Postás Dolgozó, 1952 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1952-01-14 / 1. szám

1951 december 14. Ötéves tervünk harmadik évének küszöbén állunk. Végezzünk számvetést eddigi munkánkról. Nézzük meg, milyen eredményeket értünk el és mi gátolt bennünket még nagyobb eredmények elérésében. Az akadályok közül — melyek tervünk végrehajtását lassították — kétségtelenül a legnagyobb a munkafegyelem lazasága. Rákosi elvtárs a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1951. november 30-i ülésén erről a következőket mondotta: „a munkafegyelem lazasága egyik legnagyobb fékünk. Minél hamarabb teremtünk e téren rendet, annál eredményesebb lesz további fejlődésünk.” A postás dolgozók nagy többsége magáévá tette Rákosi elvtárs figyelmeztetését és a munkafegyelem területén bizonyos javulás is mutatkozik. Azonban egyes üzemeinkben és hivatalainkban sem a szakszervezet, sem a szakszervezeti bizottságok nem kezelik e kérdést fontosságának megfelelően. Egyes szaktársak még mindig önkényesen elhagyják szolgálati idő alatt munkahelyüket,mint pl. a Posta Átviteltechnika és Kábelüzem létszámába tartozó Csatári Gyula postakezelő szaktárs, aki elmúlt év december 21-én munkahelyét önkényesen elhagyta a szolgálati idő letelte előtt. Csatári szaktárs nem vette figyelembe, hogy ötéves tervünk második évének sikeres befejezése minden postás dolgozóra komoly feladatokat ró. Minden perc munkaidőkiesés komolyan veszélyezteti tervünk teljesítését. A szakvezetés, nagyon helyesen. Csatári szaktársát alacsonyabb illetménynyel járó munkakörbe való áthelyezéssel büntette. Egyes szaktársaink komolyan vétenek a munkafegyelem ellen úgy is, hogy ittasan jelennek meg szolgálattételre, mint pl. Szalontai Győző, a Budapest 62-es hivatal dolgozója, aki ittas állapotban jelentkezett hivatalában és ott közszolgálati alkalmazotthoz nem méltó magatartást tanúsított. Magaviseletével komolyan megbontotta hivatala munkafegyelmét, ezért büntetésből alacsonyabb illetménnyel járó munkahelyre helyezte át a szakvezetés. A postás dolgozók a magyar nép államától azt a feladatot kapták,, hogy a dolgozókat a lehető legpontosabban, leggyorsabban szolgálják ki. Minden perc késedelem, minden felelőtlenül végzett munka hátráltatja tervünk teljesítését és azt, hogy a postát igénybevevő dolgozókat maradéktalanul kiszolgáljuk. Ez ellen vétett például Gebei Lajos szaktárs, a szolnoki rádióüzem dolgozója. Aki szolgálati helyén elaludt s ennek következtében 37 perces késéssel lehetett csak beindítani a szolnoki adót. Gebei szaktárs augusztus 5-én az adó helytelen hangolása következtében 51 perces üzemzavart idézett elő. Ezek a példák azt mutatják, hogy a munkafegyelem megszilárdítása terén még igen sok a tennivaló. Szakszervezeti bizottságaink és bizalmijaink előtt most az a feladat áll, hogy már az év elején minden erejüket a munkafegyelem megszilárdítására összpontosítsák. Neveljék a dolgozókat a szocialista tulajdon megóvására, új, szocialista munkafegyelemre. Segítsék elő minden erejükkel olyan légkör kialakítását, amelyben maguk a dolgozók elítélik a munkafegyelem megbontóit. Szabó László Kétmillió forint megtakarítás A főposta műszerészei saját erejükből készítik el az automata távgépíró központhoz szükséges alkatrészeket. Fejlődő gyáraink, vállalataink egyre nagyobb követelményeket támasztanak a postával szemben. A vállalatok életében ma már nélkülözhetetlenné vált, hogy egymással géptávírón érintkezni tudjanak. A posta ötéves tervében szerepelt a távgépírók automatizálása. A feladat ainál nagyobb volt, mivel külföldi példák nem igen állottak rendelkezésre, nem volt megfelelő tapasztalat az automata távgépíró központok megépítéséhez. Külföldi vállalatok nem vállalták, vagy olyan távoli időben, amikor már