Pesti Napló, 1864. április (15. évfolyam, 4238-4262. szám)
1864-04-08 / 4243. szám
avaszi napot, —eddig folyvást borult, esős, billeg, sőt havas napok voltak. A „Hon“ zágrábi levelezője a többek közt azt is jelentette, hogy itt országgyűlésről beszélnek. Van valami a dologban, noha még hivatalosan hirdetve nincsen. Nézetem szerint a londoni conferentia befejezésétől függ a behivási határidő. Gazdasági és kerestettudósítások. Pest, apr. 7-kén. Hideg borongó idő. Az éjjelerős fagy. A viz apadóban. A buzaforgalom tegnap nem volt nagyon élénk , mindazáltal eladatott BOOO m. 84ya— 85/2 ftos tolnamegyei búza 5 ft 30 krjával, három havi időhatárra. Minden gabnafaj ára változatlan maradt. Szeged, ápr. 1. Helybeli piaczi forgalmunk, mely a nagyhéten némi életnek örvendett, ismét a régi egyhangúságba sülyedt vissza, s a valamivel nagyobb pénzforgalom, melyet a múlt hét végén leginkább a munkás nép idézett elő, e hét végével bajosan fog ismétlődni, mert a folytonosan tartó esőzések miatt a szabadbani munka már néhány nap óta szünetel. Szarvasmarhát csekély számban hajtottak, a jószág sovány s igen magas áron tartják. Sertést valamivel többet hajtottak, mint a múlt héten, de szintén sovány állapotban, s úgy is drága. Kövér disznót ritkán lehet látni. A gabonaszállítás alig említhető. Az árak következők : legnehezebb búza 5 ft 30—40 kr, középfaju 5 ft 15 kr, könnyű 4 ft 85 kr — 5 ft, rozs 3 ft 80 kr — 4 ft, vetni való árpa 3 ft 30— 50 kr, takarmány árpa 3 ft 10—20 kr, zab tetejezve 3 ft 25—30 kr, kukoricza 4 ft 20 kr, paszuly 5 ft 60 kr—6 ft. A vetésre szolgáló nyári búza e héten 7 ft 50 krön áruitatott mérőnként. Az időjárás esős a szántás hátrányára, a légmérséklet hűvös. A vízállás emelkedik, azonban nem veszélyes. A szomszéd bánáti vidéken, a három héttel ezelőtt elvetett árpa és zab igen szépnek mutatkozik. Boglár, apr 6. 1864. Búza 85—87 font. 4 ft 40—75 kr, rozs 78—80 font. 2 ft 95 kr—3 ft 10 kr, árpa 67-69 font. 2 ft 95 kr — 3 ft 5 kr, zib 43—45 font. 2 ft 40 kr — 2 ft 45 kr, tengeri 80—81 font. 3 ft — 3 ft 10 kr, borakója 4 ft 10 kr — 7 ft, hal mázsája 12—35 ft. U ng h v á r. M. hó 31-én tartott hetivásárunk elég népes volt. Venni minént lehetett, de eladni semmit. Az élet á a jóval lejebb szállt. Búza köbsönkint 6—6 ft 20 kr. Gabona 5—5 ft.6 kr. Tengeri 5—5 ft 50 kr. Árpa 4 ft 40—60 kr. Zab 2 ft 60— 80 kr. Burgonya 2 ft 20 kr. Időjárásunk rendetlen, sok esőnk van. K a lö d f é l é k. Pest, ápril 7. * A hazai szükölködők fölsegélésére ma ismét négy rendbeli adakozást jelenhetünk : 1) Homonnáról gr. Csáky Kálmán ur megbízásából Matolay Viktor ur által 100 írt, mely a nemes grófnak a bártfai fürdőben lévő többekkel közös házának eladási árából jött be, és ő maga által e jótékony czélra ajánltatott fel. A nemeskeblü adományozó kivonatához ké-pest átadtuk Damjanicsné hagának. 2) Nagy Körösről t. Jalsoviczky Károly ur 40 fzot e szép levél kíséretében : „T. szerkesztőség ! A múlt évi szárazság miatt annyi kárt szenvedtem , hogy legjobb akaratom mellett is, más szűkölködő felebarátaim segélyezését, csak azon körre lehet, és kelle szorítanom, melylyel közvetlen érintkezésben vagyok. Most azonban, ebbeli emberbaráti kötelességemnek kiterjedtebb mérvben akkér törekedtem megfelelni , hogy megboldogult jó anyámnak folyó hósöjén történt temetése alkalmával tartott végső tisztességtételnél néhány forintot meggazdálkodjam, s azzal az ínség sújtotta összes szűkölködő véreink nyomorának enyhítéséhez járuljak, a gyermeki kegyelettel ellentétben állónak nem tartván, az ilykép megtakarított negyven o. é. forintot, említett rendeltetéssel, a t. szerkesztőséghez eljuttatni sietek. Kitűnő tiszteletem nyilvánítása mellett maradok Nagy- Körösön 1864 évi ápril 4-kén stb. Jasoviczky Károly.