Pesti Napló, 1872. október (23. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-14 / 237. szám
237, 82S&3BU __ Hétfő, October 14. 1872, 4 23. évi folyami Szerkesztési iroda: ujautWikaiai j / Előfizetési feltételek: Hirdetések kSrbli' 'bir ^avonnal 30 ks. j ®" »Md ismert kUd6tu,a*aih« UtWtfk TTQU TT 1 A T A Q I küldenek fogftUMtunk el. •*"*L * A1AI/ Atl, W ^ j -------- Pest, oct. 14. A bankügyben tegnap és ma több rendbeli értekezlet tartatott. Tegnap d. e. a magyar és osztrák miniszterek tanácskoztak, d. u. ugyan e tárgyban a felsége elnöklete alatt volt minisztertanács, ezután gr. Lónyay miniszterelnöknél újabb értekezlet, mely éjfélig tartott. Ma reggel 8 órakor pedig gr. Andrássynál volt magánjellegű tanácskozmány ugyan e tárgyban. A tanácskozmányon magyar részről gr. Lónyay, Kerkapoly s Trefort miniszterek, osztrák részről pedig hg. Auersperg, DePretis és Lasser miniszterek voltak jelen. Az értekezletek ezúttal, minthogy az osztrák miniszterek elutaznak, néhány napra fölfüggesztetnek ; közelebb azonban az osztrák miniszterek ismét visszatérnek, s ekkor a tanácskozások fonala újra fölvétetik. Ami a tegnap és ma tartott értekezletek részleteit illeti, azok természetesen egyelőre titokban tartatnak, annyit azonban, mint a képviselői körökben elterjedt hírt, feljegyezhetünk, hogy nevezetes közeledés egyik részről sem volt tapasztalható, s a nézetek most ép úgy szétágaznak, mint azelőtt. Fest, October 14. ,Politikai heti szemle. A politikai világ nagy várakozással nézett a francia kamra állandó bizottmányának múlt hét csütörtökére kitűzött ülése elé ; a várakozások teljesedtek, az ülés fölötte érdekes volt . Thiers ismét elmondhatta magáról : veni, vidi, vici. A bizottmánynak mind a huszonöt tagja jelen volt. Thiers az ülés elején Remusat és Lefranc miniszterek kíséretében jelent meg. Thiers azonnal kijelente, hogy a végből jött, hogy a bizottmány rendelkezésébe bocsássa magát, minden kérdésre, mely hozzá intéztetni fog, kész válaszolni. Az ülés főbb mozzanatai a következők: De Witt: Noha nem katholikus, mégis tudni akarja, minő intézkedéseket ten a kormány, hogy a katholikusokat a nanted csőcselék ellen megvédje ? Thiers hosszas beszéden válaszolt. Kimutatta, hogy a hatóságok teljesítették kötelességeiket, de nagy baj az, hogy az ilyen bucsujárá■ok és processiók, minőkről szó van, nagy affectatióval rendeztetnek s nem mindig őrzik meg a vallásos jellemet. E tárgy elintézése után Laroche Frucanld Bisaccie herczeg egy levelet olvas fel, melyet valami barátja intézet hozzá, s melyben Gambetta beszédei igen élesen megtámadtalak. A herczeg szintén Gambetta ellen szól; egyedül ő az oka, hogy Francziaország Lothringiát elvesztette; most Johiers utódjának tekinti magát, és bántalmazza a nemzetgyűlést. Changarnier tábornok hasonló értelemben szól; a bizottmány nem szorult rá, hogy Gambetta urat és tökfejük bámulóit qualifikálja. Mornay marquis még tovább ment, azt állítván, hogy azok, kik Gambettát megtapsolták és meghallgatták, nem érdemlik a franczia nevet. Maisy ur tiltakozik az ilyen nyilatkozatok ellen, melyeket azután Mornay ur mégis ismétel. Erre a köztársaság elnöke emelt szót. T b e r s: Senkitől sem várok teljes igazságot, nem panaszkodom háladatlanság miatt,csak kevés igazságot kivánok. A kormány lojálisan megtartotta szavát. A parlamenti szünidők alatt a kamra