Pesti Napló, 1865. április (16. évfolyam, 4087–4511. szám)
1865-04-22 / 4504. szám
02 - 4504 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. száza. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Szombat, ápril 22. 1865. 16. évi folyam Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLC Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : ▼agy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Bécsi dolgok. A prágai „Politik“ szintén szól azon vitáról, mely a „Botschater“ és „Pesti Napló“ között folyt. A „Politik“ czikke a „Botschafter“ ellen van intézve, s óvást tesz különösen a bécsi lap által pengetett „birodalmi eszme“ értelmezése ellen. Egy idő óta — mond a „Politik“ — Bécsben szokássá lett a magyar ügyben folyó minden vitát egy „ceterum censeo“-val fejezni be, s azalatt nem érteni egyebet, mint Magyarország feltétlen meghódolását a februári alkotmány határozott követeléseinek. Az államminiszter utóbbi időben tartott beszéde hivatalos megszentesítést adott ezen követelődzésnek. A félhivatalos közlönyök kenyere volt ezt bővebben kifejteni, rá történelmi párhuzamokat állítni fel stb. A „Botschafter“ is azt variálta két számában, és oly modorban, hogy Deák kényszerűvé látta magát a lap argumentátiói ellen kilépni, s azokat magyar szempontból visszautasítani. „Valameddig — folytatja a „Politik“ — a félhivatalos lapok megtarták azon állást, hogy csak saját maguk nézetét és szándékát fejezzék ki, magukra hagyhatták őket elszigetelt harczaikban. De a „Botschafter“ tovább megy most, s a Lajthán inneni népeket a magyarok elleni harczban bajtársainak bélyegezi, mintegy oly szint akarván adni a dolognak, mintha az ő nevekben és érdekekben beszélne. Ezt a solidaritást mi a leghatárzottabban visszautasítjuk. „Teszszük ezt annyival inkább, mivel a „Botschafter“ czikkeiben a történet hallatlanul meghamisíttatik, mivel azokban öntudattal vagy öntudatlanul az a czél rejlik, hogy Ausztria népei egymás ellen ingereltessenek, s különösen, mivel azok a Lajthán inneni népekre egy úgynevezett „birodalmi eszme“ képviselését ootrogálják, melytől ezek egyátalában elfordulnak. Végre teszszük ezt azon veszélyes következmények miatt, melyek a „Botsch“ okoskodásaiból magukra ezen népekre nézve folynak. „A miniszteri lap leplezetlenül kimondja a magyaroknak, hogy ők autonómiájuk védelmében a bécsi kormányhatalom ellen nemcsak hogy századokon át a rövidebbet húzták és pátensek által kormányoztattak, hanem jövőre is a rövidebbet fogják húzni és pátensek által kormányoztatni, ha az elkülönző vágyakkal fel nem hagynak. „Ezen állításának alapjául a „birodalmi eszme“ hatalmát veszi, melynek ama hatást tulajdonítja, s mi a magyaroknak nem jut eszébe, midőn azt vélik, hogy csak az absolutismus ellen küzdenek. A „B.“ ezt a hatalmat nemcsak physicai, hanom szellemi tekintetben is az erősebbiknek tartja. Sőt annyira túl megy a határon, hogy az absolutismust dicsőíti, „melyre az osztrák politikának kiváló vonzatása volt,“ s mely Ausztria egységének úttörője volt. „Azon számos és hatalmas alkotmányos harczok emlékezetét, melyeket a magyarok szenvedési történetekbe szoktak sorozni, akkor idézi fel a „B.