Pesti Napló, 1868. június (19. évfolyam, 5431–5452. szám)

1868-06-10 / 5437. szám

133 5437. Szerda, június 10 180$. 19 évi folyam Szerkesztő ,i irodai min.:füli tere 7 szám. 1. emelet. Hltp szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Hérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. kiadóhivatal: Perencsek tere 1 szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, háshoz hordva. Félévre . . 10 írt 50 kr. o. 6. Évnegyedre , 5 frt 25 kr. o. 6. Hirdetménye 1., díjai 1 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr Nyilt-tér, 6 hasábos petit nj kr. ítért, junius 9. 1868. Vasutak és kamatbiztositás. Szokásban van, valamint a politikában, úgy a közgazdaság téren in nagy szavakkal játszani. De ha e nagy szavakat elemezzük, a legtöbb esetben a tárgy jelentősége nem felel meg a szó nagyságának, így a közgazdasági cosmopoliták sokat beszélnek világ-vasutakról, s főleg azok építését sürgetik; de ha keresüük az ilyen világ-vasutak jelentőségét Magyarországra nézve, kiderül, hogy azok főleg a transito kereskedésre vannak számítva. Magyarország pedig a legélénkebb transitokereskedés mellett koldusbotra juthatja. Egyébiránt távol legyen tőlem, az úgynevezett világvasutak építését in thesi erse nézni; örvendeni fogok, ha a kelet-mnindiai posta, a kelet-indiai és perzsa kereskedés Magyarországon keresztül fog menni. De az általunk építendő vasutak első feladata az, hogy mezei gazdaságunkat emeljék, az ipart ébreszszék, a fogyasztást növeljék, a belső termelőt a belső fogyasztóhoz közel hozzák, és szunnyadózó gazdag productív erőnket fejlesztik. Mondják, hogy egy bizonyos egymásutánt kell tartanunk a vasutak építésében. Ily egymásutánt akkor lehetne rendszeresíteni, ha az életet általában hhemákba és arithmeticai formulákba lehetne szorítani. Az élet azonban azt nem tűri. A vasutak sehol sem építtettek oly rendszeres classificatiok szerint, de az élet szükségeiből fejlődött viszonyokhoz képest. Vannak köztünk ellenei a vasutaknak, mert a kamatbiztosításból eredő terhektől félnek. — Megengedem, hogy üdvösebb ha a magánipar kamatbiztosítás nélkül vasutak építésére vállalkoznék, de mi ily állapottól még távol vagyunk. Kamatbiztosítás nélkül nálunk nem lehet vasutakra szert tenni. De tagadom, hogy a kamatbiztosításból az országra nagy terhek fognak háramlani. A kamatbiztosítás fejében fizetendő összegek csak előlegezések, melyek a vasúti társulatok által, kamattal, az államnak fizethetnek vissza. A tőke pedig, mely egy vasúti vonal épitetére fordittatott, amortizáltatván, s később maga az illető vasuti vonal az állata birtokába jővén, minden, általunk építendő vasút az állam pénzügyére nézve valódi acquisitio. De miután a magánéletben igen sok acquisitor vagyonilag tökéletesen elpusztult, méltán lehet állítani, hogy az állam is addig, míg az ilyen ideális acquisitiók valódi élvezetébe léphet, a kamatok fizetése által tönkre mehet, mert feltéve, hogy mi 500 millió forintot meghaladó vasutakat építünk, ha azok után a biztosított kamat fejében évenként 2°l0-et fizetünk, a teher évenként 10 millió forintot fog tenni. Én megvallom, hogy e tehertől sem félnék, mi lévén győződve, hogy Magyarország emelkedésére a leghatályosabb két eszköz : az iskolák és a közlekedési eszközök, különösen a vasutak. De nincs is ok, hogy e tehertől félhessünk, mert mi tőlünk függ e terhet felosztani, s legnagyobb részt magunktól elhárítási. — Mi a vasutakat nemcsak magunknak építjük, mert nemcsak mi — az élő nemzedék — fogjuk azok hasznát élvezni; de építjük azokat az utánunk jövő nemzedékek számára is, — kell tehát, hogy nemcsak mi, hanem amazok is e teherben részt