Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-10 / 23. szám

шяшшшшяш AnHanfist. junius 10-én 1874. 23-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XX. évfolyam. HIRDETÉSEK DIJA : Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Hausenstein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10, Masse R., Seilerstätte Nr. 2 és Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. Előfizetési fölhívás. VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK 1874 első félévi folyama junius­ hó végével lejárván, tisz­telettel fölhívjuk előfizetőinket, szíveskedjenek előfize­téseiket mielőbb megnjítani, hogy a lapok küldésében fenakadás ne történjék. A ,,Vasárnapi Újság“ folyó év elejétől kezdve szépirodalmi és tárczarovatainak tetemes bővítésével — állandóan két­évnyi tartalommal jelen meg, a „Politikai Újdonságok“ pedig, mely a politikai ese­mények teljes és hű heti krónikáját tartalmazza, a „Magyar Gazda“ czímű gazdasági melléklettel van bővítve. _____________ Előfizetési feltételek: postai szétküldéssel vagy Budapesten házhoz hordva a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Évnegyedre (július—szeptember)....................................3 ft. Félévre (julius — deczember).........................................6 . Csupán a Vasárnapi Újság: Évnegy­edre (julius—szeptember)................................ ft Félévre julius—deczember).........................................4 » Csupán a Politikai Újdonságok: Évnegyedre (julius—szeptember) . . . . 1 ft. a0 kr Félévre (julius— deczember).....................3 » — » ВШГ Egyes előfizetések legczélszerűbben postai ma­r­vány által eszközölhetők,a­melyre bérmentesítésül csak egy darab 5 krajczáros bélyeg kívántatik.­­ Tíz előfizetett példányra gyűjtőinknek egy tisz­­teletpéldánynyal szolgálunk. A Vasárnapi Újság és P. Újdonságok kiadó­ hivatala (Pest, egyetem-utcza 4. sz. a.) A magyar állam és a nemzetiségek. A politikai hibák következményei rend­szerint csak később szoktak mutatkozni, így az 1868-tól 1873-ig elkövetett pénzügyi botlások sajnos hatásait csak most érzi az ország teljes mértékben. A közigazgatási politika terén elkövetett tévedések és mu­lasztások keserű gyümölcsei is csak most kezdenek érni, midőn az országos csapások egész sora bénítja meg az állam erejét, s midőn a nemzet, ezernyi baj orvoslásával lévén elfoglalva, aránylag legcsekélyebb erőt fordíthat az államellenes törekvések megfékezésére. A horvátok, szerbek, románok, tótok és erdélyi szászok közt folyamatban levő nem­zetiségi izgatás főbb jelenségeit múlt szá­munkban röviden összefoglalva ismertettük meg olvasóinkkal. A lefolyt héten újabb nevezetes mozzanat nem járult a már előbb fölmerült komoly tünetekhez, de viszont nem is történt semmi a folyton növekedő baj elnyomására. A közvélemény azonban elég komolyan kezd foglalkozni ez ü­gygyel s egyelőre kedvező jelnek vehető, hogy leg­alább átalánosan fölismertetik a baj, elosz­­lanak azon illúziók, melyekben a magyarság s a magyar állameszméhez híven ragaszkodó elemek egy része eddigelé magát ringatta. Kezdjük fölismerni helyzetünket s talán nincs már messze az idő, mikor a magyar államisághoz hű elemek érezni fogják azon szorosabb összetartás szükségét, melyről eddig oly gyakran megfeledkeztek. Az irányadó körök nem mentegethetik magukat azzal, hogy a magyar állam ellen törő nemzetiségi faktorokat megismerni alkalmuk nem volt. A történelem tanúsá­gai nyitva állottak előttük, emlékezetükben lehettek még az 1848—9 évek eseményei; nagyon jól tudtuk mindnyájan, kik voltak azok, a­kik akkor az ország alkotmánya ellen fegyvert ragadtak s