Pesti Napló, 1865. április (16. évfolyam, 4087–4511. szám)

1865-04-22 / 4504. szám

02 - 4504 Szerkesztési iroda: F­erencziek tere 7. száza. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Szombat, ápril 22. 1865. 16. évi folyam Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­tézendők.PESTI NAPLC Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : ▼agy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. Bécsi dolgok.­ ­ A prágai „Politik“ szintén szól azon vitá­ról, mely a „Botschater“ és „Pesti Napló“ kö­zött folyt. A „Politik“ czikke a „Botschafter“ ellen van intézve, s óvást tesz különösen a bé­csi lap által pengetett „birodalmi eszme“ értel­mezése ellen. Egy idő óta — mond a „Politik“ — Bécsben szokássá lett a magyar ügyben folyó minden vitát egy „ceterum censeo“-val fejezni be, s az­alatt nem érteni egyebet, mint Magyarország feltétlen meghódolását a februári alkotmány ha­tározott követeléseinek. Az államminiszter utóbbi időben tartott beszéde hivatalos megszentesí­­tést adott ezen követelődzésnek. A félhivatalos közlönyök kenyere volt ezt bővebben kifejteni, rá történelmi párhuzamokat állítni fel stb. A „Botschafter“ is azt variálta két számában, és oly modorban, hogy Deák kényszerűvé látta magát a lap argumentátiói ellen kilépni, s azo­kat magyar szempontból visszautasítani. „Valameddig — folytatja a „Politik“ — a fél­hivatalos lapok megtarták azon állást, hogy csak saját maguk nézetét és szándékát fejezzék ki, magukra hagyhatták őket elszigetelt harczaik­­ban. De a „Botschafter“ tovább megy most, s a Lajthán inneni népeket a magya­rok elleni harczban bajtársainak bélyegezi, mintegy oly szint akarván adni a dolognak, mintha az ő nevekben és érdekekben beszélne. Ezt a solidaritást mi a leg­­határzottabban visszautasítjuk. „Teszszük ezt annyival inkább, mivel a „Bot­schafter“ czikkeiben a történet hallatlanul meg­­hamisíttatik, mivel azokban öntudattal vagy ön­­tudatlanul az a czél rejlik, hogy Ausztria népei egymás ellen ingereltessenek, s különösen, mi­vel azok a Lajthán inneni népekre egy úgy­nevezett „birodalmi eszme“ képvi­selését ootrogálják, melytől ezek egy­­átalában el­fordulnak. Végre teszszük ezt azon veszélyes következmények miatt, melyek a „Botsch­“ okoskodásaiból magukra ezen né­pekre nézve folynak. „A miniszteri lap leplezetlenül kimondja a magyaroknak, hogy ők autonómiájuk védelmé­ben a bécsi kormányhatalom ellen nemcsak hogy századokon át a rövidebbet húzták és pá­tensek által kormányoztattak, hanem jövőre is a rövidebbet fogják húzni és pátensek által kor­­mányoztatni, ha az elkülönző vágyakkal fel nem hagynak. „Ezen állításának alapjául a „birodalmi esz­me“ hatalmát veszi, melynek ama hatást tulaj­donítja, s mi a magyaroknak nem jut eszébe, midőn azt vélik, hogy csak az absolutismus el­len küzdenek. A „B.“ ezt a hatalmat nemcsak physicai, hanom szellemi tekintetben is az erő­sebbiknek tartja. Sőt annyira túl megy a hatá­ron, hogy az absolutismust dicsőíti, „melyre az osztrák politikának kiváló vonzatása volt,“ s mely Ausztria egységének úttörője volt. „Azon számos és hatalmas alkotmányos har­­czok emlékezetét, melyeket a magyarok szen­­vedési történetekbe szoktak sorozni, akkor idézi fel a „B.