Pesti Napló, 1870. május (21. évfolyam, 99-123. szám)

1870-05-16 / 111. szám

111. szám Szerkesztési iroda: erencziek­ tere 7. isim. I. emelet. U s­dellemi részét illető minden kézlemény a szerkesztőséghez intézendő. B­érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: erencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Hétfő, május 16. 1870. 21 évi folyam. Hirdetmények díja:­­ Előfizetési föltételek: V­idékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Kifess évre ... 22 frt. élévre. ... . 11 frt N­egyed évre . . . 5 „ 50 kr. K­ét hóra................ 3 „ 70 kr Egy hóra .... 1 „ 85 kr. 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 új kr. ésyegdíj külön 30 újkr. N­yílt­ tér : 6 hasábot petit­sor 25 új kr. PEST, MÁJUS 16. A Az A. A. Z. közli a „Constitutio de Ecclesia Christi“ czimü okmányt, mely e hó 10-én osztatott szét a zsinati atyák között. Ad­dig is, mig e terjedelmes okmány főbb részeit hű fordításban olvasóink tudomására hozhatjuk álljon e helyen annak kivonata: A közlött constitutio, mely a mint látszik csak kis része az infallibilitas schémájának, egy bevezetés­­ből, négy fejezetből és 3 canonból áll. Tartal­ma dogmitiai és politikai tekintetben a legfőbb fontosságú s a zsinat egész tevékenységének sarkpontját képezi, mely körül nem sokára ama küzdelem fog kifejlődni, mely a keresztyénység püspökeit két engesztelhetlen táborra szakítand­­ja. A bevezetésben a pápa kifejti, hogy „a szent zsinat helybenhagyásával szükséges a szent apos­toli primátusunk intézményéről, örököségéről és természetéről szólló tant, melytől az egész egy­ház ereje és üdve függ, az egyetemes egyház ősi és állandó hite szerint hivés és megtartás végett minden hivő elé terjeszteni és az ellen­kező és az ű­r nyájára nézve ártalmas tévelyeket az elitélés kellő szavával proscribálni.“ Az el­ső fejezet a primátusról szól és az evangélis­ták ismert mondásaival bizonyítja, hogy Isten azt Péterre ruházta. Végül elátkozza azok nézeteit, kik tagadják, hogy Krisztus az összes apostolok közt Pétert ruházta fel a primátussál, vagy kik állítják „hogy azon primátus nem közvetlenül és egyenesen szent Péterre, hanem az egyházra és ez által ruháztatott Péterre mint szolgájára.“ A második fejezet Péter primátusának átszál­lását a római pápára mondja ki. A harma­dik fejezet a római pápa primátusának észsze­­rüségével foglalkozik s a pápa jogkörét és ha­talmát a hivek és a püspökök felett fejtegeti s ez alkalommal elátkozza a placetom jogát azt mondván „Minélfogva kárhoztatjuk és elvetjük azok véleményét, kik azt állítják, hogy a köz­lekedést az egyházfő­s pásztorok és nyájak kö­zött akadályozni lehet, vagy kik állítják, hogy a mi az apostoli szék vagy tekintélye által az egyház kormányzására alkottatik jogerővel és érvénnyel nem bir,hacsak a világi hatalom tetsz­­vénye meg nem erősité.