vegyenek, — szóval: a kamatbiztosításból folyó kiadások valamint nem az állam folyó jövedelmeitől fizetendők , úgy a rendes államköltségbe sem valók. Ne tessék azonban hinni, hogy deficites financ-gazdaság és államadósság csinálása mellett rajongok — korántsem. De bátran merem ajánlani, hogy a vasúti kamatbiztosításból folyó kiadásokat, e ez alra eszközlendő kölcsönök, s főleg függő adósságok által fedezzük, éspedig akként, hogy amint a garantírozott pályák az előlegeket kezdik visszafizetni, a kamatbiztosítás végett tett speciális kölcsön törlesztése kezdessék meg. A kamatbiztosítás akként felfogva, csak oly kölcsön, melynél az állam a vasúti társaságok és azéps étre pénzt adó, illetőleg részvényeket és kötvényeket vevő publicum közt a közvetítőt játszsza, mint a földhitelintézetek, a kölcsönvevő birtokos és a zálogleveleket vásárló tőkepénzes közt. Az államra főleg a jótállás terhe esik. Csak elkülönítve a rendes budgettől kell a kamatbiztosítás ügyét kezelni, vagy lehet egy külön alapot teremteni, s annak kezelését egy fennálló pénzintézetre bízni, és lehet egyszersmind kamatozó vasúti utalványokat kibocsátani. Ily feltételek mellett lehet 5—600 millió forintot meghaladó vasutakat építeni minden pénzügyi veszély nélkül. TREFORT ÁGOSTON: Az igazságügyi minisztérium codifiáló munkálkodása. VII. A bírósági szervezetre nézve az igazsgügy miniszter által javaslatba hozott ideiglenes reformok között egyik legnevezetesebb és leglényegesb az, miszerint az ország egész területére nézve legfőbb bírói hatóságot gyakorló, s a „kir. curia“ ősi nevet megtartó legfőbb törvényszék két részre oszlanék fel, melyek egyike az országban elnöklete alatt, mint semmitő szék, az alaki jogszabályok sérthetlensége felett őrködnék, s kizárólag az ezek sérelméből eredt panaszokat intézné; másika pedig, a kir. személynök elnöklete alatt, mint harmad folyamodási ítélőszék, határozna az érdemleges kérdésekben. (3-ik §.) Az újabb szerkezet (4-ik§.), miként az az országgyűlési bizottság által elfogadtatott, az eszmét magát helyesli, s fenntartja ugyan, de nem említi, hogy a curia két elkülönzött osztályában kik legyenek az elnökök, s nem magyarázza, hogy a semmitő szék elébe csak az alaki jogszabályok sérelméből eredt panaszok vitetnek és sohasem az érdemleges kérdések, hanem egyszerűen csak annyit mond, hogy a m. kir. curia (legfőbb törvényszék) egyik osztálya a semmiségi esetekben, mint semmitő szék, másik osztálya pedig az érdemleges kérdésekre nézve, mint harmad folyamodási ítélőszék határoz. Az igazságügyi minisztérium nem fog csalatkozni reményében, hogy ezen javaslott reform, ha a törvényhozás által addig is, míg a két folyamodási rendszer s a franczia értelemben vett valódi „Cour de Cassation“ ideje elkövetkeznék, ideiglenes orvosszerül elfogadtatik , meg fogja termeni az igazságszolgáltatás gyorsítására nézve üdvös eredményeit. Az igazságügyi minisztérium épen oly jól tudja, mint a javaslat hypertudós gáncsolói, hogy a franczia s az ennek nyomán képződött rokon semmitő rendszerek egészen más valami, mint az itt javaslott ideiglenes rendszabály , de nem kerülhette el figyelmét, hogy a franczia semmitő rendszer s a két folyamodási rendszer életbeléptetése egymástól elválaszthatlanok, s hogy a harmad-folyamodás megszüntetése, mostani bíróságaink és jogviszonyaink mellett, a nemzet legnagyobb ellenszenvével találkozott volna. Nem akart tehát vakmerő ugrást használni, hanem elégelte ezúttal, hogy a semmiségi jogorvoslattal való rut visszaélések forrását elfojtani igyekezzék. E forrást pedig a semmiségi panaszok jelenleg fennálló illetőségében s elintézésük mostani módjában találta fel. A