Pesti Napló, 1869. november (20. évfolyam, 252–275. szám)
1869-11-25 / 271. szám
271. szám. Csütörtök, november 25. 1861. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. I emelet. E lap szellemi részit illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bementetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illette közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. MPLC Előfizetési felmétések: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva : Egész évre . . . 22 frt. Félévit.................11 frt. Negyedévre . . . 6 „ 50 kr. Két hóra........... 3 „ 70 kr Egy héra .... 1 „ 85 kr. 20. évi folyam. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 9 hasábos petitsor 26 uj kr. Előfizetési felhivás PESTI NAPLÓ 1869-ki deczemberi folyamára. Elélkedési feltételek: Pasten-húshoz hordva, vidékrs postán küldve Fél évre . .....................................11 frt. Negyedévre................................................ 5 frt 50 kr. Egy hónapra..............................................1 frt 85 kr i Az „Athenaeum Irodalmi és nyomdai részvénytársulat, mint tulajdonos és kiadó. Pest, nov. 24. 1869. Az államszámvevőszék *) azon kérdések sorába tartozik, melyeket pártélet szempontjából megítélni nem szabad. — Midőn tehát az előttünk fekvő kétféle törvényjavaslat vezéreszméinek bírálatát megkísértjük, nem lehetünk tekintettel az iránt, hogy az egyik alatt Várady Gábornak, a másika alatt pedig Lónyay Menyhért kezevonása olvasható. Mindenekelőtt tisztába kell jönnünk azon szerep felől, melyre e közeg hivatva van; ki kell derítenünk a számvevőszék viszonyát az országgyűléshez és a kormányhoz, hogy ezek után határozottan ítélhessünk a felett melyik törvény felel meg leginkább a kitűzött czélnak. Az országgyűlés törvényeket alkot; a kormány azok kivitelét magára vállalja és az országgyűlés őrködik a felett, hogy a kormány e tekintetben megbízásához híven járjon el. A kormányt netáni túlkapásaiért pedig felelősségre vonja, és így két irányban működik :törvényhozólag és ellenőrzőleg. Míg a törvényhozói funkciók minden egyese egy magában befejezett tény, addig az ellenőrzés feladata folytonos, lánczolatos tevékenységet követel. Az országgyűlések szervezete azonban nem igen kedvező ily szakadatlan ellenőrző munkának, és mindennap tapasztalhatjuk, hogy az ellenőrzés inkább az országgyűlésen kívül álló rétegekből veszi eredetét, a parlamentben pedig leginkább csak *( Tisztelt munkatársunk ezen czikkének nem minden tételét tehetjük ugyan magunkévá, mindazonáltal már csak a kérdéses tárgy fontosságánál fogva sem tarthatjuk feladatunknak a vitát lapunk hasábjain a kelletinél szorosabb sorompók közé zárni. A szerk. interpellátiók alakjában talál kifejezést. E tekintetben azonban a kormányzottak természetszerű bizalmatlanságának reactiója e hiányt nem csekély mértékben pótolja, sőt bátran lehet állítani, hogy azon országokban, hol a sajtó és a gyülekezeti jog szabad, a kormány ellenőrzésére alig lehetne ezeknél érzékenyebb ellenőrzési szervezetet feltalálni. Vannak azonban olyan dolgok, melyekre sem az országgyűlés sem a közvéleménynek sajtó vagy egyéb úton nyilvánuló ellenőrzése gyökeresen be nem folyhat. Ezek közé tartozik a kormány pénzügyi működése is, mely,mind roppant kiterjedése, mind az annak megítélésére megkívánt különös szakképzettség következtében, rendes után csak igen felületes megítélésben részesülne. Pedig épen a pénzügyi kérdések azok, melyek a polgárok érdeklődését nem csekély mértékben vonják magukra, és melyekre részrehajlatlan s szigorú