Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1860-12-27 / 52. szám

A mint az év végződik. A „Politikai Újdonságok“ egy évi folyama ismét letelt. A politikára gazdag idők jártak, nem annyira az eseményekre, mint ama magvakra nézve, melyek ez évben elvettettek s ha Isten áldását adandja, bizonyára ki is fognak kelni, és gyümölcsözni. Nem használunk nagy szavakat azon év dicsőítésére, mely alkotmányos intézményeink újonan történt elismertetését eredményezé; mert hiszen még csak a kiindulás pontján állunk, ha mindjárt kilátásaink kedvezők is, s az erélyesen foganatba vett kezdet rendesen a szerencsés befejezést is szokta feltételezni. Hosszú évek sora óta történik ismét, hogy egész Európa nemzetünk jelen fejlődési mozzanataira veti figyelmét. A világtörténet századok óta nem mutathat fel hasonló példát, hogy a kormány hallgasson, csaknem szenvedőleg viselje magát, a nemzetnek pedig tökéletesen szabad kezet engedjen, hogy rendezze magát, keresse fel ősi alkotmányának alapfalait, emelje fel azokra az új épületet, osztályozza el az egyes lakrészeket, gondoskodjék, hogy a kijavított palota ékes, fényes, kényelmes és világos legyen, de egyszersmind arról se feledkezzék meg, hogy a falaknak erőseknek kell lenniök, hogy szükség esetében védelmezni is lehessen azokat. A megyékben, városokban, sőt egyes községekben az építkezés és rendezés munkálatai megkezdődtek. A kormány ugyan a „főispáni utasítások“ neve alatt a mestereknek, valami tervformát adott volna át, aminek egyszersmind zsinórmértékül kellett volna szolgálni az építkezésben. Azonban a tapasztalás csakhamar bebizonyította, hogy a nagy pecsétes levélben leküldött építési tervet, az illetők egyhangúlag szűknek, hiányosnak, alkalmazhatlannak és divatból kimentnek találták. Ez okból az építkezést saját belátásuk szerint, de mégis a régi próbált 1848-as mintára kezdék foganatba venni, s tekintettel a körülmények által javaslott módosításokra, úgy indulának meg munkálódásaikban, a mint azt a helyzet szükségei igénylették. Igaz, hogy ezen eljárás következtében, a kivitel módjaira nézve szembetűnő egyformátlanságok jöttek létre, de miután e különbség csak a nem lényeges alkatrészekre szorítkozott, e látszólagos tarkaság inkább még arra szolgál, hogy az életerővel bíró egésznek annál elevenebb szint és tetszetősebb alakot kölcsönözzön. Azegyik főispán közgyűlést hirdetett, a másik valami ősnépgyűlésformát hozott össze, a harmadik pusztán csak kiegészíté a régi választmányt, mert a megye közönsége úgy ítélte, hogy annak veterán tagjai ma is kiállják a tűzpróbát. Az egyik főispán a régi alkotmányos esküt tette le, a másik az 1848-ik, a harmadik, pusztán csak 12 évvel ezelőtt letett esküjére hivatkozott, míg végre olyan is akadt, akit a megyei közönség ezen szertartástól felmentett, mert elégnek tartotta a férfinak egyszerű szavát, s mert tudta, hogy szeplőtelen jellemű hazafival van dolga. Tudjuk, hogy azok, akik előtt minden rendetlenség, minden pusztító anarchia, ami a paragrafusok abroncsába keverve nincs, az ily egyformátlanságok hallatára minden harangot félre fognak verni. A magyar azonban legkevésbbé sem akad fel a történteken, mert különböztetést tud tenni, a lényeg, s a kivitel modora között. A megyék felavatási ünnepélyein ugyan hangok tarkasága üti meg füleinket , de az ezernyi változatok alatt, mégis csak minden istényben, a „Szózat“ dallamára ismertünk. Visszatekintve a lefolyt évre, ezen idők ránk nézve a megpróbáltatás napjai voltak. Nemzetünk tagjai, osztályonként, erős kísérteteknek voltak kitéve, de elleneink ki nem fogtak rajtunk. A protestáns egyház híveit a hatalomtól származó patens s a konkolyt hinteni szándékozó miniszteri intézkedések meg nem rendítették. A magyar kath. klérus megmutatta, hogy mivel tartozik Istennek, mivel a nemzetnek , főpapjaink nem számíttatnak azok közé, a kik a konkordátumot a szentírás harmadik kötetének képzelik, s ennek polgári kötelességeiket alárendelik. Nemzetünk előkelő tagjai, elfogadák ugyan a kormánytól a főispáni kineveztetést, de azért függetlenségükről le nem mondtak, s keblük meggyőződését a nyert méltóságért cserébe egyátalában nem ajánlók. Aránylag kis nemzet vagyunk Európában, de azért ily példát, mint a fennebbi, nem mutathat fel sem az angol, sem a franczia; a „geheimrath“-okból álló német urak pedig legkevésbbé. Az év utolsó napjait éljük, s mielőtt feltűnnék a válságokkal fenyegető 1861-ik esztendő, nem lesz hazánkban oly félreeső zug, ahol az 1848-ki alapok érvényessége felől már nyilatkozatok nem történtek volna. Mit fog tenni a magyar kormány, ha ezen egyetemes kivonat teljesítését, eddig nem eléggé ismert programmjának részleteivel megegyeztetni nem tudná? E kérdésre, úgy látszik, legjobban megfelel az, amit látunk és tapasztalunk. Tudniillik, hogy a magyar kormány mindeddig szenvedőleges állapotban tartja magát , nem ellenzi, hogy a megyék, városok, sőt községek is az 1848-as törvények alapján véglegesen szervezzék magukat. Még az esztergomi tanácskozmány is szintén ezen alapon terjeszti fel javaslatait, ami különben ránk nézve csak mint statistikai adat bírhat fontossággal, de a kormányra nézve megcáfolhatlanul argumentum ad hominem fog lenni. Tegyük hozzá, hogy a magyar kormány igen jól ismervén a nemzetet, tudja, hogy alkotmányosságunk elve alatt mindig valami valóságos és megfogható dolgot szoktunk érteni, hogy előttünk csak azon intézmény érdemli meg a constitutio nevét, ami által kivihetjük, hogy mindenben csak akaratunk képezhesse a törvényt, s hogy a kormány semmi egyéb ne is lehessen, mint a nemzet akaratának kész köteles végrehajtója. Az olyan alkotmány, mely legfelebb csak beszélni enged, azalatt pedig a kormány tetszése szerinti gazdálkodást folytathat, minket ugyan ki nem elégíthet. A magyar kormány adezt igen jól tudja, s azért a midőn évai A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött íven jelennek meg. — Előfizetési dij julius—deczember, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. új pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt.