Pesti Napló, 1869. június (20. évfolyam, 123–147. szám)

1869-06-10 / 131. szám

131. szám. Csütörtök, junius 10.1869. 30. évi folyam. Szerkesztési iroda : T..hAk,. I. em*!»«B »mp *«U*an tinit’ ill»tő minden kl^Um4nj kémritcactSaígh«* tüí4*ená«unís;eat«ti»n levelek] ««2 ís»art keséktől fogadtatoxk *L Kiadó hívatií l: f^prajtací^-fe tere V. JD fíJíiUataft- A lap «ujrag* ríiíit íUntS 4»s>> méeyah (slífilotídl pia» , ki****« kfi*-aií panasaok. álrdottBÍnyek; * UadAkiTSiaUiBa Intér.soífSk P ESTI XAPLÓ REGGELI K X A D Á S. Előfizetési föltételek: Vídcsere, postán, ngj helyben, hixhoz hordr» » Félévre..........................IS fit. Évnegyedre .... 6 írt. Egy bóra .... 2 írt. Az esti kiadás kfilenkaldáseért faUliSEetés havonkint . . SO kr. Hirdetmények díja: hasábos pedtsor ogyixert dotcont 17 aj kr. Bélyeg-díj külön 80 ajk*. Nyílt tír : 6 hasábos pedt**« 28 aj kr. hir Pest fintius 9 1899. közigazgatás vagyonosodási művelődési tekintetből, és is a Az igazságszolgáltatás hiányai, több mint valószínűség, hogy e hiányokon nem lesz segítve, valamig az első folyamodású törvényszékek alakulása a megyei választásoktól függ, az országot azon kényszerűségbe hozták, melyben, ha csak jó nevét s hitelét, kivált a külföld előtt végkép tönkre tenni, s ez által vagyoni gyarapodásának és szellem-erkölcsi élénkségének gyilkos kézzel útját állni maga nem akarja; sürgetnie kell, hogy ama bíróságok többé ne választás, hanem királyi nevezés által szereztessenek. S miután a közigazgatás vagyonosodási s művelődési tekintetben nem kevésbé fontos, mint maga a törvényes, bírói igazságszolgáltatás, félni lehet, hogy azon esetben, ha jövőre is mindig csak a nagy, világ-ország-politikával foglalkozunk, az administratiót pedig figyelemre sem méltatjuk és elhanyagoljuk, a veszteglést meg nem tűrő kor kényszerít majd arra is bennünket, hogy az administratio bajait is azonképen, mint a bírói igazságszolgáltatás hiányait, kell megorvosolnunk. „Jó és gyors administratio, ez pénz és jólét«, mondá, ha nem csalódom, I. Napoleon. És igaza volt. Szomorító és veszélyes kórjelenségnek tartom én azt, hogy nálunk csupán a nyerészkedési vállalatok, azokra nézve, akiknek pénzök van, és ellenzéki szereplési alkalmak, azokra nézve, kik más után országosan kitűnni nem tudnak, birnak vonzerővel; a szerény, csendes, de azért folyvást munkás, tehetségeit hatásképességökhöz mérten egyes helyekre, tájakra, vidékekre szorító ország-világ nevezetességi dicsvágy helyett eme helyek s tájak becsülésével beérő, s ezek általa is előmozdított felvirágzásában örömét s jutalmát találó tevékenységet pedig semmibe sem veszszük. Ez a demoralisatio, szegényedés és eltörpülés útja. Az országban elég számmal találunk kisebb községeket s városokat, melyek csinosságukat, jólétüket, anyagilag, szellemileg elég kényelmes helyzetüket, egyegy, természetileg erős administrátornak született fős tehetségnek köszönik, melyet majd kedvező véletlen, majd szerencsés tapintat ezen községek s városok élére, vagy legalább egyik fontosabb elöljárói, például lelkészi, tanítói, jegyzői állásba helyezett, és abban egy hosszú életpályán át áldásos, ernyedelten tevékenység közt megőrzött. — Magam is nem egy ily község- és városban fordultam meg. Olykor már egy századja múlt (a török és előtte való időből vajmi kevés emlékezetünk van), hogy a jótevő a sírban nyugszik. Nagy alapítványt nem tett, szobrot sem emeltek emlékének megőrzése végett, s a község apraja és nagyja nevét mégis emlegeti. Ő volt úgymond, ki rendbeszedte a község vagyonát, megvédte a népet, visszaszerezte