Pesti Napló, 1921. május (72. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

2 Szerda , ^ n­h PESTI Mftj^0 »jjf /f­I Batthyány Tivadar a Bethlen-kormány elleni A függetlenségi párt május végén országos gyűlést rendez (Sajdi tudósítónktól.) .az országos független­ségi és 48-as párt kedden este választm­ányi ülést tartott, amelyen a Bethlen-kormány programja került megvi­tatáni. Miután ebben 11 kérdésben állást foglalok, sor került a párt taktikai maga­tart­ás­ának kérdésére és a választmány Egyhan­gúlag elhatározta, hogy a párt a politikai aktivitás terére lép és e célból május végén országos gyű­lést rendez.­­A választmányi ülést Ábrahám Dezső elnök nyitotta meg, kifejtette, hogy a kormány csak úgy érthet el külpolitikai sikereket, ha a közszabadságok biztosításával demokratikus berendezkedésre tér át. Szomorú — mondotta —, hogy külpolitikánk ma is a régi kerékvágásban halad, a külföld ben­nünket ma is csak Bécsen és a kisententeon ke­resztül ítél meg. A kormány gazdasági politikája sem biztató. Folytatódik az a politika, amellyel az előbbi kormány milliárdokra menő károkat okozott az országnak. Mindössze bátortalan kísér­letezések történnek a gazdasági helyzet javítására. Hegedűs Lóránt valutapolitikája pénzünk javítása mellett meglehetősen súlyos következményeket von maga után, kezdünk drágán termelni, iparunk már nem versenyképes, vállalataink százával bo­csájtják el a munkásokat. Azonkívül nem szeren­csés H Hegedüs politikája azért sem, mert állandó és túlzottan nagy optimizmusában nem gondol a jóvátétel nehéz kérdésére. Ami a kormány össze­tételét illeti, a hatalmi tárcák munkapárti politiku­sok kezére jutottak és kétségtelen, hogy csa­k a kényszer tart többséget e kormány háta mögött. Mindezek alapján a függetlenségi párt csak bizal­matlansággal tekinthet a Bethlen-kormány műkö­dése elé.­­ . Ezután gróf Batthyányi Tivadar emelkedett szólásra. Rámutatott arra, hogy Friedrich István kormányrajutása óta keresztény és antiszemita jelszavak alatt próbálják regenerálni a magyar po­litikai életet. A Bethlen-kormány kinevezése a po­litikai káoszban fontos etappot jelent, mert úgy a miniszterelnök, mint a belügyminiszter és a kül­ügyminiszter mindenkor a legszélsőbb konzervatív, osztrákbarát, germanofil iránynak voltak a képvi­selői. Bethlen bejelentette már az új egységes párt alakítására vonatkozó terveit, ami ismét egy ha­talmas lépéssel fogja előbbre vinni azt a törekvést, hogy a döntő hatalom a feudális és legitimista elemek kezébe jusson a kisgazdák háttérbe szorí­tása mellett. Új választásokkal fenyegetőznek a megbízhatatlan támogatókkal szemben. Ez az új választás nagyon kívánatos, de csak úgy, ha ez minden terrort kiküszöbölő, szabad választás lesz. Ha azonban előbb egy reakciós választójogot csi­nálnak, esetleg a régi munkapárti módszerrel, ez végzetes lenne az országra. Ma elsősorban olyan kormányra van szükség, amely a trianoni béke legkedvezőbb végrehajtására a legnagyobb garan­ciákat nyújtja. Rátér ezután gróf Andrássy Gyula szerepére. Rámutat am, hogy Andrássy Gyula, aki mindig a liberális politika zászlóvivője volt, most elvállalta a klerikális vezér szerepét, bizo­nyára nem ok nélkül. Amióta Andrássy a keresz­ténypárt vezére lett, azóta ott a keresztény jel­szavakat mindinkább a legitimista politika jelsza­vai helyettesítik. Nagy hiba volt, vallási jelszavakat