Pesti Napló, 1922. május (73. évfolyam, 99–122. szám)

1922-05-14 / 109. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: így hóra 100 kor. Negyed évre — 280 kor. Fél évre .1,60 kor. Egész évre — 1100 kor­ Egyes szám ára: Buda­pesten, vidéken és a pálya­udvarokon — — 5 kor. Ausztriában és. Bécsben 100.— osztr.K. Jugoszláviá­ban 1 dinár. y Budapest, 19*2­73. évfolyam 109* Urbi­nos . V-­Vasárnap, május 14 . h­­­4 ,... ••­­ • SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Erzsébet­ körút 18. szála. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkeszti:* József 62-36 Kiadóhivatal Wiertben: I., Kohlm­arkt 7. Pázmány Péter vboros hercegprímás és jezsuita atya alapí­tása, az egykori nagyszombati egyetem buda­pesti utóda és örököse ma évi ünnepét ülte. Megünnepelte azt­ a nevezetes napot, amelyen a Nagy Királynő, Mária Terézia, az állami közoktatás első megvalósítója, Van Swieten bölcs tanácsainak követője, a Ra­tio Educationis anyja megreformálta a Bu­dára áthelyezett egyetlen magyar tudós fő­iskolát. Minden ilyen ünnepségnek nem a hivatalos szónokik retorikai elmeművei, nem is a Rector Margitificus és a kari dékánok által kifejtett hagyományos­ pompa adják meg a méltóságot és jelentőséget, hanem a nagyközönség részvétele és érdeklődése, a visszhang, amelyet az ott elhangzott szavak keltenek, a hatás, amely az Aulából a fel­ügyelő országra kisugárzik. Ma nincs sem visszhang, sem hatás. A adományegyetem egyképpen eltávolodott Pázmány Péter és Mária Terézia szellemétől. isteni igazságra vezérlő kalauz, a nagy Hadigus éppen úgy, mint a Prédikációk egy hatalmas lángelme alkotásai, amelyek ter­mészetesen magukon hordják szerzőjük tüzes hitének, harcos katolicizmusának, hitvitázó izgalmának pecsétjét, de egyúttal a teremtő sem­ kiváltságos bélyegét is. Annak a Páz­nány Péternek, aki megteremtette a magyar próza sziljét páratlan erejével, gyökeres né­pességével, gazdagon áradó bőségével, kevés íze van a mai szürkékhez, jelentéktelenek­en, a tudomány e szegényes bürokratáihoz, és az a Mária Terézia, aki a műveltség ták­yáját akarta fellobbantani eb­ben az ország­án, hogy az istenáldotta föld ne csak tejjel s mézzel folyó Kánaán legyen, hanem ke­vés anyja, Alma Mater­e minden tehetség­ek, biztatója minden kulturális törekvésnek: elcsóválva nézne a tarfejű professzorokra, kik egy kárhozatos törvény alapján százait­ól és estektől rekesztik el a tanulás forrásait. Kérdezzék meg ezek az urak, akik merő egységből, tehetetlen vetélkedésből, sötét gülölködésből oly szomorú pusztítást vittek égbe tulajdon­rendjükben, a tanári karban , kérdezzék meg kollégáikat Nyugaton, de őt Keleten is, mit tartanak minden egyetem önnállása, virágzása, puszta léte conditio­­ne qua­ltion-jának? A válasz egyértelmű ísz: a tanítás és a tanulás szabadságát. Nem adomány az, amelyet akár a kutatás, akár közlés szabadságában hatalmi szó, közigaz­atási beavatkozás,­ felekezeti elfogultság­agy a tudományon kívül eső meggondolás­orlátozh­at és módosíthat. És nem egyetem­­, amely hallgatóit tehetségük, hivatottsá­uk helyett vallás szerint osztályozza. Valameddig az egyetemen rajta lesz a téma, hogy jeles tanárokat, köztük európai hrit tudósokat kiszolgáltatott az áltudomány sinagógjainak, —• mert a vérbirák között, m­­ket­ egytől-egyig név szerint ismerünk, nncs egyetlen egy­­önálló kutató, nincs egy­­azán jó név sem — hogy értékes