“, midőn ismét egy alkotmányos meg­­hasonlás forog fenn, s midőn oly szint akarnak adni a dolognak, mintha a kiegyenlítésen dol­goznának, s egyszersmind azon jótéteményeket gondolja el, melyeket ezen harczokban az abso­lutismus a birodalmi eszmének tett. Ezt mi a történelem goromba meghamisításának, s másfe­lől a legroszabb eszköznek tartjuk arra, hogy a miniszteriálisok a magyarokat azon útra térít­sék, melyet magukénak, s a birodalom javára sőt fennállására nézve szükségesnek vélnek. „A „Botschafter“ a birodalmi eszmét oly ha­talmasnak mondja, hogy nyilatkozása és kifej­tése következtében, a szerződésileg s a nép és korona által együtt hozott törvények fel­­fü­ggeszthetők sőt megsemmisíthetők, s a nép pátensek által kormányozható. De mely idő az, midőn Magyarországon az alkotmány felfüg­gesztése történt ? Talán — a birodalmi esz­me daczára is — Ausztria hatalmának és di­csőségének korszakai? Oly idők azok, melyek rázkódásokkal, szerencsétlenségekkel , veszé­lyekkel teljesek, úgy, hogy maga a korona mindannyiszor teljes mértékben helyreállítá azt, a­minek rövidlátású tanácsosai megsemmisítését javasolták. Ha tehát ily időkben mu­tatkozik a „birodalmi eszme“ az ő teljes világjában, akkor valóban szomorú alapja az államnak, mivel állam rázkódásoknak szolgált ki­indulásul és táplálójául.“ A „Botschafter“ azonban nem teszi párhu­zamba a mostani alkotmányos meghasonlást a korábbiakkal. Hanem most a nem-magyar tartományok és népek, s a „birodal­mi eszme“ érdekében kívánja a magya­roktól, hogy lemondjanak elkülönző vágyaikról. De ki adta a miniszteri lapoknak a felhatalma­zást, h­o­gy a n­em m­agy­ar népek nevé­ben beszéljenek? Hol van határa a külön érdekekkel való felhagyásnak, melyet a biro­dalmi eszme állítólag megkíván ? A „Politik“ nem hiszi, hogy a birodalom nyu­gati felének alkotmányossága, melyben a nép­­képviseleti testületek szavának oly kevés fon­tosság tulajdoníttatik, nagy kecseg­tetést fog­lalna magában a magyarokra nézve. „De ezt mellőzve is, nem úgy beszélnek-e a miniszteriálisok, mintha a monarchia nem-ma­gyarországi részeiben a birodalmi eszmének csupa jó barátai és szilárd hívei volnának ? A reichsrath képviselői padjain nemcsak a ma­gyarok hiányzanak. A nyugati tartományokban az ellenzés mély és széles körű­, és sok tekintet­ben rokonos azon elkülönző vágyakkal, melyek­nek felhagyását a magyaroktól kívánják. Ha a „Botschafter“ nyugati solidaritásra akar hivat­kozni, figyelmeztetjük, hogy sok oldalról meg fog hazudtoltatni. Legalább a cseh nemzet határo­zottan­ visszautasítja azt, mert soha sem fog a birodalmi eszme mellett oly értelemben nyilat­kozni, mint azt a „Botschafter“ felfogja.“ A „Politik“ figyelmezteti a „Botschafter“. Különfélék. Pest, ápril 21. — Az új „Pressernek Írják Pestről. A had­bírókat értesíték ápr. 19-dikén, hogy a katonai törvényszékek szélesebb körű működésé­nek megszűnte végleg május 1-jére van határoz­va.— Gróf Coronini táborszernagy 17 -én vett búcsút egy napi parancsban. * Asboth Sándor éjszakamerikai osztálytá­bornok és a nyugat floridai csapatok parancs­noka sebei gyógyítása végett kényszerült el­hagyni a harcztért és Új Orleansba menni. Az amerikai lapokban Granger tábornoknak egy levelét lehet olvasni, melyben a távozónak me­leg szavakban mond elismerést az unk­nak tett szolgálataiért. * Schulz berlini phisiognomicus vagy magya­rul mondva olyan mester, ki arczából talán száz­féle arczot is tud csinálni, melyek közül egyik se hasonlít a másikhoz, szombaton a vigadó kis termében fogja mutogatni magát. Azt beszélik Schulz úrról, hogy a Berlinben felállítandó diplomaták akadémiájába már hívták igazgató tanárnak. * Figyelmeztetés: Az Orczi kert a