bele­dobni a politikába, még végzetesebb azonban a le­gitimista politika folytatása. A függetlenségi párt követeli a közszabadságok mielőbbi visszaállítását, az internálási táborok megszüntetését, a hivatalok­ban lefolytatott fegyelmi rendelkezések revízióját. Lehetetlen, hogy amíg egy része azoknak, akik a kommün alatt funkciókat végeztek, ma előkelő állásokat foglalnak el, másoknak pedig ugyan­olyan szerepért hivatalvesztés és megszégyenítés jutott osztályrészül. Végül rátér Nyugatm­ Magyarország kérdé­sére. Kérdi a kormányt, intézett-e már kér­dést Párisban arra vonatkozólag, mi történik az Ausztriának odaígért Nyugatmagyarországgal, ha Ausztria a német birodalomhoz csatlakozik. Csat­lakozás esetén biztosítani kell, hogy Nyugatma­gyarország elszakítandó részei automatice vissza­szálljanak Magyarországhoz. A tetszéssel fogadott beszéd után a választ­mányi tagok egyhangúan hozzájárultak a párt ve­zetőségének a Bethlen-kormánnyal szemben kifej­tett álláspontjához, majd elhatározták, hogy Irányi Dániel százéves születési évfordulója alkalmából országos ünnepséget készítenek elő, annyival is inkább, mert Irányi Dániel volt az, aki 1870-ben azt indítványozta a képviselőházban,, hogy Magyar­ország tiltakozzék Elzász-Lottharingiának a néme­tek által való annektálása ellen. Elhatározta a vá­lasztmány azt is, hogy gróf Apponyi Albert jubi­láris ünnepélyén részt vesz az esetben, ha méltó módom képviseltetheti magát. Ezután Ábrahám Dezső elnök bejelentette, hogy a párt vezetősége elérkezettnek látja az időt arra, hogy a párt a tettek mezejére lépjen. A nem­zet közvélem­i ennye, amennyire a viszonyok megen­gedik, kezd felocsúdni lenyűgözöttségéből. A füg­getlenségi párt vidéki szervezetei tömegesen jelent­keznek és sürgetik, hogy a párt lépjen a politikai aktivitás terére. Ezért a párt vezetősége azt indít­ványozza, hogy május 29-én, vasárnap délelőtt tartsanak a párt helyiségeiben országos gyűlést. A választmány hozzájárult az elnökség indít­ványához és öttagú bizottságot küldött, ki a gyű­lés előkészítésére. a£ Akadémia nagyjutalmával j Az akadémiai pályázatok eldöntése és az új akadémikusok­­ (Saját ,tudósítónktól.) E héten számol be egész"rr" munkásságáról a Magyar Tudományos Akadémia. Nagyidejének ma délután volt az első ülése, melyen kihirdetté­k a pályázatok eredmé­nyét, odaítélték a nagyjutalmat és a Kautz- és a Marczibányi-mellékjut­akuiakat s megtörténtek a szavazások a tiszteleti, rendes és levelező­ tagokra. Az 1. osztály a Sámuel-díjat, mellyel 1920-ban megjelent legjelesebb nyelvtudományi értekezés volt jutalmazandó, Klein Antalnak ítélték oda, a „Mordvin alárendelő viszony" című nyelvtudomá­nyi közleményéért. Az osztály megválasztotta Hu­bay Jenőt egyhangúlag tiszteletbeli tagnak s leve­lező­ tagokéul: dr. Förster Aurél (30 igen, 3 nem), dr. Kmeskó Mihály (23 igen, 10 nem), dr. Mészöly Gedeon (31 igen, 2 nem), dr. Németh Gyula (30 igen, 3 nem), Pap Ferencet (25 igen, 8 nem), vé­gül egyhangúlag kültagnak Wichman György hel­siingsorsó egyetemi tanárt. A II. osztályban a nagyjutalommal báró Wlas­sics Gyulának „Nemzetközi jogi értekezései" című munkáját koszorúzták meg,. A Kautz Gyula-mellék­jutalm­­at báró Láng Lajosnak „A statisztika törté­nete'' című munkája nyerte el, míg a Marczibányi­mellékjutalmat Finkey Ferencnek ítélték oda a „A büntető perjog" című munkájáért. A Budapest