Pesti Napló, 1869. május (20. évfolyam, 100–122. szám)
1869-05-04 / 102. szám
102. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó-hivatal: Kedd május 4 1869. 20 évi folyam A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLO REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva : Félévre........................12 frt. Évnegyedre.... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás különküdéséért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt tér : 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 809-dik évi föl jamuára. 2@3IO13.3K©t.öl abszel. Egész évre...........................................................................24 forint. Félévre.................................................................................42 . Negyed évre..............................................................................6 * gj bóra............................... 2 „ A «Pesti Nag»ló8 kiadóhivatal*. I*ep$s május 1. I Adózási viszonyaink. IV. Az egyes adónemekre térve, legczélszerűbbnek látjuk legelőször is a házadót tenni fejtegetéseink tárgyává, mely a többivel legkevésbé áll összefüggésben s hazánkban a közvetlen adók közt mondhatnék legtökéletesebb, egyszersmind előre is kijelentvén, hogy alantabb következő megjegyzéseinket korántsem kívánjuk minden körülmények közt fentartandóknak, miután azok az általunk nem ismert részletes adatok s pénzügyi viszonyaink avatottabb ismerete mellett esetleg lényeges módosulást szenvedhetnének. Házadónk nem a házak lakosainak, mint ilyeneknek, hanem a házbirtokosok azon tiszta jövedelmének megadóztatását czélozza, melyet azok házukból, mint önálló tőkebefektésből, pénzértékre becsülhető javak, illetőleg bérösszeg és természetes használat alakjában húznak. Különösen a mezei gazdaságnál nehéz ugyan pontosan meghatározni, vájjon mely ház, esetleg lakrész tekinthető önálló tőkebefektetésnek; e körülmény azonban az előadott értelemben vett házadó czélszerűségét s észszerűségét kevéssé gyöngíti. A házadó fentebbi értelmezését folyvást szem előtt kell tartanunk. A ház azon földterülettől, melyen áll, el nem választható, s bár e kettő némely államban külön adózás tárgyát képezi, az elkülönítés mindamellett nem czélszerű. Hazánkban a ház és földterület egységesen vétetik adózás alá. fc. A fennálló házadó-rendszer főalapelveiben helyes s változtatást csak egyes részletesebb megszabásaira nézve igényel. A házbéradónál ez időszerint, őszintén megvallva , tökéletesebb megszabás egyelőre alig képzelhető, míg ellenben a házosztály-adó, bár a házbéradónál sokkal hiányosabb, mégsem mellőzhető, mert az utóbbi általános alkalmazása viszonyaink közepett lehetetlen. Mindazon házak s lakrészek, melyek bérbe vannak adva, kivétel nélkül házbéradó alá tartoznak, nem különben öszszehasonlító becslés útján a ki nem bérelt lakrészek is, oly (tágabb értelemben vett) községekben, hol a tulajdonképeni lakrészeknek legalább fele bérbe van adva. E megszabásra nézve azt hintik, hogy utóbbi értelemben a házbéradó mindazon községekre kiterjeszthető volna, melyekben a lakrészeknek legalább egy harmadrésze bérbe van adva, annál inkább, mert a házbéradó még összehasonlító becslés útján is tökéletesebb a házosztály-adónál. Az ajánlott változtatás folytán netalán előállót adó többlet némileg a következőkben czélba vett leszállítások pótlásául szolgálhatna. A házbéradót illetőleg feltűnő azon megszabás, hogy oly községekben, hol a lakrészeknek fele sincs bérbe adva, a tiszta jövedelemnek 16°Io-a, s oly községekben, hol a lakrészeknek legalább fele bérbe van adva 2090-a, míg ellenben Buda-Pesten 24%-a vétetik adóul. E megszabásban, miután a házak tartandóságának különbsége már a tisztajövedelem kiszámításánál tekintetbe van véve, a legtökéletlenebb s legtúlzóbb progressivitás rejlik. S miután pénzügyminiszterünk szerint ,hazánkban a földbirtok jövedelme átlagosan mintegy 16°00, s az iparosé valóságban legfeljebb 6 —7910 adóval van