Pesti Napló, 1885. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1885-04-22 / 110. szám
110. szám, Szerkesztési Iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-épüet. 1. lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1885. Szerda, ápril 22. 36. év Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 írt. — 6 hónapra 12 írt. Az siti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 15 kr., évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadás hivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes számo kr. Reggeli kiadás, Budapest, ápril 21. Zágrábi levelezőnktől veszszük a következő skat : Ha a horvát-szlavónországi pótválasztáok eredményét helyesen akarjuk megítélni, nem elég csupán a végeredményt nézni. Sőt inkább az ország politikai közigazgatásának alapotát, a városok szervezetét és a politikai pártok agitáló eszközeit is szem előtt kell tartnunk s figyelemmel lennünk arra, hogy a kormány az uralkodó viszonyok közt alig van azon helyzetben, hogy mindenütt akár csakrkölcsi befolyást is gyakoroljon a választóokra. Hogy a közigazgatás főleg a hivatalnokok egy részének megbízhatatlanságában senyődik, közismeretű tény, hogy azonban küönben is nagyon rászorult a reformra, aztléggé igazolhatja azon körülmény, hogy reorganizálása már az előbbi kormány alatt napirendre került s annak szükségét, hogy őt radikálisan kell eljárni, különféle enquettek hangsúlyozták. Midőn Khuen-Héderváry gróf épett az országos kormány élére, valóban nyomoruságos állapotokat talált. A politikai és bírói országos tisztviselők nagy része nyilan vagy titokban az ellenzékhez tartozott. A közszolgálat megfoghatatlan hanyagsággal folyt. Mindenütt korrupczió s a vele összefüggő bajok mutatkoztak. A kir. biztoság rövid katonás regimeje ezen keveset váloztathatott, mert ideje sem volt hozzá. Azon libába is esett, hogy az ördögöt Belzebubbal akarta elűzni s képmutató beszédek és hűségnyilatkozatok által tévútra vezettetve magát, notórius Starcsevicsistákat pártfogolt. Hogy dr. Starcsevics Antal hivei már Rauch báró alatt pártfogoltattak s hogy Strossmayer hiteire Mazuranics bán alatt igen jó napok virradtak, az eléggé ismeretes. A kevés becsületes, kötelességét ismerő tisztviselő formaszerűen elveszett az új elem közt, mely a derancziálásra hajolva, a rossz hivatalnok minden tulajdonságát egyesítette. Az ország elhanyagolt állapotát nem lehet sötétebb színben rajzolni, mint a tartománygyűlésben a szónokok és interpellálók százszor is tették. Szarcsevics és társai, kik a nép s a tisztviselők korrumpálásán évek óta sikerrel dolgoztak, oda igyekeztek, hogy súlyos bűneiket a mostani kormányra kenjék s őt tegyék feleőssé az általánosan uralkodó elvadulásért, a hatóságok és bíróságok elveszett tekintélyéért. A népet a lelketlen hivatalnokok kifosztották, épp oly lelketlen adóvégrehajtók elvették a szegény embertől utolsó bútordarabját, s amit ízek meghagytak, az az ügyvédek markába került, kik leginkább a »jogi« (Starcsevics) párthoz tartoztak. Ez állapotokkal szemben a bán már többször felhivatott, eszközöljön nagy razziát a hivatalnokok közt, mint Kállay tette Boszniában. De ezt könnyebb volt tanácsolni, mint végrehajtani. Honnan vették volna az alkalmas új hivatalnokokat? A tartományi budgetet a tisztviselők tömeges nyugdíjazása szintén nagyon megterhelte volna, minthogy az illetőket egyszerűen elkergetni nem lehetett, mivel bűntény reájuk bizonyítható nem volt. Hogyan állt a dolog a