Pesti Napló, 1870. május (21. évfolyam, 99-123. szám)
1870-05-16 / 111. szám
111. szám Szerkesztési iroda: erencziek tere 7. isim. I. emelet. U sdellemi részét illető minden kézlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: erencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Hétfő, május 16. 1870. 21 évi folyam. Hirdetmények díja: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Kifess évre ... 22 frt. élévre. ... . 11 frt Negyed évre . . . 5 „ 50 kr. Két hóra................ 3 „ 70 kr Egy hóra .... 1 „ 85 kr. 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 új kr. ésyegdíj külön 30 újkr. Nyílt tér : 6 hasábot petitsor 25 új kr. PEST, MÁJUS 16. A Az A. A. Z. közli a „Constitutio de Ecclesia Christi“ czimü okmányt, mely e hó 10-én osztatott szét a zsinati atyák között. Addig is, mig e terjedelmes okmány főbb részeit hű fordításban olvasóink tudomására hozhatjuk álljon e helyen annak kivonata: A közlött constitutio, mely a mint látszik csak kis része az infallibilitas schémájának, egy bevezetésből, négy fejezetből és 3 canonból áll. Tartalma dogmitiai és politikai tekintetben a legfőbb fontosságú s a zsinat egész tevékenységének sarkpontját képezi, mely körül nem sokára ama küzdelem fog kifejlődni, mely a keresztyénység püspökeit két engesztelhetlen táborra szakítandja. A bevezetésben a pápa kifejti, hogy „a szent zsinat helybenhagyásával szükséges a szent apostoli primátusunk intézményéről, örököségéről és természetéről szólló tant, melytől az egész egyház ereje és üdve függ, az egyetemes egyház ősi és állandó hite szerint hivés és megtartás végett minden hivő elé terjeszteni és az ellenkező és az űr nyájára nézve ártalmas tévelyeket az elitélés kellő szavával proscribálni.“ Az első fejezet a primátusról szól és az evangélisták ismert mondásaival bizonyítja, hogy Isten azt Péterre ruházta. Végül elátkozza azok nézeteit, kik tagadják, hogy Krisztus az összes apostolok közt Pétert ruházta fel a primátussál, vagy kik állítják „hogy azon primátus nem közvetlenül és egyenesen szent Péterre, hanem az egyházra és ez által ruháztatott Péterre mint szolgájára.“ A második fejezet Péter primátusának átszállását a római pápára mondja ki. A harmadik fejezet a római pápa primátusának észszerüségével foglalkozik s a pápa jogkörét és hatalmát a hivek és a püspökök felett fejtegeti s ez alkalommal elátkozza a placetom jogát azt mondván „Minélfogva kárhoztatjuk és elvetjük azok véleményét, kik azt állítják, hogy a közlekedést az egyházfős pásztorok és nyájak között akadályozni lehet, vagy kik állítják, hogy a mi az apostoli szék vagy tekintélye által az egyház kormányzására alkottatik jogerővel és érvénnyel nem bir,hacsak a világi hatalom tetszvénye meg nem erősité.“ Kimondatik továbbá, hogy a pápa az egyház feje s a hívők legfőbb bírája s hozzá minden ügyben felebbezni lehet. „Az apostoli széknek,melynél nagyobb tekintély nincs, ítéletét senkinek sem lehet megsemmisíteni és senkinek sem szabad tőle más itélőszékhez fellebbezni. Minélfogva az igazság valódi útjáról eltérnek, kik állítják, hogy a római pápánál magasb tekintélyhez fellebbezni szabad. A negyedik fejezet a pápa csalhatatlanságáról szólt. E fontos okmány egy részét alább közöljük s a többit is mielőbb közleni fogjuk. Párisban már szerdán nem ismétlődtek többé a zavarok, miután a kormány elég okos volt elővigyázati rendszabályait már délután megtenni. A Temple külváros katonailag meg volt szállva. Az omnibus iroda 7 órakor már bezáratott, időről-időre a rendőrség végig ment a városrészben. Összeütközésre sehol sem jött a dolog. Azon