Postás Dolgozó, 1950 (3. évfolyam, 1-23. szám)

1950-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! mr. Évfolyam,­­ szám. A POSTÁS SZAKSZERVEZET LAPJA 1950 Január Lenin a szakszervezetekről h­uszonhat évvel ezelőtt, 1924 január 21-én, dobbant utolsót a nagy Lenin lángoló szíve. Vladimír Iljics Lenin volt a szocialista for­radalom lángesze, a marxista tudomány világtekintélye, a leninizmus mindent legyőző tanításának megalkotója, a Bolsevik Párt és a Szovjet állam megalapítója. Lenin alapozta meg a szovjet szakszervezetek tevé­kenységét is. L­enin rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított a szakszervezetek­­■*­* nek. Rámutatott arra, hogy mikor a gazdasági uralom és a poli­tikai hatalom a burzsoázia kezében van, a munkásosztály nem rendel­kezik más fegyverrel a kapitalista kizsákmányolás ellen, létérdekei meg­védéséért folyó harcában, mint a szervezetekkel. A munkások mindenek előtt olyan tömegszervezetekbe tömörülnek, amilyenek a szakszerveze­tek. Lenin ezzel kapcsolatban azt tanította, hogy a munkásosztályt nem szabad elvonni az általános politikai harctól és a szakszervezetek tevé­kenységében nem szabad egyedül a munkaadókkal és a kormánnyal folytatott gazdasági harcra korlátozni. Ha ezt megtennék, akkor nem tudnák lerázni a tőke kizsákmányoló igáját. A munkások nemcsak azért harcolnak, hogy munkaerejüket a tőkéseknek mindig jobb feltételek mel­lett adhassák el, hanem azért is, hogy megsemmisítsék magát a kapi­talista rendet Lenin és Sztálin, midőn létrehozták Oroszországban a munkásosz­tály harcképes szervezeteit, azt tanították, hogy a Párt a munkásosz­tály élcsapata, a munkásosztály olyan vezető ereje, amely egységbe fogja és irányítja a proletariátus osztályharcát. Ennélfogva a szakszer­vezeteknek is tevékenységüket, a Bolsevik Párt eszmei és politikai irá­nyítása mellett kell folytatni. L­enin kíméletlenül leleplezte a II. Internacionálé vezetőinek és a nyugati reformista vezetőknek, a munkásosztály többi árulóinak politikáját. Ezeket a reformista munkásvezéreket, a burzsoázia munkás­mozgalomban lévő ügynökeinek, vagy a tőkés osztály munkás kiszol­gálóinak nevezte. Erre a Tájékoztató Iroda novemberi értekezletének határozata is világosan rámutat a következőkben: „A jobboldali szocia­listák, mint Bevin, Attlee, Blum, Guy-Mollet, Spaak, Schumacher, Renner, Saragat, stb. a reakciós szakszervezeti vezetők, mint Green, Carey és Deakin stb., a szakadár és népellenes politika megvalósítói — főellenségei a munkásosztály egységének, szekértolói a háborús gyújto­gat­óknak, kiszolgálói az imperializmusnak. Árulásukat álszocialista, koz­mopolita frazeológiával leplezik.” Az amerikai, angol és a többi nyugati munkásárulók most amerikai zsoldban segítik a háborús uszítókat, az új világháború előkészí­tőit Ezért szakították szét a Nemzetközi Szakszervezeti Világszövetséget. A kérlelhetetlen harc mind­ezen árulókkal és szakadárokkal, a mun­kásság harci egységének megerősítéséért, a Szakszervezeti Világszövet­ség zászlaja alatt a békéért halaszthatatlan feladata a világ haladó munkásmozgalmának. Lenin rámutatott arra, hogy a szocializmusban: „a szakszervezetek, midőn majdnem teljes számban megszerzik és bevonják soraikba az ipari munkásokat, a vezető, az uralkodó, a kormányzó osztályok szer­vezeteivé vállnak... Ez azonban nem állami szervezet, nem a kényszer szervezete, hanem nevelő szervezet a bevonás, az oktatás szervezete, iskola, az igazgatás, a gazdálkodás, a kommunizmus iskolája.” A szovjet szakszervezetek, amelyek egész munkásságukat e bölcs utasítá­soknak megfelelően építik fel, tekintélyes sikereket értek el és fontos helyet töltenek be az országban. A szakszervezetek ereje mindenekelőtt abban áll, hogy a tömegek szervezetei, „a kapcsolat a tömegekkel, — hangsúlyozta Lenin — vagyis a munkások (majd valamennyi dolgozó) túlnyomó többségével, a szak­­szervezeti munka sikerességének a legfontosabb, legalapvetőbb feltétele.” A szovjet szakszervezetek közel 30 millió tagot számláló óriási had­sereget képeznek, amely