Pesti Napló, 1872. május (23. évfolyam, 101-123. szám)

1872-05-04 / 104. szám

104. szám. Szombat, május 4.1872. 23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) is kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra . . . 1 frt 85 kr. 3 hónapra . . . 5 „ 50 „ 6 hónapra . . . 11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldé­­séért felülfizetés hav­onkint 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, 8 ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hír­detésnél 9 ujkr. Bélyegdíj külön Nyilttér: 5 hasábos petitsor 26 uj kr. Előfizetési felhívás „PESTI IPSfl“ra. Előfizetési árak: Egész évre........................22 ft. Félévre............................11 ft. Negyedévre...................5 ft 60 kr SPS*“ Külön előfizeted iveket nera küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­tala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7 sz. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó­hivatala. Pest, május 3. Magyarország királya holnap indul or- Szá­mban körútra. A királyok legszebb előjogát fogja gyakorolni: a kegyelmet. Megtekinti az árvíz által sújtott vidékek állapotát, s i­dén lesz egy nagy máz alap­kövének letételénél, mely rendkívüli be­folyást fog gyakorolni amaz országrész anyagi felvirágzásának előmozdítására. A felséget útjában külföldi fejedelmek kül­döttségei üdvözlendik ; saját népe tiszte­letteljes szeretet és hódolatteljes lelkese­déssel fogadja mindenütt. A vidékeket, melyeket a magyar ki­rály a parliamentáris miniszterek kísére­tében meglátogat­, az anyagi nyomoron kívül egy nagy szellemi is sújtja. Ama vidékeken van a nemzetiségi viszály tűz­helye ; ott történik, hogy a hazaszeretet­nek nem egy fogalma van, hogy az al­kotmányos szabadság nem egyesíti, ha­nem itt-ott még nagyobb mértékben kü­lön választja az állampolgárokat. Vajha a magyar koronás király , a ha­zaszeretet, a haza iránti kötelességek és az alkotmányos szabadság e legmagasb képviselője és védőjének megjelenése e vidékeken, egyszersmind egy jobb fordu­lat bekövetkeztét jelentené ! Vajha meg­értenék és éreznék, hogy a király és a haza iránti kötelességek egyek és elvá­laszthattak, s a­mint e haza összes lakói a trón iránti hűségben elválhatlanok, úgy a nagy nemzeti czélok iránti lelkesedés és azok előmozdítása iránti törekvésben egye­sülnünk kell mindnyájunknak! Isten áld­ja a felséget útjában ! Fest, május 3. A belügyminiszternek a választások al­kalmával kiadott körrendeletével az ellen­zék sehogy se tud megbarátkozni. Pest­megye alispánja hasztalanul vallotta be a maga számításában, hogy e rendelet sem­mit sem tartalmaz, a­mit a törvény is ki nem jelentene. Az ellenzéknek most épen az a baja, s a­ki még ebben kétkednék, azt meggyőzheti az „Ellenőr“ mai czikke, melyben (M.) úr megtámadja a kormányt azért, hogy mikép meri ő is azt kimonda­ni, a­mit a törvény kimond! (M.) úr bevallja, miszerint a hatóság föladata, hogy „csináljon rendet a maga útján“, és „eszközölje a vétkesek meg­büntetését“, idézi a belügyminiszter ren­deletének ama pontját, mely épen ezt h­íyja meg é s mégis fölkiált, hogy : „Ezzel igen nagy előny van biztosítva a Deák-pártnak.“ Mit jelent e felkiáltás ? Ha azt nem, hogy a baloldali író, pártjára nézve tarta­ni látszik a törvénytől, hogy ő azt hiszi, miszerint a közrend erélyes fentartása épen nem előnyös a baloldali kortesekre, úgy egyáltalában nem áll semmiféle lo­gikai okoskodás. A czikkiró azonban mást is mond. Abból indulva ki, hogy a megyei tisztvi­selők nagy többsége Deák-párti, azt véli, hogy „a legtöbb helyen oda lesznek a fa­lusi birák utasítva, hogy minden előfor­duló alkalommal jól elhányják a baloldali embert.“ Ezt nagyon bajos megérteni s a czikk­iró le fog kötelezni, ha megmagyarázza. A belügyminiszter a választásoknál a köz­rendet akarja fentartani. Ezt czikkiró helyesli. A belügyminiszter csak azt ren­deli, a­mit a törvény mond. Ezt elismerte Pest baloldali alispánja. A rend fentar­tása a hatóságok dolga. Ezt az „Ellenőr“ is így vallja. De az a baja van, hogy a hatóságok — Deák-pártiak. — Kihez for­duljon azonban a kormány, ha nem a ha­tóságokhoz? Vagy tán azt követeli a kor­mánytól, hogy ő alakítsa át a hatóságo­kat a baloldaliakká? Majdnem úgy látszik. A baloldali urak meg szoktak mindent pártszempontból tekinteni s egyes kerületekben tisztvise­lőik a választások alkalmával oly hallat­lan terrorizm­ust fejtenek ki, hogy szintén érthetlen előttük, mint képzelheti valaki a hatós­ágot pártatlannak. Nem értik ezt, habár tények bizonyítják, habár napnál világosabb, hogy ha például Somogy Deákpárti tisztviselői csakugyan olyanok lennének, a­minek pártszempontból Pest­megye tisztviselői, Somogy bizonyára épen annyi baloldali képviselőt válasz­tana, a­mennyi — jobboldalit Pest Csak­hogy — majdnem azt mondjuk: fájda­lommal! — a dolog megfordítva áll, úgy t. i., hogy Pest baloldali tisztviselői a leg­erélyesebben dolgoznak a párt mellett; Somogy Deákpárti tisztviselőinek ható­sági állásukról pedig egészen más fogal­muk van. Az „Ellenőr“ czikke azonban az el­mondottaknál is szebb dolgokat tartal­maz. Azt kérdezi, hogy mit jelent: „aka­rat nyilvánításában valakit korlátozni?“ Az utczán egyik ezt, másik azt élteti : „vájjon ez korlátozza-e az akarat szabad nyilvánulását?“ Majd megmondjuk mindjárt: mi kor­látozza ? Ha a színházban egy valaki a baloldali jelöltet élteti, s ezt a valakit a szolgabiró nem bántja; de ha más valaki a jobboldali jelöltet találja éltetni, s ezt a más valakit a szolgabiró be akarja zárat­ni, ez már talán csak „korlátozás,“ bár­mennyire” hallgasson is az ellenzéki sajtó ez esetről, mi ha véletlenül balol­dali kortesen esik meg, eddig telelár­mázták volna vele Tolnát-Baranyát. Az „Ellenőr“ mindez állításainak is van superlativusa. Eddig csak a közigazgatási tisztviselőkről volt szó, most a bíróságok­ra kerül a sor. A czikkíró nem tagadhatja a főügyész körrendeletének törvényességét sem, de mégis azt állítja, hogy „e rendelet szerint a királyi ügyészek vannak minden tör­vényszék területén statariális hatalommal felruházva.“ Az ügyész és statariális hatalom! Mint­ha az ügyész ítélne is, s nemcsak vádol­na, mintha az ítélet, bármily vádat ter­jeszt is elő az ügyész, nem egyes-egyedül a független, csak lelkiismeretének felelős bíróságot illetné. A czikkíró nem is késik kimondani, hogy a bíróságokat akarta gyanúsítani, mert ezt mondja : „A kormány részére való korteskedésbe be van vonva most már az igazságszolgáltatás is.“ Előbb tehát gyanúsította a válasz­to 1t tisztviselőket, később gyanúsítja a kinevezett bírákat. Kérdés már most : mily hatósággal érné be a baloldal? Me­lyikben volna bizalma ? Melyiket nem támadná meg ? Melyiket nem gyanúsí­taná? Valószínűleg az olyant , mely föl­ment minden baloldalit, s örökös gálya­rabságra ítélne el minden jobboldalit. Ez volna aztán a gyöngy világ! így talán még Tisza Kálmán is lehetne Magyar­­ország miniszterelnöke , másként ba­josan. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. A Vezúv kitörése az EST­I. november 1-i éjjelen. (Előadatott Hohenauer Ignácz által a m. kir. termé­szettudományi társulat 1872. május 1-sején tartott szakgyűlésén.) Dobra Antal nagy örömmel írja, hogy végre teljesült legforróbb óhajtása, jelen lehetni egy vulkán kitörésénél, láthatni az izzó lávát, mely a hegy oldalából fakad és tüzes kígyók alakjá­ban kanyarog lefelé, rémségesen megvilágítva a környéket és a közelfekvő tengert, melynek hullámai csapdossák a működésiben oly nagy­szerű hegy lábát. Múlt év január hava óta mű­ködik a Vezúv; hatalmas lávatömegek nyomul­tak ki a hegy északi lejtőjéből, utat törve az Atrio del Cavallo-ig, hol azután széles gerincz alakjában halmozódtak fel. Azon ut, mely az­előtt az Observatoriumtól majdnem egyenes irányban vezetett a kúphoz, végkép elpusztult és a láva két felé oszolván, két széles tűzfolyam alakjában ereszkedett a völgybe. Az Observato­rium még nem volt veszélyeztetve (múlt hét óta ugyan sziget gyanánt van a tűzfolyók által kö­rülvéve) ; sokkal hatalmasabb lávatömegeknek kell­ kifakadniuk, hogy a talaj­különbségeket, azon mélyedéseket és emelkedéseket kiegyenlít­sék, melyek a működő vulkán és ezen jeles ész­lelő intézet közt feküsznek. A tegnapi ki­érés ugyan megmutatta (Dohrn levele ugyanis múlt év november 2-án kelt), hogy a vulkáni készle­tek korántsem tekinthetők kimerülteknek és hogy a körülményekhez képest majdan oda kell törekedni, mikép a veszélyes tűzfolyam másfelé vezettessék. November 1-je gyönyörű őszi nap volt, a hő­mérő 18­­. fokot mutatott és a nap szakadatla­nul ragyogott a kék égbolton. Nápoly azonban csak akkor tündöklött teljes szépségében, midőn a leszálló csillagzat violaszin sugarait pazarul öm­leszté az Apennin hegylánc­ felmerülő csúcsai­ra — és Capri élesen körvonalzott bíborpiros árnykép gyanánt rekeszté be a föld legfestőiebb fekvésű tengeröblét. De fordítsuk szemeinket a Vezúv felé. Ezen vulkán két csúcsban emelkedik fel terj­e­­delmes alapból, négyezer láb magasságig. Északi csúcsa, mely Monte Somma nevet visel, meredek fal alakjában folytatódván, jókora távolban a tu­lajdonképi kúp körül húzódik és ezzel a déli olda­lon egyesül.A Monte Somma a régi tölcsér marad­ványa, mert a Vezúv is, mint a legtöbb tűzhányó, már oly sok átváltozáson ment keresztül, hogy az átalakulások és maradványok után, hosszú múltját lehet tanulmányozni, így bizton feltehe­tő, hogy a Vezúv hajdan csak egy csúcscsal bírt, hogy ezen csúcs sokkal magasabb volt a mos­taninál, kétségkívül valamely nagyobb földren­gés alkalmával beszakadt, a vizes csapadékok és légnemű befolyások is megtették hatásukat és igy a hajdan hatalmas töbörből végre csak a Somma fala maradt hátra. A vulkanikus műkö­dés azonban nem szünt meg és igy a mostani kúp a kitörő lávasalak, kövecs és hamu által mindin­kább növekedvén, ha az eruptiók még több szá­zadokig tartanak, idővel hajdani magasságát is elérheti. A lapok közölték azon borzasztó erup­­tiókat, melyek ápril utolsó hetében több helysé­get, névleg Massa di Somma és San Sebastianot elpusztították. Az említett napon Dohrn társaival együtt a Torlina-féle Palazzoban ebédelt, honnan nagy­szerű kilátás nyílik a Vezúvra. A főtölcsér erő­sen füstölgött, a melléktöbörből, mely január­ban keletkezett, egyenes gőzoszlop emelkedett, az Atrio del Cavallo felett pedig sűrű füstgo­­moly lebegett, mi egy újabb lávaömlésre mu­tatott, az izzó lávát azonban a lenyugvó