Pesti Napló, 1869. április (20. évfolyam, 73–99. szám)
1869-04-22 / 91. szám
91. szám. 30. ért toljam. Csütörtök április 22 1800. ^fferkoszt^il Iroda OH*e«« *, Mém.u .bUm. ■ U* mmUbbí rfáHt Ul.ti bU*« kSXNMifc, a tatikasi«. r «•torta* taraiak ctak Unart fagaétateiak *1. Ktaté hfrjrtftl: i'arauLvaiak i»aa 7. aatUfi fílÍMftrt i lap »juyafi réaiét Utat* kllla »{nyak ^ía*, kia.li* karflli panaurk, kudatníajak) a kladé hlrattlkat taOaantfk. REGGELI KI A P A & E fizetési föltételek: fftfffTO 1 5 TJv H ^ fiiekra, poaUis! **« kMj ka», kirkim kordra i KiUrr.‘ . . . . . lt frt Emer/adra.... t tn. •fy hork' .... 5 tn Aj esti ti« ’i* kSlS»i&i.té««Art »• i&ítíWlís.Vtmkiui . Síi ar. Hirdetmények (UJa: T kaaitu» pathaor **jss*rf Mr áot*«níi 7 uj krály#e.Uj MI3a SO ajte. HyíltUr i I kasika» path*»r *6 íj kr. 'owRfS* Előítzetésí felhívás a PESTI NAPLÓ 1809- dik évi folyamára. tök- ík* 81 . Égés* évre ............................... . ... 24 farius fél évre Negyed évre Egy hóra 2 A »Pesti Napló* kiadó hivatala. aviftlisti !§*H& Constatált tény, hogy a választások eredménye a balközépet megdöbbentette. Ezen kormányra törekvő, félig doctrinak és a programmok készítését szenvedélylyel űző párt nagy reményeket fektetett a választások kimenetelére s nem is kétkedett, hogy az emelkedő szenvedélyek s a Deák-párt ellen redkivüli ügyességgel szított elégedetlenség dúsan termi meg gyümölcseit. Bizonyos mértékig e remény teljesült is. Azt elérték, hogy a Deák-párt legtiszteltebb egyéniségei közül néhány nem választatott meg, de egyszersmind azt is tapasztalniok kellett, hogy pártjuk tetemesen gyérült. Az új követjelölteket nem vonta, nem sodorta magához semmi oly varázs, mely magasztal, vér, lelkesít, mely szilárdítja a meggyőződést, mely érezteti, hogy a párt neophitja nagy eszmék és nagy czélok létesítőivel lépett egybeköttetésbe. A Ghyczypárt ellenzéki szerepe nem eléggé positív, nem eléggé hitetheti el a közönséggel, hogy államférfiú vitéz államférfiúval s kétséget hagy arra nézve is, hogy az oppozitio e jeles dialecticusának Ghiczynek, ha hirtelen többségre jutna, volna-e alkotó eszméje, melybe — midőn már annyit kétkedett — önmaga is bizni merjen, s volna-e a szőrszálhasogatásokföl nem okvallált meggyőződése? Más parliamentáris országokban az ellenzék vezérei inkább tudják azt, hogy mit akarnak kivinni; mint » mit megeor rigálni az ellenfél irányában és eszméiben. Aztán nemcsak a költői művekre illik f az, amit Horácz mond, „hogy legyen minden mű egyszerű és egységes.“ Ha a mérsékelt baloldal szerepénél magadott, volna, s ha szélső párti vegtetásokkal olykor meg nem tarkítja nézeteit, ha nem készít, sűrűn egymás után a szélső ballal fusiókat és félfusiókat, melyek mint a szappanbuborék pereznyi csillogás után elpattantak, akkor nem jött volna oly helyetbe, hogy a választások alatt ne gyarapodjék, hanem az Irányiak és Madarászék serege. Nem tagadhatni a szélsőtd vonzalmát azon kiváló férfiú iránt, ki elragadó szónoklatával és a hontalanság kivételes súlya miatt részvétet gerjeszthet oly egyéniségeknél i-s kik talán, ha visszajönne, a kellemetlen meglepettésért alig titkolhatnák el. De ha ez igaz minek akkor a szélsőbal romanticismusát utánozni azoknak, kik valóban megdöbbennének, In a dolgok mostani rendje egy véletlen által megzavartatnék? Ezért tetszett sajátságosnak, midőn a balközép minden évben vagy fusiót vagy legalább szoros szövetséget kötött és újított meg a szélsőballal s még pedig mindeddig sikertelenül. Ezt fogná most is tenni, ha megint, eszébe ötlenék a két bal egyesítése. De tán mégit tanult, a múltból, s tán sejti, hogy vannak oly segélycsapatok, melyek csatlakozásukkal nem szaporítanak, ha nem vesznek el erőt, még akkor, ha magukra hagyatva czélszerűn felelek volna meg hivatásuknak. Hasztalan