Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)

1914-07-10 / 161. szám

4 PF­STI WAPILÓ 1914. július 10. (1151. } Szentágotai kerü­letben július végén lesz­ a válasz­uk. A szász nemzetiségiek dr. Liesi Ottó ügyvédet­ ­ Provokál az elnökség Illetékvita a képviselőházban lenzéki támad­­sok — Az elnökség kötöz­köd­ik — A megriadt munkapárt — Tűrni kell a harcot (Saját tudósítónktól.) A képviselőhöz csü­törtöki ülése javarészt a szerdai nagy ülés ha­tása alatt állott. A munkapárt fölötte lehan­golt volt. Tisza a szerdai interpellációs napon mindenben alul maradt. A miniszterelnökségi sajtóiroda csúf szereplésének, a külföldi sajtó informálása körül szokásos visszaéléseknek szennyesét nem sikerült tisztára mosni. An­­drássy hatalmas érvelésű külügyi beszédével szemben teljesen alulmaradt , a nagyjelentő­ségű, a monarkia jövőjére olyan fontos kér­désekben szinte tájékozatlanul válaszolt. Ki­tűnt, hogy Tisza — akit a munkapárt már-m­ár külügyminiszternek jelölt — a monarkia nagy külügyi kérdéseiben nemcsak hogy nem döntő tényező, hanem még azzal a hatáskörrel sem­­rendelkezik, amely a magyar miniszterelnök állásának velejárója. Tisza a titoktartás köpö­nyege mögé burkolta tájékozatlanságát, de a miniszterelnököt emlékeztetni lehet — Bánffy és Wekerle miniszterelnöki beszédeire, ame­lyeket fontos külügyi bonyodalmak idején tet­tek. Tiszának egyetlen kijelentése sikerült­­szerdán — az, amelyben maga is elismerte­­Apponyi vádját, hogy a trónörökös temetése nem történt illő pompával. De az kérdés ma­legfelsőbb kézirat m­ért jelent meg ellenjegyzés nélkül a hivatalos lapban. A munkapárt máris fáradt és kedvetlen, az illetékemelés ellen megindult háromnapos vita már dühösíti és ingerli őket. Csütörtökön .Csak félórás ebédidőt adtak s Beöthy Pál Preszly Elemér beszédébe már belekötött és a­­kk­tor húrjain játszadozott. Beöthy különben bánatosan ül a helyén, mert csak ő tud Tisza kedvére és hajlamára elnökölni ; délelőtt Si­montsits Elemér nyugodt elnöklési módja miatt hangosan berzenkedtek a munkapártiak. Délután hat órakor végződött az ülés s mégis egész napon a munkapárti folyosón azon tanakodtak, hogy miként lehetne az ellenzéki vitának véget vetni. Az ellenzéki szónokok ni­­vós fejtegetéseibe nem tudnak belekötni ; a pártvezetőség így terveken főzi a fejét. Fölme­rült az a gondolat, hogy már a jövő héttől meg-­­­hosszabbítják az ülések idejét este nyolc óráig, ",de ez ellen a munkapárti folyosón tiltakoztak. ■— Ezt nem engedhetjük. Hogyis ne. Fél­órás ebédidő­s ülés este nyolcig. Tíz órát nem lehetünk a Házban, hiszen élnünk is kell. Azt is ajánlották Tiszának, hogy a szesz­adójavaslatot ne tűzzék most napirendre, ha­nem az illetékvita után térjenek át a közigaz­gatási javaslat tárgyalására. Tisza, aki meg­hallgatta a tervet, tiltakozott : —Ez lehetetlen. Hiszen ez máris megfu­­tamodás volna — mondotta. Este minisztertanács volt, amelyen a par­lament munkarendjével foglalkoztak. Az illetékjavaslat ellen még vannak szó­nokok, a szeszadó-módosítás ellen pedig eddig tíz ellenzéki szónok jelentkezett. Földes Béla, Mezőssy Béla, Rakovszky István, Polónyi Géza, Darányi Ignác, Huszár Károly Csermák Ernő, Laehne Hugó, Jármy Béla és Ber­­aá£h Béla kezdik a vitát — s megtörtén­hetik,­hogy a jövő héten még nem tárgyalhat­ják a közigazgatási kortestörvényeket. Egyelőre a munkapárti terv az, hogy el­nöki erőszakoskodással­­­ megkezdődhessenek a kitiltások. A mentelmi bizottságnál már ké­szülnek is erre a blanketta-ítéletek.