közönség számára a nyári idény alatt estek­ 11 óráig, a téli hónapokban pedig 7 óráig tartatik nyitva. Oda kutyákkal bemenni, a gyepre lépni, vagy az utakról letérni, növényeket és virágokat le­tépni, bokrokat vagy fákat rongálni 2 forintnyi bírság büntetése alatt tilos. A főkapitányi hivatal, *Bárber gőzmalom-tulajdonos kocsija tegnap­előtt délután 1 órakor a király utczában egy 68 éves Budán lakó Marx nevezetű özvegyet elgá­zolt. Tegnap délelőtt egy hajadon, még mielőtt haza érhetett, az üllői után egy figyermeket szült. Gyermek és anya a kórházba vitetett. * Gróf Zichy Ferdinand özvegye, gr. Széche­nyi Zsófia, a dicsőb­b­ Széchenyi István nővére meghalt élete 75 dik évében. Gróf Széchenyi István testvérei közül még csak egy van élet­ben, id. Széchenyi Pál gróf — A debreczeni kereskedelmi s ipar­kamara egy a magyar kir. udv. kanczelláriához intézett felterjesztésében annak kieszközléséért folya­modott, hogy magán­vállalkozóknak a sónak a mármarosi és erdélyi bányákból, tehát első kéz­­beli beszerzése, úgy mint eddig, a sóárulás és szállítás újabb bérbeadása után is engedtessék meg. Egy ez érdemben leérkezett újabb udvari rendelvény tartalma szerint, a nevezett kereske­delmi­­ iparkamara a magy. kir. helytartóta­nács utján értesittetni fog, miszerint a szabadal­mazott osztrák kereskedelmi hitelintézettel Ma­gyarországnak jóval Mármaros és Erdélyből leendő ellátása iránt, az illető pályázati feltéte­lek alapján kötött szerződés a sóvali szabad ke­reskedést épen oly kevéssé gátolja, mint a só­nak Marmaros és Erdélybeli egyenes beszerzé­sét, s habár az utóbbi, tekintettel azon körül­ményre, hogy Marmaros és Erdély lakói kedve­zőbb sóárban részesítvék, visszaélések mellőzése és az ellenőrködés könnyítése végett csak nagy­ban van megengedve, ebben megszorítás nem fekszik, miután a sónak Marmarosból és Erdély-­­ ből kisebb mértékbeni beszerzése, tekintettel az ottani közlekedési eszközök jelenlegi állapotára, valódi sókereskedő érdekében nem lehet. — Kimutatás a budai m k. műegyetemi se­gélyegylet pénztári állapotának f . mart. 1 ig. 1864. évről a budai takarékpénztárban le­téve maradt 950 ft, 186%. tanév elején befize­tett múlt évi hátralék 17 ft 14 kr, 1864. octo­­bertől 1865. mart. 1-ig az egyleti rendes ta­goktól befolyt 120 ft, 1864. octobertöl 1865. mart. 1 ig az egylet pártoló tagjaitól 149 ft 50 ft, 1864. octobertöl 1865. mart- 1 ig még kö­vetkező nemeskeblű­ adakozók gyarapíták egy­letünket : 0 eminentiája, Magyarország herczeg prímása 1­­0 ft, az esztergomi ft káptalan tagjai 3 db ca. aranyat, melynek értéke beváltva 15 ft 90 kr, Magyarhon helytartója gr. Pálffy­ excja 10 ft, műegyetemünk igazgatója ns. Sztoczek József ur 50 ft, T. Arkay mérnök ur Aradról 5 ft, t. Máchik József m. e. tanár ur gyűjtött 10 ft, végre — egy műegyetemi hallgató által Pau­­lison rendezett hangverseny tiszta jövedelme 86 ft 53 kr. Leend tehát egyletünknek 1864. oct. 1865. mart. 1-ig a rendelkezésére álló pénz­­mennyiség összege 1514 ft 7 kr, ez összegből kiadatott : 1864. oct 1865. mart. 1-ig a műegye­temi hallgatók segélyezésére 214 ft, ugyancsak a m. e. hallgatók szertári segélyezésére 14 ft 3 kr, irodai szükségletekre 18 ft 18 kr, az egylet ügyébeni tett rendkivüli kiadások 29 ft 25 kr, kiadott összeg 275 forint 46 kr, a főösszegből a kiadást levonva, marad pénztári állomány 1238 forint 61 krajczár. Ezen 1238 forint 61 krból a budai takarékpénztárba kamatozás végett letétetett 1100 ft, mely segélyegyle­tünk alaptőkéjét képezi. Midőn egyletünk fél­évi működése felőli számtétele­nket a t. ez. kö­zönség elébe terjesztjük, egyszersmind hőn kér­jük a t. ez. közönséget, részesítse továbbra is egyletünket kegyes pártfogásában. *) Budavár, april 10. 