javaslott eljárás nem új annyiban, amennyiben semmiségi panasznak ekkorig is csak a lényeges alaki szabályok megsértése esetében kellett .pána helyének lenni, s a semmiségi eljárás tárgyát ekkorig sem képezheté a törvény miként alkalmazásának érdemleges bírói felülvizsgálata, hanem csak oly alaki hibák orvoslása, melyek újabb szabályszerű eljárásra utalnak. A javaslatnak új, s hitem szerint igen czélszerű és üdvös része az, hogy az eddigi semmitő eljárásnak ezernyi panaszra méltó okot adó árnyoldalait elmellőzi, s az alaptalan és csupán a per huzavonására célzó semmiségi panaszokkal élés kedvét, az azokra ingerlő okkal együtt megszünteti. Ekkorig a semmitő bíráskodást minden feljebbviteli bíróság az érdemleges bíráskodással együtt, fokozatosan gyakorolta; ezentúl a semmiségi panaszok, minden fokozatos bíróság mellőzésével, egyenesen és közvetlenül a kir. curia semmitő osztályához mennének ; ekkorig a másnemű ügyekkel túlhalmozott fokozatos bíróságoknál a semmiségi panaszok hónapokig elhevertek; ezentúl a semmitő osztály, melynek hatásköréből minden más teendő van zárva, ez ügyeket egész gyorsan fogja elintézhetni; ekkorig a semmiségi panasz, akár elkülönözve, aár fellebbezéssel együtt vétetett használatba, a per további folytatására nézve halasztó hatással bírt; ezentúl a per folyama alatt csak alig-alig engedtetik semmiségi panasz, h a további eljárást ez sem függeszti fel. A javaslat szerint ugyanis, azon kevés esetben is, melyekben a per folyama alatt semmiségi panasznak van helye, azzal csak a panasz tárgyára vonatkozó iratok és külön jegyzőkönyvek terjesztetnek fel, a jogorvoslat használata tehát a per folytatását nem akadályozza, s csupán azt vonja maga után, hogy a bíró végítéletet nem hozhat a semmiségi panasz elintézéséig , az pedig sokáig nem késhetik. Mindaz, ami eddig életben és gyakorlatban volt: a közbülső bírák lassú eljárása, s a pernek biztos hátráltatása a semmiségi panaszok használata által, természetesen a legkecsegtetőbb ingerül szolgált mindazoknak, kiknek a per halasztása, a befejezés és végrehajtás távoltartása érdekükben állott, hogy minden józan ok nélkül, alaptalanul és menthetlenül, semségi panaszt panaszra halmozzanak.Most a közbevetett alaptalan panaszok által elérni remélt halogatás tehetsége megszűnvén, a lelkiismeretlen folyamodókra büntetés várván, a visszaélés e dús forrása bedugul, s egyik nagy baj orvosolva lesz. És ezen rendszabályban, mely a semmiségi eljárásra nézve a közvetlenséget, t. i. a közbeeső bíróságok elmellőzését, s a semmitő bíróhoz vezető egyenes folyamodást lépteti életbe, a birói parancsokhoz szokott régi magyar törvény tudóra nézve semmi meglepő sem lehet, mert a birói parancsok kinyerésében szinte a közvetlenség uralkodott; a folyamodás egyenesen intéztetett a Felséghez, vagy az ország nagybíráihoz, s a parancs egyenesen ment le az alsó bíróhoz. A javaslatban tehát egy régi magyar törvénykezési elv foglaltatik, megtisztítva salakjától, s megtartva azt , ami benne előnyös volt. Az országgyűlési bizottmány megfontolván ezen indokok súlyát, egyhangúlag helyeselte a külön semmitő szék felállítását, s a különleges semmitő eljárásnak a leírt közvetlen, s a per folyamát nem gátló alakban teendő behozását. Üdvös reformot látott ezen, némelyek által sikertelennek,sőt károsnak vélt és nem helyeslett rendszabályban; a külön semmitőszéket valódi javításnak tekintette az alaki igazságszolgáltatás egységessége miatt, mely e téren csak ily módon érhető el; a közvetlenségre fektetett, a pert nem halasztó, az alaptalan folyamodásokat büntető, különleges semmitő eljárást pedig üdvözölnie kellett az attól alaposan