feloszlatása érdekében hadjáratot akartak intézni, mi e szándékot erélyesen és sikerrel megakadályoztuk. Sajnálom a grenoblei beszédet, (Gambetta beszédét), mert az egyetlen lehető kormánynak írt. Senki sem ismeri el annyira mintjén a nehézségeket, melyek a nemzetgyűlést környezik. Egyszer-másszor kikeltem a kamra ellen ; ez kötelességem volt. De bámulom a gyülekezet mély bölcsességét, mely ellenállt a szélső pártoknak. Mindenütt tiszteletet szereztünk a kamrának, s a nyilvános gyűlésekről szóló törvényt szigorral hajtottuk végre. Grenobleban a gyűlés egy háztulajdonosnál tartatott, s kizárólag magángyűlés jellemével bírt. Felteszem, hogy egy magánember saját házában két, három, hét, nyolc,száz barátját hívja össze, s hogy itt politikai beszédek tartatnak. Mit lehet ez ellen tenni ? Önöktől kérdem, mit lehet tenni ? A Grenoblei beszéd igen rosz. Nem létezik több társadalmi réteg, csak egy van: a nemzet. Anélkül, hogy a szándékokat kárhoztatnám, melyekről csak isten ítélhet, ki kell mondanom, hogy a beszéd hatása sajnos, de én mégsem lehetek felelős azért, hogy a beszéd megtartatott. A szigorú redszabályokkal, melyeket a másik oldalról szememre vetettek, nemcsak a rend ügyének szolgáltam, hanem azok ügyének is, kik azt állítják, hogy a köztársaságnak szolgálnak. Meg kell nekünk engedni, hogy az összeség kormánya legyünk, nem pedig egy párté. Nem támadok meg személyeket, ez részemről illetlen lenne. De a grenoblei beszédet rosznak és veszélyesnek nyilvánítom. Az ország magához kezd térni, az ország sem izgatást, sem izgatottságot nem akar, nyugalmat és egyetértést kíván. A nagy kölcsön megmutatta hitelünket s Európában visszaadta nekünk ama tiszteletet, melyet elvesztettünk. Minden agitatio veszélyes.Két hó óta 1400 mill. folyt pénztárainkba. Ha minden nyugodt marad, az tovább is igy fog folyni. A jövő év közepe táján le lesz űzetve kétezer millió s a harmadik milliárd lefizetése sem fog sokáig késni. Erre hosszabb eszmecsere fejlődött ki. Broglie herczeg: Az állandó bizottmány nem kívánt repressiv rendszabályokat. Csak azt óhajtá, hogy a kormány s az izgatók közt solidaritás ne legyen. Örömmel constatálom, hogy a kormány legalisan megtartotta szavát. B i s a o c i e herczeg : Thiers úr azt mondá : „ne izgassátok fel az országot.“ Én e szavakat magamra nem vehetem. Thiers: Egyáltalán nincs személyes abban, amit mondottam. De mindenkor, midőn terméketlen és keserű vitákat kezdünk, felizgatjuk az országot. Senki sem tagadhatja, hogy bizonyos oldalról gyakran haszontalan és gyerekes vitákat kezdenek; ez az országban a legroszabb hatást teszi. Az ország dolgozni akar; iparunk a legnagyobb virágzásban van, s csak kevés nyomor található. Nemsokára a döntő ülésszakhoz jutunk. Ehhez vigyük magunkkal a kellő nyugalmat, különben átkossá leszen; mindenekelőtt legyünk igazságosak egymás iránt. De p it: Köszönöm önnek elnök úr! a szavakat, melyeket Gambetta beszédéről mondott. Azok az országban nagy viszhangra fognak találni, de valamint a katonatiszteket, úgy a politikai tisztviselőket is, kik a grenoblei bankettben részt vettek, meg kell büntetni. A kormánynak joga van a polgármestereket megbüntetni vagy legalább őket szigorúan megfeddeni. Thiers: Határozottan kárhoztatom mindazon polgármestereket, kik manifestatiókban résztvettek Nekik kettős sajátságok van; községhez tartoznak, s