törekvés, elpazarlott idő nálunk minden fusiói mozzanat s komolyan nem is hozathatik szóba. S ennélfogva is csak azt ismétlem, mit tegnapi czikkemben állitok, hogy nem ártok azokkal, kik a most megnyílandó Országgyűlésen a pártok nagyszerű átalakulását természetesnek, sőt be is következendőnek látják. KEMÉNY ZSIGMOND: Ma d. elt emkor tartotta a Diák-kör első értekezletét, melyben a párt tagjai oly nagy számmá vettek részt,hogy a tanácskozási terem tökéletesen megtelt. A kor ideiglenes elnökének : Somssich Pál, alelnökinek : Bittó István, jegyzőknek : Bujanovics Sándor és Szél Kálmán választ attak. — A reguicolaris deputácaió, mely Fiume városa államjogi állása felett folytatandó tárgyalások végett küldetett ki, mint értesülünk a folyó, hó végén ismét egybegyül, hogy tanácskozásainak folyamát újból felvegye. Hogy a magyar kormány Fiume érdekeit szivén viselte minden alkalmat fel kiván használni, mely kínálkozik arra, hogy a magyar tengerpart ügyén lendítsen, mutatja az is, hogy ezen alkalommal is élni fog, hogy egyéb Fiumét illető kérdések tisztázását is szőnyegre hozza,küvenösen közlekedési és kereskedelmi ügyekre vonatkozólag, mi végből több, helyi és szakismerettel bíró más férfiak közreműködését is biztosította magának; név szerint felkérte Thierry, Scarpa és Vernedi urakat, hogy a tanácskozásban az utóbbi ügyekről részt vegyenek. Temesvárra viczek vonulnak mint értesülünk, Picot ur neveztetett ki. Észrevételek Hazay Ernő ur adóreformjára. Az adóügy ét az orvosi tudomány abban hasonlitanak egymáshoz, hogy egyiket sem leetett tökéletességre vinni. Amasi király halálbüntetést szabott arra ,aki nevét, keresetét és vagyonát évenként híven fel nem alotta az elöljáróságnál. Rómában a Servius által alapított „tributum excensu“ szempontjából mindenki tartozott ingó s fekvő vagyonát felvallani; ki ezt hamisin tette, a fórumon megvesszőztetett, s vagyona elkobzása után rabdolgává tétetett. (Lásd Brock haus 0. Lex. Ií. 124. lap. És Havi Fieanawis8enschafr. II. 205. lap.') A keleti vallások legtöbbike böjtöt, testi mozgást parancsol, s mindezeknek daczára ma úgy az egyik, mint a másik tárgyban hiányzik a bizos támaszpont. A „Századunk“ i. e. 86. szármában az adórendszer hiányai soroltatnak fel, s egyelőre a földadóra nézve az javasoltatik hogy az a tiszta jövedelemből vétesjék; a tiszta jövedelem kipuhatolását pedig a bérleti szerződés és szakértők ítélete használtassák. Nagyon sajnálva emltjük is, hogy tudtunk szerit a jelenleg fennálló földadózási rendszer mellett is a tiszta jövedelem képezi az adóalapot, és hogy a fazta jövedelem kipuhatolására minden fintorok felhasználtattak, úgy ahogy emberek az adatokat és tényező körülményeket fel szokták használni. H. úr mindezt mellőzhetőnek vél, ha egy lelkismeretes bizottság a tiszta jövedelem átlagát meg fogja határozni. Ez magában véve kiválókig papíron nagyon szép eszme, de ne feledjük, hogy adóügyben"a lelkiissmeretesség egy kis rugékonysággal bír, e mellett a föld termőképessége nem állandó a jövedelem ugyanazon minőségű földnél az időjárás, mivelési értelmiség, erő, munkafelosztás , népesség mennyi- és minősége, olcsó vagy drága napszám, gépek használat, olcsó vagy költséges szállítás, virágzó vagy hanyatló ipar, kereskedelem, hitelintézetek lefolyása, pénzérték ingadozása, külföldi kivitel, s több más előre számba nem vehető változékony tényezőktől függ. Ezek oly befolyásos körülmények, melyeket a legszigorúbb lelkiismeretesség sem képes megmásítni, mert nem a javadott bizottság jó karatétól, hanem az idő és általános viszonyok áramlatától vannak feltételezve. S itt rejlik annak oka, minélfogva nemcsak nálunk, hanem az egész világon kifogás alá nem eshető cataster még létre nem hozathatott. Ezen viszonyokat évenként puhatolni, annyit tenne