Pesti Napló, 1922. május (73. évfolyam, 99–122. szám)

1922-05-14 / 109. szám

2 . IVasárnaji PEsTI NAPLÓ A Szinnesek és a Cincinnatusok Vázsonyi beszéde a demokráciáról és a liberalizmusról (Saját tudósítónktól.) A Nemzeti Demo­krata Párt ma este rév­dkívül látogatott társai­t.Va­csorát rendezett, amelyen Vázsonyi Vilmos nagyszabású és ér­dekes beszédben vázolta a most folyó Választási küzdelmet és a küzdelem­ben résztvevő pártok politikáját A Demokratá­dért vezérét Claracs Marcell üdvözölte meleg szavakkal, majd Vázsonyi emelkedett szólásra. — Abban a választási küzdelemben, — mondta Vázsonyi — amely m most előttünk áll, egy magasabb érdek azt parancsolta, hogy mi háttérbe szorítsuk pártunk érdekét. Az volt a jelszó, h­ogy Budapesten egyesüljön minden de­mokratikus és szabadelvű erő, közös erővel ve­gyük fel a kü­felek­k­ét a reakció ellen. Abban az .választási egyezményben, amelyet megkötöt­tünk mi mint párt, nagy áldozatokat hoztunk. De mindegy. Mindig jobb adni, mint kapni. •Pártunk erejét és szervezeteit rendelkezésére bocsáthatjuk másoknak, akik ugyancsak a sza­badelvű­ség kipróbált ént bezel, de azér­t ne le­gyen különbség közöttünk és azzal a régi erő­vel harcoljatok a választási harcban, amely a párt választási küzdelmeit mindenkor jelle­mezte. Harcolnunk kell ebben az országban a reakcionárius rendszer ellen, amely az egység pártjának éiitét vette fel,­­ mer­t a hosszít cí­mét nem tudom idézni, nincs olyan jó emlékező tehetségem. (Derültség.) Küzdenünk kell az egység pártja ellen, amelynek programmja a m­agyar nemzet egységtelensége, mert hiszen továbbra is fentartja azt a rendszert, amely temetése a jogegyenlőségnek, *5z megtagadása a közszabadságnak s amely nem tudja biztosítani ebben az­­országban a legprimitívebb jogbiztonsá­got és jogrendet. Küzdenünk kell ez ellen a párt ellen, amely ma­gát az egység pártjának nevezi s amely a leg­különbözőbb áramlatoknak és politikai válfa­joknak ad men­h­elyet. Egyenes, őszinte és fér­fias politika nem lehet az, amely egyszerre hir­deti a numerus clausus fentar­tásának szükségg­ességét, amely beleviszi a gyűlölködést még a színházi életbe is és kidobálja a színészeket és a zenészeket a felekezeti vagy faji származásuk­­miatt, — ugyanakkor, pedig hirdeti a liberális regenerálásnak hajnalhasadását, •=:‹-: ¤ ? • . -Í Ez az egységes párt­politika különít mé­­nyeket,és dolgozik, amellett, h­ogy..,neki ivóimak jelöltjei, akik nyíltan egységespártiaknak tvailják magukat, fentart bizonyos különítmé­nyeket. Ez egyébként is teljesen megfelel a­­rendszernek. " rA fővárosban két különítményt látunk. "az egy­ik­ a Wolff-féle különítmény, amilis támogatja a kormányt, a k­iásik „ p pedig az úgynevezett Nemzeti Polgári különítmény, amely ugyancsak kívülről­­ támogatja a kormányt. Általában feltaláltak Magyarországon egy új jelszót, a kívülről való támogatás jelszavát. (Derültség.) És feltaláltak egy újfajtájú kor­mné­­rnypártiságot, amely egyúttal ellenzéki s egy új fajtájú ellenzékiséget, amely egyúttal kormánypárti. é­s feltaláltak egy feltételes kor­mánytámogatást, amely feltétlenül számít a korhiányhatalom apparátusának támogatására. (Derült­ség.) Nyílt színen és vakmerően merik ezt a játszmát lejátszani. Egyfelől a Wolff urnák különítménye i­s a vele egyesült szíriai szele­met hirdető és a Népoperából vaskézzel és vas­erővel színészeket kihajító Vass urnák a külö­nítménye, másfelől pedig a Nemzeti Polgári Pártnak nevezett magyar Slinnes-párt,­­ mert más nevet nem adhatok neki. Nagyon jól tud­juk mi azt, hogy a Zenekarokban különböző hangszerek vannak és bámuljuk azt a nagy­szerű karmestert, aki kezdve az Ébredőkön vé­gig az ó-szabadelvűek Slinnes-léte maradékáig, mind össze tudja stim­melni az embereket és akik látszólag egymás ellett hadakozva, de tény­leg mindannyian a kormányt támogatják. Ne­kem a Wolff-féle különítményről beszélltem nem kell, de szólanom kell azokról, akik akkor, amikor