1865. E­r­i­c­z Ernő m. k. e. i. alelnök. S­z­ő­ll­ő­s­y Gyula m. k. e. i. pénztárnok. — Figyelmeztet­é­s 1 A magy. gazda­­asszonyok egylete által rendezett sorsjáték hú­zása f. évi mart. hó 1-ső napján megtörténvén, felkéretnek a nyerő sorsjegyeknek t. ez. tulaj­donosai, a nyert tárgyakat egyleti elnök Dam­janich János özvegye lakásáról, Papnövelde-ut­­cza 1-ső szám, 1-ső emelet, minél előbb elvitetni, annál is inkább, mert a programm értelmében a három hónapi határidő elteltével (május 31.) a visszamaradt tárgyak az egylet javára esnek. Pest, april 18. 1865.Elnöki megbízásból Sztu­p­a György egyl. jegyző.**) A magyar tudományos Akadémia lég­­tüneti és delejes észlel­éséből Budán. Az időjárás átnézete 1865. évi mártius hóban. Közölve : Dr. Schenzl Guido által. A légsulymérő állása párisi vonalakban 0° fokra leszármaztatva : Közép.............................. = 330T1. Legmagasb 21-én estve . . . = 334*28. Legalacsonyabb 23 án délben . = 324*05. Különbség = 10*23."" A légnyomásban ingadozások számosak vol­tak, miután a higanyoszlop mozgásában hatszo­ros változás fordult elő. Légmérséklet Beaumur szerint. Közép, naponta háromszori ész­lelésből ....................................-4- 1*03. Legnagyobb 15-én délután . = -1- 8*80. Legkisebb 20.­ és 21-én reggel = — 8*80. Az önjegyző hőmérő szerint : Különbség = 17*6. Páranyomat párisi vonalokban: Közép .........................................= 1 87. Legnagyobb 28-án délben . . . ×= 3*01. Legkisebb 21-én estve . . .= 0*88. Különbség = 2*13. Viszonylagos nedvesség százalékokban, közép.........................................................84. A legmagasb fok 100 százalékkal 9 nap folytán éretett el, ugyanis 1-én estve, 2 án­­ délben, 6-án és 10-én estve, 23 án reg., 24., 25-én estve, 28 án reggel és délben, és 29 én délben. A legkisebb érték 54 százalékkal 14-én és 25 én délben észleltetett. Különbség : 46. F e 1 k e­z­e­t: Ezen hónapban 3 derült, 8 nagy részt derült, 7 változékony, 6 igen felhős, és 7 teljesen borult nap fordult elő, a közép fel­hőzet volt 5V3. Szélirány: Ez a különböző éghajlatok közt következőleg oszlott fel É. 6%, ÉK. 3, K. 1, DK. 5%, D. 2, ÉNy. 12V3 napon át, DNy. és Ny. szélirány nem fordult elő. *) Tisztele­ttel kéretnek többi hazai lapok is e sorok közlésére. *­) A hazai lapok kéretnek fentebbi figyelmeztetés közlésére. Pest. april 21.1865. □ Az éjszak-amerikai ügy most a leg­nagyobb európai és világi kérdés. Grant győzedelmét Sheridané követte. Leenek 20 ezerre apadt serege rész­­ben harczképtelen, részben fogoly. A burkesvillei csata alkalmasint befe­jezte azon négy éves küzdelmet, mely I-s. Napóleon hadjárataival versenyzett vérben és fényben. Leenek, a déli államok­ hat vezéré­nek, nincs más választása a fegyver leté­telén kívül. Jefferson Davis és a forradalmi kormány főnökei — hír szerint — Texas felé tar­tanak, hogy Mexicóba meneküljenek. Szóval, vagy vége van már a nagy tragoediának, vagy epilógja figyelmet alig érdemel. A guerilla-csapatok portyázatai, ha meg is kísértetnének, fontossággal nem bírnak. Az éjszaki államok diadala egyszers­mind a szabadságé és haldásé. A kérdés ezen oldalát a „Pesti Napló“ következe­tesen