ellenőrzés leginkább ráfér. Midőn tehát az országgyűlés e kérdésekben kellő ellenőrzést kifejteni nem tud, szükségkép kell gondoskodnia egy szakközegről, mely e sok vesződséggel és physikai fáradsággal járó munkának technikai részét, a törvényhozás megbízásából elvégezi, míg az országgyűlés maga csak az általános, a magasabb ellenőrzést vállalja el. Ily szempontból véljük az állami számvevőszék feladatát és egyúttal azon álláspontját is meghatározhatni, melyet az az állam egyéb hatalmaival szemben elfoglalhatna. E tekintetből az államszámvevőszékről, azaz a törvényhozás számvizsgáló szakközegéről talán nem is lehet mondanunk, hogy a kormánynak koordinálva lenne, sőt egyátalában nem is kell azt a kormányhoz viszonyítanunk. Az államszámvevőszék pontos teljesítője azon számbeli munkálatoknak, melyeket a törvényhozás reá bízott. Feladata az országgyűlést biztosítani arról, hogy parancsai minden tekintetben megtartattak, vagy pedig kimutatni, hogy hol sértettek meg. Ily körülmények közt természetesnek fogjuk találni, ha jelentései közvetlen az országgyűlés, nem pedig a pénzügyminiszter vagy a minisztertanács elé terjesztetnek ; természetesnek fogjuk találni, hogy felelős elnökének kinevezésére igenis az országgyűlés, nem pedig a miniszterelnök folyjon be. Szabadságában állhat azonban a számvevőszéknek az előforduló nehézségeket közvetlen az illető minisztériummal közölni, felvilágosításokat adni és kérni, de semmi esetre sem mondhat ítéletet, mely jog kizárólag az országgyűlést illetheti. Gyakrabban hallottuk, mintha a számvevőszék ily módon szervezése által a miniszterek felelőssége megcsorbíttatnék. Be kell vallanunk, hogy e nézet alaposságát nem tudjuk megérteni. A miniszterek a számvevőszék felállítása után csekély nézetünk szerint csakúgy lesznek felelősek, mint voltak azelőtt; csakhogy megeshetik, hogy a számvevőszék vizsgálatai folytán gyakrabban fog az országgyűlés tőlük felvilágosítást kérni, mint kérhetett eddig, midőn az anyag legyőzhetlen terjedelme mellett figyelmét egyik, másik körülmény szükségkép kikerülte. KÖRÖSI JÓZSEF: A „Pesti Napló“ tárczája nov. 25. Mezőgazdasági mozgalmak az amerikai Egyesült Államokban. I. A ki csak kevéssé ismeri is Európa s Észak- Amerika mezőgazdasági viszonyait, a kinek figyelmét nem kerülték ki az atlanti közlekedésben közelebb létre jött újítások, — azt hiszem az egy perczig sem fog kételkedni azon állításon, melyet már több külföldi író s köztök épen amerikaiak is hangoztattak, s melynek igazságát mi magunk is érezzük, ha mezőgazdászatunkra gondolunk, t. i. hogy Magyarországnak az“ európai piaczokra nézve legfélelmesebb vetélytársai az északamerikai Egyesült Álamok. S azt hiszem, sőt meggyőződésem továbbá, hogy e tételben Magyarország követendő politikájának egy fontos irányelve van kimondva,melyet jelenleg szem elől téveszteni csak kevés időre is,úgy lehet visszatarthatlan bukásnak vinné elé az álamot. Nem szükség itt fejtegetnünk hogy mely tényezők voltak azok, melyek a legközelebb lefolyt 60 as évek alatt, az amerikai vérengzések idején, s midőn Európában, az egyetlen Duna völgy kivételével szűk termések jártak mindenütt, — az addig elő nem nyomulhatott Magyarországnak oly tért nyitottak az európai piaczokon, minővel rendelkezni az előtt még csak néhány évvel is a legvérmesebb reménynek sem álmodhattak." Nem szükség fejtegetnünk továbbá, hogy e véletlen jött kedvező fordulatnak, a piaczok e hirtelen megnagyobbodásának mily hatása volt már e csak rövid pár év alatt is Magyarország egész állami s társadalmi életére. Ki e hazában