a mi ötéves tervünk be is fejeződne. A Standard ugyan vállalta volna 300.000 forintért egy automatatávgépíróközpont mintapéldányát elkészíteni, azonban csak 1952 végére. Mi lenne, ha magunk készítenénk el az automata mintapéldányát? — kérdezte Bakos Elemér szaktárs, a főposta sztahanovistája. A kérdés szeget ütött a többiek fejébe. — Nézzük meg, milyen anyagunk van, hátha el tudjuk készíteni magunk is — mondotta Csereklyei Pál. Bakos Elemér máris nyargalt az Anyagszertárba és ott felfedezett három darab roncs távbeszélőközpontot. — Megvan — mondotta. — Ezzel indítjuk meg az automata mintapéldány készítését. Az indulásnak jó lesz, csak most aztán segítsetek, szaktársak. A munkakedv átragadt a brigád valamennyi tagjára, Pruck Jánosnak eszébe jutott, hogy az Elektromos Műveknél vannak olyan anyagok, amiket nagyszerűen fel lehet használni az automata építésénél. Bakos, Csereklyei, Váraljai és Pruck egy negyedóra múlva már ott ültek az Elektromos Művek irodájában és elmondották, miről van szó. — Elvtársaik, szükségünk van azokra az anyagokra, ami nálatok csak hever a raktárban, mi pedig milliós megtakarítással megépíthetjük belőle az országos automata távgépíróközpontot — mondotta Pruck János. — S máris ecsetelték: olyan automata távgépírót készítünk, hogy a diósgyőri vasgyár másodpercek alatt beszélhet írásban a pécsi szénbányával, rendelheti a szenet. — No, akkor a mi munkánk is meggyorsul — mondták az Elektromos Műveknél az elvtársak, máris közösen megnézték, mit lehetne felhasználni az ott fekvő anyagokból Csodálatos képen nem kellett formaság. Eltűnt a bürokrácia, a szakmasovinizmus. Amit azelőtt hosszadalmas adás-vételi szerződéssel tudtak volna csak elintézni, az most elintéződött pillanatok alatt. A brigád megkezdte munkáját. Tervezni kezdtek. Arról volt szó, a régi elvek alapján építsék-e a mintapéldányt, vagy közvetlen vezérlésű gépeket szereljenek-e. Döntöttek. Közvetlen vezérlésű gépeket terveztek. A terveket sürgősen a minisztériumhoz küldték. Miután egymillió forintos munkáról volt szó, a minisztériumban alaposan meghányták vetették a dolgot és végül úgy határoztak, az új távgépíró központot építse meg a főposta sztahanovista-brigádja. Bakos Elemér horgan rohant a gépterembe és a műhelybe, boldogan újságolta, mi építjük meg az új központot. Júliusban kezdtek hozzá a mintapéldány a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepére kész is lett s hozzákezdhettek a főközpont 20-as befogadóképességű részlegének építéséhez. A brigád boldogan jelentette. Azt az automata távgépíróközpontot, amit más vállalat négymillió forintért épített volna meg, azt ők kétmillió forintból megépítik s ezzel kétmillió forintot takarítanak meg népgazdaságunknak. Vidáman ment a munka, pedig voltak nehézségek. A 19-es tanműhely december 15-ig nem készítette el a 20 darab jelfogósínt. Veszélyben volt tehát, hogy a vállalt határidőre, december 31-re munkájukat be tudják fejezni. Bakos Elemér azonban nem csüggedt. Odament a műhely dolgozóihoz. — Elvtársak, veszélyben tervünk, a jellegűsíneket a tanműhely nem készítette el, magunknak kell legyártanunk ezeket, méghozzá rövid idő alatt. Akartok-e segíteni? Akarunk, akarunk.. . zúgták vizsza a dolgozók, na, akkor aki segíteni akar, jöjjön a munkapadhoz. Ezzel Oláh Gyula, Valent János, Varga József, Cziráki János, Tihanyi József és Giczi Marika máris körülvették a munkapadot és nekiláttak a munkának. Négy napig egy szó sem volt hallható a műhelyben. Csal: a kezek mozogtak s készítették a jelfogósinelet. Ezekben a napokban késő estig égtek a végányok a műhelyben és végül december 28-re, két nappal a határidő előtt elkészült a 20-as részleg is. az automatának az a részlege im már májusban üzemben lesz, hogy ezálta feleslegessé tegye