Pesti Napló, 1871. május (22. évfolyam, 100-124. szám)
1871-05-16 / 113. szám
Kedd, május 16. 1871. 113. számí. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek-tere 7. szám földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) • kiadó hivatalhoz intézendők. Kiadóhivatal: REGGELI KIADÁS: 22. évi folyam. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva: Egész évre ... 22 frt Félévre . . . . 11 frt-Negyedévre ... 5 . 50 kr. Két hóra. ... 3 . 70 kr-Egy hóra ... 1 . 85 kr Pest, május 15. Az a sokat emlegetett osztrák alkotmányválság végre valahára mégis kezd „válságos“ jelleget ölteni. Ha az ember figyelemmel kísérte a birodalmi tanács többségének magatartását, szemben oly kormánynyal, melynek már eredete tagadása volt a parlamentáris elvnek, melynek minden ténye vagy azt mutatja, hogy egyáltalán nincs magával tisztában, vagy azt, hogy egy gondolata mégis van, s ez az alkotmánynak sarkaiból való kiforgatása : ha azt a bádggadt, akaratnélküli, önmagától düledező ellenzékiséget szemmel látta, lehetetlen, hogy el ne veszítse a reménynek még utolsó szikráját is, mely hinni engedte, hogy az alkotmányhű párt, mely még kormányrúdon állt, csak folytonosan növekedő tehetetlenségnek adta tanújelét, legalább az oppositió, az alkotmányos ellenszegülés terén annyira menynyire össze fogja magát szedni. Pedig minden az erélyes politika mellett szólt, és semmi a temporizálás, a petyhüdt huzavona mellett. Még az a titkon működő aggodalom sem dönthetett, hogy a Hohenwarth-kabinet megbuktatásával az alkotmányhű párt nem fogja együtt tarthatni a parlamentet, s talán nem is leene képes valóságos parlamentáris kormányt létrehozni. Vannak körülmények, melyek között a jobbra-balra pislogatás, a körültekintő óvatosság nem ér semmit, s csak egy jelszó alatt küzdhető ki a diadal, s ez a jelszó az, hogy: előre. Bármi történjék, bármi következzék a Hohenwarth-kabinet után: nem lehet az veszedelmesebb a német alkotmányhű pártra, mint a jelen helyzet, mely hovatovább nem csak a decemberi alkotmányt, hanem egyáltalán az alkotmányosságot is tönkre teszi. Nincs égetőbb érdeke az alkotmánypártnak jelenleg, mint a helyzetnek teljes tisztázása. Ha ez csak a végletek által érhető el, ám legyen, az a politikai párt, mely eszméinek, meggyőződésének érvényesítéséért bizonyos körülmények között nem mer az utolsó alkotmányos eszközökhöz folyamodni, nem érdemli meg a párt nevét. Ehhez természetesen nem csak erély, hanem egy kis önbizalom kell, úgy látszik azonban, és ez hiányzik a reichsratbeli többségben. A vezérek érzik, hogy nincs sereg hátuk mögött. S valóban, az osztrák alkotmányos élet minden barátját kétségbe ejtheti az a mód nélküli közömbösség, az az apathia, mely ily életbe vágó, döntő kérdések körül az osztrák-német népben mutatkozik. Ha másutt nagy válságok felé torlódik az alkotmányos élet, az állami lét minden nyilatkozatából, a nemzeti organismus minden érdobbanásából kihallik a nagy kérdés, mely a szellemeket lebilincselve tartja. Nem úgy Ausztriában. A lapok ugyan zajongnak, agitálnak, de kiáltó szózatuk nem ver föl vészhangot. Ez egyik legnagyobb baja Ausztria alkotmányosságának, mégpedig olyan, melyen közönséges szerekkel segítni sem lehet. Érzi, tudja ezt a Hohenwarth-cabinet, s e tudatra alapítja vakmerő, fölforgató terveinek legtöbbjét. Mindennek daczára azonban az utolsó napokban legalább az erély látszata mutatkozott a reischsrath többségében. Mármár a Hohenwarth-kabinettel is kész volt transigálni,akkor az utolsó percben a kormány elnöke, vagy előre kiszámított vagy önkénytelen ügyetlenségből beleengedett pillantani eddig jól elrejtett kártyáiba, összes nyilatkozatainak értelme nem volt egyéb, mint hogy egyenesen a foederalismust akarja. Míg csak a tények beszéltek, az ellenzék