zavar, mely kedden a La Roque 11 e fogházban végbe ment a városban történt mozgalmakkal összefüggésben nem áll. A kabinet megalakulása ügyében még eddig semmi biztos hír nem érkezett. Csak az kétségtelen, hogy Grammont herczeg a külügyminiszter. Az olasz mozgalmak még mindig komoly aggályokra adnak alkalmat. A catanzarói köztársasági lázadáshoz egy második is járult Pisa mellett s mint sürgönyeink említik, Nápolyban is zavar ütött ki. Livorno környékén szinte mutatkoztak felkelő csoportok, melyek 50—60 egyénből állanak. Az egész ország igen izgatottnak látszik s a köztársasági lapok tömegesen keletkeznek. Rómában szinte igen félnek a forradalmi mozgalmaktól. Nemrég az angyalvár közelében egy bomba repült légbe, de csak kevés kárt okozottA curia hir szerint ismét A „PESTI NAPLÓ“ TÄRCZÄJA. ■Mggr-ar.«»»*—■ 1 ’ ■ — —1 úri társaság. Gaboriau E. regénye. VIII. (Folyt.) Nyolcz napja múlt el Dániel elutazása után ; szerda, reggeli tizenegy és fél óra volt. A Sainte-Clotilde egyház előtt mintegy harmincz fogat állt, a legfényesebb fogatok, melyeket Páris csak felmutatni tud. A környékbeli kocsmárosok megelégedve dörzsölték kezüket. A bérruhás cselédek, a behajporozott szolgák, a feltollazott vadászok a fogatokról egymásnak adák a kocsmák kilincsét. A legtöbbnek gomblyukában hatalmas fehér bokréta volt. A templom előtti téren néhány száz főből álló tömeg csoportosodott össze, várva a dolgokat, melyek történendők voltak. A Grenelle-utczából jövők észrevévén a várakozó tömeget, hozzámenvén, kérdezők : — Mi történik itt ? — Esküvő ! — nyerték válaszul. — Valami nagyon fényes esküvő? — Kétségkívül, igen fényes. „Egy rendkívül gazdag nemes ember nősül , de la Ville-Haudry gróf. . Egy amerikai kisasszonyt vesz nőül . . . Már jó ideje, hogy bementek a templomba, kétségkívül azonnal fognak kijönni. A templomban mintegy 12 fekete öltönyű, sárga keztyűs s fehér nyakkendőjű férfiú, „a hivatalos násznép“ várta a szertárás befejeztét. Úgy látszik, hogy mulatni nem igen mulattak. Egyik-másik csak nagy nehezen tudta elnyomni az ásitást s a társalgás közöttük igen vontatottan folyt. Újabb kocsi érkezett e közben a templomhoz. — Uraim, bejelentem önöknek Brévan urat ! — szólt egy fiatal ember. Valóban ő volt. Lassan leszállt a kocsiból és szokott flegmaticus modorában ment a templomba. A meghívottak közül jó sokat ismert ezekkel sorban kezet szorítva, részkedvüleg szólt : — Valóban be kellene tiltani,az ily órában az esküvőket. .Nagyon rosz ízlésre mutat, hogy az embereket a délelőtt kivonszolják az ágyból.. El kell vesztegetni az egész éjszakát, ha annak idejében akarunk készek lenni s a kellő perezre megérkezni. — Biztosíthatom, — felelte egy fiatal ember — hogy e korai esküvő miss Brandon akarata ellenére történt... Villé- Haudry akarta ezt így határozottan. . A múlt este a cercleben így szólt: „Gyűlölöm az embereket, kik titokban tartják esküvőjükért, mintha valami résztettet követnének el. . Én fényes nappal, az egész világ szeme láttára akarok megnősülni..“ Ha tőle függene, uraim áthurczolna minket az egész boron. . . E részletek azonban nem igen látszottak érdekelni Brevant. — l£i látta a menyasszonyt ? kérdé. — Én —• felelte egy öreg gavallér, ki mosolyra nyitva fel ajkát, mind a harminczkét hamis fogát láttatá. — É. . . hogy találta ? • — Úgy, hogy ő a szépség isteni mintaképe. . Midőn áthaladt a templom hajóján, a csodálkozás felkiáltásával fogadák. . Becsület szavamra, majdnem tapsoltak. . . Hosszú gaze-fátyolával úgy tetszett, mintha felhőben lebegne. . . teljesen megoldá, hogy mint lehet valaki elragadó és