Pesti Napló, 1871. május (22. évfolyam, 100-124. szám)

1871-05-16 / 113. szám

Kedd, május 16. 1871. 113. számí. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek-tere 7. szám földszint A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) • kiadó­ hivatalhoz intézendők. Kiadó­hivatal: REGGELI KIADÁS: 22. évi folyam. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva: Egész évre ... 22 frt Félévre . . . . 11 frt-Negyedévre ... 5 . 50 kr. Két hóra. ... 3 . 70 kr-Egy hóra ... 1 . 85 kr Pest, május 15. Az a sokat emlegetett osztrák alkot­mányválság végre valahára mégis kezd „válságos“ jelleget ölteni. Ha az ember figyelemmel kísérte a birodalmi tanács többségének magatartását, szemben oly kormány­nyal, melynek már eredete ta­gadása volt a parlamentáris elvnek, mely­nek minden ténye vagy azt mutatja, hogy egyáltalán nincs magával tisztában, vagy azt, hogy egy gondolata mégis van, s ez az alkotmánynak sarkaiból való kiforga­tása : ha azt a bádggadt, akaratnélküli, önmagától düledező ellenzékiséget szem­mel látta, lehetetlen, hogy el ne veszítse a reménynek még utolsó szikráját is, mely hinni engedte, hogy az alkotmányhű­ párt, mely még kormányrúdon állt, csak foly­tonosan növekedő tehetetlenségnek adta tanújelét, legalább az oppositió, az alkot­mányos ellenszegülés terén annyira­ meny­­nyire össze fogja magát szedni. Pedig minden az erélyes politika mellett szólt, és semmi a temporizálás, a petyhüdt huzavona mellett. Még az a titkon működő aggodalom sem dönthetett, hogy a Ho­­henwarth-kabinet megbuktatásával az al­­kotmányhű párt nem fogja együtt tarthat­ni a parlamentet, s talán nem is leene képes valóságos parlamentáris kormányt létrehozni. Vannak körülmények, melyek között a jobbra-balra pislogatás, a körül­tekintő óvatosság nem ér semmit, s csak egy jelszó alatt küzdhető ki a diadal, s ez a jelszó az, hogy: előre. Bármi történjék, bármi következzék a Hohenwarth-kabinet után: nem lehet az veszedelmesebb a né­met alkotmányhű pártra, mint a jelen helyzet, mely hovatovább nem csak a dec­emberi alkotmányt, hanem egyálta­lán az alkotmányosságot is tönkre teszi. Nincs égetőbb érdeke az alkotmány­párt­nak jelenleg, mint a helyzetnek teljes tisztázása. Ha ez csak a végletek által érhető el, ám legyen, az a politikai párt, mely eszméinek, meggyőződésének érvé­­nyesítéséért bizonyos körülmények kö­zött nem mer az utolsó alkotmányos eszközökhöz folyamodni, nem érdemli meg a párt nevét. Ehhez természetesen nem csak erély, hanem egy kis önbizalom kell, úgy lát­szik azonban, és ez hiányzik a reichsrat­­­beli többségben. A vezérek érzik, hogy nincs sereg hátuk mögött. S valóban, az osztrák alkotmányos élet minden barátját kétségbe ejtheti az a mód nélküli közöm­bösség, az az apathia, mely ily életbe vá­gó, döntő kérdések körül az osztrák-né­met népben mutatkozik. Ha másutt nagy válságok felé torlódik az alkotmányos élet, az állami lét minden nyilatkozatából, a nemzeti organismus minden érdobbaná­sából kihallik a nagy kérdés, mely a szellemeket lebilincselve tartja. Nem úgy Ausztriában. A lapok ugyan zajongnak, agitálnak, de kiáltó szózatuk nem ver föl vészhangot. Ez egyik legnagyobb baja Ausztria alkotmányosságának, még­pedig olyan, melyen közönséges szerekkel se­­gítni sem lehet. Érzi, tudja