Pesti Napló, 1869. május (20. évfolyam, 100–122. szám)

1869-05-04 / 102. szám

102. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó-hivatal: Kedd május 4 1869. 20 évi folyam A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLO REGGELI KIADÁS.­­ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva : Félévre........................12 frt. Évnegyedre.... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás kü­lönk­ü­déséért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt­ tér : 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ­­ 809-dik évi föl jamuára. 2@3IO13.3K©t.ö­l abszel. Egész évre...........................................................................24 forint. Félévre.................................................................................42 . Negyed évre..............................................................................6 *­­ gj bóra............................... 2 „ A «Pesti Nag»ló8 kiadó­hivatal*. I*ep$s május 1. I Adózási viszonyaink. IV. Az egyes adónemekre térve, legczél­­szerűbbnek látjuk legelőször is a háza­dót tenni fejtegetéseink tárgyává, mely a többivel legkevésbé áll összefüggésben s hazánkban a közvetlen adók közt mond­hatnék legtökéletesebb, egyszersmind előre is kijelentvén, hogy alantabb kö­vetkező megjegyzéseinket korántsem kí­vánjuk minden körülmények közt fen­­tartandóknak, miután azok az általunk nem ismert részletes adatok s pénzügyi viszonyaink avatottabb ismerete mellett esetleg lényeges módosulást szenved­het­nének. Házadónk nem a házak lakosainak, mint ilyeneknek, hanem a házbirtokosok azon tiszta jö­vedelmé­nek megadóztatását czélozza, melyet azok házukból, mint önálló tőke­befekt­­ésből, pénzértékre be­csülhető javak, illetőleg bérösszeg és természetes használat alakjában húznak. Különösen a mezei gazdaságnál nehéz ugyan pontosan meghatározni, vájjon mely ház, esetleg lakrész tekinthető önál­ló tőke­befektetésnek; e körülmény azon­ban az előadott értelemben vett házadó czélszerűségét s észszerűségét kevéssé gyöngíti. A házadó fentebbi értelmezését foly­vást szem előtt kell tartanunk. A ház azon földterülettől, melyen áll, el nem választható, s bár e kettő némely államban külön adózás tárgyát képezi, az elkülönítés mindamellett nem czélsze­­rű. Hazánkban a ház és földterület egy­ségesen vétetik adózás alá. fc. A fennálló házadó-rendszer főalapelvei­­ben helyes s változtatást csak egyes rész­letesebb megszabásaira nézve igényel. A házbéradónál ez időszerint, őszintén megvallva , tökéletesebb megszabás egyelőre alig képzelhető, míg ellenben a házosztály-adó, bár a házbér­adónál sokkal hiányosabb, még­sem mellőzhető, mert az utóbbi általános alkalmazása vi­szonyaink közepett lehetetlen. Mindazon házak s lakrészek, melyek bérbe vannak adva, kivétel nélkül ház­­béradó alá tartoznak, nem különben ösz­­szehasonlító becslés útján a ki nem bé­relt lakrészek is, oly (tágabb értelemben vett) községekben, hol a tulajdonképeni lakrészeknek legalább fele bérbe van adva. E megszabásra nézve azt hinti­­k, hogy utóbbi értelemben a házbéradó mindazon községekre kiterjeszthető vol­na, melyekben a lakrészeknek legalább egy harmadrésze bérbe van adva, annál inkább, mert a házbéradó még összeha­­sonlító becslés útján is tökéletesebb a házosztály-adónál. Az ajánlott változta­tás folytán netalán előállót adó