Pesti Napló, esti kiadás, 1876. május (27. évfolyam, 100-125. szám)

1876-05-04 / 103. szám

103. szám._________________ Szerkaaztéai iroda : Buitok-mn«, A tk*n»»um-4p61«t. A Up «Mllemi r4nét ilUtO adódni kSzlemtny • n­erkaarteségh«* Inti—ndc. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hi­vatal: Baritok-tere, Athenaeum-épület. A lap as­zagi részét életd közlemények (előfizetési pénz, kiadós kör-k­i panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalnok intévendék. Budapest, Csütörtök, május 4 1876. ESTI KIADÁS: _____________27. évi folyam] Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 0 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai külünkürdéseárt felfülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek h­.r­­napján történik is, mindenkor a hó első napjától számituik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a­­Pesti ISTapló kiadó­hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, május 4. A miniszterek hazaérkeztek, a párttal való tárgyalások megkezdődtek s valószínű, hogy a kiegyezés pontozatai még e hóban a törvényhozás elé terjesztetnek. A tulajdonké­­peni törvényjavaslatok csak őszszel kerül­nek törvényhozási tárgyalásra. E törvényja­vaslatok : a banktörvény, a kereskedelmi és vámszerződés megújítása, s a quota-küldött- ■ ség megválasztására vonatkozó előterjesztés. E küldöttségeknek mindkét kormány, a mos­tani bécsi pontozatok értelmében, azt ajánlja majd, hogy a mai quóta megtartassák, mire azután a quótáról szóló törvénybe foglaltatik be az adórestitutiók újabb szabályzata. E szabályzat a »N. Fr. Pr.« közlése sze­rint abból áll, hogy az illető kulcs évről-évre állapíttatik meg és pedig évenként a mindkét részen fennforgó termelési- és adóviszonyok alapján. Az adórestitutió ugyanis a mindkét állam fogyasztási adóinak évenkénti bruttó­­jövedelme szerint fog fedeztetni, a­miben Ausztria előnyt élvez a szeszadónál, ellenben a czukor és söradónál Magyarország részesül előnyben. A bankkérdésben az osztrák nemzeti bankkal a tárgyalások csak ezután kezdet­nek meg. Közös alapszabályok dolgoztat­nak ki, melyek mindkét törvényhozás elé terjesztetnek. Már­is azonban megállapítta­tott, hogy a felügyelő­tanács a bank két igazgatóságát a legszigorúbban ellenőrzi, s így e tanács a tulaj­donképeni bankkor­mány. A­­Hon­-ban még a következő híreket találjuk: A király ő Felsége alatti minisztertanács meg­jegyzései egy jegyzőkönyvbe foglaltattak, melynek mellékleteit fogják a különböző törvényjavaslatok ké­pezni. Ki jön mondva, hogy Ausztria és Magyaror­szág közt következő vámszerződés jött létre; itt hivatkozás van az alkotandó szerződésre, de az alapelvek ki vannak mondva: t. i. a vámtételek ter­mészete és az új vámtételek megalapítása. A fogyasz­tási adókról az van mondva, hogy a restitutio ezentúl az illető országok termelése arányában fog a monar­chia két fele által viseltetni. A quóta kérdésében csak arra kötelezték a kormányok magukat, hogy parla­­menteiknél oda fognak hatni, hogy a legrövidebb idő alatt regnicolaris deputatiók küldessenek ki a quóta megállapítására és e tekintetben a kormányok oly ja­vaslatot­ tesznek, hogy annak arányai ne változzanak. A bankkérdésről szóló egyezség külön jegyzőkönyv tárgyát képezi. A vámszerződésre vonatkozó néhány elvi megállapodás (hajózás, consulatusügy stb.) ma már a közös jegyzőkönyvbe nem volt felvéve, a két szakminiszter által ma lón megállapítva. Tisza, eljö­vetele előtt, ő felségétől fogadtatott. A miniszterek és a szakreferensek haza­jöveteléből arra lehet követ­keztetni, hogy a tárgyalások a két kormány közt csak később, lehet, hogy a delegátiók ülésezése alatt, Bu­dapesten