“ Álljanak itt e nemes lélekről tanúskodó sorok, hadd lássa a nagy közönség, hogy a fiúi kegyelet még ily legszentebb alkalmakkor is meghozza áldozatát a közös anyának , a szűkölködő honnak. Ez is egy szép adat az Ínség krónikájához. 3) Kis Kőrösről „S. J. a Pesti Napló egy előfizetője, aláírással 35 ftot és egy 14 ezüst forint értékű sorsjegyet eladás végett. E sorsjegy már kihúzatott, de azért a sorsjáték szabályai szerint 14 conv. ezüst forint értékű. 4) Szathmárról özv. Böszörményi Józsefné asszonyság 4 ftot a tisza-szőllősi ínségesek részére. E három utóbbi adakozást a pesti kenyérosztó bizottmánynak adtuk át, hálás köszönetünk nyilvántása mellett a t. ez. adakozók irányában. A szerkesztőségünknél eddigelé a föntebbi czélra egybegyűlt és átszolgáltatott pénzek öszszege 37,467 ft 41 kr, 34 db és kb. és 1 darab 20 frankos arany, 1 font sterling, 5 db ezüst tallér, 1 darab ezüst forintos, és 6 darab ezüst huszas. — Hildegarde főherczegasszony temetése Bécsben f. hó 5-kén d. u. 4 órakor ment végbe. E gyászünnepélyhez a helyőrség részéről kivonultak volt a braunschweigi herczeg nevű vasas ezred egy osztálya s egy szakasza, a Frank lovag gyalogezred egy százada, továbbá a koronaörökös Rudolf főherczeg, észtei Ferencz Ferdinánd főherczeg és Ernő főherczeg gyalogezredek harmadik zászlóaljai, végre a gróf Jelachich ezred egy zászlóalja. Az összes csapatok díszben tábori jelvényekkel jelentek meg. A magas halott szive 3 órakor egy testőrök, udvari futárok s szolgák által kisért 6 fogatú díszkocsin, mely előtt valamennyi plébánia küldöttségei lépdeltek, a fényesen kivilágított Sz.István templomba vitetett s a fő oltár alatt eltemettetett. Felségeik a császár és császárné, a főherczeg és főherczegnők 30 órakor gyász diszhintókon a Mihály téren át a kapuczinus templomba mentek, a zárda utczában, hol egy kapuzat volt felállítva, ott leszálltak és a feketén feldíszített folyosón keresztül a virágokkal ékesített étterembe léptek, ahol is a gyászmenet megérkezését bevárták. 4 órakor az összes templomok harangjai a temetés kezdetét jelzék. A gyászmenet következő renddel haladt: Elöl ment egy szakasz lovasság, melyet 2 lovas udvari herold követett díszruhában ; ezek után az udvari szertartás-mester lépdelt, továbbá 1 század vértes a zászlóval, három hatfogatos perek által vont diszhintó, mindenik mellett 6 szolgával, aztán 2 herold lóháton. Most következett a nyolcz szürke által vont diszgyászkocsi. A koporsót fehér kamélia koszorú diszné, mellette a testőrség 12 tisztje, 12 apród fáklyákkal, 12 udvari drabant, 12 udvari szolga fáklyákkal és 12 katona haladt a Rudolf koronaherczeg nevét viselő ezredből. Közvetlenül a kocsi után Lipót bajor herczeg következett, körülvéve a tábornokok, törzs- és főtisztek által. Ezután a főherczegi ház és a legfelsőbb császári család szolgaszemélyzete ment díszruhában, végre egy század gyalogság és vértes, zászlóval. A menetet nagy tömeg kiséri. A vonat a József téren át, az augustinusok utczáján, a Lobkowitz téren, s a zárda utczán át a liszt vásártérre ment, s a capucinus templom nagy kapuja előtt állapodott meg, hol a koporsó 24 capucinus szerzetes által a templom belsejébe vitetett, s ott a készen álló ezüst csipkékkel díszített fekete bársony ravatalra helyeztetett. A ravatal körül nagy ezüst gyertyatartókban 250 viaszfáklya égett. A főoltár előtt jobbra volt egy fekete bársony ima zsámoly, s 2 fekete trónszék Ő Felségeik, valamint székek az udvar tagjai számára. Már a gyászmenet megérkezte előtt megjelentek a templomban: az egész udvarképes nemesség, a miniszter, állam tanácsos, pohárnok urak, valamint az idegen udvarok. A koporsó megérkezésekor a Felségeik az udvar tagjai kíséretében a defectoriumból a templomba