Pesti Napló, 1872. október (23. évfolyam, 226-252. szám)

1872-10-14 / 237. szám

237, 82S&3BU __ Hétfő, October 14. 1872, 4 23. évi folyami Szerkesztési iroda: ujautWik­aiai j / Előfizetési feltételek: Hirdetések kSrbli' 'bir ^avonn­al 30 ks. j ®" »Md ismert kUd6­tu,a*aih« UtWtfk TTQU­ TT 1 A T­ A Q I küldenek fogftUMtunk el. •*"*L * A1AI/ Atl, W ^ j -------- Pest, oct. 14. A bankügyben tegnap és ma több rend­beli értekezlet tartatott. Tegnap d. e. a magyar és osztrák miniszterek tanácskoz­tak, d. u. ugyan e tárgyban a felsége el­nöklete alatt volt minisztertanács, ezután gr. L­ó­n­y­a­y miniszterelnöknél újabb értekezlet, mely éjfélig tartott. Ma reggel 8 órakor pedig gr. Andrássynál volt magánjellegű tanácskozmány ugyan e tárgyban. A tanácskozmányon magyar részről gr. Lónyay, Kerkapoly s Trefort miniszterek, osztrák rész­ről pedig hg. Auersperg, DePre­­tis és Lasser miniszterek voltak jelen. Az értekezletek ezúttal, mint­hogy az osztrák miniszterek elutaznak, néhány napra fölfüggesztetnek ; közelebb azonban az osztrák miniszterek ismét visszatérnek, s ekkor a tanácskozások fo­nala újra fölvétetik. A­mi a tegnap és ma tartott értekezletek részleteit illeti, azok természetesen egyelőre titokban tartatnak, annyit azonban, mint a képviselői körök­ben elterjedt hírt, feljegyezhetünk, hogy nevezetes­ közeledés egyik részről sem volt tapasztalható, s a nézetek most ép úgy szétágaznak, mint azelőtt. Fest, October 14. ,Politikai heti szemle. A politikai világ nagy várakozással nézett a franc­­ia kamra állandó bizott­mányának múlt hét csütörtökére kitűzött ülése elé ; a várakozások teljesedtek, az ülés fölötte érdekes volt . Thiers ismét elmondhatta magáról : veni, vidi, vici. A bizottmánynak mind a huszonöt tagja jelen volt. Thiers az ülés elején Remusat és Lefranc miniszterek kíséretében je­lent meg. Thiers azonnal kijelente, hogy a vég­ből jött, hogy a bizottmány rendelkezé­sébe bocsássa magát, minden kérdésre, mely hozzá intéztetni fog, kész válaszolni. Az ülés főbb mozzanatai a következők: De Witt: Noha nem katholikus, mégis tud­ni akarja, minő intézkedéseket ten a kormány, hogy a katholikusokat a nanted csőcselék ellen megvédje ? Thiers hosszas beszéd­en válaszolt. Kimu­tatta, hogy a hatóságok teljesítették kötelessé­geiket, de nagy baj az, hogy az ilyen bucsujárá­­■ok és processiók, minőkről szó van, nagy affec­­tatióval rendeztetnek s nem mindig őrzik meg a vallásos jellemet. E tárgy elintézése után Laroche Fru­­canld Bisaccie herczeg egy levelet olvas fel, melyet valami barátja intézet hozzá, s melyben Gambetta beszédei igen élesen megtámadtalak. A herczeg szintén Gambetta ellen szól; egyedül ő az oka, hogy Francziaország Lothringiát el­vesztette; most Johiers utódjának tekinti magát, é­s bántalmazza a nemzetgyűlést. Changarnier­­ tábornok hasonló értelemben szól; a bizottmány nem szorult rá, hogy Gambetta urat és tökfejü­k bámulóit qualifikálja. Mornay marquis még­­ tovább ment, azt állítván, hogy azok, kik Gam­bettát megtapsolták és meghallgatták, nem ér­demlik a franczia nevet. M­aisy ur tiltakozik az ilyen nyilatkozatok ellen, melyeket azután M­orn­ay ur mégis ismétel. Erre a köztársaság elnöke emelt szót. T b­­ e r s: Senkitől sem várok teljes igazsá­got, nem panaszkodom háladatla­nság­ miatt,csak kevés igazságot kivánok. A kormány lojálisan megtartotta szavát. A parlamenti szünidők al­att a kamra