a magyar állam megsemmisítésére törekvő reakcziót véres munkájában támogatták. Az események kedvező fordulata ez elemeket egy időre elnémította, de csakis bámulatos rövidlátás ringathatta államférfiainkat azon hitbe, hogy azok létezni megszűntek, vagy a ma­gyar állam őszinte híveivé váltak. Nem is hiszszük, hogy komoly állam­­férfiú ilyesmit őszintén hihetett volna. Már­pedig ha nem hitt, a­mint nem hihetett ilyesmit, akkor minden az ország sorsára befolyást gyakorló politikus csak következe­tesen cselekszik vala, ha egész erélylyel oly intézmények megalkotását tűzi ki czélul, melyek az államhatalom erejét növelik s az állam ellenségeinek hatalmát és befolyá­sát csökkentik. Ez azonban nem történt. Ismertük az állam és alkotmány ellenségeit, tudtuk, hogy a körülmények változtával ismét föl fogják emelni fejüket, s mindezt tudva és­­ látva oly irányban fejlesztettük intézmé­nyeinket, mely a kifelé gravitáló elemek­­ fékentartására legkevésbbé alkalmas. Az állami közigazgatás szervezése lett volna az alkotmányos­ magyar állam első feladata. Az állam a közigazgatásban él, a közigazgatási szervezet működése az állami élet leghathatósabb nyilatkozványa. És mégis­­ az alkotmányos kormányzat helyreállításá- s nak első éveiben még csak kísérlet sem tör­tént arra nézve, hogy a közigazgatás hasz­nálható alakban szerveztessék. Nagy sokára, évek múltával, végre megalkottatott a tör­vényhatóságok szervezésére vonatkozó tör­vény, de a­helyett, hogy a központi felelős kormánynak az őt megillető hatalom bizto­síttatott volna, meghagyattak mindazon hiányok, melyek az erélyes kormányzást lehetetlenné teszik. Az államhatalomnak a törvényhatóságok működésére valódi befo­lyása alig van; a főispán szenvedőleges né­zője a törvényhatósági kormányzatnak s csakis rendkívüli viszonyok közt, midőn va­lahol a baj már tűrhetetlenné vált, midőn fenyegetve van az állami és társadalmi rend, lehet ezen állami közegnek megadni azon hatalmat, mely rendezett államban az állam­­ko­rmány nélkülözhetlen attribútumát ké­pezi. E sajátságos intézkedés gyakorlati következménye az, hogy ott is, a­hol állam­ellenes törekvések mutatkoznak, csak akkor léphet közbe az államhatalom, mikor már a baj nagyon el van mérgesedve, más szóval, midőn a közbelépés már késő. Az ellenzék egy része azon tévedésben élt, mintha feladata egy erős végrehajtó hatalom alakulásának meggátlásában állana. Ehhez járult az egyes törvényhatóságok­ban létező befolyásos családok hagyomá­nyos urhatnámsága. Holmi önkormányzati és szabadsági frázisok annyira elhódították a közvéleményt, hogy maga a kormány sem mert életrevaló közigazgatási törvényjavas­latokat előterjeszteni, attól tartva, hogy a közhangulat nyomása úgyis lehetlenné tenné ilyenek törvényerőre emelkedését, így aztán nem csoda, hogy az államkö­zegek tekintélye évről évre sülyedt, a kor­mány befolyása hanyatlott, a törvény és alkotmány iránti tisztelet az ország számos vidékein megrendült, a zavargó elemek minden kísérlete a kormány intenczióinak meghiúsítására rendszerint kisebb-nagyobb sikerre vezetett, s e végeredmény majd mindig az államiság kudarc­a volt. Minden siker bátrabbakká tette a magyar állam ellenségeit, ésü­ggedtebbekké annak barátait. Erélyes föllépésre az államellenes törekvé­sekkel szemben hét évi alkotmányos életünk folyamában alig van eset. Ha történt valami föllépés, ez úgy­szólván gúny volt az állam­­hatalomra. Mikor például egy hírhedt szerb izgatót az alkotmány elleni hírlapi bujto­­gatás miatt elítéltek, az eredmény az volt, hogy proforma elzárták Váczon a sajtó­vét­ség miatt elítéltek számár­ a berendezett ügy

Next