a kézikapcsolású távgépíróközpont ideiglenes bővítését is. A munka most tovább folyik. A sztahanovista brigád tovább dolgozik és az új esztendőt azzal kezdik, hogy jelentik: minden akadályt leküzdve, megépítjük a távgépíró automataközpontot. POSTAI DOLGOZÓ A „sötét" Afrikában is világosodik Mostanában sok szó esik a béke és a haladás tábora s az új háborút előkészítő, az elnyomás és kizsákmányolás állandósítására törekvő erők között világméretekben folyó küzdelemről. Ennek kapcsán mind sűrűbben kerülnek az érdeklődés homlokterébe az ázsiai országok mellett afrikai területek, elsősorban Egyiptom. Annál kevesebbet hallunk az útleírásokból ismert, exotikumaikban, néprajzi furcsaságokban bővelkedő, „sötét’’ — és tegyük hozzá — „néma” Afrikáról, az igazi Afrikáról. Sötét, mert odáig nem jutott el a fény. Néma, mert eddig még nem szólalt meg, nem tudott megszólalni ... Múlt számunkban hírt adtunk olvasóinknak arról, hogy szeptemberben a „sötét” Afrika gyarmati elnyomás alatt élő dolgozóinak szakszervezeti vezetői Bamakoban értekezletre gyűltek össze, éppen az afrikai postás szakszervezetek kezdeményezésére. A konferenciának az afrikai dolgozók követeléseinek világos és határozott megfogalmazásán kívül a jövő alakítása szempontjából az a határozata volt, amely az afrikai dolgozók kitűzött céljai elérésének biztosítékát a világ öszszes dolgozóival való szoros együttműködésben jelölte meg. Íme, Afrika megszólalt. Nemcsak ők hallják a mi szavunkat, de mi is halljuk és egyre jobban fogjuk hallani az ő szavukat... Az alábbiakban erről az új, megváltozott Afrikáról kívánunk olvasóinknak postás és szakszervezeti viszonylatban képet adni. Mint ahogyan a vízcseppben benne van az egész tenger, ezeknek a postásvonatkozású képeknek és adatoknak is lesz önmagukon túlmutató, általános érvényű jelentésük is. MAROKKÓ: A múlt év tavaszán Rouhamel elvtárs, a Szakszervezeti Világszövetség Postás Szakmai Tagozatának alelnöke, hivatalos látogatásra Casablancába érkezett. Jóllehet Casablanca köztudomás szerint francia felségterület és Duhamel elvtárs francia állampolgár, szakmai tagozatunk alelnökének a hajóból való kiszállása előtt bejelentőlapot kellett kitöltenie. Megjegyzendő, hogy az amerikai állampolgárok bejelentési kötelezettségüknek a palraszállás után 24 órán belül is ráérnek eleget tenni. Casablanca és Port Lyautay ténylegesen amerikai kikötők. Az utcákon amerikai katonák menetelnek. Az országban egymást érik az újonnan épített és most készülő amerikai repülőterek. Marakech-ben, Fez-ben, Rabat-ban és Meknes-ben a legjobb lakásokat amerikai „turisták” és „szakértők" foglalják el. A lakosság lakás- és életviszonyai európai szemmel nézve minden emberi mértéket meghaladóan siralmasak. És a postások? Egy távirdamunkás 29 évi szolgálat után 8000 frankot kap havonta, egyharmadát annak az öszszegnek, amit anyaországbeli hasonló beosztású szaktársa kap. Azok pedig — leszámítva a zöldség- és gyümölcsfélék árát — számottevően nagyobbak a franciaországi áraknál. A munkaviszonyok sanyarúak. Jármű hiányában — és mert olcsó az emberi munkaerő — a szállítás 20—40 km távolságra is kézikocsival, esetleg kerékpárral történik. A szakszervezetek működését a hatóságok minden erejükkel korlátozni igyekeznek. Gyűléseiket egyszerűen nem engedélyezik, a vezetőket zaklatják, bebörtönzik. André Leroy-t, a marokkói szakszervezeti tanács főtitkárát kiutasították az országból. Bou Hamida-t, a postások szakszervezetének egyik funkcionáriusát pedig életfogytiglani kényszermunkára ítélte Jain tábornok vészbírósága, mert a szakszervezeti munkáját összekapcsolta az elnyomott marokkói nép felszabadítása érdekében országszerte folyó és egyre nagyobb tömegeket mozgósító nemzeti mozgalommal. Se szeri, se száma azoknak