ezt a Hohen­warth-cabinet, s e tudatra alapítja vak­merő, fölforgató terveinek legtöbbjét. Mindennek daczára azonban az utolsó napokban legalább az erély látszata mu­tatkozott a reischsrath többségében. Már­­már a Hohenwarth-kabinettel is kész volt transigálni,akkor az utolsó perc­ben a kor­mány elnöke, vagy előre kiszámított vagy önkénytelen ügyetlenségből bele­enge­dett pillantani eddig jól elrejtett kártyái­ba, összes nyilatkozatainak értelme nem volt egyéb, mint hogy egyenesen a foede­­ralismust akarja. Míg csak a tények be­széltek, az ellenzék még mindig nem merte érteni a máskülönben eléggé érthető szót, az kellett hozzá, hogy a miniszté­rium szóval is mondja meg, hogy élete el­len tör az alkotmánynak. Ekkor végtére kezdtek lábbadozni. Az izgatottság meg­szűntével az ő felségéhez intézendő fölirat lett az általánosan elfogadott jelszó. Ez a fölirati eszme — ha ténynyé vá­lik — sem lesz még erélyes férfias tett, de legalább hasonlít ilyenhez. Parlamen­táris válságok idején szoktak ugyan ily eszközhöz is folyamodni a pártok, de csak ha már minden egyebet eredmény­telenül fölhasználtak. A mi fölfogásunk szerint, egy fölirat lehet zárpontja a leg­erélyesebb ellenzéki actiónak, s ekkor minden esetre hatalmas, imponáló tény, de ha a fölirathoz voltaképen csak azért folyamodnak, hogy más valamit ne kelljen tenni, hogy ne kényszeríttessék a párt magát valóban exponálni, akkor ez nem épen megdöbbentő jele a mindenre kész elhatározottságnak. Akár­mikép álljon azonban a dolog, az alkotmányhű párt legalább megmutatja, hogy nem akar tovább labda lenni Ho­­henwarth gróf kezében, hogy már komo­lyan megvokarta az eddigi comoediát. A trón elé hozza politikai meggyőződését, kinyilatkoztatván, hogy legmélyebb meg­győződése szerint nagy veszély rejlik az eddigi eljárásban. — E horderőt tu­lajdonítjuk mi a fölirat eszméjének, sem többet, sem kevesebbet. Mi részünk­ről nem hiszszük, hogy a fölirat elfo­gadása s ő felsége elé terjesztése ok­­vetetlen maga után vonandja a tör­k­­szabad perczét. Lehet, hogy egy erélyes szózat ily következményeket is vonana ma­ga után, de az alkotmányhű párt a mi véleményünk szerint tévedne, ha azt hin­né, hogy most már mindent megtett, s nyugodt lelkiismerettel várhatja a történ­teket. Épenséggel nem ellenkezik a Ho­henwarth-kabinet egész eljárásával, ha még az ily fölirat után is sem nem lépne vissza , sem nem oszlatná föl a birodalmi tanácsot. A delegationális vá­lasztásokat — mint látszik — az egész zűrzavar nem érinti, s ha ezek elejtvék, szépen nyugalmasan tovább kéri az adó­­beszedési fölhatalmazást, úgy a­mint azt páratlan hidegvérűséggel eddig tette. Nem épen bizonyos, hogy így fog történni, de az sem lehetetlen, hogy ez lesz a fölirat eredménye. Arról tehát a birodalmi ta­nács többségének tisztában kell lennie önmagával, miszerint ha a körülmények úgy parancsolják, a fölirat csak az első lépés leend, melyet még mások is fognak követni. Minthogy már fölforgatták a sor­rendet, most már a B után kell elmon­dani az Á-t. Csakhogy azután el is mondják. Pest, május 15. (H­orvát Boldizsár) igazságügyminisz­ter lemondását több lap már napokkal azelőtt tudata, de a „P. L.“ szerint, a lemondási levél csak ma küldetett volna el a miniszterelnöknek. Bármint álljon a dolog, az tény, hogy a minisz­ter meghittebb barátai már a 25-ös bizottságbe­li differenciák fölmerültekor beszéltek arról, hogy a miniszter lemond, s mint állítják, erre nem csak politikai okok folytak be, de a minisz­ter igen megrongált egészsége iránti tekintetek is. Meglehet különben, hogy gr. Andrássy mi­niszterelnök befolyásának sikerül Horvát Boldi­zsárt lemondásának visszavételére bírni, s higy e pillanatban minden további combinatio minden­esetre korainak látszik. De az aligha felesleges, ha már ezúttal figyelmeztetünk azon különös helyzetre, mely beállana, ha az igazságügy mi­niszteri hely én most üresednék meg. Horvát Boldizsár vagy helyeselte a törvényszékek tárgyában a kormánynak adott rendkívüli felhatalmazást, vagy nem.Ha helyeselte, az e feladattól való visszavonulást csak­is egész­sége iránti tekintetek igazolhatják, de ha nem helyeselte és mégis védte a valósulás pilla­natáig , ebben is oly ritka önfeláldozás jelensé­gét adta, melyet annyi dicsőség és reménynyel megkezdett miniszteri pályafutása alatt nem egyszer tanúsított, melyben inkább a szív, mint a politika embere nyilvánult, de melyhez és azért politikai szempontokból sok szó férhet. Különben ma, mint mondtuk, még nem tudjuk, hogy a lelépett, vagy az új ac­ióra készülő mi­niszterrel van-e dolgunk s igy minden egyéb megjegyzésünket megfelelőbb alkalomra na­polhatjuk el.­ (A k­é­p v.­h­á­z o­s­z­t­á­l­y­a­i) ma d. u. tar­tott üléseikben a közbiztonság helyre­­állítása végett tett rendkívüli intézkedések­re szükséges póthitelről, a Zólyomtól Besz­­terczebányáig államköltségen építendő vasúti szárnyvonalról szóló törvényjavaslatokat; továbbá a határőrvidék és fiumei ke­rületi tengeri kikötőkre pótlólag meg­ajánlott összegek fedezéséről és a horvátor­szági államutakra­ folyókra 1869. évben fordított költségek megtérítésére megkí­vántat a póthitelről szóló törvényjavaslatokat vévén tárgyalás alá, azokat elfogadták. Ezek voltak a jelen ülésszakban az utolsó osz­tályülések, s az osztályok tagjai az elnökök­től mindenütt elbúcsúztak. (Rendőri ügy.) Pest város közönsége 1870-dik évi nov. hó 9-kén 36861. szám alatt kelt közgyűlési határozatában kimondotta azt, hogy a város területén állandó lakással biró ön­álló adózó egyének a rendőrség által rendőri ügyekben ellenük hozott ítéleteket — a­meny­nyiben ezek fogsági büntetést szabnak ki — a tanácshoz birtokon belül felebbezhessék, hogy azonban oly egyének, kik a felebbi minőséggel nem bírnak, a felebbezést csak birtokon kívül eszközölhessék. A m. kir. belügyminisztérium Pest városa közönségének erre vonatkozó jelen­tését, melyben a fennidézett határozat felsőbb hatósági megerősítése kéretik, az igazságügymi­­nisztériumhoz a végett tette át, hogy ez iránti nézetét az utóbbi — még mielőtt a kérdésben forgó határozat a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény értelmében érdemleg elintéztet­­nék — saját szempontjából nyilváníthassa. — rr. Az akadémiai választások. (H.) Eötvös Józsefben az akadémia nemcsak fődiszét, hanem elnökét is el­vesztvén, az idei nagygyűlésnek hivatása mindenekelőtt az akadémia legelső tiszt­viselőjét , méltóságát megválasztani, el­nöki székét betölteni. A­mennyire a han­gulatot s a körülményeket ismerjük, az elnöki széknek kivel leendő betöltésére