törekedett feltüntetni. Szükségtelen volna megint illustrál­­nunk a már illustráltat. Különben is nagy csoport kérdést me­rített fel az oly dicső, mily gyors catastrof. Az első, mit ások aggálylyal küzdő Eu­ropa tudakolhat, vájjon a befejezett há­ború nem szül-e újat? Vajjon az eddig csak­nem katonaság nélküli köztársaság rop­pant armadiája nem tesz-e szükségessé új foglalkozást? Vájjon Lincoln, hogy á sok fegyverhez szokott kézzől meneküljön, nem tűzi-e a lobogókra a dicsőséget, a hódítást, melynek rendszerint áldozatul szokott esni a politikai szabadság. Ha európai állam lett volna hasonló változás színhelye, ha fegyveres erővel alig bírva, egyszerre egy roppant és ba­bérokkal bontott ármádiát kellene elosz­latnia, a rendetlenségtől félve, hamar ba­rátkoznék meg a dicsőség keresésével, hogy eltávolítsa a belzavar esélyeit. De Éjszak-Amerikában a soldateska uralmától vagy katonai anarchiától ret­tegés senkinek sem juthat eszébe. Grantnak, Sh­eridannak minden embe­re, sőt Leenek is, rögtön kap elég tért munkára, polgári tevékenységre. Tehát az európai hatalmak nyugodtan lehetnek? Ezt még­sem mernék határozottan állítani Anglia nem ment attól a vádtól, hogy hajlott a déli államokhoz, és titkon szí­totta is a polgárháborút. Napóleon pedig, a monro­e-e­­­m­é­l­e­t ellenére, Mexicót elfoglalta, köztársaságból monarchiává alakította, s az uralkodást másra ruházva át, bár ideiglenesen, a fog­laló csapat egy részét az új trón védel­mére ott hagyta. S azzal is nehezül a helyzet, ha Jefferson és a bukott kor­mány Mexicóban találand menedéket. Nem mondjuk, hogy Lincoln úgy fogja követelni Jeffersont Maximilian császártól, mint a római senatus Hannibált Prusiastól; a menedékjog most jobban tiszteltetik, mint az ó-világban. Azonban Seward, a külügyi titkár, a washingtoni polgártársaknak Grant győzedelmei híré­re oly szónoklatot tartott, mely kihívó­nak látszik, az angol kormányt sérti, s Napóleon irányában gúnyos , sőt go­romba. Meglehet, hogy a­mit a győzedelmi mámor közt és nagy tömeg előtt­ beszélt, azt simán fogja kifejezni, ha mint diplo­mata fog a sürgönyiráshoz. Azonban még­sem lehetetlen az össze­­koc­czanás. Nem hiszszük ugyan, hogy az éjszak­amerikai köztársaság Canadát el akarja foglalni. Alkalmasint több hasznot von­hat egy jó kereskedési szerződésből, mint a hódításból. S Anglia, a­mily barátja a békének, előzékeny leend a győzedelmes fél irányában, s titkos óhajtásait, melyek a déli államokhoz vonták, szivességével feledteti. Talán Mexicót sem háborgatandják Lincolnék közvetlenül, de itt egy más baj szerepelhet. Ha Éjszak-Amerika nem is izán háborút Mexikónak, várjon gátolhatja-e, hogy az elbocsátott katonaságból sokan ne men­jenek szerencsét próbálni a mexicói ex­­presidens táborába ? Néhány ezer ily kaland­kereső pedig elég arra, hogy a kútba oly követ dobjon be, melyet aztán nehéz kivonni. TARCZA: A száműzött leánya. Regény. Irta A ■ s*_t «**»­Második kötet. XXXII. Családi események. Valériának igaza volt, hogy e két nap meny­országából van kiszakítva, ő már akkor köze­­lebb állt oda, mint a földhöz. Mulatása Kázméréknál hattyúdala volt. A sok izgalom, előhaladott kora és egy erős meghűlés a jólelkű Valériát ágyba fújtó, s né­hány nap múlva, jámbor életéhez méltón múlt ki. Kázmér és Kamilla igaz szívvel megsiraták, méltó gyászt öltöttek. Záray Gyula sehol sem jön található, hogy a gyászeseményt vele tudathatnák . Angelique el sem jött a végtiszteletet