nevében járnak el; de a központi kormánynak is ügynökéig azt compromittálhatják. De a kérdés gyakorlati oldalát kell szem előtt tartani; mi nekünk a községtanácsból kell a maitet választanunk s gyakran igen nehéz közöttük alkalmas egyént találni. Óvjuk meg a szilárdságot, a türelmet és a hidegvérűséget. Időt kell nekünk nyerni, hogy szigorú engesztelékenységgel párosítsuk. Szeressék egymást kissé jobban, s akkor minden jó lesz. Mornay: A grenoblei tisztek megfenyítése alkalmából egy lap (a „Rep. Frangaise“) a kormányt szemtelenül megtámadta. Nem fog a kormány e lap ellen pert indítani ? Thiers: Ha ön különféle párthoz tartozó vidéki lapokat olvasna, látná, hogy azokban velem, mint a leggazabb gonosztevővel bánnak. A sajtó ellen csak akkor lépek föl, ha nem személyemről van szó. — Most a gyűlésnek még egy nem jelentéktelen közleményt kell tennem. Napóleon herczeg engedély nélkül Francziaországba jött; a minisztertanács egyhangúlag elhatározta, hogy a herczeg felhívandó, miszerint távozzék. Törvény nem létezik ugyan ez iránt, de a nemzetgyűlés két határozata a császári családot a tróntól megfosztottak nyilvánította s miután a család még mindig igényt tart a trónra, a lg. a nemzetgyűlés határozataival ellentétbe helyezi magát. Napoleon herczeg nem titkolja el szándékát, hogy a dynasticus érdeknek akar szolgálni. A múlt évben megengedtük neki, hogy Korsikára menjen, de csak azon feltétellel, hogy a nyugalom nem fog megzavartatni. Ma a herczeg Francziaországba jött a nélkül, hogy engedélyt kért volna. Tudtára adtuk, hogy azonnal hagyja el az országot. E rendszabályért a teljes felelősséget magunkra veszszük. Kergorlay: A korsikai utat az állandó bizottmány a múlt évben megvitatta s akkor elismertetett, hogy a törvény nem ad jogot a kormánynak, hogy a herczeget kiutasítsa. Thiers újból kijelenté, hogy a rendszabályért magára veszi a felelősséget, mire néhány jelentéktelen kérdés után az ülés délután 4 órakor véget ért. A köztársaság elnökének nyilatkozatai szokatlan hatást tettek s különösen Napóleon herczeg esete az, mely rendkívül foglalkoztatta a kedélyeket. A közönségben természetesen a legtúlzottabb hírek keringtek ; beszélik, hogy a kormány nagy összeesküvés nyomára jött, hogy számos elfogatás történt stb. Mindez nem igaz, s csak az bizonyos, hogy a kormány Napóleon herczeget kiutasította és szükség esetén az országból erőszakkal is eltávolítani kész volt. Úgy látszik, hogy a herczeg megelőzte e szándékot s a Svájczba tette át lakását. A változatosság kedvéért Spanyolországból ismét lázadás híre érkezett. Ferrolban a hadihajó-gyárban s a tengerészetnél alkalmazott munkások egy része — mintegy 1500 ember „éljen a föderális köztársaság“ kiáltással fellázadt; a lakosság egy része is hozzájuk csatlakozott. Az ottani erőd helyőrsége s egy hadi gőzös hű maradt a törvényhez. A lázadás vezetői a carlista párthoz tartoznak. A kormány, mint a cortesben kijelenté, kezeskedik a rend mielőbbi helyreállításáról. Galiczia tartomány főkapitánya nagy számú hadierővel már a lázadás szénhelyére indult. A porosz kormány az országgyűlés oct. 21-én megkezdendő ülésszakára nagy előkészületeket tesz.A meghalt svéd-norvég király holttetemének ünnepélyes eltakarítása oct. 9-én történt A dán országgyűlés két napi ülésezés után elnapoltatok. Az orosz tengerészet költségvetés a jövő évre 