ezt amazt, ő vagy ama gondolatra jött, s azt szerencsésen végre is hajtotta — rávezetett az üzlet tárgyára, s a hasznositás kellékeit s módját vagy maga, vagy ahhoz tudó idegenek behívása által értette meg velünk. A temetőben nem mehetnek fel sírkeresztje előtt, hogy meg ne álljanak, s ha idegen van jelen, ezt ne figyelmeztessék, hogy a község e jeles embere itt van eltemetve. S e jónév, melyen az emberiség legromlatlanabbjai, a természet ezen egyszerű fiai, annyi kegyelettel csüggnek, bizonyára felér azon dicsőséggel, hogy valakink neve csak azért jött be valamely hírlapba, mert bizonyos gyű ■ lési alkalommal ő is hozzászólt a tárgy- hoz, melyhez, mint ezt a tanult ember igypár szóból, daczára az áradozó műszó- ragály- s csak is az ignorantia palástold- fiára felhitt nagy neveknek, rögtön felis- ; nem,amit sem értett; vagy pedig túlzás s lóbortosság által némi feltűnést keltett. Angliában,hol az első államtársalmi jólét axióma az, hogy minden jogsértésre kell lenni jogorvoslatnak is; hol minden egyes jogában áll, a közigazgatási utónaiabár legmagasb helyről kiadott határozatat, rendelet, intézmény ellen, ha általa , valamely jogát sértve lenni véli, a bíróitélethez folyamodni; hol még parlia- m nenti döntvények is, például a múlt százsad vége felé a parliamentben tartott be- ;szédek hírlapok útján történt közzététele érdemében, az illető fél keresete folytán ;örvényszékek elé kerültek ; hol tehát a kontinensen divó, úgynevezett „Justiz-administratio“ aligha csak névről is ismeretes . — Angliában, mondom, a közigazgatási kormányhivatalnokok a kormányszakmák fejeit kivéve, a parliamentből ki vannak zárva, azaz képviselőül, valamig kormányhivatalt viselnek, meg nem választhatók. És miért? Bizonyára nem befolyást féltésből, hanem mert az ország a közigazgatást az ő egész jelentőségében fogta fel, s nem akarta, hogy hivatalnokai politikai párttusákba elegyedjenek,s a párturalom minden egyes változása alkalmával ők is változásnak legyenek kitéve. Minden egyes szakmában tehát régi, avatott, az administratiós casuistikában tökéletesen jártas férfiak ülnek, kik minden pártfőnököt ugyanazon hűséggel s pontossággal szolgálnak, neki a kívánt felvilágosításokat és útbaigazítást megadják, a belépő ifjakat pedig kiképezik. E megállapodásban bírja az állam biztosítékát annak, hogy az alárendelt kormányközegek nem lévén a politikai fluctuatióknak kitéve, a közigazgatás sem kerül soha is, bármint váltakozzanak a pártok, újonczok kezébe, oly főnökök alatt, kiket a párt a kormányra emelt, de akik az administratiónak még csak abc-jébe sincsenek avatva, hogy megőriztetik a hagyomány, s van egy élő tár, melyhez a miniszternek csak fordulni kell, hogy valamely kérdésben az előzetes példák, döntvények és intézkedések egész lajstromát azon pillanatban rendelkezésére adják. Európának az utolsó két évtizedben három jelentékeny háborúja volt, úgy mint a krimi, a franczia-, olasz-,osztrák és a burkus-osztrák hadjáratok, s mi hatással s befolyással volt, ha szabad kérdeni, az administrativ e hadjáratokra? Az angoloknak egy alkalommal elfogyott élelmük a legénység, és takarmányuk a lovak számára. S ha nincsenek francziák, akik kisegítik, mi lett volna ennek a következése? Legjobb esetben vissza kellett volna vonulniok. Mennyi kár s veszteség pénz- és emberekben az országra, mennyi szerencsétlenség az emberiségre nézve, azáltal, mert a háború ez esetben még tán évtizedre is elhúzódhatik! És miért mindez ? mert hiányos volt az administratio! Az olasz- franczia- osztrák s a burkusosztrák hadjáratok erre