sikerült, ellentéteket legyőzve, nagy ál­dozatokkal megteremteni­­ demokrata és libe­rális egységnek táborát, akkor­hátbatámadnak minket azzal a jelszó­val, hogy ők a tiszta és minden hibás­tól mentes szabadelvilség lobogóját en­te-ék fel. Hát én nagyom tisztelem azokat, akik sza­badelvűeknek vallják mungu­kat, de nem­ a Stinnes-féle szabadelvűsés­nek voltam híve, hanem annak a szabadelvűségnek, amely a dolgozó polgárok sokaságára van alapítva. Két esztendővel ezelőtt, amikor elvonult a bolse­vizmusnak áradata, reánk borult egy másik terror. Én írtam­ egy cikket, amelynek nagyon megindító hatása volt, m­ert engem megindí­tott Magyarországból. Ebben a cikkben súlyos és nagy igazságokat tártam­­ fel és ebben töb­bek között, azt kérdeztem: hol vannak a régi síabadem­­iség emberei? Mi volt érte a jutal­maip'r. Az a hajsza, axpdy.fl^^ m­egindult. Azt megallottam akkor: » most veszélyben van a szabadelvű­ség, most ki kell állani a gátra. Hívtam, idéztem őket és vádoltam őket, hogy ahelyett, hogy kiállottak volna egész mellel, százalékos alkut kötöttek a reakcióval, vagy a kényelmes félrevonulásnak útját választot­ták,­­ boldognak lenni a testvériesség és a demokráca jegyében. (Élénk tetszés és taps.) — Mi úgy nem alkuszunk, hogy az legyen­­ szabadelvűség, hogy a szegény pogrommhálál szenved, hogy a szegény kimegy a külföldre ta­nulni, mert itthon bezárják előtte az egyeten kapuit. Itthon pedig közben néhány Silines az mondja, hogy már meg van a jogegyenlőség,­­mert ő főtanácsos lett. (Derültség.) — Numerus clausus és főtanácosság! A jog­egyenlőség megtagadása, a közszabadságok láb­bal taposása, a kivételes törvények fentartása a sajtónak továbbra is a Demokles kard alatt való tartása •— és főtanácsosság. Hát ez a ma­gyar liberalizmu­s? Igen, ez az a Bourbon-libe­ralizmus, amelyről el lehet mondani, hogy sem­mit sem tanult és semmit sem felejtett. Ez az a liberalizmus, amely Belgiumban oly csúfosan megbukott, ez az a szabadelvűség, amely min­denütt kitépte magát a nép lelkéből. Ennél nem szabad feltámadnia. Ha egyszer innen e keresztény­ kurzusnak vizei el fognak vonulni akkor nem fogjuk eltűrni az országban a Szin­nesek igáját. Szabadok, magyarok, demokratái akarn­nk lenni, urak a magunk portáján. Én kidobtam az üzleteseket a városházáról kihajigáltam a gázgyárat, a villanyvilágítás társaságot, a vásárpénztárt, amely mögött ke hatalmas bank állott. Tudom, hogy sok elron­tott üzletnek gyűlölete újra és újra felsóhajt és mint egy telhetetlen gyomornak korgása, hör dül fel újra és újra ellenem. Én tudom, hogy a múltban meg volt az a vétkem­, hogy nem vá­­sároltattam meg magamat és tudom, hogy mind halálig meg lesz ez a vétkem. Én m­inden fenyegetés és minden rémetgetés ellenére m­ara­d­ok az, aki voltam, a kispolgárság meg nem al­ku­va, meg nem vásárolható és ki nem engesz­telh­ető embere, fia az apámnak, akit tisztelés abban, hogy kispolgár volt,­ testvére azoknak szegény fiuknak, akikkel együtt nőttem fel , együtt játszadoztam. Valóban szégyen­lem ma­gam, amikor azt látom, hogy bizonyos köre bennem soha mást nem becsülték, csak azt, ám bennem a legértéktelenebb, hogy egy­­cím ta­padt hozzám, mert egy véletlen a népgyűlésbe a miniszteri székbe sodort és a véletlen arra­ kö­telezett, hogy mint becsületes ember, megtart­sam eskümet. Az én életem, munkásságom, a én megvesztegeth­etetlenségem­ s az én meggyő­ződésem mind nem ért semmit, csak íi csír Ezért mondtam, hogy nekem ez a cím nem kell, ezt többé nem kívánom hallani! Értsék meg azt az érzést, amely engem átjár keserű tapasztalatok után, melyeket az életem­­ben tennem kellett. Ezért mondom, nem mintha a múltamból bármit megtagadnék, mert nem­ tagadok meg semmi elvet a multamból, m­ii­kent ez a cím nem kell. Testvéretek vagyol semmi más! Hasznos polgár a polgárok között Vázsonyi beszédét hosszantartó lelkes él­jenzéssel és tapssal fogadták. Még Bródy Era és Gál Jenő tartottak beszédeket. -T A