még mindig nem merte érteni a máskülönben eléggé érthető szót, az kellett hozzá, hogy a minisztérium szóval is mondja meg, hogy élete ellen tör az alkotmánynak. Ekkor végtére kezdtek lábbadozni. Az izgatottság megszűntével az ő felségéhez intézendő fölirat lett az általánosan elfogadott jelszó. Ez a fölirati eszme — ha ténynyé válik — sem lesz még erélyes férfias tett, de legalább hasonlít ilyenhez. Parlamentáris válságok idején szoktak ugyan ily eszközhöz is folyamodni a pártok, de csak ha már minden egyebet eredménytelenül fölhasználtak. A mi fölfogásunk szerint, egy fölirat lehet zárpontja a legerélyesebb ellenzéki actiónak, s ekkor minden esetre hatalmas, imponáló tény, de ha a fölirathoz voltaképen csak azért folyamodnak, hogy más valamit ne kelljen tenni, hogy ne kényszeríttessék a párt magát valóban exponálni, akkor ez nem épen megdöbbentő jele a mindenre kész elhatározottságnak. Akármikép álljon azonban a dolog, az alkotmányhű párt legalább megmutatja, hogy nem akar tovább labda lenni Hohenwarth gróf kezében, hogy már komolyan megvokarta az eddigi comoediát. A trón elé hozza politikai meggyőződését, kinyilatkoztatván, hogy legmélyebb meggyőződése szerint nagy veszély rejlik az eddigi eljárásban. — E horderőt tulajdonítjuk mi a fölirat eszméjének, sem többet, sem kevesebbet. Mi részünkről nem hiszszük, hogy a fölirat elfogadása s ő felsége elé terjesztése okvetetlen maga után vonandja a törkszabad perczét. Lehet, hogy egy erélyes szózat ily következményeket is vonana maga után, de az alkotmányhű párt a mi véleményünk szerint tévedne, ha azt hinné, hogy most már mindent megtett, s nyugodt lelkiismerettel várhatja a történteket. Épenséggel nem ellenkezik a Hohenwarth-kabinet egész eljárásával, ha még az ily fölirat után is sem nem lépne vissza , sem nem oszlatná föl a birodalmi tanácsot. A delegationális választásokat — mint látszik — az egész zűrzavar nem érinti, s ha ezek elejtvék, szépen nyugalmasan tovább kéri az adóbeszedési fölhatalmazást, úgy amint azt páratlan hidegvérűséggel eddig tette. Nem épen bizonyos, hogy így fog történni, de az sem lehetetlen, hogy ez lesz a fölirat eredménye. Arról tehát a birodalmi tanács többségének tisztában kell lennie önmagával, miszerint ha a körülmények úgy parancsolják, a fölirat csak az első lépés leend, melyet még mások is fognak követni. Minthogy már fölforgatták a sorrendet, most már a B után kell elmondani az Á-t. Csakhogy azután el is mondják. Pest, május 15. (Horvát Boldizsár) igazságügyminiszter lemondását több lap már napokkal azelőtt tudata, de a „P. L.“ szerint, a lemondási levél csak ma küldetett volna el a miniszterelnöknek. Bármint álljon a dolog, az tény, hogy a miniszter meghittebb barátai már a 25-ös bizottságbeli differenciák fölmerültekor beszéltek arról, hogy a miniszter lemond, s mint állítják, erre nem csak politikai okok folytak be, de a miniszter igen megrongált egészsége iránti tekintetek is. Meglehet különben, hogy gr. Andrássy miniszterelnök befolyásának sikerül Horvát Boldizsárt lemondásának visszavételére bírni, s higy e pillanatban minden további combinatio mindenesetre korainak látszik. De az aligha felesleges, ha már ezúttal figyelmeztetünk azon különös helyzetre, mely beállana, ha az igazságügy miniszteri hely én most üresednék meg. Horvát Boldizsár vagy helyeselte a törvényszékek tárgyában a kormánynak adott rendkívüli felhatalmazást, vagy nem.Ha helyeselte, az e feladattól való visszavonulást csakis egészsége iránti tekintetek igazolhatják, de ha nem helyeselte és mégis védte a valósulás pillanatáig , ebben is oly ritka önfeláldozás jelenségét adta, melyet annyi dicsőség és reménynyel megkezdett miniszteri pályafutása alatt nem egyszer tanúsított, melyben inkább a szív, mint a politika