nézve még eclatánsabb példákkal szolgálnak. Az ital- és ételszerek nem érkeztek meg időre, — a katonaság éhezett s szomjazott; a midőn megérkeztek, megromlott állapotban érkeztek meg, — a katonaság undorral evett, s még inkább elgyengült, s egyre vereségeket szenvedett. S miért mind a szenvedés, nyomor és ínség ? Hiányzott a A bal közép és az 1867. XII. törvény iránt tett ellenvéleménye, n. ■ Az ellenvélemény 19-ik szakasza a had-ét ügyről szól. A balközép fogalmazása sze- Mrint Magyarország törvényes királyát jogdiágaiban minden külmegtámadás ellen a ej törvények rendelete szerint megvédi, de sé : a védelmi eset beállta és annak mikénti és ' teljesítése fölött az országgyűlés határoz, is ! E kifejezés ,,törvényes királyát jogai vŕ ‘ ban‘‘ annál rejtélyesebb, minthogyha 5-ik s ' szakaszszal látszik összefüggni, mely mi viként már előadtuk, azt tartalmazza, mi- k Szerint Magyarországnak csak fejedel élme iránt van kötelezettsége, nem pedig a közös uralkodó által birt más országok iránt. Ily értelemben a 19-ik szakasz a r.védelmi kötelezettséget csupán a fejede- alem személyére szorítja, de ha a biroda- zilom valamely nem magyar tartománya ő , támadtatnék meg, ezt Magyarországnak összedugott kezekkel kellene nézni. Hogy it ezt az ellenvélemény a pragmatica sancztio helyes, sőt maga a balközép által is is elfogadott értelmezésével miként tudja is összeegyeztetni, nem foghatjuk meg. Az ellenvélemény fennebbi szakasza a , továbbá a védelemnek csupán külmegtájtámadás esetében ad helyet; de előforduló alkalommal mindig az országnak kellene elhatározni, hogy a megtámadás megtörstént-e ? hogy a védelem esete és kötele- sítettsége valósággal beállott-e ? végre az országgyűlésnek kellene meghatározni, h ■hogy a védelem miként teljesittessék? A háború jogának ily felfogása miként ez férhet össze a háború és béke joga iránt I ; az európai közjogban létező fogalmakkal, amely szerint a legalkotmányosabb, leg-3 szabadabb államokban is, a háború és e békekötés joga az államfőt illeti, s a törvvényhozás úgy a hadüzenetre, mint a had- s folytatásra szükséges eszközök irányában i, csak az utólagos megbírálás jogával bír. 2 . A mostani hadfolytatási elvek és rendszerek szerint továbbá merő lehetlenségek közé az tartozik, hogy bárhol a háború esetének k és a védelem mikénti eszközlésének elhatározása a törvényhozást illesse. Az elleneség előnyére alig lehetne ennél valami hatályosabb módot gondolni. Hasnlólt intézkedés az, mely a 26-ik szakaszban is foglaltatik, mely szerint a nem magyar ka tonaságnak az országba való behozatala a csak az országgyűlés megegyezésével történhetik, anélkül, hogy világos megkülönsböztetés léteznék a háború és béke esetei közt. Lehetséges-e valamely impracticu- sabb intézkedés, mint hogy háború idején , a hadsereg elhelyezése nagy számú tanács- kozó testület beleegyezésétől tétessék függ igővé? Azok, kik az 1830-dik országgyűlésen jelen voltak, s hallották,ány első alispányságra vágyó másod alispán és tábelabiró, s az 1830-ai franczia forradalom 5 hevétel democratává melegedett egész — 1 [ vágású földes ur szónokolt órákig a bellum ; defensivum és offensivum, valamint a had- ;tan több más fejezetei fölött, s milyen igesztelhetlen megrögzöttséggel ismételte a kimondottakat a főrendeknek 3—4-ik sze-] rete után is, kimondom, a fönnebbieket), s hallotta, az ellenvélemény említett intés- ]kedései olvasásánál könnyen azt hihetné, hogy az 1830-diki szónoklatok távol visz- i hangjait hallja. A háború és békejog fölötti oly alapelveknek felállítása után, minőket az ellenvélemény tartalmaz, kétségen kívül a véderő legczélszerűbb szervezete sem volna képes üdvös eredményt eszközölni. De lássuk legszigorúbb rövidséggel az ellenvéleménynek a véderőre vonatkozó intéz- skedéseit is. Az ellenvélemény szerint a magyar hadseregnek vezérletére, vezényletére és tacticai belszervezetére vonatkozókban ő Felsége vagy maga vagy e végre kinevezendő főparancsnoka által a magyar honvédelmi vagy illetőleg az 1848. 