Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-14 / 194. szám
8 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 14.(194 szám.)" A németek első nagy sikere I. lüttchi ostrom — Olasz lapszemle — Párisi, londoni és belga hazugságok (Francia tudósítás) Lüttich a német csapatoké. Ez most már tagadhatatlan és elviathatlan tény. A rendkívül fontos és minden oldalról megerősített város bevétele bizonyára nem ment simán, annál nagyobb dicsősége a nagynevű német hadseregnek, ha súlyos áldozatok árán is, s megszerezte magának ezt a rendkívül fontos stratégiai pozíciót. Közben mulatságos elolvasni azokat a Milánón keresztül hozzánk jutott párisi és belga értesítéseket, melyek kisebb-nagyobb belga győzelmekről zengenek, hogy végül mégis csak fájdalmasan konstatálják a valóságot, mely szerint Lüttich nem tartható. Az első távirat Párisból augusztus 6-án érkezett a Corriere della Sera-hoz. Így szól: „Egy hivatalos brüsszeli jelentés mondja: Leman tábornok, Lüttich erőd parancsnoka, visszaveri fz összes német támadásokat. A belga csapatok anélkül, hogy az erődben keresnének menedéket, nyilt mezőn csatáznak. Hatalmas vonalban rendkívüli hévvel verekedtek. A német támadás nagyon heves volt, főleg Veldre és Mosel közt, de a belga csapatok megkergették a németeket, akik hátrálva harcolnak. Arit csapatok egy része holland területre vonultak vissza, a belgák ellenben a határvonalnál megállottak. „Lüttichnek elsőrendű stratégiai fontossága van. Hat nagy — és hat kisebb erőd négyszáz ágyúval őrzi a várost. A tizenkéterőd ellipszis alakban ötvenöt kilométer távolságot fog be. Namur erődítései trapéz-alakban ötven kilométer területen vonulnak végig. Namur rendkívüli stratégiai fontossággal bír Franciaországra, mert a Sambra és Mosel egyesülése pontján fekszik és nagy akadálya a németek inváziójának. Huy régi , de restaurált erőd két híddal a Moser folyón." A Matin rendkívüli kiadása hivatalos hírt közöl arról, hogy két német ulánusez,a J Spanál teljesen megsemmisült. Ezt a hírt másnap a Matin maga megcáfolja, de hozzáteszi, hogy a belga csapatok ellentállása rendkívül heves. (Angol tudósítás) Augusztus 5-iki dátummal a következő lüttichi távirat érkezik a Daily Mail-hoz: „Kedden délután a németek erős támadást intéztek a lüttichi erődök ellen. Ma reggel folytatódott a heves támadás, mely végül a belga csapatok nagy győzelmével végződött. „A támadó oszlopot, vagyis a 7-ik német hadtestet, huszonötezer belga visszaverte és a Veldre folyón át hollandi területre kergette. A belga lovasság nagy hősiséget tanusított. A második ezred egyik eszkadronja rárohant négy eszkadron német lovasságra és visszaverte azt nagy veszteségekkel. „A belgák nagy lelkesedéssel várják a francia szövetséges csapatokat" A Daily Telegraph megírja, hogy Albert király augusztus 4-én a háború színhelybre utazott; előzőleg egy előkelő személyiségnek a következő szavakat mondta: „Személyesen akarom vezetni csapataimat és elvitatni minden csepp területemet az ellenségtől, bármily hatalmas is legyen az invázió ereje és bármily nagy áldozatot is követel ellentállásunk. Hasonló körülmények közt meghalni minden hazafias uralkodónak a joga." A Reuter-ügynökség jelenti Lüttíchből, hogy Visét és Argentant, két belga német határszéli várost, a németek felgyújtottak, a polgárok lövöldözni kezdtak a csapatokra, megtizedelték őket és a várost lángba borították. (A brüsszeliek sírnak örömükben) A párisi Newyork Herald szerint a németek számos sebesültet és foglyot hagytak a belgák kezében, mielőtt Hollandia felé menekültek. A győzelem hírét nagy lelkesedéssel fogadták Brüsszelben. A nép sírt örömében. Attól féltek, hogy a nemzeti hadsereg csak néhány óráig fog ellentállni tudni az óriási és jóval nagyobb számú ellenségnek. Belgiumban két német kémet fogtak el, az egyik rendőrnek