hadsereg magában foglalja a Szovjetunió nép­gazdaságának valamennyi ágában foglalkoztatott munkások, mérnökök, technikusok és alkalmazottak hozzávetőleg 90 százalékát A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megdöntötte a tőkések és földesurak hatalmát. A szakszervezetek tevékeny alkotó életre buzdították az azelőtt politikával egyáltalán nem foglalkozó széles nép­tömegeket. Ezen az alapon bontakozott ki a Szovjetunióban az egész nép részvételével a tömeges szocialista verseny, amelyben világosan ki­fejezésre jut a szovjet emberek páratlan arányú alkotó fellendülése A szakszervezetek szervezik a csodálatraméltó hazafias mozgalmat, amelynek során a munkások, a technikusok, a mérnökök, közül előtün­nek és kifejlődnek a tehetséges termelést újítók, a nagyszerű gazda­sági vezetők. Lenin és Sztálin arra tanít minden szakszervezeti és gazdasági ve­zetőt, hogy szakadatlanul és figyelmesen gondoskodjanak az emberek­ről. A szakszervezetek irányítják az állami szociális biztosítás ügyét, amelynek sokmilliárdos költség­vetése biztosítja a munkások és alkal­mazottak egészségének védelmét, a dolgozók üdülését, a szanatóriu­mokban és a gyógyfürdőkben. L­enin megállapította, hogy a szakszervezetek fő feladata, a tömegek kommunista szellemben való nevelése, erre a célra többek között, az elsőrendű klubok, kultúrházak és kultúrpaloták, könyvtárak ezreivel, a vállalatokban és hivatalokban a vörös sarkok tízezreivel rendelkeznek. E munka előmozdítja a tömegek politikai aktivitásának és öntudatának, továbbá a munkásosztály kulturális technikai színvonalának emelését A Szovjetunió dolgozói és tömegszervezetei — elsősorban a szak­­szervezetek — minden sikerüket Leninnek és Sztálinnak, a Szovjetunió harcban megedzett Kommunista Pártja kipróbált vezetésének köszön­hetik. A POSTASZOLGÁLAT terén az or­szág minden postahivatala elkészítette munkaterveit, amelynek lényeges célja az önköltségek csökkentése. Ezeket a terveket a dolgozók részletesen átbe­szélték, elfogadták. Rajtunk múlik, hogy ezek a tervek valóra váljanak. A POSTASZOLGÁLAT gyorsaságá­nak és gazdaságosságának fokozására szaporítjuk mozgópostakocsi és posta­­szállító gépkocsiállományunkat. A POSTAHÁZAK ÉPÍTÉSÉT gyor­sabb ütemben folytatjuk, több helyen vidéken típus postaházakat építünk és erőteljes lépésekkel megindítjuk a vi­déki pályaudvari postahivatalok újjá­építését. A VEZETÉKES TÁVKÖZLÉS terén megkezdődik az ötéves műszaki fej­lesztési tervünk egyik legnagyobb-­ szabású munkájának, a távkábelháló­zatunk hatalmas kifejlesztésének mun­kája. Ebben nagy feladatok megoldása vár a postás dolgozókra, mert a ká­belfektetést saját kezelésben kell el­végezni. Ennek a munkának megköny­­nyítésére és az emberi munkaerő kí­mélésére gondoskodunk a legkorsze­rűbb árokásó és döngölőgépek beszer­zéséről. TÁVGÉPÍRÓ SZOLGÁLATUNKAT korszerűsítjük, automatakapcsolású távgépíró központot létesítünk. Fejlesz­teni kell a vezetékek sokszoros kihasz­nálását lehetővé tevő vivőáramú beren­dezéseinket, amivel vezetékek építését és lényeges mennyiségű, nagyrészt külföldi eredetű nyersanyagot takarí­tunk meg. A BUDAPESTI AUTOMATA TÁV­BESZÉLŐKÖZPONTOK állomás be­fogadóképességét továbbfokozzuk. A Krisztina-központot újabb 3000 fő­vonallal bővítjük. Újabb vidéki váro­sok kapnak automata telefont. Gon­doskodnunk kell arról, hogy az élet­­színvonal emelkedésének következté­ben a telefon iránt mind fokozódó igé­nyeket ki tudjunk elégíteni. Erőteljesen tovább kell építenünk helyközi légvezetékes hálózatunkat, hogy a vidék, a falu iparosodásával az ezen a téren jelentkező igényeket kielégíthessük. Emellett fejleszteni és korszerűsíteni kell helyi hálózatainkat is. A hároméves terv utolsó évében a falutelefonok létesítése, terén elért szép eredményeket és jelentős túlteljesítése­­seket 1950-ben is el kell érnünk. RÁDIÓSZOLGÁLATUNKNAK üzem­be kell állítani 2 db. 100 kw rövid­­hullámú műsorszóró adóberendezést Ez a nagy fontosságú létesítmény te­szi majd lehetővé, hogy a magyar népi demokrácia hangja a tengereken túl is, az egész