3 - i k. ez. 8 - ik szakasza értelmében a személye melletti miniszter ellenjegyzése mellett intézkedik, csak ily intézkedések lévén érvényesek. A ritkított sorok az 1848.3-ik törvényczikkben alapulvak, a többi az 1867. XII. t. czikkel öszhangzó. Az ellenvélemény 22-dik szakasza szerint a hadügyre vonatkozó minden egyebekre nézve külön rendelkezési jogát úgy törvényhozási, mint kormányzási tekintetben az ország magának tartja fen. Ugyanezt foglalják magukban világosabban és határozottabban az 1867. XII. t.-cz. 12. 13. 14. szakaszai azon helyes és egyedül practicus intézkedéssel, hogy Magyarország védelmi rendszere a birodalom lajthántuli országaival közös megegyezés utján egyenlő elvekre alapittassék, minek megtehetése végett a XII. t.czikk említett szakaszai a czélszerű módot is magokban foglalják. — Ezen egyenlő védrendszer valósággal meg is állíttatott, s vájjon lehetett volna-e ez másként, s vájjon az 1867. XII. t.-czikk a fennebbi intézkedéssel véderőnk czélszerűségének és hazánk biztonságának nem egyik legnélkülözhetlenebb kellékét szerezte-e meg, vájjon végül a balközép, midőn a védrendszer közösségét helyesnek találta, annak megállításában részt vett, nem bizonyítékát adta-e annak, hogy a hadügyet ő is egyöntetűnek, közösnek óhajtja? A fennebbiekből világos, hogy a hadügy iránti legfelsőbb jogok meghatározásában az 1867. XII. törvény és az ellenvélemény között semmi lényeges különbség nem létezik. És mégis ép a hadügy és a hadsereg az, melyet a balközép a közjogi alap ellen egyik legélesebb vádjaként fel szokott használni. Ennek oka aligha egyéb, mint hogy e vádak nemzetünk fülében nagyon népszerűen hangzanak. Nem hiszszük ugyanis, miszerint a balközép maga se tudná, hogy a sereg jelen belszervezetében való kisebb-nagyobb változtatások, melyeket ő czélszerűeknek tart, s melyek közül egynémelyt ellenvéleményébe igtatott, a közjogi alaphoz nem tartoznak, s annak megváltoztatása nélkül a jelen védszerződés idejének kiteltével, vagy még előbb az ujonczok évenkinti megajánlásakor indítványba tehetők , s ha czélszerűeknek bizonyulnak elfogadtatásuk akadály nélkül megtörténhetik; amint hogy az 1868. XXVII. ujonczozási törvényczikkbe ily után ment be, hogy az állítandó ujonczok, az egészségi csapatok kivételével, kizárólag a magyar csapatokba soroztassanak. Nincs tehát semmi ok arra, hogy a magyar hadsereg belszervezetében óhajtott javításokból a balközép egygyel több, és pedig igen népszerűleg hangzó vádpontot gyártson a közjogi alap ellen. Itt a kérdés csak az, helyes és czélszerű-e, amit a balközép akar. Ha a többség az egyetemes hadsereg szétpontosítását oly gyorsan nem kívánja, mint a balközép, ha időt akar engedni, hogy az egyetemes hadseregben jelenleg munkába vett javítmányok megtörténjenek, és üdvös hatásukat gyakorolják, ez nem a közjogi alap következménye, hanem onnan származik, hogy a többség az egyetemes hadsereg szétpontosításánál egyéb fontos tekintetek mellett nemzetiségi viszonyainkat is figyelembe veszi. Hogy a közös hadügyminiszter vezetése alatt az egyetemes hadsereg a javítmányok örvendetes ösvényén halad, azt nemrég az ellenzék egy jelentékeny közlönye is felismerte. w. v. _________ , 24 forint. 