Pesti Napló, 1922. május (73. évfolyam, 99–122. szám)
1922-05-14 / 109. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: így hóra 100 kor. Negyed évre — 280 kor. Fél évre .1,60 kor. Egész évre — 1100 kor Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon — — 5 kor. Ausztriában és. Bécsben 100.— osztr.K. Jugoszláviában 1 dinár. y Budapest, 19*273. évfolyam 109* Urbinos . V-Vasárnap, május 14 . h4 ,... •• • SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18. szála. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkeszti:* József 62-36 Kiadóhivatal Wiertben: I., Kohlmarkt 7. Pázmány Péter vboros hercegprímás és jezsuita atya alapítása, az egykori nagyszombati egyetem budapesti utóda és örököse ma évi ünnepét ülte. Megünnepelte azt a nevezetes napot, amelyen a Nagy Királynő, Mária Terézia, az állami közoktatás első megvalósítója, Van Swieten bölcs tanácsainak követője, a Ratio Educationis anyja megreformálta a Budára áthelyezett egyetlen magyar tudós főiskolát. Minden ilyen ünnepségnek nem a hivatalos szónokik retorikai elmeművei, nem is a Rector Margitificus és a kari dékánok által kifejtett hagyományos pompa adják meg a méltóságot és jelentőséget, hanem a nagyközönség részvétele és érdeklődése, a visszhang, amelyet az ott elhangzott szavak keltenek, a hatás, amely az Aulából a felügyelő országra kisugárzik. Ma nincs sem visszhang, sem hatás. A adományegyetem egyképpen eltávolodott Pázmány Péter és Mária Terézia szellemétől. isteni igazságra vezérlő kalauz, a nagy Hadigus éppen úgy, mint a Prédikációk egy hatalmas lángelme alkotásai, amelyek természetesen magukon hordják szerzőjük tüzes hitének, harcos katolicizmusának, hitvitázó izgalmának pecsétjét, de egyúttal a teremtő sem kiváltságos bélyegét is. Annak a Páznány Péternek, aki megteremtette a magyar próza sziljét páratlan erejével, gyökeres népességével, gazdagon áradó bőségével, kevés íze van a mai szürkékhez, jelentékteleneken, a tudomány e szegényes bürokratáihoz, és az a Mária Terézia, aki a műveltség tákyáját akarta fellobbantani ebben az országán, hogy az istenáldotta föld ne csak tejjel s mézzel folyó Kánaán legyen, hanem kevés anyja, Alma Matere minden tehetségek, biztatója minden kulturális törekvésnek: elcsóválva nézne a tarfejű professzorokra, kik egy kárhozatos törvény alapján százaitól és estektől rekesztik el a tanulás forrásait. Kérdezzék meg ezek az urak, akik merő egységből, tehetetlen vetélkedésből, sötét gülölködésből oly szomorú pusztítást vittek égbe tulajdonrendjükben, a tanári karban , kérdezzék meg kollégáikat Nyugaton, de őt Keleten is, mit tartanak minden egyetem önnállása, virágzása, puszta léte conditione qualtion-jának? A válasz egyértelmű ísz: a tanítás és a tanulás szabadságát. Nem adomány az, amelyet akár a kutatás, akár közlés szabadságában hatalmi szó, közigazatási beavatkozás, felekezeti elfogultságagy a tudományon kívül eső meggondolásorlátozhat és módosíthat. És nem egyetem, amely hallgatóit tehetségük, hivatottsáuk helyett vallás szerint osztályozza. Valameddig az egyetemen rajta lesz a téma, hogy jeles tanárokat, köztük európai hrit tudósokat kiszolgáltatott az áltudomány sinagógjainak, —• mert a vérbirák között, mket egytől-egyig név szerint ismerünk, nncs egyetlen egyönálló kutató, nincs egyazán jó név sem — hogy értékes tanítóleszereket odavetett áldozatul egy muló potikai Molochjának, addig az egyetem nnepe a szabad polgári közvélemény ítéletein mindig szürke köznap marad. És amíg újbólki nem tárulnak az Alma ater kapui, amíg érvényben van a numerus ausus, egy egyetemet soha nem végzett potikai parvenü fanatizmusának műve, addigába idézi az aranyláncos Rector Magiums a nagy alapítók szellemét és hiába kér Pázmány Péter egyetem helyet a világ dományos főiskoláinak testvéri gyülekezeben. Minden jelentkezésére a válasz néma, gyos elutasítás lesz. Az egyetem a tanítás a tanulás szabadságának szentélye, nem ripontikai gyűlölködések lerakodóhelye. Geme Páris szájkosár az összes leírtek részére 71 kozmám, május 22-től június 13-ig minden politikai gyűlést betiltott (Saját tudósítónktól.) Ma estére váratlan meglepetéssel szolgált a kormány a választási harcban álló pártok megdöbbenésére. A késő éjjeli órákban a Magyar Távirati Iroda a következő jelentést adta ki: A legutóbbi nemzetgyűlés megszűnte óta eltelt hosszú idő alatt a politikai pártoknak és jelöltjeiknek már eddig is minden lehetőségük megvolt arra, hogy a választóközönséggel elveiket alaposan és részletesen megismertessék és így a választók már most is abban a helyzetben vannak, hogy a közeli választásoknál való politikai állásfoglalásuk tekintetében határozott véleményt alkothatnak. Figyelemmel erre a körülményre és arra a nem kevésbé fontos szempontra, hogy az ország érdeke azt kívánja, hogy a közeljövőben megtartandó nemzetgyűlési választások a közrend legkisebb megzavarása nélkül méltóságteljesen folyjanak le és a választópolgárok választójogukat a máris fokozott mérvben megnyilvánuló és sok esetben a közrendet is veszélyeztető pártszenvedélyek nagyobb izgalmaitól mentes, az ország jelenlegi súlyos helyzetéhez is illő, komoly nyugodtsággal gyakorolhassák, a magyar királyi minisztérium az ország nyugalmának is a közrendnek biztosítása érdekében a kivétele hatalomról szóló törvényes rendelkezésekben nyert felhatalmazás alapján a következőket rendelte el: 1. 