Postás Közlöny, 1949 (2. évfolyam, 1-13. szám)
1949-01-01 / 1. szám
A KÖZLÖNY A POSTAI SZAKSZERVEZET HIVATALOS LAPJA KATONA ANTAL: FELADATAINK Az új esztendő kezdetén újult erővel fogünk hozzá feladataink elvetéséhez. Az öthónapos terv előirányzott termelését úgy az ipari, mint a mezőgazdasági dolgozók összessége az egész vonalon teljesítette. Az államosítás teljes diadalt aratott. Nemzetgazdaságunk egészséges fejlődése az életnívó emelkedését oly mértékben tette lehetővé, hogy túlhaladtuk az 1938—39-es életnívót. És mindezt saját erőnkből. Pártunk vezetésével értük el. Eredményeinket még ellenségeink is kénytelenek elismerni. De megállhatunk-e itt és megpihenhetünk-e határainkon? Nem! Ezt nem tehetjük meg! Nem felledkzhetünk meg arról, hogy 1938-as életnívónk a Horthy-Magyarország életnívója volt, hogy a régi rovalmultú Magyarország volt a legdrágább élelmiszerek és legkisebb munkabérek hazája. Nem állhatunk meg! További eredményeket kell elérni. Nemcsak tejesítni kell a hároméves tervben lefektetett programot, hanem azt túl is kell haladni. Az egész vonalon csökkenteni kell az önköltséget A magyar nemzetgazdaság rejtett kapacitását fel kell tárnunk, hogy az új esztendőben is számottevő eredményt érjünk el. Magas az önköltség a postán A magas önköltség a posta egészséges fejlődésének akadályát képezi. Ezen a területen a postán a kezdet kezdetén vagyunk. A posta minden dolgozója magáévá kel, hogy tegye a legszigorúbb takarkosság elvének érvényesítését, anyagban és emberben egyaránt. A legnagyobb pocsékolás tört érzik ezen a területen, aminek megakadályozása minden postás dolgozónak érdeke. A posta személyi kiadásai bevételének 67%-át emészti fel, ezen változtatni kell. Nincs még egy üzem, amely ilyen arányokban kellene személyi kiadásokra. Ez azt mutatja, hogy a létszám nagyon fel van duzzasztva, a munka nincs helyesen megszervezve. A kötelező számlarend bevezetése az első lépést jelenti, hogy feltárjuk a hiányosságokat és azonnal közbelépjünk ott, ahol arra szükség mutatkozik. A posta üzemeiben jobban kell megszervezni a munkát. Ma az a helyzet, hogy Budapesten szétszórva azonos munkákat végeznek egészségtelen műhelyekben rossz, korszerűtlen felszereléssel. Ahány műhely, annyi raktár. Ezeknek nyilvántartása, ellenőrzése fölös munkaerők tömegét foglalkoztatja. De ugyanazt az állapotot találjuk a vidéki igazgatóságokon is. Ezek az állapotok a felsőbb vezetés fellősségérzetének hiányát mutatják. Ha magasabb életszínvonalat akarunk, jobbá, eredményesebbé kell tenni a postán is a munkát. Gerő elvtárs, mikor beterjesztette a költségvetést a parlamentbe, azt mondotta, hogy 1050 millió forint befizetését várja a nemzetgazdaság az állami vállalatoktól a jövő évben. 30 millió forint a magyar nemzetgazdaságnak A posta több mint 30 millióval járul hozzá ehhez az összeghez. A hároméves terv beruházási programjában a 49-es évre ennek többszörösét kapjuk vissza: 118 millió forintot, ami azt mutatja, hogy a magyar nemzetgazdaság jövedelméből tekintélyes részt hasítanak ki a posta részére. Ezzel a nagy összeggel úgy kell gazdálkodnunk, hogy legészszerűbben legyen felhasználva, és a beruházás arányában a posta jövedelme megfelelően emelkedjen. A jóléti szolgáltatásokon kívül szociális célokra 1,700.000 ft-ot, lakások létesítésére 900.000, kórházbővítés és korszerűsítésre 1.000.000 forintot, fordítunk a beruházásunk folyamán. Ezen néhány kiragadott anyag a posta 49-es költségvetéséből is azt mutatja, hogy az MDP-nak vezetéséve a magyar demokrácia minden intézkedése azt a célt szolgálja, hogy népünk és benne a magyar postások életviszonyai a 49-es esztendőben is jelentős mértékben megjavuljanak. A magunk házatáján sok a tennivaló. Ennek érdekében és annál eredményesebben fogjuk tudná ezirányú feladatainkat megoldani, amilyen mértékben a postás dolgozók összessége magáévá teszi ,pártunk célkitűzéséit politikai és gazdasági téren egyaránt. A legfőbb feladat tehát az lesz a számunkra a 49-es évben, hogy önköltségeinket lecsökkentsük. Ezt