nézve nincs véleménykülönbség , szinte mathematikai bizonyossággal mondhat­juk, hogy az akadémia az elnöki székbe mostani másodelnökét, Lónyay Meny­hért közös pénzügyminisztert fogja ül­tetni. S hozzá­tehetjük, jól van , mert az akadémiai elnökök — ama hiszen kívül, hogy az akadémia képviselői — ügyvitel tekintetében tettleg és voltak ép az aka­démiai vagyon kezelői, az akadémia pénz­ügyminiszterei, tudományos tekintetben a vezérlés az egyes osztályelnökök tiszté­hez tartozván. Lónyay elnökségével azonban meg­­üresül a másodelnöki szék, s ennek betöl­tése szintén az idei nagygyűlés teendője lesz. Ha Lónyay Budapest állandó lakosa volna, a másodelnök kiszemelésénél talán kevésbé kellene ügyelnünk arra az ügyvi­teli tehetségre és erélyre, melyet egy bo­nyolódott s többféle természetű nagy va­gyon kezelése kíván, s megelégedhetnénk azzal, sőt büszkeségünket helyezhetnők belé, hogy a másodelnök kizárólag csakis tudományos tekintély legyen; minthogy azonban Lónyayt közös pénzügyminister­­sége nagyobbára Bécshez köti, az őt he­lyettesítendő másodelnökben mind ugyan­azt a gyakorlati képességet is meg kell kívánnunk, melynél fogva Lónyayt az elnöki tisztre kiválóan alkalmasnak te­kintjük. És szerencsére van akadémiánk tagjai között egy — s véleményünk szerint csakis egy — kiben a gyakorlati éleslá­tást, az ügyviteli tehetséget és erélyt megtaláljuk, megtaláljuk pedig párosulva buzgó ügyszeretettel az akadémia anyagi viszonyainak rendezése és biztosítása iránt, de egyszersmind az akadémia tu­dományos feladatainak világos fölfogásá­val minden irányban. Ez a férfiú Csen­­gery Antal, kit eme ritka tulajdonainál fogva nem haboznánk az akadémia el­nöki székébe ültetni, ha ezt ez idő szerint Lónyay nem fogná elfoglalni. Akadémiai körökben, mint értesül­tünk, Csengery mellett némelyek Horváth Mihályt­­ emlegetik másodelnöki je­löltül. Mi részünkről teljes tisztelettel vagyunk a kitűnő történetiró iránt s ha a másodelnöki hely csak épen tisz­teleti hely volna s a tisztán irói és tu­dósi tulajdonokon kívül egyéb kellé­ket is nem igényelne , tudós hazánkfiait az akadémiában szívesen ösztönöznék, hogy szavazataikkal Horváth Mihályt emeljék a másodelnöki tamlányba ; mint­hogy azonban a másodelnökben az írói és tudósi tulajdonok mellett, egyéb kellé­keket is kívánunk, melyek amazokhoz képest tán alsóbbrendűek, de az akadémia ügyeinek czélszerű vezetésére nézve múl­hatatlanul szükségesek, ezeket a kellékeket pedig Csengery Antalban teljesen föllel­jük : tudományos főintézetünk érdekében kérjük Horváth Mihály tisztelt híveit, egyesítsék szavazataikat azokéival, kik a másodelnökség díszével , egyszersmind azonban terhes kötelességeivel Csengery Antalt akarják fölruházni, s engedjék meg Horváth Mihálynak, hogy — a­hol egé­szen a maga helyén van — mint osztály­elnök irányozhassa továbbra is a bölcsé­szek, történetbúvárok, archaeologok, jogá­szok, statistikusok, nemzetgazdák tudomá­nyos törekvéseit. Az akadémia igazgatótanácsában is lévén néhány üres hely, legyen szabad még ezek betöltéséről is elmondanunk né­zeteinket. Az akadémia igazgatótanácsát, az új alapszabályok értelmében a két elnök, a főtitkár s 24 tag alkotja. E 24 tag, fele részben az alapítók, és oly férfiak sorából, kiknek megnyerése által az akadémia