“, midőn ismét egy alkotmányos meghasonlás forog fenn, s midőn oly szint akarnak adni a dolognak, mintha a kiegyenlítésen dolgoznának, s egyszersmind azon jótéteményeket gondolja el, melyeket ezen harczokban az absolutismus a birodalmi eszmének tett. Ezt mi a történelem goromba meghamisításának, s másfelől a legroszabb eszköznek tartjuk arra, hogy a miniszteriálisok a magyarokat azon útra térítsék, melyet magukénak, s a birodalom javára sőt fennállására nézve szükségesnek vélnek. „A „Botschafter“ a birodalmi eszmét oly hatalmasnak mondja, hogy nyilatkozása és kifejtése következtében, a szerződésileg s a nép és korona által együtt hozott törvények felfüggeszthetők sőt megsemmisíthetők, s a nép pátensek által kormányozható. De mely idő az, midőn Magyarországon az alkotmány felfüggesztése történt ? Talán — a birodalmi eszme daczára is — Ausztria hatalmának és dicsőségének korszakai? Oly idők azok, melyek rázkódásokkal, szerencsétlenségekkel , veszélyekkel teljesek, úgy, hogy maga a korona mindannyiszor teljes mértékben helyreállítá azt, aminek rövidlátású tanácsosai megsemmisítését javasolták. Ha tehát ily időkben mutatkozik a „birodalmi eszme“ az ő teljes világjában, akkor valóban szomorú alapja az államnak, mivel állam rázkódásoknak szolgált kiindulásul és táplálójául.“ A „Botschafter“ azonban nem teszi párhuzamba a mostani alkotmányos meghasonlást a korábbiakkal. Hanem most a nem-magyar tartományok és népek, s a „birodalmi eszme“ érdekében kívánja a magyaroktól, hogy lemondjanak elkülönző vágyaikról. De ki adta a miniszteri lapoknak a felhatalmazást, hogy a nem magyar népek nevében beszéljenek? Hol van határa a külön érdekekkel való felhagyásnak, melyet a birodalmi eszme állítólag megkíván ? A „Politik“ nem hiszi, hogy a birodalom nyugati felének alkotmányossága, melyben a népképviseleti testületek szavának oly kevés fontosság tulajdoníttatik, nagy kecsegtetést foglalna magában a magyarokra nézve. „De ezt mellőzve is, nem úgy beszélnek-e a miniszteriálisok, mintha a monarchia nem-magyarországi részeiben a birodalmi eszmének csupa jó barátai és szilárd hívei volnának ? A reichsrath képviselői padjain nemcsak a magyarok hiányzanak. A nyugati tartományokban az ellenzés mély és széles körű, és sok tekintetben rokonos azon elkülönző vágyakkal, melyeknek felhagyását a magyaroktól kívánják. Ha a „Botschafter“ nyugati solidaritásra akar hivatkozni, figyelmeztetjük, hogy sok oldalról meg fog hazudtoltatni. Legalább a cseh nemzet határozottan visszautasítja azt, mert soha sem fog a birodalmi eszme mellett oly értelemben nyilatkozni, mint azt a „Botschafter“ felfogja.“ A „Politik“ figyelmezteti a „Botschafter“. Különfélék. Pest, ápril 21. — Az új „Pressernek Írják Pestről. A hadbírókat értesíték ápr. 19-dikén, hogy a katonai törvényszékek szélesebb körű működésének megszűnte végleg május 1-jére van határozva.— Gróf Coronini táborszernagy 17 -én vett búcsút egy napi parancsban. * Asboth Sándor éjszakamerikai osztálytábornok és a nyugat floridai csapatok parancsnoka sebei gyógyítása végett kényszerült elhagyni a harcztért és Új Orleansba menni. Az amerikai lapokban Granger tábornoknak egy levelét lehet olvasni, melyben a távozónak meleg szavakban mond elismerést az unknak tett szolgálataiért. * Schulz berlini phisiognomicus vagy magyarul mondva olyan mester, ki arczából talán százféle arczot is tud csinálni, melyek közül egyik se hasonlít a másikhoz, szombaton a vigadó kis termében fogja mutogatni magát. Azt beszélik Schulz úrról, hogy a Berlinben felállítandó diplomaták akadémiájába már hívták igazgató tanárnak. * Figyelmeztetés: Az Orczi kert a közönség