bíróságoknál, mutatja annak szüksége, hogy a bírák elmozduhatlanságára s az esküdtszékek működésére vonatkozó törvényeket fel kellett függeszteni. De azért Khuen-Héderváry grófnak még mindig nem sikerült új szellemet lehelni a hivattalnoki karba. Ami a mostani választásokat illeti, itt még az a baj is van, hogy több választókerület két, esetleg több alispánsághoz tartozó helységekből áll. Ha a kormány ilyen kerületben valamit tenni akarna jelöltjéért, kéthárom alispánt s hivatalnoki kart kellene mozgásba hoznia. Bebizonyított tény, hogy egyes hivatalnokok maguk a kormány jelöltjére adták ugyan szavazatukat, de a választók körében az ellenzék érdekében izgattak s a maguk szavazata helyett 20—30 szavazatot is szereztek az ellenzéknek. A királyi városoknak saját helyhatósági szervezetük van, melyre a kormány nem gyakorolhat befolyást. Ha a városi hatóság ellenzéki, úgy vele szemben a kormány tehetetlen. Rikító példája ennek a károlyvárosi hatóság. De ugyanígy áll a dolog a horvát városok legalább egyharmadrészében. Utalhatunk e tekintetben a Kumicsics-ügyre s a tisztviselőknek a zágrábi választók lajstromából való kitörlésére, a Milics-ügyre, továbbá Károlyvárosra, hol a városi hatóság szeme láttára s közbejöttével helyezték el Starcsevics és Kvaternik arczképét a felséges királyi pár arczképe közé s a hol f. hó 14-én egy cs. és kir. nyugalmazott ezredes, ki ott lakik, sőt ott háza van, a tanácsból kiutasítási rendeletet kapott, mert az ott lakó 16 más nyugalmazott katonatiszttel együtt a legutóbbi képviselő választásban a Szarcsevics párt jelöltje ellen szavazott. A törvény tehát a kormánynak és pártjának kevés eszközt ad a választások befolyásolására. Ellenben a Starcsevics-párt a terrorizmus minden eszközével működik, a Strossmayer-párt pedig a papság teljes befolyásával és pénzzel, mi a kormánypártnak szintén nincs. Ez utóbbi állítás igazolására csak azt említjük, hogy a horvát-szlavén képviselők általában nem gazdagok, sőt az egész ország szegény s hogy a kormány, még ha költeni akarna sem rendelkezik pénzzel, hogy anyagilag támogassa jelöltjeit. Hisz az egész rendelkezési alap csak 15.000 írtból áll s igen sokfelől igénybe van véve. Mindezek számbavételével kell az ápril 17-iki pótválasztásokat megítélnünk. A kormánypárt kevésbbé arra nézett, hogy új helyeket hódítson, mint inkább arra, hogy állását megtartsa, mert az ellenzéki választókerületek már a terrorizmus olyan jól szervezett uralma alatt álltak, hogy elhódításukra gondolni sem igen lehetett. A kormánypártra, noha a helyzetet ismerte s noha már meglevén többsége, inkább hajlott a paszszivitásra, az eredmény mégis elég kedvező. Jelöltjei ottan is, ahol megbuktak, igen tekintélyes kisebbségre tettek szert, ami azt bizonyítja, hogy a hangulat az országban napról-napra javul. Varasdon Jozipovics Imre, illetve pártja, minthogy ő maga föl sem lépett, 21 szótöbbséggel bukott meg. 129 szavazatot kapott, a Starcsevics-párti jelölt 150-et. Ivanics várban a Starcsevicsek jelöltje, Grzarics 56 szavazatot kapott, a kormánypárti jelölt szavazás közben visszalépett, mert csak 36 szavazatra számíthatott. Petrinját a múlt évben a választás előtt egy nappal Szarcsevicsék teljesen biztosnak hirdették s azt állították, hogy a kormánynak ott egy szavazata sincs. Jelöltjük, Jelesics lelkész most mégis csak 194 szavazatot kapott Pejakovics polgármesterrel szemben, ki 145 szavazatra vitte fel. Verőczén, hol a múltkor gróf Pejacsevich Tivadar egyetlen