Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1874-04-22 / 16. szám
16-dik szám. Budapest, április 22-én 1874. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft., félévre 8 ft. XX. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA : Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár; többszöri iktatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22 és Hausenstein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10. Előfizetési fölhívás. A VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK 1874. első évnegyedi folyama márczius hó végével lejárván , tisztelettel fölhívjuk előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani, hogy a lapok küldésében fenakadás ne történjék. A „Vasárnapi Újság“ folyó év elejétől kezdve szépirodalmi és tárczarovatainak tetemes bővítésével , állandóan kétévnyi tartalommal jelen meg, a „Politikai Újdonságok“ pedig, mely a politikai események teljes és hű heti krónikáját tartalmazza, a „Magyar Gazda“ czímű gazdasági melléklettel van bővítve. ____________ Előfizetési feltételek : postai szétküldéssel vagy Budapesten házhoz hordva a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Évnegyedre (április—június).........................................3 ft. Félévre (április—szeptember)....................................6 » Három negyedévre (április—december) .... 9 » Csupán a Vasárnapi Újság: Évnegyedre (április—június).........................................2 ft. Félévre (április—szeptember).........................................4 » Három negyedévre (április—december) .... 6 » Csupán a Politikai Újdonságok: Évnegyedre (április—június) . ... 1 ft. 50 kv Félévre (április —szeptember).....................3 » — » Három negyedévre (április—deczember) . 4 » 50 » fW Egyes előfizetések legczélszerűbben postai utalvány által eszközölhetők, amelyre bérmentesítésül csak egy darab 5 krajczáros bélyeg kívántatik. SKT Tíz előfizetett példányra gyűjtőinknek egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. A Vasárnapi Újság és P. Újdonságok kiadó-hivatala (Pest, egyetem-utcza 4. sz. a.) A delegácziók. Az 1875-ki közösügyi költségvetés megállapítására kiküldött bizottságok hétfőn tartották alakuló gyűléseiket. Az elnökök beszédei, melyeknek sokszor programmszerű fontosságot szokott tulajdonítani a közvélemény, ez alkalommal nem tartalmaztak semmi oly gondolatot, mely már előre valamely speciális iránynak adna kifejezést. Két eszme uralkodik mind a két elnök beszédében : az egyik azon szükség fölismerése, hogy a közös háztartásban a mennyire lehet takarékoskodni kell, mert a gazdasági és kereskedelmi válságok által sújtott népek anyagi érdekei kíméletet kívánnak; a másik eszme az, hogy minden takarékosság mellett is, a monarchia véderejének fentartásáról gondoskodni kell s okvetlenül meg kell szavazni azon összegeket, melyek nélkül védelmi képességünk kérdésessé válhatnék. Ezen átalános igazságok ellen alig tehet valaki kifogást, de másfelől az is áll, hogy amaz átalánosságokkal még igen kevés van mondva, mert a takarékosságnak többféle útja-módja van, s a czél az, hogy a legczélszerűbb utat-módot eltaláljuk, ne takarékoskodjunk ott, hol a takarékosság a monarchia életérdekeit veszélyeztetné, de viszont, ne legyünk bőkezűek ott, hol minden hátrány nélkül nagyobb mérvű megtakarításokat lehetne eszközölni. Ideje már, hogy a delegácziók az eddiginél nagyobb alapossággal s erélylyel igyekezzenek megfelelni a rájuk bízott fontos feladatoknak. A magyar delegáczió előleges értekezletében szőnyegre került az a kérdés is, hogy honnét van az, hogy a közönség a delegácziók tárgyalásai iránt oly kevés érdekeltséget tanúsít. Többen azt hitték, hogy a hiányos