Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1874-06-10 / 23. szám
шяшшшшяш AnHanfist. junius 10-én 1874. 23-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XX. évfolyam. HIRDETÉSEK DIJA : Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Hausenstein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10, Masse R., Seilerstätte Nr. 2 és Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. Előfizetési fölhívás. VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK 1874 első félévi folyama junius hó végével lejárván, tisztelettel fölhívjuk előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megnjítani, hogy a lapok küldésében fenakadás ne történjék. A ,,Vasárnapi Újság“ folyó év elejétől kezdve szépirodalmi és tárczarovatainak tetemes bővítésével — állandóan kétévnyi tartalommal jelen meg, a „Politikai Újdonságok“ pedig, mely a politikai események teljes és hű heti krónikáját tartalmazza, a „Magyar Gazda“ czímű gazdasági melléklettel van bővítve. _____________ Előfizetési feltételek: postai szétküldéssel vagy Budapesten házhoz hordva a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Évnegyedre (július—szeptember)....................................3 ft. Félévre (julius — deczember).........................................6 . Csupán a Vasárnapi Újság: Évnegyedre (julius—szeptember)................................ ft Félévre julius—deczember).........................................4 » Csupán a Politikai Újdonságok: Évnegyedre (julius—szeptember) . . . . 1 ft. a0 kr Félévre (julius— deczember).....................3 » — » ВШГ Egyes előfizetések legczélszerűbben postai marvány által eszközölhetők,amelyre bérmentesítésül csak egy darab 5 krajczáros bélyeg kívántatik. Tíz előfizetett példányra gyűjtőinknek egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. A Vasárnapi Újság és P. Újdonságok kiadó hivatala (Pest, egyetem-utcza 4. sz. a.) A magyar állam és a nemzetiségek. A politikai hibák következményei rendszerint csak később szoktak mutatkozni, így az 1868-tól 1873-ig elkövetett pénzügyi botlások sajnos hatásait csak most érzi az ország teljes mértékben. A közigazgatási politika terén elkövetett tévedések és mulasztások keserű gyümölcsei is csak most kezdenek érni, midőn az országos csapások egész sora bénítja meg az állam erejét, s midőn a nemzet, ezernyi baj orvoslásával lévén elfoglalva, aránylag legcsekélyebb erőt fordíthat az államellenes törekvések megfékezésére. A horvátok, szerbek, románok, tótok és erdélyi szászok közt folyamatban levő nemzetiségi izgatás főbb jelenségeit múlt számunkban röviden összefoglalva ismertettük meg olvasóinkkal. A lefolyt héten újabb nevezetes mozzanat nem járult a már előbb fölmerült komoly tünetekhez, de viszont nem is történt semmi a folyton növekedő baj elnyomására. A közvélemény azonban elég komolyan kezd foglalkozni ez ügygyel s egyelőre kedvező jelnek vehető, hogy legalább átalánosan fölismertetik a baj, eloszlanak azon illúziók, melyekben a magyarság s a magyar állameszméhez híven ragaszkodó elemek egy része eddigelé magát ringatta. Kezdjük fölismerni helyzetünket s talán nincs már messze az idő, mikor a magyar államisághoz hű elemek érezni fogják azon szorosabb összetartás szükségét, melyről eddig oly gyakran megfeledkeztek. Az irányadó körök nem mentegethetik magukat azzal, hogy a magyar állam ellen törő nemzetiségi faktorokat megismerni alkalmuk nem volt. A történelem tanúságai nyitva állottak előttük, emlékezetükben lehettek még az 1848—9 évek eseményei; nagyon jól tudtuk mindnyájan, kik voltak azok, akik akkor az ország alkotmánya ellen fegyvert ragadtak s a magyar állam megsemmisítésére törekvő reakcziót véres munkájában támogatták. Az események kedvező fordulata ez elemeket egy időre elnémította, de csakis bámulatos rövidlátás ringathatta államférfiainkat azon hitbe, hogy azok létezni megszűntek, vagy a magyar állam őszinte híveivé váltak. Nem is hiszszük, hogy komoly államférfiú ilyesmit őszintén hihetett volna. Márpedig ha nem hitt, amint nem hihetett ilyesmit, akkor minden az ország sorsára befolyást gyakorló politikus csak következetesen cselekszik vala, ha egész erélylyel oly intézmények megalkotását tűzi ki czélul, melyek az államhatalom erejét növelik s az állam ellenségeinek hatalmát és befolyását csökkentik. Ez azonban nem történt. Ismertük az állam és alkotmány ellenségeit, tudtuk, hogy a körülmények változtával ismét föl fogják emelni fejüket, s mindezt tudva és látva oly irányban fejlesztettük intézményeinket, mely a kifelé gravitáló elemek fékentartására legkevésbbé alkalmas. Az állami közigazgatás szervezése lett volna az alkotmányos magyar állam első feladata. Az állam a közigazgatásban él, a közigazgatási szervezet működése az állami élet leghathatósabb nyilatkozványa. És mégis az alkotmányos kormányzat helyreállításá- s nak első éveiben még csak kísérlet sem történt arra nézve, hogy a közigazgatás használható alakban szerveztessék. Nagy sokára, évek múltával, végre megalkottatott a törvényhatóságok szervezésére vonatkozó törvény, de ahelyett, hogy a központi felelős kormánynak az őt megillető hatalom biztosíttatott volna, meghagyattak mindazon hiányok, melyek az erélyes kormányzást lehetetlenné teszik. Az államhatalomnak a törvényhatóságok működésére valódi befolyása alig van; a főispán szenvedőleges nézője a törvényhatósági kormányzatnak s csakis rendkívüli viszonyok közt, midőn valahol a baj már tűrhetetlenné vált, midőn fenyegetve van az állami és társadalmi rend, lehet ezen állami közegnek megadni azon hatalmat, mely rendezett államban az államkormány nélkülözhetlen attribútumát képezi. E sajátságos intézkedés gyakorlati következménye az, hogy ott is, ahol államellenes törekvések mutatkoznak, csak akkor léphet közbe az államhatalom, mikor már a baj nagyon el van mérgesedve, más szóval, midőn a közbelépés már késő. Az ellenzék egy része azon tévedésben élt, mintha feladata egy erős végrehajtó hatalom alakulásának meggátlásában állana. Ehhez járult az egyes törvényhatóságokban létező befolyásos családok hagyományos urhatnámsága. Holmi önkormányzati és szabadsági frázisok annyira elhódították a közvéleményt, hogy maga a kormány sem mert életrevaló közigazgatási törvényjavaslatokat előterjeszteni, attól tartva, hogy a közhangulat nyomása úgyis lehetlenné tenné ilyenek törvényerőre emelkedését, így aztán nem csoda, hogy az államközegek tekintélye évről évre sülyedt, a kormány befolyása hanyatlott, a törvény és alkotmány iránti tisztelet az ország számos vidékein megrendült, a zavargó elemek minden kísérlete a kormány intenczióinak meghiúsítására rendszerint kisebb-nagyobb sikerre vezetett, s e végeredmény majd mindig az államiság kudarca volt. Minden siker bátrabbakká tette a magyar állam ellenségeit, ésüggedtebbekké annak barátait. Erélyes föllépésre az államellenes törekvésekkel szemben hét évi alkotmányos életünk folyamában alig van eset. Ha történt valami föllépés, ez úgyszólván gúny volt az államhatalomra. Mikor például egy hírhedt szerb izgatót az alkotmány elleni hírlapi bujtogatás miatt elítéltek, az eredmény az volt, hogy proforma elzárták Váczon a sajtóvétség miatt elítéltek számár a berendezett ügy