a legelemibb emberi szabadságjogokat lábbal tipró törvényszegéseknek, amelyeket a kormányzóság nap mint nap elkövet. A marokkói dolgozók nemrégiben a Szakszervezeti Világszövetség útján az Egyesült Nemzetekhez fordultak panaszaikkal és különleges bizottság kiküldését kérték pimaszaik kivizsgálása céljából. ALGÉRIA: Az algériai postások helyzete sokkal kedvezőbb. Jobb szervezettségüknél fogva — a dolgozók közt igen nagy számban vannak európaiak — mindig egységesen és így nagyobb súllyal tudnak fellépni. A múlt évben — szoros együttműködésben a franciaországi szaktársakkal — három ízben is a sztrájk fegyveréhez folyamodtak jogaik védelmében. Határozott és egységes fellépésükkel sikerült kivívniuk, hogy az anyaországi 33 százalékos bérrendezés hatályát és legutóbb a mozgó bérskálát Algériára is kiterjesztette a kormány. TUNÉZIA: Tunéziában az eredményes szakszervezeti munkát a legutóbbi, időkig megnehezítette az a körülmény, hogy a postás dolgozók részint a Szakszervezeti Világszövetséghez csatlakozott haladó szakszervezetek voltak tagjai, részint a „sárga” Internacionáléhoz tartozó burzsoá nacionalista szakszervezetekben voltak. Augusztusban a két szakszervezet között megállapodás jött létre arra nézve, hogy a postásságot érintő kérdésekben tanácskozni fognak az egyöntetű fellépés céljából. A harci szövetségelső sikeres próbája a decemberben kirobbant és egész Tunéziára kiterjedt általános tüntető sztrájk volt a tunéziai nép függetlensége mellett, amelyben a postás dolgozók is részt vettek. TOGO. .A fogói postások legsúlyosabb sérelme a faji megkülönböztetés politikájának, a bérezésben és az előléptetésben megnyilvánuló alkalmazása. A bennszülött kézbesítő például ugyanazért a munkáért egyharmadát kapja annak az illetménynek, amit fehérbőrű szaktársa keres. Az előléptetéshez szükséges várakozási idő a színesbőrűnél kétszeresen nagyobb, mint a fehérénél. SZUDÁN: A kormányzói hivatal a postaigazgatás ötszázmillió frank hiányát a folyamatban lévő távíró- és távbeszélőmunkálatok beszüntetésével és az ott foglalkoztatott munkások elbocsátásával próbálta kiküszöbölni. Szükségtelen hozzátenni, hogy a „szabadságoltak" valamennyien feketék voltak, így néz ki az imperialista „civilizáció“ postás viszonylatban. Szakács András pArtípít és Útmutatást nyújt a mindennnapi pártmankában Szakmai világszövetségünk adminisztratív bizottságának bukaresti értekezlete A Szakszervezeti Világszövetség Postai Szakmai Tagozatának adminisztratív bizottsága december 7-től 9-ig tartotta értekezletét Bukarestben. Részt vettek az ülésen a szovjet, kínai, lengyel, bolgár, román, magyar, német, francia, osztrák és belga postás szakszervezetek delegátusai. A Szakszervezeti Világszövetség részéről Grassi elvtárs, a világszövetség alelnöke volt jelen, aki egyúttal az olasz postás dolgozókat is képviselte. A szakmai tagozat vitája során megbeszélte az eddigi eredményeket és hiányosságokat. Legfőbb hiányosságként megállapította, hogy a szakmai tagozat országos szervei között igen laza a kapcsolat, de rossz a tagszervezetek kapcsolata a szakmai tagozat vezetősége felé is, nincs tudomása a vezetőségnek a tagszervezetek munkájáról. Megállapította az értekezlet azt is, hogy a szakmai tagozat vezetősége nem irányította kellő mértékben a tagszervezeteket és, hogy hiányos volt a propagandamunka a kapitalista, gyarmati országok dolgozói felé. Az értekezlet határozatot hozott, amely főleg a kapitalista országok dolgozóinak helyzetével foglalkozik, hogyan harcoljanak saját kormányzatuk, szakmai vezetőségükkel szemben megélhetési viszonyaik megjavításáért. Legfontosabb kérdésként a békéért folytatott harcot jelöli meg a határozat, valamint a harcot a „sárga” szakszervezetek, a jobboldali szociáldemokrata