Pesti Napló, 1869. április (20. évfolyam, 73–99. szám)

1869-04-22 / 91. szám

91. szám. 30. ért toljam. Csütörtök április 22 1800. ^fferkoszt^il Iroda OH*e«« *, Mém.u .bUm. ■ U* mmUbbí rfáHt Ul.ti bU*« kSXNMifc, a tatikasi«. r «•torta* taraiak ctak Unart fagaétateiak *1. Ktaté hfrjrtftl: i'arauLvaiak i»aa 7. aatUfi fílÍMftrt i lap »juyafi réaiét Utat* kllla »{nyak ^ía*, kia.li* karflli panaurk, kudatníajak) a kladé hlrattlkat taOaantfk. REGGELI KI A P A & E fizetési föltételek: fftfffTO 1 5 TJv H ^ fiiekra, poaUis! **« kMj ka», kirkim kordra i KiUrr.‘ . . . . . lt frt Emer/adra.... t tn. •fy ho­rk' .... 5 tn Aj esti ti« ’i* kSlS»i­&i.té««Art »• i&ítíWlís.Vtmkiui . Síi ar. Hirdetmények (UJa: T kaaitu» pathaor **j­ss*rf Mr áot*«níi 7 uj kr­­ály#e.Uj MI3a SO ajte. HyíltUr i I kasika» path­­*»r *6 íj kr. 'owRfS* Előít­zetésí f­elhívás a PESTI NAPLÓ 1809- dik évi folyamára. tök- ík* 81 . Égés* évre ............................... . ... 24 farius f­él évre Negyed évre Eg­y hóra 2 A »Pesti Napló* kiadó­ hivatala. aviftlis­ti !§*H& Constatált tény, hogy a választások eredménye a balközépet megdöbbentette. Ezen kormányra törekvő, félig doctrinak­ és a programmok készítését szenvedély­­lyel űző párt nagy reményeket fektetett a választások kimenetelére s nem is kétke­dett, hogy az emelkedő szenvedélyek s a Deák-párt ellen r­edkivüli ügyességgel szított eléged­etlenség dúsan termi meg gyümölcseit.­­ Bizonyos mértékig e re­mény teljesült is. Azt elérték, hogy a Deák-párt legtisz­teltebb egyéniségei közül néhány nem vá­lasztatott meg, de egyszersmind azt is tapasztalniok kellett, hogy pártjuk tete­mesen gyérült. Az új követjelölteket nem vonta, nem sodorta magához semmi oly varázs, mely magasztal, vér, lelkesít, mely szilárdítja a meggyőződést, mely érezteti, hogy a párt neophitja nagy eszmék és nagy czélok létesítőivel lépett egybekött­eté­sbe. A Ghyczypárt ellenzéki szerepe nem eléggé positív, nem eléggé hitetheti el a közönséggel, hogy államférfiú vitéz állam­­férfiúval s kétséget hagy arra nézve is, hogy az oppozitio e jeles dialecticusának Ghiczynek, ha hirtelen többségre jutna, volna-e alkotó eszméje, melybe — midőn már annyit kétkedett — önmaga is bizni merjen, s volna-e a szőrszálhasogatások­­föl nem okvallált meggyőződése? Más parliamentáris országokban az el­lenzék vezérei inkább tudják azt, hogy mit akarnak kivinni; mint » mit megeor­­ rigálni az ellenfél irányában és esz­méiben. Aztán nemcsak a k­öltői művekre illik f az, a­mit Horácz mond, „hogy legyen minden mű egyszerű és egységes.“ Ha a mérsékelt baloldal szerepénél ma­gadott, volna, s ha szélső párti v­e­gt­e­­­t­á­­sokkal olykor meg nem tarkítja nézeteit, ha nem készít, sűrűn egymás után a szélső ballal fusiókat és félfusiókat, melyek mint a szappanbuborék pereznyi csillogás után elpattantak, akkor nem jött volna oly hel­yetbe,­­ hogy a választások alatt ne gyarapodjék, hanem az Irányiak és Madarászék serege. Nem tagadhatni a szélsőt­­d vonzalmát azon kiváló férfiú iránt, ki elragadó szó­noklatával és a hontalanság kivételes súlya miatt részvétet gerjeszthet oly egyé­niségeknél i-s kik talán, ha visszajönne, a kellemetlen meglepettésért alig titkolhat­nák el. De ha ez igaz