mint az adó egy jelentékeny részét kémlelésekre feláldozni. Teljes elismerést érdemel H. úrnak az ügy előmozdítására irányzott jóakarata, de ez maga egyedül még nem vezet czélszerű adóreformhoz, mert e téren „tabula rasa”nak helye nem lévén, először is szükséges a hiányolt adórendszert ismernünk; másodszor oly eszközöket javaslatba hoznunk, melyek a felismert hiányok mellőzésén túl, a kellő adómennyiséget biztosítják, s az adózók egymás iránti túlterheltetését is mellőzik. Az első pontra vonatkozólag nem találjuk fel a reformtervben a dívó hiányos adórendszerünk ismeretét, mert tervező azt véli, hogy az adócatasterben az 1820- dik évi árak vétettek a termés értékének kiszámítására; továbbá, hogy az így nyert összegből az állam 16#[e-lit húsz adó fejében, és hogy e szerint egy hold szántóföld bármily vidéken egy forint adót fizet. Tévedés, hogy a termés értékéből vétetik az adó, mert abból előbb leszámittatnak a mivelési költségek, s az adó csak a tiszta jövedelemre rovatik; tévedés, hogy az 1820-dik évi árak alkalmaztatnak a jövedelem kiszámítására, mert erre az 1824-ki árak haszáltattak; de az 1836 — 45-diki évtizedben dívó átlagos árak, s ezen felül még a létező viszonyok is számbavétettek, s ezek nyomán úgy határozatott meg a tiszta jövedelem, hogy szántóföldeknél az átlagos magszaporodás, réteknél a takarmány mennyiség, szőlőknél pedig az egész pénzjövedelem vétetett alapul, s abból szántóföldeknél 16—70 százalék; réteknél 15—40 százalék; szőlőknél 30—80 százalék, s igy tovább ■mivelési költség fejében levonatott. (Lásd az 1850-ik év márczius 4-kén és június 28-kán kelt nyiltparancsot) ) Tehát nem a termés értékéből, hanem a tisztajövedelemből vézezik ! a földadó, és már régtől fogva nem ip0!,* lival, hanem mint az idei költségvetés- ből látható, Magyarországban jelenleg . 2976/106%, Erdélyben pedig 22°|# tólival !ettetett ki, melyből nálunk 2076/iuu°'o | Erdélyben l8°|0 gyökadó; 9°^ pdig mindkét helyi földtehermentesitési adó. Minthogy ezek szerint a földadó a tisztajövedelem dícsértéke szerint, vettetik ki; ez pedig az ország különböző részeiben igen különböző; ö»»ként foly, hogy értekező urnak azon feltűnő állítása, hogy egy hold szántóföld után bárui egy vidéken egy forint adó fizettetik, egészen alaptalan feltevésen nyugszik, mert a való tények azt mutatják, hogy egy hold szántóföld adója 15 kv és 4 forint közt változik. De ha igaz volna is azon feltevén, hogy egy hold föld adója egy forint, még akkor is számtani összeütközésben állana magával értekező úr, midőn 40 hold föld jövedekét 200 forintra számítja, s ennek adóját 16° 10-k kulcs mellett 40 forintra teszi, mert ezen kulcs mellett 40 forint adónak nem 200, hanem 250 forint jövedelem felel meg. Elismerem, hogy az ideiglenes földadó katasternek hiányai vannak, de nem azért, mert az 1824-ik éi árak vétettek alapul, mert ezen, amint érintem, némely esetben a mértéken túlhajtott felcsigázás által nem annyira javítva mint rontva van, hanem azért, mert egyes vidékek kedvezményekben részesíttettek, míg másoknál a felszólamlások is adófelemelést eredményeztek, így pédául Magyarország összes termőföldjének tiszta jövedelme eredetileg 82,912,662 forintra becsültetett, de a községenkénti felszóamlások következtében a kérelmezett lejjebbszállítás helyett 97.386.650 fta emeltetett fel. A kataster hiányosságát már a bécsi kormány felismerte, hosszas tanulmányozás és az egész birodalomból öszehalmozott adatok alapján reformjavaslatot készített, mely 1859-ben 6 Felégé elé terjesztetvén, beható tanulmányozás végett egy vegyes bizottmánynak (Iiomediat Commission) kiadatott. Ezen bizottmány a kormány és birodalmi tanács képviselőiből, adózókból, gyakorlati gazdákból, és katasteri becslő hivatalnokokból állíttatott össsze, mi arra mutat, hogy a hiányok tekintetbe is vétettek , de fájdalom, az ügy bonyolódottsága végett sikert nem eredményezett. Egészen helyeslem tervező úrnak azon nézetét, hogy peraequatio útján, azaz : a külön vidékeken dívó adásvevési és bérbeadási szerződések nyomán némi kiigazítást kellő óvatosság mellett eszközölhetők, s fel vagyok jogosítva azt nyilvánítani, hogy ezen adatokat a kormány már két évtől fogva gyűjti. Azonban, meggyőződésem az, hogy a folyó hó 15-én összeült magyar szakbizottmány még ennél tovább terjedő javaslatokra is kiterjesztendi figyelmét.