többlet némileg a következőkben czélba vett le­szállítások pótlásául szolgálhatna. A házbéradót illetőleg feltűnő azon megszabás, hogy oly községekben, hol a lakrészeknek fele sincs bérbe adva, a tiszta jövedelemnek 16°Io-a, s oly közsé­gekben, hol a lakrészeknek legalább fele bérbe van adva 209­0-a, míg ellenben Buda-Pesten 24%-a vétetik adóul. E megszabásban, miután a házak tartandó­ságának különbsége már a tisztajövede­lem kiszámításánál tekintetbe van véve, a legtökéletlenebb s legtúlzóbb progressi­­vitás rejlik. S miután pénzügyminiszte­rünk szerint ,hazánkban a földbirtok jöve­delme átlagosan mintegy 16°00, s az ipa­rosé valóságban legfeljebb 6 —7910 adó­val van terhelve, méltán állíthatjuk,­­ hogy hazánkban átlagosan a buda­pesti házbirto­kos legmagasabban van mega­dóztatva. A létező rendkívüli körülmé­nyek közt valószínű ugyan, hogy a bu­dapesti házbirtokos adóilletékének egy­­részét a lakókra tolja, azonban méltán kérdezhetjük, vájjon méltányos-e a test­vér főváros lakosait lakásadóval terhelni, holott az ország többi lakosai ettől ment­ve vannak , míg másrészről a főváros ál­talában s különösen más adóknál s­emmi­nemű rentkivüli kedvezményben nem részesül. Ha a főváros községi adóképen szabna lakosaira esetleg hátbéradó pót­lékot illetőleg lakásadót, ez érthető vol­na, azonban az állam részéről ily eljárás méltánytalan. S valóban nem indokolha­tó p. o. hogy Buda­n egy házbirtokos 2 —3 száz forint jövedelme után 24°-o, mig ellenben egy pozsonyi, kassai vagy más kisebb városi házbirtokos 1 — 10 ezer frt jövedelme után 20 , illetőleg 16% adót fizet. A fentebbi arányokból kitűnik egy­szersmind, mily helytelenül van alkal­mazva házbéradónknál a progressivitás, s ha ez utóbbi jelenlegi pénzügyi viszo­nyaink folytán egyelőre netalán elkerül­­hetlennek mutatkoznék, legalább a tiszta házbér-jövedelem magassága szerint volna megszabandó, nem pedig oly körülmé­nyek nyomán, melyek az adózási képes­séggel csak távoli összefüggésben álla­nak. Kedvezőbb pénzügyi viszonyokat feltételezve azonban, a progressivitás a házadónál mellőzendő volna, olyképen, hogy a fennálló különböző adóláb he­lyett egy közép szám vétetnék ált­alános adólábul, p. p. 18 — 20%, mindez annál inkább megtörténhetnék, mert a házbér­adóval terhelt házbirtokosok közt a leg­vagyontalanabb osztály úgy sincs kép­viselve. Igaz ugyan, hogy új építmények or­szágszerte 8 és 10, Buda-Pesten ellenben 12 és 15 évi adómentességben részesül­nek, úgy, hogy e megszabás a főváros részére némi rendkívüli kedvezményt fog­lal magában; mindez azonban a fentebbi hátránynyal fel nem ér, még­pedig annál inkább, mert csak az új építkezőknek vá­lik javára. Az új építmények adómentes­sége nem egyéb valódi adóelengedésnél, miután az értékfogyásra, vagy mint mon­dani szokás, az értéktörlesztésre a tiszta jövedelem kiszámításánál tekintet van véve. A fennálló szabályok szerint az épületen fekvő terhek az adókivetésnél tekintetbe nem vétetnek , valószínű tehát, hogy a fentebbi adó­elengedés némileg az utóbbi kedvezőtlen megszabás ellen­súlyozását czélozza, azonban felette hiá­nyosan , miután , először , csak az új építkezőknek válik javára, holott amaz, mint látni fogjuk, a házbirtokosokat ki­vétel nélkül, s többn­ire méltánytalanul sújtja ; másodszor pedig, mert az építke­zőknek sem szolgál teljes kárpótlásul, miután esetleg az