feloszlatása érdekében hadjáratot akar­tak intézni, mi e szándékot erélyesen és siker­rel megakadályoztuk. Sajnálom a grenoblei be­szédet, (Gambetta beszédét), mert az egyetlen lehető kormánynak írt. Senki sem ismeri el annyira mintjén a nehézségeket, melyek a nem­zetgyűlést környezik. Egyszer-másszor kikeltem a kamra ellen ; ez kötelességem volt. De bámu­lom a gyülekezet mély bölcsességét, mely ellen­állt a szélső pártoknak. Mindenütt tiszteletet szereztünk a kamrának, s a nyilvános gyűlések­ről szóló törvényt szigorral hajtottuk végre. Grenobleban a gyűlés egy háztulajdonosnál tar­tatott, s kizárólag magángy­űlés jellemével bírt. Felteszem, hogy egy magánember saját házában két, három, hét, nyolc,­száz barátját hívja össze, s hogy itt politikai beszédek tartatnak. Mit lehet ez ellen tenni ? Önöktől kérdem, mit lehet tenni ? A Grenoblei beszéd igen rosz. Nem létezik több társadalmi réteg, csak egy van­: a nemzet. A­nélkül, hogy a szándékokat kárhoztatnám, melyekről csak isten ítélhet, ki kell mondanom, hogy a beszéd hatása sajnos, de én még­sem lehetek felelős azért, hogy a be­széd megtartatott. A szigorú redszabályokkal, melyeket a másik oldalról szememre vetettek, nemcsak a rend ügyének szolgáltam, hanem azok ügyének is, kik azt állítják, hogy a köz­társaságnak szolgálnak. Meg kell nekünk enged­ni, hogy az összeség kormánya legyünk, nem pedig egy párté. Nem támadok meg személyeket, ez részemről illetlen lenne. De a grenoblei be­szédet rosznak és veszélyesnek nyilvánítom. Az ország magához kezd térni, az ország sem izga­tást, sem izgatottságot nem akar, nyugalmat és egyetértést kíván. A nagy kölcsön megmutatta hitelünket s Európában visszaadta nekünk ama tiszteletet, melyet elvesztettünk. Minden agita­­tio veszélyes.Két hó óta 1400 mill. folyt pénztá­rainkba. Ha minden nyugodt marad, az tovább is igy fog folyni. A jövő év közepe táján le lesz űzetve kétezer millió s a harmadik milliárd le­fizetése sem fog sokáig késni. Erre hosszabb eszmecsere fejlődött ki. Broglie herczeg: Az állandó bizottmány nem kívánt repressiv rendszabályokat. Csak azt óhajtá, hogy a kormány s az izgatók közt soli­­daritás ne legyen. Örömmel constatálom, hogy a kormány legalisan megtartotta szavát. B i s a o c i e herczeg : Thiers úr azt mondá : „ne izgassátok fel az országot.“ Én e szavakat magamra nem vehetem. Thiers: Egyáltalán nincs személyes abban, a­mit mondottam. De mindenkor, midőn termé­ketlen és keserű vitákat kezdünk, felizgatjuk az országot. Senki sem tagadhatja, hogy bizonyos oldalról gyakran haszontalan és gyerekes vitá­kat kezdenek; ez az országban a legroszabb hatást teszi. Az ország dolgozni akar; iparunk a legnagyobb virágzásban van, s csak kevés nyomor található. Nem­sokára a döntő ülésszak­hoz jutunk. Ehhez vigyük magunkkal a kellő nyugalmat, különben átkossá leszen; mindenek­előtt legyünk igazságosak egymás iránt. D­e­­ p i­t: Köszönöm önnek elnök úr! a sza­vakat, melyeket Gambetta beszédéről mondott. Azok az országban nagy viszhangra fognak ta­lálni, de valamint a katonatiszteket, úgy a poli­tikai tiszt­viselőket is, kik a grenoblei bankett­ben részt vettek, meg kell büntetni. A kormány­nak joga van a polgármestereket megbüntetni vagy legalább őket szigorúan megfeddeni. Thiers: Határozottan kárhoztatom mind­azon polgármestereket, kik manifestatiókban résztvettek Nekik kettős sajátságok van; községhez tartoznak, s nevében