6.762.000 rubellel emeltetett. E költség a keleti és fekete tengeri hajóhadak szaporítására fordít tátik. it „PESTI NAPLÓ" TÁRCZÁJA. Elzászhoz. A nagy nemzeti fájdalom, mely a franczia nemzetet Elzász elvesztése miatt hetek óta fogva tartja, újabban költeményekben kezd nyilatkozni. A mit eddig hatalmas prózában a vezérczikkek mondottak el, azt most a költészet emeli érvényre, s valóban itt-ott nem egy érdekes költeményre akadunk, mely a fájdalomnak költői zománczot ad s a gyászos eszmék fölött magasabb lelkesedéssel ragyog. Ilyen az alább következő költemény Lemoyn-tól, ki csak nemrég (a porosz-franczia háború előtt kevéssel) tűnt föl a franczia irodalom hanyatló epén. A költemény megérdemli, hogy olvasóinknak bemutassuk: Elzászhoz, Elzász ! szegény népporba, porba hulltál, Mint oszlopáról eldöntött szobor; S ki térdre csak Teremtődnek borultál, Most földre dobva, zsarnokláb tipor. Szivedben tőr, nem élsz s ah! meg se’ haltál, Koporsódban döbbenve néz a kor . .. Mindenki szán s nincs kéz, mely fölragadna, Mindenki bámul —a igy el vagy hagyatva! Elzász ! szegény nép ! el kell hagyni házad, Hol és apád frank hősöket nevelt! De ott maradni vétek és gyalázat, Hová a rabság undok árnya kelt! Bujdoss, bolyongj bár — lánczait ne lássad! Töröld le könnyed, mely vérrel kevert.. Ha a szabadság szép oltára romban, Vidd egy követ — s légy boldog egy vadonban! Elzász! szegény nép ! gyászoló nővéred, Ha Frankhonod, lásd, együtt sir veled ! Kezét kinyújtja — jaj ! hogy el nem éred, 3 jaj ! hogy e két oly lanka, gyönge lett! Jaj! hogy segélyét mindhiába kéred,hogy nem tehet mást, minthogy nem feled! Ha a viharvert tölgy lehajlott mélyen, Tört ágain a fészek mit reméljen ?! Elzász! szegény nép! most, hogy elszakadtál, Hogy elrabollak a bitor kezek, Most vagy miénk! Nem hozva mást magadnál, Most vagy előttünk a legkedvesebb! Most, hogy nekünk hitet, bizalmat adtál, Mindent nyerénk, bár minden elveszett! Még dörg az ég... ám fellegére állván, Már szebb napokkal biztat a szivárványt Elzász! szegény nép ! szép Frankhon határa Mosolygva hiv, — biztatva int feléd! Jer! a közös hon karjait kitárja, S megosztja véled csöndes tűzhelyét... Vagy hogyha mennél, menj olyan hazába, Hol a szabadság vesztalángja ég ... S mig messze jársz, jársz egy szabad világot, Merengj honodról édes-kinos álmot! Elzász! dicső nép! minden nem veszett el, Még áll a hon — csupán a földre rab! Ha nincs idő, munkálni, hatni tettel, Az eszme forr s az emlék megmaradt! Imára kulcsolt, reszkető kezeddel Virrassz az éjben, mig derül, virrad. ... Aztán ha virrad, hogyha kong az óra, Ha Frankhon int siess találkozóra! Ábrányi Emil: Gemma. Regény. Irta Turgenjew Iván. XXXV. (Folyt.) Sanin elkezdette elbeszélését, eleinte akarata ellenére, ügyetlenül, de nemsokára jobban ment, lassanként a fecsegésig elmélyedt. Mária Nikolevna okos arczcal hallgatta, de oly bizalommal, hogy a beszélőt önkénytelenül bizalomra serkentette. Meg volt neki a „társalgás“ ama nagyszerű adománya — le terrible don de la familiarité, amelyről Retz bibornok megemlékszik. Sanin utazásairól, pétervári életéről, ifjúságáról szólott . . . Ha Mária Nikolevna magasabb rangú, finomított szokású hölgy lett volna, soha sem nyilatkozott volna Sanin előtte oly bizalommal, „hanem Polosoffné maga magát „jó gyermeknek“ nevezte, ki nem szereti a teketóriát, és ilyennek