élt,s át szokott tekinteni az események változásain, az mindezt jól tudhatja, — de tudni fogja azt is hogy a mint a körülmények összehatása a történetből a mi öntudatos működésünk nélkül sodort e kedvező árba be, hogy ki is fognak azok sodorni onnan mihamar, ha legalább most már annál több erővel, és tájékozottsággal nem ragadjuk önkezünkbe a kormányt. Ha a régi „laisser faire“ eljárás szerint engedjük körültünk folyni tovább is az eseményeket, s mig a külföld politikai lépteit oly lázas figyelemmel kisérjük, e külföld mezőgazdasági mozgalmára mit sem ügyelünk, — ha nem akarjuk azoknak még korán kilesni erős és gyenge oldalát, hogy mi is még korán ahhoz alkalmazhassuk magunkat, — félő hogy nemcsak a győzelem, nemcsak a gyors felvirágoztatás reménye , hanem mezőgazdászatunk , e nemzet egyetlen legkorább istápja, az utolsó támasz, a koldusbot is elvétetik kezünkből, mert egy ipar nélküli földmivelő országnak elveszteni az egyszer megnyert fpiaczokat, melyeken alkalma volt egyetlen vagyonát, nyers terményeit értékesíthetni, s pénzt szerezhetni arra, hogy gyáripara is kifejlődhessék, — nem csak annyi mint elveszteni a paradicsomot, mely kecsegtető képeivel már nyílni kezdett előtte, hanem sokkal több, — elveszteni magát az életet. Visszabukni a magasról, hová már egyszer felmelkedtünk, — a bukott angyalok iszonyú sorsa csak! Ha ezek igy állanak, és igazak, alig lehet reánk nézve valami fontosabb, mint Amerika mezőgazdászatát figyelemmel kisérni. Reánk nézve mig t.i hazánk nem haladt át az élet azon phasisán, midőn a földmivelő országból iparos lett — ami pedig még nem fog bekövetkezhetni egy hamar — reánk nézve, mondom, az élet addig terjed, míg az európai piaczoknak olcsóbban tudunk termelni mint ők. És most ép ez életfeltételünket fenyegeti a veszély. Az Egyesült Államokban, mint már a multi jelentésünkben emlitünk („Pesti Napló“ esti kiadás 1869. jan. 15) oly változások vannak alakulóban, melyek ha érett korra jutnak, képesek lesznek egy szorítással agyon fojtani termény kivitelünket. Ez azon okok, melyek a múlt évekbeni szerencsénket a kezünkbe játszták t. i. az amerikai termelés hanyatlása, bírták az Egyesült Államok kormányát oly intézkedésekre, melyek már is kezdik gyümölcsüket teremni. A bajt előre érezvén ugyanis, létrejött mint mondánk már 6 évvel ezelőtt, a congressus 1862. máj. le-iki határozatánál fogva, a kormány ágai közzé a „Department of Agriculture“, azonban mint a Departement jelenlegi elnöke, J. W. Stokes, a congressushoz intézett legközelebbi jelentésében maga is kiemeli, — mint gondolhatni, egy új kormányágnak a első pár évben, a berendezések idején vajmi kevés lehetett gyakorlati hatása, úgy hogy nincs mit csodálkoznunk, ha látjuk, hogy a Departement létrejötte daczára a már régebben indult baj még azután is továbbfejlődött, s 1866 oly fokra jutott, hogy ez évben már több mint 60 millió busbel (lbusbel 0.59 mérő) volt a termelési apadás csak egyedül a búzaféléknél. Azonban a Departement megkezdte működését, s Amerikában mint tudjuk, minden gőz erővel haladva, a jelentésből azt látjuk, hogy már ugyancsak a legközelebb említett évben annak különböző osztályai erősen működtek. A kísérleti teleken a lefolyt 186718-ik évben: 29 takarmány, 36 burgonya, 35 borsó, 27 dinnye, 9 czukorrépa fajjal 43 téli búza, 66 tavaszi búza, 21 gabona, 21 árpa, 20 zab, történtek tenyészeti kísérletek. A növényterjesztési kertből 42,000 példány osztatott szét, s a magterjesztő osztályból szinte 1,426,000 csomag szállíttatott széjjel, részint a congressus tagjai, részint