megadni annak, ki neki életében annyit adott. Volt neki más gyásza, Del Porto máig sem tért vissza. Valeria végnapjaiban nem ten­ni intézkedést, a jószágok terhekkel együtt Zárayéknak ma­radtak, Fogaras uram nagy részére mindjárt kezet is tett. De volt, mi a világot igen meglepte, s felvilá­gosításul szolgált azon körülményre, hogy Va­­léria utolsó időkben mesés adósságba verte jó­szágait; életét kétszázezer forintig biztosító Kázmér részére, mit az illető társaság azonnal ki is fizetett. Kamilla az összegből egyszer mindenkorra tizenötezer forintot kért. Kázmér, a­nélkül, hogy kérdené mire, örömmel átadá. Tízezer forintot azonnal útnak indított Páris­ba. Tán ékszerért vagy piperére ? Ő nem oly ré­gen gazdag, hogy már­is hálátlan tudna lenni, Mathilde és Paul testvéreknek, az ő megmen­­tőinek kü­ldő hála és elismerés jeléül, ötezer forintért pedig diszes emléket ten Valeria sír­jához. Kázmért nejének ezen szívnemessége könyök­re indi­á. A váratlan gazdagság nem járt minden ag­godalom nélkül, ezentúl Kázmér csak nem ma­radhat dombai haszonbérlő, pedig innen meg­válni oly nehéz! Domba volt a barátságos szi­get, mely a hajótörés után menhelyt adott; a zaklatott élet fáradalmait itt pihenék ki; sze­relmüket egész boldogságban csak itt élvezék ; itt ismerkedtek meg a valódi munka áldásaival; itt látogatta és bocsátott meg nekik Valeria, s végre házas életök minden szebb és édesb em­lékei ide kötték, aztán innen váljanak meg? — Sokszor sírtak e felett, és voltak pillanatok, mi­dőn azt hitték, könnyebb volna a kétszázezer forinttól, mint e helytől megválni. Báró Ujfalvy ezt sejtette, nem is késett mél­tányos feltételek alatt örök árom­ átengedéssel megkinálni Kázmért, úgy is — mondá — na­gyon kiesik kezemből? Ez volt a meglepetések koronája. Az angyalok mosolyogtak a szép életre, mely Dombán meghonosult, s egy szentnek láthatlan keze osztá áldásos jótéteményeit a vidéken, mióta Kázmér és Kamilla lettek uraivá; nem volt nyomor és szükség többé a nép között; az erény és vallás felvirágzott, mert a nép öröm­mel követte példáját azoknak, kik nemcsak szóval, de tettel is keresztények. Négy hónappal később szokatlan mozgalom uralkodott a dombai urilakban ; cselédek futkos­tak, az orvos jött-ment, s Kázmér rendkívüli iz­gatottsággal várta egyik tudósítást a másik után. Egyszerre örömzaj törte el a házat. Kázmér rohant, hogy első legyen, ki nejének szerencsét kiván, később kocsira ülteté Dömét, s levéllel Ujfalvy Vilmoshoz küldé, Párisba pe­dig távsürgönyöztetett. Tizednapra Kázmér egy hölgyet vezet, kar­öltve Kamilla ágyához. Kamilla előbb hosszasan nézett, aztán nevetett, addig nevetett, mig könyei megeredtek. A hölgy ráborult és zokogott. — Mathilde! Mathilde! — fuldokló Kamilla. — Kázmér úr meghívott, s én eljöttem ke­resztanyának. — A keresztapa is itt van már — mond Káz­mér — bevezethetem? — Örömmel várom. Kázmér elment, s alig engedett időt, hogy a két hölgy szive szerint összeölelkezhessen, visz­­szatért Ujfalvy Vilmos báróval. A keresztelés megtörtént, mely alkalommal, mint főszemélyek, egy főúr és egy munkásnő fo­gott kezet; tehették pirulás vagy gyűlölet nélkül, mindkettő osztályának disze, szívnemesség és lélekemelkedettségben egyenlők. A gyermekre kívánatos, míg az egyiknek példás jellemét, a másiknak kitűnő szorgalmát örökli, soh se fe­ledje, mikép úgy a legmagasb, mint a legalsóbb osztályban is vannak emberek, kiknek erénye és tulajdonai előtt meghajolni