terhelve, méltán állíthatjuk, hogy hazánkban átlagosan a budapesti házbirtokos legmagasabban van megadóztatva. A létező rendkívüli körülmények közt valószínű ugyan, hogy a budapesti házbirtokos adóilletékének egyrészét a lakókra tolja, azonban méltán kérdezhetjük, vájjon méltányos-e a testvér főváros lakosait lakásadóval terhelni, holott az ország többi lakosai ettől mentve vannak , míg másrészről a főváros általában s különösen más adóknál semminemű rentkivüli kedvezményben nem részesül. Ha a főváros községi adóképen szabna lakosaira esetleg hátbéradó pótlékot illetőleg lakásadót, ez érthető volna, azonban az állam részéről ily eljárás méltánytalan. S valóban nem indokolható p. o. hogy Budan egy házbirtokos 2 —3 száz forint jövedelme után 24°-o, mig ellenben egy pozsonyi, kassai vagy más kisebb városi házbirtokos 1 — 10 ezer frt jövedelme után 20 , illetőleg 16% adót fizet. A fentebbi arányokból kitűnik egyszersmind, mily helytelenül van alkalmazva házbéradónknál a progressivitás, s ha ez utóbbi jelenlegi pénzügyi viszonyaink folytán egyelőre netalán elkerülhetlennek mutatkoznék, legalább a tiszta házbér-jövedelem magassága szerint volna megszabandó, nem pedig oly körülmények nyomán, melyek az adózási képességgel csak távoli összefüggésben állanak. Kedvezőbb pénzügyi viszonyokat feltételezve azonban, a progressivitás a házadónál mellőzendő volna, olyképen, hogy a fennálló különböző adóláb helyett egy közép szám vétetnék általános adólábul, p. p. 18 — 20%, mindez annál inkább megtörténhetnék, mert a házbéradóval terhelt házbirtokosok közt a legvagyontalanabb osztály úgy sincs képviselve. Igaz ugyan, hogy új építmények országszerte 8 és 10, Buda-Pesten ellenben 12 és 15 évi adómentességben részesülnek, úgy, hogy e megszabás a főváros részére némi rendkívüli kedvezményt foglal magában; mindez azonban a fentebbi hátránynyal fel nem ér, mégpedig annál inkább, mert csak az új építkezőknek válik javára. Az új építmények adómentessége nem egyéb valódi adóelengedésnél, miután az értékfogyásra, vagy mint mondani szokás, az értéktörlesztésre a tiszta jövedelem kiszámításánál tekintet van véve. A fennálló szabályok szerint az épületen fekvő terhek az adókivetésnél tekintetbe nem vétetnek , valószínű tehát, hogy a fentebbi adóelengedés némileg az utóbbi kedvezőtlen megszabás ellensúlyozását czélozza, azonban felette hiányosan , miután , először , csak az új építkezőknek válik javára, holott amaz, mint látni fogjuk, a házbirtokosokat kivétel nélkül, s többnire méltánytalanul sújtja ; másodszor pedig, mert az építkezőknek sem szolgál teljes kárpótlásul, miután esetleg az építkezésből származó terheket 15 év lefolyása alatt ezek sem törleszthetik. Az új építmények ideiglenes adómentessége tehát a mondottak folytán mégsem egyéb új építkezésekre osztott praemiumnál, s ennélfogva közigazgatási rendszabálynak tekinthető, czélszerűsége az adóleszállítással s a házon fekvő terhek esetleges tekintetbe vételével szemben kétes, eredményei pedig épen a fővárosban nev a kielégítők; ezekről azonban alantabb teendünk említést. Más részről tagadhatlan, hogy minél több ház élvez adómentességet, annál nagyobb mértékben terheltetnek a többi adózók, s annál inkább, mert a régibb házak birtokosai a múltban nem élveztek adómentességet. A házbéradó megszabásánál tiszta jövedelemképen Buda-Pesten a házbérnek 85°/0-a, más helyen ellenben 70%-a vétetik, vagyis épületfentartási költség és értéktörlesztés fejében a nyers jövedelemből 15, illetőleg 30% vonatik le. E meghatározásnál feltételezve van tehát, hogy a gellérthegyi kunyhók kétszer oly szilárdul vannak építve, illetőleg kétszer oly tartósak, mint pl. a pozsonyi, kassai stb. 2 — 3 emeletes házak. E feltevés a valótól kétségkívül nagyon eltér. Részünkről a fentebbi százalékos levonásoknál fokozatosabb megszabást óhajtanánk, mégpedig talán a kibérelt lakrészek, vagy még helyesebben az emeletes házak aránylagos száma szerint.