volt öltözve, a másik apácának. A belgák teljesen szétrombolták a határszéli Visé várost, hogy a Lüttichhez vezető utat teljesen járatlanná tegyék. Belga, német és francia aeroplánok a levegőben a harctér fölött megvalósították Wells angol regényíró ismert leírását. (Mi történt augusztus 6-ikán?) Párisból táviratozzák a Corriere della Sera-nak augusztus 6-iki dátummal: „Lüttich előtt rettenetes csata dúl. Hatalmas német csapatok támadják reggeli egy óra óta a belga vonalakat. A csata, mely délben még folyik, rettenetes és grandiózus. Eddig a halottak ezrei borítják a csatateret. Azt mesélik, hogy ulánusok rohammal akartak behatolni a városba, hogy megöljék a kormányzót Valamennyi ulánus halálát lelte. Hivatalos kommüniké jelenti, hogy a németek ma két régi erődöt elfoglaltak. Ugyanaz a kommüniké szomorúan bejelenti, hogy lehet, hogy a minden percben újabb és újabb csapatokkal megerősített német seregek legyőzik a belgák ellentállását, de Namurban még akadályokra lelnek és ez idő alatt a belgák idejében segélycsapatokkal erősíthetik meg magukat. (Lüttich elveszett) Mármint a belgákszámára. A győzelmes hírek után Páris is kénytelen volt megtudni a józan valót és bevallani, hogy a híres belga csapatok mégis csak csúfosan megverettek Lüttich alatt. Ez az utolsó távirat a franciákkal rokonszenvező Corriere della Sera-hoz így szól: „Lüttich előtt folytatódnak a heves harcok. A német tüzérség két erőd tüzelését már elfojtotta, de a belgák még tovább ellent állnak. A németek könynyen legyőzték az ellenállást s ez előrelátható volt, mert Lüttich erődítményeit harminc év előtt építették. Biztos volt, hogy Lüttich nem fogja megállítani útjában a német sereget, legfeljebb késleltetni fogja azt. És ez harminc órán át sikerült is. De most Namur következik, ahol a belgák újból heves ellentállásra készülnek. Az egész belga nép felkelt a támadó ellenség ellen. Rendkívül érdekes újabb jelentések következtek egy nappal később a párisi lapokban. Kiderül ezekből mindenekelőtt, hogy nagyszámú francia katona is volt a lüttichi erődökben, amelyek ellen szerdán este indult meg az első nagy támadás. A továbbiakról ez a jelentés számol be: Miután a németek óriási bátorsággal állandó tüzelés közepett két erőd környékét megtisztították a drótsövényektől s így ott szabaddá tették az utat. — megjelent a városban egy német parlamentaire is, akinek az volt a feladata, hogy a város és az erődítmények átadásáról tárgyaljom A belgák hívására érkezett, mert abból a tárgyalásból, amelyet a városban folytattak és abból a hangból, amelyet ott használt, másra nem is lehet következtetni. Leman tábornok ugyanis a hivatalos jelentések szerint Klever polgármester társaságában fogadta a német tisztet, aki előtt Klever előadta mindazokat a humanitárius szempontokat, amelyek szerinte a mellett szóltak, hogy a németek hagyjanak békét a városnak. „A német tiszt azonban — mint a hivatalos jelentés mondja — kijelentette, hogy ha az összes erődítményeket és a várost át nem adják a németeknek, este hat órakor a német serea tovább folytatja a harcot." A londoni lapok, főleg a Daily Mail, melyet maguk az angolok Daily Liar-nak (Mindennapi hazug) neveznek, követik a párisi példát, szlavjanofilabb a legreakciósabb fajorosz bürokratánál is. Ezeknek, valamint egyes gazdag gyárosoknak és kereskedőknek nincs mit panaszolniok, csak a szegény, legalsó osztály az, amely érdemes az egész világ könyörületére. — Mondhatom önnek, hogy ebben az országban, ahol jóformán mindenki nyomorog, a legnagyobb nyomor a déli és délnyugati kormányzóságok hitsorsosai közt található ... Ha erről a kérdésről akarok beszélni, mindenekelőtt azt az Európaszerte elterjedt véleményt kell megcáfolnom, hogy a zsidók kitiltása a falvakból és internálása azért volt szükséges, mert a szegény orosz népet kihasználták. «» Merem