Pesti Napló, 1922. június (73. évfolyam, 123–145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

­ Mi is valljuk", h­ogy az indemnitás megszavazása, az államháztartás zavartalan továbbvitelének biztosítása fontos, nagyon fontos, minden­kire és mindenekre kiterjedő, országos érdek. A csütörtöki minisztertanács határozatának e tekintetben tökéletesen igaza van. Ez azonban még korántsem­­ jelenti azt, hogy azok a dolgok, amelyeknek elintézésétől teszi függővé az ellenzék a költségvetés meg­szavazását, egyáltalán és semmiképp sem fontosak, hogy azok nem érdekelnek és nem érintenek senkit. Még egyszer hangsúlyoz­zuk: az indem­nitás megszavazása ma domi­náló fontosságú államérdek, de azon túl vagy amellett vannak olyan fontos kérdések is, amelyek elől nem térhet ki a kormány egy gőgös, elhárító gesztussal. A választások ide­jén elkövetett erőszak, rend- és törvénysértés szigorú vizsgálatot és megtorlást követel, a polgári szabadságjogok visszaállítása szintén elsőrendű életszükséglete az országnak. Ezeket tehát nem lehet csak úgy kurta és erélyes han­gú minisztertanácsi határozatokkal elintézni. Mert hogy mi fontos és mi nem fontos a politikai életben, az nem igazodhat pártok, még kormányzópártok szeszélyéhez sem. Azt nem lehet aszerint eldönteni és kinyilatkoz­tatni, hogy ami nekem ma kedves, szükséges és hasznos, az fontos, minden más pedig a bagatellrovatra tartozik­. A kormánynak teg­nap ilyen alapon még a választási erőszak, a szabad vélemény megnyilatkozásának­ el­nyomása, a politikai'terror vált''fontok, miért akkor ez volt számára a kívánatos. Ma ezek a­ dolgok kellemetlenek neki, ma tehát mind­ez nem fontos, ma az egyetlen probléma előtte: az indemnitás megszavazásának sima keresztülvitele. Másról most hallani sem akar. Elhisszük, hogy a válaszási visszaélések kiteregetésének nem fog túlságosan örülni a kormány és pártja. De — még egyszer és utoljára leszögezve a költségvetés mielőbbi biztosításának rendkívül sürgős és fontos voltát — csodálkozhat-e azon valaki, ha az adózó alanyok milliói azt is szeretnék meg­tudni: mit kapnak majd cserébe az államtól keservesen kiizzadott adóbankóikért­?! Lehet-e meglepődni azon, ha az ellenzék, amely ezer és ezer sérelem keserű izével a szájában fog­lalja el helyét az új nemzetgyűlés baloldalán, most, amikor a kormánynak reá is szüksége van, hangot ad a fölgyülemlett panaszoknak s a visszaélések megtorlását, a szabadságjo­gok kiterjesztésének biztosítását követeli és ebbeli kívánságát éppen azon az alapon hir­deti jogosnak és fontosnak, mert az valóban jogos és fontos is az egész országra nézve. Nem vagyunk a végletekig menő harc, a meddő gravamen-politika hívei vagy barátai. De megértjük s cseppet sem tartjuk csudála­tosnak, hogy erről is szó esik mostanában, az indemnitás készülő és várható vitája előtt. Nem lehet tehát olyan egyoldalú merevség­gel elzárkózni minden más kérdés „fontos­sága" elől, mint ahogy azt a kormány tagjai egymás között képzelik és elhatározzák. Ha a kormány az indemnitás megszavazásának útjáról el akarja tüntetni a veszedelmes ká­tyúkat és rögöket, megértőbb, engedéke­nyebb és türelmesebb munkát kell végeznie, mint amilyet a csütörtöki bejelentés után várhatunk tőle. Sajnos, az ország, a nemzet érdekében „fontos" kérdések és ügyek, gyors és alapos megoldásra váró feladatok száma mostanság nálunk igen megsokasodott, ezek előtt nagyon kockázatos politika lenne a kényelmes strucc-módszer. A homokba du­gott, vak és süket fej nem tünteti el a bajo­kat, inkább megnöveli. Az indemnitás mellett tehát észre kell venni a többi fontos felada­tot is. Észrevenni és megoldani. Budapest, 1922 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra — — 100 kor. Kegyed évre — 280 kor. Fél évre 560 kor. Egész évre — 1100 kor­ Egyes szám ára: Buda­pesten, vidéken és a pálya­udvarokon 6 kor. Ausztriában és Bécsben 100.