számára a nyári idény alatt estek 11 óráig, a téli hónapokban pedig 7 óráig tartatik nyitva. Oda kutyákkal bemenni, a gyepre lépni, vagy az utakról letérni, növényeket és virágokat letépni, bokrokat vagy fákat rongálni 2 forintnyi bírság büntetése alatt tilos. A főkapitányi hivatal, *Bárber gőzmalom-tulajdonos kocsija tegnapelőtt délután 1 órakor a király utczában egy 68 éves Budán lakó Marx nevezetű özvegyet elgázolt. Tegnap délelőtt egy hajadon, még mielőtt haza érhetett, az üllői után egy figyermeket szült. Gyermek és anya a kórházba vitetett. * Gróf Zichy Ferdinand özvegye, gr. Széchenyi Zsófia, a dicsőbb Széchenyi István nővére meghalt élete 75 dik évében. Gróf Széchenyi István testvérei közül még csak egy van életben, id. Széchenyi Pál gróf — A debreczeni kereskedelmi s iparkamara egy a magyar kir. udv. kanczelláriához intézett felterjesztésében annak kieszközléséért folyamodott, hogy magánvállalkozóknak a sónak a mármarosi és erdélyi bányákból, tehát első kézbeli beszerzése, úgy mint eddig, a sóárulás és szállítás újabb bérbeadása után is engedtessék meg. Egy ez érdemben leérkezett újabb udvari rendelvény tartalma szerint, a nevezett kereskedelmi iparkamara a magy. kir. helytartótanács utján értesittetni fog, miszerint a szabadalmazott osztrák kereskedelmi hitelintézettel Magyarországnak jóval Mármaros és Erdélyből leendő ellátása iránt, az illető pályázati feltételek alapján kötött szerződés a sóvali szabad kereskedést épen oly kevéssé gátolja, mint a sónak Marmaros és Erdélybeli egyenes beszerzését, s habár az utóbbi, tekintettel azon körülményre, hogy Marmaros és Erdély lakói kedvezőbb sóárban részesítvék, visszaélések mellőzése és az ellenőrködés könnyítése végett csak nagyban van megengedve, ebben megszorítás nem fekszik, miután a sónak Marmarosból és Erdély- ből kisebb mértékbeni beszerzése, tekintettel az ottani közlekedési eszközök jelenlegi állapotára, valódi sókereskedő érdekében nem lehet. — Kimutatás a budai m k. műegyetemi segélyegylet pénztári állapotának f . mart. 1 ig. 1864. évről a budai takarékpénztárban letéve maradt 950 ft, 186%. tanév elején befizetett múlt évi hátralék 17 ft 14 kr, 1864. octobertől 1865. mart. 1-ig az egyleti rendes tagoktól befolyt 120 ft, 1864. octobertöl 1865. mart. 1 ig az egylet pártoló tagjaitól 149 ft 50 ft, 1864. octobertöl 1865. mart- 1 ig még következő nemeskeblű adakozók gyarapíták egyletünket : 0 eminentiája, Magyarország herczeg prímása 10 ft, az esztergomi ft káptalan tagjai 3 db ca. aranyat, melynek értéke beváltva 15 ft 90 kr, Magyarhon helytartója gr. Pálffy excja 10 ft, műegyetemünk igazgatója ns. Sztoczek József ur 50 ft, T. Arkay mérnök ur Aradról 5 ft, t. Máchik József m. e. tanár ur gyűjtött 10 ft, végre — egy műegyetemi hallgató által Paulison rendezett hangverseny tiszta jövedelme 86 ft 53 kr. Leend tehát egyletünknek 1864. oct. 1865. mart. 1-ig a rendelkezésére álló pénzmennyiség összege 1514 ft 7 kr, ez összegből kiadatott : 1864. oct 1865. mart. 1-ig a műegyetemi hallgatók segélyezésére 214 ft, ugyancsak a m. e. hallgatók szertári segélyezésére 14 ft 3 kr, irodai szükségletekre 18 ft 18 kr, az egylet ügyébeni tett rendkivüli kiadások 29 ft 25 kr, kiadott összeg 275 forint 46 kr, a főösszegből a kiadást levonva, marad pénztári állomány 1238 forint 61 krajczár. Ezen 1238 forint 61 krból a budai takarékpénztárba kamatozás végett letétetett 1100 ft, mely segélyegyletünk alaptőkéjét képezi. Midőn egyletünk félévi működése felőli számtételenket a t. ez. közönség elébe terjesztjük, egyszersmind hőn kérjük a t. ez. közönséget, részesítse továbbra is egyletünket kegyes pártfogásában. *) Budavár, april 10. 