“ Kimondatik továbbá, hogy a pápa az egyház feje s a hívők legfőbb bírája s hozzá minden ügyben felebbezni lehet. „Az apostoli széknek,melynél nagyobb tekintély nincs, ítéletét senkinek sem lehet megsemmi­síteni és senkinek sem szabad tőle más itélő­­székhez fellebbezni. Minélfogva az igazság va­lódi útjáról eltérnek, kik állítják, hogy a római pápánál magasb tekintélyhez fellebbezni szabad. A negyedik fejezet a pápa csalhatatlansá­­gáról szólt. E fontos okmány egy részét alább közöljük s a többit is mielőbb közleni fogjuk. Párisban már szerdán nem ismétlődtek töb­bé a zavarok, miután a kormány elég okos volt elővigyázati rendszabályait már délután meg­tenni. A Temple külváros katonailag meg volt szállva. Az omnibus iroda 7 órakor már bezá­ratott, időről-időre a rendőrség végig ment a városrészben. Összeütközésre sehol sem jött a dolog. Azon zavar, mely kedden a L­a Ro­que 11 e fogházban végbe ment a városban történt mozgalmakkal összefüggésben nem áll. A kabinet megalakulása ügyében még eddig semmi biztos hír nem érkezett. Csak az kétség­telen, hogy Grammont herczeg a külügy­miniszter. Az olasz mozgalmak még mindig komoly ag­gályokra adnak alkalmat. A catanzarói köztársasági lázadáshoz egy második is járult Pisa mellett s mint sürgönyeink említik, Ná­polyban is zavar ütött ki. Livorno környé­kén szinte mutatkoztak felkelő csoportok, me­lyek 50—60 egyénből állanak. Az egész ország igen izgatottnak látszik s a köztársasági lapok tömegesen keletkeznek. Rómában szinte igen félnek a forradalmi mozgalmaktól. Nemrég az angyalvár közelében egy bomba repült légbe, de csak kevés kárt okozottA curia hir szerint ismét A „PESTI NAPLÓ“ TÄRCZÄJA. ■Mggr-ar.«»»*—■ 1 ’ ■ — —1 úri társaság. Gaboriau E. regénye. VIII. (Folyt.) Nyolcz napja múlt el Dániel elutazása után ; szerda, reggeli tizenegy és fél óra volt. A Sainte-Clotilde egyház előtt mintegy har­­mincz fogat állt, a legfényesebb fogatok, melye­ket Páris csak felmutatni tud. A környékbeli kocsmárosok megelégedve dörzsölték kezüket. A bérruhás cselédek, a be­­hajporozott szolgák, a feltollazott vadászok a­­ fogatokról egymásnak adák a kocsmák kilincsét. A legtöbbnek gomblyukában hatalmas fehér bokréta volt. A templom előtti téren néhány száz főből álló tömeg csoportosodott össze, várva a dolgokat, melyek történendők voltak. A Grenelle-utczából jövők észrevévén a vára­kozó tömeget, hozzámenvén, kérdezők : — Mi történik itt ? — Esküvő ! — nyerték válaszul. — Valami nagyon fényes esküvő? — Kétségkívül, igen fényes. „Eg­y rendkívül gazdag nemes ember nősül , de la Ville-Haudry gróf. . Egy amerikai kisasszonyt vesz nőül . . . Már jó ideje, hogy bementek a templomba, két­ségkívül azonnal fognak kijönni. A templomban mintegy 12 fekete öltönyű, sárga keztyűs s fehér nyakkendőjű férfiú, „a hivatalos násznép“ várta a szertár­ás befejeztét. Úgy látszik, hogy mulatni nem igen mulattak. Egyik-másik csak nagy nehezen tudta elnyomni az ásitást s a társalgás közöttük igen vontatottan folyt. Újabb kocsi érkezett e közben a tem­plomhoz. — Uraim, bejelentem önöknek Brévan urat ! — szólt egy fiatal ember. Valóban ő volt. Lassan leszállt a kocsiból és szokott flegmati­­cus modorában ment a templomba. A meghívottak közül jó sokat ismert ezekkel sorban kezet szorítva, részkedvüleg szólt : — Valóban be kellene tiltani,az ily órában az esküvőket. .Nagyon rosz ízlésre mutat, hogy az embereket a dél­előtt kivonszolják az ágyból.. El kell vesztegetni az egész éjszakát, ha annak idejében akarunk készek lenni s a kellő perezre megérkezni. — Biztosíthatom, — felelte egy fiatal ember — hogy e korai esküvő miss Brandon akarata ellenére történt... Villé- Haudry akarta ezt így határozottan. . A múlt este a cercleben így szólt: „Gyűlölöm az embereket, kik titokban tartják esküvőjükért, mintha valami rész­tettet követnének el. . Én fényes nappal, az egész világ szeme láttára akarok megnősülni..