1872, Távirda (A Magyar Királyi Távirászati Rendeletek Tára 3., 1872. 1-22. szám)
1872-04-22 / 7. szám
48 rálya Dr. Ary Ödön magyar királyi ministeri tanácsost és Wattenwyli Brunner Károly ministeri tanácsost és a cs. kir. államtávirdák igazgatóját, Ő Felsége, a német császár és Poroszország királya, Meydam Tivadar ezredest, a német császári fötávirdaigazgató helyettesét, Gumbart Henrik, bajor királyi távirdaigazgatót és Klein Lajos elnököt, würtembergi kir. vasutépitési és távirdaigazgatót, az emlitett czélra meghatalmazottjaikul nevezték ki, kik is meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a megerősítés fentartása mellett következő czikkekben egyeztek meg : 1-ső c z i k k. A jelen szerződés határozatai alá esnek mindazon távirdai vonalok és állomások, melyek az osztrák-magyar monarchia és a német birodalom államterületein, vagy a magas szerződő felek által más államok területein a közforgalom számára fentartatnak. 2- dik c z i k k. Mindegyik szerződő félre nézve fentartatik a jog, hogy azon vonalait és állomásait, melyeket a más állomásokkal való tenger alatti összeköttetés végett állít elő, többi távirdavonalai és állomásai közül akár teljesen kizárhassa, akár pedig tengerallatti vonalaira nézve eltérő díjszabást alkalmazhasson. 3- ik c z i k k. Az utolszor 1868. Julius 21-én Bécsben átvizsgált nemzetközi távirdai egyezménynek, valamint az ehez tartozó a nemzetközi távirdai szolgálatot szabályozó utasításnak a távirdai sürgöny váltási szolgálatra vonatkozó határozatai, a magas szerződő felek állomásai közti sürgönyváltásra nézve is — amennyiben a jelen szerződés által eltérő határozatok nem állapitvák meg, teljesen érvényesek. 4- ik c z i k k. Az osztrák-magyar monarchia és a német birodalom állomásai közt való kölcsönös forgalomban a húsz szóból álló egyszerű sürgöny szállításáért járó dij: egy oszt. ért. ftot=~ 20 König von Ungarn, den königlichen ungarischen Ministerialrath Dr. Edmund von Ary und den Ministerialrath und Direktor der k. k. Staatstelegraphen Karl Brunner von Wattenwyl. Seine Majestät der deutsche Kaiser und König von Preussen den Stellvertreter des kaiserlich-deutschen General-Directors der Telegraphen Oberst Theodor Meydam , den königl. baierischen Telegraphen-Director Heinrich Gumbart und den königl. würtembergischen Eisenbahnbau- und Telegraphen-Director, Präsidenten Ludwig von Klein für den gedachten Zweck zu Ihren Bevollmächtigten ernannt,welche sich nach gegenseitiger Mittheilung ihrer Vollmachten unter Vorbehalt der Ratifikation über nachfolgende Artikel geeinigt haben. Artikel 1. Den Bestimmungen des gegenwärtigen Vertrages sind alleTelegraphen-Linien und Stationen unterworfen, welche in den Staatsgebieten der österreichisch-ungarischen Monarchie und des deutschen Reiches oder Seitens der hohen contrahirenden Theile in den Gebieten anderer Staaten für den allgemeinen Verkehr unterhalten werden. Artikel 2. Jedem der contrahirenden Theile bleibt es Vorbehalten Telegraphenlinien und Stationen, welche derselbe zur unterseeischen Verbindung mit anderen Staaten anlegt, von seinen übrigen Telegraphenlinien und Stationen entweder auszuschlieseu oder für die unterseeischen Linien abweichende Tarife einzuführen. Artikel 3. Die auf den telegraphischen Correspondenzdienst bezüglichen Bestimmungen des internationalen Telegraphenvertrages, zuletzt revidirt in Wien den 21. Juli 1868, so wie des dazu gehörigen Reglements für den internationalen Telegraphendienst, finden auch für die Correspondenz zwischen den Stationen der hohen contrahirenden Theile volle Anwendung, insoweit durch’gegenwärtigen Vertrag nicht anderweitige Vereinbarungen getroffen sind. Artikel 4. Im Wechselverkehre zwischen den Stationen der österreichisch-ungarischen Monarchie einerseits, und des deutschen Reiches andererseits beträgt die Beförderungsgebühr für die einfache