zavarodott. . Imádásra méltó volt azzal a szemérmes pírral homlokán, remegő szép szemeivel, melyek elárulák zavarát és örömét, aggodalmát és reményeit. . Ez nagyon ömlengő lelkesültség volt. Brevan hidegen félbeszakasztó: — És Ville-Haudry úr ? — Hitemre, — felelte az öreg gavallér — a kedves gróf elmondhatja , hogy komornyika Rachel művészetével vetekedik. Tizenöt lépésről az ember azt hihetné, hogy a gróf még nincs is húsz éves s aztán úgy nézett ki, mintha nem esküvő, hanem első áldozására menne. . — És modora ? — Rendkívül nyugtalannak látszott. . — Rám azt a benyomást tette — szólt egy kövér férfiu — mintha nem egészen lesznék dől. Az egész kar nevetett, s egy igen fiatal ember, majdnem gyermek, ki nem értette a feleletet, kérdé: — Miért ? E kérdésre egy körülbelül harmincz éves s igen kiváló külsejű férfiú felelt, kit a körüllevők ismeretségek foka szerint hol a „kedves herczegnek,“ hol a „herczeg urnák“ czimeztek. — Azért, kedves vicomre, mert miss Sarah azon nők közé tartozik, kiket nem szoktunk elvenni. . . Vannak nők, kiket csodálunk, imádunk, kikért elkövetünk ezer ostobaságot, kikért tönkre teszszük magunkat, kikért golyót röpitünk agyunkba. . . de nevünket nem adjuk nekik soha. — Igaz — viszonta Brévan, — hogy sok mindenféle dolgot beszélnek róla, de semmi sem bizonyos és . . Azt akarja talán, hogy bebizonyítsák,hogy a rendőrség megbüntetés vagy hogy Saint-Lazareból jön!. . És nem hagyva magát félbeszakítani, folytatá: — A magasb franczia társaságot igen válogatósnak tartják. . De csak nézzük közelebbről a dolgokat. . Vagy húsz teremben fenntarták a régi hagyományokat,de a többiek megnyitják mindkét ajtószárnyat minden férfi és nőnek, ki kocsin jön. . S nagyon sokan jönnek. Honnan? Az ember alig tudja. Oroszország és Törökország, Amerika és Magyarországból. . Jönnek, mennek ; az ördög lesheti ki, honnan és hova. . Miből élnek e vándor madarak ? . . Az mély titok. . Csak azt látni, hogy szórják a pénzt, csillognak, ármánykodnak s aztán eltűnnek. . Ez Páris úgynevezett úri társasága, a „clique dorée“, mely e fényes külső alatt űzi a legbecstelenebb bűnöket. . Csak nyissa meg az uj Ville-Haudrygrófné termeit s majd meglátják, hogy mily embereket fogad. . Önök azt fogják mondani, hogy én nem élek a világ zajában. . . ez igaz . . De igaz az is, hogy szívesen nyújtom kezemet a becsületes munkásnak, ki arcza verítékével keresi kenyerét s nem fogom nyújtani soha ama gyáva ármánykodóknak, kiknek egész élete szemfényvesztés. . Látszólag általánosan szólt , kitekintve a tömegre , de úgy tetszett, mintha szavai a társaságból valakit különösen illetnének. Látszott azonban az is, hogy szavainak semmi hatása sem volt s prédikácziója legalább is nevetségesnek tűnt fel. Egy fiatal ember, kinek kis fekete bajsza hetykén ki volt pedertve,s kinek elegáns modora kivált, szomszédja felé fordulva, kérdé : — Ki az a prédikátor ? — Hogyan? . . Ön nem ismeri. . . Ez Champoca herczeg, ki egy Mussidan kisaszonyt vett nőül. Igen eredeti ember! Brevan teljesen megtartá hideg nyugodtságát — Bármint legyen , szólt senki sem fogja állítani, hogy miss Brandon egyedül érdekből lett Villé Haudry gróf neje . . — Miért nem ? — Mert ő is dúsgazdag . . — Óh! . . Egy öreg úr lépett elő . — Igen, igen, — szólt — ő nagyon önzetlen. A gróftól tudom, ki barátom, hogy ő és miss Brandon egészen elválasztják vagyonukat. Semmit sem hagynak egymásnak. Ha egyikük meghal, az összes vagyon a természetes örökösökre száll. — Csodálatos önzetlenség ! — kiáltá fel két vagy három személy. Ezalatt a herczeg eltávozott, s az öreg gavalér vette