csak felülről eredményesen végrehajtani nem lehet. Az ipari üzemek dolgozói mindenütt intenzívn dolgoznak az öbtösség leszorításával, és nem egy helyen jelentős eredményeket értek el. A brigádmozgalom kiszélesítése, az újítók és észszerűsítők mozgalma viszi előre és oldj meg ezeket a problémákat. A most elmúlt esztendőben 600 észszerűsítési javaslat érkezett be. Ez természetesen csekély ahhoz a nagy feladathoz képest, melyet el kell végeznünk. A postás dolgozók tömegei kapcsolódjanak bele az észszerűsítési és brigádmozgalomba, hogy a szocialista munkaversenyben a posta feladatához méltóan tudjuk helyünket megállni. A szocialista építőmunka ezután veszli igazán kezdetét. Az új évben, ha jól dolgozunk, minden feltétel adva van, hogy eredményeinket megsokszorozzuk. A párt és szakszervezetek összejövetelein ezeknek a problémáknak megoldása legyen állandóan napirenden. Erősítsük és fejlesszük a munka termelékenységét, a szocialista munkafegyelmet, legyünk éberek és körültekintők. Az osztályéllen még szét van verve, de még nincs megsemmisítve. Újból és újból támadni fog a posta területén is, hogy építő munkánkat megakadályozza, vagy lassítsa. Az osztályharc kiéleződésének periódusában minden öntudatos postás dolgozó áldozatkész munkájára és éberségére szükség van. Ehhez a munkához kérem az új esztendőben a postás dolgozók támogatását és az előttünk álló országépítő munka eredményes elvégzése reményében kívánok minden postás dolgozónak sikerekben d03, harcos új esztendőt. I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 4. JV 1949 JANTJÁR Milyen hangzatos szavak, ígéretek, puffogó frázisok hangzottak el esztendőről-esztendőre újév hajnalán! Hogy farizeuskodjak, terelték el a figyelmeta fennálló problémákról, nyomorúságról és beszéltek turáni átokról, „Trianonról“, mint minden baj és nyomorúság okáról, csak arról nem beszéltek, hogy Trianon nem ok, hanem okozat volt, Trianont ők csinálták s csak arról nem beszéltek, hogy a trianon utáni és előtti nyomorúságnak, nincstelenségnek, százezres magyar kivándorlásoknak ők voltak okai. Csak arról nem írtak és beszéltek szilveszteri harangzúgás közepette a tollnokok és szépenszólók a „Gyula diákok“, amikor a turáni átkot emlegették, hogy — ha van ilyen — akkor ők azok azok a magyarság testén az „eszterházyak“, „ullmannok", „festő tibeki’, „weiss manfrédok“, a hercegek, főurak és iparmágnások, ők voltak az élősdiek, az átok. Miattuk s érettük volt a kilenced, a robot, a hetes, dézsma, a kivándorlás, a nyomor, a munkanélküliség, TBC, az elesettség, a kilátástalanság. Ők vitték be az országot az első és második világháborúba, ők voltak az okai a két világháború nyomorúságának, ők voltak „a hongyepü“ és „talajrög“ és ők voltak a magyar élet, a magyar érték pusztítói, Magyarország rombadöntői. Erről persze soha nem beszéltek a szépen író tollnokok és szépenszóló szilveszteri szónokok. 1945-ben a felszabadító Szovjet hadsereg, a fasiszta csapatokkal együtt kiverte országunkból a magyar nép „átkát“, a feudalizmust, horthyzmust. Borzalmas örökséget vettünk át a keresztény nemzeti Magyarország uraitól. De a magyar nép elni alkarása csodát művelt, lehetetlennek látszó feladatokat oldott meg és a Magyar Kommunista Párt vezetésével kiverte a politikai és gazdasági élet kulcspozícióiból az ittmaradt fasiszta provokátorokat és kapitalista hatalmasságokat. És ma, 1949. kezdetén iparunk 82 százaléka állami kezelésben van, a munkásság 85 százaléka dolgozik állami üzemekben. Az elmúlt év őszén megközelítettük az utolsó békeév termelési eredményeit, bányászat, nehéz ipar, villamosenergia, termelés területén túl is szárnyaltuk. A termelés nem az Eszterházyak, Weiss Manfrédok, hanem a magyar nép érdekei szerint szerveződik és történik. A termelés eredménye nem a múlt haszonélvezőié, hanem a dolgozó népé. Megszűnt a profilra való termelés, a kizsákmányolás az államosított üzemekben és megszűnt a de .rfa. (Bárta rexsú ficit is az államosított üzemekben. Az államosított iparunk ma havi 