Pesti Napló, 1936. január (87. évfolyam, 1–25. szám)

1936-01-29 / 23. szám

­ Perzsa Perzsaláb Különféle ves olcsó leltári árakon PIIiU€fncIsvÄ:6 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1936 január 26 587 A szlovák nemzeti tanács a Népszövetségtől Szlovenszkónak Magyarországhoz való visszacsatolását kéri Genf, január 28. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A szlovák nemzeti tanács nevében Jehlicska Ferenc elnök, Dvorcsák Győző alelnök és Unger Ferenc főtitkár memorandumot nyújtott át a Nem­zetek Szövetsége főtitkárának, amelyben hangoz­tatja, hogy Szlovensz­kót kiszolgáltatták Szovjet­oroszországnak bombavető légi járművei bázisául. Szlovenszkón lázas sietséggel készítik a repülő­tereket, a hangárokat, a földalatti gyűjtőmedencé­ket. Az orosz légiflottát kiszolgálni hivatott leg­főbb repülőtér Ungváron már elkészült és most kerül a sor a munkácsi, pöstyéni, trencséni, repülőterekre. A szlovák földön tanyát ütött szovjetorosz katonai légierők Berlint, Varsót, Budapestet és Bécset fenyegetik. Kétségtelen, hogy háború esetén a fenyegetettek legelsősorban ezt a tűzfészket fogják elpusztítani és íjra vár Szlovenszkóra az a sors, hogy a legközelebbi há­ború hadszínterévé váljon. Szlovenszkó ez okból az európai probléma kulcsa. Szlovenszkó népe a legerélyesebben tiltakozik a bolsevista invázió ellen. Szovjet-Oroszország nemcsak Szlovenszkónak, de minden nemzetnek, minden vallásnak, minden civilizációnak az ellen­sége. A forradalmasítás nemcsak Szlovenszkót, de egész Európát fenyegeti. Masaryk még ellen tu­dott állni a bolsevista fenyegetőzéseknek, de Benes készségesen szolgáltatta ki Szlovenszkót a bolse­vista hadicéloknak. Szlovenszkó népe ártatlan mindebben, de ne csodálkozzék Európa, ha emiatt egyszer minden lángba borul. A szlovákok előtt csak két lehetőség áll: vagy behódolni, vagyis eltűrni, hogy a szlovák föld és később egész Európa a bolsevisták prédája legyen, vagy minden erejével ellenszegülni ennek a politi­kának. A szlovák nemzeti tanács már több ízben ki­fejtette a Nemzetek Szövetségéhez benyújtott em­lékiratában, hogy Szlovenszkó úgy földrajzilag, mint gazdaságilag és történelmileg is Magyaror­szághoz tartozik. A trianoni­ béke feldarabolta Ma­gyarországot, Szlovenszkót pedig ellensége prédá­jául dobta oda. A szlovák nemzeti tanács a Mil­lerand-féle kísérő levélre hívja fel a Nemzetek Szövetsége figyelmét, amely módot ad az igazság­talannak látszó határmegvonások revíziójára. De ennek mielőbbi végrehajtására sürgősen szükség van, mert Szovjetoroszország mindent elkövet a szlovenszkói térhódításra. Szlovenszkót nemzeti jo­gainak bitosítása mellett vissza kell csatolni Ma­gyarországhoz, amelyhez földrajzilag tartozik, és amellyel az ezeréves múlt érzelmileg is egybefor­rasztotta. Egy népszavazás ezt fényesen igazolná. Pesthy Pál beszéde a Ház hitbizományi vitájában Az Esterházy-, Festetics- és Széchenyi-nemzetség érdemei — Új közép­birtokos osztály — Horváth Ferenc: „Szabadságot akarunk a földforgalomban, szabadságot minden téren . . (Saját, tudósítónktól.) A képviselőház keddi ülését Sztranyavszky elnök nyitotta meg. A tör­vényhozók nagyon nehezen gyülekeztek, az első pillanatokban úgy látszott, mintha több volna a miniszter és az államtitkár, mint a képviselő. Lá­zár Andor igazság­ügyminiszter Antal államtit­kár társaságában jelent meg az ülésteremben, már a megnyitás percében jelen volt Kozma Miklós belügyminiszter és Bornemisza Géza­ iparügyi mi­niszter is. Az elnöki megnyitó után derült ki, hogy a minisztereknek mondanivalóik vannak. Kozma Miklós belügyminiszter beterjesztette az önkormányzati testületek vagyonára vonatkozó jelentést az 1929 január 1-étől 1935 június 30-áig terjedő időről. Ezután beterjesztette a tűzrendé­szert fejlesztéséről szóló javaslatot s a közbizton­sági szervek legénységi betegsegélyző alapjáról szóló javaslatát. Bornemisza Géza két nemzetközi egyezmény becikkelyezését kívánta. Az egyik a nők éjjeli munkájáról, a másik a táblaüveggyártásnál alkal­mazott munkások munkaidejének szabályozásáról szól. Malasits „mreg szíve megdobbant" Malasits Géza felszólalásával