járnak el; de a központi kormánynak is ügynökéig azt compro­mittálhatják. De a kérdés gyakorlati oldalát kell szem előtt tartani; mi nekünk a községta­nácsból kell a maitet választanunk s gyakran igen nehéz közöttük alkalmas egyént találni. Óvjuk meg a szilárdságot, a türelmet és a hi­degvérűséget. Időt kell nekünk nyerni, hogy szigorú engesztelékenységgel párosítsuk. Szeres­sék egymást kissé jobban, s akkor minden jó lesz. Mornay: A grenoblei tiszt­ek megfenyítése alkalmából egy lap (a „Rep. Frangaise“) a kor­mányt szemtelenül megtámadta. Nem fog a kor­mány e lap ellen pert indítani ? Thiers: Ha ön különféle párthoz tartozó vidéki lapokat olvasna, látná, hogy azokban ve­lem, mint a leggazabb gonosztevővel bánnak. A sajtó ellen csak akkor lépek föl, ha nem szemé­lyemről van szó. — Most a gyűlésnek még egy nem jelentéktelen közleményt kell tennem. Na­póleon herczeg engedély nélkül Francziaország­­ba jött; a minisztertanács egyhangúlag elhatá­rozta, hogy a herczeg felhívandó, miszerint tá­vozzék. Törvény nem létezik ugyan ez iránt, de a nemzetgyűlés két határozata a csá­szári családot a tróntól megfosztottak nyil­vánította s miután a család még min­dig igényt tart a trónra, a lg. a nemzetgyűlés ha­tározataival ellentétbe helyezi magát. Napoleon herczeg nem titkolja el szándékát, hogy a dyna­­sticus érdeknek akar szolgálni. A múlt évben megengedtük neki, hogy Korsikára menjen, de csak azon feltétellel, hogy a nyugalom nem fog megzavartatni. Ma a herczeg Francziaországba jött a nélkül, hogy engedélyt kért volna. Tudtá­ra adtuk, hogy azonnal hagyja el az országot. E rendszabályért a teljes felelősséget magunkra veszszük. Kergorlay: A korsikai utat az állandó bi­zottmány a múlt évben megvitatta s akkor elis­mertetett, hogy a törvény nem ad jogot a kor­mánynak, hogy a herczeget kiutasítsa. Thiers újból kijelenté, hogy a rendsza­bályért magára veszi a felelősséget, mire néhány jelentéktelen kérdés után az ülés délután 4 órakor véget ért. A köztársaság elnökének nyilatkozatai szokatlan hatást tettek s különösen Napóleon herczeg esete az, mely rendkívül foglalkoztatta a kedé­lyeket. A közönségben természetesen a legtúlzottabb hírek keringtek ; beszélik, hogy a kormány nagy összeesküvés nyo­mára jött, hogy számos elfogatás történt stb. Mindez­ nem igaz, s csak az bizonyos, hogy a kormány Napóleon herczeget ki­utasította és szükség esetén az országból erőszakkal is eltávolítani kész volt. Úgy látszik, hogy a herczeg megelőzte e szán­dékot s a Svájczba tette át lakását. A változatosság kedvéért Spanyol­­o­r­s­zágból ismét lázadás híre érkezett. Ferrolban a hadihajó-gyárban s a tenge­részetnél alkalmazott munkások egy része — mintegy 1500 ember „éljen a föderá­lis köztársaság“ kiáltással fellázadt; a la­kosság egy része is hozzájuk csatlakozott. Az ottani erőd helyőrsége s egy hadi gő­zös hű maradt a törvényhez. A lázadás vezetői a carlista párthoz tartoznak. A kormány, mint a cortesben kijelenté,­­ kezeskedik a rend mielőbbi helyreállítá­sáról. Galiczia tartomány főkapitánya nagy számú hadierővel már a lázadás szénhe­­lyére indult. A porosz kormány az or­­szággyűlés oct. 21-én megkezdendő ülés­szakára nagy előkészületeket tesz.A meg­halt svéd-norvég király holttetemének ünnepélyes eltakarítása oct. 9-én történt A dán országgyűlés két napi ülésezés után elnapoltatok. Az o­r­o­sz tengerészet költségvetés a jövő évre 6.762.000 