Általában véve az emeletes házak aránylagos szaporodása a háztelkek értésének emelkedését s átszámító, iparosabb jellegű gazdálkodás terjedését jelenti, míg más részről rendkívüli körülményektől eltekintve, csak azon esetben valószínű, ha azon építési költség többlet, mely a szilárdabb és mesterségesebb építéssel jár, a telek kiterjedésénél megtakarított nyereséggel felér. Elismerve a mondottak helyességét a javítási és értéktörlesztési levonásokra, az emeletes házak aránylagos száma szerint mintegy 4—5 fokozat volna megalapítandó, mégpedig úgy, hogy az emeletes házak összeszámításánál két- háromnégy- és öt emeletes házak két, illetőleg három négy és öt háznak vétetnének. A fokozat alapjául az emeletes házak aránylagos száma helyett esetleg talán még helyesebben az illető lakrészek aránylagos száma vezethetnék. A fennálló megszabás által az építkezők szilárdabb és rendesebb építésre ösztönöztetek , e körülményben tehát ismét közigazgatási célzat rejlik , eltekintve azonban az ily, sok esetben méltánytalan kényszereszköz helyességének kérdésétől, a fentebbi czél az általunk ajánlott megszabás mellett is eléretnék, mégpedig igazságosabban. Ezek után áttérve a házosztály adóra, ismételve megjegyezzük, hogy e megszabás nevv ez idő szerint mellőzhetlen s az illető határozatok lényeges válatztatást alig igényelnek. Mindazon lakrészek, melyek hátbéradó alá nem tartoznak, házosztály adó alapján adóztatnak meg, s lakrészeküt csak a tulajdonképeni lakrészek vétetnek Ez utóbbi megszabás ellen tehető ugyan némi kifogás, azonban a valóságban tagadhatlanul nehéz eldönteni, vájjon mellék lakrészek mennyiben szolgálnak egyszersmind az illetők gazdasági foglalkozásának tényezőiül, illetőleg mennyiben érintettek már a föld és jövedelmi adó által. A fennálló megszabás serint gazdasági cselédházak adó alá vonatnak. A gazdasági cseléd-házak nem képeznek önálló tőkebefektetést, s az illető gazdaságok elvárhatlan kiegészítő részét képezik, továbbá pedig jövedelmük az illető gazdaság jövedelmétől el nem különíthető, ennél fogva következetesen nem házadó alá tartoznak, hanem esetleg a földadónál lennének tekintetbe veendők. Czélszerűségi okból a Lázadóhoz vehetők ugyan, ennek átlátszóságát azonban tagadhatlanul zavarják. E tárgyról azonban a földadónál bővebben szólandunk. A házosztályadó megszabásául szolgáló táblázat a lakrészek száma szerint progressiv arányban növekedő illeték megszabást foglal magában. A progressivitás itt azonban inkább csak látszólagos, miután falusiasabb közégekben a lakóházak értéke, illetőleg az ennek megfelelő jövedelem rendesen csakugyan gyorsabb arányban növekszik, mint az illető, szűkebb értelemben vett lakosztályok száma. A fennálló illetéktáblázat elsősorban oly helyeken érvényesből az összes lakrészeknek egyharmada sincs bérbe adva, oly helyeken azonban, hol a lakrészeknek legalább egyharmada bérbe van adva, a táblázat tételei 60% -al magasabbak. Az utóbbi átmenet nagyon rohamos s több fokozat felállítása méltányosnak látszanék, bár esetleg a hátbéradó ajánlott kiterjesztése által az idézett hiány is enyhíttetnék. Részünkről az illetéktáblázat megalapításánál legczélszerűbbnek látnak, oly községek házbér adózási adatait venni kiindulási pontul, melyek a házbéradó és a házosztályadó alá tartozó községek között megközelítőleg a határvonalat képezik S az így létrejött megszabás a kibérelt lakosztályok aránylagos száma által meghatározott 2—3 fokozat szerint mérséklendő volna. Ha nalán a fennálló illeték-táblázat is ily módon alapittatott meg, annál jobb s legalább változtatni sem kell. Ily eljárás által a házosztályadó a hátbéradóval helyes öszhangba hozatnék s az első a másodiknak valódi folytatását, hogy úgy mondjuk, árnyalatát képezné. A házostályadóra nézve a fentebbieket véltük megjegyzendőknek, s végül még egy átalános megszabásról kívánunk említést tenni. A házadó kivetésénél ugyanis, mint már említek, az épületeken fekvő terhek tekintetbe nem vétetnek. Az