embere nyilvánult, de melyhez és azért politikai szempontokból sok szó férhet. Különben ma, mint mondtuk, még nem tudjuk, hogy a lelépett, vagy az új acióra készülő miniszterrel van-e dolgunk s igy minden egyéb megjegyzésünket megfelelőbb alkalomra napolhatjuk el. (A kép v.ház osztályai) ma d. u. tartott üléseikben a közbiztonság helyreállítása végett tett rendkívüli intézkedésekre szükséges póthitelről, a Zólyomtól Beszterczebányáig államköltségen építendő vasúti szárnyvonalról szóló törvényjavaslatokat; továbbá a határőrvidék és fiumei kerületi tengeri kikötőkre pótlólag megajánlott összegek fedezéséről és a horvátországi államutakra folyókra 1869. évben fordított költségek megtérítésére megkívántat a póthitelről szóló törvényjavaslatokat vévén tárgyalás alá, azokat elfogadták. Ezek voltak a jelen ülésszakban az utolsó osztályülések, s az osztályok tagjai az elnököktől mindenütt elbúcsúztak. (Rendőri ügy.) Pest város közönsége 1870-dik évi nov. hó 9-kén 36861. szám alatt kelt közgyűlési határozatában kimondotta azt, hogy a város területén állandó lakással biró önálló adózó egyének a rendőrség által rendőri ügyekben ellenük hozott ítéleteket — amenynyiben ezek fogsági büntetést szabnak ki — a tanácshoz birtokon belül felebbezhessék, hogy azonban oly egyének, kik a felebbi minőséggel nem bírnak, a felebbezést csak birtokon kívül eszközölhessék. A m. kir. belügyminisztérium Pest városa közönségének erre vonatkozó jelentését, melyben a fennidézett határozat felsőbb hatósági megerősítése kéretik, az igazságügyminisztériumhoz a végett tette át, hogy ez iránti nézetét az utóbbi — még mielőtt a kérdésben forgó határozat a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény értelmében érdemleg elintéztetnék — saját szempontjából nyilváníthassa. — rr. Az akadémiai választások. (H.) Eötvös Józsefben az akadémia nemcsak fődiszét, hanem elnökét is elvesztvén, az idei nagygyűlésnek hivatása mindenekelőtt az akadémia legelső tisztviselőjét , méltóságát megválasztani, elnöki székét betölteni. Amennyire a hangulatot s a körülményeket ismerjük, az elnöki széknek kivel leendő betöltésére nézve nincs véleménykülönbség , szinte mathematikai bizonyossággal mondhatjuk, hogy az akadémia az elnöki székbe mostani másodelnökét, Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztert fogja ültetni. S hozzátehetjük, jól van , mert az akadémiai elnökök — ama hiszen kívül, hogy az akadémia képviselői — ügyvitel tekintetében tettleg és voltak ép az akadémiai vagyon kezelői, az akadémia pénzügyminiszterei, tudományos tekintetben a vezérlés az egyes osztályelnökök tisztéhez tartozván. Lónyay elnökségével azonban megüresül a másodelnöki szék, s ennek betöltése szintén az idei nagygyűlés teendője lesz. Ha Lónyay Budapest állandó lakosa volna, a másodelnök kiszemelésénél talán kevésbé kellene ügyelnünk arra az ügyviteli tehetségre és erélyre, melyet egy bonyolódott s többféle természetű nagy vagyon kezelése kíván, s megelégedhetnénk azzal, sőt büszkeségünket helyezhetnők belé, hogy a másodelnök kizárólag csakis tudományos tekintély legyen; minthogy azonban Lónyayt közös pénzügyministersége nagyobbára Bécshez köti, az őt helyettesítendő másodelnökben mind ugyanazt a gyakorlati képességet is meg kell kívánnunk, melynél fogva Lónyayt az elnöki tisztre kiválóan alkalmasnak tekintjük. És szerencsére van akadémiánk tagjai között egy — s véleményünk szerint csakis egy — kiben a gyakorlati éleslátást, az ügyviteli tehetséget és erélyt megtaláljuk, megtaláljuk pedig párosulva buzgó ügyszeretettel az akadémia anyagi viszonyainak rendezése és biztosítása iránt, de egyszersmind az akadémia tudományos feladatainak világos fölfogásával minden irányban. Ez a férfiú Csengery Antal, kit eme ritka tulajdonainál fogva nem