rubel­lel emeltetett. E költség a keleti és fekete tengeri hajóhadak szaporítására fordít tátik. it „PESTI NAPLÓ" TÁRCZÁJA. Elzászhoz. A nagy nemzeti fájdalom, mely a franczia nemzetet Elzász elvesztése miatt hetek óta fog­va tartja, újabban költeményekben kezd nyilat­kozni. A mit eddig hatalmas prózában a vezér­­czikkek mondottak el, azt most a költészet emeli érvényre, s valóban itt-ott nem egy érde­kes költeményre akadunk, mely a fájdalomnak költői zománczot ad s a gyászos eszmék fölött magasabb lelkesedéssel ragyog. Ilyen az alább következő költemény Lemoyn-tól, ki csak nem­rég (a porosz-franczia háború előtt kevéssel) tűnt föl a franczia irodalom hanyatló epén. A költemény megérdemli, hogy olvasóinknak be­mutassuk: Elzászhoz, Elzász ! szegény nép­­porba, porba hulltál, Mint oszlopáról eldöntött szobor; S ki térdre csak Teremtődnek borultál, Most földre dobva, zsarnokláb tipor.­ Szivedben tőr, nem élsz s ah! meg se’ haltál, Koporsódban döbbenve néz a kor . .. Mindenki szán s nincs kéz, mely fölragadna, Mindenki bámul —­a igy el vagy hagyatva! Elzász ! szegény nép ! el kell hagyni házad, Hol és apád frank hősöket nevelt! De ott maradni vétek és gyalázat, Hová a rabság undok árnya kelt! Bujdoss, bolyongj bár — lánczait ne lássad! Töröld le könnyed, mely vérrel kevert.. Ha a szabadság szép oltára romban, Vidd egy követ — s légy boldog egy vadonban! Elzász! szegény nép ! gyászoló nővéred, Ha Frankhonod, lásd, együtt sir veled ! Kezét kinyújtja — jaj ! hogy el nem éred, 3 jaj ! hogy e két oly lanka, gyönge lett! Jaj! hogy segélyét mindhiába kéred,­­hogy nem tehet mást, minthogy nem feled! Ha a viharvert tölgy lehajlott mélyen, Tört ágain a fészek mit reméljen ?! Elzász! szegény nép! most, hogy elszakadtál, Hogy elrabollak a bitor kezek, Most vagy miénk! Nem hozva mást magad­nál, Most vagy előttünk a legkedvesebb! Most, hogy nekünk hitet, bizalmat adtál, Mindent nyerénk, bár minden elveszett! Még dörg az ég... ám fellegére állván, Már szebb napokkal biztat a szivárványt Elzász! szegény nép ! szép Frankhon határa Mosolygva hiv, — biztatva int feléd! Jer! a közös hon karjait kitárja, S megosztja véled csöndes tűzhelyét... Vagy hogyha mennél, menj olyan hazába, Hol a szabadság vesztalángja ég ... S mig messze jársz, jársz egy szabad világot, Merengj honodról édes-kinos álmot! Elzász! dicső nép! minden nem veszett el, Még áll a hon — csupán a földre rab! Ha nincs idő, munkálni, hatni tettel, Az eszme forr s az emlék megmaradt! Imára kulcsolt, reszkető kezeddel Virrassz az éjben, mig derül, virrad. .­.. Aztán ha virrad, hogyha kong az óra, Ha Frankhon int siess találkozóra! Ábrányi Emil: G­emma. Regény. Irta Turgenjew Iván. XXXV. (Folyt.) Sanin elkezdette elbeszélését, eleinte akarata ellenére, ügyetlenül, de nemsokára jobban ment, lassanként a fecsegésig elmélyedt. Mária Niko­­­levna okos arczc­al hallgatta, de oly bizalom­mal, hogy a beszélőt önkénytelenül bizalomra serkentette. Meg volt neki a „társalgás“ ama nagyszerű adománya — le terrible don de la fa­­miliarité, a­melyről Retz bibornok megemlék­­szik. Sanin utazásairól, pétervári életéről, ifjúsá­gáról szólott . . . Ha Mária Nikolevna maga­sabb rangú, finomított szokású hölgy lett volna, soha sem nyilatkozott volna Sanin előtte oly bi­zalommal, „hanem Polosoffné maga magát „jó gyermeknek“ nevezte, ki nem szereti a teketó­riát, és ilyennek mutatta be magát