adóforrást tulajdonképen mindig az egyes gazdálkodó személyiség tiszta jövedelme képezi, s az egyes jövedelmező tőkék csakis azért vétetnek külön adótárgyat, mert a birtokos tiszta jövedelmét különben közvetlenül meghatározni számtalan esetben nem lehet. Észszerűleg tehát a fentebbi megszabásban feltételezve van, hogy a házbirtokos adójának azon részét, mely az épületen fekvő terheknek megfelel,hitelezőire, illetőleg a jogosultakra tolja, vagyis ezeknek beszámítja. Ha azonban e beszámítás hallgatólag csakugyan feltételeztetik, úgy másrészről az is kétségtelen, hogy a hitelezőt kamatjövedelmének illető részétől többé megadóztatni nem szabad. Ez utóbbi körülmény hazánkban a jövedelmi adó megszabásánál legkevésbé se vétetik tekintetbe, mégpedig hazánkban korántsem, mint első tekintetre látszanék, a hitelező, hanem rendesen az adók rovására. És ez okból tagadhatlan egyszersmind, hogy hazánkban számtalan házbirtokos megadóztatik oly jövedelem után is, melylyel nem bír. Angolországban az illető adók megszabásánál szintén nem vétetnek tekintetbe az adótárgyon fekvő terhek, a körülmények azonban egészen mások, mint hazánkban. Az utóbb idézett hiányok és ellentétek a földadónál is előfordulnak, miért is bővebb vitatásba e helyen nem bocsátkozva, a következőkre utalunk. A házadó vitatását a fentebbiekben befejeztük, miután inkább csak az egyes pontozatok elvi hiányaira kívántuk a figyelmet felhívni. Az eljárás és más részletek vitatását annál inkább mellőzendőnek véltük, mert értekezésünk máris túl hosszúra nyúlt. Javaslataink valósulás esetében az állami bevételeket hihetőleg nem csökkentenék, ellenkező esetben kivitelük kétségkívül akadályokba ütltötnék , bár más részről elsősorban az adóláb magassága határoz s az elosztási tökéleteskedéssel párhuzamban felemelhető, anélkül, hogy súlyosabban nehezülne az adózókra. Fb. A honvédség szerzése. (a.) A honvédelmi minisztériumnál erélyesen folynak a honvédség szervezésére szolgáló munkálatok s e tekintetben különféle utasítások adattak ki, melyek lényegét — a tárgy közérdekességénél s életbevágó fontosságánál fogva, sietünk a közönséggel megismertetni. Első lépés a honvédség megtestesítésére a fő tanosztály felállítása Pesten, mely már folyó hó 23-án megkezdi működését. E tanosztály alapja, magva lesz a kerületi tanosztályoknak, és a közlegénység, valamint az altisztek kiképzésére szolgáland. Mihelyt ezen főtanosztály személyzete a kellő kiképzést megnyerte, szétosztatik kerületünként a tanosztályokba. Miután az ujonczozás útján besorozandók tettleges szolgálatideje csak október 1-én kezdődik, a honvédség is csak ekkor fogja sorozás útján az első ujonczokat kapni. Továbbá a sorkatonaságból a honvédségbe való áttétel is csak deczember végén történik s igy a főtanosztálynak tulajdonkép egyelőre nem volna személyzete, mely betanittathatnék, a leendő honvédek pedig készült altisztek s igy mesterek nélkül szűkölködnének. Hogy e hiánynak elejét vegye s az ujonczozandó honvédség már beléptekor, a főtanosztályban és a többi kerületi tanosztályban kiképzett altisztekkel bírjon, a honvédelmi minisztérium előtt csak egy út állott nyitva, a toborzás által hozni össze a szükséges önkényteseket. S a minisztérium megragadta a módot, hogy a magvak szükségelt legénységet kiteremtse, midőn külön toborzási bizottságokat kirendelt s erről köriratilag az ország összes törvényhatóságait értesité. Ezzel megnyílik a tér — úgymond — hogy mindazok, kik a honvédségbe önkényt belépésre jogositvák — be is léphetnek. Kik hát azon „jogosítottak?“ „A honvédségről szóló törvény 4-ik §-ának c, d, és e pontjai szerint a honvédségbe önként beléphetnek azok, kik az eddig fennállott hadkiegészítési törvényeknek megfelelve, sorozás alatt állottak ugyan, de a hadseregbe be nem osztattak. Ezek, ha életük 32 évét meg nem haladták, s ha mint önkéntesek a hadseregbe vagy honvédségbe nem léptek, a véderőről szóló törvény 57-dik §-sa értelmében háború esetére kőosztályuknak megfelelő hadkötelezettség alá esnek, föltévén, hogy a háború idején még nem volna kiegészítve a Borhadnak és a honvédségnek törvényleg szabályozott rendes állománya.