menek, és ott elfoglalták a számukra fenntartott helyeket. A holttestet dr. Kutschker püspök ünnepélyesen beszentelvén, a koporsót a kapucinus barátok újra felemelték és Ő Feségeik, valamint az udvar többi tagjai kíséretében a sírboltba vitték le. Ott a koporsó ismét egy széles ravatalra állíttatott fel és másodszor is beszenteltetett. A koporsó kulcsai átnyujtásával befejeztetek a holttest ünnepélyes végtisztessége, mire ő Felségeik az udvar többi tagjaival a várpalotába kocsiztak vissza. Császár és Császárné Ő Felségeik és a császári család összes tagjai 6 órakor Badenbe mentek, hogy Albrecht fölegnek s Mária Therezia s Mathilde főüőnöknek, kik a temetésen nem voltak jelen, részvét látogatást tegyenek. * A „Sony“ biztos forrásból értesül, hogy Kuza fejedelem kijelentette, mikép a moldvaoláhországi országgyűlés által a magyarországi, különösen bánsági szűkölködők javára megajánlott 6000 aranyat legközelebb a bukaresti cs. k. főügynökségnek fogja átküldeni oly megkereséssel, hogy a magas kormány ezen összeget saját belátása szerint, s a Bánságban létező különböző nemzetiségekre tekintet nélkül osztassa ki az ottani szűkölködők között. ♦AMaszák Hugó szerkesztette „Magyar Képzőművész“ első száma megjelent. Változatos tartalmát e czikkek képezik : „Rembrandt van Ryn Pál.“ (Képpel); „Ezer éve. (Költemény) Balogh Zoltántól. „Giotto.“ (Jellemzés) Őrfleti szemle a nemzeti színházi drámai eladások felett. Martins 28-án : „A gálya rab,“ harmadszor. . . „ . Martins 30-án : „Az arézátlanok. Augier színműve. A franczia drámai irodalom egyik túlságból a másikba esett. A Hugo és Dumasféle darabokban nagyon is sok volt a cselekvény, az újabbakban többnyire nagyon is kevés. Csaknem a darab közepéig csupa dialogok, anélkül, hogy csak egy drámai jelenetre bukkannánk. Mit mondana a hallgató, ha az opera fele csupa nyitány volna ? — Azonkívül az a végtelen száraz prózaiság, minden emelkedettség, minden költészet nélkül, jó az a könnyűség, melylyel a szerzők a legerkölcstelenebb dolgok felett is csak úgy elsiklanak, mintha az mind a legjobb renden volna! — Némelyek azt mondják hogy ezen darabok a valódi életet ábrázolják s jellemeik élethűek. Az életből nagyon sokat lehet felmarkolni, ami nem költői, nem drámai , s ez a baj ! Azonkívül az élethűség is többnyire kérdés alá jöhet, így például e darabban az Ágnes kisasszony nagy szerelme oly képtelenség, melyet magyarázni sem kell. Ez az Ágnes szereti Sergint , kiről az egész világ tudja, hogy egy delnővel viszonya van. Ezt csak Ágnesnek nem szabad tudni, pedig ez az Ágnes társaságokba jár, barátnéja Sergin kedvesének ; de azért soha nem jut eszébe kedveséről beszélgetni és tudakozódni, így van ez az élet? Azonkívül ez a kisasszony nem is látszik igen zárkózottnak, mert mindjárt azon kezdi hogy bátyjának bevallja szerelmét. Oh keds Augier úr! Julia még zárkózottabb szivti erete, de mihelyt Rómeóba szeret, azon kezdi,gy mindjárt elküldi a dajkát, hogy tudakodjék utána; s azt mondja: ha házas, soha m megyek férjhez! — A kíváncsiság és leány ;a napon születnek ; s legkiváncsiabb, ha szelmes. S ez az Ágnes kisasszony nagy szerele is gyanús. Megtudja Serginnek viszonyát, s égis szereti, de kész a semmirekellő Vernouilshez is nőül menni, mert a papa úgy akarja, ily tedd ide tedd oda engedelmes leánykák ban igen hasznos áruczikkek lehetnek a kulcz lelkű papákra nézve, de drámában nagyon haszontalan és értéktelen lomok. S minő emir az Ágnes kisasszony papája, az a Charrier ? — Csalt és lopott, hogy meggazdagodjék, most tanácsolja fiának, hogy tartson ágyast; .., magához hasonló semmirekellővel pedig sm akar kezet szoritni, de mihelyt megtudja, egy laptulajdonos lett, nemcsak kezet szorit, s hizeleg is neki; sőt később leányát is