Saninnak. És a jó gyermek egyidejűleg Sanin mellett haladt, macskam­ódra könnyedén hozzá simulva, arczá­­ba tekintve — és a „jó gyermek“ mellette moz­­gott egy ifjú, női lény alakjában, illatozva ama izgató és idegekre ható kísértéstől, melylyel egyedül bizonyos szláv nők, még pedig csak né­­hányan, és nem a tiszta, hanem meglehetősen vegyes származásúak, képesek bennünket sze­gény férfiakat halálra kínozni. Sanin Mária Nikolevnával egy óra hosszáig sétált, egy óra hosszáig társalkodóit. Egyetlen­egyszer sem állottak meg— mindinkább beljebb mélyedtek a park végtelen fasorai közé,majd egy magaslatra lépve, és menés közben a kilátást megbámulva, majd a völgybe ereszkedve és át­­datlan árnyékba rejtőzve — és mindig karon­fogva. Sanin néha boszankodott; Gemmájával, forrón szeretett Gemmájával soha sem érdelte oly sokáig a magányt... És itt e hölgy ejtette őt hatalmába — punctum! Nem egyszer kér­dezte tőle: „Nem fáradt-e el?‘, „Én soha sem fáradok el!” volt a felelet. Néha más sétálókkal találkoztak, majdnem mindnyájan üdvözölték Polosoffnét, némelyek tiszteletteljesen, sőt mások a legalázatosabban. Egyikének, egy idegen szép, elegánsul öltözött barna urnák, messziről kiálta a legtisztább párisi kiejtéssel: „ Comte, vous savez, il nefaut pas ve­­nir me voir — ni aujourd hui, ni demain.“ Ez hallgatva kalapot emelt, és mélyen meghajtotta magát. „Ki ez ?“ kérdé Sanin a kíváncsiság rosz szokásából, mely minden orosz tulajdona. „Ez? Egy kicsi franczia, sokan sürögnek fo­rognak itt. Udvarol nekem t ő is. De itt az ideje kávézni. Menjünk haza, ön bizonyára megéhezett. Öregem e közben talán csak kinyi­totta szemét!“ „Öregem! Szemét fölnyitotta!“ ismétlő Sanin magában, „és e mellett oly szépen beszélt fran­­cziául. . . Mily különös teremtés!“ Mária Nikolovna nem tévedett. Midőn a ven­déglőbe visszatértek, örege vagy „vastag szent­je“ fején a fezzel már az asztalnál ült. „Már régóta várlak“, kiáltott fel savanyú arczc­al. „Már nélküled akartam kávézni.“ „Mit sem tesz,“ válaszolt vígan Mária Niko­lovna. „Haragudtál? Ez egészséges reád nézve, különben nagyon is elhízol. Vendégünket ho­zom magammal, csengess gyorsan. Igyunk ká­vét, kávét, a legjobb kávét — szász porczellán csészékből, hófehér asztalkendőn.“ Kalapját letette, keztjüit levette, és kezeivel tapsolt. Polosoff sötéten pillantott reá. „Mária Nikolovna, miért ugrándozik ma oly nagyon ?“ mondá félig halkan. Ez önre nem tartozik, Hippolyt Sidorics! De csengess! Dimitri Pavlovics foglaljon helyet, és igyék másodszor is kávét. Oh ! mily öröm paran­csolni Ennél nagyobb öröm nincsen a vilá­gon.“ „Ha valaki engedelmeskedik,“ mondja ismét férje. „Épen, ha valaki engedelmeskedik ! Azért vagyok boldog, különösen veled! Nemde vasta­gom ? Már itt­­ kivé!“ Az óriási ,ú czán, melylyel a pinczér megje­lent, a színházi jelentés is volt. Mária Nikolovna rögtön utána nyúlt. „Dráma!“ kiáltott föl boszankodva, — „né­met dráma. Az mindegy! mindig jobb, mint a német vígjáték. Hozasson számomra egy zene­kari páholyt — vagy nem .... inkább az ide­­genek páholyát,“ mondá ismét a pinezérhez fordulva: „hallja: minden áron az idegenek pá­holy­át.“ „De ha a város kormányzó­i nagyméltósága az idegenek páholyát már lefoglalta?“ bátorko­dik a pinezér megjegyezni. „Adjon ő nagyméltóságának tíz tallért — de nekem kell a páholy! Hallja ?