reményzett gyorsaság szempontjától, mely kétségkívül maga után vonandja a semmiséggel űzött undok játék és boszantó visszaélések megszűnését. Ismétlem, hogy mind maga az igazságügyi minisztérium, mind az ennek javaslatát helyeslő országgyűlési bizottmánynak legalább többsége, a javaslatnál sokkal tökéletesebbnek tartja a franczia rendszert, mely a két folyamodásra, s az ezzel összhangzásban álló, a jogelvek egységét minden tekintetben képviselő és fenntartó, s ezért a birói tekintély legmagasabb fokán álló valódi „ Cour de cassalion“-ra van alapítva; azonban összes jogrendszerünk jelen fíletlen állapotában nem látta még eljöttnek az időt, hogy a nemzet szokásába, s mintegy vérébe átment három folyamodási rendszer megszüntettessék, sőt azt sem, ami az osztrák perrendtartásban foglaltatik, hogy a két egyenlő ítélet ellen közbetett fellebbezés feltétlenül visszautasíttassék. Megengedtetvén pedig a fellebbezés két egyenlő ítélet ellen is : a semmisítő eljárás nem volt más alapra fektethető, mint a tiszta alakiság alapjára, hogy t. i. semmiségi panaszt csupán az eljárásban vagy birói határozathozásban elkövetett alaki sérelmek miatt lehessen indítani, a törvény alkalmazása körül elkövetett hibák és sérelmek ellen pedig a perlekedő felek a fellebbezési jog azon nagy mérvű kiterjedésében, mely részükre fennmarad, elegendő biztosítékot találnak. Elég ok van tehát megnyugodni e reformjavaslatban, míg a gyökeres és teljes átalakítás ideje elérkezik, azon reményben, hogy nincs messze már a kornak azon érettsége, midőn az ekkorig keveset vitatott jogi és törvénykezési kérdések bővebb kifejtése és felvilágosítása folytán, legyőzetvén lassanként a három folyamodási rendszer iránt nálunk mutatkozó előítéletes szeretet, s az emberek azon nevetséges praetensiója, hogy minden aprólékos pert egész a királyi curiáig harczolhassanak: egy, névének és magas fogalmának teljesen megfelelő külön semmitőszék, mint a teljesen és gyökeresen reformált jogrendszer ragyogó koronája fog a betetőzött törvénykezési épület fölé illesztetni. Addig valóban szívesen elfogadhatjuk ez üdvös ideiglenes rendszabályt mert kétségkívül sok visszaélést fog orvosolni, sok méltó panaszt megszüntetni, s én részemről épen nem tehetek egy véleményen azon hitetlen urakkal, kik e rendszabálytól semmi jó sikert nem várnak, mert a fentebb emllitett indokok csakugyanigen jelentékenyek és figyelmet érdemlők. (Folytatjuk.) Nyílt válasz mlgos gr. Zichy Nándor úrhoz. Sz.-F ehé r vár, jun. 4. Tisztelt barátom! Borosa Mihály politikai kiskátéját midőn szerencsém volt neked — mint pártunk első kiadványát — megküldeni, czélom nem kevesebb volt, mint először is figyelmet tanusítani irányodban, ki benned a jóakaratu hazafit minden körülmények közt tiszteltem, s továbbá, hogy átolvasván a kis munkácakat, lássad és lássátok, miként az általatok incriminált azon passusát programmunknak, hogy „azon törvénynek, mely gyakorlat útján üdvösnek nem bizonyulna — megváltoztatására------- — törekedni fogunk“ — habár ezt kimondani jónak láttuk is, távol van tőlünk akkér magyarázni és akként applicálni, hogy hát nekiesvén a delegátiók intézményének, a nagy küzdelem árán szerzett, koronázással szentesített kiegyezés művét, időszerűtlen és az eredményeket kétségessé tehető agitatióval veszélyezzük. S ha e felvilágosítás reád és feleidre nyugtatólag hat, azon részemről csak szívesen örülhetek. Ami a B. M. kátéból idézett kérdés és feleleteket illeti, azok elsejére, a democratia meghatározását illetőleg, röviden ennyit: A democratia azon meghatározását, melyet B. idézett sorai adnak, nem tartom oly tökéletesnek, hogy hozzá szó nem férhetne. E