“ Ha tőle függene, uraim áthurczolna minket az egész boron. . . E részletek azonban nem igen látszottak ér­dekelni Brevant. — l£i látta a menyasszonyt ? kérdé. — Én —• felelte egy öreg gavallér, ki mo­solyra nyitva fel ajkát, mind a harminczkét hamis fogát láttatá. — É. . . hogy találta ? • — Úgy, hogy ő a szépség isteni mintaképe. . Midőn áthaladt a templom hajóján, a csodálko­zás felkiáltásával fogadák. . Becsület szavamra, majdnem tapsoltak. . . Hosszú gaze-fátyolával úgy tetszett, mintha felhőben lebegne. . . tel­jesen megoldá, hogy mint lehet valaki elragadó és zavarodott. . Imádásra méltó volt azzal a szemérmes pírral ho­mlokán, remegő szép sze­meivel, melyek elárulák zavarát és örömét, ag­godalmát és reményeit. . Ez nagyon ömlengő lelkesültség volt. Brevan hidegen félbeszakasztó: — És Ville-Haudry úr ? — Hitemre, — felelte az öreg gavallér — a kedves gróf elmondhatja , hogy komornyika Rachel művészetével vetekedik. Tizenöt lépés­ről az ember azt hihetné, hogy a gróf még nincs is húsz éves s aztán úgy nézett ki, mintha nem esküvő, hanem első áldozására menne. . — És modora ? — Rendkívül nyugtalannak látszott. . — Rám azt a benyomást tette — szólt egy kövér férfiu — mintha nem egészen lesznék dől. Az egész kar nevetett, s egy igen fiatal em­ber, majdnem gyermek, ki nem értette a felele­tet, kérdé: — Miért ? E kérdésre egy körülbelül harmincz éves s igen kiváló külsejű férfiú felelt, kit a körüllevők ismeretségek foka szerint hol a „kedves her­­czegnek,“ hol a „herczeg urnák“ czimeztek. — Azért, kedves vicomre, mert miss Sarah azon nők közé tartozik, kiket nem szoktunk el­venni. . . Vannak nők, kiket csodálunk, imá­dunk, kikért elkövetünk ezer ostobaságot, ki­kért tönkre teszszük magunkat, kikért golyót röpitünk agyunkba. . . de nevünket nem adjuk nekik soha. — Igaz — viszonta Brévan, — hogy sok mindenféle dolgot beszélnek róla, de semmi sem bizonyos és . . Azt akarja talán, hogy bebizonyítsák,hogy a rendőrség megbüntetés vagy hogy Saint-Laza­­reból jön!. . És nem hagyva magát félbeszakítani, folytatá: — A magasb franczia társaságot igen váloga­tósnak tartják. . De csak nézzük közelebbről a dolgokat. . Vagy húsz teremben fenntarták a ré­gi hagyományokat,de a többiek megnyitják mind­két ajtószárnyat minden férfi és nőnek, ki ko­csin jön. . S nagyon sokan jönnek. Honnan? Az ember alig tudja. Oroszország és Törökország, Amerika és Magyarországból. . Jönnek, men­nek ; az ördög lesheti ki, honnan és hova. . Mi­ből élnek e vándor madarak ? . . Az mély ti­tok. . Csak azt látni, hogy szórják a pénzt, csillognak, ármánykodnak s aztán eltűnnek. . Ez Páris úgynevezett úri társasága, a „clique dorée“, mely e fényes külső alatt űzi a legbecs­­telenebb bűnöket. . Csak nyissa meg az uj Vil­le-Haudry­­grófné termeit s majd meglátják, hogy mily embereket fogad. . Önök azt