Pesti Napló, 1921. május (72. évfolyam, 94–116. szám)
1921-05-04 / 96. szám
2 Szerda , ^ nh PESTI Mftj^0 »jjf /fI Batthyány Tivadar a Bethlen-kormány elleni A függetlenségi párt május végén országos gyűlést rendez (Sajdi tudósítónktól.) .az országos függetlenségi és 48-as párt kedden este választmányi ülést tartott, amelyen a Bethlen-kormány programja került megvitatáni. Miután ebben 11 kérdésben állást foglalok, sor került a párt taktikai magatartásának kérdésére és a választmány Egyhangúlag elhatározta, hogy a párt a politikai aktivitás terére lép és e célból május végén országos gyűlést rendez.A választmányi ülést Ábrahám Dezső elnök nyitotta meg, kifejtette, hogy a kormány csak úgy érthet el külpolitikai sikereket, ha a közszabadságok biztosításával demokratikus berendezkedésre tér át. Szomorú — mondotta —, hogy külpolitikánk ma is a régi kerékvágásban halad, a külföld bennünket ma is csak Bécsen és a kisententeon keresztül ítél meg. A kormány gazdasági politikája sem biztató. Folytatódik az a politika, amellyel az előbbi kormány milliárdokra menő károkat okozott az országnak. Mindössze bátortalan kísérletezések történnek a gazdasági helyzet javítására. Hegedűs Lóránt valutapolitikája pénzünk javítása mellett meglehetősen súlyos következményeket von maga után, kezdünk drágán termelni, iparunk már nem versenyképes, vállalataink százával bocsájtják el a munkásokat. Azonkívül nem szerencsés H Hegedüs politikája azért sem, mert állandó és túlzottan nagy optimizmusában nem gondol a jóvátétel nehéz kérdésére. Ami a kormány összetételét illeti, a hatalmi tárcák munkapárti politikusok kezére jutottak és kétségtelen, hogy csak a kényszer tart többséget e kormány háta mögött. Mindezek alapján a függetlenségi párt csak bizalmatlansággal tekinthet a Bethlen-kormány működése elé. . Ezután gróf Batthyányi Tivadar emelkedett szólásra. Rámutatott arra, hogy Friedrich István kormányrajutása óta keresztény és antiszemita jelszavak alatt próbálják regenerálni a magyar politikai életet. A Bethlen-kormány kinevezése a politikai káoszban fontos etappot jelent, mert úgy a miniszterelnök, mint a belügyminiszter és a külügyminiszter mindenkor a legszélsőbb konzervatív, osztrákbarát, germanofil iránynak voltak a képviselői. Bethlen bejelentette már az új egységes párt alakítására vonatkozó terveit, ami ismét egy hatalmas lépéssel fogja előbbre vinni azt a törekvést, hogy a döntő hatalom a feudális és legitimista elemek kezébe jusson a kisgazdák háttérbe szorítása mellett. Új választásokkal fenyegetőznek a megbízhatatlan támogatókkal szemben. Ez az új választás nagyon kívánatos, de csak úgy, ha ez minden terrort kiküszöbölő, szabad választás lesz. Ha azonban előbb egy reakciós választójogot csinálnak, esetleg a régi munkapárti módszerrel, ez végzetes lenne az országra. Ma elsősorban olyan kormányra van szükség, amely a trianoni béke legkedvezőbb végrehajtására a legnagyobb garanciákat nyújtja. Rátér ezután gróf Andrássy Gyula szerepére. Rámutat am, hogy Andrássy Gyula, aki mindig a liberális politika zászlóvivője volt, most elvállalta a klerikális vezér szerepét, bizonyára nem ok nélkül. Amióta Andrássy a kereszténypárt vezére lett, azóta ott a keresztény jelszavakat mindinkább a legitimista politika jelszavai helyettesítik. Nagy hiba volt, vallási jelszavakat