kérdés ép oly természetű, hogy csak úgy körülírni lehet és kell ép azért, mert könnyen félreértethetünk, s a körülírás nem lehet egy kis munkában oly tágas — oly tűhegyre szedett, hogy valamit hozzátenni nem lehetne. Biztosíthatjuk, hogy szerzőnek s a munkácskát kiadó pártnak nem volt intenziója a stemocratia körülírásánál sem a választást a végletekig vinni, sem az ország gyűlésének elébe vágni ; nem a főrendiház fennállásának alája ásni, sem azt, hogy a felelős miniszter az országgyűlés körén kívül is feltalálható legyen, lehetlennek kimondani; s légy nyugodt, hogy a káté olvasói sem fognak ily messzevágó combinatiokat és terveket kötni, az idézett igénytelen, s a nép számára egyszerű nyelven, egyszerű eszmemenettel irt meghatározáshoz. Ez ártatlan definitio miatt mind az általad érintett ügyek nyugton lehetnek addig, mig az országgyűlés igy vagy amúgy nem határozand felettük. De engedd meg, hogy a főrendi ház alkotását illetőleg, röviden megjegyezhessem, hogy a kiskáté — bár nem szándékozott oly messze vágni definitiójával, hogy a jogegyenlőség tételével a felsőházat halomra döntse jelen alapjain, mégis ki kell mondanom , hogy e ház jelen praerogatív szervezetében tovább fenn nem tartható, s anélkül, hogy az újraalkotás mikéntjébe bocsátkozni kívánnék, megjegyzem, hogy a belgiumi felsőház — ez az illető elnevezés és nem a főrendi — mert ahol alsó rend nincs, felső rend sem lehet, választás útján van összeállítva, tehát a választás eszméjét, ha épen akarnék, egész a felsőház szervezetéig lehetne poussírozni. A második idézetedre megteltem fentebb, itt csak ismételhetem azt, hogy bár én jogosultnak nem érzem magamat, pártunk nevében szólan, mégis — ismerve a párt tagjai gondolkozását — egyátalán nincs szándékunk az 1867-diki bármely törvény ellen izgatni, de sőt nyugalommal bevárjuk, minő eredményre vezet azoknak életbe lett léptetése. Sőt áthatva azon, minden oly hazafiban, kii a nemzet sorsával va banque-ot játszani nem szándékozik, ki a politikát nem sportnak tartja, megtenni kellő higgadtságtól és jóakaratú türelemtől, melylyel bírunk, s tudván azt, hogy mindenekelőtt nyugalomra van szüksége úgy a nemzetnek, mint felelős kormányunknak, hogy a húsz év óta összezilált állapotok egy szerves politikai testté megyezülhessenek, tudva, belátva azt, hogy a túlbuzgó jóakarat sokszor igen sokat árthat, tudván azt, hogy egy bizonytalan szebb jövőért a tűrhető jelent veszélyezni nem szabad, sőt azt tenni polgári bűn , a kiegyezés nehéz művét befejezett 1867- diki törvények iránti tiszteletben, higgadt és megfontoló férfiakhoz illőleg, magunkat meghaladtatni nem egy könnyen fogjuk engedni; mindaddig, míg e téren is egy lépéssel előre lépni, a visszalöhetés veszélye nélkül, az ajánl-1akozó körülmények s a józan hazafiul ész nem engednek. Addig pedig — mint programmunk oly határozottan mondja — „mig kormányunk a kezdet nehézségeivel küzd, mig rosz gazdálkodás okozta sebeket hegeszt,“ jóakaratu türelemmel leszünk irányában, sőt nagy munkájában tőlünk kitelhetőleg segitendjük. S ekként az általad felvetett kérdés — az 1867-diki törvények bármelyike elleni izgatás kérdése nálunk nem nyílt kérdés; — e tekintetben tudjuk, mit parancsol — utógondolatok nélkül szerkesztett és elfogadott programmunk, s mit parancsol azon gondoskodás, mely hazánk jövőjének megalapítása iránt erősen él lelkeinkben. Sajnálom őszintén — az ügyért — szakadásunkat, melyet sem a szakadás pillanatában, sem ma nem látok eléggé indokolva, s tekintve a szathmári Deák-pártnak a mienkhez teljesen hasonló programmját, mely ellen senkinek nem jutott eddigelé eszébe jajveszékelve kikelni — mint baloldali