szótöbbséggel győzött, most Pejacsevich Nándor gróf 68 szavazattal verte meg a Szarcsevicsista Tkalcsicsot. De legfigyelemreméltóbb Zuvics hétszemélynök kormánypárti jelölt győzelme dr. Ivics Strossmayer-pártival szemben Bosnyaczeban. Itt kevés kilátás volt a sikerre, mert a kerület egészen a diakovári püspök hatalmában van s dr. Ivics ott is született s ott sok jó ismerőssel bir. Zavics mégis 36 szónyi többséget kapott, ami azt mutatja, hogy Strossmayer éppen ott, ahol legjobban ismerik, nem bir többé befolyással. Hisz még magában Diakovárban sem tudta kebelbarátját, Vojnovics grófot, megválasztatni. Hogy Uj-Grradiskában a Strossmayerpárti dr. Poselovics 243 szóval 224 ellen, mely a kormánypárti jelöltre esett, győzött, az csak az ottani kerületi elöljáró kétes magatartásának tulajdonítható. Ha helyén lett volna, úgy a hiányzó 19 szónál többet is megszerezhetett volna, minthogy száznál több választó tartózkodott a szavazástól. Ez az egyetlen kerület, melyet a Strossmayer-párt kapott s Poselovics most a párt tizenharmadik apostola, mert a tartománygyűlésben tizenhárom tagból áll. Kapronczán a Starcsevics-párt jelöltje Pevalek egyhangúlag megválasztatott, mert az ottani intelligencia, a kormánypárt nem vett részt a szavazásban, Ogulinban Vucsetics kanonok, Erdővégen Sumarovics ügyvéd, mindkettő kormánypárti választatott meg. E két kerületben nem is volt ellenzéki jelölt. A végeredmény tehát 4 kormánypárti, 4 Starcsevicsista és 1 Strossmayer-párti. Kőrösön a választó lajstromokat nem elég korán állították össze, úgy hogy a választást el kellett halasztani. Itt a kormánypárt Tkalcsics Szarcsevicsista felett, ki Verőczén is megbukott, győzni fog. Ha ez bekövetkezik, akkor az lesz a végeredmény, hogy a kormánypárt megtartotta összes kerületeit, a Starcsevicspárt egyet vesztett, mely a Strossmayer-pártnak jutott. Tekintetbe véve a fent jelzett körülményeket, el lehet mondani, hogy a kormánypárt a pótválasztásokban erősbült s hogy a hangulat az országban kedvező. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Ápril 22. — Esti lapunkban holnap kezdjük meg közlését Zola Emil már hirdetett regényének, melynek czime: Rougonék szerencséje. Reggeli lapunk tárczája pedig a következő regényt fogja közleni: ARMADALE. Wilkie Collinstól. Angolból: SZIGETHY SZALAY ERZSI. Kossuth »Törvényhatósági tudósításai« történetéhez. (Vasmegye levéltárából.) — Balogh Gyulától. — (III.) Vasmegye karai és rendei a Kossuth által czélba vett magánlevelezést olyan vállalkozásnak tekintvén, melyre felsőbb helyről különös engedelmet kinyerni nem szükséges, a letiltást törvénytelennek és sérelmesnek ítélték s feliratot intéztek a nádorhoz, melyben a törvénytelen tilalom s az abból származott sérelem megszüntetését kérték. Indító okaikban felhozták, hogy e magánlevelezést nem tartják egyébnek,mint a jótékony természet ajándékából minden halandónak ajkaira ruházott szabadszólás tehetségének, az érzetek- és véleményeknek távollevőkkel való közlésében kipótoló eszköznek, mely egyébként is a megyék és törvényhatóságok gyűlésein a legnagyobb nyilvánossággal történő, s igy mindenkinek tudomására szabadon bocsátható dolgokat óhajtván tárgyalni, veszedelmes nem lehet. Ez csak oly igyekezet, melyre nemcsak a természet törvényei nyújtanak szabadságot, hanem azt még az alkotmányos haza törvényei sem tiltják, sőt a folyamodónak a lefolyt országgyűlés alatt fennállt, és soha kérdésbe nem vont gyakorlata is helyesit.