“ A pinczér alázatosan hajlongott, de láthatólag fájdalmasan illetve. "„Dimitri Pavlovics, ön velem jön a színház­ba ? A német színészek gyalázatosan roszul ját­szanak — mindazonáltal ön jön . . . Igen ? Igen! Mily szeretetreméltó! És te, vastagom, te nem jősz ?”# „A­mint parancsolod,“ mondá Polosoff a csé­szébe, mellet épen szájához emelt. „Tudott-e mit, maradj inkább. Te a színház­ban mindig alszol. Azután németül sem értesz sokat. Végezd inkább a következőt: válaszolj a tiszttartónak — emlékszel e malmunk miatt.... a paraszt rozs ingyenes őrlése miatt. írd neki, hogy nem akarom, nem akarom és azzal elég, így van foglalkozásod az egész estre.“ „Jól van !“ válaszolá Polosoff. „Ez pompás. Okos fiam vagy. Most azonban, uraim, mivel épen a tiszttartót említettük, a fő­dologról akarunk szólani Mihelyt a pinczér az edényeket eltakarította, ön Dimitri Pavlovics mindent el fog mondani jószágáról — miként, mit, és mily áron akarja eladni, mennyi foglalóra van szüksége — szóval mindent! („Elvégre !” gondola Sanin— „Hála az égnek!“) Valamit közlött ugyan már velem, kertjét, mint emlék­szem, pompásan rajzolta, azonban vastagom nem volt jelen ... Hadd hallja meg ő is — valami beleszólani valója mégis lesz! Nagy örömömre szolgál, hogy házasságánál segítségére lehetek, azután meg is ígértem, hogy a reggeli után ön­nel foglalkozom, és én mindig megtartom Ígé­rőmet — nemde Hippolyt Siderics ?“ (Folyt. köv.) Fest, oct. 14. (Hunfal­vy Jánost) hazánk egyik kivá­ló tudósát, s benne Magyarországot is említendő kitüntetés érte az által, hogy neve a legújabb földrajzi munkálatoknál meg lön örökítve, ne­vére kereszteltetvén az északi polártenger egyik öble. Ezen tengeröböl Nowaja Semlja éjszaki partján, az északi szélesség 76,15 p. és a(Green­­wichtől számított) keleti hosszúságnak közel 64-dik foka között fekszik. Petermann az általa kiadott „Geographische Mittheilungen“ 10 fü­zetében közli, szöveggel együtt ezen új térké­pet, melynek egy példányát Hunfalvynak is megküldte. A küldeményhez igen szívélyes le­vél volt csatolva, melyben Petermann írja, hogy „kellemes kötelességének” ismerte Hunfalvynak földrajzi tu­d­omány körül nagy érdemeket szerzett férfiú nevét térképbe bejegyezni.“ Euró­pa újabb térképein tehát ott fog díszleni ezen­túl a „Hunfalvy-bay“ tanúságot teendő arról, hogy az általános tudomány előbb­revitelében hazánkfiai által szerzett érdemeket a külföld tudományos világa meg tudja becsülni. (A képviselőház pénzügyi b­i­z­o­tt­s á­g­a) szombati ülésében hosz­­szas vita folyt a Ferencz- csatorna enge­dély okmányának módosítása tárgyában. A vitás pontot a javaslatnak azon része képezte, mely szerint az államsegély az 1870. XXXIV. t. sz. 16 § a szerint engedélyezett Msről 2ésre azaz 2.009.000 ftról, 4.018.000 frtra volna emelendő. A segélyösszeg ilynemű felemelése a pénzügyi bizottságban nem talált általános támogatásra, mint halljuk Ghyczy Kálmán, Kiss Lajos és Zse­­dényi Ede ellene szóllottak a javaslat elfogadá­sának. Végre hosszas tárgyalás után, melyben a bi­zottság több tagja részt vett, a pénzügyminisz­ter indokolta a javaslatot. A pénzügyminiszter felemlíti, hogy a törvényjavaslat elfogadása ál­tal kisebbedvét az alaptőkének a magánosoktól beszerzendő része, ez könnyebben lesz besze­rezhető ; továbbá az államnak nagyobb mérvű részesülése az alaptőkében emelni fogja a válla­lat hitelét, mi a pénzbeszerzést olcsóbbá teszi; végső tekintetbe veendő e mellett, hogy a csatorna elkészülte