaníttatja, Alduban nem tartja czélszerűnek az ily választást. Zimmermann: Ha két magyar választ atnék a teljes házból, akkor a regalisták számára csak egy magyar maradna hátra. A választás megszorítás nélkül történjék. Brendsch indtványa kisebbségben maradt. Megkezdettén a választás, először a teljes ház szavazott, a hiányzó III. és VI. osztály helyett. A szavazás eredménye volt, hogy 91 szavazó közül megválasztatott: 1. Groisz Gusztáv (kir. hív.) 88. 2. B. Reichenstein 82. 3. Pop László 81. 4. Schmidt Konrád 73. 5. Moldovánu Demeter 89. 6. Alduleanu János 48 szavazattal. Ezután választatott a VII. és VIII. osztály által (19 szavazó) : 7. B. Friedenfels Jelé 15. 8. Rannicher 15. 9. Baritiu (kir. hiv.) 13. 10. Eranosz (kir. hiv.) 12. 11. Bologa 11. Utóválasztással: 12. Lászlóffy (kir. hiv.) 11 szavazattal. Az I. osztály által választatott (16 szavazó): 13. Bohetiely Sándor 15. Járadék elvadó*). Bármily alaposnak tűnjék is fel elvileg a pénzügyminiszter úr által a birodalmi tanácsban javaslatba hozott új adónemek közül a „járadék elvadó — mely a miniszteri előterjesztésben, mint igen méltányos, az illetőket csakis valódi jövedelmük arányában terhelő, s azon felül a kormány részére a kivetést, ennek ellenőrködését s a leszedést tetemesen könnyítő eljárással egybekapcsolt, jelöltetik meg; — ez mégis mindezen előnyökkel csupán addig bir, mig annak papírra tett tervezetét olvasva, az egyes, különösen kiemelt s elméletileg helyes tételeknek, a gyakorlati élet külömböző viszonyaiban gyökeredző helyzetek s eseteikre alkalmazását meg nem kísértjük. Mert ámbár tagadhatlan, hgy : ha minden adós az általa felvett kölcsönöket s az ezért fizetett kamatot lelkiismeretesen beváltaná, — az ily alapon a megadóztatásnál egyszerűebb s jogosabb nem is létezhetnék ; — de feltéve ennek lehetőségét, okvetlenül egészer mind minden kölcsönvevőnek a visszafizetés iránti becsületes szándékáról, — kétségbe nem vonható — meggyőződésünket kénytelenitetnénk előre is az összes adósok tömegére.—kivétel nélkül — egész általánosságában kiterjeszteni, — s ennek folytán azon paradicsomi idők bekövetkezéséhez reményünket nyilvánítani, midőn a tartozások beszedésére — mely most oly sok bíróság működését veszi igénybe — minden perlekedés, tanuk kihallgatása, s eskületételek feleslegesé válnak, az adósnak az adóbizottmány — tehát hiteles hatósági testület — előtt önkényt tett bevallása alapjn kiállítandó „járadikéivadó“ fizetési meghagyás a tartozás létezését, mint önbeismerés folytán jogérvényes hatályú tényálladékot minden bizonyítéknál hitelesebben tanúsítván. Márpedig az emberiség jogi s polgári viszonyainak küönféleségénél fogva, legtöbbször — vagy az adós, vagy a hiteleinek érdekében áll a köztük létrejött jogviszony által elvállalt kötelezettségeket, vagy az abból élvezendő haszon nagyságát épen nem, vagy csak egy, a valódinál sokkal kisebb részletben vallani be ; — a pénzzavarban lévő kereskedő például, ha több ízben, és bármily nagy kamatra kénytelen pénzt felvenni, — mindenesetre óvakodni fog, ezen kölcsönzések bejelentése által, zilált pénzviszonyait köztudomásra juttatva, önteni tartatására okvetlen szükséges hitelét önmaga aláásni, míg viszont, a törvényesen megengedettnél magasabb kamatra kölcsönző csak azon feltétel alatt fog a pénzszükségben levőn segítni, ha ez a kikötött kamatot vagy épen nem, vagy nem a valóban uzsoravétséget képező nagyságban vallja be. Ezek folytán tehát, kevés kivétellel, csakis a fekvő birtokra biztosítva lévő járadékélvezet képezendi az új adónak tárgyát, mely jelenlegi kereskedelmi s közgazdászan viszonyaink következtében, pénzforgalmunknak legjelentéktelenebb részét teszi, miután minden tőkepénzes a lehető leggyümölcsözőbb módon törekszik vagyonát értékesíteni s saját jövedelmét, a menynyire teheti, öregbini, mely törekvésnek a váltóüzlet a legtágabb tért engedi, a nélkül, hogy az igy gyarapodott jövedelemnek aránylagos megadóztatására legkisebb irányszabó kiindulási pontot is szolgáltatna. Az itt röviden mondottakból tehát világosan kitűnik, hogy: „a járadék-elvadó“ a tervezett alakban, az ahhoz kapcsolt remények , a befolyandónak számított jövedelem nagyságának alig fog megfelelni, amíg másrészt az adóköteleseket sem részarányosan terhelendi, mert pénzét az ingatlan vagyonnal kölcsönzésbe fektető, teljes jövedelmétől fog adót fizetni, mivel az egész ebben haszon élvezetének mennyisége a hitel könyvekbeni feljegyzésekből az utolsó krajcrárig megállapittathatik; — a váltóval, vagy kézi zálog iránt uzsorás kölcsönnel üzérkedő pedig vagy mindennemű adótól ment marad, vagy csak jövedelmének legkisebb részétől fizetendi azt. Végre pedig, ha minden polgár pontosan bevallani akarná is minden tartozásait, nem volna-e az államnak ebbeli jövedelménél sokkal tetemesebb kiadása, a méltányosság elvénél fogva minden, habár csak tíz lélekkel bíró helységben is, fizetett hivatalnokok által képzendő „adóbizottmányok" felállítása által, mert az csaknem kívánható, hogy ha N. N. sógorától 40 ftot 6°/a kölcsön vesz, ennek bejelentése végett a járási adóbizottmányhoz utazván, fuvarra tán többet adjon ki, mint mennyit egész tartozásának egy évi kamatra tesz ? Ha tehát a „járadék-élv adó“ elméletileg minden előnyökkel bírhatna is, a gyakorlat terén ( *) (Bhuthu-Ithahr.)