építkezésből származó terheket 15 év lefolyása alatt ezek sem törleszthetik. Az új építmények ideigle­nes adómentessége tehát a mondottak folytán mégsem egyéb új építkezésekre osztott praemiumnál, s ennélfogva köz­­igazgatási rendszabálynak tekinthető, czél­­szerűsége az adóleszállítással s a házon fekvő terhek esetleges tekintetbe vételé­vel szemben kétes, eredményei pedig épen a fővárosban nev a kielégítők; ezekről azonban alantabb teendünk említést. Más részről tagadhatlan, hogy minél több ház élvez adómentességet, annál nagyobb mértékben terheltetnek a többi adózók, s annál inkább, mert a régibb házak bir­tokosai a múltban nem élveztek adómen­tességet. A házbéradó megszabásánál tiszta jö­vedelemképen Buda-Pesten a házbérnek 85°/0-a, más helyen ellenben 70%-a véte­tik, vagyis épületfentartási költség és ér­téktörlesztés fejében a nyers jövedelemből 15, illetőleg 30% vonatik le. E meghatá­rozásnál feltételezve van tehát, hogy a gellérthegyi kunyhók kétszer oly szilár­dul vannak építve, illetőleg kétszer oly tartósak, mint pl. a pozsonyi, kassai stb. 2 — 3 emeletes házak. E feltevés a valótól kétségkívül nagyon eltér. Részünkről a fentebbi százalékos levo­násoknál fokozatosabb megszabást óhaj­tanánk, még­pedig talán a kibérelt lakré­szek, vagy még helyesebben az emeletes házak aránylagos száma szerint.Általában véve az emeletes házak aránylagos szapo­rodása a háztelkek értésének emelkedé­sét s átszámító, iparosabb jellegű gazdál­kodás terjedését jelenti, míg más részről rendkívüli körülményektől eltekintve, csak azon esetben valószínű­, ha azon építési költség többlet, mely a szilárdabb és mesterségesebb építéssel jár, a telek ki­terjedésénél megtakarított nyereséggel felér. Elismerve a mondottak helyességét a javítási és értéktörlesztési levonásokra, az emeletes házak aránylagos száma sze­rint mintegy 4—5 fokozat volna megala­pítandó, még­pedig ú­gy, hogy­ az e­mele­­tes házak összeszámításánál két- három­négy- és öt emeletes házak két, illetőleg három négy és öt háznak vétetnének. A fokozat alapjául az emeletes házak arány­lagos száma helyett esetleg talán még he­lyesebben az illető lakrészek aránylagos száma vezethetnék. A fennálló megszabás által az építke­zők szilárdabb és rendesebb építésre ösz­tönöztetek , e körülményben tehát is­mét közigazgatási c­élzat rejlik , el­tekintve azonban az ily, sok esetben méltánytalan kényszereszköz helyességé­nek kérdésétől, a fentebbi czél az általunk ajánlott megszabás mellett is eléretnék, még­pedig igazságosabban. Ezek után áttérve a házosztály adóra, ismételve megjegyezzük, hogy e megsza­­bás nevv ez idő szerint mellőzhetlen s az illető határozatok lényeges válatztatást alig igényelnek. Mindazon lakrészek, melyek hátbéradó alá nem tartoznak, házosztály adó alap­ján adóztatnak meg, s lakrészeküt csak a tulajdonképeni lakrészek vétetnek Ez utóbbi megszabás ellen tehető ugyan né­mi kifogás, azonban a valóságban tagad­­hatlanul nehéz eldönteni, vájjon mellék lakrészek mennyiben szolgálnak egyszer­smind az illetők gazdasági foglalkozásá­nak tényezőiül, illetőleg mennyiben érin­tettek már a föld és jövedelmi adó által. A fennálló megszabás s­erint gazdasá­gi cseléd­házak adó alá vonatnak. A gaz­dasági cseléd-házak nem képeznek önálló tőkebefektetést, s az illető gazdaságok el­­várhatlan kiegészítő részét képezik, továb­bá pedig