— osztr.K. Jugoszláviár­ban 1 dinár. *» r .. f.: 1- 1 i­d­­­ki 73. évfolyam 140. szám 4Ti£íU Péntek, június 2 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Erzsébet­ körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Kiadóhivatal Wienben: I., Kohlmarkt 7. A kormány visszautasította az ellenzék feltételeit Még egy kísérlet pénteken délután • Kilátástalanok az ellenzék és a kormány egyezkedési tárgyalásai Az ellenzék nem gondol az indemnitás megdestiguálásá­­a (Saját tudósítónktól.) Bethlen miniszter­elnök csütörtökön délben rögtönzött miniszter­tanácsra h­ívta egybe a kormány tagjait, ame­lyen Kállay Tibor pénzügyminiszter referált az ellenzékkel az indemnitásról történt tárgya­lásairól. Mint ismeretes, a pénzügyminiszter az indemnitásr­ és az adóreformokról szóló tör­vényjavaslatokat szerdán délután ismertette az ellenzéki pártvezérek előtt, arra kér­ve őket, hogy a tárgyalás alkalmával bocsássák azokat simán keresztül. A pénzügyminiszter és keres­kedelmi miniszter tájékoztató nyilatkozataira az ellenzéki pártvezérek kifejtették az értekez­leten, hogy csak bizonyos követelések ellenében hajlandók ezt a biztosítékot megadni. A feltéte­lek politikai és gazdasági természetűek. A minisztertanács tagjai Kárlay pénzügy­miniszter referátuma után sorba felszólaltak és arra a­ megállapodásra jutottak, hogy az ellen­zék két követelését, elsősorban a választójogi törvényjavaslat soronkí­vüli benyújtását, nem teljesítik, annál kevésbé, mert a jelenlegi nemzetgyűlés mandátuma öt évre szól, nincs tehát ér­telme annak, h­­gy a mostani választát­sok­ által felizgatott hangulatot egy újabb választójogi vitával permanenssé tegyék. A közigazgatási reform sürgetése elől azzal térnék ki, hogy ez a javaslat még nincs készen, ami pedig a választási atrocitások dolgát illeti, ezt a képviselők, esetleg megbukott képviselő­jelöltek magánügyének tekintik. A minisztertanács ilyenformán az ellen­zék minden lényeges követelését vissza­utasította s megbízta Kárlay és Walkó minisztereket azzal, hogy közöljék az ellenzéki vezérekkel a kormánynak ezt a határozatát, valamint azzal is, hogy folytassák velük a megkezdett tárgyalásokat. Pénteken ismét összeül az indemnitási értekezlet A csütörtöki nap folyamán Kárlay és Walkó miniszterek ennek a megbízásnak még nem tet­tek eleget és mint a pénzügyminiszterhez kö­zelálló helyről értesülünk, Kárlay pénzügymi­niszter pénteken újból szét fogja küldeni az ellenzéki pártvezérekkel tartandó folytatólagos konferenciára a meghívókat. A kormány dön­téséről ilyesformán az ellenzéki vezérek csak­­s az esti lapokból értesültek. A Pesti Napló mun­katársa fölkereste gróf Andrássy Gyulát, s megkérdezte, hogy mi a véleménye a kormány döntéséről. — A­ kormány döntéséről még nem kap­tam hivatalos értesítést. Ha a kormány dön­téséről közölt hírek megfelenek a valóságnak, úgy a magunk részéről nem marad más hátra, mint felvenni a kormánnyal szemben a legélesebb harcot. Nem lesz ellenzéki onstrukció "Rassay Károly az ellenzék követeléseinek visszautasításáról a Pesti Napló munkatársa előtt így nyilatkozott: " A kormány döntéséről