1865. Ericz Ernő m. k. e. i. alelnök. Szőllősy Gyula m. k. e. i. pénztárnok. — Figyelmeztetés 1 A magy. gazdaasszonyok egylete által rendezett sorsjáték húzása f. évi mart. hó 1-ső napján megtörténvén, felkéretnek a nyerő sorsjegyeknek t. ez. tulajdonosai, a nyert tárgyakat egyleti elnök Damjanich János özvegye lakásáról, Papnövelde-utcza 1-ső szám, 1-ső emelet, minél előbb elvitetni, annál is inkább, mert a programm értelmében a három hónapi határidő elteltével (május 31.) a visszamaradt tárgyak az egylet javára esnek. Pest, april 18. 1865.Elnöki megbízásból Sztupa György egyl. jegyző.**) A magyar tudományos Akadémia légtüneti és delejes észleléséből Budán. Az időjárás átnézete 1865. évi mártius hóban. Közölve : Dr. Schenzl Guido által. A légsulymérő állása párisi vonalakban 0° fokra leszármaztatva : Közép.............................. = 330T1. Legmagasb 21-én estve . . . = 334*28. Legalacsonyabb 23 án délben . = 324*05. Különbség = 10*23."" A légnyomásban ingadozások számosak voltak, miután a higanyoszlop mozgásában hatszoros változás fordult elő. Légmérséklet Beaumur szerint. Közép, naponta háromszori észlelésből ....................................-4- 1*03. Legnagyobb 15-én délután . = -1- 8*80. Legkisebb 20. és 21-én reggel = — 8*80. Az önjegyző hőmérő szerint : Különbség = 17*6. Páranyomat párisi vonalokban: Közép .........................................= 1 87. Legnagyobb 28-án délben . . . ×= 3*01. Legkisebb 21-én estve . . .= 0*88. Különbség = 2*13. Viszonylagos nedvesség százalékokban, közép.........................................................84. A legmagasb fok 100 százalékkal 9 nap folytán éretett el, ugyanis 1-én estve, 2 án délben, 6-án és 10-én estve, 23 án reg., 24., 25-én estve, 28 án reggel és délben, és 29 én délben. A legkisebb érték 54 százalékkal 14-én és 25 én délben észleltetett. Különbség : 46. F e 1 k ezet: Ezen hónapban 3 derült, 8 nagy részt derült, 7 változékony, 6 igen felhős, és 7 teljesen borult nap fordult elő, a közép felhőzet volt 5V3. Szélirány: Ez a különböző éghajlatok közt következőleg oszlott fel É. 6%, ÉK. 3, K. 1, DK. 5%, D. 2, ÉNy. 12V3 napon át, DNy. és Ny. szélirány nem fordult elő. *) Tisztelettel kéretnek többi hazai lapok is e sorok közlésére. *) A hazai lapok kéretnek fentebbi figyelmeztetés közlésére. Pest. april 21.1865. □ Az éjszak-amerikai ügy most a legnagyobb európai és világi kérdés. Grant győzedelmét Sheridané követte. Leenek 20 ezerre apadt serege részben harczképtelen, részben fogoly. A burkesvillei csata alkalmasint befejezte azon négy éves küzdelmet, mely I-s. Napóleon hadjárataival versenyzett vérben és fényben. Leenek, a déli államok hat vezérének, nincs más választása a fegyver letételén kívül. Jefferson Davis és a forradalmi kormány főnökei — hír szerint — Texas felé tartanak, hogy Mexicóba meneküljenek. Szóval, vagy vége van már a nagy tragoediának, vagy epilógja figyelmet alig érdemel. A guerilla-csapatok portyázatai, ha meg is kísértetnének, fontossággal nem bírnak. Az éjszaki államok diadala egyszersmind a szabadságé és haldásé. A kérdés ezen oldalát a „Pesti Napló“ következetesen törekedett feltüntetni. Szükségtelen volna megint illustrálnunk a már illustráltat. Különben is nagy csoport kérdést merített fel az oly dicső, mily gyors catastrof. Az első, mit ások aggálylyal küzdő Europa tudakolhat, vájjon a befejezett háború nem szül-e újat? Vajjon az eddig csaknem katonaság nélküli köztársaság roppant armadiája nem tesz-e szükségessé új foglalkozást? Vájjon Lincoln, hogy á sok fegyverhez szokott kézzől meneküljön, nem tűzi-e a lobogókra a dicsőséget, a hódítást, melynek rendszerint áldozatul szokott esni a politikai szabadság. Ha európai állam lett volna hasonló változás színhelye, ha fegyveres erővel alig bírva, egyszerre egy roppant és babérokkal bontott ármádiát kellene eloszlatnia, a rendetlenségtől félve, hamar barátkoznék meg a dicsőség keresésével, hogy eltávolítsa a belzavar esélyeit. De Éjszak-Amerikában a soldateska uralmától vagy katonai anarchiától rettegés senkinek sem juthat eszébe. Grantnak, Sheridannak minden embere, sőt Leenek is, rögtön kap elég tért munkára, polgári tevékenységre. Tehát az európai hatalmak nyugodtan lehetnek? Ezt mégsem mernék határozottan állítani Anglia nem ment attól a vádtól, hogy hajlott a déli államokhoz, és titkon szította is a polgárháborút. Napóleon pedig, a monroe-emélet ellenére, Mexicót elfoglalta, köztársaságból monarchiává alakította, s az uralkodást másra ruházva át, bár ideiglenesen, a foglaló csapat egy részét az új trón védelmére ott hagyta. S azzal is nehezül a helyzet, ha Jefferson és a bukott kormány Mexicóban találand menedéket. Nem mondjuk, hogy Lincoln úgy fogja követelni Jeffersont Maximilian császártól, mint a római senatus Hannibált Prusiastól; a menedékjog most jobban tiszteltetik, mint az ó-világban. Azonban Seward, a külügyi titkár, a washingtoni polgártársaknak Grant győzedelmei hírére oly szónoklatot tartott, mely kihívónak látszik, az angol kormányt sérti, s Napóleon irányában gúnyos , sőt goromba. Meglehet, hogy amit a győzedelmi mámor közt és nagy tömeg előtt beszélt, azt simán fogja kifejezni, ha mint diplomata fog a sürgönyiráshoz. Azonban mégsem lehetetlen az összekocczanás. Nem hiszszük ugyan, hogy az éjszakamerikai köztársaság Canadát el akarja foglalni. Alkalmasint több hasznot vonhat egy jó kereskedési szerződésből, mint a hódításból. S Anglia, amily barátja a békének, előzékeny leend a győzedelmes fél irányában, s titkos óhajtásait, melyek a déli államokhoz vonták, szivességével feledteti. Talán Mexicót sem háborgatandják Lincolnék közvetlenül, de itt egy más baj szerepelhet. Ha Éjszak-Amerika nem is izán háborút Mexikónak, várjon gátolhatja-e, hogy az elbocsátott katonaságból sokan ne menjenek szerencsét próbálni a mexicói expresidens táborába ? Néhány ezer ily kalandkereső pedig elég arra, hogy a kútba oly követ dobjon be, melyet aztán nehéz kivonni. TARCZA: A száműzött leánya. Regény. Irta A ■ s*_t «**»Második kötet. XXXII. Családi események. Valériának igaza volt, hogy e két nap menyországából van kiszakítva, ő már akkor közelebb állt oda, mint a földhöz. Mulatása Kázméréknál hattyúdala volt. A sok izgalom, előhaladott kora és egy erős meghűlés a jólelkű Valériát ágyba fújtó, s néhány nap múlva, jámbor életéhez méltón múlt ki. Kázmér és Kamilla igaz szívvel megsiraták, méltó gyászt öltöttek. Záray Gyula sehol sem jön található, hogy a gyászeseményt vele tudathatnák . Angelique el sem jött a végtiszteletet megadni