Postás Dolgozó, 1957 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1957-05-01 / 1. szám
2 Milyen károkat okozott az ellenforradalom a postának? Az októberi ellenforradalom harcai postai eszközöket sem kíméltek. A pusztítások nyomai sok postai épületen és berendezésen még láthatók, hiszen a helyreállítási munkák még nem fejeződtek be. Milyen károsodás érte a postát az elmúlt év október— novemberében? A károk döntően két csoportba oszthatók: a) a harcok következtében keletkezett tényleges rongálódások a postai berendezésekben, b) az ellenforradalom által okozott sztrájkok és a gazdasági visszaesés következtében előállott forgalomcsökkenés, amelynek következtében lényegesen csökkentek a postai bevételek. Nézzük először a harcok okozta rongálódásokat. A tényelegesen megsemmisült állóeszközök könyvi bruttó értéke 6 425 000 Ft. A részlegesen keletkezett károk, amelyeknél az objektum nem semmisült meg teljesen, és amelyeknek helyreállítása még folyamatban van, összesen 12 031 000 Ft, amelyből épület 3 491 000 Ft távközlési hálózat és vez.rád. 4 718 000 Ft jármű 1 755 000 Ft üzemi berendezés 2 067 000 Ft Az állóeszközökben (leltári tárgyak) keletkezett károk teljes könyvi értéke 18 465 000 Ft. Keletkeztek károk a forgóeszközökben is. Megsemmisült anyag-és áru értéke 597 000 Ft Elveszett anyag- és áru értéke 1 297 000 Ft Dolgozók által elvitt fogyóeszközökért: 449 000 Ft Eltűnt pénz 2 122 000 Ft összesen: 4 447 000 Ft Az álló- és forgóeszközökben keletkezett károk teljes öszszege 22 903 000 Ft. Jóval nagyobb azonban ez az összeg, ha az állóeszközöket nem a könyvi értékükön, hanem az újraelőállítási értékükön veszszük figyelembe. A károk felmérése nem fejeződött még teljesen be, az itt közölt adatok előzetesek. A teljes kár részletes felmérése ez év június 30-ig fog befejeződni. Mekkora károk keletkeztek a forgalomcsökkenés következtében? Mielőtt ennek tárgyalására rátérnénk, a következőket szeretnénk előrebocsátani: A posta hírközlő hálózatának kiépítése a népgazdaság és a lakosság egy meghatározott, állandósult (inkább növekvő) igényeihez méretezve került kiépítésre. Ennek fenntartási költségei kb. 80—90 százalékban állandóak. Ezt az apparátust akkor is fenn kell tartani, ha nincsen egészen kihasználva, hiszen a leépítése és újraszervezése még több kárral járnia. Az igények csökkenése csak átmeneti jellegű és a leépítésnél ezzel feltétlenül számolni kellene. Gyakorlatilag tehát a forgalom csökkenését rövid távon nem követheti a költségek csökkentése, hiszen ilyen értelemben ezek bizonyos méreteikig függetlenek egymástól. Ennek következtében minden lényeges forgalomcsökkenés szükségszerűen gazdasági eredmények romlását vonja maga után. Milyen bevételkiesést okoztak az októberi események? 1956. IV. negyedévében a postai bevételek 118 846 000 Ft-tal voltak alacsonyabbak, mint a várható normális forgalom következtében lettek volna. 1957. 7. negyedévében a forgalom 1956. I. negyedévéhez képest 19 millió Ft-tal alacsonyabb. Ez világosan mutatja, hogy az I. negyedévben a postaforgalom nem érte el még a normális szintet. Mindent elkell követni a kihasználatlan kapacitás kitöltésére. Azt hiszem kevés szükség van az itt közölt számok kommentálására. Ezek önmagukban is megdöbbentőek. Helyrehozásukhoz minden postás dolgozó aktív közreműködése szükséges, az" egész népgazdaság, de saját érdekünkben is. Milyen illetmények és járandóságok számíthatók be a nyugdíjba? A nyugdíjba menő dolgozóknál a rendes illetményen felül pénzbe átszámítva be lehet számítani az egyenruhajárandóságot is. Ez azonban nincs egységesen meghatározva. Az I., II. és III. szakcsoportban levő dolgozóknál, akik az egyenruha fele árát megfizetik, az egy