által az ottani kincstári ura­dalomnak mintegy 20.000 holdnyi birtoka a vizártól meg­mentetik, nem különben a magáno­sok birtokai is, s a kincstári birtoknak mintegy 14.000 holdja ingyen öntöztetésben részesül Ezenkívül a vállalkozó 12.000 holdat, holdját 5 frttal drágábban vesz bérbe az államtól mint a­mennyit az utóbbi 5 év átlaga kimutat. A pénzügyminiszter indokolása folytán végre­­ fogadtatott a javaslat, s az engedély­okmány módosítását a bizottság a háznak ajánlani fogja. Ma délelőtt 10 órakor ismét ülést tartott a bizottság, melyen a költségvetés tárgyalását kezdte meg, minthogy az előadók munkálataik­kal elkészültek. Első­sorban a belügyminiszté­rium költségvetése vetetik fel. (A képviselőház­ holnap, okt. hó 15-én, d. e. 10 órakor ülést tart. (A­z omladina működése.) Me­­lenczéről a „Banater Post“-ot a következő eset­ről értesítik? Az ottani szerbek által a németek­től jogellenesen elvett iskolai épület a kor­mány meghagyása folytán, a kerületi kapitány által jogszerű tulajdonosainak visszaadandó lett volna. A melenczei szerbek azonban, a pópa és több omladinista vezetése alatt az iskolai épü­let előtt összecsődülvén a kerületi kapitánytól a bebocsáttatást megtagadták és ellenszegülésü­ket akkor is folytatták, midőn az a rendőrséget requiráltatta. A kerületi kapitány nem akart fegyveres hatalommal élni, hanem jobbnak lát­ta embereivel a felizgatott tömeg elől vissza­vonulni. Ezen erőszakoskodáshoz a fenyítő ha­tóság írja meg a commentárt. (A franczia consul.) Ő Felsége, a kül­ügyminiszter előterjesztése alapján, f. évi szep­tember 30-án kelt elh­atározással a franczia köztársaság pesti főconsulává kinevezett Guyot- Monpayroux úr kinevezési okmányához a leg­magasabb exequaturt megadta. A magyar delegatió ülése. Oct. 13. Elnök : Maj­láth Antal gr. Jegyzők: Széll Kálmán, Zichy Ferraris Victor gr. A kormány részéről jelen vannak: András­­sy Gyula gr. Holzgethan, Mérey, Pökh tenger­­nagy, Gál Jenő sorhajó hadnagy. Elnök az ülést déli 12 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hi­telesíttetik. Mihályi Péter helyett, ki betegsége miatt nem vehet részt a tanácskozásokban, B­a­r­c­s­a­y Ákos póttag hivatik be. A birodalmi tanács delegátiójának üzenete a közös hadsereg rendes szükséglete tárgyában tudomásul vétetvén. Perczel Béla a hadügyi bizottság jelentését terjeszti elő a közös hadsereg 1873-ik évi szük­­ségséglete tárgyában. E jelentés tárgyalása a pénteken tartandó ülés napirendjére tűzetett ki. Károlyi György gr. a tengerészeti bizottság j­­elentését nyújtja be a Fiuméban dühöngött Or­ion által okozott károk folytán szükségessé vált póthitelről. Tudomásul vétetik s napirendre fog tű­zetni. Zsedenyi Ede előadja, hogy a Becke­r. volt közös pénzügyminiszter özvegye által be­adott, s a múlt ülésben a pénzügy bizottsághoz utasított folyamodvány nem tárgyalható, mint­­hogy abban arra kéretik a delegatió, hogy nyug­díj kieszközlését szorgalmazza ő felségénél, a­mire a delegatió a közös kormány előterjesztése nélkül hivatva nem érezheti magát. Azt indítvá­nyozza tehát, hogy a kérvény egyenesen a kö­zös pénzügyminiszterhez utasíttassék vélemény­­adás végett. Az indítvány elfogadtatott. Podmaniczky Frigyes báró felemlíti, hogy Pest szabályozása a legközelebbi ide­jén befejeztetvén,a szabályozási munkálat Bu­dára is fog kiterjesztetni.A szabályozásnak azon­­ban Budán nagy a­kadályát képezi azon kő­

Next