Postás Dolgozó, 1950 (3. évfolyam, 1-23. szám)
1950-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! mr. Évfolyam, szám. A POSTÁS SZAKSZERVEZET LAPJA 1950 Január Lenin a szakszervezetekről huszonhat évvel ezelőtt, 1924 január 21-én, dobbant utolsót a nagy Lenin lángoló szíve. Vladimír Iljics Lenin volt a szocialista forradalom lángesze, a marxista tudomány világtekintélye, a leninizmus mindent legyőző tanításának megalkotója, a Bolsevik Párt és a Szovjet állam megalapítója. Lenin alapozta meg a szovjet szakszervezetek tevékenységét is. Lenin rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított a szakszervezetek■** nek. Rámutatott arra, hogy mikor a gazdasági uralom és a politikai hatalom a burzsoázia kezében van, a munkásosztály nem rendelkezik más fegyverrel a kapitalista kizsákmányolás ellen, létérdekei megvédéséért folyó harcában, mint a szervezetekkel. A munkások mindenek előtt olyan tömegszervezetekbe tömörülnek, amilyenek a szakszervezetek. Lenin ezzel kapcsolatban azt tanította, hogy a munkásosztályt nem szabad elvonni az általános politikai harctól és a szakszervezetek tevékenységében nem szabad egyedül a munkaadókkal és a kormánnyal folytatott gazdasági harcra korlátozni. Ha ezt megtennék, akkor nem tudnák lerázni a tőke kizsákmányoló igáját. A munkások nemcsak azért harcolnak, hogy munkaerejüket a tőkéseknek mindig jobb feltételek mellett adhassák el, hanem azért is, hogy megsemmisítsék magát a kapitalista rendet Lenin és Sztálin, midőn létrehozták Oroszországban a munkásosztály harcképes szervezeteit, azt tanították, hogy a Párt a munkásosztály élcsapata, a munkásosztály olyan vezető ereje, amely egységbe fogja és irányítja a proletariátus osztályharcát. Ennélfogva a szakszervezeteknek is tevékenységüket, a Bolsevik Párt eszmei és politikai irányítása mellett kell folytatni. Lenin kíméletlenül leleplezte a II. Internacionálé vezetőinek és a nyugati reformista vezetőknek, a munkásosztály többi árulóinak politikáját. Ezeket a reformista munkásvezéreket, a burzsoázia munkásmozgalomban lévő ügynökeinek, vagy a tőkés osztály munkás kiszolgálóinak nevezte. Erre a Tájékoztató Iroda novemberi értekezletének határozata is világosan rámutat a következőkben: „A jobboldali szocialisták, mint Bevin, Attlee, Blum, Guy-Mollet, Spaak, Schumacher, Renner, Saragat, stb. a reakciós szakszervezeti vezetők, mint Green, Carey és Deakin stb., a szakadár és népellenes politika megvalósítói — főellenségei a munkásosztály egységének, szekértolói a háborús gyújtogatóknak, kiszolgálói az imperializmusnak. Árulásukat álszocialista, kozmopolita frazeológiával leplezik.” Az amerikai, angol és a többi nyugati munkásárulók most amerikai zsoldban segítik a háborús uszítókat, az új világháború előkészítőit Ezért szakították szét a Nemzetközi Szakszervezeti Világszövetséget. A kérlelhetetlen harc mindezen árulókkal és szakadárokkal, a munkásság harci egységének megerősítéséért, a Szakszervezeti Világszövetség zászlaja alatt a békéért halaszthatatlan feladata a világ haladó munkásmozgalmának. Lenin rámutatott arra, hogy a szocializmusban: „a szakszervezetek, midőn majdnem teljes számban megszerzik és bevonják soraikba az ipari munkásokat, a vezető, az uralkodó, a kormányzó osztályok szervezeteivé vállnak... Ez azonban nem állami szervezet, nem a kényszer szervezete, hanem nevelő szervezet a bevonás, az oktatás szervezete, iskola, az igazgatás, a gazdálkodás, a kommunizmus iskolája.” A szovjet szakszervezetek, amelyek egész munkásságukat e bölcs utasításoknak megfelelően építik fel, tekintélyes sikereket értek el és fontos helyet töltenek be az országban. A szakszervezetek ereje mindenekelőtt abban áll, hogy a tömegek szervezetei, „a kapcsolat a tömegekkel, — hangsúlyozta Lenin — vagyis a munkások (majd valamennyi dolgozó) túlnyomó többségével, a szakszervezeti munka sikerességének a legfontosabb, legalapvetőbb feltétele.” A szovjet szakszervezetek közel 30 millió tagot számláló óriási hadsereget