fogják mondani, hogy én nem élek a világ zajában. . . ez igaz . . De igaz az is, hogy szívesen nyújtom kezemet a becsületes munkásnak, ki arcza verí­tékével keresi kenyerét s nem fogom nyújtani soha ama gyáva ármánykodóknak, kiknek egész élete szemfényvesztés. . Látszólag általánosan szólt , kitekintve a tö­megre , de úgy tetszett, mintha szavai a társa­ságból valakit különösen illetnének. Látszott azonban az is, hogy szavainak semmi hatása sem volt s prédikácziója legalább is ne­vetségesnek tűnt fel. Egy fiatal ember, kinek kis fekete bajsza hetykén ki volt peder­­tve,s kinek elegáns modora kivált, szomszédja felé fordulva, kérdé : — Ki az a prédikátor ? — Hogyan? . . Ön nem ismeri. . . Ez Cham­poca herczeg, ki egy Mussidan kisaszonyt vett nőül. Igen eredeti ember! Brevan teljesen megtartá hideg nyugodtságát — Bármint legyen , szólt­­ senki sem fogja állítani, hogy miss Brandon egyedül érdekből lett Villé Haudry gróf neje . . — Miért nem ? — Mert ő is dúsgazdag . . — Óh! . . Egy öreg úr lépett elő . — Igen, igen, — szólt — ő nagyon önzetlen. A gróftól tudom, ki barátom, hogy ő és miss Brandon egészen elválasztják vagyonukat. Semmit sem hagynak egymásnak. Ha egyikük meghal, az összes vagyon a természetes örökö­sökre száll. — Csodálatos önzetlenség ! — kiáltá fel két vagy három személy. Ezalatt a herczeg eltávozott, s az öreg gava­­lér vette át a vezérszót. — Az a legbizonyosabb, hogy van valaki, ki e házasságnak nem igen nevet. — S ki ez ? — Ville-Haudry gróf leánya. Tizennyolcz éves, imádásra méltó leány. S különösk­épen őt hasztalan kerestem a templomban. — Ő nincs jelen az esküvőn, — felelte az, ki a gróf barátjának mondta magát, — rögtöni roszullét gátló ebben. — Azt mondják igen, — szólt közbe egy fiatal ember — de nem kevésbé áll az is, hogy Bois-d‘ Ardon asszony látta őt nyitott kocsiban, a fényes toiletteban kikocsizni. . . — Ez lehetetlen. . . — De Bois-d‘ Ardon asszonytól tudom. . . E csinos botrány nászajándék a mostoha anya szá­mára. Brévan­ vádat vonta, s igy szólt : — Istenemre, én nem szeretnék Ville-Haudry gróf helyén lenni! (Folyt. köv.) fölvette azon tervet, mely szerint Colum­bus Kristóf Amerika felfedezője a canonisa­­tio áldásában fogna részeltetni. Pest, május 16. (A Deákpárt huszonhetes bi­zottsága) tegnap délelőtt tartott ülésében befejezte a megyei munkálat fölötti tanácskozá­sokat. Lényegesebb elvi változások az elaborá­­tumon nem alkalmaztattak, a modificatiók csak vagy irályiak, vagy részletekre vonatkoznak,me­lyek az egész törvényjavaslat elvi álláspontját meg nem másítják. A tegnapi ülésben a munká­lat 64-dik czikkelye, mely a tanácsnak és az egyes tisztviselőknek a városi önkormányzatra vonatkozó hatáskörét és egymáshoz való viszo­nyát egészen a statutárius jogkör alá vonja, a bizottság kivonatára Horváth Lajos által még praecisebben lett szövegezve. Az új szöve­gezés még világosabban kifejezi, hogy a szabad királyi városok maguk fogják megszabni ama szervezetet, melyben önkormányzatukat gyako­rolni fogják, maguk döntik el, mi legyen a ta­nácsnak jogköre, egyáltalán mi történjék ez in­­tézménynyel, továbbá mikép szervezzék a rend­őrséget, stb. stb. A 88. §., mely a közgyűlés