fognak folytattatok A berlini félhivatalos­­Nordd. Alig. Zrg) azon közleménye, mely tegnap a bécsi tőzsdén oly kínos hatást ten, melyről mai la­punkban mi is szólottunk, egész szövegében előttünk van. Az officiosus lap a külpolitikai szemle élén ezeket írja: Andrássy gróf jelenléte Berlinben, Sándor czár­­nak és Gorcsakov herczegnek a német fővárosban küszöbön álló tartózkodási idején ma Bécsből is meg­­erősíttetik. A három államférfiú találkozása ugyan­azon helyen, a­hol a három hatalmas uralkodó 1872. sept. havában a hármas császári szövetséghez kezet nyújtott egymásnak, nagy mértékben alkalmas igény­be venni a közfigyelmet. A nagyhatalmak 1872-ben alkotott egyetértése eddig az Európa békéjére vonat­kozó minden kérdésben megerősítést nyert. Akár­minő fáradságot fordítottak arra, hogy a békeszövet­séget megingassák, megtört az az uralkodók legális érzelmén s a vezető államférfiak becsületes akaratán. Az 1872-ki fejedelmi­ találkozás nem különös czélokra irányult. Európának azt jelezte, hogy a né­met birodalom a páratlan sikerek által elnyert ha­talmi állást másra használni nem akarja, mint szoro­san egyesülve természetes szövetségeseivel biztosí­tani a békét, melyre minden népnek egyenlően szük­sége van. Távol tőle, hogy jövőre ama praeponderan­­tiát magának igényelje, a mely ellen nem rég sikerrel küzdött. Németország azóta minden békés törekvés középpontját képezte s ezzel a nagyhatalmasságok közössössége lépett ama túlsúly helyére, melyet Európa húsz éven át erejének és hatalmi eszközeinek túlbecsülésével a napóleoni diplomatiának engedett. A három vezető államférfiú új találkozása Ber­linben kétségkívül ama komoly kérdéseket illeti, me­lyek napról-napra növekedő komolyságban Európa délkeletén előtérbe lépnek és a­melyekben Ausztria-­­ Magyarország, mint közvetlen szomszéd és Oroszor­szág ama bizalom által vannak érdekelve, melyet a tö­rök földi keresztény népsereg a szentpétervári cabi­­netbe és az orosz nép rokonszenveibe helyezni meg szokott. A Herczegovinában és Boszniában levő állapot tarthatatlanságát minden európai kor­mány elismerte. Sem az osztrák, sem az orosz han­gok, sem az angol consuli jelentések nem hagytak fenn kétséget ez iránt; a török kormány azóta azt is bebizonyította, hogy tekintélyét az eddigi állapotnak megfelelően és az eddigi eszközökkel fentartani nem képes. Az európai hatalmak megállapodtak, hogy a portának egy sereg reformot fognak ajánlani. Az osztrák-magyar kormány által az oroszszal egyetér­tésben készített reformjavaslat csak a múlhatlanul szükségeset, a minimumát annak tartalmazta, a­mely szükségesnek találtatott arra nézve, hogy a Dunától délre eső országokban a rendezett viszonyok vissza­állitassanak. Sem a szultán tekintélye, sem a török birodalom épsége nem volt bennök semmiképen is csorbítva; a porta kezébe tétetett, hogy az ozmán uralom alatti népségeknek uj korszakot nyisson. Az ottomán kormány az Európa részéről neki javasolt reformok valósítását megígérte s ezzel nemcsak ün­nepélyes kötelezettséget vállalt a hatalmakkal és sa­ját alattvalóival szemben is, hanem a hatalmak azon jogát is elismerte, hogy tevőlegesen közreműködjenek olyan állapotok eltávolítására, melyek fennmaradásukban és fejlődésökben az álta­lános békét fenyegetik. A reformokat török részről kihirdették, de négy hónap telt el azóta, és még­sem vette kezébe senki amaz ígéretek valósággá tételét, melyért nem­csak a török kormány becsülete, hanem a hatalmak szava is lekötve van, a­melyek ama reformokat a legszükségesebbek minimumának nyilvánították. A föllázadt népségek, a maguk részéről a reformokat szintén elfogadták, de valósításuk ügyében