Fővárosi Egyesült Takarékpénztár jutalmának megbízását Eckhardt Ferenc nyerte el ,,Közgaz­dasági viszonyaink méltatása Mária Terézia korá­ban" című nyílt pályatétel megírására. Az Ipolyi­pályázat díját odaítélték Domanovszkij Sándornak „A szepesi városok árumegváltási joga" című kész pályaművének. A Lukács Krisztina-pályázat pálya­tételének kidolgozására „A tótság letelepedése Ma­gyarországon a középkorban" Májusz Elemér nyert megbízást. A Pollák Henrik-alapítvány jutal­mát odaítélták a dr. Körösi József statisztikus mű­ködésének kritikai méltatására kitűzött pályatétel­re beérkezett pályaműnek. A jeligés levelet holnap, a szerdai ülésen bontják fel. A Schreiber Ignáctól Kautz Gyula nevére tett alapítvány pályatétele, mely azt kívánta, hogy a munkanélküliség szem­pontjából fejtessék ki, hogy mennyiben és mily vonatkozásban szükségesek állami, társadalmi in­tézmények és rendszabályok, az osztály nagy saj­nálkozására meddő maradt. A Sztrokay-jutalom, mely az 1918. és 1919. években megjelent jog- és államtudományi munkák legjelesebbjének utólagos jutalmazására volt kitűzve, nyertese Ereky István, a pozsonyi egyetem nyilvános tanára, „Jogtörténeti é­s közigazgatási jogi tanulmányok" című művével. Az Ullmann-pályázat meddő maradt. Az osztályba ajánlott valamennyi tagot meg is választották. És pedig: dr. Czettler Jenő (36 igen, 7 nem)­, d­r. Ereky István (36 igen, 8 nem), Heller Farkas műegyetemi tanár (38 igen, 0 nem), dr. Székely István tudo­mányegyetemi tanár (36 igen, 6 nem), dr. Gere­vich­ Tibor nemzeti múzeumi igazgatóőr (32 igen, 13 nem), kültagnak pedig Wolff Gyula, a berlini műegyetem közgazdasági tanára, titkos kormány­tanácsos (35 igen, 7 nem). A III. osztályban megválasztották: tiszteletbeli tagnak idősb Pekár Imrét (29 igen, 3 nem), Mi­kola Sándor fizikust (26 igen, 6 nem), Zelovich Kornél műegyetemi tanár (28 igen, 4 nem), dr. Hutyra Ferenc, a budapesti állatorvosi főiskola rektora (29 igen, 3 nem), Zi­mányi Károly, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum ásványtári osztály igazga­tója (28 igen, 3 nem) s végül dr. Leehner Károly, a kolozsvári egyetem rendes tanára egyhangúlag. Az osztály pályázatainak eldöntése csak a holnapi ü­lésen kerül sorra, de két uj pályázatot hirdet az osztály, egyet a matematika köréből, másikat az eugenetika köréből. 1921 május 4. Romániának nem van e­z a neki szánt szerep Vesztegetések és panamák minden ponton {Saját tudósitónktól.) Az amerikai Egyesült­ Államok legkomolyabb újságja, a Newyork Times eddig mindig erős szószólója volt Románia ügyé­nek. Most lent járt a tudósítója Bukarestben s be­nyomásáról többek között így számol be a New­­york Times április 15-iki számában: — Alig egy óráig időztem Románia fővárosá­ban, már megállapíthattam, hogy Románia úgy a hivatalos, mint a magánszemélyek tekintetében nem alkalmas arra, hogy békeszerződés által reára rótt feladatoknak megfeleljen. Az itt élő ango­lok megegyeznek abban, hogy erkölcsi tekintetben a román nép nem áll túlságos magas színvona­lon. Romániának leginkább új erőforrásokra lenne szüksége s éppen ezektől idegenkedik leginkább. A külföldiek alig köthetnek itt üzleteket, tisztességes úton pedig egyáltalán lehetetlen üzleteket kötni. Hivatalos és nem hivatalos személyek pirulás nél­kül vallják be megvesztegethetőségüket. A veszte­getést itt egyáltalán nem tartják bűnnek és azt nem is büntetik. A legfrisebb panama, amelyről itt szélt­ében - h­os­s­z­ában beszélnek, az a törvényjavas­lat, amelyet az imént szentesített a király. Arról van benne szó, hogy angol és francia tőkések ma­gukra vállalták a vasúti károk kijavítását. A szer­ződés hét esztendőre szól és igen alacsony számí­tás szerint legalább kétszázötven százalékot fog a vállalkozóknak jövedelmezni.