át a vezérszót. — Az a legbizonyosabb, hogy van valaki, ki e házasságnak nem igen nevet. — S ki ez ? — Ville-Haudry gróf leánya. Tizennyolcz éves, imádásra méltó leány. S különösképen őt hasztalan kerestem a templomban. — Ő nincs jelen az esküvőn, — felelte az, ki a gróf barátjának mondta magát, — rögtöni roszullét gátló ebben. — Azt mondják igen, — szólt közbe egy fiatal ember — de nem kevésbé áll az is, hogy Bois-d‘ Ardon asszony látta őt nyitott kocsiban, a fényes toiletteban kikocsizni. . . — Ez lehetetlen. . . — De Bois-d‘ Ardon asszonytól tudom. . . E csinos botrány nászajándék a mostoha anya számára. Brévan vádat vonta, s igy szólt : — Istenemre, én nem szeretnék Ville-Haudry gróf helyén lenni! (Folyt. köv.) fölvette azon tervet, mely szerint Columbus Kristóf Amerika felfedezője a canonisatio áldásában fogna részeltetni. Pest, május 16. (A Deákpárt huszonhetes bizottsága) tegnap délelőtt tartott ülésében befejezte a megyei munkálat fölötti tanácskozásokat. Lényegesebb elvi változások az elaborátumon nem alkalmaztattak, a modificatiók csak vagy irályiak, vagy részletekre vonatkoznak,melyek az egész törvényjavaslat elvi álláspontját meg nem másítják. A tegnapi ülésben a munkálat 64-dik czikkelye, mely a tanácsnak és az egyes tisztviselőknek a városi önkormányzatra vonatkozó hatáskörét és egymáshoz való viszonyát egészen a statutárius jogkör alá vonja, a bizottság kivonatára Horváth Lajos által még praecisebben lett szövegezve. Az új szövegezés még világosabban kifejezi, hogy a szabad királyi városok maguk fogják megszabni ama szervezetet, melyben önkormányzatukat gyakorolni fogják, maguk döntik el, mi legyen a tanácsnak jogköre, egyáltalán mi történjék ez intézménynyel, továbbá mikép szervezzék a rendőrséget, stb. stb. A 88. §., mely a közgyűlés eldöntési jogáról szól azon esetre, ha a vádlott tisztviselő nem ítéltetett hivatalvesztésre,egészen kimarad. .Az élénk és beható vita berekesztése után a törvényjavaslat szerkesztőjének s képviselőjének a bizottság köszönetet szavaz. Ma 6 órakor este a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat jó tárgyalás alá, (Berzeviczy Tivadar) helyébe, ki mandátumáról lemondott, a héthársi kerületben Desewffy Lajost lépteté fel az ottani Deákpárt. Megválasztásán nem kételkednek. (Az osztályok közül tegnap a IX. osztály ülésezett. — A IX. osztály a végrehajtókról szóló törvényjavaslatot tárgyalta s elfogadta. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 16-án. Elnök : Somsseh Pál, Jegyzők: Bujanovics L., Széll K., Jámbor P. A kormány részéről jelen vannak : Andrássy Gyula gr., Gorove I., Lónyay M., Bedekovich K. miniszterek. Elnök d. e. 10 órakor megnyitja az ülést. A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bejelenti a beérkezett irományokat, ezek között Berzeviczy Tivadar Sárosmegye héthársi kerületi képviselő lemondás levelét ; Debreczen városa kérvényét a municipális rendezés elhalasztása iránt stb. A héthársi kerületben új választás elrendelése iránt az elnök intézkedni fog. A kérvények a kérvényi és vasúti bizottságokhoz utasíttatnak. Dietrich Ignácz betegség miatt határozatlan időre szabadság időt nyer. Ányos István bizonyos felséges béresek ügyében nyújt be kérvényt (Nagy derültség) és a kérvénytmint közös ügyet (derültség) ajánlja a ház figyelmébe. Perczel Béla a bonyhádi izr. hitközség részéről kérvényt nyújt be, melyben kijelenti, hogy nem vett részt azon kérvényben, mely az izr. congressus határozatai ellen tiltakozik. Ormós Sándor Magyar Pécska városa részéről nyújt be kérvényt. Tormássy Mihály Lippa városa részéről nyújt be kérvényt törvényszék felállítása iránt. Ugyancsak törvényszék felállítása ügyében Csaba város részéről Boczkó Dániel nyújt be kérvényt. Ludvigh János, Csáky Tivadar gr., Széki Péter Szontagh Pál (csanádi),Dobsa Lajos, Irányi Dániel, Vidacs János kérvényeket nyújtanak be. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Stratimirovits György a zombori polgármester - választás ügyében interpellátiót intéz a belügyminiszterhez . Mi okból függesztette fel a zombori képviselő testület kisebbségének felterjesztése folytán Rimics Urosnak, a többség által polgármesterré történt megválasztását, továbbá szándékozik-e ezen rendelkezését megmásítani, illetőleg a képviselőtestületet alkotmányos választási jogában tovább nem akadályozni ? Ezen interpelláló kiadatik a belügyminisztériumnak. Bobory Károly határozati javaslatot nyújt be, mely szerint az eddig el nem intézett határ, javaslatok és törvényjavaslatok tárgyalására mielőbb tárgyalási határnap kitüzessék és azonkívül a tárgyalás rendjére nézve igazságos sorozat állapíttassák meg. Elnök a házszabályokra hivatkozva azt mondja, hogy minden képviselőnek jogában áll, bármely beterjesztési javaslat napirendre tűzését indítványozni. A napirendre tűzés iránt nem az elnök, hanem a ház határoz. Bobory Károly interpellátiót intéz a kereskedelmi minisztériumhoz az iránt, miként áll azon vizsgálat, melyet interpelláló a múlt évben az erdélyi „Transsylvania“ cz. biztosító társaság üzletkezelése iránt elrendeltetni kért. Kiadatik a miniszternek. Elnök bejelenti, hogy a belügyminiszer a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló javaslathoz benyújtá az indokolást. Kinyomatni rendeltetik. Gorove István keresk. minister és a közlekedési minisztérium vezetője benyújtja a háznak 1868-ban hozott határozata értelmében a báttaszék-zákányi vasút kiépítésére vonatkozó javaslatot az indokolás és engedélyokmányokkal együtt. Egyszersmind bejelenti, hogy a közlekedési ministériumot azon vasúti javaslatok tárgyalása alkalmával, melyek gr. Mikó idejéből valók, Hollán államtitkár fogja képviselni. Nyáry Gyula, a főrendiház jegyzője átnyújtja a bírák felelősségéről s a bírák nyugdíjazása és áthelyezéséről szóló törvényjavaslatokat, amint azt a főrendek elfogadták. Szentesítés alá fognak terjesztetni. Kautz Gyula előadó olvassa a vasút és pénzügyi bizottságok jelentését a munkács-stinyi lembergi s az eperjes tarnovi vasutak magyar területre eső részeinek kiépítésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyában. A pénzügyi bizottság a képviselőháznak e tárgyban hozott határozata után nem bocsátkozhatik annak vitatásába, megengedik-e az ország pénzügyi viszonyai, hogy a már engedélyezett pálya mellett Galicziával már jelenleg még két más vasúti összeköttetés létesítették , csupán a törvényjavaslatban ajánlott kiépítési módra szorítkozik. A pénzügyi bizottság azt véli,hogy a törvényjavaslathoz mellékelt jelntésben fölemlített, magasabb államtekinteteknek bőségesen elég lesz téve, ha két újabb pálya közül csak az egyikre rendeli el a törvényhozás, hogy a munkálatok államköltségen is megindittassanak. A két pálya közül a munkácsszinyi vonal ügye fejlettebb stádiumban lévén s a vasúti bizottság e vonalra vonatkozó törvényjavaslatokról kedvező véleményt adván be, a pénzügyi bizottság az államköltségen leendő megkezdését csupán ez utóbbi vonalra véli szorítandónak. Kautz Gyula előadó olvassa a pénzügyi bizottság jelentését az északi vasúttörvény és az északkeleti vasúttörvény módosításáról szóló javaslatok ügyében. Továbbá a pénzügyi bizottság részéről előadja, hogy a bizottság mélhatlanul szükségesnek tartja úgy az országgyűlési irományokhoz, mint a jegyzőkönyvek és naplókhoz tárgymutató elkészítését. A ház Ghyczy K. indítványára utasítja az elnököt, hogy a jegyzők és a hivatalnokok hozzájárulásával véleményt terjeszszen a ház elé e tárgymutatók készítése iránt. Szirmay Ferencz gr. előadó olvassa a központi bizottság jelentését a bánréve-nádasdi vasútvonal iránt. Kuba János előadó olvassa a központi bizottság jelentését a tiszai koronás uradalom községeinek az uradalmi járulékok alól való felmentéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában. Olvastatik a ház május havi költségvetése. A költségvetés jóváhagyatik. A ház napirendre tér. Napirenden van a határőrvidék után vállalandó közös költségek hozzájárulási arányáról szóló egyezményjavaslati tárgyalások. Anker Hugó, a központi bizottság előadója, azon meggyőződését fejezvén ki, hogy e házban mindenki örömmel fogadja a határőrvidéknek legalább részben való polgáriasítását és visszakapcsolását, ajánlja a javaslat elfogadását. Máriássy Béla addig míg a véderőről szóló törvény érvényben marad, lehetetlennek tartja a polgáriasítást és visszakapcsolást. Pénzügyi tekintetekből nem fogadja el a javaslatot, mert nézete szerint nem méltányos, hogy midőn úgyis várható deficitet vállalunk el, ezenfelül még a quotát is felemeljük. Mi több, szónok politikai okokból jelenleg nem is tartja czélszerűnek a visszakapcsolást. Várjunk egy évig és a határőrvidék ingyen a miens lesz, váltság esetén a lajthántuliak örülni fognak ha megszabadulnak tőle. Közjogilag nem tartván szükségesnek , pénzügyi tekintetben pedig terhesnek tartván az egyensúlyt, nem fogadja el a részletes vita alapjául. Irányi Dániel előadja álláspontját e tekintetben. Ő nem ismervén el a közös kiadások jogosságát általában, azok felemelésére sem szavazhat. Szónok a pénzügyminiszter által a pénzügyi bizottságban a javaslat indokolására előterjesztett adatokat nem tartja kielégítőknek. Különben örömét fejezi ki a felett, hogy a határőrvidék egy része polgária jittatik. Kéri a kormányt hogy a horvát egyezményt pontosabban végrehajtsa. A javaslatot nem fogadja el, mert nem ismeri el a közös ügyeket. (Közbeszólások : Törvény !) Bujanovics Sándor : Nem tekinti e kérdést jogi, hanem egyszerűen méltányossági kérdésnek, a méltányosság kérdésének Magyarország adózói és a lajthántúli tartományok adózói között. A jobboldalon soha senki sem vitatta, hogy a határőrvidék nem tartozik Magyarországhoz, de az tény,hogy Magyarországnak eddigeléigen kevés befolyása volt a határőrvidék közigazgatására. Hogy e befolyást magunknak biztosítsuk, méltányos, hogy ezért egy kis áldozatot is hozzunk. Szónok meg van győződve, hogy a határőrvidéknek van jövedelmi feleslege, melyet most a katonai kezelés emészt fel,de e jövedelem a polgári kormányzat behozatalával fen fog maradni. Mivel pedig szónok azon elvből indul ki, hogy a politika nem engedi meg egyik államnak, hogy a másiknak valamit ajándékozzon, de viszont azt sem, hogy ajándékot elfogadjon a másiktól és ezen értelemben a hozzájárulási arány felemelését méltányosnak tartja. Szónok nem akar válságra várni mint Máriássy, mert azt hiszi , hogy csekély áldozattal becsületes egyezmény útján elérhetjük ugyanazt, amit talán válság esetén nyerhetünk,és azért inkább az egyezmény útját választja szónok. Ajánlja a javaslat elfogadását. Nyáry Pál nem méltányossági , hanem egyenesen csak pénzügyi kérdésnek tekinti a dolgot és épen azért, mert a pénzügyi bizottság maga is, jelentésének több pontjában világosan kimondja, hogy