12 „ • . • « . • • 2 „ ,Pesti Napló« kiadó-hivatala. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1889-ik évi folyaméra. Előfizetési ár: Egész évre Fél évre Negyed évre Egy hóra pénz ? vagy nem volt az országban elég bor, hús, kenyér ? Nem, ismét és ismét csak azért, mert rosa volt az administratio. Palmerston mondotta az osztrákokról, hogy egy kicsiséggel mindig hátra vannak, egy órával, egy mértfölddel, egy hadtesttel. 1866-ban csupán két héttel késtek el, s elmulaszták megszállni a hegyszorosokat. S miért? mert nem volltak készen, s nem voltak készen — mert í rész volt az administratio. S így veszett el ország, temérdek ember■ élet, roppant pénzmennyiség, csupán azért, mert az államgépezet ezen sin vagyon- és kerekeire nem volt gond fordítva, ha összehangzólag, az idő és pénz lehető kímélésével, kellő tárgy tér- és értékismerettel, és híven és becsületesen működnek-e vagy sem ? ! A képviselőház június 8-ai üléséből. A bíráló bizottság jelentése. Az 5-ös osztály május 28-án tartott ülésében Pap Zsigmond Naszód vidéke naszódi vár. kerületének képviselője jegyzőkönyvét vette bírálat alá s a nevezett képviselőt véglegesen igazoltnak nyilvánította következendő okokból. Igaz ugyan, hogy a f. é. márt. 24-én Naszódon tartott képviselőválasztás alkalmával többen, a megjelent választók közül akként nyilatkoztak, hogy ők választási jogukkal élni ezúttal nem kívánnak, de tény más fölött az is, miszerint két választó szavazati jogával élt, mindketten Pap ichiSüB. Zsigmondra adták szavazatukat, egyik magyar, másik román nyelven, mindketten nyilvánítván, hogy ők Pap Zsigmond volt kővárvidéki kapitányra szavaznak. Igaz továbbá az is, hogy a választató küldöttség a két nyelven bemondott szavazatokat két különböző egyénre vonatkozónak állítván, a többséget ez alkalommal ki nem mondotta. De igaz másfelől az is, miszerint a vál. kerület közp. bizottmánya későbben, az illető választóknak közbejöttével tisztába hozván, hogy a két különböző nyelven bemondott szavazat nem vonatkozhatik másra, mint a jegyzőkönyvet benyújtott Pap Zsigmond képviselő úrra, neki a jegyzőkönyvet kézbesítette is. Miután tehát azon körülmény, hogy némely választók szavazati jogukkal élni nem kívántak, nem foszthatja meg joguktól azokat, kik azzal élni kívánnak, miután csak azon szavazók jöhetnek számításba, kik valósággal szavaztak is, miután az erdélyi választásokra nézve törvényesen fennálló szabályok a többséget semmi határozott számhoz nem kötik — miután ezen választás ellen kérvény nem nyujtatott be,sőt a választás alkalmával a jegyzőkönyvbe említett óvás sem terjesztetett fel — s miután végre Papp Zsigmond képviselő úr jegyzőkönyve különben rendben van, semmi ok sem fordult elő, melynél fogva a választás megsemmisítése avagy vizsgálat elrendelése indokolható lett volna, ítéltetett. Kézsmárky József veszprémmegye veszprémi kerület részéről megválasztott országgyűlési képviselő, kinek választási jegyzőkönyve mind alakjára, mind tartalmára rendben találtatott, véglegesen igazolt képviselőnek kijelentetik, s a feleknek felmerült költségeik pedig kölcsönösen kisgyekitettnek nyilváníthatnak. Indokok: 1- szer. Mert a poroszlók által felhozott ama ténykörülményt, hogy a megyei főispán és egy kormányhivatalnok pártállást foglalt el az által, hogy a nála újév alkalmával tisztelgő megyei tisztikart Deák-körnek alakítására felszólította, s ugyanekkor Kézsmárky Józsefet követnek ajánlotta; hivatalos állás fölhasználásával történt illetéktelen beavatkozásnak