Postás Közlöny, 1945
1945-08-01
POSTÁS KÖZLÖNY Így sem változott sokat, mert a kisebb hivatalok fenntartási költsége olyan csekély volt, hogy levonva a kiadásokat, majdnem annyi fizetése maradt, mint amilyen addig volt. Ha a kézbesítő, vagy küldönc volt az alkalmazott, mikor már nem bírta a fáradalmakat, mindem anyagi támogatás nélkül búcsúst mondhatott a postának. Tehát bátran mondhatom, hogy a postamesteri kar túlnyomó többségének és az öszszes postamesteri alkalmazottaknak az a követelése, hogy omoljon le a bürokráciának az a nagy válaszfala, mely postás és postás között különbséget tett. Építsük fel a postás demokrácia jegyében úgy, hogy az eddig sokat szenvedett postamesteri alkalmazottak a többi postásokkal együtt, a posta kincstári alkalmazottainak mondhassák magukat, vagyis a posamestereket és postamesteri alkalmazottakat a most megjelent postás státusba, — iskolai végzettségük, postai szakképzettségük és a szolgálati évüknek figyelembe vételével — sorozzák be. Ezzel az intézkedéssel a posta demokratikus vezetősége pontot tenne a mostanáig vajúdó postamesteri kérdésre. Gilányi Armand Harc a leidéitől Abban az izom- és idegőrlő küzdelemben, amit a postásság a modern híradás újjáéptése ügyében vív, az 1945. év július hónapja is egy újabb mérföldkő. Az akadályok és az anyaghiány orgiái között is előretörtek a csontigsoványodott postások. A nélkülözések dacára oly eredményeket mutat fel és oly munkaüzemet erőszakol a a személyzet, ami szinte emberfeletti. Szavak helyett beszéljenek azonban a számok. Budapesten 1945. év július 1-én 17 postai telefonközpont volt üzemben. 4 automata (Belváros, Erzsébet, Lágymányos, Budafok) 10.400 vonalkapacitással és 13 manuális 1700 vonalkapacitással, összesen 12.100 vonalbekapcsolási lehetőséggel. A vezetőség augusztus hére 12 automata és 13 manuális központot tervezett előkészíteni 28-900 vonalkapacitással, a központok elkészültek, de nem 28-900, hanem 32.000 vonalkapacitással. Az állami intézeteknél és magánvállalatoknál, közérdekű üzemeknél 11 automata és 15 manuális telefonallközpont üzemkészsége volt előirányozva. El is készültek, cca. 1000 mellékállomás kapcsolódott üzembe. A telefonállomások számánál 3000 darab új üzembehelyezés volt tervezve, elkészült 2700. A kábelhálózatból az előirányzott 90 kábel rendbehozása helyett 88 készült el cca. 80.000 érkötéssel. A kábelek rendbehozásához 1300 m. hosszúságban — cca. 30 helyen — kellett kábelt cserélni, 1200 m. készült el cca. 39.000 améterrel. Ki kellett javítani és el is készült 34 darab, összesem 1200 cellából álló akkumulátortelep. Néhány, mondhatni kiragadott és csak Budapest területéről vett számadat is eléggé bizonyítja, hogy a postások mekkora lendülettel végzik a roham- és versenymunkákat. Pedig ezek csak az üzemi teljesítmények. A közben szükséges bontási, valamint romeltakarítási munkákat figyelembesem vettük. Hogy itt is mit kellett végezni, arra csak egy adatot említek. Egyedül a Józsefközpontnál pan. 40 vagon törmeléket kellett a személyzőnek elszállítani a hó folyamán. A teljesítményeket nézve feltűnik, hogy míg a belső munkáknál az előirányzottnál több készült el, a túlnyomórészt külső munkákból állószereléseknél (állomás- és kábelszerelés) az eredmény némileg alatta maradt a tervezettnek. A teljesítmény különbözősége a munkák természetéből folyik. A belső munkák folyamata, teljesen figyelembe vehető, az akadályok és nehézségek beértékelhetők. A