60 millió forinttal járul a nehéz és könnyű ipari beruházásokhoz, a mezőgazdaság gépesítéséhez, egy eddig még soha nem látott életszínvonal emelkedés alapjainak lerakásához, feltételeinek biztosításához. A felfokozott termelőmunka eredményeként az életszínvonal általában már meghaladta a háborúelőttit. Ez vonatkozik a postásoknak egy részére is, van azonban a postások között olyan réteg is, amelyeknek életszínvonala lassabban emelkedett az átlagosnál. Kellő elővigyázatossággal gondoskodnak az illetékesek arról, hogy az életszínvonal emelkedésében meglevő egyenesen égeket fokozatosan kiküszöböljék. Ennek megfelelően az általános életszínvonal-emelkedéssel és különbségek rendezésével előreláthatólag az új esztendő meghozza azok részére is a javulást, akik bizonyos mértékben lemaradtak. A mániások ezrei, tízezrei kapcsolódtak be a termelés irányításába, megszervezésébe, a munkamódszerek megjavításába. Élmunkások, kiváló munkások, újítók ezrei és tízezrei, élmunkáskörök a bizonyságai annak, hogy nő, terebélyesedik a versenymozgalom, hogy új munkaerkölcs alakul. Több mint 6.090 élmunkása van az országnak. Az újító mozgalom 40 millió forint megtakarítást eredményezett az elmúlt esztendőben. Mi is részt vettünk ebben a munkában, erről tanúskodik 192 él- és kiváló munkásunk, 3 Kossuth-díjasunk, a Munka Érdemrend és Érem 10 letüntetettje, valamint 88 eredményesen dolgozó munkabrigádunk. Példát adó lelkesedéssel és ötletességgel dolgoztak és dolgoznak ma is fáradhatatlanul. 4.981.510.— Ft. megtakarítást értünk el a versenymunka, az ú ütő, az élmunkás mozgalom eredményeként. (10 élmunkáskörünk van, ami bizony nagyon kevés.) Ezek a szép eredmények, és azt bizonyítják, hogy a postások egy része már az új minkaerkölcs szerint dolgozik s hivatásának érzi munkáját. De így vagyunk-e mindannyian? Nincsenek-e köztünk még közömbösek, akik lélek nélkül éppen csak, hogy elvégzik munkájukat? Akik ezzel a részvétlenséggel mintegy kivonják magukat az élmunkások, újítók áldozatos munkájából s csak markukat tartják? Bizony, ha tárgyilagosak vagyunk, meg kell állapítani, hogy még sokan és sokan vannak olyanok, akiket meg kell győznünk arról, hogy nem elég csak a kiszabott munkát elvégezni, hanem keresni, kutatni kell a munkamódszerek megjavításának lehetőségét, amunkafolyaamatoság helyesebb megszervezését stb. Nemcsak „kritizálni“ kell, hanem tenni is, hogy sorsunk mindinkább javuljon. A sült galamb nem fog szánkba repülni. Sok rejtett tartalék és lehetőség van még a magyar s köztük a postás dolgozó ötletességében és akarásában. Hívunk minden becsületes postás dolgozót, jöjjön velünk. A termelékenység fokozása, a verseny, a brigádmozgalom kiterjesztése a szakszervezeti munka célkitűzése és súlypontja 1949-ben. Minél több alkotó él munkáskört. Az új munkaerkölcs megvalósítása az önként vállalt fegyelem, az új embertípus kialakításához kérünk segítséget dolgozó társainktól, hogy a közös munka segítségével, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével, minél előbb olyan életszínvonalat érhessünk el, amely elérhette,n vágyálmot jelentett a múlt Magyarországában. E gondolatok jegyében kívánunk eredményes munkát és boldog új esztendőt minden postás dolgozónak. A demokratikus Posta elismerése a dolgozók felé Néhány héttel ezelőtt egyik termelési értekezletünkön felmerült az a kérdés, hogy a termelési eredményeik alapján Kossuthdíjjal, Munka-Érdeméremmel, Érdemrenddel, Élmunkás és Kiváló Munkáért jelvénnyel kitüntetett szaktársaink szolgálati táblázatában a kitüntetést jegyezzék elő. A Szakszervezet vezetősége átiratára a Postafőosztály válasza megjött. A magyar posta demokratikus vezetősége is helyesnek tartja, ha az ilyen kitüntetéseknek nyoma marad a szolgálati táblázatban, ahol eddig annyi minden mást előjegyeztek már. Egyesek mondhatják, nem nagy az ügy, de álljunk meg mellette! Nem jelenti-e a változást, az új szellemet, mely az új világ építésének emberi eredményeit értékeli legmagasabbra! Brigádmozgalom a szocializmus építője!