különböző egyletek, vagy különösen ajánlott magánegyének által, s ez után az ország különböző vidékei az épen azon viszonyok közé legalkalmasabb, termelési ágakkal láttatnak el. A vegytani intézetben a répa-cukor termelés tanulmányoztatok, és pedig kedvező kilátásra mutató sikerrel, míg a statistikai osztály a termelési mozzanatokat folyvást figyelemmel kísérve, s nyilvánosságra hozva, ezáltal a termelőket tájékozta, hogy ne jussanak a lelketlen speculátorok harácsolásának áldozatul. Hogy mindez osztályokban mily mérvű lehetett a működés, képzelhetjük magunknak csak e két tényből, hogy egy felől e departement épülete, mely a múlt év közepe tájára lett készen több mint 104,000 forintba (48,720 dollár) került, s 1867-re a department évi budgetje 179,000 dollár, vagyis csaknem 400,000 frt volt. i „Department of Agriculture“ működéséhez hasonló jótékony hatású az Egyesült Államok mezőgazdászaira a Hugh Smithon nagyszerű dotatiójából alapult „Smithsonian Institution“ is. E jelenleg körülbelül másfél millió forint tőkével, s egy 990.000 frt értékű jól felszerelt helyiséggel bíró intézet, bár eredetileg csak átalában a tudományok művelése és terjesztésére van szánva, működésének nagy részét mégis a hazai mezőgazdaság érdekeinek szentelve, tudományos vizsgálatokra kitűzött díjai által nagy becsű contributiókkal szolgálta múlt évben is ez ügynek. Ezekhez járul még a congressusnak azon már régibb határozata, mely az 1862-iki 4 ik capitalban is ismételtetik, miszerint „az államok területéből eladott földek ára egy oly állandó tőkévé egyesittessék, melynek kamataiból minden állam számára legalább egy oly collegium tartassák fen, melyben más tudományok mellett a fésusy a mezőgazdaság és eröműtannal rokon tudományok tanításának adassák . (the interest of which shall be invariably appropriated by each State to the endowment, support, and maintenance of at least, one college, „where the leading object shall be . . . to teach such branches of learning, as are related to agriculture, and the mechanic arts,“ — a törvény szavai.) E három főtényező volt eddig egyedüli a szereplésben. A mezőgazdaság érdekeinek ily pénzben erős, buzgalomban kitartó előharczásai mellett lehetett e mást várnunk, mint hogy az ügy, melynek lobogója alá hűséget esküdtek, hamar is győzelemre fog jutni. Valóban az Egyesült Államokban az újabb nézetváltozás, a közvélemény átalakulása, a mezőgazdaság iránt, aligha másnak tulajdonítható, mint e jó példáknak. „Megszűnt a családoknál, — mint Stokes többször említett jelentésében mondja, — a legbárgyúbb gyermekeket a család söpredékét (the delt of the family) szánni a mezőgazdaságra kezdik belátni még a kevésbbé értelmesek is, hogy az iparág miveltebb elmét, több tudományos készültséget, a természeti törvényeknek alaposabb ismeretét igényli mint talán bármely más foglalkozás. Másfelől nagy miveltségű és tudományú emberek is mindinkább kezdik figyelmüket a mezőgazdaság felé fordítani, s tudományos kutatásaik gyümölcseivel azt gazdagítani, gyarapítani. A tisztán mezőgazdasági czélból tett kísérletek száma elsorolhatlan, a gazdasági folyóiratok óriás irodalma csak a legközelebb múlt két év alatt 1867. és 68. első felében is 27 új folyóirattal szaporodott, melyek közül némelyek, mint pl. az 1867-ben indult„The Rural American“ 20,000, a már régibb „The american agriculturist“ pedig 150,000 példányban jár! A gazdasági tankönyvek száma, mint az „American Journal“ mondja, jobbnál jobbakkal növekedik], a népszerű gazdasági tárgyú felolvasások, a legtávolibb nyugati tartományokba