mutatta be magát Saninnak. És a jó gyermek egyidejűleg Sanin mellett haladt, macskamódra könnyedén hozzá simulva, arczába tekintve — és a „jó gyermek“ mellette mozgott egy ifjú, női lény alakjában, illatozva ama izgató és idegekre ható kísértéstől, melylyel egyedül bizonyos szláv nők, még pedig csak néhányan, és nem a tiszta, hanem meglehetősen vegyes származásúak, képesek bennünket szegény férfiakat halálra kínozni. Sanin Mária Nikolevnával egy óra hosszáig sétált, egy óra hosszáig társalkodóit. Egyetlenegyszer sem állottak meg— mindinkább beljebb mélyedtek a park végtelen fasorai közé,majd egy magaslatra lépve, és menés közben a kilátást megbámulva, majd a völgybe ereszkedve és átdatlan árnyékba rejtőzve — és mindig karonfogva. Sanin néha boszankodott; Gemmájával, forrón szeretett Gemmájával soha sem érdelte oly sokáig a magányt... És itt e hölgy ejtette őt hatalmába — punctum! Nem egyszer kérdezte tőle: „Nem fáradt-e el?‘, „Én soha sem fáradok el!” volt a felelet. Néha más sétálókkal találkoztak, majdnem mindnyájan üdvözölték Polosoffnét, némelyek tiszteletteljesen, sőt mások a legalázatosabban. Egyikének, egy idegen szép, elegánsul öltözött barna urnák, messziről kiálta a legtisztább párisi kiejtéssel: „ Comte, vous savez, il nefaut pas venir me voir — ni aujourd hui, ni demain.“ Ez hallgatva kalapot emelt, és mélyen meghajtotta magát. „Ki ez ?“ kérdé Sanin a kíváncsiság rosz szokásából, mely minden orosz tulajdona. „Ez? Egy kicsi franczia, sokan sürögnek forognak itt. Udvarol nekem t ő is. De itt az ideje kávézni. Menjünk haza, ön bizonyára megéhezett. Öregem e közben talán csak kinyitotta szemét!“ „Öregem! Szemét fölnyitotta!“ ismétlő Sanin magában, „és e mellett oly szépen beszélt francziául. . . Mily különös teremtés!“ Mária Nikolovna nem tévedett. Midőn a vendéglőbe visszatértek, örege vagy „vastag szentje“ fején a fezzel már az asztalnál ült. „Már régóta várlak“, kiáltott fel savanyú arczcal. „Már nélküled akartam kávézni.“ „Mit sem tesz,“ válaszolt vígan Mária Nikolovna. „Haragudtál? Ez egészséges reád nézve, különben nagyon is elhízol. Vendégünket hozom magammal, csengess gyorsan. Igyunk kávét, kávét, a legjobb kávét — szász porczellán csészékből, hófehér asztalkendőn.“ Kalapját letette, keztjüit levette, és kezeivel tapsolt. Polosoff sötéten pillantott reá. „Mária Nikolovna, miért ugrándozik ma oly nagyon ?“ mondá félig halkan. Ez önre nem tartozik, Hippolyt Sidorics! De csengess! Dimitri Pavlovics foglaljon helyet, és igyék másodszor is kávét. Oh ! mily öröm parancsolni Ennél nagyobb öröm nincsen a világon.“ „Ha valaki engedelmeskedik,“ mondja ismét férje. „Épen, ha valaki engedelmeskedik ! Azért vagyok boldog, különösen veled! Nemde vastagom ? Már itt kivé!“ Az óriási ,ú czán, melylyel a pinczér megjelent, a színházi jelentés is volt. Mária Nikolovna rögtön utána nyúlt. „Dráma!“ kiáltott föl boszankodva, — „német dráma. Az mindegy! mindig jobb, mint a német vígjáték. Hozasson számomra egy zenekari páholyt — vagy nem .... inkább az idegenek páholyát,“ mondá ismét a pinezérhez fordulva: „hallja: minden áron az idegenek páholyát.“ „De ha a város kormányzói nagyméltósága az idegenek páholyát már lefoglalta?“ bátorkodik a pinezér megjegyezni. „Adjon ő nagyméltóságának tíz tallért — de nekem kell a páholy! Hallja ?