minek akkor a szélsőbal romanticismusát utánozni azok­nak, kik valóban megdöbbennének, In a dolgok mostani rendje egy véletlen ál­tal megzavartatnék? Ezért tetszett sajátságosnak, midőn a balközép minden évben vagy fusiót vagy legalább szoros szövetséget kötött és újí­tott meg a szélsőballal s még pedig mind­eddig sikertelenül. Ezt fogná most is tenni, ha megint, eszébe ötlenék a két bal egyesítése. De tán mégit tanult, a múltból, s tán sejti, hogy vannak oly segély­csapatok, melyek csatlakozásukkal nem szaporíta­nak, ha nem vesznek el erőt, még akkor­­, ha magukra hagyatva czélszerűn felel­ek volna meg hivatásuknak. Hasztalan törekvés, elpazarlott idő ná­lunk minden fusiói mozzanat s komolyan nem is hozathatik szóba. S ennélfogva is csak azt ismétlem, mit tegnapi czikkemben állitok, hogy nem ártok azokkal, kik a most megnyílandó Országgyű­lésen a pártok nagyszerű átala­kulását természetesnek, sőt be is követke­­zendőnek látják. KEMÉNY ZSIGMOND:­­ Ma d. e­­lt emkor tartotta a Diák-kör első értekezletét, melyben a párt tagjai oly nagy számmá vettek részt,hogy a tanácskozási terem tökéletesen megtelt. A kor ideiglenes elnöké­nek : S­o­m­s­s­i­c­h Pál, alelnökinek : B­i­t­t­ó István, jegyzőknek : Bujanovics Sándor és Szél Kálmán választ attak. — A reguicolaris deputácaió, mely Fiume városa államjogi állása felett folyta­tandó tárgyalások végett küldetett ki, mint érte­sülünk a folyó, hó végén ismét egybegyül, hogy tanácskozásainak folyamát újból felvegye. Hogy a magyar kormány Fiume érdekeit szivén viselt­e minden alkalmat fel kiván használni, mely kí­nálkozik arra, hogy a magyar tengerpart ügyén lendítsen, mutatja az is, hogy ezen alkalommal is élni fog, hogy egyéb Fiumét illető kérdések tisz­tázását is szőnyegre hozza,küvenösen közlekedési és kereskedelmi ügyekre vonatkozólag, mi vég­ből több, helyi és szakismerettel bíró más fér­fiak közreműködését is biztosította magának; név szerint felkérte Thierry, Scarpa és Vernedi urakat, hogy a tanácskozásban az utóbbi ügyek­ről részt vegyenek.­­ Temesvárra vicz­e­k vonulnak mint értesülünk, Picot ur neveztetett ki. Észrevételek Hazay Ernő ur adó­­­­reformjára. Az adóügy ét az orvosi tudomány ab­ban h­asonlitanak egymáshoz, hogy egyi­ket sem le­etett tökéletességre vinni. Amasi király halálbüntetést szabott arra ,a­ki nevét, keresetét és vagyonát évenként híven fel nem­­ a­lotta az elöljá­róságnál. Rómában a Servius által alapí­tott „tributum ex­censu“ szempontjából mindenki tartozott ingó s fekvő vagyonát fel­vallani; ki ezt ham­isin tette, a fórumon megvesszőztetett, s vagyona elkobzása után rabd­olgává tétetett. (Lásd Brock­­­ haus 0. Lex. Ií. 124. lap. És Havi Fieana­­wis8enschafr. II. 205. lap.') A keleti vallások legtöbbike böjtöt, testi mozgást parancsol, s mindezeknek daczára ma úgy az egyik, mint a másik tárgyban hiányzik a bizos támaszpont. A „Századunk“ i. e. 86. szármában az adórendszer hiányai soroltatnak fel, s egyelőre a földadóra nézve az javasoltatik hogy az a tiszta jövedelemből vétesjék; a tiszta jövedelem kipuhatolását pedig a bérleti szerződés­­ és szakértők ítélete használtassák. Nagyon sajnálva eml­tjük i­s, hogy tudtunk szeri­t a jelenleg fenn­álló föld­adózási rendszer