el­döntési jogáról szól azon esetre, ha a vádlott tisztviselő nem ítéltetett hivatalvesztésre,egészen kimarad. .Az élénk és beható vita berekesztése után a törvényjavaslat szerkesztőjének s képvi­selőjének a bizottság köszönetet szavaz. Ma 6 órakor est­e a községek rendezéséről szóló tör­vényjavaslat jó tárgyalás alá, (Berz­eviczy Tivadar) helyébe, ki mandátumáról lemondott, a héthársi kerületben Desewffy Lajost lépteté fel az ottani Deákpárt. Megválasztásán nem kételkednek. (Az osztályok közül­ tegnap a IX. osztály ülésezett. — A IX. osztály a végre­hajtókról szóló törvényjavaslatot tárgyalta s el­fogadta. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 16-án. Elnök : S­o­m­s­s­­­eh Pál, Jegyzők: Buja­­novics L., Széll K., J­á­m­b­o­r P. A kormány részéről jelen vannak : A­n­d­rá­s­­sy Gyula gr., Gorove I., Lónyay M., Be­­dekovich K. miniszterek. Elnök d. e. 10 órakor megnyitja az ülést. A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bejelenti a beérkezett irományokat, ezek között Berzeviczy Tivadar Sáros­megye héthársi kerületi képviselő lemondás le­velét ; Debreczen városa kérvényét a municipá­­lis rendezés elhalasztása iránt stb. A héthársi kerületben új választás elrendelése iránt az elnök intézkedni fog. A kérvények a kérvényi és vasúti bizottságokhoz utasíttatnak. Dietrich Ignácz betegség miatt határozat­lan időre szabadság időt nyer. Ányos István bizonyos fel­séges béresek ügyében nyújt be kérvényt (Nagy derültség) és a kérvényt­­mint közös ügyet (derültség) ajánl­ja a ház figyelmébe. P­e­r­c­z­e­l Béla a bonyhádi izr. hitközség ré­széről kérvényt nyújt be, melyben kijelenti, hogy nem vett részt azon kérvényben, mely az izr. congressus határozatai ellen tiltakozik. Ormós Sándor Magyar Pécska városa ré­széről nyújt be kérvényt. T­ormássy Mihály Lippa városa részéről nyújt­ be kérvényt törvényszék felállítása iránt. Ug­y­ancsak törvényszék felállítása ügyében Csa­ba város részéről Bo­c­z­k­ó Dániel nyújt be kér­vényt. L­u­d­v­i­g­h János, C­s­á­k­y Tivadar gr., Széki Péter Sz­o­n­t­a­g­h Pál (csanádi),Do­b­s­a Lajos, Irányi Dániel, Vidacs János kér­vényeket nyújtanak be. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Stratimirovits György a zombori pol­gármester - választás ügyében interpellátiót in­téz a belügyminiszterhez . Mi okból függesztet­te fel a zombori képviselő testület kisebbségének felterjesztése folytán Rimics Urosnak, a többség által polgármesterré történt megválasztását, to­vábbá szándékozik-e ezen rendelkezését megmá­sítani, illetőleg a képviselőtestületet alkotmá­nyos választási jogában tovább nem akadá­lyozni ? Ezen interpelláló kiadatik a belügyminisz­tériumnak. Bobory Károly határozati javaslatot nyújt be, mely szerint az eddig el nem intézett határ, javaslatok és törvényjavaslatok tárgyalására mielőbb tárgyalási határnap kitüzessék és azon­kívül a tárgyalás rendjére nézve igazságos so­rozat állapíttassák meg. Elnök a házszabályokra hivatkozva azt mondja,­­ hogy minden képviselőnek jo­gában áll, bármely beterjesztési javaslat napi­rendre tűzését indítványozni. A napirendre tű­zés iránt nem az elnök, hanem a ház határoz. Bobory Károly interpellátiót intéz a ke­reskedelmi