nap sugarai miatt még nem lehetett látni. Érteke­zésük alatt végkép leszállott a nap és rövid szürkület után az éj sötét homálya bob­ta a kör­nyéket. Már most tisztán lehetett látni, mik történtek a Vezúvon. A melléktölcsér nyílásából ömledező füstgomoly oly tüzes fényben piroslott, hogy lángoszlopnak lehetett gondolni, a főtö­­börből két-három perc­enkint nagyszerű és gyö­nyörű színezetű tűzsugarak szökkentek fel, pompásan ragyogó kévéket képezve, alantabb pedig a kúp Atrio felőli oldalából két lávafolyó fakadt, melyek hatalmas tömegekben hömpö­lyögtek az Observatorium felé. — Valahára! — kiáltott fel Dohrn elragad­tatással. — Valahára szemtanúja lehetek egy tűzhányó kitörésének! Három év óta látogatom a Vezúvot és az Ethnát, hatszor másztam meg e két hegyet, de mind hiában, a Cyclopok műkö­déséből mitsem láthattam. Az Ethnán éjjeliet és napokat töltök 9000 lábnyi magasságban a nél­kül, hogy a legkisebb eruptiót láthattam volna; mindig későn jöttem. Megmagyarázható tehát azon lázas izgalom, mely e perezben elfogott és azon gyors elhatá­rozás, melylyel rögtön éjnek idején a hegyre készültem. Két útitársam, egy londoni zoolog és egy svájczi építész velem tartott, és mi hárman egy fiatal siciliai szolga kíséretében azonnal, kényelmes kocsin Resinába indultunk, honnan egy tapasztalt ember vezetése alatt gyalog foly­­t­tattuk az utat. A merész hegymászók eleinte lávafallal ke­rített szőlőkertek közt, melyekben a Lacrimae Christi szüretik, haladtak fölfelé, mignem egy­órányi gyaloglás után szabadabb térre érkez­tek, honnan nagyszerű látvány nyujtatott sze­meiknek. Azon gyönyörű tűzsugarak, melyek a főtöbörből időszakonkint felszökkentek, ha­talmas eruptióra mutattak; minden egyes explo­­siónál százezernél több lávasalak és tüzes bomba röpíttetett föl a jégbe három négyszáz lábnyi magasságig. A melléktölcsér lángoszlopa azonban Csak belső tüzek és az izzó láva által megvilágított füstoszlop volt. Időről időre óriási, fantasztikus alakú sötét felhők emelkedtek ki a töbörből, melyek azután hamu esők alakjában hullottak le a környékre. Az izzó láva még el­volt fedve szemeik előtt, közelését azonban meleg légvonal árula el. Végre elérték a reme­telakot és az observatóriumot, honnan azután megpillanthatták a tűzfolyam egyik ágát.Dohrn, ki az eféle kirándulásoknál jártasabb, útitársait csakhamar elhagyta és egy gyors, bár kissé zer­­genemű futás után csakhamar elérte a tüzes szívós folyót, mely hatalmas tömegekben höm­­pölygött lefelé. Az ily látvány kimondhatatlanul nagyszerű, némává teszi az embert. Ki életében legelőször állott magános szirten, körülrajongva az ócean hulláimtól, vagy kinek szemei előtt először te­­rülnek el a havasok tömegei és csodás szépsé­gei, érezhet csak azon elragadtatáshoz hasonló benyomást, mely az ember kedélyét a föld ke­belében kifakadó tűzfolyadékos kőzet látásánál megkapja.­­ Ennél megrenditőbb, de egy­szersmind magasztosabb érzet nehezen fogja el valaha az embert, mert önkénytelenül azon gon­dolat villan át elméjén, hogy mily csodásan nagyszerűek, mily roppant mérvűek, mily erő­szakosak lehettek azon vulkáni működések, melyek az elmúlt korszakokban földünk óriási átalakulásához járultak! Dobra egy lávaszirten telepedett le, honnan kényelmesen nézhette e pompás látványt. Fel­öltönyét is levetheté, mert a tűzfolyó-közep hő­sége minden melegebb ruhát feleslegessé tett. A lávafolyam vagy ötven lépés szélességű volt és forrásától kézive már legalább ezer lépésnyire