is kezdenek behatolni. S ez újabb szellem e „gazdasági mivelődés“ terjedésének máris oly bámulatos hatása van, hogy míg pl. 20 évvel ezelőtt, 1847-ben mindössze csak 43-ra ment a mezőgazdasági találmányokra kivett engedély, a múlt 1867 ik évnek 10 első hónapja ala már 1778-ra hágott fel e szám. Ha a termelés könnyítését eszközlő ez újítások közül csak a hazánkban még majdnem teljesen ismeretlen görekéket veszszük tekintetbe, már csak ez egy esetből is lehet fogalmunk, hogy mily befolyással vannak, ők lesznek a találmányok az amerikai termelésre. Az utczai tüntetések. Pest, nov. 24. Néhány nap óta fővárosunk igen mery jeleneteknek lön színhelyévé. Nem szükséges mondanunk, hogy a Szilágyi Virgil úr által rendezett gyűléseket értjük, melyek a közös iskolák ellen és mellett — a véleményszabadság érdekében kétségkívül nem örvendetes tüntetésekre adtak alkalmat. E zavargásokat helyeselni csak az fogja, ki nem veszi tekintetbe vagy felfogni nem képes,, hogy politikai tüntetések gyakran, midőn egy közelfekvő kisebb fontosságú elvet felsegítenek, a nagyobb , de távolabb fekvő s így a felületes szemlélőnek annyira fel nem ötlő elvet veszélyeztetik. A közös iskoláknak hive vagyok, ezt kell mindenekelőtt megjegyeznem, hogy részrehajlással ne vádoltassam, s ha tehát a jelen alkalommal felszólalok, nem a felekezeti iskolák védője vagy ellenzőjeként, hanem mint egy szabad állam szabad polgára a veszélyeztetett véleményszabadság és megsértett egyesülési jog mellett tartom kötelességemnek síkra szállani — azon szent jogok mellett, melyek nélkül szabadság nem képzelhető. Voltak idők, midőn nem a szabadság napja árasztá hazánkra sugarait, midőn nem csupán nemzeti jogaink, de minden liberális eszme is prostibálva volt. Ebben az időben tüntettünk , mint demonstrált minden más nemzet is, valamikor a hatalom elzárt előle minden törvényes fórumot — az utczán kivül, melyet el nem zárhatott. Azon korban a kénytelenség megtanított oly föllépésekre, melyek az elnyomatás korában menthetők sőt egyedül lehetségesek, de szabad államokban fölöslegesek, sőt veszélyesekké válhatnak. Mai napság már tüntetnünk nem kell, mert nyitva áll előttünk minden fórum, melyen a nemzet akarata, nézetei érvényesíthetők Ennek daczára azt kell tapasztalnnk, hogy egy katholikus gyűlés megzavartatik, rendezőjét kifütyülik, mert saját nézeteit ki merte mondani. Ha Szilágyi Visy gyűléseket nem rendezett volna, megvallom, köszönettel tartoztam volna neki, de ha jónak találja azokat összehívni, nem látom át, miért kellene macskazenével megakadályozni. Mire vezet az, ha ma a katholicismus híveit kifütyülik ? Arra, hogy holnap egy néptömeg felkerekedik s a protestánsok gyűléseire tör, mig egy másik Románia példájára a zsidókat veszi űzőbe; arra, hogy a széhek a szabad kereskedelem pártolóit fütyölik ki, ha ezek gyülésezni akarnak, vagy a munkások, a gyárosok ellen erőszakkal törnek, ha tanácskozásaik inyökre nem volnának, szóval arra, hogy a szabad vélemény a tömeg zsarnoksága alá kerül, a közszabadság nem csekély csorbájára. De hát van-e ily tüntetésekre szükség, nincs-e az országnak elég orgánuma, mely a közérzületet meghamisítatlanul tolmácsolhatná és néhány fiatal ember füttyeire szorul-e Magyarország, hogy a világ megtudhassa, ha szabadelvű-e? Úgy tudom, van országgyűlésünk, vannak vallási congressusaink, bírunk felelős kormánynyal, az ügyek élén oly férfiak állanak, kiket oda épen szabadelvű múltjuk miatt helyezett a nemzet.Ez talán elégséges garantia. Ha a szabadságot óhajtjuk,első kötelességünk mindenki szabad véleményének