§§ 1. ) Aki egyébiránt ez ügyben bővebb ismereteket kíván szerezni, annak a legmelegebben ajánlhatjuk Keleti Károly úrnak 9 A telekadó és katasterhezim alatt a múlt évben kiadott igen jeles művét. Ezek volnának igénytelen észrevételeim a reformra várakozó adóügy ismeretére vonatkozólag. Ami a kérdés második részét, a reformjavaslatot illeti, értekező úr nézete abban pontosul össze : a) hogy az adó a tiszta jövedelemből fizettessék, b) hogy az életfentartásra szükséges költségek a jövedelemből vonattassanak le és csak ami azután fenmarad azt, tartassék adóköteles tiszta jövedelemnek, c) ennélfogva 40 hold földbirtokosa adót ne fizessen, hanem d) a nagyobb földbirtok progressiv adó alá vonassák. Szabad legyen mindezekre igénytelen észrevételeimet nyilvánítam. Az a) pontra nézve igaza van értekező urnak. Szaith Ádámtól kezdve minden adóügyi ivó ezen elvet magáénak ismeri. De ugyanazon írók kilenezven századrésze azt tanítja, hogy gyakorlatilag ezen magasztos elv kivihetetlen. S valóban alig találunk a földkerekségen egy polgárosodott államot, melyben a tiszta jövedelmi adó minden más adó mellőzésével érvényre hozathatott volna. Az adóügyre nézve boldog Sveiczben is a szövetség alkotmányának 32-dik czikkében azt találjuk, hogy a kantonok felhatalmazvák bor és szesz adót szedni, a szövetség pedig majdnem kizárólag a vámjövedékből fedezi költségét. Tehát a tiszta jövedelmi adó még a lehető legcsekélyebb adóval terhelt országban sem egyedüli adó. A b) pontra meg kell jegyeznem, hogy szerintem a jövedelem négy külön osztályba sorozható t. i. nyers,tiszta- szabad és tőkésíthető jövedelemre. A nyersnek nevezettben mind a négy együtt van, s képezi az összes jövedelmi bevételt bárminemű levonás nélkül. Tiszta jövedelemnek az tartatik, mi a jövedelem vagy termelés előállítására okvetlenül szükséges költségek levonása után a nyers jövedelemből fenmarad. Szabad jövedelemnek az adóügytani íók (lásd B. Hock „Abgaben und Schulden“ 76. lap s. t.) a tiszta jövedelemnek azon részét tartják, mely az élet fentartására elodázhatlanul szükséges költségek levonása után a tiszta jövedelemből fenmarad. Tőkésített vagy tőkésíthető jövedelemnek pedig az tartható, mely a szabad jövedelemből a fényűzés vagy szeszélyekre fordított költségek után még fenmaradt. Ezen felosztásból látható, hogy értekező úr tiszta jövedelemnek azt nevezi, mit az adóügyi srók szabad jövedelemnek tartanak. A földadó kataster legnagyobb nehézségét a tiszta jövedelem kipuhatolása képezi, s a többi munkálatok csak segédeszközökül tekinthetők amannak kiderítésére. De a ráfordított számos milliomok daczára mindeddig még egy államnak sem sikerült kielégítő katastert létrehozni, épen a tiszta jövedelem meghatározásának lehetetlensége végett. Ha már a tiszta jövedelem kiderítése, melyre mégis erémi adatok megszerezhetők, majd nem legyőzhetlen akadályokkal jár, bizonyára sokkal nagyobb nehézségek gátolják a szabad jövedelem kitudhatását, mihez nemcsak a tiszta jövedelem ismerete szükséges, hanem az illető adózók egyéni viszonyai is befolyással bírnak, úgy hogy mig egyik egyén élet fentartására értekező ur szerint - — 200 frt elégséges. TSw^n JfYSSfX addig sokan találtatnak, kik szokás, neveltetés, családi