Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)
1914-07-10 / 161. szám
. Az audiencia után tehát csak ismételhetjük a teljesen bevált értesülést: nincs háború. Ez rendjén is van. Akármilyen nagy és spontán volt is a gálád merénylet keltette felháborodás, itt nincs háborús hangulat, senki egy úgynevezett energikus beavatkozástól jót nem remél. Ami nincs rendjén , az, hogy e nyilvánvaló tények ellenére autentikus hivatalos nyilatkozatot a legközelebbi jövő politikájáról nem tesznek s nem cáfolják meg a fantasztikus, szállongó híreket, melyek a legkülönbözőbb formában adnak hírt a készülő diplomáciai lépésekről. Különösen a Szerbiában folytatandó nyomozás kérdését feszegetik s egyes bécsi jelentések rendkívüli buzgalommal bizonyítgatják, hogy ilyen nyomozás, szerb rendőri közegekkel, vagy a mi közegeinkkel, lehetséges. Ez azonban olyan természetes, hogy senki kétségbe nem vonta ; emiatt semmi szükség érdemleges, hanem csupán konvencionális diplomáciai lépésekre — magyar, vagy osztrák hatóság külföldi hatósággal a külügyminisztérium útján érintkezik — és ez a dolog semmiféle konfliktust nem okozhat. Még a Bauplatz tömérdek huzavonája mellett is megtörténhetik, hogy már nyomoznak Szerbiában megbízottaink. Legalább is fel kell tennünk, hogy e nyomozás megkezdése előtt nem fognak hirdetéseket közzétenni : összeesküvők, bombavetők meneküljetek, mert indulnak a szerajevói detektívek. A nyomozás tehát nem fog bajt okozni, egyéb pedig nem történik. Legkevésbbé az az abszurdum, hogy Szerbiát a Boszniáról való lemondásra szorítsák. Ennek egyrészt semmi garanciája nem volna a jövőre nézve, tehát felesleges, másrészt lehetetlen, kivihetetlen és oktalan is, mert a hivatalos Szerbia Boszniát nem követelte, tehát róla nem kell „lemondania“, épp úgy, mint ahogyan Olaszországot sem mondatják le az általa hőn óhajtott olasz Tirolról. Mit érne az ilyen lemondás? Gróf Andrássy Gyula megmondotta képviselőházi beszédében, hogy a szerbek az egész Balkánon fanatikus gyűlölettel vannak eltelve irántunk. Ezt a gyűlöletet a hivatalos Szerbia szava meg nem szüntetheti. Csak a balkáni politika megváltozása s az is csak lassan évtizedek alatt. Ilyen körülmények között múlhatatlanul szükség volna egy félreérthetetlen, hivatalos békés nyilatkozatra. A béke politikája, ha spontán, ha gyorsan demonstrálnak mellette, nem jelent gyengeséget. Gyengeségnek csak akkor látszik, ha megvárjuk, még itt is, Szerbiában is mind jobban tombolnak a szenvedélyek, ha tűrjük az izgalmat, míg Belgrádban ezt nem mondhatják : készültek ellenünk, de végül is nem mertek háborút kezdeni. A Prohászka-esetre is igen helyesen mutatott rá Andrássy , most is ilyesmi ismétlődik meg , most is megvárják, míg alapos rombolást okoz a bizonytalanság s csak akkor fogják deklarálni, ami már ma is kétségtelen , hogy nem lesz háború. Természetesen vannak politikusok a monarkiában, akik az energikus fellépés hívei s a határozott diplomáciai lépést csak azért követelik, hogy utána következhessék az einmarschieren. Kétségtelen, hogy ebben a felfogásban van koncepció ; több, mint a szimpla rendőrkordon-tervben, vagy a granicsárok életrekeltésének monstruózus ideájában. A háborús hangulat szitói kétségen kívül azok a nagy osztrák politikusok, akik a trónörökös személyes hívei közé számították magukat s akik a temetés nevezetes tüntetésén is mind résztvettek. Ez a tüntetés, a három árva emberi jogainak megvédelmezése, milliók szimpátiáját keltette fel. Talán