haboznánk az akadémia elnöki székébe ültetni, ha ezt ez idő szerint Lónyay nem fogná elfoglalni. Akadémiai körökben, mint értesültünk, Csengery mellett némelyek Horváth Mihályt emlegetik másodelnöki jelöltül. Mi részünkről teljes tisztelettel vagyunk a kitűnő történetiró iránt s ha a másodelnöki hely csak épen tiszteleti hely volna s a tisztán irói és tudósi tulajdonokon kívül egyéb kelléket is nem igényelne , tudós hazánkfiait az akadémiában szívesen ösztönöznék, hogy szavazataikkal Horváth Mihályt emeljék a másodelnöki tamlányba ; minthogy azonban a másodelnökben az írói és tudósi tulajdonok mellett, egyéb kellékeket is kívánunk, melyek amazokhoz képest tán alsóbbrendűek, de az akadémia ügyeinek czélszerű vezetésére nézve múlhatatlanul szükségesek, ezeket a kellékeket pedig Csengery Antalban teljesen fölleljük : tudományos főintézetünk érdekében kérjük Horváth Mihály tisztelt híveit, egyesítsék szavazataikat azokéival, kik a másodelnökség díszével , egyszersmind azonban terhes kötelességeivel Csengery Antalt akarják fölruházni, s engedjék meg Horváth Mihálynak, hogy — ahol egészen a maga helyén van — mint osztályelnök irányozhassa továbbra is a bölcsészek, történetbúvárok, archaeologok, jogászok, statistikusok, nemzetgazdák tudományos törekvéseit. Az akadémia igazgatótanácsában is lévén néhány üres hely, legyen szabad még ezek betöltéséről is elmondanunk nézeteinket. Az akadémia igazgatótanácsát, az új alapszabályok értelmében a két elnök, a főtitkár s 24 tag alkotja. E 24 tag, fele részben az alapítók, és oly férfiak sorából, kiknek megnyerése által az akadémia dísze és java öregbedését várja, fele részben akadémiai belső tagokból, oly módon választatik, hogy 12-őt kizárólag az igazgatótanács, 12-őt kizárólag az akadémia választ. Az igazgatótanács — a régi alapszabályok szerint — maga egészítvén ki magát, az új alapszabályok életbelépésekor nagyobb részben oly tagokból állott, kik nem voltak akadémikusok, s az akadémiát csak azok képviselték benne, kik véletlenül tiszteleti tagok is voltak. Az igazgatótanács volt tagjait az uj alapszabályok benhagyván a tanácsban, kimondták,hogy az ott helyet foglaló tiszteleti tagok úgy tekintetnek, mintha már az akadémia által választottak volna oda, a koronkint megürülő helyek pedig a fentebbi intézkedés értelmében töltessenek be, úgy t. i., hogy míg az igazgatótanács akadémikus tagjai nem szaporodnak tizenkettőre, mindaddig az akadémia válaszszon bele, a maga köréből tagokat. Batthyány Fülöp h. és Eötvös József b. halála, továbbá Kemény Zsigmond b. lemondása folytán az igazgatótanácsban három hely ürült meg, minthogy pedig ott még jelenleg is 15-re rúg ama tagok száma, kik nem akadémikusok, az üres három helyet a mostani nagygyűlés az akadémia belső tagjaival lesz hivatva betölteni. Kérdés : kikkel töltse be ? Véleményünk e részben a következő: Az igazgatótanács egyik legfontosabb teendője az akadémiai budget megállapítása lévén, e budgetnek pedig ismét legfontosabb — mert az akadémia voltaképi czéljainak foganatosítására szolgáló — részét az egyes osztályok tudományos költségei képezvén , az egyes osztályoknak áll főképen érdekükben, hogy az általuk kidolgozott osztályköltségvetési előterjesztéseknek az igazgatótanácsban buzgó és szakértő szószólói legyenek. Óhajtanék ennélfogva, hogy a megürült három helyre a három osztályból szenteltessék ki egy-egy tag, olyan, ki osztálya tudományos érdekeinek sikeres védelmére legképesebb. Az I-80 osztály részéről ez a legképesesebb tag, minden kétséget kizárólag, Toldy Ferencz, az akadémiának szinte keletkezte óta , hogy úgy mondjuk, dajkája, fennállása második tizedében, az osztályrendszer behozása által, újjászervezője, sok éven át, s épen a legsúlyosabb körülmények közt, ildomos