minisztériumhoz az iránt, miként áll azon vizsgálat, melyet interpelláló a múlt évben az erdélyi „Transsylvania“ cz. biztosító társaság üzletkezelése iránt elrendeltetni kért. Kiadatik a miniszternek. Elnök bejelenti, hogy a belügyminiszer a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló javas­lathoz benyújtá az indokolást. Kinyomatni rendeltetik. Gorove István keresk. minister és a köz­lekedési minisztérium vezetője benyújtja a ház­nak 1­868-ban hozott határozata értelmében a báttaszék-zákányi vasút kiépítésére vonatkozó javaslatot az indokolás és engedélyokmányok­kal együtt. Egyszersmind bejelenti, hogy a köz­lekedési ministériumot azon vasúti javaslatok tárgyalása alkalmával, melyek gr. Mikó idejéből valók, Hollán államtitkár fogja képviselni. N­y­á­r­y Gyula­­, a főrendiház jegyzője átnyújtja a bírák felelősségéről s a bírák nyug­díjazása és áthelyezéséről szóló törvényjavasla­tokat, a­mint azt a főrendek elfogadták. Szentesítés alá fognak terjesztetni. Kautz Gyula előadó olvassa a vasút és pénzügyi bizottságok jelentését a munkács-stinyi lembergi s az eperjes tarnovi vasutak magyar területre eső részeinek kiépítésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyában. A pénzügyi bizottság a képviselőháznak e tárgyban hozott határozata után nem bocsát­­kozhatik annak vitatásába, megengedik-e az ország pénzügyi viszonyai, hogy a már enge­délyezett pálya mellett Galicziával már jelenleg még két más vasúti összeköttetés létesítették , csupán a törvényjavaslatban ajánlott kiépítési módra szorítkozik. A pénzügyi bizo­ttság azt véli,hogy a törvény­javaslathoz mellékelt jelntésben fölemlített, magasabb államtekinteteknek bőségesen elég lesz téve, ha két újabb pálya közül csak az egyikre rendeli el a törvényhozás, hogy a mun­kálatok államköltségen is megindittassanak. A két pálya közül a munkács­szinyi vonal ügye fejlettebb stádiumban lévén s a vasúti bi­zottság e vonalra vonatkozó törvényjavaslatokról kedvező véleményt adván be, a pénzügyi bizott­ság az államköltségen leendő megkezdését csu­pán ez utóbbi vonalra véli szorítandónak. Kautz Gyula előadó olvassa a pénzügyi bizottság jelentését az északi vasúttörvény és az északkeleti vasúttörvény módosításáról szóló javaslatok ügyében. Továbbá a pénzügyi bizott­ság részéről előadja, hogy a bizottság mélhat­­lanul szükségesnek tartja úgy az országgyűlési irományokhoz, mint a jegyzőkönyvek és naplók­­hoz tárgymutató elkészítését. A ház Ghyczy K. indítványára utasítja az elnököt, hogy a jegyzők és a hivatalnokok hoz­zájárulásával véleményt terjeszszen a ház elé e tárgymutatók készítése iránt. S­z­i­r­m­a­y Ferencz gr. előadó olvassa a központi bizottság jelentését a bánréve-nádasdi vasútvonal iránt. Kuba János előadó olvassa a központi bi­zottság jelentését a tiszai koronás uradalom köz­ségeinek az uradalmi járulékok alól való fel­mentéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában. Olvastatik a ház május havi költségvetése. A költségvetés jóváhagyatik. A ház napirendre tér. Napirenden van a határőrvidék után válla­landó közös költségek hozzájárulási arányáról szóló egyezmény­javaslati tárgyalások. Anker Hugó, a központi bizottság előadója, azon