Pesti Napló, 1935. január (86. évfolyam, 1–26. szám)
1935-01-06 / 5. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1935 január 6 . Az Eiffel-torony feketén gyászolja Citroen bukását... Egy fantasztikus karrier tragikus története Párizs, január. (A Pesti Napló szerkesztőségétől.) Január harmadikán bevonultak a bírósági likvidálók a Quai de Javeli »autopolisz«-ba és megkezdték a Citroen-gyár felszámolását. Ezzel a bevonulással új szakaszába lépett a modern francia ipar koronázatlan királyának regénye. Citroen, a vasenergiájú, elszánt és cézáriajlandóságú autókirály, aki egy évtizeden keresztül drámai fordulatokban gazdag, tüneményes pályáján mindezideig sikeresen küzdött ellentégeivel és megtartotta a vezéri kormánykereket Európa egyik legmeseszerűbb gyárának igazgatói irodájában, most két vállra kényszerült, elesett, vádak alatt görnyedő, szomorú ember, akinek nincs több beleszólása csodálatos alkotásának sorsába, amelyről hivatalos urak, hitelezők, ügyvédek és pápaszemes gazdasági bölcsek fognak dönteni... André Citroen fantasztikus karrierje méltóan sorakozik a Bázelek, a Stinnesek és a Staviskyk korának könnyen tündöklő, magasba lendült és korai bukásba sodródott sorsaihoz. Vakmerő, fantasztikus az ember és drámaian izgalmas művének története... Egy pálya indulása Hosszú, küzdelmes fiatalság és egy kezdő gyáros eredménytelen küzdelmei után, akkor érkezik első döntő fordulójához, amikor megismerkedik a későbbi fegyverkezési miniszterrel, Louis Inoucheurrel. Loucheur katonatársa volt Citroennek és röviddel a háború előtt akadt össze ismét a két bajtárs. Citroen ekkor már gyáros volt, Loucheur még csak jelentéktelen vállalkozó. Citroen egy pénzcsoporttal a háta mögött megbízza Loucheurt, hogy gyára számára gépeket vásároljon Amerikában. A gépeket meg is vette a fiatal vállalkozó, megbízói teljes megelégedésére. Igaz, hogy önmagának sem volt oka panaszkodni, mert a megvásárolt gépeket leszólítás előtt még előbb továbbadta jócska kis haszonnal ott Amerikában és a hasznot zsebrevágva vásárolta csak meg újból a gépeket megbízóinak. Ezt a kis szépséghibát, az ügyes spekulációt a mások pénzével Citroen egész addig nem vetette szemére megbízottjának, amíg a háború után mint fegyverkezési miniszternek döntenie nem kellett azoknak az óriási fém- és rézkészleteknek a sorsáról, amelyeket a francia hadvezetőség bocsátott kiárusításra. Ekkor megjelent Loucheur kabinetjében egy autógyáros. Mit beszéltek egymással, senki sem tudta meg soha, de annyi tény, hogy Citroen fantasztikus olcsón jutott az óriási állami készletekhez. Ezekből gyártotta első kitűnő modeljét, a kis ötlovas »cserebogár« Citroen-kocsikat, amelyek kitűnő kvalitásukkal, olcsóságukkal egy csapásra megalapították a Citroen-gyár hírnevét... Európa nem Amerika . .. Amikor néhány évvel ezelőtt meglátogattam a francia autókirályt a Quai de Javaién, hatalmas üvegfalú irodájában, elragadtatva mesélte, hogy az amerikai módszerek európai átültetése micsoda fantasztikus lehetőségeket nyit az európai autógyártás számára. Citroen azonban elszámította magát. Európát nem sikerült elég gyorsan amerikanizálnia és minden ügyeskedés, tőzsdei manőver, tőkeemelés és trükkös mérlegkészítés sem volt elegendő ahoz, hogy időt nyerjen Citroen vállalata számára ahoz, hogy az amerikai méretű gyártás és eladás ki is fizetődjék A pénz elúszott, a gyáros fantáziája ellene fordult. Ugyanazok, akik még nem is olyan régen mint meerváltót és korszakalkotó organizátort ünnepelték, ma »leleplezik», hogy elspekulálta magát. Citroen álma Pedig Citroen álma talán mégis csak megvalósul, ha nem is ő maga fogja megvalósítani... Mert mi volt ez az álom? Rászoktatni az európai embert arra, hogy ugyanúgy életszükségletévé váljék az automobil, mint ahogy azzá vált az amerikai ember számára. Amerikát Ford tanította meg autón járni, a franciákat pedig Citroen. Csak abban számította el magát Ford európai követője, hogy negyvenmillió francia helyett százmilliós Európára méretezte autógyártását. De