mellett is a tiszta jö­vedelem képezi az adóalapot, és hogy a fazta jövedelem kipuhatolására minden fintorok felhasználtattak, úgy a­hogy emberek az adatokat és tényező kö­rülményeket fel szokták használni. H. úr mindezt mellőzhetőnek vél, ha egy lelkismeretes bizottság a tiszta jöve­delem átlagát meg fogja határozni. Ez magában véve kiválókig papíron nagyon szép eszme, de ne feledjük, hogy adóügyben"a lelkiissm­ere­­tesség egy kis rugékonysággal bír, e mellett a föld termő­képessége nem állandó a jövedelem ugyanazon mi­nőségű földnél az időjárás, mivelési értel­miség, erő, munkafelosztá­s , népesség mennyi- és minősége, olcsó vagy drága napszám, gépek használa­t, olcsó vagy költséges szállítás, virágzó vagy hanyatló ipar, kereskedelem, hitelintézetek le­fo­lyása, pénzérték ingadozása, külföldi ki­vitel, s több más előre számba nem ve­hető változékony tényezőktől függ. Ezek oly befolyásos körülmények, me­lyeket a legszigorúbb lelkiismeretesség sem képes megmásít­ni, mert nem a javadott bizottság jó karatétól, hanem az idő és általános viszonyok áramlatától vannak feltételezve. S itt rejlik annak oka, minél­­fogva nemcsak nálunk, hanem az egész világon kifogás alá nem eshető cataster még létre nem hozathatott. Ezen viszonyokat évenként puhatolni, annyit tenne mint az adó egy jelenté­keny részét kémlelésekre feláldozn­i. Teljes elismerést érdemel H. úrnak az ügy előmozdítására irányzott jóakarata, de ez maga egyedül még nem vezet czél­­szerű adóreformhoz, mert e téren „tabula rasa”­nak helye nem lévén, először is szükséges a hiány­olt adórend­szert ismernünk; másodszor oly esz­közöket javaslatba hoznunk, melyek a felismert hiányok mellőzésén túl, a kellő adómennyiséget biztosítják, s az adózók egymás iránti túlterhelte­­tését is mellőzik. Az első pontr­a vonatkozólag nem talál­juk fel a reformtervben a dívó hiányos adórendszerünk ismeretét, mert tervező azt véli, hogy az adócatasterben az 1820- dik évi árak vétettek a termés értékének kiszámítására; továbbá, hogy az így nyert összegből az állam 16#[e-lit húsz adó fe­jében, és hogy e szerint egy hold szántó­föld bármily vidéken egy forint adót fizet. Tévedés, hogy a termés értéké­ből vétetik az adó, mert abból előbb leszámittatnak a mivelési költségek, s az adó csak a tiszta jövedelemre ro­­vatik; tévedés, hogy az 1820-dik évi árak alkalmaztatnak a jövedelem ki­számítására, mert erre az 1824-ki árak has­záltattak; de az 1836 — 45-diki év­tizedben dívó átlagos árak, s ezen felül még a létező viszonyok is számbavétet­­tek, s ezek nyomán úgy határozatott meg a tiszta jövedelem, hogy szántóföl­deknél az átlagos magszaporodás, rétek­nél a takarmány mennyiség, szőlőknél pedig az egész pénzjövedelem vétetett alapul, s abból szántóföldeknél 16—70 százalék; réteknél 15—40 százalék; sző­lőknél 30—80 százalék, s igy tovább ■mivelési költség fejében levo­­­­natott. (Lásd az 1850-ik év márczius­­ 4-kén és június 28-kán kelt nyiltparan­­­csot) ) Tehát nem a termés értékéből,­­ hanem a tisztajö­vede­lemből vézezik ! a földadó, és már régtől fogva nem ip0!,* lival, hanem mint az idei költségvetés-­­ ből látható, Magyarországban jelenleg . 2976/106%, Erdélyben pedig 22°|# tólival !