« A nádor nem késett a válaszszák A kérdéses »Törvényhatósági tudósítások« at — úgymond — az előfizetés s az előfizetők kétségtelenül az időszaki folyóiratok sorába helyezik, s igy a kiadás módjában, ha csak kijátszásnak nem akarna helyt adni, a »tudósítások« s az időszaki folyóiratok között különbséget nem tehet. Kossuthot a szükséges engedély iránt való rendeletek megtartására utasítani annál inkább is szükséges volt, mert a nélkül vállalata a hatósági felügyelet alól elvonatván, tudósításai, a dolgoknak önkényes és egyoldalú előterjesztése által, mind az egyes lakosoknak, mind az alkotmányos elveknek, kivált a mostani időben, kárára lehetnének. A megye ezen leirattal szemben kijelenti, hogy általa korábbi nézeteit ez ügyben nemcsak megczáfolva nem, de meggyengítve sem látja, ennélfogva a Kossuth ellen alkalmazott tilalmat, mint az oly lépések egyikét, melyek által a kormány a közdolgoknak nyilvános szabad közlését mindinkább szorosabb törvénytelen határok közé szorítani törekszik, mint törvényes sérelmet, a jövő országgyűlés elé terjeszti, s egyúttal ezen elhatározásáról a nádort is értesíti. Kossuth a megyék részéről ily meleg pártolásban részesülvén, de egyébként is a tilalom törvénytelen voltára támaszkodva, »Törvényhatósági tudósításait« megindította. Hogy mi lett a következése, az már inkább ismeretes. A »Törvényhatósági tudósítások« mindjárt kezdetben nagy népszerűségre emelkedtek, s hatásuk minden várakozást felülmúlt. »A vármegyék közgyűlésein lefolyt tárgyalásokat, elmondott jelesebb beszédeket, felmerült új eszméket, s a hatósági élet minden egyéb érdekesebb mozzanatainak ismeretét országos tulajdonná tevén, a reformpárt tagjai közt a szellemi kapcsolatot fentartotta, az irányegységet egy részről a szabadelvű haladásban, más részről az alkotmányvédelem munkájában biztosítván, a mozgalmakat természetszerűleg gyarapította.« így ismerteti a történetíró a »Törvényhatósági tudósítások« hatását. Ez a hatás, persze, nem volt ínyére a kormánynak. Az 1836-ik év szeptember havában következett a második tilalom, mi ellen Kossuth oltalmat ismét a megyéknél keresett, tudósításait azonban folytatta. A megyék újra hallatták hazafias feljajdulásukat a jogtalanság ellen, de felterjesztéseiknek sikere nem volt. A hatalom látván, hogy könnyű szerrel ezélt nem ér, törvénytelenséghez, erőszakhoz folyamodott .Kossuthot az 1837-ik év május havában elfogatta s hűtlenségi pert indíttatott ellene. Kossuth elfogatása szikra volt, mely a megyék gyűlésein elfojtott keserűséget lángra lobbantotta. A hangulat a Lovassy László és társai ellen folytatott bajsza miatt már úgyis eléggé feszült lévén, Kossuth elfogatása csordultig törté a keserűség poharát. Vasmegye 1837. julius 3-tól kelt feliratában hangos panaszra fakad Lovassy és társainak törvénytelen elfogatása s külföldre hurczoltatása miatt. Kiterjeszkedik Kossuthnak elfogatására s azt törvénytelennek nyilvánítja, s kéri a fejedelmet, hogy Kossuthot »a törvénytelen fogságból, s magukat személyes bátorságuk veszélyeztetése iránt napról-napra öregbülő aggódásaikból kegyelmesen kiszabadítani méltóztassék.