hozzákarja adni. Hát ezen papának fia, az Ágnes atyja, ki itt az erényt és becsületet akarja épviselni ? Megtudja, hogy húga Sergint szerzi, de Sergin nem akarja húgát elvenni, mert jó marquisnével viszonya van. Mit tesz ez a ecsületes fiú, csupa testvéri szeretetből ? — Elmegy a marquisnöhöz, hogy elüsse Sergin kezé 51, hogy Sergin igy elesvén a marquisnötől, elegye húgát. Mily testvéri áldozat! S mint kezd füvéhez ? Egy csomó gorombaságot mond a marquisnönek, s a finom marquisnö viszonozzazokat. Hát az a másik becsületes ember e dalibban, az a Sergin aki nem akar meggyőzőése ellen írni , hanem a más nejét elcsábítani, elég lelkiismertlen, s elég lelkiismeretlen énőt még azután is Itatni, miután megszűnt szeretni. Hát ez a marcisnő, ez a bukott nő, ki ott berzenkedik, s ely szemérmetlen egy fényes társaság előtt és semmirekellő laptulajdonossal szembeszáll, hogy megszégyenítse, a helyett, hogy magát zégyenlené! Hát ennek férje, a marquis, kütteje megcsalt, elhagyott, s most a nagylelkűt itsza; a journalistát kihivja, a marquisnőt kard csípi — és szent a békesség! . . . A többi semélyzet még hitványabb emberekből áll. Előrét mondani, hogy e darab egy, a társadalom csinált virágainak szemétjéből fűzött koszol- Már most a kinek józan esze s egészségeszive van, ki iránt legyen benne részvéttel ? kiik kívánjon szerencsét, boldogulást ? — Nem »vethetünk rajtok, mert gyöngeségek helett töbnyire bűneik vannak; nem sajnálkozhatunk, mert sehogy sem bűnhődnek, sőt némelyet érdemetlenül jutalmaztatnak is. Azért is hagy az egész darab hidegen, s ami kis hatást tesz a jó és sima előadásnak köszönhető. De na majd azt fogja valaki mondani: azért haragsunk e darabra, mert a journalistákat sérti. Hamlettel tartunk : Vakaródzék, akinek leje nem egészséges! —Egyébiránt a journalistának nálunk egészen másféle kinövései vanna; az ezen darabban előforduló gyönyörű művirágokban senkire sem ismerünk, és senki sem ismerhet magára; azért is ez nálunk igen ártatlan szer: a mi arczátlanainkat sem megem gyógyítja, sem meg nem öli. A'il 1-én: „A nagyanya.“ Franczia drámai felvonásban, először. — Massignac herczest, ki XV-dik Lajos udvaránál dorbézolt és kergett, ezen király halála után haza küldik fallá. Ez a herczeg most sentimentalis lesz, s boldog házi életet akar élni; de neje, az elhagyott Ariadne, csak nem rég belebolondult Gaston lovagba, ki életét mentette meg, midőn a ló elragadta. Azonban e lovagló dámának van egy Blanka nevű eladó leánya, kit a klastromban nevelnek. De, mint igen sok franczia darabban meg szokott történni, Blanka a rácsozat mellől beleszeret egy ifjúba, és íme, az ifjú nem más, mint Gaston ! Tehát az anya és leánya vágytársak. A mama aztán nagylelkűen lemond , Jeke, miután megtudja, hogy Gaston úr csak leánya kedvéért forgatódott körülte. Ezen drámai összeütközés tehát szerencsésen el lenne hárítva, s a csomó meg lenne oldva, ha a herczegnek nem volna az első házasságból egy másik, Jeanne nevű leánya is, s ennek nem volna egy utálatos Irén boszorkány nagyanyja. Ugyanis a király megengedte, hogy a herczeg czímét és nevét egyik leánya örökölje, oly feltétellel, hogy Gistonhoz menjen nőül, kinek van elég pénze, hogy a papa adósságait kifizesse, s a család fényét helyreállítsa. E nagy kitüntetéssel természetesen az első szülöttett, Jeanne-t tisztelik meg, de miután megtudják, hogy Jeanne nem szereti Gastont, hanem Gaston és Blanka kölcsönösen szereik egymást, Blanka lesz a fiusított herczegi örökös. Tehát a drámai öszszeütközése részben is szerencsésen el volna hárítva; de a nagymama nem szereti Blankát, hanem Jeannet szereti, s bosszúságában szélhürdést kap, de Montbazon, a háznak rokona, egy diletáns orvos, rögtön biztosít, hogy ne féljünk, mert nem