“ Ezek a körirat leglényegesb pontjának szavai. Miután a közönségben sok kétely és zavar uralkodik a honvédségi szolgálati katonakötelezettségről, ami minden új intézmény behozatalánál elkerülhetlen, míg a gyakorlati élet folytán mindenki beletanul a törvény rendeleteibe, világosabban ki akarjuk fejteni, mily önkénytemekre számít a honvédelmi minisztérium idézett rendelete. Tudjuk ugyanis, hogy eddig különféle kategóriák álltak sorozás alatt, de tényleg be nem soroztattak, így az egyetlen fiuk, diókok, hivatalnokok, tanárok, továbbá kik mulékony okok miatt időleg fölmentettek sat. Az általános hadikötelezettség behozatala után ezek már nem mentesek, ha csak a 32-ik évet be nem töltötték s noha most egyelőre csak az első három korosztály t. i. a 20, 21 és 22 évesek kerülnének is sorozás alá, de háború esetében ha a hadseregnek törvényileg szabályzott hadi állománya (800,000 fő rendes katonaság) még nem volna kiegészítve — fokozatosan a többi korosztály is be fog soroztatni a véderőről szóló törvény 57-dikl-usa értelmében és pedig mindenki korosztályához képest — a hadsereg teljes kiegészítéséig. Ha tehát a szükség ily pillanata beálna, mindenkire nézve kívánatos, hogy legalább némileg ki legyen képezve s épen erre valók a fő- és kerületi tanosztályok. Ez az önkénytek egyik osztálya, kikre a felhívás számit, a második osztály— mint mondja, azok, kik a honvédségről szóló 4. §. d. e. pontjának megfelelnek s a szükséges kellékekkel bírnak. (V. E. 16. §.) Tehát számit olyanra, kik hadseregbeli kötelezettségüknek eleget tettek, amennyiben egyébként nem tartoznak a honvédségbe, (világosabban szólva, kik 32 évüket betölték s 36-on túl még nincsenek) s olyan önkényesekre, kik honvédkötelezettség alá már nem esnek, (e pont.) A szükséges kellékük a korra (17 év mint minimum , 36 mint maximum) a testnagyságra (59 bácsi hüvelyk) s belföldi születésre vagy alattvalóságra vonatkoznak. Mi hiszszük, hogy e felhívásnak szép eredménye lesz, s hiszszük ezt — s nem is tekintve a honvédségi intézmény népszerűségét s a nemzet hazaszeretetét az 57. §. szövegéből azt véljük kiolvashatni, hogy aki a honvédségbe önkényt belépett, az háború esetében korosztályához képest nem a közös hadseregbe soroztatik be, hanem a honvédségben marad, mert az idézettv. szerint ilyenkor csak azok soroztatnak bs korosztályuk szerint „kik mint önkénytesek a hadseregbe , vagy honvédségbe nem léptek.“ Midőn e fontos thémát tárgyaljuk, egy másik fontos körülményt nem mellőzhetünk fölemlítés nélkül. Az altisztekről beszéltünk, forduljunk a tisztekhez. Úgy értesültünk, hogy az aktív szolgálatban levő honvédségnél a tiszti állomások már mind be vannak töltve. Annál nagyobb azonban a szükség a szabadságolt állománybeli tiszti állomásoknál. Ezek szolgálata — tudtunk szerint — évenkint kétkét hétre, összeven egy hóra terjed s tulajdonkép — e gyakorlatokat leszámítva — csak háború esetén kezdődnék hivatásuk s nyitnék tér működésüknek. Részünkről igen óhajtanék, ha hazánk fegyverfogható férfiai ezen — bár anyagi hasznot nem nyújtó — de nagy fontossággal bíró állomásokat elfoglalni sietnének. Sokan léteznek, kik bár nem gyakorlati katonák, mindemelett hivatást éreznek magukban e pályára a tán műkedvelésből is hadi tudományokkal foglalkoztak. Ezek számára jeles mező kínálkozik itt — annál jelebb, mert a jövő sokkal kétségesebb, semhogy ne tarthatnánk oly nap elérkeztétől, melyen a hazának minden ép karra s valamennyi fiának feláldozására szüksége leend. Midőn III-ik Napoleon fenyegető állás foglalt el Anglia ellenében, a britt sziget „kalmárnépe“ a legrövidebb idő alatt készen állt roppant miliciával. Mindenki buzogva sietett ügyességét, eszét, erejét a hazának rendelkezésére bocsátani. A vész elvonult,de azóta égész Anglia egy önkénytes