kijelentését tűrni tudni,mert különben a réginél nem kellemes rabságra jutunk. S csak későn fogjuk belátni, hogy csupán urat cseréltünk. Egy urnák absolut hatalma oly kevéssé kivánatos, mint sok űrés a lánczok egyaránt szorítanak, akár felülről, akár alulról fűzzék kezünkre. bk. B kifáradottságát,“ hozzák föl. Megvalljuk, hogy e hit a 19- és 20-diki táviratok után, amily váratlan volt, és oly különösen hangzik. A „hani szoros, a dragalji fensik elfoglalása, s a Dragalj és Risano közti összeköttetés helyreállítása és biztosításának hite után előbb vártunk volna még oly tudósítást is, mely a felkelők teljes megsemmisítését jelző vala, mint épen azt, hogy a hadi operácziók bizonytalan időre beszüntetettek. Hogy egyeztethető ez meg a hivatalos lap tudósításaival, melyek szerint a Velika Zagvozdok vadonai közt a visszavert Albrecht ezred csak 11 halottat, 34 sebesültet, a 8. vadászzászlóalj 4 halottat és 8 sebesültet, tehát az egész visszavetett balszárny összesen csak 15 halottat és 42 sebesültet vesztett, míg az egész északi hadvonal a centrummal és a jobb szárnynyal „diadalmasan“ (de azt nem tudni minő áldozatok árán) nyomult előre, a hani szoroson át, a dragalji hegykatlanba. S a hivatalos lap mind e kételyekkel szemközt hallgat! A 18—19-diki eseményekről egy hangot sem tudat többet, mint amit az általunk is közzétett orákulumszerű távsürgöny azon eseményekre vonatkozólag jónak tartott nyilvánosságra hozni. A bécsi hivatalos lap eljárása, melylyel csak hetek után, s ekkor is csak vontatva hoz részletes tudósításokat a felkelés színhelyén történtekről, s addig a közönségnek meg kell elégednie rövid, általánosságban tartott távsürgönyökkel, melyek ép oly keveset mondanak az események való állásáról, mint sokat mondó szavakkal írnak nagyszerű diadalokról, melyeket a pár hét után napvilágot látó részletes communiquék rendesen néhány felkelő szétverésének tényeivé, vagy strategikus visszavonulássá redukálnak. S itt még tekinteten kívül hagytuk azon körülményt, miszerint hivatalos és tárgyilagos tudósítások hiányában tág tere nyílik a magán hírek gyártóinak s szerteküldeinek, kiket még Auersperg tábornok olysztén eljárása, miszerint Cattaroba érkezte alkalmával először is az ujságirók s levelezőkre tartott hajtó vadászatot, sem képes holmi sensaczió-hirek világba bocsátásától eltiltani. — A legújabb 18—19-diki eseményekre vonatkozólag is a magán tudósítások forognak közkézen. Ezek pedig vajmi szomorú színekkel rajzolják a hadsereg állapotát. Két eshetőséget hagynak fenn. Vagy annyira pyrhusi jellegű volt hadcsapataink előnyomulása, mi a hivatalos lap közleményeivel ellenkezik ; vagy mi még sajátságosabban hangzik, a Risano és Dragalj közti összeköttetés, vagy helyre sem állíttatott, vagy ha igen, az újólag megszakíttatott. A Velika Zagvozdak elfoglalása is újabban kétségbe van vonva. — Érdekes, mit a „Mrgost“ cattaroi levelezője ír a krivosciek elszántsága és vadságáról „Bizton állíthatom irja , hogy Krivoscieben előbb nem lesz béke, mig az utósó móriak ki nem végeztetett. Ezek nem ismerik a „megadás“ szót. Előbb hal meg a móriak háromszor, mint sem a védkötelezettségi törvénynek alávesse magát egyszer. Ha a felkelők kiszorittatnak Montenegróba s ennek területén gyülekezni fognak, új beütéseket rendeznek, a cernagorai jóbarátok kíséretében, az osztrák-magyar területre.“ A cattaroi felkelés. Tegnap jeleztük már, hogy a felső Krivoseseben a hadi operácziók bizonytalan időre beszüntettettek. A távsürgönyök, melyek erről értesítenek, okul, „a csapatok jelentékeny veszteségét.