tanító­leszereket odavetett áldozatul egy muló po­tik­ai Molochjának, addig az egyetem nnepe a szabad polgári közvélemény ítélete­in mindig szürke­ köznap marad. És amíg újból­­ki nem tárulnak az Alma ater kapui, amíg érvényben van a numerus ausus, egy egyetemet soha nem végzett po­tikai parvenü fanatizmusának műve, addig­ába idézi az aranyláncos Rector Magiu­ms a nagy alapítók szellemét és hiába kér Pázmány Péter­ egyetem helyet a világ dományos főiskoláinak testvéri gyülekeze­ben. Minden jelentkezésére a válasz néma, gyos elutasítás lesz. Az egyetem a tanítás a tanulás szabadságának szentélye,­­ nem ripontikai gyűlölködések lerakodóhelye. Geme­ Páris szájkosár az összes leír­tek részére 71 kozmám, május 22-től június 13-ig minden politikai gyűlést betiltott (Saját tudósítónktól.) Ma estére váratlan meglepetéssel szolgált a kormány a választási harcban álló pártok megdöbbenésére. A késő éjjeli órákban a Magyar Távirati Iroda a kö­vetkező jelentést adta ki: A legutóbbi nemzetgyűlés megszűnte óta eltelt hosszú idő alatt a politikai pártoknak és jelöltjeiknek már eddig is minden lehető­ségük megvolt arra, hogy a választóközön­séggel elveiket alaposan és részletesen meg­ismertessék és így a választók már most is abban a helyzetben vannak, hogy a közeli választásoknál való politikai állásfoglalásuk tekintetében határozott véleményt alkot­hatnak. Figyelemmel erre a körülményre és arra a nem kevésbé fontos szempontra, hogy az ország érdeke azt k­ívánja, hogy a k­özeljövő­ben megtartandó nemzetgyűlési választások a közrend legkisebb megzavarása nélkül méltó­ságteljesen folyjanak le és a választópolgárok választójogukat a már­­is fokozott mérvben megnyilvánuló és sok esetben a közrendet is veszélyeztető pártszenvedélyek nagyobb izgal­maitól mentes, az ország jelenlegi súlyos hely­zetéhez is illő, komoly nyugodtsággal gyako­rolhassák, a magyar királyi minisztérium az ország nyugalmának is a közrendnek bizto­sítása érdekében a kivétele hatalomról szóló törvényes rendelkezésekben­ nyert felhatalma­zás alapján a következőket rendelte el:­ 1. 1922 május 22-től kezdve 1922 június 13-ig bezárólag semminemű poli­tikai gyűlés nem­ tartható és a nyilvá­nos helyen tartani kívánt egyéb célú népgyűlések vagy felvonulások sem en­gedélyezhetők. 2. Aki e rendeletben foglalt tilal­mat megszegi vagy kijátssza, ameny­nyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást kö­vet el és az 1912. évi LXIII. t.-c. 10. §-a alapján büntetendő. Arról, hogy a kormány a tegnapi minisz­tertanácson ezzel a tervvel foglalkozik, az egyes pártokban már az esti órákban tudtak. A terv élénk megütközést keltett különösen az ellenzéki pártok körében, melyek joggal látják ebben a döntő választási agitáció szabadságának súlyos sérelmét. Soha arra eset nem volt, még a leghirhedtebb emlékű választások idején sem, hogy a kor­mány egyetlen tollvonással az agitációra szánt utolsó héten a pártokba belefojtsa a szót. Kö­vettek el részletenként atrocitásokat a múlt­ban is, tiltottak be többé-kevésbé sűrűn egy­es népgyűléseket, de generális­ szájkosarat még sohasem pró­báltak rakni, az összes jelöltekre, éppen a választási agitáció utolsó hetében. A Pesti Napló munkatársa ez ügyben még délután kérdéssel fordult gróf Andrássy Gyulához,­­ aki a következőkben nyilatkozott előttünk: — Abszurdumnak tartom a kormánynak ezt a tervét. A választók felvilágosítása­ alkot­mányos jog, amitől megfosztani a jelölteket annyit jelent, mint a választókat megfosztani attól a joguktól, hogy a jelöltek politikai fel­világosításairól értesüljenek. Az alkotmányos élet lényege a választás előtti szabad gyűlé­sezés és választási szabadság. • , Aki ezt eltiltja,­ az a választás komoly­ságát teszi kétségessé. Ha­ egyenlően tiltják el az összes jelöltek gyűléseit, még akkor is egész más helyzetben van az ellenzék, amelynek legcsekélyebb megmozdulását is gyűlésnek tartja a hatóság, viszont a kormány jelöltjei egész társaságokat­, hívnak egybe, szabadon társaloghatnak, anél­kül, hogy a hatóság ezt eltiltaná. Különben sem lehet feltételezni, hogy ezeken a gyűlése­ken rendzavarások lesznek, mert ha lennének is, akkor a választásokon is előfordulnának rendzavarások, és ilyen címen a választásokat sem lehet­ne megtartani. A kormánynak az a feladata, hogy a rendza­varást ne engedje meg. A hatóság kötelessége pedig, hogy a szabadság fenntartása mellett a rendet biztosítsa. Ha nem idéznek elő rendza­varásokat mesterségesen, bizonyos oldalról, még­pedig arról az oldalról, amelyről már ez­ideig is történtek ilyen mesterséges rendzava­rások, akkor ez az intézkedés már előre is szükségtelennek mutatkozik. A rendzavarás ellen pedig a legjobb orvosság az igazságos közigazgatás és az erőszakos beavatkozástól való tartózkodás. Betiltották Drózay Győző lapját A kormány választási harcmodorának , egyik jelenségét mutatja be a következő hiva­talos jelentés: A belügyminiszter 73.585/1922. VII/6. szá­mú rendeletével a Budapesten Brózdy Győző felelős szerkesztésében­­és a Magyar Ugar kiadóvállalat Z­rt. kiadásában megjelenő „Ma­gyar Ugar" című időszaki lap további meg­jelenését és terjesztését az ország belső rend­jét , és a közbiztonságot, valamint az ország külső politikájának érdekeit veszélyeztető tartalma miatt 6357/1920. M. E. számú rendelet alapján további rendelkezésig megtiltotta. A rendelethez fűzött indokolás kifejti, hogy az említett sajtótermék a kis- és nagy­jövedelmek közötti ellentétek állandó rossz­indulatú feszegetésével és a földreformnak a­törvény szellemével és céljával nem egyező, rosszakaratú tárgyalásával az ország belső rendjét, a folyó évi február­ 22-iki számában megjelent „Gyere haza" című cikkével pedig, melyben közállapotaink hamis beállításával az amerikai magyar visszavándorlókat törek­szik visszariasztani, az ország külső politiká­jának érdekeit veszélyezteti. A magunk részéről ehez a jelentéshez azt a megjegyzést kell fűznünk, hogy a közigazga­tási úton történő lapbetiltás élesen ellenkezik a sajtószabadsággal. „Az ország belső rendjének és külső politikai érdekeinek" hivatott védő és megtorló fóruma a független magya­­ bíróság, a kormánynak rendelkezésére állanak az ügyé­szei, emeltessen vádat velük ott, ahol szüksé­gesnek véli, de közigazgatási hatóság ne töltse be a bírói ítélet szerepét. 71 pénzügyminiszter Nyíregyházán Kállay­ Tibor pénzügyminiszter, Tomcsányi Vilmos Pál igazságü­gyminiszter, továbbá Kál­lay Rudolf, Kállay Ernő, dr. Thaly Zsigmond miniszteri tanácsos, dr. Paul Iván külügymi­niszteri titkár kíséretében szombaton délután megérkezett Nyíregyházára, ahol ünnepélyesen fogadták. Kállay Tibor pénzügyminiszter, meg­­­köszönte­­ a meleg­­ fogadtatást, majd száztagú bandérium kíséretében dr. Kállay Miklós főis­pán­ lakására hajtatott.

Next