csak az esti­lapokból értesültem. A kormány azt mondja, hogy neki a választójog nem sürgős. Nekünk igen. Meg vagyo­k győződve arról, hogy a kormánynak sokkal kellemesebb választójogi törvény nélkül kormányozni, mert hiszen hogy egyébre ne utaljak, így sokkal köny­nyebben tudja saját pártját is fegyelmezni, amelynek tagjai közvetlen tapasztalatokból t­udják, hogy milyen hatékonyan lehet a kor­mánynak hétről-hétre, sőt óráról-órára vál­­tozó rendeletekkel befolyásolni a választáso­­kat. Mi azonban a most sürgősnek jelzett pénzügyi konszolidációval nem akarunk újra egy Hegedűs Loránt-féle tűzijáté­kot rendezni. Ennek a pénzügyi kon­szolidációnak elengedhetetlen feltétele az alkotmányjogi és belpolitikai kon­szolidáció. Egyébként fölösleges aggo­dalom obstrukcióról beszélni, erre senki sem gondol, mi teljesíteni fogjuk kötelességünket és kritikat tárgyává tesszük a kormány működését.­­ Hogy ez a kritika milyen keretek között mozogjon, az a kormány magatartásától függ. Meg kell állapítanom azonban, hogy a kormány ugyanazon taktikát akarja követni az indem­nitási törvényjavaslat tárgyaltatásánál, mint az elmúlt nemzetgyűlésen a választójog tárgya­­lásánál. Ott a tárgyalás tudatos elhúzásával megakadályozta a választójogi törvény meg is­alkotását. Most pedig arra törekszik, hogy az ellenzéki kritikát minél szűkebb keretek közé szorítsa. Ezt az állításomat teljesen bizonyítja nemzetgyűlés megalakulásánál minden indok nélkül feláldozott három nap. A nemzetgyűlés június 16-ára hivatott egybe, ennek ellenére a­ kormány régi szokásra, az összegyülekezés le­­hetőségére hivatkozva, három nappal kitolta az összeülés idejét. Ez a szokás indokolt volt a rendi országgyűlés idején, amikor a követek­ lóháton érkeztek meg kerületeikből. Ma azon­­ban, a gyorsvonatok idejében ez annál kevésbé indokolt, mert precedens sincs erre, hiszen a múlt nemzetgyűlést 1920 február 16-ára hivtátk egybe s még azon a napon össze is ült. Annale sem lett volna semmi akadálya, hogy a mai napon megtartott elnökválasztás már a teg­­napi napon megejtetett volna. Ezek szerint ma már be kellett volna terjeszteni az indemnitást. Megdöbbenéssel hallom azt is, hogy a kormány szombaton nem akar ülést tartatni, hogy ilyenformán az indemnitás tárgyalá­sára csak négy-öt nap maradna s akkor, ha a korona zürichi jegyzésével más okokból valami baj történik, nyilván az ellenzékre akarja hárítani ennek az ódiumát, hogy így kif­evoherezhesse az indemnitás meg­­szavazását. ­ Nincs kilátás békés megegyezésre Mint ezekből a nyilatkozatokból Idillnis, a kormány magatartása nem a legkedvezőbb­ benyomást gyakorolta az ellenzékre, s így nincs kizárva, hogy a péntek délutánra egybehívandó értekezleten az egyezkedési tárgyalások végkép megszakadnak. Ezeknek az előjeleknek ellenére az egységes pártban az a hangulat, hogy a az In­demnitást mégis sikerülni fog rövid idő alatt tető alá hozni. Azzal biztatják magukat, hogy­ ha az ellenzék obstrukciót kezdene, ezt egy da­­rabig állanák ugyan, de később ezzel szembeni erélyesen állást foglalnának. Az a nézet is fel­vetődött, hogy az ellenzéki támadásokat esetleg le lehet szerelni azzal, hogy a hat hónapra kért indemnitást a kormány négy, esetleg három­ hónapra szállítja le. A pénteki ülésen a bizottságok megalakít­­lása után Kállay Tibor pénzügyminisztert a nemzetgyűlés elé terjeszti az indemnitási ja­­vaslatot. Ezt megelőzően, mint értesülünk, gróf Bethlen István miniszterelnök kormány*. nyilatkozatot fog tenni*

Next