méltó, és igen sze­gény az, kinek csak a rang ad tiszteletet. (Vége.) ■ hogy az „elkülönző vágyak,“ melyeket megró, megvannak Csehországban is. Végre a „Politik“ a bölcs politika feladatá­nak tartja a megadott alapokat venni számításba, ápolni és fejleszteni az állam­alkotásban, nem pedig egy „állameszmét“ vagy „birodalmi eszmét“ terem­teni, s a népeket és országokat egy csapással ehhez akarni idomítani. „Birodalmi eszme többféle lehet, de a miniszteriálisok bi­rodalmi eszméje, úgy látszik, nem az ausztriai népek, legalább nem azok többségének birodalmi eszméje.“ Az ausztriai birodalom, jelesen a magyar korona országainak statistikai kézikönyve. Irta Dr. Kőnek Sándor. Dr. Kőnek Sándor nagybecsű statistikájának IV. füzete e napokban megjelent. Legutóbbi is­mertető közleményünkben e munka belbecse és kitűnőségéről szólván, jelenleg folytatólag e 4. füzet ismertetését tűztük ki czél gyanánt, miből azután a t. közönség saját ítéletére bízzuk e tartalomdús, velős és adatteljes füzet felett vé­leményt szerezni. Három főtárgyra oszlik a jelen füzet, a­meny­nyiben a birodalom kereskedelmi ipara, szel­lemi miveltsége és végre az erkölcs vallásbeli cultúra egy része tárgyaltatik tüzetesen. Az osztr. birodalom kereskedése a kereske­delmi rendszer változtával szembetűnőleg emel­kedett, olyannyira, hogy míg az előbbi tizedek­ben alig volt kiviteli többletünk, 1861-ben 77, 1862 : 62, 1863 : 40 millióra rúgott a kivitt tárgytöbblet értéke, világos tanúságául annak hogy a birodalom közérdeke inkább a szabad kereskedés és vámmérséklés felé közeledést igényel, mint a magas vámtételekhez való ra­gaszkodást. E kereskedésben azonban a tengeri kereskedés csak kis mérvben szerepel; egy ok e tüneményhez azon körülmény, hogy Ausztria nem világtenger által, hanem csak zárt tenger-I tői mosadik, s Dalmáthon, mely e tenger legna­­­­gyobb részében határos, részint idománál, rés­­­szint csekély műveltségénél fogva korán sincs­­ hivatva a birodalom többi részeit a tenger jóté­­­teményében nagy mérvben részesíteni. S és ezért Ausztria tengeri kereskedése nemcsak más európai államokhoz képest szegény, hanem a fejlődés oly lassú, hogy az utóbbi évtizedben alig észlelhető­ némi gyarapodás, sőt a legutóbbi három évben tetemes hanyatlás mutatkozik. E téren kell tehát a haladást előmozdítani, mi nem a tengeri hajók gyarapítása által lenne eszkö­zölhető, mert a tengeri hajók nagyobb száma inkább okozottja mint okozója az összes for­galmi életnek , hanem igen a kereskedelmi üz­let emelése által. Különben a tengeri hajózás előmozdítására több intézmény lé­tesíttetett, jelesen a tengeri hajózás körüli érdemek megjutalmazására kü­lön díszlobogó rendeltetett, a fény­tornyok száma gyarapíttatott, biztosító társulatok alakíttattak, tengeri iskolák létesíttett­k. Különösen jóté­kony behatású a Lloyd társaság működése, a­mennyiben a birodalom tengeri forgalma legin­kább e vállalat vállain nyugszik, s ép azért az állam részéről gonddal ápoltatik, és 1855 óta subventionáltatik. A birodalom kereskedése leginkább conti­­nentális, miután átlag az egész forgalomnak 80°/o a e határokon át foly. Legsűrűbb a for­galom a német vámszövetséggel, habár e forga­lom a birodalom hátrányára szolgál. Oroszor­szág, Török- és Olaszország, valamint Svájcz felé a kereskedés hanyatlott. A talán véve az összes kereskedés főtárgya­ a fogyasztási tárgyak, melyekből a bevitel ki­­sebbedett, s a kivitel nagyobbodott; a gyártmás

Next