évi átlag- keresethez 324,98 Ft-ot, a nőknél 312,60 Ft-ot számolnak hozzá. Azoknak a dolgozóknak, akik illetményszerű egyenruhát kapnak 540,80 Ft-ot az egyévi járandóságukhoz számítanak. A 12 hónapban elért illetményből és a fentebb említett egyenruhák után beszámított összegből számítják ki az egyhavi átlagkeresetet, mely a nyugdíj alapjául szolgál. Felhívjuk a figyelmet azonban arra, hogy a járandósági egyenruha ellátásban részesülő dolgozóknak függetlenül attól, hogy az egyenruhát megkapták-e vagy sem, az említett 540,80 Ft-os összeg mindenképpen beszámítható az átlagkeresetbe. A térítéses egyenruha ellátásban részesülő dolgozóknál azonban csak azokra a hónapokra lehet a ruhaellátásért járó járandóságot beszámítani, amely hónapokban (a nyugdíj alapját képező 12 havi bér időszakában), az illetményből egyenruha-térítés címén levonás történt. Pl. ha a dolgozó egyenruhatérítése 1957. augusztus hónapban lejárt és a nyugdíj alapján beszámítható 12 havi illetményt 1957. januártól december hónapig állapítják meg, akkor az egyenruha-járandóság címén beszámítható összeg a fentebb említett öszszegek 3 hónapra eső része lesz. Többen kérdezték azt, hogy lehetséges-e a postások részére járó természetbeni juttatások összegét nyugdíjba beszámítani. Sajnos erre lehetőség nincs, mivel a nyugdíj összegébe csak azok a járandóságok számolhatók be, melyek után a posta az előírt 10 százalékos SZTK-járulékot befizeti és a dolgozóktól is a 3 százalékos nyugdíjjárulékát levonják. Így ehhez hasonlóan nem lehet figyelembe venni az üzemi étkeztetésben részesülő dolgozók étkezési hozzájárulását sem. A nyugdíjazásnál figyelembe vehető keresetek a következők: alap és munkaköri bér, rendszeres prémiumok, forgalmi jutalom, túlóra vagy túlóra-átalány. Nem lehet beszámítani a nyugdíj alapját képező illetménybe a különböző jutalmakat (jubileumi jutalom, hetenkénti jutalom), kiküldetési költségeket, családi pótlékot, kitüntetésekért járó jutalmakat stb. Orbán Sándor KRISZTINA központ NOVEMBER 4-10 Rövid riport hét hosszú napról Tra-ta-ta-ta-ta Tra-ta-tata-ta.. A lövöldözés lentről, a kapu felől hallatszott. A következő másodpercben megszólalt a telefon, a főporta jelentkezett: „Szétlőtték a kapu zárját... fegyveresek nyomulnak fölfelé. Hiába mondtam, hogy senkit sem engedhetek be, őrség nincs, nem tudtam visszatartani őket.. A telefon kattant egyet. Pásztor István, a Krisztina-központ karbantartó-csoportjának vezetője egy pillanatig riadtan nézett a telefonra, majd társai kérdő tekintetére csak ennyit válaszolt: — Fegyveresek, törték be az épületbe! Tovább nem folytathatta, a kivágódó ajtón hat állig felfegyverzett suhanc lépett be. — Maga volt az, aki nem engedett be bennünket? — szegezte a kérdést, s nyomatékul a géppisztolyt egy hórihorgas Pásztor Istvánnak. — Én — hangzott a határozott választ — Itt nincs semmi keresnivalótok. — Magyar ember maga? — kérdezte a hosszú, s a géppisztoly csövét közelebb nyomta Pásztor gyomrához. — Magyar vagyok. S itt, ebben az épületben anyagiakban ki nem fejezhető nemzeti értékek vannak. Ezt védeni kell, nem pedig elpusztítani. A berendezéseket, a gépeket soha nem lehet pótolni... Taknyosok, menjetek az anyátok szoknyája mellé... — akarta még mondani, hiszen korra akármelyik a fia is lehetett volna. De várta, hogy mit felelnek, meg tudja-e győzni, jobb belátásra tudja-e bírni azokat. A vezérléle fölényesen, foghegyről válaszolt: • — Több is veszett a hazáért. Gyerünk föl, a tetőre! — ezt már társainak kiáltotta. — Vagy a pokolba jutunk, vagy a mennyországba! November negyedike volt, vasárnap. A nehezebbet vállalták! Heten voltak a szobában, eggyel többen, mint a tetőn. Csakhogy amíg azoknak ládaszám volt