folytatódott a hitbizományi javaslat vitája. A szocialista szónok bevezetőben gróf Teleki Mihállyal vitatkozott, aki nem is volt jelen. Enyhe malíciával ajánlotta a nagy gazdaságtudományi felkészültségéről ismert fiatal grófnak, hogyha a szocializmus és a kapi­talizmus viszonyát ismerni akarja, olvasson el egy-két jó közgazdasági könyvet. A szocialisták együtt dolgoznak a nagytőkével? A szónok vala­mikor szakszervezeti titkár volt, tizenöt év alatt azt tapasztalta, hogy történelmi nevek ülnek igaz­gatóságokban és megosztoznak a hasznon a nem­zetközi tőke nem mindig árja képviselőivel." Be­szélt a magyarországi szociáldemokrata párt mun­kásságáról, majd rátért a javaslatra. — Arra a hírre, hogy a kormány reformálni akarja a hitbizományokat, megdobbant öreg szí­vem... — kezdte, de gyorsan beszámolt arról is, hogy lelohadt a lelkesedése, mert igazságtevő drá­mát várt, de a törvényjavaslatnak nem tud más címet adni, mint: »Sok hűhó semmiért«. A hitbizományi vagyonok történetét fejte­gette, emlegette a lézengő rittereket, akik nagy vagyont kaptak Magyarországon. — Szálljunk magunkba — mondotta beszéde befejezésében. — Ne tessék-lássék törvénnyel akar­juk azt a nagy tüzet eloltani, amelyet gazdasági rendszerünk hiányossága felszított. Pesthy Pál volt a kormánypárt következő szónoka. Percekig csilingelt, berregett az elnöki csengő, miniszteri beszédeket szoktak ilyen hosz­szadalmasan beharangozni. Pesthy a javaslat jelentőségéről A hitbizományi reformot elsősorban örököd­­ödésjogi kérdésnek tekinti a szónok, de földbir­tokpolitikai kérdésnek is, szoros kapcsolatban a telepítéssel. Nagy jelentőséget lát abban, hogy a nagybirtokos családok oldalágának bekapcso­lása lehetővé teszi egy erős középbirtokos osztály létesítését. A javaslat szerint 232.000 holdból 132 oldalági örökös jut birtokhoz. A telepítési törvény alapján végrehajtandó kisajátítás után 1000—1200 holdas birtoktestek jutnak az örökösök kezére. Ennek a jövedelméből külföldön már nem­­igen lehet költekezni, de a tulajdonos erős vezető lehet a vidéki gazdatár-sadalom élén. A kormány­nak hitel formájában kell gondoskodnia forgó­tőkéről a tőkeszegény oldalági örökösök számára A hitbizományok felszabadításának első ered­ménye: a felszabadított terület nagy része telepí­tésre igénybevehető, a második eredmény: az örö­kösödési szétdarabolás ela­prózási tendenciára vezet. Tagadja azt az állítást, hogy a hitbizományos családok javaikat nem a nemzet érdekében végzett szolgálatokért kapták. A nagy hitbizományosok A legnagyobb hitbizományosok családi törté­netével foglalkozott. Elsősorban az Esterházyakat emlegette, ősi nemzetség, amellyel szemben nem áll meg a vád, hogy idegen volna a származása. Esterházy Miklós két nősüléssel szerezte nagy vagyonát. Esterházy Miklós és Pál egész életét annak a célnak a szolgálatába állította, hogy Magyarországot megmentsék a török hódoltság karmaiból. Kilenc Esterházy esett el a török hábo­rúkban. A Festeticsek a 17-ik században jöttek át Horvátországból, de ne felejtsük el, hogy abban az időben Horvátország Magyarországhoz tarto­zott. Festetics György érdemeit méltatta. 1790-ben Pozsonyban magyar vezényszót kért a magyar ezredeknek. Ő alapította a Georgikont. — Nem igaz, — mondotta — hogy azért ala­pította, hogy saját birtokai részére gazdatiszte­ket, uradalmi vezetőket neveljen. Dinnyés Lajos: Benne van az alapítólevélben. Pesthy Pál vitatkozik Dinnyéssel, azután rátér a Széchenyi-nemzetség érdemeinek méltatására, Széchenyi Ferencet és Széchenyi Istvánt említi. Vita Kóburg hercegről Védelmére kel Kóburg Fü­löp Józsiás herceg­nek, akit ismételten támadtak a hitbizományi ja­vaslattal kapcsolatban. Malasits Géza közbeszól: Nem fizette meg az örökösödési illetékeket sem. Pesthy Pál: Nyugodt lehet a képviselő úr, hogy ha nem fizette meg, bevasaljak rajta. Kóburg herceg magyar állampolgár. Malasits Géza: Nem tud magyarul. Dinnyés Lajos: Bécsben él. Pesthy Pál: Tud magyarul. Malasits: Nagyon hirtelen tanult meg... Pesthy ezután elmondotta, hogy Kóburg her­ceg bécsi központi uradalmi intézőségének élére tősgyökeres magyar embert állított. Ezután