dísze és java öregbedését várja, fele rész­ben akadémiai belső tagokból, oly módon választatik, hogy 12-őt kizárólag az igaz­gatótanács, 12-őt kizárólag az akadémia választ. Az igazgatótanács — a régi alapszabá­lyok szerint — maga egészítvén ki magát, az új alapszabályok életbelépésekor na­gyobb részben oly tagokból állott, kik nem voltak akadémikusok, s az akadémiát csak azok képviselték benne, kik véletle­nül tiszteleti tagok is voltak. Az igazgató­­tanács volt tagjait az uj alapszabályok benhagyván a tanácsban, kimondták,hogy az ott helyet foglaló tiszteleti tagok úgy tekintetnek, mintha már az akadémia által választottak volna oda, a koron­­kint megürülő helyek pedig a fentebbi intézkedés értelmében töltessenek be, úgy t. i., hogy míg az igazgatótanács akadé­mikus tagjai nem szaporodnak tizenket­tőre, mindaddig az akadémia válaszszon bele, a maga köréből tagokat. Batthyány Fülöp h. és Eötvös József b. halála, továbbá Kemény Zsigmond b. lemondása folytán az igazgatótanácsban három hely ürült meg, minthogy pedig ott még jelenleg is 15-re rúg ama tagok száma, kik nem akadémikusok, az üres három helyet a mostani nagygyűlés az akadémia belső tagjaival lesz hivatva be­tölteni. Kérdés : kikkel töltse be ? Véleményünk e részben a következő: Az igazgatótanács egyik legfontosabb teendője az akadémiai budget megállapí­tása lévén, e budgetnek pedig ismét leg­fontosabb — mert az akadémia voltaképi czéljainak foganatosítására szolgáló — részét az egyes osztályok tudományos költségei képezvén , az egyes osztályok­nak áll főképen érdekükben, hogy az ál­­taluk kidolgozott osztályköltségvetési elő­terjesztéseknek az igazgatótanácsban buzgó és szakértő szószólói legyenek. Óhajtanék ennélfogva, hogy a megürült három hely­re a három osztályból szenteltessék ki egy-egy tag, olyan, ki osztálya tudomá­nyos érdekeinek sikeres védelmére legké­pesebb. Az I-80 osztály részéről ez a legképe­­sesebb tag, minden kétséget kizárólag, Toldy Ferencz, az akadémiának szinte keletkezte óta , hogy úgy mondjuk, dajkája, fennállása második tizedében, az osztályrendszer behozása által, újjá­szervezője, sok éven át, s épen a legsúlyo­sabb körülmények közt, ildomos kor­mányzója, ki az akadémia minden, de kivált a nyelv és széptudományi osztály szükségeit apróra ismert s kielégítések érde­kében kész mindenkor síkra szállani. Meg vagyunk győződve, hogy az akadémia őt egyhangú szavazataival fogja az első üres igazgatótanácsosi szék elfoglalására uta­­sítani. A­mi a másik két széket illeti, ezeket — a II-dik és IIl-dik osztály részéről — véleményünk szerint legméltóbban e két osztálynak elnökei fognák betölteni : Horváth Mihály és Sztoczek József; s nem hiszszük, hogy az akadémia, külö­nösen e két osztály érdekeinek minél si­keresebb képviseltetése tekintetéből, czél­­szerűbb választást tehessen. S ezzel befejezvén a legközelebbi aka­démiai választásokra vonatkozó nézeteink előadását — melyek, ismételjük, nem csu­pán egyéni nézetek, hanem­ a­mennyire alkalmunk volt erről meggyőződni, egy­szersmind az akadémia s a műveit közön­ség legtekintélyesb részének nézetei — azzal a reménynyel teszszük le tollunkat, hogy a fentebbi sorokban nyilvánított óhajtásainkat a nagygyűlés tettleges vá­lasztásai teljesíteni fogják. Országgyűlés. A képviselőkés május 15-ei ülése. 1. A képviselő­ház mai ülésében az első folyamodású bíróságok életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat 1. § át, mely körül két napi vita fejlődött ki, nagy szótöbbséggel elfogadta. A törvény többi szakaszai körül nem fejlődött ki vita, még a javasolt fizetési kategóriák közül sem, melyeket az ellenzék pedig még az általá­nos vita alkalmával is hevesen kárhoztatott. A napirend másik főtárgya: a földhitel­­intézetről szóló törvényjavaslat volt. E tör­vényjavaslat tárgyalásakor két rendbeli nézet­nyilvánulással találkozhattunk. Az egyik sze­rint a földhitelintézetek, mint ilyenek a ma­gánhitelezők felett semmi állami előnyben, kedvezményben nem részesítendők — ezen né­zetnek S­i­m­o­n­y­i Ernő adott nyilvánulást, de felfogásával meglehetősen izolálva maradt. A másik specialiter a jelen tárgyra vonatkozó nézet­különbség a központi bizottság azon mó­dosítása tárgyalásakor nyilvánult, mely szerint a magyar földhitelintézet kedvezményei más ha­­sonczélú és hasontermészetű intézetekre is kiter­jesztendők lennének. Sok indokot hoztunk fel annak idején e tervezett módosítás ellen, és csak örülhetünk, hogy a ház Horn a központi előadó ellenében e határozatlan módosítást elvetette, másrészről Tisza Kálmán határozati javasla­tának elfogadásával azt is kinyilatkoztatá, hogy a földhitelintézetnek adott-e kedvezmények által nem kívánt bárminemű szűkkeblű monopóliumot osztogatni, s ezen kedvezmények elnyerése elöl az utat más hitelintézeteknek sem zárja el. A főrendiház ma a telepítvényes közsé­gekről szóló törvényjavaslatot vette tárgyalás alá, jólehet az napirendre tűzve nem volt, úgy hogy a miniszter képviselőjéért az ülés tartama alatt küldtek el. A jogügyi bizottság az 1. §-ra oly értelmű módosítást ajánlott, hogy az állami vagy magán­birtokon levő telepítvényes közsé­gek, melyekben a települők tulajdon lakházak­kal bírnak, és melyek telepítése határozott idő­höz kötve nincsen, a törvényhozásnak, 1872. ápril 20-ig hozandó végleges intézkedéséig a jelen helyzetben hagyandók. — E módosítást a kormány képviselőjének ellenzése daczára elfo­gadták, s ezzel ismét el van tévesztve a czél, melyet e törvényjavaslat benyújtói szem előtt tartottak, t. i. a gyors intézkedés. Gyorsan akar­tak intézkedni, s azért ajánlották ezen ideigle­nes érvényű javaslatot, s most a főrendiház mó­dosítása folytán ismét elodázza az ideiglenes bár, de mégis annyira szükséges szabályozást. A képviselőház a tervezett módosítást azonban — reméljük — vissza fogja utasítani, és a szöveget a maga integritásában helyreállítani. .. (Folytatás esti kiadásunkhoz.) (Elnöki bejelentések. Kérvények. Éber Nándor a katona elszállásolások ügyében interpellál. Simonyi Ernő sürgeti a választ máj. 6-án beadott interpellá­­tiójára. Az első folyamodású kir. bíróságok életbe­léptetéséről szóló tvjavaslat tárgyaltatik. A számvizs­gáló bizottság jelentése. A földhitelintézetről szóló tvjavaslat tárgyalása.) Elnök : Somssich. Jegyzők : Bujanovics, Széll, Jámbor. Kormány részéről : Gorove, Szlávy, Tóth, Pauler. A kir. elsőfolyamodású bíróságok életbelép­tetéséről szóló tvjavaslat — mint esti l­apunk­ban jelentettük — változatlanul elfogadtatott. Következett erre a számvizsgáló bizottság je­lentése. A