Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)
1914-07-10 / 161. szám
4 PFSTI WAPILÓ 1914. július 10. (1151. } Szentágotai kerületben július végén lesz a válaszuk. A szász nemzetiségiek dr. Liesi Ottó ügyvédet Provokál az elnökség Illetékvita a képviselőházban lenzéki támadsok — Az elnökség kötözködik — A megriadt munkapárt — Tűrni kell a harcot (Saját tudósítónktól.) A képviselőhöz csütörtöki ülése javarészt a szerdai nagy ülés hatása alatt állott. A munkapárt fölötte lehangolt volt. Tisza a szerdai interpellációs napon mindenben alul maradt. A miniszterelnökségi sajtóiroda csúf szereplésének, a külföldi sajtó informálása körül szokásos visszaéléseknek szennyesét nem sikerült tisztára mosni. Andrássy hatalmas érvelésű külügyi beszédével szemben teljesen alulmaradt , a nagyjelentőségű, a monarkia jövőjére olyan fontos kérdésekben szinte tájékozatlanul válaszolt. Kitűnt, hogy Tisza — akit a munkapárt már-már külügyminiszternek jelölt — a monarkia nagy külügyi kérdéseiben nemcsak hogy nem döntő tényező, hanem még azzal a hatáskörrel semrendelkezik, amely a magyar miniszterelnök állásának velejárója. Tisza a titoktartás köpönyege mögé burkolta tájékozatlanságát, de a miniszterelnököt emlékeztetni lehet — Bánffy és Wekerle miniszterelnöki beszédeire, amelyeket fontos külügyi bonyodalmak idején tettek. Tiszának egyetlen kijelentése sikerültszerdán — az, amelyben maga is elismerteApponyi vádját, hogy a trónörökös temetése nem történt illő pompával. De az kérdés malegfelsőbb kézirat mért jelent meg ellenjegyzés nélkül a hivatalos lapban. A munkapárt máris fáradt és kedvetlen, az illetékemelés ellen megindult háromnapos vita már dühösíti és ingerli őket. Csütörtökön .Csak félórás ebédidőt adtak s Beöthy Pál Preszly Elemér beszédébe már belekötött és akktor húrjain játszadozott. Beöthy különben bánatosan ül a helyén, mert csak ő tud Tisza kedvére és hajlamára elnökölni ; délelőtt Simontsits Elemér nyugodt elnöklési módja miatt hangosan berzenkedtek a munkapártiak. Délután hat órakor végződött az ülés s mégis egész napon a munkapárti folyosón azon tanakodtak, hogy miként lehetne az ellenzéki vitának véget vetni. Az ellenzéki szónokok nivós fejtegetéseibe nem tudnak belekötni ; a pártvezetőség így terveken főzi a fejét. Fölmerült az a gondolat, hogy már a jövő héttől meg-hosszabbítják az ülések idejét este nyolc óráig, ",de ez ellen a munkapárti folyosón tiltakoztak. ■— Ezt nem engedhetjük. Hogyis ne. Félórás ebédidős ülés este nyolcig. Tíz órát nem lehetünk a Házban, hiszen élnünk is kell. Azt is ajánlották Tiszának, hogy a szeszadójavaslatot ne tűzzék most napirendre, hanem az illetékvita után térjenek át a közigazgatási javaslat tárgyalására. Tisza, aki meghallgatta a tervet, tiltakozott : —Ez lehetetlen. Hiszen ez máris megfutamodás volna — mondotta. Este minisztertanács volt, amelyen a parlament munkarendjével foglalkoztak. Az illetékjavaslat ellen még vannak szónokok, a szeszadó-módosítás ellen pedig eddig tíz ellenzéki szónok jelentkezett. Földes Béla, Mezőssy Béla, Rakovszky István, Polónyi Géza, Darányi Ignác, Huszár Károly Csermák Ernő, Laehne Hugó, Jármy Béla és Beraá£h Béla kezdik a vitát — s megtörténhetik,hogy a jövő héten még nem tárgyalhatják a közigazgatási kortestörvényeket. Egyelőre a munkapárti terv az, hogy elnöki erőszakoskodással megkezdődhessenek a kitiltások. A mentelmi bizottságnál már készülnek is erre a blanketta-ítéletek. A munkapárti elnökség már délelőtt