hal meg, hanem csupán tehetetlen lesz magával. Erről meg is győződünk mindjárt a következő felvonásban. — Ott ül egy nagy karszékben, nem használhatja sem kezét, sem lábát, hanem annál inkább használhatja nyelvét. — Azonban mi történik ? Blankába valami ismeretlen kéz folyvást töltögeti a mérget, de szerencsére Montbazon ugyanannyi adag ellenmérget tölt belé. Ez így tart két felvonáson keresztül. A szerző a legnagyobb gondot arra fordítja, hogy gyankodjunk Blanka anyjára, Germainere, Brassonra, mindenkire, csak a valódi tettesre ne is gondoljunk. Ím, végre a 4-dik felvonás végén kisül, hogy egy titkos ajtón a szélhüdött nagymama besétál Blanka szobájába, s ő töltögeti italába a mérget. Lám, ez az égetni való csak azért játszta a szélhűdés comoediáját, hogy unokáját gyanú nélkül mérgezhesse meg, mert azt különben nem tehette volna (?), de rajta vesztett, mert kívülünk Jeanne is látta a szörnyű tettet. Itt kezdődik aztán Jeanne lelki harcza. Feladja a kedves nagymamát, azt nem teheti. Végre is azt hiszi, legokosabban tesz, ha maga iszsza meg a mérget. Meg is iszsza. A nagymama erre ijedtében felugrik a székből, minden fel van fedve, s még csak Jeanne életéért remegünk; de hiszen ott van mellette Montbazon, hamar beletölti az ellenmérget, s ő mentve van; a nagymama pedig most igazán szörnyet hal, és — biztosítjuk az olvasót — megsíratlanul. Ebből láthatni, hogy ez igen furcsa história, s hogy szerző nem a lelki, hanem a testi szenvedésekkel akar hatni, ami felett már több ízben eltörtük a palctát. Valóban, nagy lehet az aszály a franczia drámai irodalomban, hogy M. Sz. L. úr (nem ismerjük!) ily darabot kényszerült lefordítani, s az igazgatóság nagy szűkében lehetett az újdonságoknak, midőn előadásra elfogadta — egyedül a színpadi hatás kedvéért, melyet e darabtól nem lehet megtagadni. Művészi becse nincs, de vannak hatásos jelenetei, s van ügyes szerkezete, mely a néző kíváncsiságát mind végig feszültségben tartja. Ezen ki lai Somától. „A rómaiak Balaton parti utjai. (Régészeti közlemény) Henselmann Imrétől. „Az arezmás’ mint szobormű a görögök és rómaiak korában.“ Keleti Gusztávtól. — „A fesztészeti vonaltávlat.“ (Ez állandó rovatot Barabás fogja folytatni.) „Régi egyházi festészetünk érdekében déli Vasmegyébe tett kirándulás.“— I. töl. „Mi az a festészi iskola?“ „Missa bajor király mint művészpajtás.“ „A magyarországi műegylet.“ „Külföldi levelek.“ (Érdekes művészeti közlemény Spanyolországból Sevillából, jeles festőnk Kovács Mihálytól.) „Hazai művészeti mozgalmak.“ „A magyarországi műegylet sorsolása.“ „A magyar képzőművészeti társulat sorsolási nyerőszámai.“ „Művészeti kisharang.“ „Közelebbről meghalt művészek.“ — Magából e hosszú és érdekes tartalmi sorozatból látható, hogy a szerkesztő mindent megtesz, hogy lapja mint tanulságos szakközlöny helyét jó betöltse, s irodalmunkban e tekintetben hiányt pótoljon. S valóban, e törekvésnek az első számban dicséretesen megfelelt, s concentrálá a művészi erőket, úgy hiszszük, e számról a többire is következtethetünk, és igy bátran ajánlhatjuk e szaklapot az érdeklettek figyelmébe. * Hubói Nubay József, cs. kir. udv. tanácsos, és a főméltóságú hétszemélyes tábla közbirája, f. hó 6-án, élete 74-ik évében, hosszas betegség után, végelgyengülés következtében jobb létre költözött. A boldogultat, mint a Hubay-család fejét, számos rokonai, azonkívül tisztelői gyászolják. A hétszemélyes táblának legidősb tagja, s a magyar bírói kar egyik dísze volt. Hivatali állásában osztatlan tiszteletben, becsülésben részesült; egyházának támoszlopa, s derék, gondos családfő vala. Hűlt tetemei pr. 8-án d. u. 5 órakor fognak a helv. hitvallásnak szertartásai szerint, ujvilág-utczai 22. sz. saját házából az egyház sírboltjába