világon jól hallható legyen. Meg kell kezdeni a távolbalá­tás szolgálatának bevezetésére szük­séges előkészületeket. JÁRMŰ SZO­LG­ÁLATUNKNAK gon­doskodni kell nemcsak a postai, hanem a műszaki szolgálat gyors és jó lebo­nyolítására szükséges gépjárművek­ről. Ezek között először szerepelnek az emberi munka megkö­nyítését szol­gáló árokásó, gödörásó, döngölő stb. gépjárművek is. MAGASÉPÍTÉSZETÜNKNEK a pos­ta szolgálati épületén kívül gondos­kodnia kell a műszaki szolgálat ré­­szére szükséges üzemi épületekről is, ami többek között a távkábellel kap­csolatos nagyszámú erősítőállomás sürgős megépítését teszi szükségessé. A röviden összefoglalt beruházási feladatokon kívül természetesen el kell végezni a felújítási, és fenntartási­­munkákat is, amelyek a szolgálatunk­ és műszaki berendezéseink fejlődésével évről-évre szaporodnak. 1950 AZ ÖTÉVES TERVÜNK ELSŐ ÉVE Már a terv első napjaiban olcsóbb lett a telefonszolgáltatás Olcsóbb lett a ruha!... Olcsóbb lett a cipő!... Megszűnt az élelmiszerjegy!... Olcsóbb lett a hús!... Életszínvonalunk 37 százalékkal emelkedett!. . Mik ezek? A soha nem látott pusztítást maga után hagyó világháború után négy évvel, az idő előtt befejezett hároméves tervünk végén mutatkozó ered­mények. A szocializmus építése gazdaságpolitikai útján elért eredményeknek ragyogó jelzőkövei. Az eredmények nem hullottak maguktól az ölünkbe, kemény munkával kellett azokat kiharcolni. Eb­ből a harcból becsülettel kivettük a részünket mi postások is. Hároméves tervünk eredményeit lapunk más helyén ismertetjük. A harcnak azonban nincs vége, további eredményeket akarunk elérni, tovább épít­jük a szocializmust. Tovább haladunk a szocialista tervgazdálkodás útján, elkészítettük a posta ötéves terve első évének, az 1950. évnek részletterveit. Lássuk, mi az a munka, amit magunk elé szabtunk, amit el kell végeznünk ahhoz, hogy további munkánkhoz kellő alapokat teremtsünk.­ ­ Látjuk hát, hogy munka van bőven! Terveinket elkészítettük, azo­kat szétbontottuk a postásdolgozók tervismertető értekezleteken meg-­, beszélték, kiegészítették, elfogadták. Tudjuk azonban azt is, hogy min­den terv annyit ér, amennyit abból megvalósítunk. Rajtunk múlik, hogy terveink teljes értékűek legyenek, hogy azokat ne csak teljesítsük, ha­nem túlteljesítsük. Magunknak építjük ezzel a mi országunkat, a szo­cialista Magyarországot Büszkeségeink , akik élen járnak Tímár István szaktárs­a Főposta üzemosztályán dolgozik 772 százalékos eredményt ért el, jól végzett minőségi munkájával. Háromtagú brigádban dolgozik, munkája jórészt a hibaelhá­rítást képezte. Három és fél évig volt a Szovjetunióban, ahol szintén élmun­kás volt, s mostani munkájában az ott szerzett tapasztalatait érvényesítette. Minden műszakváltásnál tapasztalat­­cserét tartanak, így munkája eredmé­nyét tovább fogja fokozni. Tapasztala­tainak átadása a többi szaktárs mun­káját is előbbre viszi. Kovács Sándor szaktárs táviratkéz­­besítő a Főpostán. Bár gyalogos kéz­besítő, figyelemmel végzett gyors mun­kája eredményeként 470 százalékot ért el Az élmunkásokat tartja példaképé­nek, ő is az szeretne lenni. Sztálin elv­társ 70. születésnapján a jól végzett munkájával akarta bebizonyítani, hogy érdemes az élmunkás kitüntetésre. Teket József ifjúmunkás szaktárs­a­gyáli úti javítóműhelyben 850 százalé­kot ért el. Segítettek ebben a tö­rekvésben a szakvonal részéről a mun­kavezető és az anyagellátással foglal­kozó szaktársak. Vagyis a jól megszer­vezett munka gyümölcse a kiváló ered­mény. Tehet szaktárs tartani akarja továbbra is a teljesítményét, ideológiai­lag is képezni fogja magát. Mint spor­toló is az elsők között van s példát mutat a postás dolgozóknak.­­ Módos Gyula szaktárs mozgópostás, Sopronban ért el kiváló eredményt a sztálini műszak napján, 560 százalé­kot. Nehéz és felelősségteljes munkáját úgy tudta elérni, hogy szaktudását fo­kozta, 11 vonalvizsgát tett le jeles eredménnyel, így hozzá tudott járulni ahhoz, hogy minél pontosabban tudja irányítani a küldeményeket, vagyis táv­­irányítás nélkül.

Next