ez a szimpátia is megtévesztette azokat, akik úgy vélik, hogy a trónörökös emlékének tartoznak a fegyveres megtorlás propagálásával. Ez a másik akciójuk már nem kap visszhangot. Hangoztatói is egyre kevesebben vannak. A Montenuovo herceghez intézett kézirat figyelmeztetését ugyanis rendkívüli gyorsasággal vették tudomásul e mágnáskörök, melyek nemcsak a trónörököshöz voltak hívek, de még sokkal nagyobb mértékben lojálisak is. E kézirat megjelenésének percétől kezdve igen kevesen vannak azok a főrangúak, akik elégedetlenségüket ki is fejezik. Az osztrák közvélemény is csöndes és a Reichspost hiába tesz kétségbeesett kísérleteket háborús hangulat ébresztésére. A külpolitikai rész ilyen, békés megoldása mind a két állam érdekének megfelel. De nem volna Ballplatz a Ballplatz, ha nyíltan beszélne. Csak hadd izguljon a nép. S nem felelne meg a tradícióknak az sem, ha a bölcs erő politikáját kezdeményeznék Boszniában. Ehelyett granicsárokról álmodoznak, katonai uralomról beszélnek s bizonyos, hogy ismét az elkeserítő baklövések egész sorát fogják elkövetni. A király döntése Berchtold jelentése Ischlben — A nagyszerb propaganda ellen — Demarche történik Belgrádban (Saját tudósítónktól.) Gróf Berchtold Lipót közös külügyminiszter kihallgatásáról, amely csütörtökön volt Ischlben, a következő, illetékes és feltétlen megbízható tudósítást közölhetjük: Ischl, július 9. A keddi közös miniszteri értekezlet a Szerajevóban folytatott vizsgálat eddigi eredményei alapján bizonyos intézkedéseket határozott el, amelyek mindenekelőtt a monarkiának déli, szerblakta vidékeire vonatkoznak. Amellett azonban — mint informált körökben biztosítanak — azzal az eshetőséggel is szembenéztek, hogy olyan fejlemények állhatnak be, amelyek túllépik a monarkia határait. A közös miniszteri értekezlet határozatai elsősorban arra irányulnak, hogy a nagy szerb propagandának saját területünkön gátat vessünk, amennyiben ez belső közigazgatási intézkedésekkel lehetséges, másodsorban pedig arra, milyen mértékben hathat Ausztria-Magyarország oda, hogy kívülről jövő agitáció elnyomassák. Gróf Berchtold közös külügyminiszter másfél óra hosszat tartó kihallgatásán tudomására hozta a királynak ezeket a határozatokat és megkapta ezekhez a felség teljes hozzájárulását. A bosnyák országos kormány tendenciája továbbra is az lesz, hogy mind a három pártot rábírja a tartománygyűlésen való közös munkára. Szerbellenes kurzusról Boszniában vagy megtorló intézkedésekről az ottani szerb lakossággal szemben nincsen szó. Az intézkedések egyesegyedül a szerb radikális mozgalom kinövései és az ellen az agitáció ellen irányulnak, amely a nagyszerb gondolattal áll összefüggésben. Mindenekelőtt a rendőrség újjászervezése van tervben. Az ellenőrzési szolgálat a határon szigorúbb lesz, az államellenes tevékenységgel gyanúsított személyek nyilvántartását gondosabban fogják gyakorolni, mint eddig. Különösen reformra szorul a középiskolák ügye. Ezen a téren fokozott állami ellenőrzéssel és a fegyelmi szabályok szigorításával akarnak segíteni. A tartománygyűlést alkalmasint már a legközelebbi napokban elnapolják. Közelfekvő a gondolat, hogy a monarkiának egyéb szerblakta területein is, különösen horvát-Szlavonországokban és részben Dalmáciában is a kormány a nagyszerb agitációnak nagyobb figyelmet fog szentelni. A szerajevói merénylet dolgában folytatott vizsgálatot még nem fejezték be, de már a mostani eredmény is támasztópontokat szolgáltat arra, hogy a