“ A pinczér alázatosan hajlongott, de láthatólag fájdalmasan illetve. "„Dimitri Pavlovics, ön velem jön a színházba ? A német színészek gyalázatosan roszul játszanak — mindazonáltal ön jön . . . Igen ? Igen! Mily szeretetreméltó! És te, vastagom, te nem jősz ?”# „Amint parancsolod,“ mondá Polosoff a csészébe, mellet épen szájához emelt. „Tudott-e mit, maradj inkább. Te a színházban mindig alszol. Azután németül sem értesz sokat. Végezd inkább a következőt: válaszolj a tiszttartónak — emlékszel e malmunk miatt.... a paraszt rozs ingyenes őrlése miatt. írd neki, hogy nem akarom, nem akarom és azzal elég, így van foglalkozásod az egész estre.“ „Jól van !“ válaszolá Polosoff. „Ez pompás. Okos fiam vagy. Most azonban, uraim, mivel épen a tiszttartót említettük, a fődologról akarunk szólani Mihelyt a pinczér az edényeket eltakarította, ön Dimitri Pavlovics mindent el fog mondani jószágáról — miként, mit, és mily áron akarja eladni, mennyi foglalóra van szüksége — szóval mindent! („Elvégre !” gondola Sanin— „Hála az égnek!“) Valamit közlött ugyan már velem, kertjét, mint emlékszem, pompásan rajzolta, azonban vastagom nem volt jelen ... Hadd hallja meg ő is — valami beleszólani valója mégis lesz! Nagy örömömre szolgál, hogy házasságánál segítségére lehetek, azután meg is ígértem, hogy a reggeli után önnel foglalkozom, és én mindig megtartom Ígérőmet — nemde Hippolyt Siderics ?“ (Folyt. köv.) Fest, oct. 14. (Hunfalvy Jánost) hazánk egyik kiváló tudósát, s benne Magyarországot is említendő kitüntetés érte az által, hogy neve a legújabb földrajzi munkálatoknál meg lön örökítve, nevére kereszteltetvén az északi polártenger egyik öble. Ezen tengeröböl Nowaja Semlja éjszaki partján, az északi szélesség 76,15 p. és a(Greenwichtől számított) keleti hosszúságnak közel 64-dik foka között fekszik. Petermann az általa kiadott „Geographische Mittheilungen“ 10 füzetében közli, szöveggel együtt ezen új térképet, melynek egy példányát Hunfalvynak is megküldte. A küldeményhez igen szívélyes levél volt csatolva, melyben Petermann írja, hogy „kellemes kötelességének” ismerte Hunfalvynak földrajzi tudomány körül nagy érdemeket szerzett férfiú nevét térképbe bejegyezni.“ Európa újabb térképein tehát ott fog díszleni ezentúl a „Hunfalvy-bay“ tanúságot teendő arról, hogy az általános tudomány előbbrevitelében hazánkfiai által szerzett érdemeket a külföld tudományos világa meg tudja becsülni. (A képviselőház pénzügyi bizotts ága) szombati ülésében hoszszas vita folyt a Ferencz- csatorna engedély okmányának módosítása tárgyában. A vitás pontot a javaslatnak azon része képezte, mely szerint az államsegély az 1870. XXXIV. t. sz. 16 § a szerint engedélyezett Msről 2ésre azaz 2.009.000 ftról, 4.018.000 frtra volna emelendő. A segélyösszeg ilynemű felemelése a pénzügyi bizottságban nem talált általános támogatásra, mint halljuk Ghyczy Kálmán, Kiss Lajos és Zsedényi Ede ellene szóllottak a javaslat elfogadásának. Végre hosszas tárgyalás után, melyben a bizottság több tagja részt vett, a pénzügyminiszter indokolta a javaslatot. A pénzügyminiszter felemlíti, hogy a törvényjavaslat elfogadása által kisebbedvét az alaptőkének a magánosoktól beszerzendő része, ez könnyebben lesz beszerezhető ; továbbá az államnak nagyobb mérvű részesülése az alaptőkében emelni fogja a vállalat hitelét, mi a pénzbeszerzést olcsóbbá teszi; végső tekintetbe veendő e