képeznek, amely hadsereg magában foglalja a Szovjetunió népgazdaságának valamennyi ágában foglalkoztatott munkások, mérnökök, technikusok és alkalmazottak hozzávetőleg 90 százalékát A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megdöntötte a tőkések és földesurak hatalmát. A szakszervezetek tevékeny alkotó életre buzdították az azelőtt politikával egyáltalán nem foglalkozó széles néptömegeket. Ezen az alapon bontakozott ki a Szovjetunióban az egész nép részvételével a tömeges szocialista verseny, amelyben világosan kifejezésre jut a szovjet emberek páratlan arányú alkotó fellendülése A szakszervezetek szervezik a csodálatraméltó hazafias mozgalmat, amelynek során a munkások, a technikusok, a mérnökök, közül előtünnek és kifejlődnek a tehetséges termelést újítók, a nagyszerű gazdasági vezetők. Lenin és Sztálin arra tanít minden szakszervezeti és gazdasági vezetőt, hogy szakadatlanul és figyelmesen gondoskodjanak az emberekről. A szakszervezetek irányítják az állami szociális biztosítás ügyét, amelynek sokmilliárdos költségvetése biztosítja a munkások és alkalmazottak egészségének védelmét, a dolgozók üdülését, a szanatóriumokban és a gyógyfürdőkben. Lenin megállapította, hogy a szakszervezetek fő feladata, a tömegek kommunista szellemben való nevelése, erre a célra többek között, az elsőrendű klubok, kultúrházak és kultúrpaloták, könyvtárak ezreivel, a vállalatokban és hivatalokban a vörös sarkok tízezreivel rendelkeznek. E munka előmozdítja a tömegek politikai aktivitásának és öntudatának, továbbá a munkásosztály kulturális technikai színvonalának emelését A Szovjetunió dolgozói és tömegszervezetei — elsősorban a szakszervezetek — minden sikerüket Leninnek és Sztálinnak, a Szovjetunió harcban megedzett Kommunista Pártja kipróbált vezetésének köszönhetik. A POSTASZOLGÁLAT terén az ország minden postahivatala elkészítette munkaterveit, amelynek lényeges célja az önköltségek csökkentése. Ezeket a terveket a dolgozók részletesen átbeszélték, elfogadták. Rajtunk múlik, hogy ezek a tervek valóra váljanak. A POSTASZOLGÁLAT gyorsaságának és gazdaságosságának fokozására szaporítjuk mozgópostakocsi és postaszállító gépkocsiállományunkat. A POSTAHÁZAK ÉPÍTÉSÉT gyorsabb ütemben folytatjuk, több helyen vidéken típus postaházakat építünk és erőteljes lépésekkel megindítjuk a vidéki pályaudvari postahivatalok újjáépítését. A VEZETÉKES TÁVKÖZLÉS terén megkezdődik az ötéves műszaki fejlesztési tervünk egyik legnagyobb- szabású munkájának, a távkábelhálózatunk hatalmas kifejlesztésének munkája. Ebben nagy feladatok megoldása vár a postás dolgozókra, mert a kábelfektetést saját kezelésben kell elvégezni. Ennek a munkának megkönynyítésére és az emberi munkaerő kímélésére gondoskodunk a legkorszerűbb árokásó és döngölőgépek beszerzéséről. TÁVGÉPÍRÓ SZOLGÁLATUNKAT korszerűsítjük, automatakapcsolású távgépíró központot létesítünk. Fejleszteni kell a vezetékek sokszoros kihasználását lehetővé tevő vivőáramú berendezéseinket, amivel vezetékek építését és lényeges mennyiségű, nagyrészt külföldi eredetű nyersanyagot takarítunk meg. A BUDAPESTI AUTOMATA TÁVBESZÉLŐKÖZPONTOK állomás befogadóképességét továbbfokozzuk. A Krisztina-központot újabb 3000 fővonallal bővítjük. Újabb vidéki városok kapnak automata telefont. Gondoskodnunk kell arról, hogy az életszínvonal emelkedésének következtében a telefon iránt mind fokozódó igényeket ki tudjunk elégíteni. Erőteljesen tovább kell építenünk helyközi légvezetékes hálózatunkat, hogy a vidék, a falu iparosodásával az ezen a téren jelentkező igényeket kielégíthessük. Emellett fejleszteni és korszerűsíteni kell helyi hálózatainkat is. A hároméves terv utolsó évében a falutelefonok létesítése, terén elért szép eredményeket és jelentős túlteljesítéseseket 1950-ben is el kell érnünk. RÁDIÓSZOLGÁLATUNKNAK üzembe kell állítani 2 db. 100 kw rövidhullámú műsorszóró adóberendezést Ez a nagy fontosságú létesítmény teszi majd lehetővé, hogy a magyar népi demokrácia hangja a tengereken