beledobni a politikába, még végzetesebb azonban a legitimista politika folytatása. A függetlenségi párt követeli a közszabadságok mielőbbi visszaállítását, az internálási táborok megszüntetését, a hivatalokban lefolytatott fegyelmi rendelkezések revízióját. Lehetetlen, hogy amíg egy része azoknak, akik a kommün alatt funkciókat végeztek, ma előkelő állásokat foglalnak el, másoknak pedig ugyanolyan szerepért hivatalvesztés és megszégyenítés jutott osztályrészül. Végül rátér Nyugatm Magyarország kérdésére. Kérdi a kormányt, intézett-e már kérdést Párisban arra vonatkozólag, mi történik az Ausztriának odaígért Nyugatmagyarországgal, ha Ausztria a német birodalomhoz csatlakozik. Csatlakozás esetén biztosítani kell, hogy Nyugatmagyarország elszakítandó részei automatice visszaszálljanak Magyarországhoz. A tetszéssel fogadott beszéd után a választmányi tagok egyhangúan hozzájárultak a párt vezetőségének a Bethlen-kormánnyal szemben kifejtett álláspontjához, majd elhatározták, hogy Irányi Dániel százéves születési évfordulója alkalmából országos ünnepséget készítenek elő, annyival is inkább, mert Irányi Dániel volt az, aki 1870-ben azt indítványozta a képviselőházban,, hogy Magyarország tiltakozzék Elzász-Lottharingiának a németek által való annektálása ellen. Elhatározta a választmány azt is, hogy gróf Apponyi Albert jubiláris ünnepélyén részt vesz az esetben, ha méltó módom képviseltetheti magát. Ezután Ábrahám Dezső elnök bejelentette, hogy a párt vezetősége elérkezettnek látja az időt arra, hogy a párt a tettek mezejére lépjen. A nemzet közvélemi ennye, amennyire a viszonyok megengedik, kezd felocsúdni lenyűgözöttségéből. A függetlenségi párt vidéki szervezetei tömegesen jelentkeznek és sürgetik, hogy a párt lépjen a politikai aktivitás terére. Ezért a párt vezetősége azt indítványozza, hogy május 29-én, vasárnap délelőtt tartsanak a párt helyiségeiben országos gyűlést. A választmány hozzájárult az elnökség indítványához és öttagú bizottságot küldött, ki a gyűlés előkészítésére. a£ Akadémia nagyjutalmával j Az akadémiai pályázatok eldöntése és az új akadémikusok (Saját ,tudósítónktól.) E héten számol be egész"rr" munkásságáról a Magyar Tudományos Akadémia. Nagyidejének ma délután volt az első ülése, melyen kihirdették a pályázatok eredményét, odaítélték a nagyjutalmat és a Kautz- és a Marczibányi-mellékjutakuiakat s megtörténtek a szavazások a tiszteleti, rendes és levelező tagokra. Az 1. osztály a Sámuel-díjat, mellyel 1920-ban megjelent legjelesebb nyelvtudományi értekezés volt jutalmazandó, Klein Antalnak ítélték oda, a „Mordvin alárendelő viszony" című nyelvtudományi közleményéért. Az osztály megválasztotta Hubay Jenőt egyhangúlag tiszteletbeli tagnak s levelező tagokéul: dr. Förster Aurél (30 igen, 3 nem), dr. Kmeskó Mihály (23 igen, 10 nem), dr. Mészöly Gedeon (31 igen, 2 nem), dr. Németh Gyula (30 igen, 3 nem), Pap Ferencet (25 igen, 8 nem), végül egyhangúlag kültagnak Wichman György helsiingsorsó egyetemi tanárt. A II. osztályban a nagyjutalommal báró Wlassics Gyulának „Nemzetközi jogi értekezései" című munkáját koszorúzták meg,. A Kautz Gyula-mellékjutalmat báró Láng Lajosnak „A statisztika története'' című munkája nyerte el, míg a Marczibányimellékjutalmat Finkey Ferencnek ítélték oda a „A büntető perjog" című munkájáért. A Budapest