programm ellen — az egyesülés, s illetőleg a szét nem szakadás, részetekröli több bizalom és kevesebb hév segélyével meg is történhetett volna azon egyesülés, melynek megjelent czikkeitek, főleg a „Függetlenében világot”látott czik valóban nem alkalmas és alkalmasak az útját egyengetni. De bármi legyen magánvéleményem vagy óhajtásom e tekintetben, mégis, mint pártom egyszerű tagja, nem érezhetem magam jogosítva, neked az egyesülés iránt határozott ígéretet tenni-------ezt, az illetők megkérdezése nélkül tennem nem szabad. De az eredményről téged azonnal értesíteni, kötelességemnek tartandom. Addig pedig, míg az történhetnék, lássunk a dologhoz, kiki mint Isten tennie engedte, mert, mint annyiszor mondom már, ismétlem ma is, hogy népünk kedélye annyira meg van foltonként mételyezve a szélső bal izgatásaitól, hogy valóban kell hogy legjobb neveink vettessenek mérlegbe, hogy sikerre számolhassunk, mert a rombolás műve könnyű, s az építésé nehéz. Azért a dologra. Még egy szót: Örömmel értettem, hogy a megyei földhitelbank eszméjét pártoljátok, s a kivitelhez segédkezett nyújtani szíveskedtek. Fogadd az ügy nevében e készségért köszönetemet; meg lévén győződve, hogy összevetett vállakkal e nehéznek látszó kérdés kedvezőleg fog megoldatni, s meg lévén győződve arról, hogy elvégre is a leghatásosabb argumentumok egyike lesz a megyei kisbirtok megmentésére indítványozott földhitelbank arra nézve, hogy mi nem üres phrasisokkal, hanem valóval kívánunk a népen segíteni. Fogadd nagyrabecsülésem nyilvánítását. KENESSEY KÁLMÁN, Pest, június 9. A „Hon“ a minap vádolt bennünket azzal, hogy nem idézünk czikkeiből, melyek ellen polemizálunk. Tehát idézni fogunk, s ítélje meg az odása, mily köszönettel tartoznak nekünk a „Hon“ azon munkatársát, kiknek czikkeiből nem idézünk. A „Hon“ keddi számában van egy czikk ezen czim alatt: „Hogy bánnak velünk Bécsben,“ mely szóról szóra így hangzik: „Az osztrák pénzügyi kérdés legjelentékenyebb része felett végre valahára határozott a rendszat. E határozat lényegére következőből áll : A többségi javaslat, mely szerint 25 percent vonatott volna le az államadóssági kamatokból, 113 szavazattal 46 ellenében elvettetett, s elfogadtatott a módosított kisebbségi javaslat, vagyis 20 percentes szelvényadó, összekapcsolva a fennálló államadósságnak 5 százalékos egységes adóssággá leendő átalakításával. Az államhitelezők tehát 20 percentnyi szelvényadóval terheltetnek e határozat szerint. Nem akarunk itt ez alkalommal vitatkozásba bocsátkozni, mit végkép elhallgatni egyáltalán nincsen kedvünk, hogy váljon méltányos és igazságos dolog-e, az államhitelezőket megrövidíteni, s az ebből származó előnyben minket, kik az adósságból jókora összeget átvállaltunk, épenséggel nem részesíteni, csak a tanácskozások közben elmondott beszédekre akarunk reflectálni. Többször és erősen hangsúlyozva mondatott el a reichsrabban, hogy Ausztria kényszerítve van a szelvényadónak túlságos felemelésére, s így az állambukás részbeni kihirdetésére. Kényszerítve van pedig azért, mert Magyarország nem vállalta el a reá eső összeget. És ezt mondják nemcsak a centralisatió megrögzött emberei, nemcsak a sötét fejű abapratisták, hanem maguk az alkotmányos miniszterek. De hát uraim, ott a Lajthán túl, mit mivelnek önök? Illik-e a magyar nemzetet úgy mutatni be a világ előtt, mint amely nem teljesítette kötelezettségét, és e kötelezettség nem teljesítésével megkárosította az államhitelezőket ? Önöktől, kik ott a bécsi miniszteri székeken ülnek, méltán megvárhatjuk, hogy ismerjék a magyar nemzet alkotmányát, hogy világos tudatával bírjanak annak, mi kötelezi Magyarországot, mi nem.