kezessé­geket kértek, olyanokat, a­melyeket adni a porta úgy látszik nem képes. A feladat, hogy e kezességeket előteremtsék, most a hatalmak elé lép, a­melyeknek már saját be­csületük érdekében sem szabad megengedniök, hogy mediatiójuk hasztalanul veszszen el a homokban, és melyek legalább megkísérleni akarják azt, hogy az ozmán birodalom legsúlyosabb megrázkódtatásainak a lázadás localizálása által elejét vegyék. Az általá­nos európai érdekeknek nem szabad tovább olyan ma­ralmus alatt szenvedniök, melynek átkos következ­ményeit csak idejében történő közbelépés által lehet megakadályozni. Már tegnap idéztük a bécsi »Fremdenblatt ” egy czikkét, a­mely a fellázadt tartományoknak osz­trák-magyar csapatok általi megszállását, s további következményképen a Dunától délre autonóm álla­mok mielőbbi alakítását teszi kilátásba. A cs. ki­r. csapatok bevonulását egy, rendszerint 1ó1 táj­ékozott pétervári levelezés is küszöbön állónak felté­tel­ez­i, s ez talán annál sürgetőbbé lett, minthogy a tegnap Niksics alól jött diadalhír sehogy nem látszik olyan kétség­telennek, mint hivatalos, habár török színezetek után föl lehetett tenni. Legalább ma különböző jelentések vannak előttünk, melyek szerint az élelemmel való ellátás sikerült ugyan, de egyebekben az expeditió teljes hajótörést szenvedett. A Dugaszorosban vívott három napi harczról, szláv forrásból következő tudó­sítás van előttünk: A második csata a Dugaszorosban pénteken kezdődött. Mukhtar pasa következő csapatokkal ren­delkezett : 15.000 vende­ nizam, 2000 herczegovinai és 2000 boszniai basi-bozuk, 1000 mohamedán ko­­laziret, 2000 mohamedán albániai, összesen 23.000 ember. A sereg pénteken, hajnalban 3 órakor indult el. Ugyanekkor foglalt állást Socica Lázár és Pavlo­­vics Peka 2500 emberrel a hegyek közt; a törökök az erdőben lepték meg a lázadókat, kik csakhamar a Dugaszoros melletti hegyháton foglaltak új ál- ■ lást. Socica és a jobb szárny Hodzina Poljána mellett sánczolta el magát, ugyanezt tette Pavlovics Presjeka mellett egy dombon, a balszárnynyal. A centrum a két szárny közt szintén körülsánczolta magát Milicevics vezetése alatt. A törökök harántos hadrendben nyomultak elő, s kitűnően végezték mű­veleteiket. Kilencz óra tájban a harcz az egész vo­nalon heves volt. A centrumban csakhamar elfogyott a lázadók lőszere, s kénytelenek voltak visszavonulni. Állásukat a török csapatok, s hegyi tüzérségek meg­szállották. A lázadók hadállása egészen át volt törve,­­ délután két óra tájban a jobb szárny lőszere is el­fogyott, s ez is visszavonult; végre két órai kétség­­beesett harcz után Pavlovics hadállása is a törökök kezébe jutott. Délután öt órakor az összes török csa­patok Presjeka magaslatán álltak, s a lázadók észak­ra a Duga-szorostól pihenték ki fáradalmaikat. Nyolcz tábor katona azonnal előnyomult Pres­­jekából, az út hosszában lépcsőzetesen megszállt minden magaslatot a Rakovácz patak hídjáig. E csa­patok védelme alatt este hét óra felé mintegy 300 teherhordó barom, melyek élelmet vittek, három tá­bor katonaság védelme alatt Niksics felé indult. E vár lakossága a szállítmány elébe jött s átvette az élelmi­szert. Egész éjjel megszállva járták a törökök az utat, s a fősereg Presjeka körül táborozott. Ugyanis éjjel mintegy 450 krivosd­ai csatlako­zott a lázadókhoz, kik reggel három órakor újra megtámadták a török előőrsöket, melyek egész rend­ben visszavonultak. Pavlovics serege reggel nyolcz óra tájban rohanta meg az előőrsöket, melyek azután vad futásban rohantak vissza s részben a fősereget is magukkal sodorták. E közben Sosica a török vissza­vonulási vonalát zárta el. Muhktár háromszor próbált Nozore felé áttörni, de