­­ A lokomotivok kijavítását egy kanadai cég­nek adták ki. Ez az üzlet nem kevésbé jövedel­mező a kanadai cégnek. Egy előkelő összejövete­len feltűnést keltett egy szép asszony, akinek a nyakát gyönyörű nyakék díszítette. „Tudja-e ennek a nyakláncnak az eredetét — kérdezte tő­lem a kísérőm —. Ez a hölgy, annak a miniszter­nek a barátnője, aki alá a vasutak tartoznak. Egy vállalkozónak sürgősen háromszáz vasúti kocsira volt szüksége, ehez a hölgyhöz fordult és huszon­négy óra alatt megkapta a kocsikat. A jutalma ez a nyakék volt". Bizony ez az üzérek és spekulán­sok hazája. Nem csoda, hogy a román állam­nyomda éjjel-k­appal nyomja a bankjegyeket. Az elmúlt esztendőben megkétszereződött a bankjegy­forgalom. Igaz, hogy az adókat felemelték, csak­hogy az adóemelés papiroson maradt. Az emberek nem üzetnek adót. Románia nem való arra a misszióra, amelyet az entense szánt neki. " Mit kértek az uj mozien^délyesek Hegedűs soromll Hogyan támogatja alf Angol-Magyar Film­vállalatife uj mozisokat? (Sajtójú distt­lónktól.) Az esti lapok röviden hírt a­sftak­ arról, hogy az uj mozisok ma délelőtt küldöttségileg megjelentek Hegedűs Lóránt pénz­ügyminiszternél és azt kérték, hogy interveniáljon a belügyminiszternél abban az irányban, hogy ér­dekeik megvédése céljából egyesületbe tömörül­hessenek. Jól informált, helyről erről a deputáció­járásról a következőket közölték velünk: — Az új moziengedélyesek aligha kérhették a pénzügyminisztertől, hogy az engedélyokirat tiltó rendelkezését, amely szerint nem tömörülhetnek egyesületbe, változtassa meg. Ez azért sem való­színű, mert ebben az engedélyokiratban nincs is ilyen tiltó rendelkezés. A küldöttség egészen más védelmet kért a pénzügyminisztertől. Ismeretes, hogy az új moziengedélyesek amolyan hallgatóla­gos ígéretet kaptak az Angol-Magyar Filmtársaság­tól, hogy anyagi támogatásban fognak részesülni, vagyis, hogy ez a társaság fogja vállalatukat fin­an­szírozni. Erre a hallgatólagos ígéretre a társaság eddig nem nyújtott semmiféle garanciát. A társa­ságnak a céghivatal kimutatása szerint húszmillió korona az alaptőkéje. Szakkörökben tudott dolog, hogy ezt a húszmilliót nagyrészt felemésztette az a nyolc mozi, amelyet a társaság kapott és az is köztudomású, hogy a megmaradt összegből az Angol-Magyar csak nagy és feltétlenül rentábilis üzleteket akar finanszírozni. — Az új mozisok — különösen azok, akik kisebb mozikra kaptak engedélyt — mindezt érzik és már jóelőre akarnak gondoskodni arról, hogy vállalatukat vezethessék és hogy a szerzett enge­déllyel valóban élhessenek is. Azon az állásponton vannak, hogy az üzlet vitelére nem elegendő az a szellemi irányítás, amelyet az Angol-Magyar Film­társaság kilátásba helyezett és amely nem áll más­ból, mint abból, hogy csak azokat a filmeket játszhatják, amelyeket az Angol-Magyar ad nekik kölcsön. Ez tehát — mint forrásunk velünk közli — a mai küldöttségjárás célja. Hogy az eredmé­nye mi lesz, azt könnyű kiitalálni. V

Next