kormányzója, ki az akadémia minden, de kivált a nyelv és széptudományi osztály szükségeit apróra ismert s kielégítések érdekében kész mindenkor síkra szállani. Meg vagyunk győződve, hogy az akadémia őt egyhangú szavazataival fogja az első üres igazgatótanácsosi szék elfoglalására utasítani. Ami a másik két széket illeti, ezeket — a II-dik és IIl-dik osztály részéről — véleményünk szerint legméltóbban e két osztálynak elnökei fognák betölteni : Horváth Mihály és Sztoczek József; s nem hiszszük, hogy az akadémia, különösen e két osztály érdekeinek minél sikeresebb képviseltetése tekintetéből, czélszerűbb választást tehessen. S ezzel befejezvén a legközelebbi akadémiai választásokra vonatkozó nézeteink előadását — melyek, ismételjük, nem csupán egyéni nézetek, hanem amennyire alkalmunk volt erről meggyőződni, egyszersmind az akadémia s a műveit közönség legtekintélyesb részének nézetei — azzal a reménynyel teszszük le tollunkat, hogy a fentebbi sorokban nyilvánított óhajtásainkat a nagygyűlés tettleges választásai teljesíteni fogják. Országgyűlés. A képviselőkés május 15-ei ülése. 1. A képviselőház mai ülésében az első folyamodású bíróságok életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat 1. § át, mely körül két napi vita fejlődött ki, nagy szótöbbséggel elfogadta. A törvény többi szakaszai körül nem fejlődött ki vita, még a javasolt fizetési kategóriák közül sem, melyeket az ellenzék pedig még az általános vita alkalmával is hevesen kárhoztatott. A napirend másik főtárgya: a földhitelintézetről szóló törvényjavaslat volt. E törvényjavaslat tárgyalásakor két rendbeli nézetnyilvánulással találkozhattunk. Az egyik szerint a földhitelintézetek, mint ilyenek a magánhitelezők felett semmi állami előnyben, kedvezményben nem részesítendők — ezen nézetnek Simonyi Ernő adott nyilvánulást, de felfogásával meglehetősen izolálva maradt. A másik specialiter a jelen tárgyra vonatkozó nézetkülönbség a központi bizottság azon módosítása tárgyalásakor nyilvánult, mely szerint a magyar földhitelintézet kedvezményei más hasonczélú és hasontermészetű intézetekre is kiterjesztendők lennének. Sok indokot hoztunk fel annak idején e tervezett módosítás ellen, és csak örülhetünk, hogy a ház Horn a központi előadó ellenében e határozatlan módosítást elvetette, másrészről Tisza Kálmán határozati javaslatának elfogadásával azt is kinyilatkoztatá, hogy a földhitelintézetnek adott-e kedvezmények által nem kívánt bárminemű szűkkeblű monopóliumot osztogatni, s ezen kedvezmények elnyerése elöl az utat más hitelintézeteknek sem zárja el. A főrendiház ma a telepítvényes községekről szóló törvényjavaslatot vette tárgyalás alá, jólehet az napirendre tűzve nem volt, úgy hogy a miniszter képviselőjéért az ülés tartama alatt küldtek el. A jogügyi bizottság az 1. §-ra oly értelmű módosítást ajánlott, hogy az állami vagy magánbirtokon levő telepítvényes községek, melyekben a települők tulajdon lakházakkal bírnak, és melyek telepítése határozott időhöz kötve nincsen, a törvényhozásnak, 1872. ápril 20-ig hozandó végleges intézkedéséig a jelen helyzetben hagyandók. — E módosítást a kormány képviselőjének ellenzése daczára elfogadták, s ezzel ismét el van tévesztve a czél, melyet e törvényjavaslat benyújtói szem előtt tartottak, t. i. a gyors intézkedés. Gyorsan akartak intézkedni, s azért ajánlották ezen ideiglenes érvényű javaslatot, s most a főrendiház módosítása folytán ismét elodázza az ideiglenes bár, de mégis annyira szükséges szabályozást. A képviselőház a tervezett módosítást azonban — reméljük — vissza fogja utasítani, és a szöveget a maga integritásában helyreállítani. .. (Folytatás esti kiadásunkhoz.) (Elnöki bejelentések. Kérvények. Éber Nándor a katona elszállásolások ügyében interpellál. Simonyi Ernő