Európa nem követte elég gyorsan Citroen fantáziáját. A franciákat sikerült rászoktatni az autóra. A háború óta hihetetlen mértékben megsokszorosodott a francia autózók és autóvásárlók száma. Citroen egészen új és szokatlan reklámmódszerekkel dolgozott. Párizsban magát az Eiffel-tornyot bérelte ki gigászi fényreklámjai számára. Külön repülőgépek hirdették a francia égen a Citroenautók dicsőségét. Hatalmas expedíciókat szervezett Afrikába és ismeretlen földrészek felkutatására, külön e célra gyártott expedíciós tankláncos autókon, amelyekről hatalmas díszelőadásokon, a köztársasági elnök előtt bemutatott expedíciós filmekben szármoltak be az utazók. Az expedíció kincseit pedig külön Citroen-múzeumokban mutogatták a franciáknak, de egyre többet beszéltek róluk a francia határokon túl is. Útépítési kölcsönöket adott rossz útú kis európai országoknak és elárasztotta a francia utakat modern útjelző táblák tízezreivel, amelyek a hasznos útmutatásokon kívül büszkén hirdették az ámuló autózók előtt. Citroen ajándéka. És mialatt óriáslépésekkel járta végig Európát, keresve és teremtve az autóvásárlók újabb és újabb tömegeit, tüneményes gyorsasággal fejlesztette gyárát, amely "már évekkel ezelőtt elérte a napi 250 kocsi gyártását... Jó nagy játékos De minden gyorsaság dacára sem tartott lépést az eladás a gyártással. Európai határai lezárultak. Vámsorompók drágították az olcsó kocsikat. A krízis megritkította az autóvásárlók számát Franciaországban is. És Citroen, a nagy játékos, aki elképesztő vakmerőséggel alkotta meg gyárát, piacát, hírnevét, nem érte be azzal az izgalommal, amit a vállalat vezetése, alkotása és építése nyújtott számára. Kereste a játék izgalmait a zöldasztal mellett is. Legendás hőse lett a francia játékkaszinók bakkara-termeinek. Hónapokig beszéltek szerte Franciaországban azokról a fantasztikus összegekről, amelyeket Deauvilleben vagy Cannesban, Biarritzban vagy egyebütt nyert vagy vesztett Citroen. Persze, hogy ennek a játékszenvedélynek volt egy »publicitási« oldala is. Hiszen csak jót tett a Citroen-gyár hírnevének, hogy a tulajdonosa egyetlen arcizmának rezdülése nélkül nyerhetett és veszthetett milliókat. Aminthogy az sem volt rossz reklám, hogy Madame Citroen híres nyakláncáról mindenki tudta, hogy nincsen párja sem Franciaországban, de még Európában sem. Csakhogy ez a reklám elég drágának bizonyult, aminthogy drága volt minden reklám, amit Citroen talált ki. Drága, de megéri, ez volt Citroen jelszava évekig. Megéri, ha kifizetődik. De mivel a Citroen reklámötletei nem mindig hozták meg azonnal a gyümölcsüket, Citroen egyre nehezebben bírta az iramot és egyre korriololtabb pénzügyi műveletekre kényszerült. Előbb a Lazard Fréres híres párizsi bankház adott pénzt Citroennek. Persze, ennek a pénznek nagy ára volt és ha Citroennek hosszú évekig sikerült is megtartani a vezetést vállalatában, egyre súlyosabb problémák elé állították a pénzemberek követelései és azok ellenőrzése. Az utolsó küzdelem És attól kezdve, hogy mások is beleszólhattak Citroen gigászi játékába, mások is kezdték tudni, hogy a Citroen-gyár aktívái nagyrészt csak a reménységek. A negyvenmillió francia nem akarta már olyan mohón vásárolni a Citroen-autókat, hogy ez egymagában kifizethette volna annak a fantasztikus gyártási iramnak a költségeit, amire az autókirály berendezkedett. És a külföld sem követte elég gyorsan az iramot. Hiába bámulták hát egy évtized óta a Quai de Javel-i mesegyár csodálatos gépezetét, mozgó gyártási »láncát«, a gyár névtelen látogatói, turisták ezrei és politikusok, mérnökök, akadémikusok, írók és diplomaták, ez a gyár eszeveszett tempójában gyártott, gyártott, de a készletek egyre szaporodtak és szaporodtak a gyár adósságai is... Citroen hallatlan zsenialitása, amely néha túl ment azokon a határokon, amelyeket a polgári tisztesség respektál, évekre meghosszabbíthatta a gigászi küzdelem reményeit. A nagy tranzakciók amerikai tőkésekkel, amelyek között legtőbbet emlegetétk Citroen szövetségét a világhírű Pierpont Morgannal, aki a General Motors érdekében és Ford ellen szövetkezett Ford francia ellenfelével. Kezdődik a tőzsdei játék De a Morgan-szövetség még több új béklyót rak Citroen kezeire, mint a Lazard- és később a Deterding-petroleum és benzinkirály szövetsége. És kezdődnek a tőzsdei manipulációk, nmik siker esetén dicsőség, de ha túl korán kitudódnak, csalásszámba mennek. Citroen kendőzött mérlegei felszökkentették a Citroen-részvények értékét. A párizsi tőzsdén forgalomban lévő Citroen-részvények, bonor és kötelezvények névértéke 704 millió frank. 