nyúlt. Alantabb terjedelme is nőtt, anélkül azon­ban, hogy szívós anyaga több ágra szakadt volna, sőt a tűzfolyók, melyek eleinte egymás­tól eltávoztak,a hegy aljában egybefolytak, úgy hogy kutatóinknak más után kell­ visszatér­­niök. Tökéletesen izzó, fényesen tűzpiros, a lá­vafolyamnak csak első negyedrésze volt, és ezen semmi kérgesedést sem lehetett észrevenni, alantabb azonban mindinkább sötétülő, minden irányban széthasadó és szakadozó kéreg bob­ta az izzó tömegeket, melyek roppant kő , salak- és szikladarabokat gördítettek maguk előtt egész halmazukban. A hüledező kéreg időről időre beszakadt, egyes hasábok elsülyedtek és akkor oly hó és fény sugárzott ki az izzó anyagból, hogy a nézőknek el kellő arczaikat fordítaniok. Egy óra volt éjfél után, a hold mint valami előkelő néző hidegen és közönyösen tekintett le a nagyszerű , de megszokott látványra, a csilla­gok pedig zöldes fényben ragyogtak társaságá­ban. Dohrn és társai elhatározták, hogy felhatol­nak a lávafolyam forrásáig, hogy meglátogatják a tűzokádó krátert. A­mint ezt megérte a vezető, roppant jajve­­széklésbe tört ki, égre földre megesküdvén, hogy éjnek idején és ily nagyszerű eruptionál a töl­csért meglátogatni annyi, mint a halál torkába rohanni. Dohrn azonban három frankot nyomott markába, mire a jó olasz késznek nyilatkozott életét a természetbúvárok kedvéért koczkára tenni. A Vezúv megmászása nyugalom idején sem könnyű feladat, mert legalább is a tüdők és térdek jóformán igénybe vétetnek, ily körülmé­nyek közt és éjnek idején tehát annál nagyobb elhatározás kell az efféle vállalatra. Fáradságuk azonban már akkor is bő jutalmat nyert, midőn­­ a tüzömle egyik forrásához, azon ponthoz értek, hol a hegy meghasadt és hol az erőszakosan tá­madt nyíláson az olvasztott, a tűzfolyadékos kő­zet fakadt ki hatalmas tömegekben és a honnan mintegy madárperspectivből szemlélhették a le­­felé kanyargó lávafolyamokat. Tökéletes pusztulás!— Ezen érzet fogja el az embert, látván a lefelé hömpölygő tüzfolya­­mokat, melyek mindent megsemmisítenek, mi utjukat állja. Csak két, három napig tartson szakadatlanul az ily tüzözön, és nemcsak a mű­velés alatt álló földek, de az emberek lakhelyei is veszélyeztetve vannak. A történelem felje­gyezte azon elkeseredett harczot, mely 1692-ben vivatott Catania és Paterno lakói közt, és pedig azon alkalommal, midőn Catania lakói, városu­kat az Ethnából kitörő lávafolyam ellen meg­védendők, egy hatalmas kőfalat emeltek. A romboló tűzfolyam ennek következtében Pater­no felé vette útját, mire e városbeliek fölkere­kedtek és a kőgátat, melynek Cataniát kelle megoltalmaznia, szétrombolták. Ez természete­sen csak dühös harcz és roppant vérengzés után történhetett, melyben a paternóiak győztek, és mely Catania pusztulását vonta maga után. Utasaink az alatt fölfelé haladtak, és főfigyel­müket a kitörésekre fordították, melyek percz­­ről perezre ismétlődtek roppant dörgés, salak- és hamuesök kíséretében. A föld rengett lábaik alatt, a Monte Somma meredek fala százszoros echot viszhangoztatott, valahányszor egy-egy óriási tűzsugár szökkent fel szédítő magasságba borzasztó ropogás és sustorgás közt a vulkán kebeléből. Végre fölértek a kúp körüli fensíkra, egyenlő magasságban a melléktöbörrel, melynek fénylő gőzoszlopa szövétnek gyanánt világította meg az egész környéket. Ezen hatalmas gőzfel­hők, — a főkráter ismételt kitörései, — az ezer­nyi, fehéren izzó lávadarabok és bombák, me­lyek minden egyes