tekinteni nem lehet azért, mert minden egyes honpolgárnak szabadságában áll politikai nézetét bárki elött nyilvánítani; fontosabb lenne ugyanazon további vád, hogy t. i. azon megyei főispán ez alkalommal a nála jelen levő tisztikarra, annak kijelentésével, „hogy a ki nincs mellette, ellene van“ hivatalos pressiót gyakorolt légyen; de ezen vád épen azon tanuknak, kikra a panaszlók hivatkoznak, hiteles tanubizonyitványaival alaposan megczáfoltatván, mint alaptalan, tekintetbe vehető nem vala. 2- szor. Mert a panaszbeli azon vád, miszerint a központi választmány a választók reclamatióinál törvény és szokással ellenkezőleg járt volna el, ezen választásnak megsemmisítési érvül azért, mivel az összeíró küldött ég az összeírási lajstromokat a központi választmánynak lestsíjasszervén, ez a benyújtott reclamatióknak tárgyalása, s elintézése által a választók lajstromait kiigazítván, ebbeli eljárása ellen az érdekelt választók közül netalán jogsérelem miatt a minisztériumnál, melynek e tekintetben törvény szerint felügyeleti joga föntartatott, senki orvoslást nem követelvén, ezen összeírásban bele nyugodtak, és az ilyképen kiigazított lajstromokban ben foglalt választók az 1848. V. t. ez. 28. §. értelmében szavazati joggal lévén egyedül felruházva, ezek bármely párthoz tartoztak is, választói jogukat gyakorolták, elfogadható rém volna, azon továbbiaknál sem, minthogy a megyei központi bizottmány eljárása fölött felülvizsgálati jogot gyakorolni a bíráló bizottmány hivatva nincsen, 3- szor. Mert a panasztók által kétségbe vont egyes szavazatokat illetőleg és pedig , hogy Garay Mihály reclamació következtében a központi választmány által a választók sorából kitörölve lévén, jogtalanul szavazott volna, alaptalannak nyilvánult azért, mivel a belügyminisztériumnál meglevő eredeti összeírás tanúsága szerint abban Garay Mihály háztulajdonos és csizmadiamester 910. szám alatt valósággal bennfoglaltatik, s igy a szavazati lajstrom 52 szám alatt jogosultan szavazhatott és a központi választmány által folyó mártius 9-én kelt határozatával nem ő, hanem Gary János a választók sorából töröltetett ki. 4 szer. Mert a panasztók által ellenvetett abbeli tény, hogy a választók lajstromában 686 sz. alatt vezetett Varga János választó, a választási elnök által szavazatától megfosztatott volna, nem való azért, mivel a 686 sz. a. választónak kert Varga János választó a belügyminisztériumnál létező eredeti szavazati lajstrom tanúsága szerint 386 szavazati szám alatt csakugyan valósággal szavazott, 5- ször. Mert azon ok, mintha Balla János és Eppinger János rátóti szavazópolgárok a választási napon a választás helyén jelen nem lévén, személyükben mások jogtalanul szavaztak volna, a 91. sz. alatti okmány által hitelességének hiánya miatt bebizonyítva nem lévén, de ellenkezőleg az FF, GG és HH alatti hiteles bizonylatokkal megczáfoltatván, figyelembe nem vétethetett. 6- szor. Mert azon panaszbeli állítás, hogy Jezerniczky János almádi szavazó polgárnak szavazata a szavazati lajstromba be nem vezettetett, valótlanná nyilvánult azért, mivel Jezerniczky János Almádi községbe a 18 ez. alatt lévén választónak feljegyezve, a szavazati lajstromban épen ezen összeírás 18 szárvy feljegyzésének tanúsága szerint csakugyan valósággal és pedig Nagy Károly követjelöltre szavazott, és szavazata számításba is vétetett,és kétségtelenül bebizonyult az, hogy a szavazati lajstromba az ő neve helyett tévedésből Nagy Károly követjelölt lön bevezetve, holott Almádi községben Nagy Károly név alatt senki választó bejegyezve nem létezik.