1927-ben 559 millió 500 ezer frankra becsülték a Citroen-papírok árfolyamértékét. 1929-ben azonban ez az árfolyamérték 2 milliárd 67 millióra szökött. Az 1933-as mérlegről most azt állítják, hogy hamis volt. 28 millió hasznot mutatott ki, pedig valóságban a vállalat veszteségei 33 milliót tettek. A kifizetett dividtada ismét csak »reklámköltségnek« számított Citroen szemében, de sajnos, a költség kifizetésére nem maradt ideje. Hónapok óta hasztalan tárgyalt finánchatalmakkal és magával az állammal. Nem akadt, aki eléggé bízott volna Citroen fantáziájában, hogy pénzt bízzon rá újabb mentőakcióra. Néhány hónappal ezelőtt kitudódott manővere a be nem fizetett társadalombiztosítási manőverről. Hogyan kényszerült kétvállra a tündöklő fantáziájú francia autókirály, mert a világ nem akart napi 250 Citroen-kocsit vásárolni Ruhákra alkalmas selyem-, divatkelme- és mosóárumaradékok nagy tömege gyűlt össze karácsonyi vásárunkból Árusításuk hallatlan olcsó árakon a volt árak felért! FISCHER SIMON utóda rt., V., Bécsi utca 10. szám. Selyem és női divatház A francia állam eléggé megégette a kezét a Transatlantique és az Aeropostal megmentésével. A Stavisky-botrány után Flandin kormánya nem merte a Citroen-gyár megmentéséért vállalni a felelősséget a francia adófizetők előtt. Jíz „autopolisz" vége így hát elkerülhetetlenné vált a Citroen-gyár likvidálása. Ma még nem látni tisztán, mi lesz ennek a likvidálásnak a folytatása. Abban mindenki egyetért, hogy Franciaország legmodernebb, legkitűnőbb gyárát nem lehet csak úgy egyszerűen bezárni. Nem lehet az utcára tenni a munkások ezreit sem a mai munkanélküli világban, a nagy konjunktúrában 22 ezer munkás dolgozott Citroennél. Államosítás, szindikátusi kezelés, új pénzcsoport általi megvásárlás állnak szemben, azokkal a jámbor gépromboló kandidátusok óhajtásaival, akik azt állítják, hogy a mai világkrízises világban egy ilyen tömegtermelésre berendezett ultramodern gyár nem lehet életképes és vissza kell térni, legalább is egyelőre a régebbi, termelési módokhoz... Ezekre a kérdésekre még hosszú hónapokig várhatunk a végleges válaszra. A nagy párizsi mozikban még egyrre fut a zseniális organizátor pénzéből készített film, amely az »autopolisz« dicsőségét hirdeti. Lehet, hogy ebben egy kis propagandaszándék is van, hogy a francia közvélemény ne tűrje ennek a csodagyárnak a bezárását... Mialatt hivatalosok és ellenségek, érdekeltek és újságolvasók a Citroen-gyár sorsáról töprengenek, Párizs még csodálja a legújabb Citroen-kocsit, amely néhány hónap alatt új formát mutatott a modern autónak csodálatosan kecses áramvonalas formájával, modern technikai felszerelésével. Igaz, hogy azt beszük, hogy éppen ez a kocsi okozta a Citroen-gyár vésztét. Utolsó kártyaképpen játszotta ki Citroen ezt a kis technikai csodát. De a kocsi nem elég tartós, nem sikerült egészen és ezért nem sikerült az utolsó próbálkozás és mentisi akció sem. A párizsi éjszaka csavargója azonban hasztalan keresi hetek óta a tüzeg torony szilluestt-jét. A halálra sebzett Citroen-gyár itt már beszüntette a reklámozást. És az Eiffel-torony feketén gyászolja Citroen bukását... Aigner László. Ajándék-utalvány A „Pesti Napló" mindazon olvasói és előfizetői között, kik a enti utalványt címükkel ellátva a kiadóhivatalba „Ajándék 3" jeligére beküldik. 500 darab gyönyörű kis boát vagy kaslantyút osztunk szét, csupán csekély kezelési díjat kell megfizetniük