Polgári Védelem, 1977 (19. évfolyam, 1-11. szám)
1977-01-01 / 1. szám
EREDMÉNYES ÉLETÚT A Magyar Távirati Iroda röpítette szét a hírt, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, nyugállományba vonulása alkalmából Zsigó Lászlónak, a Magyar Hajó- és Darugyár polgári védelmi törzsparancsnokának a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta, melyet dr. Betler Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes adott át. Mikor és hol tudta meg, hogy ilyen magas kitüntetésben részesül és hogyan fogadták az örvendetes hírt vállalatánál? — Nyugdíjba vonulásom előtt néhány nappal lakásomon hívott fel telefonon Szaló János, a Magyar Hajó- és Darugyár személyzeti igazgatója és elmondta, hogy két hét múlva megyünk a Kohó- és Gépipari Minisztériumba, mert kitüntetést kapok. A nagy öröm és izgalom egyszerre lett úrrá rajtam. Zavaromban elfelejtettem megkérdezni, hogy milyen kitüntetést kapok. Azután elkövetkezett a várva várt nap. A minisztérium egyik reprezentatív helyiségébe vittek, ahol Betler Sándor miniszterhelyettes meleg szavakkal méltatta munkámat és a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést nyújtotta át. A meghatottságról szólni sem tudtam. — Ezután első utam a gyárba vezetett. Már várt rám Szép János vezérigazgató, Katonka Lajos, a vállalat pártbizottságának titkára, Doma Ernő, a vállalat szakszervezeti tanácsának titkára és Steiner Arnold vállalati KISZ-titkár. Ők gratuláltak a gyárban elsőnek kitüntetésemhez, meleg hangú rövid beszédben méltatták eddigi tevékenységemet és búcsúztak tőlem, mint nyugdíjastól. — Visszamentem munkahelyemre, régi mukatársaimhoz. Gratulált mindenki, néhány kedves szó kíséretében. Ezután sorra érkeztek az üdvözlő táviratok, majd később a levelek. Még ismeretlenek is írtak. Nagyon jólesett! Mikor és milyen körülmények között ismerkedett meg a légoltalmi munkával és mik voltak az akkori idők legfontosabb feladatai? Milyen munkaköröket látott el? — 1949 szeptemberében Kiss István, a vállalat akkori igazgatója bízott meg a légoltalmi teendők ellátásával. Ekkor még teljesen új volt ezzel kapcsolatban minden. A légoltalom vállalati alapjainak lerakása rám várt. 1950-ben kiváló eredménnyel végeztem el a légoltalmi iskolát. Hazatérve rendbehozattam a II. világháborúban megrongált óvóhelyeket, megkezdtük a kiképzéseket, és elkészítettük azokat a terveket, amelyek hosszú időre megszabták tennivalóinkat. Még ebben az évben a szakszervezeti bizottság titkára lettem, majd a Vasas Szakszervezetbe kerültem. Később a Szakszervezetek Országos Tanácsában dolgoztam. Ezeken a munkahelyeimen sem szakadtam el a légoltalomtól, illetve későbbiekben a polgári védelemtől. Mindenhol megbíztak az ezirányú feladatok ellátásával. A SZOT-ban kiképzési felelős voltam, természetesen társadalmi munkában. 1970-ben, saját kérésemre, kerültem vissza a Magyar Hajó- és Darugyárba, ahol megbíztak a polgári védelmi osztály vezetésével. Milyen volt odakerülésekor a vállalat és hogyan fejlődött napjainkig? — Az akkori hajógyár csupán egy gyár volt. A Szovjetunió részére gyártottunk tengerjáró hajókat. Tizennyolc évesen kerültem az ottani közösségbe, és örültem, hogy részt vehettem a Szabadság-híd, a Margithíd és az Árpád-híd építésében is. Rosszak voltak a munkakörülmények. A szociális létesítmények a maival össze sem hasonlíthatók. Télen-nyáron a szabadban dolgoztunk. Nagyrészt kézi erővel végeztük munkánkat. Szerkezeti berendezéseket és kazánokat is gyártottunk. Mielőtt légoltalmi törzsparancsnok lettem, a hídműhelyben voltam főművezető. Ma már kevesen dolgoznak itt a régiek közül. Többségük már nyugdíjban van. — Ma a Magyar Hajó- és Darugyárat viszonylag korszerűnek nevezhetem. Már nem gyártanak tengerjáró hajókat, hanem úszó- és portáldaruk készítése lett a fő profil. Hat gyáregységünk van. Az óbudaiban folyami hajókat, a váciban többek között konténereket készítenek. — Jelenleg is hatalmas fejlődés alatt áll a vállalat. Szovjet tervek alapján megindult az új rekonstrukció. — A polgári védelem negyedszázados évfordulójának eseménysorozata miként befolyásolta a vállalati polgári védelmi elképzeléseket, feladatokat? — Mi is részt vettünk a jubileumi versenyeken, melyet komoly előkészítés előzött meg. A szolnoki döntőre azonban már csak nézőként jutottunk el, de mégis nagyon tanulságos volt. Ott határoztuk el, hogy rendezünk mi is polgári védelmi kiállítást. Kezdeményezője a vállalatnál én voltam, de a kivitelezést már az új polgári védelmi törzs hajtotta végre. Amikor foglalkozni kezdtem a légoltalmi munkákkal, akkor az volt a jellemző, hogy csak a közvetlen előttünk álló feladatokat tudtuk. Az új honvédelmi törvény ezt a szemléletet gyökeresen megváltoztatta, hiszen mindnyájan programot kaptunk a jövő feladatainak megoldására. A polgári védelem korszerűsítése új és egyben magasabb követelményeket jelent. Megalapozott tervek, összehangolt létszámigények, tudományos alapon történő kiképzés, polgári védelmi eszközök, felszerelések megfelelő nagyságrendű beszerzése tartozik a mai feladatokhoz. A polgári védelmi gyári alegység- és egységparancsnokainak minden évben továbbképzést tartottunk és tartunk. A vizsgáztatást a múlt évben mindnyájuknál végrehajtottuk. A beosztott állomány is megfelelő képzettséget ért el. Milyen kapcsolatban maradt régi munkahelyével, mik a további tervei? — A gyártól, melynek kapuján 18 évesen léptem be, nem szakadtam el. Rendszeresen kérik tanácsomat, segítségemet, és én mindig megyek, ha hívnak. Sokan nem csupán hivatalos ügyben keresnek fel, hanem emberi problémáikkal is. 20 esztendeig a munkásőrség alapító tagjai között voltam. Ma is szívesen járok vissza a fiatalokhoz és idősebbekhez, akik munkájuk után munkásőri teendőiket látják el, a proletárdiktatúra védelméért. Elfáradtam. Kicsit pihenni szeretnék, hogy azután új erővel ismét tovább vigyem eddigi munkámat, mint polgári védelmi tanácsadó. Udvari Gábor Fotó: Zátonyi