megkísérelte a kötözködést. Simontsits Elemér elnökölt akkor s előbb Szász Pál, majd Beöthy Pál közvetítette Tisza üzenetét, hogy zajos jelenetet kell kierőszakolni. A délelőtti provokálás nem sikerült s délután Beöthy Pál próbálkozott meg vele. Amikor Preszly Elemér a törvénykezési illetékjavaslat egyik szakaszát bírálta, egyszerre csak belekötött Beöthy Pál : — Ez a részletes vitára tartozik ! Az ellenzék fölzúgott a klotürkisérletre. Az elnök sorra osztogatta a rendreutasításokat s Tisza arca földerült. Rakovszky Istvánt is rendreutasították. — Hisz nem is szóltam egy szót se ! — De most szól — jelentette ki Tisza, a főelnök. Ekkor közbekiáltott a fiatal őrgróf Pallavicini György : — Hol van Ráth Endre? Derültség és zaj keletkezett erre. Lobogtatták a csütörtöki ülés naplóját, amelyben szószerint ez foglaltatik : Gróf Tisza István miniszterelnök : Én azért is fizetek, amivel nem tartozom. Pál Alfréd : Most nem. Rakovszky István : Közbeszól. Elnök : Kérem Rakovszky képviselő urat, ne szóljon állandóan közbe. Ráth Endre képviselő urat kérem, ne zavarja a tárgyalást. Ráth Endre : Kérem, én egy szót sem szóltam. Ráth Endre : Amerikában van s hogy, csütörtökön rendreutasította az elnöke az csak a munkapárti elnökség fejetlenségét jelentette hogy a Ház naplójában még Ráth Endre közbeszólása is megjelent, az már mulatságos mellékterméke a munkapárti elnökösködésnek. A képviselőház pénteki ülésén különben ismételten sok ellenzéki képviselő jelenik meg. Az ellenzékiek javarészt megjelennek s már csak igen kevesen hiányzanak a küzdő táborból. Nem vesznek részt a most megindult vita elején az Amerikában tartózkodó gróf Károlyi Mihály, Barabás Béla, Héderváry Lehel, Ráth Endre és Zlinszky István . Justh Gyulát és Rákosi Viktort betegsége tartja vissza . Molnár János apát megfogadta, hogy a parlamenti őrök miatt nem jár az ülésekre. Leginkább a pártonkívüli függetlenségiek hiányoznak, akik közül csupán az örökké harcos kedvű Polónyi Géza és Győrffy Gyula vesznek részt az üléseken. A csütörtöki ülésen az illetékjavaslat ellen folytatták a vitát. Tíz óra után mindjárt megkezdték az ülést, — erre az időre is szüksége van a többségnek, — s először Tüdős János, utána Polónyi Dezső, Barcsay Andor, Huszár Károly Szabó István (gazdapárti) és Preszly Elemér szólottak a javaslathoz. Tüdős a javaslatot jogászi szempontokból bírálta, Polónyi átfoglaló beszédében minden szempontra kiterjeszkedett, Barcsay Andor erős és hatásos érveket szegezett szembe a javaslattal, Huszár Károly a kormány antidemokratikus pénzügyi politikájáról szólott és Preszly Elemér különösen a munkapárt kereskedőellenes tendenciáit hangoztatta, cimit hangoztatta. Valóban, el kellene olvasni a kormánynak az OMKE tiltakozó föliratát, hogy milyen bűn ez a javaslat a magyar közgazdasági élet ellen. Ámde gondolnak is erre risznek nekik csak pénz kell, hogy szerencsétlen kormányzatukat föntarthassák. Az ülésről itt következik a részletes tudósításunk : 3 ': " Tíz órakor Beöthy Pál elnök tíz óra öt perckor nyitotta meg az ülést és az elnöki előterjesztések soránjelenti, hogy a király a miniszterelnök útján megköszönte Ferenc Ferdinánd főherceg halála alkalmából a képviselőház által kifejezett részvétét. Az illetékek emelése ellen A törvénykezési illetékek emeléséről megkezdett vitát folytatták. Tüdős János megállapítja, hogy a törvényjavaslat nem szerencsés és nem helyes. Alapja olyaténmód fiskális, hogy az állam pénzbevételeinek fokozását