külső munkáknál ma oly gátlások és bénítások jelentkeznek, amiket tervezésnél nem lehet előre látni és sokszor a személyzet legnagyobb áldozatkészsége mellett sem lehet áthidalni. Épp a tömeges külső munka, pontosabban az annál jelentkező nehézség ad különös értéket a teljesítménynek. Egy házromot vagy sérült házat lebontani ma komplikált, nehéz munkát jelenthet, de menynyivel kisebb feladat, mint ily roncsok között vagy alatt kábeleket cserélni, kábelhelyeket javítani, többmázsás gépeket kihozni. A személyzet áldozatkész munkájának kifejezésére is álljon itt legalább egy adat- Az egyik központ elkészítése különösen sürgős volt. Ezt az alkalmazottak úgy átérezték, hogy 4 napon át nem mozdultak el munkahelyükről. Padokon és deszkákon aludtak naponta 4—5 órát. És ezt akkor teljesítették, amikor táplálékuk mondhatni kizárólag kenyérből és gyümölcsből állott, mert fizetésünkből egyébre nem futotta. Úgy véljük, hogy ez a személyzet minden elismerést és támogatást, főleg erőteljesebb közellátást megérdemel. Tamási Lajos. Zenélő fiú rop. Emlékszem, mintha most történt volna, az országút mentén szaladgálva furcsa egyhangú zümmögő muzsika szólt, gyermekkorom édes muzsikája! A magasban kifeszített húrokon gyenge szellő lágy vonója duruzsolva játszadozott s zenélt a szívek összekötő muzsikája! És megpattantak a húrok! Szörnyű dühödt száguldó vihar tépte, meg szétzilált vomagló testük! Ah... halló, halló ............. néma csend. Zenélnek újra a kifeszített húrok, vibrálnak a lelkek varázsszemei, becsilingelnek minden szívbe újra a távbeszélők jó hírei! Vajda J. Mit nyújt az új fizetési rendszer? írta dr. Pázmány Ödön postaigazgató Kevesebbet, miint amenynyiit reméltünk és megérdemeltünk volna... Ez a válaszom az új illetmények összegszerűségére vonatkozik, bár tudjuk, hogy a munka ellenértékét illetőleg a megélhetés biztosítását ma nem lehet előre megállapított és állandósított összegszerűségre alapítani. Tehát tovább reménykedünk és bízunk... Éppen ezért cikkemben ez alkalommal kizárólag az új fizetési rendszer előnyeivel és hibáival foglalkozom. A közszolgálati illetmények és nyugdíjak szabályozásáról szóló 2510/1945. évi. E. sz. rendelet kiadását hosszú és nehez tárgyalások előzték meg. Az volt a terv, hogy az állami, fővárosi és közüzemi alkalmazottak illetményeit és nyugdíjat egyetlen kormányrendelet szabályozza s az egységes alapelvek mellett csupán kisebb kedvezményeket élvezhessenek azok a közszolgálati alkalmazottak (bírák, honvédség, rendőrség, stb.), akik különleges helyzetüknél fogva már a múltban is kedvezőbb elbánásbal részesültek. Ebben az egységes fizetési rendszerben tervezték megoldani a vasutasságot és a postásság ilermény rendezését is. Ennek az új fizetési rendszertervezetnek azonban — főleg az altiszteknél — olyan súlyos hibái voltak, hogy a vasutasok és a postások szabad szakszervezetei kénytelenek voltak az eredeti elgondolásokkal szembeszállni. Heteikig tartó fáradságos tárgyalások következtek, amelyeknek legelső eredménye a vasutas és postás egység megteremtése volt. A létfenntartásáért folytatott harcban egymásra talált a két jobb sorsra érdemes munkás- stömeg s miniszterünk megértő támogatása és segíteni akarása valóra váltotta a postásság régi álmát: a vasutas-postás közös fizetési rendszert. Ha a Postás Szabad Szakszervezet az új fizetés rendezéssel kapcsolatban nem ért volna el más eredményt, csak a közös vasutas-postás fizetési