és társadalmi állásuknál fogva 2, 3, sőt több ezer forintig sem képesek az élet fentartását fedezni. Ezen nehézségeken azon egyszerű módon akar értekező úr segíteni, hogy c) a dodioldas vagy csekélyebb birtokosok az élet fentartása tekintetéből adómentesekké tétessenek. A volt helytartótanács által az 1865-ik évben hivatalból közrebocsátott kimutatás szerint Magyarországon a nagyobb birtokosok száma csak 23,749-re megy , a kis birtokosoké pedig 2.013,584-re rúg. E szerint tehát lenne az adó mentett birtokosok számai két millió és 13 ezer! Hogy lesz ez az 1848-ik évi VIII. t. czikkel összeegyeztethető, mely az adómentességet megszüntette ? A d) szerint a középbirtokosok jövedelmét úgy kívánja értekező úr megadóztatni, hogy 200-tól 1OOO írtig a jövedelem V* része élet fentartására adómentes maradjon ; ennek levonása után '[«, de a jövedelemnek 10 Toli adóval terheltették. JOOO-től 5000 forintig a jövedelemnek felel adómentes maradna és fele l6°I®-es adó alá terveztetik. Mindezekhez azt adja hozzá tervező úr: „Így magyarázzuk az elvet, hogy kiki erejéből telhető le ki.“ Engedje meg már most nekünk is a „Századunk“ tisztelt lapvezére és szerkesztője, hogy számokban fejezhessük ki értelmét azon elveknek, melyek a lapban közöltétnek : A mint már említe és minden szakavatott előtt tudva vív Magyarország claffies termőföldjének tiszta jövedelme 82 millióról 97 millió forintra emeltetett fel, mely osztrák értékben 10*1/7 milliót teszen. A kisbirtokosk a katastrális észleletek szerint és az illető hivatalnokok egyhangú véleménye szerint kétharmadát bírják a termőföldnek, s így a katastrális tiszta jövedelemből 6,7 millió adómentessé válnék, maradna tehát adóköeles tiszta jövedelem körülbelől 34 millió, ebből számítsunk az 1000 forintig terjedő és csak l0 részben adóköeles jövedelemre 12 milliót, melynek *U része az élet fentartására levonatván, lenne az adókötes 3 millió frt jövedelemnek 10%-os adója 300,000 frt. a még hátralévő 24 millió jövedelemből a fele lenne életfentartásra levonandó, és az adóköteles 12 millió írtnak l6°íe es adója lenne 1.800.000 forint, összesen 2.100 000 frt. A költségvetésből tudjuk, hogy az ország a földadóból 24 millió gyökadót és 10 millió földtehermentesítési adót összesen tehát 34 millió jövedelmet vár, míg a fennebbi terv szerint 32 millió hiány mutatkozik. Honnan lesz ezen hiány fedezve ? Értekező úr még azt is állítja, hogy aki földjét bérbe adta oly feltétel alatt, hogy a bérlő fizesse a föld adóját, az egészen adómentes. Ellenben a bérlő a földadó mellett még 2’[2°jc-H jövedelmi adót is tartozik fizetni. Ez alaptalan feltevés, mert a bérlet ily esetben annyival olcsóbb, amennyit a földadó igénybe vesz, de egyszersmind azt is bizonyítja, hogy értekező úr a földjövedelmét az üzlet jövedelmétől nem különbözteti meg, úgy mint azt az adóügytudomány követeli. Angolhonban kivétel nélkül a haszonélvező tartozik mind a föld jövedelmének adóját (Grundrentensteuer) mind a földművelési üzlet jövedelmének adóját (Land wirtschaftliche Gewerbe Steuer) a jöve delmi adó fizetni. Az elsőt joga van a haszonbér összegből levonni, a második kizárólag a bérlőt terheli. Magyarországon a földtulajdonosa nincs üzleti adó alá vetve s csupán csak a föld jövedelmének adóját tartozik viselni. Ellenben a bérlők nálunk is üzlet jövedelmétől adót fizetnek. Ha értekező úr az angol adórendszert figyelmére mutatta volna, ezen észrevételt aligha szőnyegre hozta volna. Hogy mennyi szakismeret és életrevalóság rejlik a reformtervben, azt az olvasó bírálatára kell bíznunk. Ezen észrevételek szolgáljanak a „Peater Lloyd” ápril 20-iki vezérczikkére is válaszul, holszay jegy alatt nagyrészben a „Századunk“ 86 számában elmondottak ismételtetnek. Ú fi ai számunkhoz egy féliv melléklet rfut csatolva.