a her­ceg pusztavacsi erdőtelepítéséről beszélt. Dinnyés: Ismerem, pedig nem vadásztam rjta, Pesthy. Én sokat vadásztam rajta, tehát job­bam ismerem. Dicsérte az erdőtelepítést, majd a javaslat ál­talános méltatására térve, fejtegette, hogy ha Deák Ferenc a kiegyezés után is szükségesnek tartotta volna a hitbizományok eltörlését, meglett volna a hatalma és befolyása elképzelésének végre­hajtására. Deák azonban látta, hogy az ősiség el­törlése folytán a nemesi középbirtok veszélybe ke­rült, ezért nem tiltakozott többé a lekötöttség fenn­tartása ellen. A hitbizományokkal kapcsolatban felhozott népesedéspolitikai szempontok nagyon figyelemre­méltók, ezekkel számolni kell s a kormány minden bizonnyal számolni is fog a problémával, mikor beállítja a telepítést a földbirtokpolitikai rend­szerbe. Nem tudja honorálni a hitbizományok radi­kális eltörlésének gondolatát. A hitbizományi bir­tok korlátozott mértékét gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai okokból szükségesnek tartja. A kisbirtok A hitbizományi kisbirto­k létesítését elvileg helyesli, de míg a gazdasági prosperitás nem ja­vul, gyakor­lati jelentőséget nem lát benne. A hit­bizományi kisbirtoknál a legfiatalabb sarj örökö­södési jogát látná szívesen. Az apja ebben az eset­ben az elsőszülötteket más kenyérkereső pályára nevelné. Friedrich: De a legfiatalabb után jöhet még fiatalabb. Rassay: A posthumus... Pesthy: Az apa mindenesetre meg tudja ítélni, hogy jöhet-e még fiatalabb. Friedrich: Nem jó lesz ez, Pali bácsi. (Derült­ség.) Pesthy Pál végül kérte a kormányt, hogy a magyar középbirtok megmentése érdekében te­gyék lehetővé a hitbizományi kisbirtok maximá­lis 100 holdja és a nagyobb hitbizomány minimá­lis alsó határaként megjelölt 500 hold közötti bir­toktesteken is hitbizomány létesítését. A javasla­tot elfogadta. (Nagy taps.) Ki, hol vadászik? A folyosón nagy élet fejlődött ki. Kozma Mik­lóst, Bornemisza Géz­át, Darányi Kálmánt körül­vették a képviselők. Gömbös Gyula miniszterel­nök is megjelent, a folyosón beszélgetett, majd a büfébe kísérték hívei. A baloldalon Dinnyés Lajos békétlenkedett, odatévedt kormánypárti képviselőkkel vitatkozott. — A grófok meghívnak benneteket szarvas­vadászatra, meg nyúlvadászatra s azután ide­álltok, védelmezitek őket. — Én a magamén vadászok — mondotta ön­érzetesen a Nép egyik tagja- — De hol vadá­szol te? — Mióta képviselő lettem, azóta nem váltot­tam ki a vadászjegyemet. — Majd utánanézünk a dolognak... Biztosan lesbe állsz a birtokod sarkába, mint az orvvadász falusiak és valami öreg mordállyal lövöldözöl az arra futkározó nyulak után. Dinnyés egy darabig még zsörtölődött, az­után bement az ülésterembe, ahol Horváth Fe­renc beszélt. Szabadságot! A kisgazdapárti képviselő elismerte, hogy a hitbizományi birtokosnak joga van a maga föld­jére, de fokozottabb joga van a földre millió magyarnak, aki ezer évig művelte, dolgozta, meg­védte. Szükség van középbirtokra, átmenetileg nagybirtokra is, de csak addig, amíg nem áll útjá­ban a nép fejlődésének. Kulturális fölényünket féltik a nagybirtokos családok hanyatlásától! Ezt a fölényt nem száz család, hanem százezrek hor­dozzák s kell, hogy milliók legyenek a­ hordozói, azo­k a milliók, akiknek megerősítése legelső fel­adatunk. — A hitbizományok teljes megszüntetését tar­tom szükségesnek — mondotta.­­— Szabadságot a földforgalomban, szabadságot az élet minden terü­letén, mert­ csak a szabadság levegőjében bonta­kozhatnak ki és fejlődhetnek a nemzet erői. _ Sze­retném, ha szabad öröklődés útján folytatódnék a föld osztódása a természetes határokig, ame­lyek minden család életében maguktól adódnak. A házhitbizomány és a pénzhitbizomány ellen nincs kifogása, mert nem a családi vagyon meg­őrzése ellen foglal állást, hanem a földiek olyan megkötése ellen, amely a nép fejlődésének útjá­ban áll. Ellenzi a hitbizományi kisbirtok intéz­ményesítését. Sch­andl Károly: A hitbizományi kisbirtok lé­tesítése is bizonyítja, hogy mennyire objektíven nézi a kérdést a kormány. Dinnyés: Sc­handl Bethlenre is azt mondta, hogy objektív. Horváth Ferenc kijelentette: A hitbizományi

Next