visszavezetett s a török sereg szombaton sűrű tömegben Presjeka és Hodzina Pol­­jana közé szorítva töltötte az éjét. A lázadóknál beállt lőporhiány azonban a törököket megmentette a további szerencsétlenségtől. Szombaton éjjel a lázadók serege újabb 3500 emberrel szaporodott. De nem igen volt lőszer, s így a török sereg este felé véres harcz után utat tört ma­gának ; borzasztó vérengzés folyt ; a lázadók a hátráló török csapatokat gatagánnal támadták meg, s hétfőn reggelig üldözték őket. A törökök vesz­tesége legalább 3000 ember; azt mindenesetre elér­ték, hogy Niksics legalább két hétre el van látva éle­lemmel. A lázadók is 600 embert vesztettek s ezt har­­czot mondják a legvéresebbnek, mely mindeddig vi­­vatott. Mint Ragusából jelentik, az ottani orosz főconsul, Tomini báró újabb fegyverszünet létesítésén fáradozik, mely azonban igen rövid tartamú lesz. A „Pesti Napló“ tárczája. Bellák. — Regény. —­­ Irta : Feuillet Octáv. (Francziából.) XII. — Folyt. — — Ez furcsa erkölcsi hatás! jegyzé meg az öreg. No, csak tartsd magad keményen, öcsém. Gon­dold meg, hogy ez a csúf erdő — mint a ci-devant szójárás mondja, nekünk a dicsőség temploma. — Igen, a dicsőségé, őrmester úr. — Aztá a megörökíttetésé, barátom; hát hogy akarod nevedet a történelemben: aranybetűkkel, vagy csak amúgy ? — Csak amúgy, őrmester úr. — Az ördögbe is! hol jár az eszed!... Nini, hát az miféle gépezet ? hisz ez valóságos ágyú. Ör­dög adta erdeje, de sok benne a lim-lom... A jó öreg a többit csak úgy fogai közt mon­dotta. A vezető megállóit és a furcsa fasor végén megszólított két őrt. Az alkonyat végső derengése mellett látni le­hetett, hogy egy széles kör alakú tisztáson állnak, melyen a sátrak és kunyhók szabályosabban helyez­­­vék el; némelyik kunyhó meg szilárdabb, újabb a többinél. E hely nyilván egyike ama hires menhe­­lyeknek, miket a chouanok már a felkelés kezdetekor építettek. A tisztásra, melyet mindenfelől áthatol­­hatlan sűrűségű erdő környezett, csak fedett utakon lehetett jutni, melyek közt árkok és torlaszok hú­zódtak el. E térség volt az erdő központja, az élet­halál harcának, a kétségbeesett védelemnek megany­­nyi eszközei voltak itt felhalmozva. A tiszteletteljes csend és rend, mely itt uralkodott, arra mutatott, hogy a legelőkelőbb vezérek itt vannak együtt, még­­­pedig válogatott, fegyelemtudó csapatok közepette. A katonák, kik a pázsiton heverésztek, vagy a kuny­hók előtt halkan beszélgettek, nagyobb részt a zöld ruhát és piros mellényt, a királyi vadászok egyenru­háját viselik; ez volt ama félelmetes hadtest, mely a békeszerződés oltalma alatt szerveztetett és magá­ba foglalta a régi háborúk megannyi hősét. Mikor a koldus és a leány a bekerített helyhez értek, a kunyhókban már tüzet gyújtottak, a lámpák rezgő fényt vetettek a tisztáson szétszórt sokadalom­­ra­ elszánt, vad arczok tűntek fel a homályból és csakhamar el is tűntek, mint a kisértetek. A tisztás közepén a vezető megállóit egy régibb kunyhó előtt, melynek küszöbén nagyobb számú őrség volt felállít­va , előbb maga ment be, néhány percz múlva kijött és a vak koldust a leányzóval együtt Liliom elé vezette. Liliom egy asztalnál állott és George-al be­szélgetett ; az asztal egyik szélén két papiruhába öltözött ember itt; az ajtó s az asztal közt a tisztek kis csoportokra oszolva ácsorogtak. Mikor a koldus belépett, mindenki elhallgatott; a leány odavezette az öreget a fővezér elé és azután ügyetlen hajlongás közt visszavonult. Az öreg alázatos tisztelettel mé­lyen meghajtotta magát és csomagját kezeiben tart­ván, arra látszott várni, hogy megszólítsák. Liliom a lámpa fényét a rejtelmes hírnökre irányzó, és für­késző