sürgeti a választ máj. 6-án beadott interpellátiójára. Az első folyamodású kir. bíróságok életbeléptetéséről szóló tvjavaslat tárgyaltatik. A számvizsgáló bizottság jelentése. A földhitelintézetről szóló tvjavaslat tárgyalása.) Elnök : Somssich. Jegyzők : Bujanovics, Széll, Jámbor. Kormány részéről : Gorove, Szlávy, Tóth, Pauler. A kir. elsőfolyamodású bíróságok életbeléptetéséről szóló tvjavaslat — mint esti lapunkban jelentettük — változatlanul elfogadtatott. Következett erre a számvizsgáló bizottság jelentése. A számvizsgáló bizottság a képviselőház pénztárának 1870. évi febr. hó 1-től azon év julius 31-ig terjedő bevételeiről és kiadásairól vezetett számadást megvizsgálván, mind a bevételeket mind a kiadásokat tételenként szükséges okmányokkal kellőleg igazoltaknak találta. A rendben talált számadás szerint az 1870. évi február 1-től azon évi július 31-éig lefolyt időszak alatt. A bevételek összege tett 680,268 frt 47 kr és 120 db aranyat. A kiadások összege tett 643,644 frt 38 kr és 120 db aranyat. Pénztári maradvány 36,624 frt 9 kr, mely harminczhatezerhatszázhuszonnégy forint és kilencz krajczárnyi összeg mint pénztári maradvány az 1870-dik évi augusztus 1-jén kezdetét vevő újabb számadásba első bevételi tételül bevezettetni rendeltetett és bevezettetett. Ezekhez képest a számvizsgáló bizottság a megvizsgált számadás bemutatása mellett azon kérést terjeszti elő, méltóztassék a t. képviselőház az 1870. évi február 1-től azon év julius 31-g vezetett számadásra nézve a pénztárnokot a további számadás terhe alól felmenteni, magát a megvizsgált számadást pedig az irattárba tétetni. A jelentés vita nélkül elfogadtatott. Következik a magyar földhitelintézetről szóló tvjavaslat tárgyalása. Ghyczy Kálmán a tárgyalást előzőleg kérdi, hogy van e valaki megbízva az igazságügyminiszter képviselésével e tvjavaslat tárgyalásánál ? Horváth Döme : Az igazságügy miniszter még mindig betegeskedvt, ma reggel szóbeli megbízást adott neki, hogy őt itt képviselje. Huszár Imre: Ez nem a módja annak, mely a házszabályokban előírva van arra nézve, ha a miniszer magát más által kívánja képviseltetni. Csanády S. és Irányi Dániel: A bejelentést a házszabályokkal megegyezőnek nem tartják és addig, míg ez szabályszerűleg a miniszer által nem történt, az elhalasztás mellett szólnak. Kovách László : Hogy ennek elég legyen téve, és a ház munkáját még ma folytathassa, a tárgyalást V* órára fölfüggesztetni indítványozza. (Helyeslés.) Az ülés V* óráig fölfüggesztetik, ezalatt megérkezik az igazságügyminiszter levele, melyben ez tudatja, hogy őt e törvényjavaslat tárgyalásánál Horváth Döme fogja képviselni. Horn Ede központi előadó : Magyarországban senki sincs, ki tagadná, hogy nekünk a földhitel kifejlődésére és e czélra szolgáló intézetekre szükségünk van, hol a földművelés az országos jólét főforrása. A törvényjavaslat indokolására többet nem mond, pusztán egy ellene felhozott ellenvetésre válaszol. Azt mondják ugyanis, miért akarják ezen kedvezményeket és könnyebbítéseket pusztán a földhitelintézeteknek megadni, és miért nem terjesztik ki ezeket általában a hitelezőkre ? Szónok erre azon körülményre figyelmeztet, hogy a földhitel, melyet az intézet ad, egészen különbözik azon földhiteltől, melyet a magánember, a magán tőkepénzes szokott adni. A földhitel lényege két dologban áll, az első az, hogy azon földhitelnél, melyet az intézet ad, a tőkét soha sem kell visszaadni, s hogy az adós csak törlesztés útján, a mennyben egy kevéssel nagyobb kamatot fizet, lefizeti szintén a tőkét is. Ez a jó és hasznos földhitel első kelléke. Második kelléke abban áll, hogy az intézetnek soha sem áll szabadságában a hitelezőnek a tőkét felmondani, mint a magánhitelezőknek. E két különbség olyannyira szembetűnő, hogy