eltakarittatni. Béke lengjen felette! * Vasárnap délután a zenede növendékei elöljáróik, b. Prónay Gábor és Mátray Gábor urak tiszteletére szini előadást rendeztek hangversenynyel összekötve, melyben az intézet eme lelkes vezetői iránt növendéki kegyeletüket a legőszintébben igyekeztek kifejezni. * Báró Berger táborszernagy, egykor az aradi vár parancsnoka, f. hó 2-kán Sopronyban, 97 éves korában meghalt. * Magyarországon (Erdélyt, Horvát-, Tót- és Dalmátországot ide nem értve) van a legújabb összeírások szerint összesen 147 gőzmalom, 70 műmalom, 9173 patakmalom, 7966 száraz malom, 475 szélmalom, s 4301 hajónálló folyami malom, összesen tehát 22,132 mindenféle malom, 30,106 pár őrlő kővel. * Werther Frigyes, a budai ismert nagy gyárudvar (gőzmalom, szeszgyár stb.) tulajdonosa, tegnap megszüntette fizetéseit. A budapesti nagyobb kereskedők ez esetnél majd mind érdekelve vannak. A tartozások szerint félmillióra rúg, de a vagyon is nagy. Mint lapunkban említve volt, közelebbről Eugenia császárné számára magyar ruhát küldtek Pestről. E ruhadarabok egy violaszinos ezüsttel gazdagon hímzett ruha, egy nagy ezüst gombos dolmány és egy magyar kalap. * Mint a „F. F.“ írja, Kassán a „Fehér hajóhoz“ czímzett vendéglőben egy jesuita növendék megmérgezte magát. Temetésekor apja a legnyugodtabban árulta zabját a piaczon. .Smuai színház. April 8-ra van kitűzve: „A csacska nők.“ Vígjáték 3 felv. — Távirati tudósitás a bécsi börzéről apr. 7-kéről: 5°/0 metalliques Nemzeti kölcsön . 1860-ki sorsjegyei Bankrészvény . . Hitelintézet . . . Ezüst.................... Londoni váltók . . Arany .... 73.20. 80.95. 95.95. 772.1. 187.70. 115.25. 115.75. 5.54. KÜ LF Ö L 10. Az angol két könyv dánügyi okmányai. Folyó ápril havi 1-én közzététettek az angol kékkönyv ötödik közleményében a dán ügyre vonatkozó okmányok, számszerint 370, melyek f. é. jan. 23-tól wrt. 26 ig terjednek. Ezen okmányorozatból megemlítjük az érdekesebbeket. Az első okmán, jan. 23 ki kelettel, az angol külügyértől számazik : Russel ad a berlini, bécsi és koppenhágai udvarok ebe terjesztő conferentiára vonatkozó javaslatát. „Ő [Felsége kormánya — úgymond — javasolja a három hatalmasságnak, hatalmazzák fel képviselőiket, hogy a nemnémet hatalmasságok s a német szövetséggyűlés felhatalmazottaival Londonban tartandó értekezletre egyesüljenek, oly czélból, hogy Európa éjszaki részén a béke helyreállíttassék. Ő Felsége kormányának nézete szerint ily értekezlet folytathatja ülésezéseit, anélkül, hogy az ellenségeskedések szünetet vennének ; javasolja tehát ő Felsége kormánya, hogy az értekezlet összeülésének feltételéül fegyverszünet ne tűzessék ki. Ha az ellenségeskedésbe bonyolódott hatalmasságok ebbe beleegyeznek, ő Felsége kormánya Francziaország, Oroszország és Svédország kormányait, valamint a német szövetséggyűlést is felszólítja, hogy az érintett értekezletbe meghatalmazottakat küldjenek.“ Hosszas halogatás után márt. 17-kén jelenti Qua a de dán külügyér Paget angol követnek, hogy Dánia az 1851—1852 -i rendezkedések alapján a conferentiát elfogadja, s írja: „Midőn a királyi kormány az értekezleti javaslatot elfogadja, mely a dán-német viszálynak kiegyenlítését czélozza, helyesnek látja kijelölni azon kalapot, mely nélkül, nézetünk szerint, a conferentia czélhoz nem vezethet. Midőn a királyi kormány az értekezletet elfogadja, azon feltevésből indul ki, hogy kétségbevonhatlanul az 1851—1852-ki alkudozások fogják képezni az alkudozások alapját, s reméli, hogy midőn csatlakozását ezen feltételtől teszi függővé, nézetei nem fognak ellenvetésre találni. Mert előbb a német szövetsége utóbb a két nagyhatalmasság közös cselekvésük alapját ama szerződésekből hozták le. A semleges hatalmasságok nézete szerint azon korábbi