nyilvánosságban, a közönség elé kerülő jelentések nagyon is száraz voltában van a hiba. Megengedjük, hogy némi kis részben innét származik az érdekeltség hiánya, de csalódnak a magyar delegáczió tagjai, ha azt hiszik, hogy már maga a bizottsági tárgyalások bővebb közlése elégséges nagyobb mérvű érdekeltség ébresztésére. Amennyire ismerjük amaz albizottságok tárgyalásait, el merjük mondani, hogy azok közlése ugyan nem ütött volna valami nagy zajt az országban, s nem valami nagyon emelte volna a delegácziók dicsőségét. Nem elég tehát a tárgyalások bővebb közlése, hanem mindenekelőtt szükséges, hogy maguk a tárgyalások behatók, alaposak legyenek, s a kormányelőterjesztések lényeges javítását czélozzák. Ekkor aztán lesz majd érdekeltség a közönségnél, de lesz és végre is ez a fődolog — a delegácziók tárgyalásainak gyakorlati haszna is. E gyakorlati haszon elérésére szükséges, hogy a delegácziók tisztán az ügy érdeke, az ügykörükbe tartozó dolgok belső természete s ne holmi mellékes diplomatikus tekintetek által vezéreltessék magukat, mint ez nem egy esetben megtörtént. Szükséges továbbá, hogy a két delegáczió közt lehetőleg öszhangzó eljárás hozassák létre, mert sokkal nagyobb hatása van együttes föllépésüknek, mint hogyha egyik lerontja azt, amit a másik épít, vagy pedig mindegyik egészen külön úton jár, s így összhangzatos határozatok létre nem lévén, a hadügyminisztérium egyik delegáczió különleges óhajtásait sem veszi komoly figyelembe. A delegácziók előtt elég tág tér nyílik ezúttal is, hogy hasznosságukat gyakorlatilag bebizonyítsák. A közös ügyek költségvetése első tekintetre épen nem tesz kedvező benyomást. A hadügyminisztérium rendes szükséglete, ezen tárca saját bevételeinek levonása után, három millióval nagyobb a javaiknál. De hátha a saját bevételek a kormány által előirányzott mértéket sem érik el? — ami igen könnyen megtörténhetik, ez esetben a kiadási többlet a múlt évihez képest még sokkal jelentékenyebb lesz. Márpedig nagyon is óhajtandó volna, hogy a hadügyi kiadások, ha már le nem szállíthatók, legalább a mostani sanyarú időben ne emeltessenek. Igaz, a rendkívüli szükségletnél némi megtakarítás mutatkozik, de hisz ez jóformán némely kiadások elhalasztásából származik. S ha sikerül valamit megtakarítani a rendkívüli kiadásoknál, továbbá a külügyi költségvetésben, minek emeljük ezek rovására mindjárt a rendes hadügyi kiadásokat? Hiszen e megtakarítás igen jól fog esni az annyi csapás által sújtott népeknek, kivált ha tekintetbe veszszük még azt is, hogy a vámbevételek aggasztó csökkenést mutatnak, s így e forrásból a közösügyi kiadásoknak kisebb része lesz fedezhető, mint más években. De nem bocsátkozunk ezúttal a közös költségvetés részletes taglalatába. Alább közöljük e költségvetés vázlatát, összehasonlítva azt a folyó évre megszavazott kiadásokkal. Más alkalommal részletesen tárgyalandjuk e költségvetést s el fogjuk mondani róla minden tartalékgondolat nélkül véleményünket. Most csak egész átalánosságban jegyezzük meg, hogy a méltányosság és igazságérzet azt parancsolja, miszerint a hadseregnek megadassák, ami megilleti. Mi nem akarjuk a hadseregben szolgáló állampolgároktól megvonni azt, ami okvetlenül megkívántatik, hogy súlyos kötelességüket teljesíthessék. De viszont nem riadunk vissza oly reformok és változtatásoktól sem, melyek tetemes könnyebbedést okozhatnak az adófizetőknek, anélkül, hogy a monarchia védelmi képességét csorbítanák. Ugyanez áll a diplomatia költségeire vonatkozólag is. Nem mondhatni, hogy a monarchia eddigi diplomatiája, ami az értesülések pontosságát s a befolyás hatályosságát illeti, más nagy államok diplomatiáját túlhaladta, vagy csak utól is érte volna. Vannak álló-