mellett, hogy a csatorna elkészülte által az ottani kincstári uradalomnak mintegy 20.000 holdnyi birtoka a vizártól megmentetik, nem különben a magánosok birtokai is, s a kincstári birtoknak mintegy 14.000 holdja ingyen öntöztetésben részesül Ezenkívül a vállalkozó 12.000 holdat, holdját 5 frttal drágábban vesz bérbe az államtól mint amennyit az utóbbi 5 év átlaga kimutat. A pénzügyminiszter indokolása folytán végre fogadtatott a javaslat, s az engedélyokmány módosítását a bizottság a háznak ajánlani fogja. Ma délelőtt 10 órakor ismét ülést tartott a bizottság, melyen a költségvetés tárgyalását kezdte meg, minthogy az előadók munkálataikkal elkészültek. Elsősorban a belügyminisztérium költségvetése vetetik fel. (A képviselőház holnap, okt. hó 15-én, d. e. 10 órakor ülést tart. (Az omladina működése.) Melenczéről a „Banater Post“-ot a következő esetről értesítik? Az ottani szerbek által a németektől jogellenesen elvett iskolai épület a kormány meghagyása folytán, a kerületi kapitány által jogszerű tulajdonosainak visszaadandó lett volna. A melenczei szerbek azonban, a pópa és több omladinista vezetése alatt az iskolai épület előtt összecsődülvén a kerületi kapitánytól a bebocsáttatást megtagadták és ellenszegülésüket akkor is folytatták, midőn az a rendőrséget requiráltatta. A kerületi kapitány nem akart fegyveres hatalommal élni, hanem jobbnak látta embereivel a felizgatott tömeg elől visszavonulni. Ezen erőszakoskodáshoz a fenyítő hatóság írja meg a commentárt. (A franczia consul.) Ő Felsége, a külügyminiszter előterjesztése alapján, f. évi szeptember 30-án kelt elhatározással a franczia köztársaság pesti főconsulává kinevezett Guyot- Monpayroux úr kinevezési okmányához a legmagasabb exequaturt megadta. A magyar delegatió ülése. Oct. 13. Elnök : Majláth Antal gr. Jegyzők: Széll Kálmán, Zichy Ferraris Victor gr. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr. Holzgethan, Mérey, Pökh tengernagy, Gál Jenő sorhajó hadnagy. Elnök az ülést déli 12 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Mihályi Péter helyett, ki betegsége miatt nem vehet részt a tanácskozásokban, Barcsay Ákos póttag hivatik be. A birodalmi tanács delegátiójának üzenete a közös hadsereg rendes szükséglete tárgyában tudomásul vétetvén. Perczel Béla a hadügyi bizottság jelentését terjeszti elő a közös hadsereg 1873-ik évi szükségséglete tárgyában. E jelentés tárgyalása a pénteken tartandó ülés napirendjére tűzetett ki. Károlyi György gr. a tengerészeti bizottság jelentését nyújtja be a Fiuméban dühöngött Orion által okozott károk folytán szükségessé vált póthitelről. Tudomásul vétetik s napirendre fog tűzetni. Zsedenyi Ede előadja, hogy a Becker. volt közös pénzügyminiszter özvegye által beadott, s a múlt ülésben a pénzügy bizottsághoz utasított folyamodvány nem tárgyalható, minthogy abban arra kéretik a delegatió, hogy nyugdíj kieszközlését szorgalmazza ő felségénél, amire a delegatió a közös kormány előterjesztése nélkül hivatva nem érezheti magát. Azt indítványozza tehát, hogy a kérvény egyenesen a közös pénzügyminiszterhez utasíttassék véleményadás végett. Az indítvány elfogadtatott. Podmaniczky Frigyes báró felemlíti, hogy Pest szabályozása a legközelebbi idején befejeztetvén,a szabályozási munkálat Budára is fog kiterjesztetni.A szabályozásnak azonban Budán nagy akadályát képezi azon kő