szemeivel tetőtől talpig megnézte : — Honnét jösz, mondá, és ki küldött? — Ön az Liliom ? szólt az öreg. — Én vagyok. — Mily nyomorúság az, hogy vak vagyok, szólt az öreg fejet rázva. Mily lélekemelő látvány volna egy öreg katonának, ha önt megláthatná. — Hát katona voltál, jó öreg. — Fontenoy-nál voltam, tábornok uram, ott tört el a lábam. A király XV. Lajos is ott volt, angol lo­bogókból vetettünk neki ágyat; jól emlékszem rá, mikor azt mondta, hogy ez a legszebb ágy a fran­­cziák királyának. Bocsánatot kérek, ha az urakat megsérteném, de annyi bizonyos, hogy csatatéren szemközt szeretem az angolt, nem mellettem. Mikor az öreg a király nevét említé, a jelenle­vők levették lövegeiket és meghajtották magukat Li­liom felé. — A fiatal vezér arcza kiherült. — Nos, uraim, mondá mosolyogva, ez aztán váratlan segély. A crécy-i és azincourt-i legyőzöttek vére még mindig forr a franczia erekben, de honnét jösz, derék öregem ? — Normandiából, tábornok úr. Frotte­ur ko­csin vitetett Fougéres-ig, keresztül vágtam magam az ellenség sorain, hogy önnek elhozzam ezt a cso­magot. — Hát normandiai vagy ? Melyik helységből jösz ? — Coutances vidékéről. — Ah! szólt Liliom és a leányra nézett. Cou­­tancesból. Hát ez a leány gyalog kisért fel idáig ? folytatá Liliom normandi szójárással. — Az ám, és nem panaszkodott egy szóval se, pedig szegény lelke már hat hónap óta lázban van, felelé az öreg szintén normandul. — Ez tiszta normand ember, szólt Liliom ne­vetve és felbontotta a levelet; elolvasta, azután fel­emelte a földről a borítékot és gondosan megnézte­­ az eltört pecsétet. Szikrázó szeme a nyugtalanság ki­fejezésével nézett az öregre, de ez oly nyugodtnak, tisztességesnek látszott, hogy a gyanú jellege letűnt a vezér homlokáról. Liliom leült az asztalhoz: — Jó öregem, még ma éjjel vissza fogsz menni. Nehéz munka, de azon leszek, hogy ne sajnáld a fáradságot. A Plélan mel­letti »almá«-hoz czímzett — korcsmánál ott lesz Frotte úr egy ügynöke, a­ki megkímél a további út­tól. Ha szereted a királyt, akkor inkább vágasd ma­gad ketté, semhogy ezt a levelet valakinek odaadd. — Liliom egy pár sort vetett papírra, összehaj­totta és lepecsételte a levelet, azután odanyújtotta a levelet az öreg felé. Ez a nélkül, hogy szóltak volna neki, kezével a levél után nyúlt. — Micsoda ? hát te látsz, jó öreg, kiáltott fel Liliom és visszahúzta kezét. Hej fiuk, árulás ! fogjá­tok el a kémet és leányát. Liliom e szavaira vagy tiz katona rontott a kunyhóba, de a tisztek már letartóztatták a hamis vakot és leányzót, ellentállásuknak George rettene­tes karja hamar vetett végett. A küzdelem alatt a koldus fa­lába, ősz szakálla és a leány vörös haja a földre szóródott. — Mi a neved, bajtárs ? szólt az idősebbik fo­golyhoz. — Bruidoux, gránátos­ őrmester, a sanspeur zászlóaljból. — Tudod, hogy a haditörvények szerint milyen sors vár reád. Van-e valami mondani­valód? —• Magamért nem akarok szólni. De ezt a fiút akarata ellenére rántottam a bajba és ha őt életben hagyják, könnyebb lesz nekem a halál. Ennyi az egész. — Ez lehetetlen, bajtárs. De megegyezhetünk. Akarsz-e a király szolgálatába lépni ? — Talán inkább a pápa szolgálatába ? szólt Bruidoux komolyan. — Hát te, fiatal ember ? szólt Liliom és a má­sik fogolyhoz közeledett. E kérdést mély hallgatás követte, Bruidoux arczán kimondhatatlan aggodalom tükröződött vissza. — Uram, rebeg, végül a fiatal fogoly gyenge hangon; az őrmester nekem felebbvalóm, ő kettőn­kért szólt. A vén őrmester elérzékenyült, napbarnította arczára egy köny pergett. — Kár értetek, szólt Liliom, mert szeretem a bátor embereket. Fontoljátok meg, hogy nem kívá­nunk tőletek hazaárulást. Mi