akarja mindenáron keresztülvinni. A törvénykezési közteherben a progresszivitásnak volna helye és ezt ebben a törvényjavaslatban ugyan megtalálja, de olyan formában, mely jóval túlmegy a progresszivitáson. A felebbviteli tárgyaláson szintén méltánytalannak tartja az illetékeket. A részletek kimerítő megbírálása után, teljes meggyőződéssel és igazságszeretettel arra kéri a kormányt, hogy a javaslat törvénytelen és igazságtalan intézkedéseit változtassa meg, mondja ki, hogy: az illeték fizetéséért elsősorban az felelős, akinek az érdekében áll és csak másodsorban legyen felelős az ügyvéd. Az alapilleték fizetésére való ügyelés legyen csak kötelessége. Az előadottak alapján nem fogadja el a javaslatot (Élénk éljenzés a baloldalon.) Simonsitsot kitanítják Az elnöki széket időközben Simontsits Elemér foglalja el. Polónyi Dezső: Ha valaha jogos volt az obstrukció, akkor itt jogos volna és ha az ellenzék obstruálni akarna itt hosszasan és sokáig tudhatna, mert a javaslat tömegével adja azokat a támpontokat, melyekkel obstrukciót folytatni lehetne. (Helyeslés a baloldalim.) Az elnök: Sümegi képviselő urat kérem, ma zavarja a szónokot Polónyi Dezső: Engem nem zááa.. Sümegi Vilmos: Semmit se szóltam. Az elnök: Sümegi képviselő urat rendre stmsitom. /, ’T'.T '! Polónyi Dezső: Én úgy tudom, hogy a házszabályok szerint csak akkor van ok rendreutasításra, ha a beszélő a szónokot zavarja. Az elnök: Kérem, azt én állapítom meg. Az elnöki intézkedésnél vitának helye nincs. Sümegi képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Felkiáltások a baloldalon: Uj fia. Szász Páll kitanítja az elnököt.. (Szász PM ugyanis közben a Tisza üzenetét mondja el az elnöknek.) Simontsits Elemér csengetésére ezalatt a folyosóról nagy számmal jöttek be a munkapárti képviselők, Beöthy Pál, akivel időközben Tisza beszélt, felszaladt az elnöki emelvényre és fn is utasításokat adott Simonsitsnak. Polónyi Dezső beszéde: Polónyi Dezső: A javaslat anyagi haszonnal jár az államnak, de úgy látja, hogy még a pártkasszának is marad elég. Nemcsak bélyegilletéket rónak a felekre, hanem az állam pályázik a leletpénzekre. Az állam ezt rendszeres jövedelmi forrása tette. Bámulatos, hogy mint tudják ezt keresztülvinni. Az államnak nem szabad vásár tárgyává tenni az erkölcstelenséget. Az állameszme erkölcsi fenségét nem szabad beszenynyeznie. A kormány érdektörvényeket gyárt, csendben és feltűnés nélkül. A bizottsági jelentés nem egyéb, mint a miniszteri indokolás átültetése és az előadói beszéd nem tart tovább öt percnél. Ilyen viszonyok között hoznak nálunk törvényeket, melyek nem egyebek kormányrendeletnél. Kun Béla: Mit lehet várni ilyen sóvitézektől. Palónyi Dezső: Miért van az, hogy a javaslat mellett senki se mer felszólalni. Az előadó beszédében- vagy téved, vagy- szándékosan ferdíti az illetékelv fogalmát. A javaslat negációja is fejtetőre való állítása az illetékelvnek. Hosszasan fejtegeti azután az illeték fogalmát és arra konkludál, hogy az igazságügyi illetéknek a kontemplált formája nem egyéb közönséges forgalmi adónál, melynél pedig az elv az, hogy a forgalmi adó egyenletesen elosztva a köz által viseltessék. Ha illetékekből kell az állami jövedelmeket fedezni, akkor ajánlja a pénzügyminiszternek, szedjen illetéket a spirituszbáróktól és kitüntetéseikért a pénzt ne engedje meg a pártkasszába folyni. Az így szerzett négy-öt millióért senkinek sem fájna a feje. Egy, aradi, választási költségből * 'k .; ’’ s\ V ' * •.