« Azon esetre pedig, ha e felírás sikerre nem vezetne, egy küldöttséget nevezett ki azon utasítással, hogy az csatlakozva Pozsonyban a többi megye hasonczélu küldöttségeihez, a megye sérelmeit, a nádor vezérlete alatt, a király elé személyesen terjeszsze. A küldöttségek gyülekezése határnapjául 1837. október 1-je volt kitűzve. A nádor a küldöttség vezetésére feliratban kéretett meg. A királyi válasz, melyet a megye e felterjesztésére kapott, éppen nem volt alkalmas arra, hogy az aggodalmakat megszüntesse. Helyteleníti a megye észrevételeit, s meghagyja, hogy magát jövőre a közügyek tárgyalásában az »alkotmányos rendszerhez« alkalmaztassa. A helytartó-tanács pedig az említett küldöttségnek Pozsonyba való küldhetését határozottan megtagadta, s különösen az egyeseket e küldöttségi tagság elvállalásától személyes felelősség terhe mellett szigorúan eltiltotta. Fájón tapasztalván a megye, hogy panaszainak meghallgatását felirati bton hiába várja, miután a gyanúsításokat férfias szavakkal visszautasitá, kijelenté, hogy sérelmeinek orvoslását a jövő országgyűléstől várja. Hogy mily hatalmas tényezőnek tekintetett a »Törvényhatósági tudósítások«, abból is kitűnik, hogy Pestmegye a Kossuth befogatásával elakadt vállalat pótlásáról gondoskodott, tervbe vévén egy »Napló« megindítását. A megyék közgyűléseik közérdekűbb mozzanatait »Napló«-ba foglalván, beküldték volna Pestmegyének, mely az ily megyei naplókból egy fő »Naplót« állítván össze, azt az országban szétküldötte volna. Természetes azonban, hogy ez csak a kezdetnél maradt. Mert ámbár számos megye melegen karolta fel a Napló ügyét, a kormány annak megindítását szigorúan megtiltotta, a Napló iránt hozott határozatokat a megyék jegyzőkönyveiből erőszakkal kitépette. És végre egy szép vonást megyénk életéből a »Törvényhatósági tudósítások« történetének ismertetése alkalmából! Vasmegye korai és rendeinek 1837 julius 3-án tartott közgyűléséről szóló jegyzőkönyvében e sorok állanak: »A mi végre Kossuth Lajosnak befogatása által gyámoly nélkül maradott családját illeti, sorsa felsegélésére tüstént aláírás nyittatván, egyetemben a jelen nem levő megyei rendek, járásbeli szolgabirák, urak által e czélra teendő adakozásokra felszólittatni rendeltettek.« És Kossuth ? Hazafias érdemeiért négyévi szomorú börtönnel lakott. Hanem az a négy év nem ölhette meg az igét, — az mégis testtelen. Budapest, ápril 21. A mérsékelt ellenzék f. hó 22-ikén, szerdán d. u. 6 órakor értekezletet tart. Az országgyűlési szabadelvű párt ma d. u. 6 órakor Vizsonyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén elsősorban tárgyaltatott és úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatott a Dobojtól Tuzlán át Siminbánig vezető vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat, melyet Rakovszky István előadó indokolt és melyre nézve Prileszky Tádé tett némely észrevételt. Végül Tisza Kálmán miniszterelnök adván elő azon válaszok tartalmát, melyeket adni szándékozik Helfy Ignácznak a franczia és németországi vámemelések, — Irányi Dánielnek a hadparancsnokok német nyelvű levelezései — és Trulla Péternek Torda-Aranyosmegye egy községében megtartatni szándékolt mise állítólagos megakadályozása tárgyában tett interpelláczióikra. A válaszok helyeslő tudomásul vétetvén, az értekezlet véget ért. A függetlenségi és 48-as párt ma este tartott értekezletén tárgyalta a doboj-siminbani vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslatot. A párt elvileg sem fogadja el ajavaslatot s ennek tolmácsolásával Tors Kálmán bízatott meg. Ezután felvétetett a stábia szabályozásáról szóló törvényjavaslat, melyre nézve Tors Kálmán határozati javaslatot nyújt be, melyet az érdekelt vidék képviselői közös értekezleten szerkesztettek. Hosszas tárgyalás után a javaslat elfogadtatott. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délután 5 órakor Horváth Lajos elnöklete alatt tartott ülésén folytatta a közjegyzői törvény módosítása és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A kormány részéről jelen voltak: Tisza Kálmán miniszterelnök, Berczelly Jenő igazságügyminiszteri tanácsosés Krancz belügyminiszteri osztálytanácsos. Az ülés megnyitása után felvetetvén a javaslat 22. §-a, elfogadtatott a Tisza Kálmán miniszterelnök által előterjesztett javaslat, mely szerint örökösödési ügyekben a tárgyalásnak vezetése általában közjegyzőkre bízandó. A kivételek, miután a kérdéshez Engelmayer előadón kívül Teleszky, Kőrösy, Haviár, Lészay, Matuska és Literáty hozzászólóink, — elvileg megállapíttatván, a szakasz végleges szerkezete a kiküldendő szövegező bizottságra bízatott. A 25. §-nál elvileg kimondatott, hogy a tárgyalás rendszerint a közjegyző székhelyén tartandó, Tisza belügyminiszter, valamint Teleszky, Jászay, Haviár, Popovics, Mandel és Unger hozzászólásaik után megállapított kivételekkel. A 24. §. a közjegyzői díjakról szól. Teleszky ezekre nézve a szerint, amint a tárgyalás a közjegyzői székhelyen vagy a helyszínen tartatik, díjszabályt hoz javaslatba. 100 írtig semmi díj nem jár. 100 írttól 200 frtig 2 frt vagy 3 frt 15000 » 20000 » 29 » » 30 » Mandel és Matuska ingyen munkát a közjegyzőktől nem kívánnának. Hozzászólnak még Literáty, Unger, mire a bizottság a szakasz feletti határozathozatalt a jövő ülésre halasztja. Ez után felvétetett a javaslat 18. §-ának függőben hagyott g) pontja, mely szerint közjegyzőknek a magánokiratok készítése megengedtetik. Berczelly miniszteri tanácsos a bizottság előbbi határozatának elejtését és a g) pont megtartását hozza javaslatba. Mandel az előbbi határozat fenntartását kéri, mely szerint magánokiratok készítése meg ne engedtessék, azonban a már előbb szem előtt tartott azon kivétellel, ha a magánokiratok szerkesztésének szüksége hatósági megbízás teljesítése közben merül fel vagy oly okmányoknál, melyeknél hitelesítési szükség forog fenn. Literáty, UngerTeleszky és Haviár szintén a g) pont kihagyása mellett nyilatkoznak, a kivételeknek sem adván helyt. Matuska és Lészay a g) pont egyszerű megtartása mellett nyilatkoznak. Kőrössy és Popovics a Mandel által jelzett kivételek felvétele mellett nyilatkoznak. Erre a bizottság szavazás útján a g) pont egyszerű kihagyását határozta el. Ezzel az ülés 8 óra után véget ért, legközelebbi ülés pénteken d. u. 5 órakor tartotik. A fővárosi új kölcsön: — ápr. 21. A főváros akarva, nem akarva kölcsönt fog legközelebb fölvenni. Nem futják már a kölcsönpénzek maradékából az idén végrehajtandó építkezések sem. Másfélmillió újabb fedezetre lenne szükség, ha mind megépül, ami ez évre el van rendelve. És tebben van sok munka, melyet befejezetlenül hagyni nem lehet ; még több az, mely meg sem indult, pedig halaszthatatlan. Ilyen az általános csatornázás, ilyen a nagy vízmű a Duna balpartján. És minél nagyobb időt kíván az ilyen munka, annál sürgősebb annak valahára megkezdése. E két mű maga 11 millióval prelimináltatik. Van azután egyéb múlhatatlanul szükséges munka; ilyen a budai hegyi vizek levezetése, aminek keresztülvitele 4 évre terveztetik; ilyen több iskolaépületnek előállítása, minthogy az eddigi bérelt helyiségek egészség- s tanügyi tekintetből meg nem tűrhetők; ilyen a közvágóhidaknak főleg a budai részekre való tekintetből szükséges kiterjesztése, árucsarnokok, szegényház. Oly szükségletek ezek, amelyeket részint az egész közönség, részint a hatósági közegek és mindazok, kik a főváros anyagi s erkölcsi viszonyai iránt közelebb érdeklődnek, élénken fájlalnak. Az ilyen közszükség kielégítésére nincs más mód, mint kölcsönhöz folyamodni. A tanács az itt érintett és még néhány nagyobb költséget hozzászámítva, 17.664.500 írtra teszi a szükséges fedezetet. De ezzel a már most ismeretes újabb szükségletek sem lesznek kielégítve, mert az új fővárosra csak egy millió van kezdetnek fölvéve; árucsarnok a központin kívül csak kettő szerepel a számításban. Azonban ezek nem a halaszthatlan kiadások közé tartoznak. Az említett effektív 17,6 millió beruházása 5 évre terveztetik, a 6-dikra 1890-ben már csak 141.000 frt maradna. Ez túlságosan van preliminálva. Az utóbbi 6 milliós kölcsön fölvétele óta beruházásokra 160 milliót költött a főváros. Nem hihető, hogy a közelebbi 5—6 évben két annyit költsön. Hiba is volna túlhajtani a szükséges munkák kivitelénél. Sem az általános csatornázás, sem az új vízmű nem vihető keresztül rövid egy-két év alatt. Még ha a törvényhozás hajlandó lenne is egyszerre névleges 20 millió kölcsönre adómentességet engedélyezni, több mint 10 milliós kölcsönről egyelőre szó se legyen. Ha az ekként megvont keretben mozog a főváros hitelművelete, akkor nem kockáztatja hitelét, és ha ezen 10 millió arányában teljesíti beruházásait, nem kockáztatja a rendet háztartásában. A 6 milliós kölcsön annuitása egymaga 1880. óta 345.750 írttal szaporította a budget állandó terhét. És ez a jelentékeny szaporulat, a többi el nem kerülhető új kiadásokkal együtt, nem zavarta meg az egyensúlyt, sőt évről-évre javult a városi háztartás. Helyes mértéket tartva, az új beruházások, habár nagy részük pénzügyileg nem direkte haszonhajtó, szintén zavartalan hagyják majd a fővárosi budget mérlegét. Nincs semmi jel, mely Budapest eddigi fejlődésének fennakadását sejtetni engedné, s ha csak az eddigi fokozat érvényesül tovább is, akkor az 110, legfölebb 2 milliónyi évi beruházásnak terhe bőségesen megkerül a közjövedelmeknek eddig tapasztalt természetes emelkedéséből. Ha be lesz ruházva 5-6 év múlva az egész 10 millió, akkor azon kölcsönmódozat szerint, melyet a kölcsönügyi albizottság tegnap elfogadott, az évi teher a törlesztési járulékkal együtt valamivel nagyobb lesz 500.000 írtnál. E szerint kerek számban 100.000 írttal nő a közelebbi 5 év mindegyikében az adóssági teher, ennél pedig sokszorta többel növekedett az utóbbi lusztrum alatt évenkint a főváros tiszta bevétele. Márpedig az új beruházások nem mind financzialiter meddők, mert a nagy vízma jövedelmező lesz, az iskolaépületek a házbéreket fölöslegessé teszik, az új városháza megtakarítást eredményezhet, a többi befektetés pedig a város anyagi gyarapodását, a lakosság szaporodását, tehát nagyobb adóerőt eredményezhet. És a főváros háztartásának nagy az elaszticzitása. Ha Budapest a közművek által gyarapodik, akkor az ingatlanok értékben tetemesen emelkednek, és a főváros telkeit jobb áron és nagyobb arányokban értékesítheti. Egy másik fontos eleme a fővárosi háztartásnak az, hogy törvény szerint a bevételek 50 százalékát tartozik közmunkákra fordítani. Ha 1,,2 milliót beépít a főváros kölcsönpénzből, akkor a bevételekből közmunkákra fordítani szokott 50 percentet tetemesen megszoríthatja, amennyiben a kölcsönpénzekből történő beruházások szintén 200 » 500 » 3 » » 5 » 500 » 1000 * 6 » » 8 » 1000 » 5000 » 8 » » 12 » 5000 » 10000 » 12 » » 18 » 10000 * 15000 » 16 » » 24 »