annak, ki neki életében annyit adott. Volt neki más gyásza, Del Porto máig sem tért vissza. Valeria végnapjaiban nem tenni intézkedést, a jószágok terhekkel együtt Zárayéknak maradtak, Fogaras uram nagy részére mindjárt kezet is tett. De volt, mi a világot igen meglepte, s felvilágosításul szolgált azon körülményre, hogy Valéria utolsó időkben mesés adósságba verte jószágait; életét kétszázezer forintig biztosító Kázmér részére, mit az illető társaság azonnal ki is fizetett. Kamilla az összegből egyszer mindenkorra tizenötezer forintot kért. Kázmér, anélkül, hogy kérdené mire, örömmel átadá. Tízezer forintot azonnal útnak indított Párisba. Tán ékszerért vagy piperére ? Ő nem oly régen gazdag, hogy máris hálátlan tudna lenni, Mathilde és Paul testvéreknek, az ő megmentőinek küldő hála és elismerés jeléül, ötezer forintért pedig diszes emléket ten Valeria sírjához. Kázmért nejének ezen szívnemessége könyökre indiá. A váratlan gazdagság nem járt minden aggodalom nélkül, ezentúl Kázmér csak nem maradhat dombai haszonbérlő, pedig innen megválni oly nehéz! Domba volt a barátságos sziget, mely a hajótörés után menhelyt adott; a zaklatott élet fáradalmait itt pihenék ki; szerelmüket egész boldogságban csak itt élvezék ; itt ismerkedtek meg a valódi munka áldásaival; itt látogatta és bocsátott meg nekik Valeria, s végre házas életök minden szebb és édesb emlékei ide kötték, aztán innen váljanak meg? — Sokszor sírtak e felett, és voltak pillanatok, midőn azt hitték, könnyebb volna a kétszázezer forinttól, mint e helytől megválni. Báró Ujfalvy ezt sejtette, nem is késett méltányos feltételek alatt örök árom átengedéssel megkinálni Kázmért, úgy is — mondá — nagyon kiesik kezemből? Ez volt a meglepetések koronája. Az angyalok mosolyogtak a szép életre, mely Dombán meghonosult, s egy szentnek láthatlan keze osztá áldásos jótéteményeit a vidéken, mióta Kázmér és Kamilla lettek uraivá; nem volt nyomor és szükség többé a nép között; az erény és vallás felvirágzott, mert a nép örömmel követte példáját azoknak, kik nemcsak szóval, de tettel is keresztények. Négy hónappal később szokatlan mozgalom uralkodott a dombai urilakban ; cselédek futkostak, az orvos jött-ment, s Kázmér rendkívüli izgatottsággal várta egyik tudósítást a másik után. Egyszerre örömzaj törte el a házat. Kázmér rohant, hogy első legyen, ki nejének szerencsét kiván, később kocsira ülteté Dömét, s levéllel Ujfalvy Vilmoshoz küldé, Párisba pedig távsürgönyöztetett. Tizednapra Kázmér egy hölgyet vezet, karöltve Kamilla ágyához. Kamilla előbb hosszasan nézett, aztán nevetett, addig nevetett, mig könyei megeredtek. A hölgy ráborult és zokogott. — Mathilde! Mathilde! — fuldokló Kamilla. — Kázmér úr meghívott, s én eljöttem keresztanyának. — A keresztapa is itt van már — mond Kázmér — bevezethetem? — Örömmel várom. Kázmér elment, s alig engedett időt, hogy a két hölgy szive szerint összeölelkezhessen, viszszatért Ujfalvy Vilmos báróval. A keresztelés megtörtént, mely alkalommal, mint főszemélyek, egy főúr és egy munkásnő fogott kezet; tehették pirulás vagy gyűlölet nélkül, mindkettő osztályának disze, szívnemesség és lélekemelkedettségben egyenlők. A gyermekre kívánatos, míg az egyiknek példás jellemét, a másiknak kitűnő szorgalmát örökli, soh se feledje, mikép úgy a legmagasb, mint a legalsóbb osztályban is vannak emberek, kiknek erénye és tulajdonai előtt meghajolni