rendszert, ezt is olyan eredménynek kellene elkönyvelnünk, amelyhez hasonló siker 1911 óta nem érte a postás törekvéseket-Pedig ennél nagyobb eredményeket is látunk... Bár az új rendszernek is vannak hibái, amelyek ittott sérelmesek, ezeket azonban jóakarattal orvosolni lehet s ezek nem kisebbíthetik azt a tényt, hogy az új fizetési rendszer már haladás a demokratizmus és a szociális gondoskodás felé. A gyakornoki, a kezelőnői, a díjnoki és a havibéresi állások megszüntése, a soronkívüli előmenetel számszerű biztosítása, a postaiszolgálat alatt szerzett magasabb iskolai végzettség elismerése, a családi pótlék egyenlősítése stb. mind-mind olyan újítások, amelyek a munkástömegek anyagi javát szolgálják s lelki nyugalmát biztosítják. Boncolgassuk kissé részleteire a kérdést, hogy tisztán lássuk, mit kaptunk s hogyan lesz ezután. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy az államvasúti s a postai közszolgálati alkalmazottakat — miként minket a 7000/ 1945. K. K. M. sz. rendedet nevez — 12 fizetési osztályba sorozták. Ennek az állami rendszertől eltérő fizetési osztály-csoportosításnak egyelőre csupán formai jelentősége van, mert az egyes fizetési osztályokban és fokozatokban ugyanazok a fizetések, mint az egyéb közszolgálati alkalmazottak ugyanolyan állásnak megfelelő fizetési osztályában és fokozatában. Minthogy azonban az államvasutak elnöke az állami rendszerű 1r1. fizetési osztály helyett ugyanazzal a fizetéssel az államvasúti és postai fizetési rendszer I. fizetési osztályba soroztatott, afizetési osztályok számozásában két fizetési osztálnyi eltérés van, — mint említettem — egyelőre minden anyagi előnyök nélkül, így például az állami rendszerű V. fizetési osztályba sorozott tisztviselő nálunk a III. fizetési osztálynak, azállami rendszerű XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselő pedig nálunk a IX. fizetési osztálynak felet meg és így tovább . .. Minderre azért hívom fel elöljáróban olvasóim figyelmét, nehogy tájékoztatóm további folyamán a vasutas és postás fizetési osztályok számozásának említésekor bárki is az állami rendszerű ugyanolyan számozású fizetési osztályok állásaira gondoljon. A postafogalmazási és műszaki (egyszerűbben mérnöki) szakba tartozó tisztviselők ezentúl a VIII. fizetési osztályban kezdik a szolgálatukat. Ez annyit jelent, hogy a postához felvételre jelentkező jogtudort vagy mérnököt a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter már postai szolgálata előtt kinevezi postafogalmazóvá, illetőleg segédmérnökké s az mint kinevezett tisztviselő kezdi szolgálatát s ha 35 évi szolgálata alatt néhányszor soronkívüli előléptetésben részesül, az új rendszer bizttosítja részére a II- fizetési osztály elérését A fogalmazási és a mérnök tisztviselő minden fizetési osztály 1- és 3. fokozatában három, a 2. fokozatában (a VIII—IV. fizetési osztályban) pedig két évet tölt el. Ilyen előhaladás biztosítása mellett 35 évi szolgálat után kivétel nélkül mindenki elérheti a IV. fizetési osztályt. A kormányrendelet azonban lehetővé teszi, hogy azokat a kiváló minősítésű tisztviselőket, akik már valamelyik fizetési osztályban legalább három évig szolgáltak, a közvetlenül magasabb fizetési osztály 3. fokozatába soron kívül lehet előléptetni. Mivel pedig a kormányrendelet lehetőséget nyújt, hogy a soronkívül előléptethetők száma az ugyanazon fizetési osztáyba tartozó fogalmazási, illetőleg mérnöktisztviselők számának