Cincinnatusok, akik az aranyborjú szarvához térnek vissza, ha kirepültek a hatalomból -Én akkor is kitártam a mellemet, miként­­kijártam a forradalom előtt és akik ma isak­­merően a szélsőségtől mentes liberalizmusról mernek beszélni, hol voltak ők­ akkor, amikor én a forradalomban Utolsónak hagytam el a mélyedő hajót és küzdöttem a forradalom éj­szakájáig a forradalom megakadályozásán. Hol voltak a szabadelvűség bajnokai, akik ma a szélsőségektől mentes, kényelmesen szabott Bajazzo-ruhájú szabadel­vüségü­ket kínálgat­ják­? Hát én megmondom hogy hol voltak. Vannak Ci­n­cin­na­t­a­sok, akik visszatérnek az­­eke szarvához, ha elvesztik a hatalmukat és vannak Cincinnatusok, akik mindig az aranyborjú szarvához térnek vissza, ha a hatalomból kirepülnek. (Élénk derült­ség.) Hát én személyeikben nem bántam ezekeit az lírakat, csak a fair play szabályaival nem egye­zik, minket hátbatámadni, visi az egyesült de­mokrata és szabadelvű tábort. Én tisztelem azt, aki misszionáriusi erőt érez magában, az men­jen el és hirdesse a kereszténységet­ a hitetlenek között. Én nagyon tisztelem ezt a misszionáriust,­­csak azt nem tisztelem, aki Rómában hirdeti a katolicizmust, vagy aki a Stombaen­-utódban akarja megmenteni a liberalizmust. — Én a Stinnes-pártot nagyszerű program­nak tartanám, ha mindenki, aki oda belép, Stin­nes-szé válljék. Gyönyörű programja volna ez, az úgyn­evezett nagypolgárok pártja, akik na­gyok a polgártársaik megtagadásában és e fér­fiak liberális nevét is tisztelem, csak kissé elké­­settnek tartom két esztendő után a jelentkezé­süket. De ha van bennük liberális hév, ezt ott arra fordítják, hogy a mi táborunkat akarják gyengíteni és megtámadni abban a városban, ahol a kormány jelöltet sem mer állítani, hanem menjenek a vadak közé, menjenek mint nemes misszionáriusok, mert végre is, ha az emberben igazi, erős szenvedély lobog, alulról kell kez­deni. Lincoln Ibraham a favágáson és nent a Fabankon kezdte. (Élénk derültség.) — Talán többet foglalkozom a kérdéssel, mint szükséges, de a keresztényifnek nevezett kurzus alatt soha a Szinnesek hatalma oly tom­boló, oly vakmerő, oly kihivó és oly minden­ható nem volt Magyarországon, mint ma, a ke­reszténykurzus ideje alatt. Ezért hirdetem min­denfelé: értsék meg a keresztények és zsidók egyaránt, hogy ez egy gonosz álom, amelyet a kurzus hirdet. Itt csak egy igazság van: a mi testvéri egybe­forrottságu­nk, a demokrácia, hogy testvérként legyünk égyek, akik ebben az országban dolgo­zunk és a munkánkból tartjuk fenn magunkat. — Nem százak és ötvenek azok, akikért en­nek a hazának fenn kell állania, han­em az egész dolgozó népének, a városi és vidéki dolgozó, ve­rejtékező népnek kell ebben az országban joggal felruházottnak, tanultnak, fegyelmezettnek és Beretvás pasztilla a legmakacsabb fejfájást elmulasztja! iftája ájila 14. A csehek megerősítik a felvidéli határt Prága, május 14. (A Pesti Napló tudósítójától) A Slovenski Dennik jelentése szerint a cseh kormány külön határvédelmi szolgálatot szerve a felvidéki határon, hogy lehetetlenné tegy magyar bandák betörését. (?!) Megerősítik , egyesítik a határ­szolgálatot teljesítő csendőrsé­get és pénzügyőrséget, kiépítik a határmenti te­lefon- és távíróhálózatot, , nagy kaszárnyába és egyéb katonai épületeket építenek. (II.) 8 leleplezett titkos szikratáviró­, állomás Hamburg, május 13. A hamburgi titkos szikratáviróállomás fel­fedezéséről közlik, hogy kereskedelmi tényke­­désről van szó. Bőséges anyagot foglaltak le többek közt a felfogott szikratáviratok olva­sási kulcsát Eddig 4 embert tartóztattak le, még­pedig Berlinben. Ezek közül hárman kereske­dők, egy tanító. Berlinben további letartóztatá­sok várhatók. A lefoglalt készülék egy berlini konzorcium tulajdona volt és a tőzsdei jelentések felvételére szolgált, amelyeket n­agy pénzért a bankcégek rendelkezésére bocsátottak. Alapta­lanok azok a hírek, amelyek szerint a készülék politikai célokra szolgált.

Next