nagyszerb mozgalom fészke Belgrádban van és terhelő momentumok bizonyos szerbiai katonai körökre utalnak. A vizsgálatot alkalmasint a jövő héten befejezik. Jól értesült körökben hire jár, hogy a vizsgálat eredményét azonnal tudatni fogják a nyilvánossággal. Ezzel egyidejűleg, mihelyt a tényállás kiderült, démarche történik Belgrádban, amelynek célja elsősorban, hogy a szerb kormányt hivatalosan értesítsék a vizsgálati eredmény ama pontjairól, amelyek az összeesküvésnek és a nagyszerb mozgalomnak bizonyos körökkel való összefüggésére mutatnak. Azt várják, hogy a szerb kormány objektív módon megvizsgálja a tényállást és felelősségre fogja vonni a bűnösöket. A démarche révén, meg lesz állapítható, várjon a szerb kormány abban a helyzetben van-e hogy biztosítékot nyújtson arra nézve, hogy a két egymás mellett élő állam nyugalmát a jövőben nem fogja megzavarni a Szerbiából kiinduló és a délszláv területekre átplántált agitáció. Számolnak azzal, hogy a szerb kormánynyal való tárgyalások több hétig fognak tartani. Délután fél három órakor udvari ebéd volt, amelyen gróf Berchtold közös külügyminiszter, gróf Hoyos követségi tanácsos és a király szűkebb környezete vett részt. Az ebéd végén a király rövid cerclet tartott és Berchtoldot és Hoyost megszólítással tüntette ki. A közös külügyminiszter az udvari ebéd után Hoyossal a pályaudvarra ment és visszautazott Bécsbe. Budapest, péntek" PESTI NAPLÓ 1914. julius 10. (161 szám.)' 3 Budapest, julius 9. Czernin távozása. Bukarestből jelentik. Tegnap délután gróf Czernin bukaresti osztrákmagyar követ szabadságra utazott. Elutazásához sokféle kommentárt fűznek; azt állítják, hogy nem fog többé visszatérni. Ez nem csupán a kevés szimpátiának tulajdonítható, amelyet itt maga iránt keltett, hanem Aldausen itteni német követtel való nézeteltérésének, továbbá teljesen balsikerű működésének következménye. A román kormánykörök nagy reményeket fűztek hozzá annak idején a kinevezésekor, most már azonban jobb vadásznak, mint diplomatának tartják. Kinevezése olyan pillanatban történt, mikor a román politika a belgrádi baklövések következtében keresztútnál állott. Tőle remélték, hogy visszaszerzi és megszilárdítja Románia barátságát, ő azonban nem ismerte meg a diplomácia fogásait és azt sem tudta, hogy Sebeko volt bukaresti orosz követ, kinek Bukarestben nyert ügye volt, Pokllevszki közsés személyében méltó utódot hagyott hátra. Azok a szálak, amelyek Romániát a monarkiához fűzték, elszakadtak és Románia teljesen orosz befolyás alá került. A barátság elhidegült, sőt egykori szövetségesünk ellenségünkké vált. Bizonyítékul szolgál erre a konstanzai látogatás is és az a végső kétségbeesett kísérlet, amelyet Czernin konstanzai kihallgatása alkalmával tett a román barátság megmentése érdekében. Téves azt hinni, hogy Czernin távozása a trónörökös szerencsétlenségével volna kapcsolatos. Az ő karrierjét befejezettnek tekintik úgy román, mint osztrákmagyar diplomáciai körökben. Eltávozására, csak az alkalmas pillanatot várták, amely most bekövetkezett. Két mandátum. A báró Görliczy Ferenc halálával megüresedett szegedi mandátum ügyében a függetlenségi párt vezetőségéből többen dr. Becsey Károly volt képviselő vezetésével Budapestre érkeztek, hogy a jelölés dolgában az egyesült függetlenségi és 48-as párt elnökségével tanácskozzanak. A függetlenségi párt vasárnap újból értekezletet tart és akkor dönt véglegesen a jelölés dolgában. A Schuller, Rudolf lemondásával megümsedett