állítani, hogy az ő működésük hasznos volt a falvakban. Évekig foglalkoztam ezzel a kérdéssel és igen érdekes adatokat állítottam össze III. Sándor cár halála után, mikor a reakció egyéb tettei közt a rettenetes zsidóüldözések is megkezdődtek, amikor váratlanul kikergették a kereskedőket falvaikból és még a gazdagoknak is el kellett hagyni lakóhelyeiket : éhínség és drágaság ütött ki, mégpedig éppen a belső kormányzóságokban, ahonnan a zsidókat elűzték. — Annál csodálatosabb volt ez, mert a termés abban az évben egészen normális volt. Oka ennek a hirtelen támadt nyomornak az volt, hogy nem akadt zsidó, aki a gabonát öszszevásárolja, aki a parasztnak előleget adhatott volna a termésre. Szóval hiányzott a gazdasági életnek az a szabályozója, amelynek elmaradhatatlan szükségességét csak a korlátolt emberek nem látják be. Később jött néhány orosz nagykereskedő, akik a parasztok szorultságát kihasználva, a piac urai lettek és aljasan olcsó árakkal vásárolták össze a gabonát, majd pedig rettentő magasra verték föl az árakat. Hogy a tömegnyomor kitörését a zsidók elkergetése kezdte, azt kétségtelenül bizonyítja, hogy éhínség csak a zsidóktól elvont területeken keletkezett. Olyan kormányzóságokban, ahol szabad volt letelepedni, mint például Chersonban, nem volt éhínség, pedig ott rosszabb volt a termés, mint egyebütt. III. Sándor uralkodásától kezdve, amikor a zsidókat elkergették, az egyenes adók is rohamosan csökkentek, amit egyébként az ismét lábrakapott szélső reakciós rendszer is okozott. — A zsidót elvben és általánosságban nem szereti és lenézi Oroszországban mindenki, még a paraszt is. Ennek a természetes oka az, hogy a zsidó hitelezője, ügynöke az orosznak. Ebből az ösztönné vált igazságtalanságból magyarázható az is, hogy a duma parasztképviselői — a dumának körülbelül a fele — akik egyébként olyan szépen és önzetlenül szálltak síkra minden szabadságért, húzódoztak a felekezeti emancipációtól. Pedig rajtuk csak a teljes felszabadítás, teljes egyenjogúsítás segít. Annyira el vannak nyomorítva és a rendeletek annyira zavarosak, oly sok van és annyira ellentmondók, hogy újabb rendszabályok csak rontottak a helyzetükön. — A legutóbbi nagy népszámlálás idején — Kievben tartózkodtam. Már akkor is foglalkoztam a zsidó kérdéssel és elvállaltam néhány városban a zsidónegyedek számlálásának vezetését. Amit akkor láttam, az még most is sokszor mint egy rémes, kísérteties álom merült fel a lelkemben. — Ezrekre, tízezrekre menő népesség , csupa koldus, csupa állandó foglalkozásnélküli, sápadt arcok, amelyeken rajt van a tüdővész bélyege. Az újab genráció csaknem mind tüdővészes. Ami nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy egy pinceszobában tíz-tizenöt ember, három-négy család lakik együtt. Egy öttagú családnak napi élelme kevés kenyér és egy-egy hering vagy retek. Rémes állapotban élnek itt az emberek. Elfásultak már és szinte érzéketlenek a nyomorúság miatt, amelyben az életüket tengetik. De csak az öregek. Az öregek, akiknek egyetlen szellemi működése a vallásuk" előírásainak, hagyományos babonáinak betartása. A fiatalok, akik nagyrészt nem kapnak bigott vallási nevelést, mert nyilvános vallásoktatásuk nincs, rajongva dobják magukat a megváltó forradalmi mozgalom karjába. A reakción boszúl áll a saját műve : az elvadított, megnyomorított, fiatal zsidók elsőrangú szerepet visznek a legutolsó évek forradalmi eseményeiben. Tíz bombavető közül nyolc zsidó, és minden forradalmi egyesület vezetőjének a jó részét zsidó diákok alkotják. A kormány, ezért tervezte, hogy a zsidókat megint eltiltja az egyetemek látogatásától. De arról, hogy a nyomorból, szenvedésből, amibe belekergette, kiszabadítsa a zsidókat, arról sohasem volt szó komolyan. És most ezért várták a mi katonaságunkat, mint a Messiást. Tábori Kornél: