Pesti Napló, 1916. augusztus (67. évfolyam, 212–242. szám)
1916-08-06 / 217. szám
i Oadihelyzei *9 Az entente nagy offenzívája június 4-ikén kezdődöttmeg az oroszok nagy támadásávalés így immár két hónapja tart az a nagy küzdelmünk, amely remélhetőleg a világháború betetőzését jelenti, legalább is az entente részéről. Bár a súlyos harcok még nem zárultak le, de már annyit meg lehet állapítani, hogy az entente nagy offenzívája sehol sem tudta azt a célt elérni, amely ki volt trzve: a központi hatalmak által elfoglalt területekvisszahódítását. Az entente sikertelen hadműveletei most már megint diplomáciájuknak fokozottabb tevékenységét eredményezték, akárcsak a múlt évben. Újból megindult az entente diplomáciai hadjárata Románia és Görögország megnyeréséért. Újból megkezdődtek a diplomaták és államférfiak csatái, hogy azt, amit Oroszország, Anglia és Franciaország hadseregei nem tudtak kiküzdeni, most kicsiny s tulajdonképpen jelentéktelen országok hadseregei segítsenek megszerezni. A diplomaták harca sem dőlt el, de feltételezhető, hogy ez a hadihelyzet csak a tényleges hadihelyzettel párhuzamosan és ennek eredményeihez képest fog kialakulni. Miután pedig mély hitünk és bizalmunk hadseregeinkbe rendületlenül meg van, ennélfogva diplomatáink sikerében sem kételkedhetünk. A nyugati hadszínteren az angol-francia offenzíva által előidézett nagy krízis már betetőződött. A németek nagyszerűen megállták a helyüket és teljes mértékben meghiúsították a szövetségesek áttörő kísérletét. Hiába volt az angolok és franciák óriási véráldozata. Lehetséges ugyan, sőt valószínű is, hogy az angolok és franciák továbbra is a legnagyobb szívóssággal fognak támadni és harcolni, de már nem az „áttörésért", hanem csak azért, hogy az eddig elért —s bizony nagyon csekély eredményeket megőrizzék és ha lehetséges, lépésről-lépésre haladva tovább fejleszszék. — Ez politikai és katonai okokra vezethető vissza. A politika, az entente népeiben a győzelembe vetett vagy jobban mondva: csinált hitet ébrentartani, a katonai cél: a német hadsereget lekötni, foglalkoztatni, nehogy egy elöntő csapáshoz felkészülhessen. Azt hisszük, egyik sem fog sikerülni. Az angol nép sokkal reálisabb és tisztánlátóbb, semhogy áltatni lehetne, a francia nép pedig sokkal többet csalódott és sokkal fáradtabb, semhogy még hinni és reményleni tudna. Másrészt pedig a katonai törekvés is kudarcot fog vallani, mert már a verduni küzdelmek és a nagyszerű erőkifejtés keleten, az orosz hadszíntéren eléggé bebizonyították, hogy a német hadsereg erős és hatalmas s hogy bőven vannak még német tartalékok. A német hadvezetőség célja kétségtelen. Hagyja küzdeni, rohamozni, vérezni az angol-francia hadsereget mindaddig, amig azok számbeli túlereje veszteségeik következtében annyira csökken, hogy azután — ha még nagyon szükséges lesz — a német hadsereg feltétlen fölénynyel megadhatja a döntő csapást. Különben pedig a német hadvezetőségnek nem kell különb és nagyobb bizonyíték abszolút győzelméhez, mint azok a területek, amelyeket elfoglalva r Az oroszok nagy offenzívája az utolsó két hétben — dacára a legnagyobb emberáldozatoknak — már csak egészen jelentéktelennek mondható területnyereséget tudott kiküzdeni. Ezt is csak Volhyniában, ahol szükségszerűleg magától is bekövetkezett volna az az arcvonalkiigazítás, amit ő sok-sok ember életével fizetett meg. Amint már cikkeinkben megállapítottuk, az utolsó napokban jelentékenyen megcsökkent az oroszok támadó tevékenysége. Ezt mi azzal okoltuk meg, hogy az orosz hadvezetőség nagyszabású átcsoportosításokat rendez, hogy kivédhesse Károly Ferenc József főherceg főparancsnoksága alatt megindult akciónkat, amelynek stratégiai jelentőségét és kihatását mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy az orosz nagy támadás — amely július utolsó napjaiban már 300 kilométer trónszélességre terjedt ki — megszűnt és most az átcsoportosítás van folyamatban. Tényleg ma a hadi helyzet olyan az orosz hadszíntéren, hogy az oroszok nagyobbszabású támadásra nem is gondolhatnak, amíg ki nem védték a trónörökös-fővezér akcióját, így azután ennek az akciónak a sikere már akkor is biztosítva van, ha — amint az már talán meg is történt az oroszok a bukovinai frontra összpontosítják a főerejüket. Ez t. i. az eddig nagy erőkkel támadott arcvonalainkat mentesíti, ott egy aránylagos harcszünet következik be, ami azután a pihenésre, berendezkedésre és kiegészítésre előnyösen felhasználható. Az orosz hadszíntéren tehát új területeken új nagy küzdelmek indulnak meg. Ezeknek a jelentősége máris rendkívüli nagy, mert ezzel magukhoz ragadták az iniciatívát, amit, eddig szüntelen támadásaikkal általában véve az oroszok tartottak kézben. Az új küzdelmek új szakaszát jelentik annak a nagy-szabású küdelemnek, mely az orosz hadszint téren már két hónap óta szakadatlanul tart. Reméljük, hogy az új időszakban csapataink kiküzdik, illetve visszaszerzik azt a fölényt,, amelyet a nagy orosz offenzíva már-már elragadott tőlünk. Az olaszok nagy ellenoffenzivája, amely a mi győzelmes offenzivánk beszüntetése után kezdődött el, már teljes kudarcot vallott. Asiago—Arsiero vidékén és a Sette Comuni fensikján az olaszok még ma is azokat az állásainkat ostromolják, amelyeket mi — bizonyos olasz területek feladása utáni — önként, teljesen szabad elhatározásból választottunk meg és megszálltunk. Az olaszok legkétségbeesettebb erőfeszítései is megtörtek a mi csapataink ellenállásán. Cadorna, úgy látszik, ismét feladott minden reményt, hogy föláladási helyén eredményeket érjen el, mert már ismét megkezdte védővonalunk végigtapogatását, hogy hátha mégis talál most, az oroszok nagy támadásának idején, oly helyet, ahol gyors támadással valami sikert elérhetne. A törökök hadszínterein is akad említésre méltó. A Szuezi-csatornánál a nagy forróság lehetelenné tesz minden hadműveletetd, nem is szólva arról, hogy az atngol sereg ereje sem engedi meg, hogy itt is meginduljon az entente nagy offenzívája. A törökök azonban itt sem tétlenek, hanem szorgalmasan építik a jeruzsálem—kairói vasútvonalat, amely már a Szinai félsziget közepéig megval,s további útját majd a győzelmes török seregek fogják a Szuezi-csatornán át megnyitni. A törököknek az offenzívája a Feketetenger és a Perzsa-öböl között az utóbbinál indul meg s végigverve az angol és orosz seregeket és visszaszorítva őket Perzsiába, ma már a kaukázusi orosz sereg déli szárnyához érkeztek s most azt kergetik hátra, sippon a mai török jelentés számol be a Mus és Nillis városoknál elért eredményekről. .-amelyeket mihamar követni fog majd az erzerumi s azután a trapezunti orosz seregek megverése és kiszorítása Örményországból. A Balkánon rend és csend van. A bolgár /VAsarnatt . A gróf lak imája ? Galicia, Elhanyagolt grófi kastély parkjában állok. Egy darab rombadőlt Versailles, nyomor tanyái közt, kihalt rococo lovagok emlékeivel. Kiszáradt halastó kőkorlátjára támaszkodom. A park közepén antik szökőkút, repedezett márványmedencével, karcsú oromzatán patinás bronz gém nyújtogatja hosszú csőrét az égnek. Ebből bugyogott a viz, mikor még Napoleon udvarolt a szép Walewskának . . . — Most majd rekvirálják srapnel-gyürünek! — gondolom magamban. A parkban ősfák, terebélyes vadgesztenyék, felhőkarcoló nyárfák rezegnek, odvas cseresznye piroslik, térdig érő dzsungel, bürök, csalán, hosszúpengéjű lusta fistenger közt illantott szegfű, rezeda, violában játszó mákvirág, levelüket hullató rózsák, egykori gondos kertészet bus emlékei . . . Hat mohos márványlépcső nyílegyenes gesztenye-alléere vezet. Innen kandikál le, málaudzó sárga vakolatával, zeg-zugos tornyaival, a grófi kastély. A kastély körül csukaszürke bakák sürögnekforognak. Néhány kipányvázott huszárló legelést... A park árnyékos völgyében négy tábori ágyunk csöve tátong észak felé . . . Arra van a muszkafront. A tüzérek nagyon élénken forgolódnak körülötte . . . Talán mindjárt elbődül . . . És e pillanatban a márványlépcsőkön, bejön egy tejképű fronthős, tábori zöld zubbonya gallérján az arany kadett-paszománttal. Megismerem ,ozzásietek: —Nini! A Faragó kadét! Szervus — Szervusz . . . szervusz! . . . — A grófi kastélyból, mi? — Onnan-onnan! Micsoda gróf! Mics csoda pompás ember? Ott az egész tisztikar, kadétok, önkéntesek, a leuntenander . . . Muzsika, hegedű, fuvola, zongora . . . Minden minden táncol . . . Eredj le ,is . . .* — Mindjárt! Bár én nem vagyok hivatalos ... — Most mindenki hivatalos ... Az egész világ hivatalos ... A gróf bolondul a magyar lisztekért. . . . Lehúz a két lábadról, ha bemegysz . . . Átölel és összecsókol, hogy alig bírsz a karjaiból szabadulni... Mícscsoda vacsora ... Mícscsoda menü ... . . — Talán ebéd? ... '••...•••• -— Ebéd, vacsora! . . . Gemist . . . Mit tudom én? . . . Minden együtt . . . összetelt két nap . . . Malacpecsenye . . . piros, ropogós . . . amilyenről még nem is álmodtál. Idei liba uborka-salátával... Spékelt fácán kompóttal . . . vaddisznó áfonyával . . . pácolt nyúl . . . vad lében, mogyoró gombócokkal, ami elolvadt a szádban . . . pudding, bólé, svájci sajt,torták, ananász, őszibarack, szagos szőlő, feketekávé, pettyes havannák, ópiumos egyiptomi cigaretták, muskotály, görögasszó, szagos-rizling, pezsgő, Bacevszki-likőrök ... Ihaj-csuhaj . . . Eredj . . . eredj . . . Minden táncol . . . — Ha ez mind „volt" . . . akkor én már le is késtem? . . . — Ott sohase késik le senki . . . Ott mindig terítve az asztal . . . Ott sohase fogy le semmi... Az egész brigád se eszi le . . . olyan, mint a varázsasztal ... És micsoda gróf kisasszony Egy palló ... egy patt ... — Egy pattogó csalogány?..." — Nem egy csalogány, patti... Egy Adelin Patti ... — Én Berényi hadnagy urat ... a századparancsnokomat várom . . . — No ... ő is éppen ott van! ... " E felvilágosításra már rohantam is föl a kastélyba . . . A nagyteremben találtam Irén, fizér, huszár és bakatisztek vidám, zajos társaságát... valóban dúsan terített asztal mellett . . . Egy sarokban groteszk egyvelegben összerekvirált alkalmi zenészcsoport várta, hogy valamelyes összharmóniában megszólaltathasson egy hegedűt, fuvolát, gitárt, tamburát, lengyel-dudát, sajtos-dobozból tákolt citerát és egy roncscsá vert öreg zongorát.. -I Mert a gróf az asztalfőn állt és kigyúlt, piros arccal, kezében magasra emelt talpas pohárral, éppen tósztozott. Tört német nyelvéből egy pár szaggatott szót kivettem. "Éppen éltette hadseregünket. — Uraim! Pokolra a jégszivü orosz cár rabló hordáival! ürítem poharam dicső fegyvereink győzelmére, amelylyel megtörtük a muszka zsarnokságot! ... " : i-í Nagy páthosszal mondta el ezt. » Fölharsant az éljen, a nicaraguai zenekar tust húzott, a poharak összecsendültek ... Én örültem, hogy ilyen jókor érkeztem. A szónoki művelet lefoglalta a grófot. Hálát éreztem az intézmény iránt, mely magyar betegségnek mondott, de mindenképp ősi konvenció. A gróf nem rohanhatott nekem, hogy eláraszszon a kétnapos dáridó hevétől áradozó testvéri csókjaival. 14.,» Körülpillantottam a termen és rögtön megláttam Berényi hadnagyot. Állt ő is, de nem koccintott, nem ivott, nem harsogott, nem lelkesedett. Bár mosolygott, de e mosolya mögött is oda vol- tak keményedve arcára a higgadtan fontolgató,erélyes és mindig parancsolgatásra kész szigorú karakter vonásai. A megtestesült katonai kötelességtudás. Mellén a vaskereszt. Kárpáti emlék. A dáridó tombolása közepén is komoly. Mint mindig. Meglátott, intett és félreálltunk egyik gelives ablakfülke fakult brokát függönye alá. Halkan kérdezte: — Mi újság? Ugyanúgy feleltem: — Az orosz tüzérség ismét csodálatos tájékoízottsággal találta meg hadállásaink leglényegesebb pontjait. Tüzérségünk akármily nagyszerűen elrejtözött, rövid kétórai helyváltozás után megint ráakadt. Mintha varázstávcsövei volnának, a mmelylyel titkos térképeinkbe néz... Megint állást kellett változtatnunk . . . És már újra förödözött bennünket ... 4* — Ez különös ... — Szinte érthetetlen! —.S'üfiyunk .itt« hQSl. ku^*"' PESTI NAP 1916. augusztus IX