számvizsgáló bizottság a képviselőház pénztárának 1870. évi febr. hó 1-től azon év julius 31-ig terjedő bevételeiről és kiadásairól vezetett számadást megvizsgálván, mind a be­­vételeket mind a kiadásokat tételenként szük­séges okmányokkal kellőleg igazoltaknak ta­lálta. A rendben talált számadás szerint az 1870. évi február 1-től azon évi július 31-éig lefolyt időszak alatt. A bevételek összege tett 680,268 frt 47 kr és 120 db aranyat. A kiadások összege tett 643,644 frt 38 kr és 120 db aranyat. Pénztári maradvány 36,624 frt 9 kr, mely harminczhatezer­hatszázhuszonnégy forint és kilencz krajczárnyi összeg mint pénztári ma­radvány az 1870-dik évi augusztus 1-jén kez­detét vevő újabb számadásba első bevételi té­telül bevezettetni rendeltetett és bevezettetett. Ezekhez képest a számvizsgáló bizottság a megvizsgált számadás bemutatása mellett azon kérést terjeszti elő, méltóztassék a t. képviselő­ház az 1870. évi február 1-től azon év julius 31-g vezetett számadásra nézve a pénztárnokot a további számadás terhe alól felmenteni, magát a megvizsgált számadást pedig az irattárba té­tetni. A jelentés vita nélkül elfogadtatott. Következik a magyar földhitelinté­zetről szóló tvjavaslat tárgyalása. Ghyczy Kálmán a tárgyalást előzőleg kér­di, hogy van e valaki megbízva az igazságügymi­niszter­ képviselésével e tvjavaslat tárgyalá­sánál ? Horváth Döme : Az igazságügy miniszter még mindig betegeskedv­t, ma reggel szóbeli megbízást adott neki, hogy őt itt képviselje. Huszár Imre: Ez nem a módja annak, mely a házszabályokban előírva van arra nézve, ha a miniszer magát más által kívánja képviseltetni. Csanády S. és Irányi Dániel: A bejelentést a házszabályokkal megegyezőnek nem tartják és addig, míg ez szabályszerűleg a miniszer által nem történt, az elhalasztás mellett szólnak. Kovách László : Hogy ennek elég legyen téve, és a ház munkáját még ma folytathassa, a tárgyalást V* órára fölfüggesztetni indítvá­nyozza. (Helyeslés.) Az ülés V* óráig fölfüggesztetik, ezalatt meg­érkezik az igazságügyminiszter levele, melyben ez tudatja, hogy őt e törvényjavaslat tárgyalá­sánál Horváth Döme fogja képviselni. Horn Ede központi előadó : Magyarország­ban senki sincs, ki tagadná, hogy nekünk a földhitel kifejlődésére és e czélra szolgáló inté­zetekre szükségünk van, hol a földművelés az országos jólét főforrása. A törvényjavaslat indokolására többet nem mond, pusztán egy ellene felhozott ellenvetésre válaszol. Azt mondják ugyanis, miért akarják ezen kedvezményeket és könnyebbítéseket pusz­tán a földhitelintézeteknek megadni, és miért nem terjesztik ki ezeket általában a hitele­zőkre ? Szónok erre azon körülményre figyelmeztet, hogy a földhitel, melyet az intézet ad, egészen különbözik azon földhiteltől, melyet a magán­ember, a magán tőkepénzes szokott adni. A földhitel lényege két dologban áll, az első az, hogy azon földhitelnél, melyet az intézet ad, a tőkét soha sem kell visszaadni, s hogy az adós csak törlesztés útján, a mennyben egy kevéssel nagyobb kamatot fizet, lefizeti szintén a tőkét is. Ez a jó és hasznos földhitel első kelléke. Má­sodik kelléke abban áll, hogy az intézetnek so­ha sem áll szabadságában a hitelezőnek a tő­két felmondani, mint a magánhitelezőknek. E két különbség olyannyira szembetűnő, hogy

Next