is szeretjük a hazát és jobban szolgálunk neki, mint ti. Sajnállak bennete­ket, adok egy órai gondolkozási időt. — Benedictté — folytatá, a vezér az egyik vadászhoz fordulva, vezesd őket amaz üres kunyhóba a tábor szélén. Kö­tözzétek meg és vigyázzatok rájuk. Ha egy óra múlva nem térnek jó útra, főbe kell őket lövetni. Nem szükség újabb parancsra várni, különben se leszek már a táborban. Benedictté, egy haragos arczú vén chouan a foglyokat körülvette egy csapat katonával és kiment velük a sátorból. A két republicanus kém bátor me­rényletének csakhamar nagy híre terjedt a táborban, a katonák kíváncsian összefutottak, de nem sértő, hanem tiszteletteljes pillantásokat vetettek a ké­mekre, mert ily ritka vakmerőség tetszett e ka­landor embereknek, kiknek minden hadtudománya két szóból állott: merészség és ravaszság. (Folyt. köv.) Budapest, május 4. (Az országgyűlés legközelebbi te­endőiről s a bécsi tárgyalásokon szó­ba jött kérdésekről) a »Bud. Corr.c a követ­kező, a legnagyobb részben már ismert adatokat közli: »A képviselőház holnap ismét megkezdi mű­ködését , az első üléseken csakis a szükséges válasz­tások, ezek között a delegáció tagjainak megválasz­tása, fognak megejtetni. Érdemleges tárgyalás alá legelsőben a zárszámadási bizottság jelentései, később a következő fontosabb tárgyak fognak kerülni: a keleti vasút megvételéről, a törvényhatóságok terüle­tének szabályozásáról, a büntetőtörvénykönyvről és egyéb igazságügyi kérdésekről szóló törvényjavasla­tok és a közlekedési miniszter néhány előterjesztése. A vám és kereskedelmi szövetségre és a bank­ügyre vonatkozó előterjesztések ez­úttal nem fognak az országgyűlés elé kerülni, hanem, ha majd a quota­­kérdésében kiküldendő országos küldöttségek ez ügy­re nézve megállapodásra jutottak, az őszi ülés­szakban fognak napirendre kerülni. Az osztrák nemzeti bankkal a tárgyalások csak néhány hét múlva és pedig mindkét kormány részé­ről együttesen fognak megkezdetni. Addig azonban valószínűleg szükséges lesz, hogy az osztrák nemze­ti banknak Magyarországban, tekintettel a július 1-ején minden irányban életbelépő kereskedelmi tör­vényre, bizonyos kivétetes állás biztosíttassák. A vámtarifa majd teljesen meg van állapítva, s most állittatik össze Matlekovics osztálytaná­csos által. E tarifa alapján a külállamokkal kötendő kereskedelmi szerződések ügyében tárgyalások fog­nak megkezdetni közösen megállapított pontozatok szerint. Az e hó közepén lejáró kereskedelmi szer­ződések 1876. végéig meghosszabbittatnak. (Andrássy Gyula gr. utazása,­mint a »Bud. Corresponded«-nek Bécsből írják, nem hát­ráltatta volna azt, hogy a delegatiók e hó 9-ikén meg­nyittassanak s kezdetben csakugyan az volt a szán­dék, hogy az eredeti határidő megtartassák, ameny­­nyiben az első napokban különben is csak formalitá­sokkal vannak a delegatiók elfoglalva, s a külügymi­niszter jelenléte nem mellőzhetlenül szükséges. A kereskedelem-politikai tárgyalások azonban a dele­gatiók elé terjesztendő irományok elkészültét hátrál­tatták. Az államnyomda ennélfogva most kénytelen minden erejét megfeszíteni, hogy főleg a magyar elő­terjesztések e hó 15-ikéig elkészüljenek. A delegációk ennélfogva valószínűleg 15—18-ika között fognak megnyittatni. (A zárszámadási bizottság­ néhány függőben hagyott pont kivételével, befejezte az 1874. évi zárszámadások tárgyalását. A függőben maradt pontok tekintetében az illető miniszterek a bizott­ságnak szombaton tartandó ülésében fognak felvilá­gosítást adni. (A montenegrói véderő. — Török­­montenegrói határigazitás.) Montenegró haderejéről az utóbbi időben számos, egymástól eltérő adat, jutott a hírlapokba. Cettinjéből hitelt érdemlő forrásból írják, hogy Montenegró legfölebb 14—15 ezer embert állíthat síkra. Ez mindenesetre elég te­temes százalék, ha tekintetbe vesszük, hogy Monte­negró lakossága 130.000 lélek. A korábbi harczok­­ban, s nem szabad felednünk, hogy ekkkor a nők is nagy számban küzdöttek a sorokban, legfölebb 11— 12 000 férfiú vett részt és soha több. Az azonban igaz, hogy a montenegróiak sohasem voltak oly jól felfegyverkezve, mint jelenleg. Az egész montenegrói haderő három osztályba van osztva, melyeket serdarok vezényelnek. Min­den kerületnek egy kapitánya van, ki évi 80 ft fize­tést húz.A kapitányok alárendelvék a sert­ikék, (tisztek), kik 100—100 emberrel rendelkeznek, a d e s s e t n i­k­é­k, kik 10 ember fölött parancsnokol­nak. Végül nagy szerepet játszanak a zászlótartók. A sort­ikék 13, a dessetnikék s zászlótartók 5 frz évi fizetést húznak. A három hadosztályhoz tüzérség is van beosztva , de lovasságuk nincs. A katonák fegy­verzete jó. Montenegró 40.000 hátultöltő fegyverrel és 32 vontcsövű ágyúval rendelkezik. A csapatok ki­képzése szerb tisztek által történik, kik e czélra Mon­tenegróban két évig időztek. A montenegrói népfelkelés összpontosításáról eddig még nem volt szó. Nikita fejedelem eddig csak azt rendelte el, hogy a vassojevicsi kerület katonasá­ga jól őrizze a határokat. E kerület határa ma már meg van szállva. A Duga-szorossal szomszédos ha­tárt azonban alig 300 ember őrzi. Ezek látták el ed­dig Niksics várát jó pénzért kevés élelemmel. Cettinjében hire járt, hogy a portával határiga­zítás czéljából tárgyalások fognak megkezdetni. E hírek azonban egyelőre még semmi tényleges jel ál­tal nem igazoltattak s csak a legnagyobb fenntartással vehetők tekintetbe. (Szerbiai állapotok.) Daczára annak, hogy a felszerelés korántsem szünetel, a fejedelmi udvar körében, úgy látszik, mégis nem igen nagy hajlamot mutatnak arra, hogy a háborupárt kedvé­ben járjanak s az actiót megkezdjék. A fejedelemnek valóban nagy oka van arra, hogy fokozatosan a béke útjára térjen. A porta nem csapott ugyan oly nagy zajt a fegyverkezéssel, mint Szerbia, de annál töb­bet tett. A szerbek egyszerre csak arra ébredtek fel, hogy a török csapatok vasgyűrűként veszik körül Szerbiát. Nemcsak Nisnél, hanem Visegrádnál, Jastre­­batz és Roska átellenében, és Viddinnél tekintélyes csapatok vannak összpontosítva. Szerbiában nem tudják ugyan határozottan a törökök számerejét, de egybehangzó jelentések alapján bizton lehet állítani, hogy a szerb határokon 100—120.000 török katona áll. A szerb militia alig volna képes e nagy hadi­­erővel, mely túlnyomólag rendes katonaságból áll,si­kerrel szembe állani. E körülményekből magyarázható, hogy Szer­biában a harczi hangulat némileg le van hűtve, úgy, hogy a szerb kormány a múlt héten szükségesnek tartotta, hogy békés érzelmeiről a portánál tanúbi­zonyságot tegyen. A szerb kormány ugyanis, szemben az Európában Szerbia ellenséges magatartását ille­tőleg elterjedt hírekkel, Konstantinápolyi ügynökéhez, Magazinovichhoz egy jegyzéket intézett, mely­ben a szultán irányában tántoríthatlan loja­­litását hangsúlyozza s határozottan kijelenti, hogy semmiféle ellenséges lépésre nem gondol és nem gondolt. Rasid pasa, török külügyminisztert igen kielé­gítette Szerbia ez önkénytes manifestatiója, annál is inkább, mert egyidejűleg a szerb ügynök, ki e jegy­zéket felolvasta, kijelenté, hogy az e hó 5-én esedékes adó, mely 100.000 frtot tesz, Widdinben pontosan ki fog fizettetni. Tekintettel Szerbiának ezen, úgy látszik a kö­rülmények által kényszeritett magatartására, a kor­mány- és udvari körökben nagyon kellemetlenül hat Ristics közlönyének, az »Istock«-nak