jövedelmük az illető gazdaság jövedelmétől el nem különíthető, ennél fogva következetesen nem házadó alá tar­toznak, hanem esetleg a földadónál lenné­nek tekintetbe veendők. Czélszerűségi ok­ból a Lázadóhoz vehetők ugyan, ennek átlátszóságát azonban tagadhatlanul za­varják. E tárgyról azonban a földadónál bővebben szólandunk. A házosztályadó megszabásául szolgá­ló táblázat a lakrészek száma szerint prog­ressiv arányban növekedő illeték meg­szabást foglal magában. A progressivitás itt azonban inkább cs­ak látszólagos, mi­után falusiasabb kö­zégekben a lakóházak értéke, illetőleg az ennek megfelelő jöve­delem rendesen csakugyan gyorsabb arányban növekszik, mint az illető, szű­­kebb értelemben vett lakosztályok száma. A fennálló illeték­táblázat első­sorban oly helyeken érvényesből az összes lakré­szeknek egy­harmada sincs bérbe ad­va, oly helyeken azonban, hol a lak­részeknek legalább egyharmada bérbe van adva, a táblázat tételei 60% -al magasab­bak. Az utóbbi átmenet nagyon rohamos s több fokozat felállítása méltányosnak lát­szanék, bár esetleg a hátbéradó ajánlott kiterjesztése által az idézett hiány is eny­­híttetnék. Részünkről az illeték­­­táblázat mega­lapításánál legcz­élszer­űbbnek látnak, oly községek házbér adózási adatait venni ki­indulási pontul, melyek a házbéradó és a házosztályadó alá tartozó községek kö­zött megközelítőleg a határvonalat képe­zik S az így létrejött megszabás a kibé­relt lakosztályok aránylagos száma által meghatározott 2—3 fokozat szerint mér­séklendő volna. Ha n­alán a fennálló il­leték-táblázat is ily módon alapittatott meg, annál jobb s legalább változtatni sem kell. Ily eljárás által a házosztályadó a hátbéradóval helyes öszhangba ho­zatnék s az első a másodiknak valódi folytatását, hogy úgy mondjuk, árnyala­tát képezné. A házo­stályadóra nézve a fentebbieket véltük megjegyzendőknek, s végül még egy átalános megszabásról kívánunk emlí­tést tenni. A házadó kivetésénél ugyanis, mint már említek, az épületeken fekvő terhek tekintetbe nem vétetnek. Az adóforrást tulajdonképen mindig az egyes gazdálko­dó személyiség tiszta jövedelme képezi, s az egyes jövedelmező tőkék csakis azért vétetnek külön adótárgyat, mert a bir­tokos tiszta jövedelmét különben köz­vetlenül meghatározni számtalan eset­ben nem lehet. Észszerűleg tehát a fentebbi megszabásban feltételezve van, hogy a házbirtokos adójának azon ré­szét, mely az épületen fekvő terheknek megfelel,hitelezőire, illetőleg a jogosultak­ra tolja, vagy­is ezeknek beszámítja. Ha azonban e beszámítás hallgatólag csak­ugyan feltételeztetik, úgy másrészről az is kétségtelen, hogy a hitelezőt kamat­­jövedelmének illető részétől többé meg­adóztatni nem szabad. Ez utóbbi kö­rülmény hazánkban a jövedelmi adó meg­szabásánál legkevésbé se vétetik te­kintetbe, még­pedig hazánkban koránt­sem, mint első tekintetre látszanék, a hi­telező, hanem rendesen az adók rovására. És ez okból tagadhatlan egyszersmind, hogy hazánkban számtalan házbirtokos megadóztatik oly jövedelem után is, melylyel nem bír. Angolországban az il­lető adók megszabásánál szintén nem vé­tetnek tekintetbe az adó­tárgyon fekvő terhek, a körülmények azonban egészen mások, mint hazánkban. Az utóbb idézett hiányok és ellentétek a földadónál is előfordulnak, miért is bő­vebb vitatásba e helyen nem bocsátkoz­va, a következőkre utalunk. A házadó vitatását a fentebbiekben befejeztük, miután inkább csak az egyes pontozatok elvi hiányaira kívántuk a figyelmet felhívni. Az eljárás és más részletek vitatását annál inkább mellő­zendőnek véltük, mert értekezésünk már­is túl hosszúra nyúlt. Javaslataink valósulás esetében az ál­lami bevételeket hihetőleg nem csökken­tenék, ellenkező esetben kivitelük kétség­kívül akadályokba ütltötnék , bár más részről első­sorban az adóláb magassága határoz s az elosztási tökéleteskedéssel párhuzamban felemelhető, anélkül, hogy súlyosabban nehezülne az adózókra. Fb. A honvédség szerzése. (a.) A honvédelmi minisztériumnál erélyesen folynak a honvédség szervezésére szolgáló mun­kálatok s e tekintetben különféle utasítások adat­tak ki, melyek lényegét — a tárgy közérdekes­ségénél s életbevágó fontosságánál fogva, sietünk a közönséggel megismertetni. Első lépés a honvédség megtestesítésére a f­ő tanosztály felállítása Pesten, mely már folyó hó 23-án megkezdi működését. E tanosz­tály alapja, magva lesz a kerületi tanosztályok­nak, és a közlegénység, valamint az altisztek ki­képzésére szolgáland. Mihelyt ezen főtanosztály személyzete a kellő kiképzést megnyerte, szét­­osztatik kerületünként a tanosztályokba. Miután az ujonczozás útján besorozandók tett­leges szolgálatideje csak október 1-én kezdődik, a honvédség is csak ekkor fogja sorozás útján az első ujonczokat kapni. Továbbá a sorkato­naságból a honvédségbe való áttétel is csak de­­czember végén történik s igy a főtanosztálynak tulajdonkép egyelőre nem volna személyzete, mely betanittathatnék, a leendő honvédek pedig készült altisztek s igy mesterek nélkül szűköl­ködnének. Hogy e hiánynak elejét vegye s az ujonczozan­­dó honvédség már beléptekor, a főtanosztályban és a többi kerületi tanosztályban kiképzett al­tisztekkel bírjon, a honvédelmi minisztérium előtt csak egy út állott nyitva, a toborzás által hozni össze a szükséges önkényte­­s­e­k­e­t. S a minisztérium megragadta a módot, hogy a magvak szükségelt legénységet kiteremtse, mi­dőn külön toborzási bizottságokat kirendelt s er­ről köriratilag az ország összes törvényhatósá­gait értesité. Ezzel megnyílik a tér — úgymond — hogy mindazok, kik a honvédségbe önkényt belépés­­re jogositvák — be is léphetnek. Kik hát azon „jogosítottak?“ „A honvédségről szóló törvény 4-ik §-ának c, d, és e pontjai szerint a honvédségbe ön­ként beléphetnek azok, kik az eddig fennállott hadki­egészítési törvényeknek megfelelve, sorozás alatt állottak ugyan, de a hadseregbe be nem osztat­tak. Ezek, ha életük 32 évét meg nem haladták, s ha mint önkéntesek a hadseregbe vagy hon­védségbe nem léptek, a véderőről szóló törvény 57-dik §-sa értelmében háború esetére kőosz­­tályuknak megfelelő hadkötelezettség alá esnek, föltévén, hogy a háború idején még nem volna kiegészítve a Borhadnak és a honvédségnek tör­­vényleg szabályozott rendes állománya.