explosiónál dörgés közt lö­­hettek a levegőbe, pompásan ragyogó kévéket képezve, s az ismételt földrengések nagyszerű és eltörülhetlen benyomást gyakoroltak kedé­lyeikre. Csak a vezető nem látszott fogékonynak e természeti szépségek iránt, mert ő egyre rimán­­kodott, térjenek már vissza és elégeljék meg már a látottakat, — és midőn néhány lépéssel tovább haladván, egy kilencz—tíz mázsás láva- Fest, május 3. (Ő fe­­­s­é­g­e), mint már jelentők, holnap 10 órakor kezdi meg körútját. A király és kísérete két gőzhajón utazik Bezdánra. Az első fogad­tatás a budai parton történik, hol Pest megye küldöttsége élén gr. Zichy Victor főispán üd­­vözlendi ő felségét, mire a király felelni fog. A második fogadtatás Kalocsán lesz, hol ün­nepélyes küldöttségek élén Haynald Lajos kalocsai érsek üdvözlendi ő felségét. A király az érsek urat meg fogja hívni a hajóra, s Hay­nald érsek tartja majd az egyházi szertartást a Ferencz-csatorna zsilipjeinek alapkőletételénél. A harmadik ünnepélyes fogadtatás Baján lesz, s d. u. 6­­2 órakor érkezik meg a király Bezdánra, a­hol az éjt tölti. A „Pesti Napló“ részéről egyik munkatársunk kiséri ő felsége utazását s igy ez utazás minden pontjáról gyors és részletes tudósítást fogunk közölhetni. (A horvát okmánylopás­ tárgyában a holnapi „Budapesti Közlöny“, mint halljuk, hivatalos nyilatkozatot fog közleni. (A török vámtarifa,­ melyet a török és a magyar-osztrák kormány képviselői megálla­pítottak és aláírtak, ápril 27 én lett volna élet­beléptetendő. Miután mindazáltal az osztrák­magyar kormány részéről e tarifához a végleges hozzájárulás még nem adatott­ meg, az új tarifá­nak életbelépése rövid időre ismét elhalasztatott. A tarifa egyébiránt mind az­ osztrák, mind a magyar kereskedelmi minisztérium részéről már átvizsgáltatott s a két kormány nem tett ellene kifogást, s most mint a „Heti Krónikádban ol­vassuk, csakis a tarifának nyomatása van hátra, hogy azután a kihirdetés véglegesen eszközöl­tessék* (Választási mozgalmak.) A te­rézvárosi Deák-pár­t ma este hat órakor a lövöldei helyiségekben választmányi gyűlést tartott, mely alkalomkor az elnökség a párt álla­potáról referált. Tudomásunkra esett továbbá, hogy a teréz­­városi Deák-párt valamennyi tagjai, érintett he­lyiségekben minden csütörtök és szombaton, este 7 órakor minden további meghívások nél­kül tanácskozmányokat tartanak. Tolnából azt írják nekünk, hogy a jelöltek­ben még egyik párt sem állapodott meg végleges­­en, de ha a Deák-párt szigorún összetart és eré­lyesen működik, négy kerületben biztos győzelme. A p­a­k­s­i kerületben a Deák-párti Szeniczey Ödön megválasztatása bizonyosnak tekinthető,ve­le szemben a baloldal egy ismeretlen embert, Si­­moncsics Pált lépteti fel. A bonyhádi kerü­letben P­e­r­c­z­e­l Béla megválasztása nem szen­­vedhet kétséget. A B­a­k­c­s­i kerületben K. D­ő­r­y Lajos a Deák-párt jelöltje , Dőry János, az el­lenzék jelöltjének semmi reménye sem lehet megválasztatásához. A k­ö­v­e­s­d­i kerületben V­i­z­s­o­l­y­i Gusztáv a Deák- párt jelöltje , itt erős küzdelem lesz, pártunk azonban bízik a győzelemben. A pinczehelyi kerületben K. Jeszenszky Sándort lépteti fel az értelmiség a szélsőbal S­z­­­u­h­a ellenében. Jeszenszky nem tisztán Deák-párti, a baloldal egy része is reá szavaz. A szegszárdi kerületben a Deák­pártnak nincs jelöltje. Sajnálattal látjuk e név­sorból, hogy Tolna kitűnősége: B­a­r­t­a­­ György neve szerepel a párt jelöltjei sorában. Ahonyból az ottani balpárt