­­ A munkapárti elnökség már délelőtt meg­kísérelte a kötözködést. Simontsits Elemér el­nökölt akkor s előbb Szász Pál, majd Beöthy Pál közvetítette Tisza üzenetét, hogy zajos je­lenetet kell kierőszakolni. A délelőtti provoká­­lás nem sikerült s délután Beöthy Pál próbál­kozott meg vele. Amikor Preszly Elemér a tör­vénykezési illetékjavaslat egyik szakaszát bí­rálta, egyszerre csak belekötött Beöthy Pál : — Ez a részletes vitára tartozik ! Az ellenzék fölzúgott a klotürkisérletre. Az elnök sorra osztogatta a rendreutasításo­kat s Tisza arca földerült. Rakovszky Istvánt is rendreutasították. — Hisz nem is szóltam egy szót se ! — De most szól — jelentette ki Tisza, a főelnök. Ekkor közbekiáltott a fiatal őrgróf Palla­­vicini György : — Hol van Ráth Endre? Derültség és zaj keletkezett erre. Lobog­tatták a csütörtöki ülés naplóját, amelyben szó­­szerint ez foglaltatik : Gróf Tisza István miniszterelnök : Én azért is fizetek, amivel nem tartozom. Pál Alfréd : Most nem. Rakovszky István : Közbeszól. Elnök : Kérem Rakovszky képviselő urat, ne szóljon állandóan közbe. Ráth Endre képviselő urat kérem, ne zavarja a tárgyalást. Ráth Endre : Kérem, én egy szót sem szóltam. Ráth Endre : Amerikában van s hogy, csütörtökön rendreutasította az elnöke az csak a munkapárti elnökség fejetlenségét jelentette hogy a Ház naplójában még Ráth Endre közbe­szólása is megjelent, az már mulatságos mel­lékterméke a munkapárti elnökösködésnek. A képviselőház pénteki ülésén különben ismételten sok ellenzéki képviselő jelenik meg. Az ellenzékiek javarészt megjelennek s már csak igen kevesen hiányzanak a küzdő tábor­ból. Nem vesznek részt a most megindult vita elején az Amerikában tartózkodó gróf Károlyi Mihály, Barabás Béla, Héderváry Lehel, Ráth Endre és Zlinszky István . Justh Gyulát és Rákosi Viktort betegsége tartja vissza . Molnár János apát megfogadta, hogy a parlamenti őrök miatt nem jár az ülésekre. Leginkább a pártonkívüli függetlenségiek hiányoznak, akik közül csupán az örökké harcos kedvű Polónyi Géza és Győrffy Gyula vesznek részt az ülé­seken. A csütörtöki ülésen az illetékjavaslat ellen folytatták a vitát. Tíz óra után mindjárt meg­kezdték az ülést, — erre az időre is szüksége van a többségnek, — s először Tüdős János, utána Polónyi Dezső, Barcsay Andor, Huszár Károly Szabó István (gazdapárti) és Preszly Elemér szólottak a javaslathoz. Tüdős a javas­latot jogászi szempontokból bírálta, Polónyi átfoglaló beszédében minden szempontra kiter­jeszkedett, Barcsay Andor erős és hatásos ér­veket szegezett szembe a javaslattal, Huszár Károly a kormány antidemokratikus pénzügyi politikájáról szólott és Preszly Elemér külö­nösen a munkapárt kereskedőellenes tenden­ciáit hangoztatta, cimit hangoztatta. Valóban, el kellene olvasni a kormánynak az OMKE tiltakozó föliratát, hogy milyen bűn ez a javaslat a magyar köz­­gazdasági élet ellen. Ámde gondolnak is erre risznek nekik csak pénz kell, hogy szeren­csétlen kormányzatukat fönt­arthassák. Az ülésről itt következik a részletes tudó­sításunk : 3 '­­: " Tíz­ órakor Beöthy Pál elnök tíz­ óra öt perckor nyitotta meg az ülést és az elnöki előterjesztések során­­jelenti, hogy a király a miniszterelnök útján meg­köszönte Ferenc Ferdinánd főherceg halála alkal­mából a képviselőház által kifejezett részvétét. Az illetékek emelése ellen A törvénykezési illetékek emeléséről megkez­dett vitát folytatták. Tüdős János megállapítja, hogy a törvény­­javaslat nem szerencsés és nem helyes. Alapja olyaténmód fiskális, hogy az állam pénzbevételei­nek fokozását