folyton há­borúra tüzelő hangja. Ugy látszik, ezt már megunták a fejedelem környezetében s főleg ezen ok indította a fejedelmet arra, hogy Risticset, Szejcsa és Gruics barátaival együtt magához hivassa, noha csak két héttel ezelőtt szakította félbe vele a tárgyalásokat,­­ hogy kormány­alakítás czéljából velük újra alku­dozzék. A fejedelem nagy súlyt fektet arra, hogy az új kormány legelőbb a publicistikai téren kezdje meg a lefegyverkezést, hogy igy a közvélemény végre nyu­galmat élvezhessen s a kereskedelem ismét szabadab­ban űzethessék. Ristics és Gruics határozottan megígér­ték, hogy semleges magatartást fognak követni, irány­adó körökben azonban nem igen hisznek ez urak biztatásainak s azért igen kétséges, vájjon létre fog e az uj kormány jönni ? Az osztrák-magyar főconsul épülete előtt tör­tént tüntetés ügyében a vizsgálat folyamatban van. A főczinkosok ellen, kik mindent tagadnak, tanuk jelent­keztek. A jövő héten fogja a törvényszék ez ügyben eljárását megkezdeni. (Herczegovinából.) Ragusából, szláv forrásból a következő részleteket közük Mukhtar pasa legutóbbi expeditióját illetőleg: Mindjárt a csata kezdetén keresztül törte Mukhtar a felkelők csapatainak közepét, a­hol S­o­­­s­i­t­z­a osztálya állott. A törökök részéről a csatát 5000 arnauta kezdette meg, mind válogatott katona. S­o­­­s­­­t­z a katonái 200 ember elvesztése után visszavonultak. Ennek láttára a felkelők két szárnya, melyek Peko és Pavlovits vezénylete alatt állottak, szintén inogni kezdett, s a törökök ál­tal visszanyomatott. E közben a 8 zászlóalj által kí­sért élelmi­ szállítmány megindult Niksics felé s az onnan kirohanó őrséggel találkozván, annak átadta a szállítmányt, mely azonban állítólag legfölebb csak 14 napig lesz elégséges. Mukhtar pasa,mint mondják, nehogy visszavonu­lási vonala elvágassék, nem is hagyta el a Duga­szoros kijáratát s ott elsánczolta magát. Másnap megtámadták a felkelők, de azokat hősiesen vissza­verte. Csak vasárnap, midőn a felkelők 5000 ember­­nyi erődítést, köztök 700 krivosc­ait kaptak, vol­tak képesek a törököket Gackoba visszaszorítani. A felkelők 400 halottat vesztettek, 800-an sebesül­tek meg. — Az osztr. nemz. bank heti kimu­tatása május 3. Bankjegyforgalom 288.229.290 frt — kr (+ 3,263.820 frt.) Giró-betétek 318.783 ft 79 s kr. (+ 136.644 ft 51 kr.) Beváltandó bankutal­ványok és más esedékes passivák 2,115.413 frt 235 kr. (+ 1,349.240 frt4 krajczár.) Fedezet: Érczalap 136,597.307 frt 20 kr (— — forint — kr), érczben fizetendő váltók 11,268.697 frt 38 kr (— 153.985 firt 95 kr), államjegyek, melyek a bank tulajdonában állanak 1,419.368 frt (-1­­61.344 frt), leszámítolás 110,966.248 frt 905 kr(-1­­3,712.539 frt 38 kr.), köl­csönök 30,638.300 frt ( + 500.300 frt), földtehermen­­tesítési kötvények beváltott szelvényei 880.601 ft 15 kr ( + 880.601 frt 15 kr), beváltott és börzeszerűleg vásárolt záloglevelek a 66 2/3 °/o 4,343.000 frt­­ kr (­(­ 28.000 frt — kr). Összesen 296.113.522 frt 50 krajczár. Különfélék. — május 4. (Kinevezések.) Az igazságügyminiszter a beszter­­czebányai törvényszékhez aljegyzővé Chriaszely Lajos ottani törvényszéki díjas gyakornokot nevezte ki, a vallás- és közok­tatásügyi miniszter a keszthelyi polgári főiskolához a zene és ének előadására segédtanítói minőségben megválasztott Klug Józsefet állomására végleg kinevezte. A pénzügyminiszter a kolozsvári katasteri terület deési járásába becslőbiztossá Várady Zsigmond, belső-szolnok megyei iktatót, a nagy­szebeni katasteri kerület hátszegi járásába becslőbiztossá Pálffy Ignácz, a pécsi királyi törvényszéknél alkalmazott telekkönyvi átalakítót, és ugyanezen katasteri kerületbe pót.

Next