egyhatodrészét évenként elérheti, a kiváló tisztviiselők részére megvan a lehetőség, hogy az egyes fizetési osztályokban ne nyolc évet töltsenek el, hanem 3—4 évi szolgálat után már a magasabb fizetési osztályba léphessenek elő. Sőt a postavezérigazgatóság s az igazgatóságok osztály- és csoportvezetői, valamint a központi hivatalok vezetői kiváló minősítés esetében a három év letelte előtt is élősen tethetők a magasabb fizetési osztály 3. fokozatába. Az a kiváló tisztviselő tehát, aki pályája során legalább három soron kívüli előléptetésben részesült, a II. fizetési osztályból mehet nyugdíjba.Hibája a rendeletnek, hogy a soromkívüli előléptetés biztosításánál megfeledkezik az igazgatóságok vezetőiről, helyetteseiről, a központi hivatalok helyettes vezetőiről és osztályvezetőiről. A számvevőségi és a forgalmi szakba tartozó, mint középiskolai alapképzettséggel rendelkező tisztviselők a IX. fizetési osztályban kezdik szolgálatukat és fokozatosan elérhetik a III. fizetési osztály 1. fokozatát. A múlttal szemben nagy előny, hogy már mint kinevezett számtisztek, illetőleg II. osztályú tisztek kezdik szolgálatukat s az egyes fizetési fokozatokba 3 évenkénti előléptetéssel előmenetelük biztosítva van. A többi állami tisztviselőkkel szemben még előnyük az államvasúti ési postai érettségizett alkalmazottaknak, hogy a VT. (számv. tanácsos, felügyelő) és az V. (II. oszt. főtanácsos, főfelügyelő) fizetési osztályok ,2. fokozatában a várakozási idő nem három, hanem két év. A vonatkozó rendeletek a kiváló tisztviselőknek e két szaknál is jelentékeny számú soron kívüli előléptetést biztosítanak azzal, hogy az egyes fizetési osztályokba tartozó tisztviselők egynyolcadát lehet minden évben soronkívül előléptetni valamelyik fizetési osztály 2. fokozatából a következő magasabb fizetési osztály 3. fokozatába. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy ha a főtisztek létszáma 496, akkor a fokozatosan előlépőkön kívül minden évben 62 főtisztet lehet soron kívül előléptetni felügyelővé a VII. fizetési osztály 2. fokozatából a VI. fizetési osztály 3. fokozatába. Sőt a legalább 30 főnyi létszámmal rendelkező hivatalok kiváló minősítésű vezetői valamelyik fizetési osztály legalsó fokozatából is előléptethetők a közvetlenül magasabb fizetési osztály 3. fokozatába. A számvevőségi és a forgalmi tisztviselőkkel kapcsolatban hibája a rendeletnek, hogy ebben a kivételes elbánásban nem rAsze■síti a központi hivatalok, a hivatalok vezető-helyetteseit, osztályvezetőit és csoportvezetőit, akik mindmind fontos és felelősségteljes őrhelyeit töltik be a postaszolgálatnak. A férfi és női alkalmazottak egyenjogúsítása főleg a forgalmi szakban bír igen nagy jelentőséggel, mert az érettségizett nők előtt megnyitja a szabadabb érvényesülés lehetőségét. A középiskola 4 osztályát végzett úti kezelési szakon is megszűnt a férfi és a nőtisztviselők közötti különbség A postai szolgálat kezdését illetőleg azonban mégis van némi eltérés a férfi és a női alkalmazottak között, mert a jól bevált postanövendék rendszer különleges helyzetet teremt. Mint tudjuk, postanövendékül csak a 17. életévüket még be nem töltött ifjakat vesz fel a posta, akik előbb elvégzik az egyéves szaktanfolyamot, leteszik a szakvizsgát és csak 18.életévük betöltésével válnak teljes értékű és bárhol használható postaalkalmazottakká.. Ezek az ifjak eddig a 18. életévük betöltését követő hó 1-től üzemi díjnokok lettek. Ezentúl