akarja mindenáron keresztülvinni. A törvénykezési közteherben a progresszivitásnak volna helye és ezt ebben a törvényjavaslatban ugyan megtalálja, de olyan formában, mely jóval túlmegy a progresszivitáson. A felebbviteli tárgya­láson szintén méltánytalannak tartja az illetéke­ket. A részletek kimerítő megbírálása után, tel­jes meggyőződéssel és igazságszeretettel arra kéri a kormányt, hogy a javaslat törvénytelen és igaz­ságtalan intézkedéseit változtassa meg, mondja ki, hogy: az illeték fizetéséért elsősorban az felelős, akinek az érdekében áll és csak másodsorban le­gyen felelős az ügyvéd. Az alapilleték fizetésére való ügy­elés legyen csak kötelessége. Az előadot­tak alapján nem fogadja el a javaslatot (Élénk éljenzés a baloldalon.) Simonsitsot kitanítják Az elnöki széket időközben Simontsits Ele­m­­ér foglalja el. Polónyi Dezső: Ha valaha jogos volt az ob­­strukció, akkor itt jogos volna és ha az ellenzék obstruálni akarna itt hosszasan és sokáig tud­hatna, mert a javaslat tömegével adja azokat a támpontokat, melyekkel obstrukciót folytatni le­hetne. (Helyeslés a baloldalim.) Az elnök: Sümegi képviselő urat kérem, ma zavarja a szónokot Polónyi Dezső: Engem nem zááa.. Sümegi Vilmos: Semmit se szóltam. Az elnök: Sümegi képviselő urat rendre stm­­sitom. /, ’T'.T '!­­ Polónyi Dezső: Én úgy tudom, hogy a­ ház­szabályok szerint csak akkor van ok rendreutasí­tásra, ha a beszélő a szónokot zavarja. Az elnök: Kérem, azt én állapítom meg. Az elnöki intézkedésnél vitának helye nincs. Sümegi­­ képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Felkiáltások a baloldalon: Uj fia. Szász Páll kitanítja az elnököt.. (Szász PM ugyanis közben a Tisza üzenetét mondja el az elnöknek.) Simontsits Elemér csengetésére ezalatt a fol­­yosóról nagy számmal jöttek be a munkapárti képviselők, Beöthy Pál, akivel időközben Tisza beszélt, felszaladt az elnöki emelvényre és fn­ is utasításokat adott Simonsitsnak. Polónyi Dezső beszéde: Polónyi Dezső: A javaslat anyagi haszonnal jár az államnak, de úgy látja, hogy még a párt­kasszának is marad elég. Nemcsak bélyegilletéket rónak a felekre, hanem az állam pályázik a lelet­­pénzekre. Az állam ezt rendszeres jövedelmi for­rása tette. Bámulatos, hogy mint tudják ezt ke­resztülvinni. Az államnak nem szabad vásár tár­gyává tenni az erkölcstelenséget. Az állameszme erkölcsi fenségét nem szabad beszenynyeznie. A kormány érdektörvényeket gyárt, csendben és fel­tűnés nélkül. A bizottsági jelentés nem egyéb, mint a miniszteri indokolás átültetése és az elő­adói beszéd nem tart tovább öt percnél. Ilyen vi­szonyok között hoznak nálunk törvényeket, me­lyek nem egyebek kormányrendeletnél. Kun Béla: Mit lehet várni ilyen sóvitézektől. Palónyi Dezső: Miért van az, hogy a javaslat mellett senki se mer felszólalni. Az előadó beszé­dében- vagy téved, vagy- szándékosan ferdíti az illeték­elv fogalmát. A javaslat negációja is fej­tetőre való állítása az illet­ék­elvnek. Hosszasan fejtegeti azután az illeték fogalmát és arra kon­­kludál, hogy a­z igazságügyi illetéknek a kon­­templált formája nem egyéb közönséges forgalmi adónál, melynél pedig az elv az, hogy a forgalmi adó egyenletesen elosztva a köz által viseltessék. Ha illetékekből kell az állami jövedelmeket fedezni, akkor ajánlja a pénzügyminiszternek, szedjen illetéket a spirituszbáróktól és kitünteté­seikért a pénzt ne engedje­­ meg a pártkasszába folyni. Az így szerzett négy-öt millióért senkinek sem fájna a feje. Egy, aradi, választási költségből * 'k .; ’’ s\ V ' * •.

Next