“ Ezek a körirat leglényegesb pontjának szavai. Miután a közönségben sok kétely és zavar uralkodik a honvédségi szolgálat­i katonaköte­lezettségről, ami minden új intézmény behozata­lánál elkerülhetlen, míg a gyakorlati élet folytán mindenki beletanul a törvény rendeleteibe, vi­lágosabban ki akarjuk fejteni, mily önkényte­­mekre számít a honvédelmi minisztérium idézett rendelete. Tudjuk ugyanis, hogy eddig különféle kate­góriák álltak sorozás alatt, de tényleg be nem soroztattak, így az egyetlen fiuk, diókok, hiva­talnokok, tanárok, továbbá kik mulékony okok miatt időleg fölmentettek sat. Az általános hadikötelezettség behozatala után ezek már nem mentesek, ha csak a 32-ik évet be nem töltötték s noha most egyelőre csak az első három korosztály t. i. a 20, 21 és 22 éve­sek kerülnének is sorozás alá, de háború esetében ha a hadseregnek törvényileg szabályzott hadi állománya (800,000 fő rendes katonaság) még nem volna kiegészítve — foko­zatosan a többi korosztály is be fog soroz­tatni a véderőről szóló törvény 57-dik­l-usa értelmében és pedig mindenki korosztályához képest — a hadsereg teljes kiegészítéséig. Ha tehát a szükség ily pillanata beálna, min­denkire nézve kívánatos, hogy legalább némileg ki legyen képezve s épen erre valók a fő- és kerületi tanosztályok. Ez az önkényte­­k egyik osztálya, kikre a felhívás számit, a második osztály— mint mond­­ja, azok, kik a honvédségről szóló 4. §. d. e. pontjának megfelelnek s a szükséges kellékek­kel bírnak. (V. E. 16. §.) Tehát számit olyanra, kik hadseregbeli köte­lezettségüknek eleget tettek, amennyiben egyéb­ként nem tartoznak a honvédségbe, (világosab­ban szólva, kik 32 évüket betölték s 36-on túl még nincsenek) s olyan önkényesekre, kik hon­védkötelezettség alá már nem esnek, (e pont.) A szükséges kellékük a korra (17 év mint mi­nimum , 36 mint maximum) a testnagyságra (59 bácsi hüvelyk) s belföldi születésre vagy alattva­­­lóságra vonatkoznak. Mi hiszszük, hogy e felhívásnak szép eredmé­nye lesz, s hiszszük ezt — s nem is tekintve a honvédségi intézmény népszerűségét s a nem­zet hazaszeretetét az 57. §. szövegéből azt véljük kiolvashatni, hogy aki a honvédségbe önkényt belépett, az háború ese­tében korosztályához képest nem a közös hadseregbe soroztatik be, hanem a honvédségben marad, mert az idézett­v. szerint ilyenkor csak azok soroztatnak bs korosztályuk szerint „kik mint önkénytesek a hadseregbe , vagy honvédségbe nem léptek.“ Midőn e fontos thémát tárgyaljuk, egy másik fontos körülményt nem mellőzhetünk fölemlítés nélkül. Az altisztekről beszéltünk, forduljunk a tisztekhez. Úgy értesültünk, hogy az aktív szol­gálatban levő honvédségnél a tiszti állo­mások már mind be vannak töltve. Annál nagyobb azonban a szükség a szabad­ságolt állo­mánybeli tiszti állomásoknál. Ezek szolgálata — tudtunk szerint — évenkint két­­két hétre, összeven egy hóra terjed s tulajdon­kép — e gyakorlatokat leszámítva — csak há­ború esetén kezdődnék hivatásuk s nyitnék tér működésüknek. R­észünkről igen óhajtanék, ha hazánk fegy­verfogható férfiai ezen — bár anyagi hasznot nem nyújtó — de nagy fontossággal bíró állo­másokat elfoglalni sietnének. Sokan léteznek, kik bár nem gyakorlati ka­tonák, mindeme­lett hivatást éreznek maguk­­­ban e pályára a tán műkedvelésből is hadi tu­dományokkal foglalkoztak. Ezek számára jeles mező kínálkozik itt — annál jelebb, mert a jövő sokkal kétségesebb, semhogy ne tarthatnánk oly nap elérkeztétől, melyen a hazának minden ép karra s valamennyi fiának feláldozására szük­sége leend. Midőn III-ik Napoleon fenyegető állás foglalt el Anglia ellenében, a britt sziget „kalmárné­pe“ a legrövidebb idő alatt készen állt roppant miliciával. Mindenki buzogva sietett ügyességét, eszét, erejét a hazának rendelkezésére bocsátani. A­­ vész elvonult,de azóta égész Anglia egy önkénytes

Next