meggyőződését fejezvén ki, hogy e házban mindenki örömmel fogadja a határőrvidéknek legalább részben való polgáriasítását és vissza­kapcsolását, ajánlja a javaslat elfogadását. Máriássy Béla addig míg a véderőről szóló törvény érvényben marad, lehetetlennek tartja a polgáriasítást és visszakapcsolást. Pénzügyi tekintetekből nem fogadja el a javaslatot, mert nézete szerint nem méltányos, hogy midőn úgyis várható deficitet vállalunk el, ezenfelül még a quotát is felemeljük. Mi több, szónok politikai okokból jelenleg nem is tartja czélszerűnek a visszakapcsolást. Várjunk egy évig és a határőr­­vidék ingyen a miens lesz, váltság esetén a laj­­thántuliak örülni fognak ha megszabadulnak tő­le. Közjogilag nem tartván szükségesnek , pénzügyi tekintetben pedig terhesnek tartván az egyensúlyt, nem fogadja el a részletes vita alap­jául. Irányi Dániel előadja álláspontját e tekin­tetben. Ő nem ismervén el a közös kiadások jo­gosságát általában, azok felemelésére sem sza­vazhat. Szónok a pénzügyminiszter által a pénz­ügyi bizottságban a javaslat indokolására elő­terjesztett adatokat nem tartja kielégítőknek. Különben örömét fejezi ki a felett, hogy a ha­tárőrvidék egy része polgária jittatik. Kéri a kormányt hogy a h­orvát egyezményt pontosab­ban végrehajtsa. A javaslatot nem fogadja el, mert nem ismeri el a közös ügyeket. (Közbeszó­lások : Törvény !) Bujanovics Sándor : Nem tekinti e kérdést jogi, hanem egyszerűen méltányossági kérdés­nek, a méltányosság kérdésének Magyarország adózói és a lajthántúli tartományok adózói kö­zött. A jobboldalon soha senki sem vitatta, hogy a határőrvidék nem tartozik Magyarországhoz, de az tény,hogy Magyarországnak eddigeléigen kevés befolyása volt a határőrvidék közigazga­tására. Hogy e befolyást magunknak biztosít­suk, méltányos, hogy ezért egy kis áldozatot is hozzunk. Szónok meg van győződve, hogy a ha­tárőrvidéknek van jövedelmi feleslege, melyet most a katonai kezelés emészt fel,de e jövedelem a polgári kormányzat behozatalával fen fog ma­radni. Mivel pedig szónok azon elvből indul ki, hogy a politika nem engedi meg egyik államnak, hogy a másiknak valamit ajándékozzon, de vi­szont azt sem, hogy ajándékot elfogadjon a má­siktól és ezen értelemben a hozzájárulási arány felemelését méltányosnak tartja. Szónok nem akar válságra várni mint Máriássy, mert azt hi­szi , hogy csekély áldozattal becsületes egyezmény útján elérhetjük ugyanazt, a­mit ta­lán válság esetén nyerhetünk,és azért inkább az egyezmény útját választja szónok. Ajánlja a ja­vaslat elfogadását. Nyáry Pál nem méltányossági , hanem egyenesen csak pénzügyi kérdésnek tekinti a dolgot és épen azért, mert a pénzügyi bizottság maga is, jelentésének több pontjában világosan kimondja, hogy a quota felemelése reánk nem kedvező, mivel szónok eléggé indokolva nem látja a quota-felemelést , szónok nem fogadhat­ja el a javaslatot. Fodrázy Sándor néhány rövid szóval specifice horvát szempontból elfogadandónak tartja a javaslatot. Ezután Tisza K. emel szót. Bécsi dolgok. (Mensdorf kineveztetését a csehek nem igen kedvezőn fo­gadják. Smolka mint egyezke­dő. Petrino és Potocki Prágá­ba mennek. A császár beszéde.) Mensdorff-Ditrichsteinnak