­ettetett ki, melyből nálunk 2076/iuu°'o | Erdélyben l8°|0 gyökadó; 9°^ p­dig mindkét helyi földtehermentesitési adó. Minthogy ezek szerint a földadó a tisz­tajövedelem dícsértéke szerint, vettetik ki; ez pedig az ország különböző részeiben igen külö­nböző; ö»»kén­t foly, hogy ér­tekező urnak azon feltűnő állítása, hogy egy hold szántóföld után b­ár­ui eg­y vidéken egy forint adó fizettetik, egészen alaptalan feltevé­sen nyugszik, mert a való tények azt mu­tatják, hogy egy hold szántóföld adója 15 kv és 4 forint közt változik. De ha igaz volna is azon feltevén, hogy egy hold föld adója egy forint, még akkor is számtani összeütközésben állana magá­val értekező úr, midőn 40 hold föld jöve­­d­ek­ét 200 forintra számítja, s ennek adóját 16° 10-k­ kulcs mellett 40 forintra teszi, mert ezen kulcs mellett 40 forint adónak nem 200, hanem 250 forint jöve­delem felel meg. Elismerem, hogy az ideiglenes földadó katasternek hiánya­i vannak, de nem azért, mert az 1824-ik é­i árak vétettek alapul, mert ezen, a­mint érintem, némely esetben a mértéken túlhajtott felcsigázás által nem annyira javítva mint rontva van, hanem azért, mert egyes vidékek kedvezmények­ben részesíttettek, míg másoknál a felszó­lamlások is adófelemelést e­redményeztek, így pé­dául Magyarország összes ter­mőföldjének tiszta jövedelm­e eredetileg 82,912,662 forintra becsültetett, de a községenkénti felszóamlások következté­ben a kérelmezett lejjebbszállítás helyett 97.386.650 ft­a emeltetett fel. A kataster hiányosságát már a bécsi kormány felismerte, hosszas tanulmányo­zás és az egész birodalomból ö­szehalmo­­zott adatok alapján reformjavaslatot ké­­szített, mely 1859-ben 6 Fel­égé elé ter­­jesztetvén, beható tanulmányozás végett egy vegyes bizottmánynak (Iiomediat Commission) kiadatott. Ezen bizottmány a kormány és birodalmi tanács képvise­lőiből, adózókból, gyakorlati gazdákból, és katasteri becslő hivatalnokokból állítta­­tott össsze, mi arra mutat, hogy a hiá­nyok tekintetbe is vétettek , de fájdalom, az ügy bonyolódottsága végett sikert nem eredményezett. Egészen helyeslem tervező úrnak azon nézetét, hogy peraequatio útján, azaz : a külön vidékeken dívó adásvevési és bér­beadási szerződések nyomán némi kiiga­zítás­t kellő óvatosság mellett eszközöl­­h­etők, s fel vagyok jogosítva azt nyilvá­nítani, hogy ezen adatokat a kormány már két évtől fogva gyűjti. Azonban, meggyőződésem az, hogy a folyó hó 15-én összeült magyar szakbizottmány még ennél tovább terjedő javaslatokra is kiterjesztendi figyelmét.­§§ 1. ) A­ki egyébiránt ez ügyben bővebb is­mereteket kíván szerezni, annak a legme­legebben ajánlhatjuk Keleti Károly úrnak 9 A telekadó és katasterh­ezim alatt a múlt évben kiadott igen jeles művét. Ezek volnának igénytelen észrevételeim a reformra várakozó adóügy ismeretére vonatkozólag. A­mi a kérdés második részét, a re­formjavaslatot illeti, é­rtekező úr nézete abban pontosul össze : a) hogy az adó a tiszta jövedelemből fizettessék, b) hogy az életfentartásra szükséges költségek a jövedelemből vonattassanak le és csak a­mi azután fenmarad azt, tartassék adóköteles tiszta jövedelemnek, c) ennélfogva 40 hold földbirtokosa adót ne fizessen, hanem d) a nagyobb földbirtok progressiv adó