1922 május 22-től kezdve 1922 június 13-ig bezárólag semminemű politikai gyűlés nem tartható és a nyilvános helyen tartani kívánt egyéb célú népgyűlések vagy felvonulások sem engedélyezhetők. 2. Aki e rendeletben foglalt tilalmat megszegi vagy kijátssza, amenynyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1912. évi LXIII. t.-c. 10. §-a alapján büntetendő. Arról, hogy a kormány a tegnapi minisztertanácson ezzel a tervvel foglalkozik, az egyes pártokban már az esti órákban tudtak. A terv élénk megütközést keltett különösen az ellenzéki pártok körében, melyek joggal látják ebben a döntő választási agitáció szabadságának súlyos sérelmét. Soha arra eset nem volt, még a leghirhedtebb emlékű választások idején sem, hogy a kormány egyetlen tollvonással az agitációra szánt utolsó héten a pártokba belefojtsa a szót. Követtek el részletenként atrocitásokat a múltban is, tiltottak be többé-kevésbé sűrűn egyes népgyűléseket, de generális szájkosarat még sohasem próbáltak rakni, az összes jelöltekre, éppen a választási agitáció utolsó hetében. A Pesti Napló munkatársa ez ügyben még délután kérdéssel fordult gróf Andrássy Gyulához, aki a következőkben nyilatkozott előttünk: — Abszurdumnak tartom a kormánynak ezt a tervét. A választók felvilágosítása alkotmányos jog, amitől megfosztani a jelölteket annyit jelent, mint a választókat megfosztani attól a joguktól, hogy a jelöltek politikai felvilágosításairól értesüljenek. Az alkotmányos élet lényege a választás előtti szabad gyűlésezés és választási szabadság. • , Aki ezt eltiltja, az a választás komolyságát teszi kétségessé. Ha egyenlően tiltják el az összes jelöltek gyűléseit, még akkor is egész más helyzetben van az ellenzék, amelynek legcsekélyebb megmozdulását is gyűlésnek tartja a hatóság, viszont a kormány jelöltjei egész társaságokat, hívnak egybe, szabadon társaloghatnak, anélkül, hogy a hatóság ezt eltiltaná. Különben sem lehet feltételezni, hogy ezeken a gyűléseken rendzavarások lesznek, mert ha lennének is, akkor a választásokon is előfordulnának rendzavarások, és ilyen címen a választásokat sem lehetne megtartani. A kormánynak az a feladata, hogy a rendzavarást ne engedje meg. A hatóság kötelessége pedig, hogy a szabadság fenntartása mellett a rendet biztosítsa. Ha nem idéznek elő rendzavarásokat mesterségesen, bizonyos oldalról, mégpedig arról az oldalról, amelyről már ezideig is történtek ilyen mesterséges rendzavarások, akkor ez az intézkedés már előre is szükségtelennek mutatkozik. A rendzavarás ellen pedig a legjobb orvosság az igazságos közigazgatás és az erőszakos beavatkozástól való tartózkodás. Betiltották Drózay Győző lapját A kormány választási harcmodorának , egyik jelenségét mutatja be a következő hivatalos jelentés: A belügyminiszter 73.585/1922. VII/6. számú rendeletével a Budapesten Brózdy Győző felelős szerkesztésébenés a Magyar Ugar kiadóvállalat Zrt. kiadásában megjelenő „Magyar Ugar" című időszaki lap további megjelenését és terjesztését az ország belső rendjét , és a közbiztonságot, valamint az ország külső politikájának érdekeit veszélyeztető tartalma miatt 6357/1920. M. E. számú rendelet alapján további rendelkezésig megtiltotta. A rendelethez fűzött indokolás kifejti, hogy az említett sajtótermék a kis- és nagyjövedelmek közötti ellentétek állandó rosszindulatú feszegetésével és a földreformnak atörvény szellemével és céljával nem egyező, rosszakaratú tárgyalásával az ország belső rendjét, a folyó évi február 22-iki számában megjelent „Gyere haza" című cikkével pedig, melyben közállapotaink hamis beállításával az amerikai magyar visszavándorlókat törekszik visszariasztani, az ország külső politikájának érdekeit veszélyezteti. A magunk részéről ehez a jelentéshez azt a megjegyzést kell fűznünk, hogy a közigazgatási úton történő lapbetiltás élesen ellenkezik a sajtószabadsággal. „Az ország belső rendjének és külső politikai érdekeinek" hivatott védő és megtorló fóruma a független magya bíróság, a kormánynak rendelkezésére állanak az ügyészei, emeltessen vádat velük ott, ahol szükségesnek véli, de közigazgatási hatóság ne töltse be a bírói ítélet szerepét. 71 pénzügyminiszter Nyíregyházán Kállay Tibor pénzügyminiszter, Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter, továbbá Kállay Rudolf, Kállay Ernő, dr. Thaly Zsigmond miniszteri tanácsos, dr. Paul Iván külügyminiszteri titkár kíséretében szombaton délután megérkezett Nyíregyházára, ahol ünnepélyesen fogadták. Kállay Tibor pénzügyminiszter, megköszönte a meleg fogadtatást, majd száztagú bandérium kíséretében dr. Kállay Miklós főispán lakására hajtatott.