csehországi hely­tartóvá neveztetését nem nagy örömmel fogad­ták a csehek. A„Corresp. Slave“ franczia nyel­ven írt prágai lap, mely a szláv érdekeket kép­viseli, azt írja,­­hogy a csehországi közvélemény Mensdorffnak reactionárius hajlamot vet szemé­re, még pedig igen 1s élesen kiütő hajlamot, e miatt nem sok kedvezőt vár tőle, s kinevezte­tését a kiegyezkedésre nézve sok előjelnek te­kinti. S m­o­­­k­a megelőzte a minisztereket cseh­országi útjukban s előre ment a csehekkel a mi­­niszterium megbízása folytán alkudozandó, őket a kiegyezkedésre megnyerni törekszik, s arra birni, hogy a birodalmi tanácsba képviselőket küldhessek. Ez azonban kissé különösen hang­zik, ha tekintetbe vesszük Potocki legközelebbi nyilatkozatát, melyet Czartoryski beszédére tett s melyben kijelenti, hogy a lengyeleknek a fö deralizmus eszméjét nem szabad elvetniök, mert Ausztriát jelenleg csak ez mentheti meg. Petrino már Prágába indult, s utána ma hét­főn megérkezik Polocki is és ott az értekez­leteket színről színre megkezdik a csehekkel és csehországi németekkel. Három napig fog Prá­gában időzni. A dunaszabályozási munkálatok ünnepélyes felavatása alkalmával ő felsége Taaffe gr. bel­ügyminiszter beszédére következőleg válaszolt : „Valódi örömmel veszek részt a mai nap ün­nepélyében, mely olyan munkálatot szentel fel, melynek sikerültétől önökkel mindnyájokkal áldásteljes eredményeket várok Bécs városára, alsó Ausztriára s az egész birodalomra nézve. A legnagyobb érdekeltséggel kisértem e mun­kálatok megkezdését s megelégedéssel üdvözlöm azon áldozatkészséget, melylyel az országos képviselet és Bécs városa községtanácsa a Du­­naszabályozás nagy szükségességétől áthatva egyenlő mérvben működik közre az állammal. A munka ily gyors megkezdésért legteljesebb elismerésemet nyilvánítom a Duna-szabályo­­zási bizottságnak. Óvatossága és tettereje, vala­mint a vállalkozók kipróbált deréksége bizalom­m­­at tölt el az iránt, hogy a mutatkozó remény teljes mérvben valósulni fog. Isten adja rá ál­dását !“ Felhívás a népoktatási körök alakítására. Az 1868-ki szeptember 30-án s ugyanazon évi nov. 22-én közrebocsátott felhívások követ­keztében, f. évi február 27-én Pesten népokta­tási kör alakult s márczius 6-án bizottmányát megválasztotta Czélja az egyesületnek egyrészt a népoktatá­si körök alakulásának országszerte elősegítése, s ezeknek, ha kívánják, útmutatással ellátása, másrészt egyéb uton is a felnőttek oktatásának eszközlése. Az 1868. XXXVIII. t. sz. gondoskodott a gyermekek tanításáról; azokról, kik a 15-ik évet meghaladták s az ismeretek elemeiben sem részesültek, eddigelé kevés gondoskodás történt. Pedig ha valahol, úgy bizonyosan hazánk­ban érezhető annak szüksége. Köznépünk nagy része tudatlan, még azok is, kik iskolába jártak, további képezés hiánya miatt többnyire elfelejtik, a mi keveset gyer­mekkorukban tanultak. Pedig meg vagyon írva, hogy elvesz a nép, a­mely tudomány nélkül való. Mert a tudomány nem csak az elmét világo­sítja fel emberi s polgári jogaink és kötelessé­geink felől, hanem az erkölcsöket is nemesíti,­­ a becsületes megélhetés, anyagi helyzetünk ja­vításának is, a szorgalom és takarékosság mel­let, fő feltétele.

Next