alá vonassák. Szabad legyen mindezekre igénytelen észrevételeimet nyilvánítam. Az a) pontra nézve igaza van értekező urnak. Szaith Ádámtól kezdve minden adóügyi ivó ezen elvet magáénak ismeri. De ugyanazon írók kilenezven századré­sze azt tanítja, hogy gyakorlatilag ezen magasztos elv kivihetetlen. S valóban alig találunk a földkerekségen egy pol­gárosodott államot, melyben a tiszta jö­vedelmi adó minden más adó mellőzésé­vel érvényre hozathatott volna. Az adó­ügyre nézve boldog Sveiczben is a szö­vetség alkotmányának 32-dik czikké­­ben azt találjuk, hogy a kantonok fel­­hatalmazvák bor és szesz adót szedni, a szövetség pedig majdnem kizárólag a vámjövedékből fedezi költségét. Tehát a tiszta jövedelmi adó még a lehető legcse­kélyebb adóval terhelt országban sem egyedüli adó. A b) pontra meg kell jegyeznem, hogy szerintem a jövedelem négy külön osz­tályba sorozható t. i. nyers­,tiszta- szabad és tőkésíthető jövedelemre. A nyersnek nevezettben mind a négy együtt van, s képezi az összes jö­vedelmi bevételt bárminemű levonás nélkül. Tiszta jövedelemnek az tartatik, mi a jövedelem vagy termelés előállítására okvetlenül szükséges költségek levonása után a nyers jövedelemből fenmarad. Szabad jövedelemnek az adóügytani í­ók (lásd B. Hock „Abgaben und Schul­den“ 76. lap s. t.) a tiszta jövedelemnek azon részét tartják, mely az élet fentartá­­sára elodázhatlanul szükséges költségek levonása után a tiszta jövedelemből fen­marad. Tőkésített vagy tőkésíthető jövede­lemnek pedig az tartható, mely a szabad jövedelemből a fényűzés vagy szeszé­lyekre fordított költségek után még fen­­maradt. Ezen felosztásból látható, hogy érteke­ző úr tiszta jövedelemnek azt nevezi, mit az adóügyi srók szabad jövedelemnek tartanak. A földadó kataster legnagyobb nehéz­ségét a tiszta jövedelem kipuhatolása képezi, s a többi munkálatok csak segéd­eszközökül tekinthetők amannak kiderí­tésére. De a ráfordított számo­s milliomok daczára mindeddig még egy államnak sem sikerült kielégítő katastert létre­hoz­ni, épen a tiszta jövedelem meghatározá­sának lehetetlensége végett. Ha már a tiszta jövedelem kiderítése, melyre mégis erémi adatok megszerezhetők, majd nem legyőzhetlen akadályokkal jár, bizonyára sokkal nagyobb nehézségek gá­tolják a szabad jövedelem kitudhatását, mihez nemcsak a tiszta jövedelem ismere­te szükséges, hanem az illető adózók egyé­ni viszonyai is befolyással bírnak, úgy hogy mig egyik egyén élet fentartására értekező ur szerint - — 200 frt elégséges. TSw^n JfYSSfX addig sokan találtatnak, kik szokás, ne­veltetés, családi és társadalmi állásuknál fogva 2, 3, sőt több ezer forinti­g sem képesek az élet fentartását fedezni. Ezen nehézségeken azon egyszerű mó­don akar értekező úr segíteni, hogy c) a dodioldas vagy csekélyebb birto­kosok az élet fentartása tekintetéből adó­mentesekké tétessenek. A volt helytartótanács által az 1865-ik évben hivatalból közrebocsátott kimuta­tás szerint Magyarországon a nagyobb birtokosok száma csak 23,749-re megy , a kis birtokosoké pedig 2.013,584-re rúg. E szerint tehát lenne az adó mentett birtokosok számai két millió és 13 ezer! Hogy lesz ez az 1848-ik évi VIII. t. czikkel összeegyeztethető, mely az adó­mentességet megszüntette ? A d) szerint a közép­birtokosok jöve­delmét úgy kívánja értekező úr megadóz­tatni, hogy 200-tól 1OOO írtig a jövede­lem V* része élet fentartására adómentes maradjon ; ennek levonása után '[«, de a jövedelemnek 10 To­li adóval terheltet­­ték. JOOO-től 5000 forintig a jövedelemnek felel adómentes maradna és fele l6°I®-es adó alá terveztetik. Mindezekhez azt adja hozzá tervező úr: „Így magyarázzuk az elvet, hogy kiki erejéből t­e­lh­­e­t­ő l­e ki.