túl is, az egész világon jól hallható legyen. Meg kell kezdeni a távolbalátás szolgálatának bevezetésére szükséges előkészületeket. JÁRMŰ SZOLGÁLATUNKNAK gondoskodni kell nemcsak a postai, hanem a műszaki szolgálat gyors és jó lebonyolítására szükséges gépjárművekről. Ezek között először szerepelnek az emberi munka megkönyítését szolgáló árokásó, gödörásó, döngölő stb. gépjárművek is. MAGASÉPÍTÉSZETÜNKNEK a posta szolgálati épületén kívül gondoskodnia kell a műszaki szolgálat részére szükséges üzemi épületekről is, ami többek között a távkábellel kapcsolatos nagyszámú erősítőállomás sürgős megépítését teszi szükségessé. A röviden összefoglalt beruházási feladatokon kívül természetesen el kell végezni a felújítási, és fenntartásimunkákat is, amelyek a szolgálatunk és műszaki berendezéseink fejlődésével évről-évre szaporodnak. 1950 AZ ÖTÉVES TERVÜNK ELSŐ ÉVE Már a terv első napjaiban olcsóbb lett a telefonszolgáltatás Olcsóbb lett a ruha!... Olcsóbb lett a cipő!... Megszűnt az élelmiszerjegy!... Olcsóbb lett a hús!... Életszínvonalunk 37 százalékkal emelkedett!. . Mik ezek? A soha nem látott pusztítást maga után hagyó világháború után négy évvel, az idő előtt befejezett hároméves tervünk végén mutatkozó eredmények. A szocializmus építése gazdaságpolitikai útján elért eredményeknek ragyogó jelzőkövei. Az eredmények nem hullottak maguktól az ölünkbe, kemény munkával kellett azokat kiharcolni. Ebből a harcból becsülettel kivettük a részünket mi postások is. Hároméves tervünk eredményeit lapunk más helyén ismertetjük. A harcnak azonban nincs vége, további eredményeket akarunk elérni, tovább építjük a szocializmust. Tovább haladunk a szocialista tervgazdálkodás útján, elkészítettük a posta ötéves terve első évének, az 1950. évnek részletterveit. Lássuk, mi az a munka, amit magunk elé szabtunk, amit el kell végeznünk ahhoz, hogy további munkánkhoz kellő alapokat teremtsünk. Látjuk hát, hogy munka van bőven! Terveinket elkészítettük, azokat szétbontottuk a postásdolgozók tervismertető értekezleteken meg-, beszélték, kiegészítették, elfogadták. Tudjuk azonban azt is, hogy minden terv annyit ér, amennyit abból megvalósítunk. Rajtunk múlik, hogy terveink teljes értékűek legyenek, hogy azokat ne csak teljesítsük, hanem túlteljesítsük. Magunknak építjük ezzel a mi országunkat, a szocialista Magyarországot Büszkeségeink , akik élen járnak Tímár István szaktársa Főposta üzemosztályán dolgozik 772 százalékos eredményt ért el, jól végzett minőségi munkájával. Háromtagú brigádban dolgozik, munkája jórészt a hibaelhárítást képezte. Három és fél évig volt a Szovjetunióban, ahol szintén élmunkás volt, s mostani munkájában az ott szerzett tapasztalatait érvényesítette. Minden műszakváltásnál tapasztalatcserét tartanak, így munkája eredményét tovább fogja fokozni. Tapasztalatainak átadása a többi szaktárs munkáját is előbbre viszi. Kovács Sándor szaktárs táviratkézbesítő a Főpostán. Bár gyalogos kézbesítő, figyelemmel végzett gyors munkája eredményeként 470 százalékot ért el Az élmunkásokat tartja példaképének, ő is az szeretne lenni. Sztálin elvtárs 70. születésnapján a jól végzett munkájával akarta bebizonyítani, hogy érdemes az élmunkás kitüntetésre. Teket József ifjúmunkás szaktársagyáli úti javítóműhelyben 850 százalékot ért el. Segítettek ebben a törekvésben a szakvonal részéről a munkavezető és az anyagellátással foglalkozó szaktársak. Vagyis a jól megszervezett munka gyümölcse a kiváló eredmény. Tehet szaktárs tartani akarja továbbra is a teljesítményét, ideológiailag is képezni fogja magát. Mint sportoló is az elsők között van s példát mutat a postás dolgozóknak. Módos Gyula szaktárs mozgópostás, Sopronban ért el kiváló eredményt a sztálini műszak napján, 560 százalékot. Nehéz és felelősségteljes munkáját úgy tudta elérni, hogy szaktudását fokozta, 11 vonalvizsgát tett le jeles eredménnyel, így hozzá tudott járulni ahhoz, hogy minél pontosabban tudja irányítani a küldeményeket, vagyis távirányítás nélkül.