megállapodási pont, mely köztünk s a német szövetség közt előbb kitüzetett, a legtermészetesebbnek látszik a következő alkudozásokra nézve is. Örömömre szolgál tehát közölhetnem, hogy Sir A. Paget okot adott alaposan remélnem, hogy kormánya teljesen hajlandó lesz elismerni, hogy az általuk jelzett alap a legalkalmasabb. Reánk s az értekezletek sikerére nézve feltétlenül szükséges, hogy minden olynemű kiegyezkedési terv előre mellőztessék, mely a német szövetséggyűlésnek nem szövetségi területre való közvetőleges vagy közvetlen befolyásának színét viselhetné. Olvassa fel ön (Bille,londoni dán követ) Russelnek e jegyzéket, hagyjon másolatot róla, s mondja meg, hogy reméljük, miszerint az angol kormány nem fogja elmulasztani hathatós támogatásában részesítni azon alkudozásokat, melyek hatalmas kezdeménye nélkül nem jöttek volna létre.“ Martius 21-től írja Russel Paget jegyzékeire, melyek a Koppenhágában folyt alkudozások menetét ismertetik. „Sir! Vettem,és a királynő elébe terjesztettem a fegyverszünetre és conferentia kérdésére vonatkozó érdekes sürgönyöket. A fegyverszüneti kérdést nincs szükség fejtegetnem. A javaslatot Ausztria és Poroszország tévé, s ő flye kormánya — minthogy Dánia javára szolgál, s a vérontást megszünteti — támogatá. Monrad és Quaade urak jól tudják, hogy ő Flye kormánya a német nagyhatalmasságoknak és Dániának conferentiai javaslatot tett, mely határozott alap nélkül Európa éjszaki részén a béke helyreállítását czélozza. Ausztria és Poroszország ily alakban elfogadták a javaslatot. Daulus auová 1 Ovi. 02 Uliii alapján akarja a conferentiát. Ausztria és Poroszország ezen alapot nem akarják elfogadni, s valószínűleg egyet sem olyat, mely a conferentia szabad tanácskozását még csak látszólag is korlátozná. Azonban maga Monrad úr azt mondja, hogy midőn az 1851—1852. alapot kívánja ennek elfogadása, más kiegyezkedést nem zár ki, ha t. i. ezen alapon nem lehetne kiegyezkedésre jutni. E javaslat, mely a méltányosságnak megfelel és gyakorlati, s a dologi különbséget csak alakivá teszi. Ausztria és Poroszország, midőn alapot nem tűznek ki, nem tagadhatják meg, hogy a conferentia az 1851—52-ki alkudozásokat fejtegessék , és Dánia sem fog másfelől vonakodni, midőn előterjesztett alapján áll, más kiegyezkedés megvitatásától, ha az érintett alaponi kiegyezkedés valósíthatlannak bizonyulna be. A „personális unió“ kifejezés, úgy látszik, csak azért van beleszőve, hogy újabb nehézségeket és nagyobb ellenségeskedést keltsen. Dánia nem tagadhatja, hogy az 1852-ks szerződésnek Holstein és Lauenburgra vonatkozó része őt kötelezi, s azért el lehet mondani, hogy Dániát, Holsteint és Lauenburgot a személyes m imár kapcsolatban tartja. Azonban jobb lesz ezen akadékos kifejezését egészen mellőzni. Ő felsége kormánya tehát Francziaországnak, Oroszországnak és Svédországnak, valamint a német szövetségnek, a béke helyreállítása végett conferentiát javasolt, egyszersmind megjegyzi, hogy Dánia a conferentiábani részvételét azon feltételhez kötötte, hogy az alkudozások alapját az 1851— 52-iki szerződések képezzék. Russel:“ Még mielőtt Bille,dán követ, átnyújtotta volna Quaade fentebb közölt sürgönyét Russelnek, igy itt az angol külügyér a koppenhágai követnek, mart. 21-ki kelettel: „Vettem ma reggel önnek 18-ki sürgönyét. Celge kormánya örül azon, hogy a dán kormány elfogadta a conferentiai javaslatot, és nem ragaszkodik feltétlenül ahhoz, hogy az 1851— 52-ki alkudozások származatait Ausztria és Poroszország alapul elismerjék. A dolgok ily állásában rögtön elküldöm a franczia, orosz és svéd kormányokhoz a conferentiára meghívást, mit csak a dán válasz megérkeztéig halasztók. Ha a conferentia létrejön, akkor az 1851—52-ki rendezkedéseket, s azoknak a jelen viszonyokhoz állását részletesebben meg lehet vitatni.