“ Engedje meg már most nekünk is a „Századunk“ tisztelt lapvezére és szerkesztője, hogy számokban fejezhessük ki értelmét azon elveknek, melyek a lapban közöltétnek : A mint már emlí­te és minden szaka­vatott előtt tudva vív­ Magyarország cla­­ffies termőföldjének tiszta jövedelme 82 millióról 97 millió fori­ntra emeltetett fel, mely osztrák értékben 10*1/7­­ milliót tesz­en. A kisbirtokos­k a katastrális észleletek szerint és az illető hivatalnokok egyhangú véleménye szer­in­t kétharmadát bírják a termőföldnek, s így a katastrális tiszta jövedelemből 6,7 millió adómentessé vál­nék, maradna tehát adókö­eles tiszta jöve­delem körülbelől 34 millió, ebből számít­sunk az 1000 forintig terjedő és csak l0 részben adókö­ele­s jövedelemre 12 milliót, melynek *U része az élet fentartására le­vonatván, lenne az adókötes 3 millió frt jövedelemnek 10%-os adója 300,000 frt. a még hátralévő 24 millió jövedelemből a fele lenne életfentartásra levonandó, és az adóköteles 12 millió írtnak l6°íe es adója lenne 1.800.000 forint, összesen 2.100 000 frt. A költségvetésből tudjuk, hogy az ország a földadóból 24 millió gyökadót és 10 millió földtehermentesítési adót összesen tehát 34 millió jövedelmet vár, míg a fennebbi terv szerint 32 millió hi­ány mutatkozik. Honnan lesz ezen hiány fedezve ? Értekező úr még azt is állítja, hogy a­ki földjét bérbe adta oly feltétel alatt, hogy a bérlő fizesse a föld adóját, az egé­szen adómentes. Ellenben a bérlő a föld­adó mellett még 2’[2°jc-H jövedelmi adót is tartozik fizetni. Ez alaptalan feltevés, mert a bérlet ily esetben annyival olcsóbb, a­mennyit a földadó igénybe vesz, de egyszersmind azt is bizonyítja, hogy értekező úr a föld­jövedelmét az­ üzlet jövedelmétől nem kü­lönbözteti meg, úgy mint azt az adóügy­­tudomány követeli. Angolhonban kivétel nélkül a haszon­­élvező tartozik mind a föld jövedelmének adóját (Grundrentensteuer) mind a föld­művelési üzlet jövedelmének adóját (Land­­ wirtschaftliche Gewerbe Steuer) a jöve­ delmi adó fizetni. Az elsőt joga van a ha­szonbér összegből levonni, a második ki­zárólag a bérlőt terheli. Magyarországon a földtulajdonosa nincs üzleti adó alá vetve s csupán csak a föld jövedelmének adóját tartozik viselni. El­lenben a bérlők nálunk is üzlet jövedelmé­től adót fizetnek. Ha értekező úr az angol adórendszert figyelmére mu­tatta volna, ezen észrevé­­telt aligha szőny­egre hozta volna. Hogy mennyi szakismeret és életreva­lóság rejlik a reformtervben, azt az olvasó bírálatára kell bíznunk. Ezen észrevételek szolgáljanak a „Pea­­ter Lloyd” ápril 20-iki vezérczikkére is válaszul, hol­szay jegy alatt nagy­­részben a „Századunk“ 86 számában el­mondottak ismételtetnek. Ú fi­ ­ai számunkhoz egy féliv melléklet rfut csatolva.

Next