méltó, és igen szegény az, kinek csak a rang ad tiszteletet. (Vége.) ■ hogy az „elkülönző vágyak,“ melyeket megró, megvannak Csehországban is. Végre a „Politik“ a bölcs politika feladatának tartja a megadott alapokat venni számításba, ápolni és fejleszteni az államalkotásban, nem pedig egy „állameszmét“ vagy „birodalmi eszmét“ teremteni, s a népeket és országokat egy csapással ehhez akarni idomítani. „Birodalmi eszme többféle lehet, de a miniszteriálisok birodalmi eszméje, úgy látszik, nem az ausztriai népek, legalább nem azok többségének birodalmi eszméje.“ Az ausztriai birodalom, jelesen a magyar korona országainak statistikai kézikönyve. Irta Dr. Kőnek Sándor. Dr. Kőnek Sándor nagybecsű statistikájának IV. füzete e napokban megjelent. Legutóbbi ismertető közleményünkben e munka belbecse és kitűnőségéről szólván, jelenleg folytatólag e 4. füzet ismertetését tűztük ki czél gyanánt, miből azután a t. közönség saját ítéletére bízzuk e tartalomdús, velős és adatteljes füzet felett véleményt szerezni. Három főtárgyra oszlik a jelen füzet, amenynyiben a birodalom kereskedelmi ipara, szellemi miveltsége és végre az erkölcs vallásbeli cultúra egy része tárgyaltatik tüzetesen. Az osztr. birodalom kereskedése a kereskedelmi rendszer változtával szembetűnőleg emelkedett, olyannyira, hogy míg az előbbi tizedekben alig volt kiviteli többletünk, 1861-ben 77, 1862 : 62, 1863 : 40 millióra rúgott a kivitt tárgytöbblet értéke, világos tanúságául annak hogy a birodalom közérdeke inkább a szabad kereskedés és vámmérséklés felé közeledést igényel, mint a magas vámtételekhez való ragaszkodást. E kereskedésben azonban a tengeri kereskedés csak kis mérvben szerepel; egy ok e tüneményhez azon körülmény, hogy Ausztria nem világtenger által, hanem csak zárt tenger-I tői mosadik, s Dalmáthon, mely e tenger legnagyobb részében határos, részint idománál, résszint csekély műveltségénél fogva korán sincs hivatva a birodalom többi részeit a tenger jótéteményében nagy mérvben részesíteni. S és ezért Ausztria tengeri kereskedése nemcsak más európai államokhoz képest szegény, hanem a fejlődés oly lassú, hogy az utóbbi évtizedben alig észlelhető némi gyarapodás, sőt a legutóbbi három évben tetemes hanyatlás mutatkozik. E téren kell tehát a haladást előmozdítani, mi nem a tengeri hajók gyarapítása által lenne eszközölhető, mert a tengeri hajók nagyobb száma inkább okozottja mint okozója az összes forgalmi életnek , hanem igen a kereskedelmi üzlet emelése által. Különben a tengeri hajózás előmozdítására több intézmény létesíttetett, jelesen a tengeri hajózás körüli érdemek megjutalmazására külön díszlobogó rendeltetett, a fénytornyok száma gyarapíttatott, biztosító társulatok alakíttattak, tengeri iskolák létesíttettk. Különösen jótékony behatású a Lloyd társaság működése, amennyiben a birodalom tengeri forgalma leginkább e vállalat vállain nyugszik, s ép azért az állam részéről gonddal ápoltatik, és 1855 óta subventionáltatik. A birodalom kereskedése leginkább continentális, miután átlag az egész forgalomnak 80°/o a e határokon át foly. Legsűrűbb a forgalom a német vámszövetséggel, habár e forgalom a birodalom hátrányára szolgál. Oroszország, Török- és Olaszország, valamint Svájcz felé a kereskedés hanyatlott. A talán véve az összes kereskedés főtárgya a fogyasztási tárgyak, melyekből a bevitel kisebbedett, s a kivitel nagyobbodott; a gyártmás