“ Poroszország állására nézve jellemző Buchanannak mart. 19-én kelt következő jegyzéke •’ „Ma reggel ismét értekeztem Bismark úrral, ő Fiye kormányának azon javaslatát illetőleg, hogy a conferentián az 1851—52-ki, rendezkedések vétessenek kiinduló pontot. Ő excja azon megjegyzéssel kezdi az értekezletet, hogy a király ő Flee és kormányának nézete szerint lehetetlen részt vennie Poroszországnak oly conferentián, mely az 1851—52-ki alapon létesül, s hogy az osztrák kormány, melyet távirati uton értesítettek, hasonló nézeten van. Azt monda, hogy Dánia 12 évig vonakodott eleget tenni 1851—52-ki kötelezettségeinek, azon szin alatt, hogy nem lehetséges, s most, midőn ő Fige kormánya kiegyezkedési conferentiát javasol, s azt Ausztria és Poroszország elfogadja, Dánnia épen azt tűzi ki alapul, mit 12 évig lehetetlennek állított. Én erre azt válaszolom, hogy Dánia javaslata mindemellett is logikai következménye azon nyilatkozatnak, melyet Ausztria és Poroszország január 31-én tevének,akkor,midőn Schleswigbe benyomultak. Akkor azt álliták, hogy az 1851 —52-ki szerződéseknek akarnak érvényt szerezni, azért nyomulnak be Schleswigbe, s minthogy Dánia érzi, miszerint nyomásoknak ellent nem álhat, most késznek nyilatkozik részt venni ama rendezkedés alapján megindulandó kiegyenlítési coferentiában. Bismark úr azt jegyzi meg, miszerint Dániának be kellene látnia, hogy az 1851 —52-ki szerződések a háború által megsemmisíttettek, s nem várhatja azt, hogy 1864-ben ugyanazon békefeltételeket nyerje meg, mint az 1848-as háború alkalmával. Én erre azt felelem, hogy nem feladatom egy vagy más határozott békefeltételről értekeznem.“ A szerződések és a közjog. E czím alatt a „France“ legújabb száma egy czikket közöl, mely a javaslott, s nagy részben el is fogadott európai conferentia előnapjain különös érdekkel bir azon összeköttetésnél fogva, mely a „France“ vezetői, s a franczia politika főbb kezelői közt fennállónak gyanittatik. „Minő a császárság külpolitikájának általános jelleme? — Így kezdi a „France.“ —Szigorúan gyakoroltatott-e ezen politika a dán-német viszályban ? Íme az, mit vizsgálni akarunk. „A második császárság külpolitikája szabadelvű, anélkül, hogy forradalmi lenne, e inservaló anélkül, hogy retrograd legyen. így látjuk mi ezen uralmat a diplomatiai nagy eseményekben, aol magát a népek legitim érdekei iránti tisztelet, s a szerződésekkel szembeni mérséklet által jellemző, melyek pedig szomorú emlékként sulyosodának reá. így találjuk azt a herczegségek komoly és nehéz kérdésében, mely, felébresztve a fajok antagonismusát, s a politikai befolyások kvalitását, azzal végződik, hogy az európai súlyegyént komolyan érintse. „A császár az európai rend három nevezetes kérdésével találta magát elfoglalva : Kelet, Olaszország és Lengyelországgal. Dánia lett a negyedik. „Ezen határozott és emlékezetes körülmények közt ugyanazon elveknek hódolt, ugyanazon magatartást követé. Soha se volt ő az, ki a szerződéseket levonta, még akkor sem, ha azokat nem szereté. Egy különös felforgatás, s az emberi dolgoknak igaz fordulata által ugyanazok, kiknek érdekök kívánta a szerződések fenntartását, azokat megingaták, s ekként előidézték a helyzetet, melyet mi óhajthatánk, de loyalitásunk nem engedő előidézni. „1854 ben Miklós czár, midőn Mentschikov herczeg által büszke intéseit Konstantinápolyba viteté, Francziaországot és Angliát a Bosphorus mellé hívta, s ekként az általa félreismert szerződéseket az ágyuk revisiójára bizta. Miklós czár Sebastopol esése előtt, minden lehetőségének csalódásában halt meg, de túlozván uralkodását azt compromittálta, s utódja uralkodásának első napjait a párisi szerződés aláírásával tisztelé meg.