munkásárulók ellen. A szakmai tagozat határozatát legközelebbi számunkban közölni fogjuk. Jól készüljünk fel a választási munkára A SZOT Elnökségének határozata értelmében a postás dolgozók szakszervezeti szerveit január 10. és április 10. között újraválasztjuk. A szakszervezeti beszámoló és vezetőválasztó taggyűléseknek bátor, építőbírálat szellemében kell lefolyniuk. Az elért eredményekből és az elkövetett hibákból, mulasztásokból egyaránt le kell vonni a szükséges tanulságokat. A választások segítségével egészében meg kell javítani a szakszervezeti munkát. Jó munkát csak úgy végezhetünk, ha minden egyes szervezett postás dolgozó aktívan részt vesz a választási előkészítő munkában. Dolgozóink aktivitása nagyrészben attól függ, hogy jelenlegi szakszervezeti szerveink, hogy végzik tudatosító és nevelőmunkájukat. A jó munka eredménye megmutatkozik Gyula és Békéscsaba 2. postahivataloknál, ahol a dolgozók pontosan tudják miért van szükség a szakszervezeti szervek újraválasztására. Elnökségünk levelét komolyan áttárgyalták, a bizalmiak rendszeresen foglalkoznak a hozzájuk beosztott szaktársakkal, hirdetőtáblákon és hangoshíradókon keresztül is folyik a felvilágosító munka. A dolgozók személy szerint is foglalkoznak azokkal a személyekkel, akiket be akarnak választani az új vezetőségbe. Látják a dolgozók azt is, hogy a szakszervezeti szerveket is ifikkel és nőkkel kell megerősíteni. A két szakszervezeti bizottság pontos munkaterv szerint dolgozik és a választási munka alkalmával még szorosabbá tették kapcsolatukat a párt alapszervével és a választási munkában a szakvezetés segítségét is igénybe vették. A vezetőségválasztó taggyűlésre kultúrműsorral is készülnek. Igen rosszul készül a választási munkára az Ózd 1-es és a Budapesti Erzsébet-építési osztály szakszervezeti bizottsága. Tudatosító munkát nem végeznek, a bizalmiak nem folytatnak a csoporttagok között kellő felvilágosítást. Ezeknél az üzemeknél dolgozó szaktársak nem értették meg a választások jelentőségét. Nincs ütemtervük a választási munkáról, a káderszempontokat nem veszik figyelembe és laza a kapcsolatuk a helyi pártszervezettel is. A szervezett postás dolgozóknak feladata kell, hogy legyen, tevékenyen résztvenni a választásokban, éberen őrködjenek azon, hogy a dolgozók legjobbjai, tapasztalt, szervezett dolgozók, a munkában, termelésben élenjárók, nődolgozóik és fiatalok kerüljenek a szakszervezeti mozgalom irányító szerveibe. Elvtársi bírálattal és szerető gondoskodással építsék szakszervezetünket. Szederkényi Ferenc A levél útja a feladótól a címzettig Újszerű kezdeményezés indult a termelékenység növelése, a postai szolgáltatások javítása, valamint a postát igénybevevő közönség és a postai kapcsolat elmélyítése céljából a Bp. 62. felügyelőhivatal kultúrcsoportja részéről. 1951. december 12-én a postás szakszervezet központi kultúrotthona zsúfolásig megtelt. A közönség érdeklődve várta a meghirdetett „amíg a tevét eljut a feladótól a címzettig" című tréfás előadást. Az előadás közönsége száraz, üzletszabályzati pontokkal teletűzdelt előadást várt. Ezzel szemben már az első percekben meglepetés érte, mert vidám, hangulatos, szórakoztató, de egyben nevelő előadást látott. A megjelent közönség szórakozva megtanulta, hogy melyek azok a módok, amellyel megkönnyíti saját munkáját, egyben elősegíti a postás dolgozók munkáját is. A közönség nagy tetszéssel fogadta az oktató előadást. Az előadás után ankét volt, amelyen kitűnt a felszólalásokból, hogy a közönség megértette az előadás politikai és szakmai célját. Helyes lenne, ha ezt a darabot, mely a posta és a közönség tapasztalatcseréjén épült fel. Budapest más kerületeiben, sőt a vidéki, nagyobb városokban is előadnák. CSANDI PÉTER, Bpest 62-es phiv. dolgozója 3