Fővárosi Egyesült Takarékpénztár jutalmának megbízását Eckhardt Ferenc nyerte el ,,Közgazdasági viszonyaink méltatása Mária Terézia korában" című nyílt pályatétel megírására. Az Ipolyipályázat díját odaítélték Domanovszkij Sándornak „A szepesi városok árumegváltási joga" című kész pályaművének. A Lukács Krisztina-pályázat pályatételének kidolgozására „A tótság letelepedése Magyarországon a középkorban" Májusz Elemér nyert megbízást. A Pollák Henrik-alapítvány jutalmát odaítélták a dr. Körösi József statisztikus működésének kritikai méltatására kitűzött pályatételre beérkezett pályaműnek. A jeligés levelet holnap, a szerdai ülésen bontják fel. A Schreiber Ignáctól Kautz Gyula nevére tett alapítvány pályatétele, mely azt kívánta, hogy a munkanélküliség szempontjából fejtessék ki, hogy mennyiben és mily vonatkozásban szükségesek állami, társadalmi intézmények és rendszabályok, az osztály nagy sajnálkozására meddő maradt. A Sztrokay-jutalom, mely az 1918. és 1919. években megjelent jog- és államtudományi munkák legjelesebbjének utólagos jutalmazására volt kitűzve, nyertese Ereky István, a pozsonyi egyetem nyilvános tanára, „Jogtörténeti és közigazgatási jogi tanulmányok" című művével. Az Ullmann-pályázat meddő maradt. Az osztályba ajánlott valamennyi tagot meg is választották. És pedig: dr. Czettler Jenő (36 igen, 7 nem), dr. Ereky István (36 igen, 8 nem), Heller Farkas műegyetemi tanár (38 igen, 0 nem), dr. Székely István tudományegyetemi tanár (36 igen, 6 nem), dr. Gerevich Tibor nemzeti múzeumi igazgatóőr (32 igen, 13 nem), kültagnak pedig Wolff Gyula, a berlini műegyetem közgazdasági tanára, titkos kormánytanácsos (35 igen, 7 nem). A III. osztályban megválasztották: tiszteletbeli tagnak idősb Pekár Imrét (29 igen, 3 nem), Mikola Sándor fizikust (26 igen, 6 nem), Zelovich Kornél műegyetemi tanár (28 igen, 4 nem), dr. Hutyra Ferenc, a budapesti állatorvosi főiskola rektora (29 igen, 3 nem), Zimányi Károly, a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtári osztály igazgatója (28 igen, 3 nem) s végül dr. Leehner Károly, a kolozsvári egyetem rendes tanára egyhangúlag. Az osztály pályázatainak eldöntése csak a holnapi ülésen kerül sorra, de két uj pályázatot hirdet az osztály, egyet a matematika köréből, másikat az eugenetika köréből. 1921 május 4. Romániának nem van ez a neki szánt szerep Vesztegetések és panamák minden ponton {Saját tudósitónktól.) Az amerikai Egyesült Államok legkomolyabb újságja, a Newyork Times eddig mindig erős szószólója volt Románia ügyének. Most lent járt a tudósítója Bukarestben s benyomásáról többek között így számol be a Newyork Times április 15-iki számában: — Alig egy óráig időztem Románia fővárosában, már megállapíthattam, hogy Románia úgy a hivatalos, mint a magánszemélyek tekintetében nem alkalmas arra, hogy békeszerződés által reára rótt feladatoknak megfeleljen. Az itt élő angolok megegyeznek abban, hogy erkölcsi tekintetben a román nép nem áll túlságos magas színvonalon. Romániának leginkább új erőforrásokra lenne szüksége s éppen ezektől idegenkedik leginkább. A külföldiek alig köthetnek itt üzleteket, tisztességes úton pedig egyáltalán lehetetlen üzleteket kötni. Hivatalos és nem hivatalos személyek pirulás nélkül vallják be megvesztegethetőségüket. A vesztegetést itt egyáltalán nem tartják