a quota felemelése reánk nem kedvező, mivel szónok eléggé indokolva nem látja a quota-felemelést , szónok nem fogadhatja el a javaslatot. Fodrázy Sándor néhány rövid szóval specifice horvát szempontból elfogadandónak tartja a javaslatot. Ezután Tisza K. emel szót. Bécsi dolgok. (Mensdorf kineveztetését a csehek nem igen kedvezőn fogadják. Smolka mint egyezkedő. Petrino és Potocki Prágába mennek. A császár beszéde.) Mensdorff-Ditrichsteinnak csehországi helytartóvá neveztetését nem nagy örömmel fogadták a csehek. A„Corresp. Slave“ franczia nyelven írt prágai lap, mely a szláv érdekeket képviseli, azt írja,hogy a csehországi közvélemény Mensdorffnak reactionárius hajlamot vet szemére, még pedig igen 1s élesen kiütő hajlamot, e miatt nem sok kedvezőt vár tőle, s kineveztetését a kiegyezkedésre nézve sok előjelnek tekinti. S moka megelőzte a minisztereket csehországi útjukban s előre ment a csehekkel a miniszterium megbízása folytán alkudozandó, őket a kiegyezkedésre megnyerni törekszik, s arra birni, hogy a birodalmi tanácsba képviselőket küldhessek. Ez azonban kissé különösen hangzik, ha tekintetbe vesszük Potocki legközelebbi nyilatkozatát, melyet Czartoryski beszédére tett s melyben kijelenti, hogy a lengyeleknek a fö deralizmus eszméjét nem szabad elvetniök, mert Ausztriát jelenleg csak ez mentheti meg. Petrino már Prágába indult, s utána ma hétfőn megérkezik Polocki is és ott az értekezleteket színről színre megkezdik a csehekkel és csehországi németekkel. Három napig fog Prágában időzni. A dunaszabályozási munkálatok ünnepélyes felavatása alkalmával ő felsége Taaffe gr. belügyminiszter beszédére következőleg válaszolt : „Valódi örömmel veszek részt a mai nap ünnepélyében, mely olyan munkálatot szentel fel, melynek sikerültétől önökkel mindnyájokkal áldásteljes eredményeket várok Bécs városára, alsó Ausztriára s az egész birodalomra nézve. A legnagyobb érdekeltséggel kisértem e munkálatok megkezdését s megelégedéssel üdvözlöm azon áldozatkészséget, melylyel az országos képviselet és Bécs városa községtanácsa a Dunaszabályozás nagy szükségességétől áthatva egyenlő mérvben működik közre az állammal. A munka ily gyors megkezdésért legteljesebb elismerésemet nyilvánítom a Duna-szabályozási bizottságnak. Óvatossága és tettereje, valamint a vállalkozók kipróbált deréksége bizalommat tölt el az iránt, hogy a mutatkozó remény teljes mérvben valósulni fog. Isten adja rá áldását !“ Felhívás a népoktatási körök alakítására. Az 1868-ki szeptember 30-án s ugyanazon évi nov. 22-én közrebocsátott felhívások következtében, f. évi február 27-én Pesten népoktatási kör alakult s márczius 6-án bizottmányát megválasztotta Czélja az egyesületnek egyrészt a népoktatási körök alakulásának országszerte elősegítése, s ezeknek, ha kívánják, útmutatással ellátása, másrészt egyéb uton is a felnőttek oktatásának eszközlése. Az 1868. XXXVIII. t. sz. gondoskodott a gyermekek tanításáról; azokról, kik a 15-ik évet meghaladták s az ismeretek elemeiben sem részesültek, eddigelé kevés gondoskodás történt. Pedig ha valahol, úgy bizonyosan hazánkban érezhető annak szüksége. Köznépünk nagy része tudatlan, még azok is, kik iskolába jártak, további képezés hiánya miatt többnyire elfelejtik, a mi keveset gyermekkorukban tanultak. Pedig meg vagyon írva, hogy elvesz a nép, amely tudomány nélkül való. Mert a tudomány nem csak az elmét világosítja fel emberi s polgári jogaink és kötelességeink felől, hanem az erkölcsöket is nemesíti, a becsületes megélhetés, anyagi helyzetünk javításának is, a szorgalom és takarékosság mellet, fő feltétele.