elnöke az ellen­zéki lapokban a „Pesti Napló“ egy képviselő­választási híre ellen nyilatkozik, s azt követeli tőlünk, hogy nevezzük meg azon baloldaliakat, kik Máriássy mellett nyilatkoztak. Nincs he­lyünk a nevekre, mert sokan vannak. Annyit azonban mondhatunk, hogy a­kik más jelöltet tűztek ki, azok valószínüleg nem nyilatkoztak Máriássy mellett, de ez távolról sem az egész baloldal, s ha Máriássy a jelöltséget elfogadja, meg is választják. A Hajdú­nánási vál. kerület ellenzéke a debreczeni Molnár Györgyöt tűzte ki képv.­­jelöltnek. A székelyhídi vál. kerület eddigi kép­viselője , Fráter Imre nem fogadta el a jelölt­séget s maga helyett a szintén baloldali Nagy Györgyöt ajánlá, kit ki is kiáltottak. A szalontai kerületben, hol a baloldal kortesei 69-ben gyújtogattak, most is már meg­érkeztek a gyanúsításokhoz. A „Bihar“ azt írja, hogy Csutak képviselőjelöltsége érdekében P. F. szalontai polgár 12 ezer írttal megkínálta­­tott. Csutak úr hozzánk intézett levelében ezt „aljas rágalomnak“ jelenti ki, s azt mondja, hogy a „Bihar“-ban megjelent levél alá Nagy József neve lévén írva, miután „ez ügyefogyott­­ságáról s fogalmazási képtelenségéről“ általáno­san ismert, a levelet valami „jóféle szalontai madár“ íratta alá Nagy Józseffel. Vas megyéből írják nekünk, hogy Hor­váth Elek a baloldal érdekében nagy izgatási apparátust létesített, de alapos remény van, hogy megbukik ő is. Az ellenzék gr. Batthyány Elemér nevével is izgat, s csodálatos, hogy a gróf ez ellen nem tiltakozik. Valószinüleg sport­mulatságai közben nem ér reá. Sárvár­ott april 26-án R­a­d­ó Kálmánt vagy ezer válasz­tója üdvözlé, s az egész Répcze mentén éltetik, mint jelöltet. Vasvár, Zsidófölde és Szt- M­i­h­á­l­y f a társ­községek jelöltjük, a liberális gondolkozás­módú, kitűnő hazafi, Istóczy Győzőnek ápril 27-én fáklyás menetet adtak, melyben a Hegyhátról s a távolabbi vidékekről is sok választó vett részt. Baranyából jelenti a pécsi német lap, hogy az ott járt szélsőbaloldali képviselők tapasztal­hatták, miszerint térben vesztettek s nem lehe­tetlen, hogy egytől-egyig megbuknak. A bara­nyai szerbeket fölhívták szerémi testvéreik, hogy ezúttal ne a baloldalra sza­vazzanak. Adja isten, hogy a jó tanácsnak foganatja legyen. Pest gödöllői kerületéből vettük a Deák-párti képv. jelölt, Beniczky Ferencz program inját. A képv. jelölt kinyilatkoztatja, hogy a mint képviselőnek megválasztják, le­mond jelenlegi kormányhivataláról s programm­­jában a többi között ezeket mondja: „A bel- és külpolitikában ne hajhásszunk elérhetlen ábrán­dokat, melyek többnyire a zavart eszmék szü­leményei, s melyekről nagy Széchényink is oly találóan mondá: „Az emberiséget a szerencsét­len ideákon kívül, még sokkal nagyobb baj zsibbasztja, t. i. a zavart ideák, mert azok ko­rántsem szegzik magukat oly makacsul az elő­menetelek ellen, mint ezek.“ A legközelebbi országgyűlés sajnos zárszakából, azt hiszem, legalább is azt a tanúságot vonhatjuk, ideje, hogy kevesebben beszéljünk, komolyan lássunk az építéshez és eszünkbe jusson Kisfaludy Ká­roly azon mondata : „Hol sokat beszélnek a ha­­zafiságról, keveset tesznek érte.“ Szatmár­­fehérgyarmati kerületéből írják nekünk, hogy nagyon sokan vannak ott, kik röstellik, hogy kerületöket a szélsőbali V­á­­­y­i János képviselte, s egy erélyes kéz ott a jobbol­dalt juttathatná győzelemre. Vajha az minél előbb találkoznék! Veszprémből írják nekünk, hogy az ápril 22 iki megyei közgyűlésen, mint már különben

Next