bűnnek és azt nem is büntetik. A legfrisebb panama, amelyről itt széltében - hosszában beszélnek, az a törvényjavaslat, amelyet az imént szentesített a király. Arról van benne szó, hogy angol és francia tőkések magukra vállalták a vasúti károk kijavítását. A szerződés hét esztendőre szól és igen alacsony számítás szerint legalább kétszázötven százalékot fog a vállalkozóknak jövedelmezni. A lokomotivok kijavítását egy kanadai cégnek adták ki. Ez az üzlet nem kevésbé jövedelmező a kanadai cégnek. Egy előkelő összejövetelen feltűnést keltett egy szép asszony, akinek a nyakát gyönyörű nyakék díszítette. „Tudja-e ennek a nyakláncnak az eredetét — kérdezte tőlem a kísérőm —. Ez a hölgy, annak a miniszternek a barátnője, aki alá a vasutak tartoznak. Egy vállalkozónak sürgősen háromszáz vasúti kocsira volt szüksége, ehez a hölgyhöz fordult és huszonnégy óra alatt megkapta a kocsikat. A jutalma ez a nyakék volt". Bizony ez az üzérek és spekulánsok hazája. Nem csoda, hogy a román államnyomda éjjel-kappal nyomja a bankjegyeket. Az elmúlt esztendőben megkétszereződött a bankjegyforgalom. Igaz, hogy az adókat felemelték, csakhogy az adóemelés papiroson maradt. Az emberek nem üzetnek adót. Románia nem való arra a misszióra, amelyet az entense szánt neki. " Mit kértek az uj mozien^délyesek Hegedűs soromll Hogyan támogatja alf Angol-Magyar Filmvállalatife uj mozisokat? (Sajtójú disttlónktól.) Az esti lapok röviden hírt asftak arról, hogy az uj mozisok ma délelőtt küldöttségileg megjelentek Hegedűs Lóránt pénzügyminiszternél és azt kérték, hogy interveniáljon a belügyminiszternél abban az irányban, hogy érdekeik megvédése céljából egyesületbe tömörülhessenek. Jól informált, helyről erről a deputációjárásról a következőket közölték velünk: — Az új moziengedélyesek aligha kérhették a pénzügyminisztertől, hogy az engedélyokirat tiltó rendelkezését, amely szerint nem tömörülhetnek egyesületbe, változtassa meg. Ez azért sem valószínű, mert ebben az engedélyokiratban nincs is ilyen tiltó rendelkezés. A küldöttség egészen más védelmet kért a pénzügyminisztertől. Ismeretes, hogy az új moziengedélyesek amolyan hallgatólagos ígéretet kaptak az Angol-Magyar Filmtársaságtól, hogy anyagi támogatásban fognak részesülni, vagyis, hogy ez a társaság fogja vállalatukat finanszírozni. Erre a hallgatólagos ígéretre a társaság eddig nem nyújtott semmiféle garanciát. A társaságnak a céghivatal kimutatása szerint húszmillió korona az alaptőkéje. Szakkörökben tudott dolog, hogy ezt a húszmilliót nagyrészt felemésztette az a nyolc mozi, amelyet a társaság kapott és az is köztudomású, hogy a megmaradt összegből az Angol-Magyar csak nagy és feltétlenül rentábilis üzleteket akar finanszírozni. — Az új mozisok — különösen azok, akik kisebb mozikra kaptak engedélyt — mindezt érzik és már jóelőre akarnak gondoskodni arról, hogy vállalatukat vezethessék és hogy a szerzett engedéllyel valóban élhessenek is. Azon az állásponton vannak, hogy az üzlet vitelére nem elegendő az a szellemi irányítás, amelyet az Angol-Magyar Filmtársaság kilátásba helyezett és amely nem áll másból, mint abból, hogy csak azokat a filmeket játszhatják, amelyeket az Angol-Magyar ad nekik kölcsön. Ez tehát — mint forrásunk velünk közli — a mai küldöttségjárás célja. Hogy az eredménye mi lesz, azt könnyű kiitalálni. V