lőszerük, különböző fegyverük, ezek fegyvertelenek voltak. Mi mást vethettek volna harcba, mint sokévtizedes szakmai tudásukat, a munkahelyük iránti forró ragaszkodásukat, a központ védelmében. S a hét ember — hadd írjuk le a nevüket: Pásztor István csoportvezető, Bereczki Mihály kábelrendező, Gulyás András, Sztrinkai György, Tóth József, Bodor Jenő és Várnai Ferenc technikusok —■, felvette a harcot. — A központban felügyelet, irányítás nincs — szólalt meg fojtottan Pásztor. — A kapuson és a házfelügyelőn kívül a posta dolgozói közül csak mi vagyunk az épületben. Nekünk a saját felelősségünkre kell eldönteni: leálljunk-e a központtal, vagy sem. Ha leállunk, a fővárosban megbénul az élet, megszűnik a kapcsolat a hozzátartozók között, a kórházakat, a mentőket, a közműveket nem sd.: értesíteni, igénybe venni. Ha nem állunk le, bent kell maradnunk, mert a központ nem maradhat műszaki ellenőrzés nélkül. Nem kellett sokat beszélnie. A kis csoport minden egyes tagja tudta, mit jelentene leállni, s mit: bentmaradni. S huszonnégy órai szolgálattal maguk mögött, vállalták a kilátástalanabbat, a nehezebbet. Bentmaradtak, megvédeni a sok milliós értékeket, megvédeni munkahelyüket. •Ír El kell távolítani a fegyvereseket, segítséget kell kérni a honvédségtől, érpárokat kell áthajtatni más számmezőkre, hogy az ellenforradalmi gócok ne érintkezhessenek egymással, hogy a központ esetleges sérülése esetén is legyen vonal, a rádió megszervezésének intézkedésére, a Kádár-kormány rendelkezésére. Lehetetlenné kell tennni, hogy az épületben lévő ellenforradalmárok a telefont használhassák. Ellenőrizni kell a gépek fogyasztását, fel kell venni a parlamenttel, a szovjet követséggel a kapcsolatot. A Lovas úti kórház telefonhálózata megsérült, el van zárva a külvilágtól, összeköttetést kell velük létesíteni. Pásztor telefonért. A Petőfi Akadémia nem tudott segíteni. Bereczki Gábor kábelrendező átkötötte a vonalakat, Gulyás, Várnai, Sztrinkai és a többiek az alközpont beállításával lehetetlenné tették az érintkezést a házban levő ellenforradalmárok és csoportjuk között. Közben állandóan járták az épületet a gépháztól a nyolcadik emeletig, vizsgálták az automatákat, a géptermeket, hogy a veszélyt azonnal elháríthassák. Víz ellen tűz ellen Vasárnapról hétfőre virradó éjszaka érték az első belövések az épületet. Az emeleti helyiségekben életveszélyessé vált a tartózkodás. A gépházba mentek. Újabb rövid tanácskozás. A helyzet egyre tarthatatlanabbá válik. Mit csináljunk? S az elhatározás most is, mint először, egyértelmű és határozott volt: maradunk! Éjfél felé hatalmas detonáció rázta meg az épületet. Találat érte a géptermet. A lövés kidöntötte a falat, megbénította a 156. és a 157. ezres számmezőt. A sötétben hason csúszva kúsztak a gépsorok felé Újukkal törölték le a port, e törmeléket, az érzékeny műszerekről. Bereczki kábeles tüzérségi lövések közben vaksötétben kötötte át az érpárokat, hogy Budapesten ne szűnjék meg a telefonösszeköttetés. * — Elöntötte a víz a gépház folyosóját... Már bokáig ér! — hozta a vészes hírt a házfelügyelőnő, aki szintén közöttük tartózkodott. Dermedten néztek egymásra. Mindannyian tudták, mit jelent ez. Ha a víz eléri a transzformátorházat, a levegőbe repül az épület. Megállítani a vízbeömlést minden áron! A főcsap az utcán van. Oda nem lehet kimenni ebben a tűzharcban. A földszinten levő vízórát kell elzárni. Bodor Jenő technikus ment kifelé. A hatodik és hetedik emeleten találat érte a főnyomócsövet, a lépcsőházból lefelé ekkor már lóderék vastagságban zuhogott a víz, hogy elsöpörjön maga előtt mindent, elnyelje az egész gépházat, az épületet, központostól, emberestől együtt. * A brigád, már nem is tudják, hányadik éjszakán történt, egyik ellenőrzés alkalmával égett gumiszagot érzett. Mint a vadászkutyák, szimatuk után, úgy mentek ők is heten hétfelé a hatalmas gépteremben, hogy felleljék az égés gócpontját. Keretről keretre tenyérrel tapogatták végig az áramköröket, míg rájöttek, mi ég. Egy úgynevezett cigaretta-ellenállás izzott. Csak perceken múlott, hogy az izzástól nem gyulladtak ki a kábelek, hogy nem borult lángba az egész központ. Amikor sikerült árammentesíteni a keretet, hangtalanul rogytak le egymás mellé. Néztek egymásra kimerülten, az izgalom, a félelem még ott dörömbölt minden idegszálukban, ott villódzott szemükben, mégis valami kimondhatatlan ujjongás feszítette bensejüket. A tüzet sikerült elszigetelni. * Minden postás dolgozó megtette volna Szombattól szombatig több mint 175 órát voltak szolgálatban a karbantartó csoport dolgozói. Ez idő alatt a cipő nem került le a lábukról, pihenni csak egy-két órára dűltek le a hordágyra, hogy friss erőt nyerjenek, a családjukról napokig nem tudtak. Golyószórók tüzében, életük kockáztatásával hozták be az udvaron levő autókról a ponyvákat, letakarni a kereteket, hogy ne legyen rövidzárlat, hogy működhessen a központ. S a többszáz milliós érték megmentésén kívül egy telefonértesítéssel időben biztonságba helyezték a Déli pályaudvaron azt a vagont, amelyben több mint 12 millió forint érkezett a Magyar Nemzeti Bank címére és amely vagonokat akkor már fosztogatta a csőcselék. — Csak azt tettük meg, ami minden becsületes magyarnak kötelessége, amit minden postás dolgozó megtett volna — mondja szerényen Pásztor István, amikor a novemberi napokról beszélgettünk. — Jólesett, hogy a szakszervezet megdicsért bennünket. A dicséret, amelyre célzott, a „Postás Dolgozók” november 15-i számában jelent meg, így hangzott: „Minden elismerést megérdemelnek azok a szaktársak, akik a harcok során biztosították a távbeszélő- és távíróforgalmat, akik fizették a nyugdíjakat, kézbesítették a táviratokat. A szakszervezet javasolta a postavezérigazgatóságnak, hogy a hősiesen helytállók anyagi és erkölcsi jutalomban részesüljenek. Külön elismerést érdemelnek az olyan postások, mint Pásztor István, Várnai Ferenc, Gulyás András és a Krisztina távbeszélő központ többi műszerészei, akik életük kockáztatásával mentették meg a központot és az épületet a pusztulástól. Magatartásuk példaként áll előttünk, büszkék vagyunk rájuk.” * E sorok írója úgy érzi, hogy az említett postás dolgozók helytállása nagyobb nyilvánosságot, elismerést és dicséretet érdemel. Az ellenforradalom telekürtölte a világot: „a szocializmus idegen a magyar néptől", hogy „egységesen kelt fel a népre. Az idő nemcsak az o októberi hazugságokat leplezte le, hanem fényes tettek dokumentálják, hogy a nép, a Nagy Imre-csoport árulása ellenére, helytállt és védte a szocialista rendjét. Katonák, államvédelmisták, parasztok, munkások és értelmiségiek — védték a dolgozók államát. És a sok hősi küzdelem, dicső helytállás csokrában, úgy érezzük, helyet kaphat a Krisztina körút dolgozóinak 175 órás küzdelme. Mert hogy a Krisztinaközpont nem repült a levegőbe, hogy nem égett le, hogy nem lett a földdel egyenlő, mint 1945-ben, az ostrom után, az a karbantartó csoportnak köszönhető. S hogy a köszönet s az adomány egyenértékű-e hősi napjaikkal, azon talán érdemes gondolkoznunk. Mezei Erzsébet /IS dolgozó Igaz-e az, hogy a posta jövedelméből fedezik a vasút hiányát? A postás dolgozók — különösen a régi postások — között él az a téves felfogás hogy a posta nyereségéből fedezik a vasút ráfizetését. Úgy tüntetik fel legtöbbször, mintha ebből valami hátrány származna a postára és a postásokra általában. Legutóbb egy szakszervezeti értekezleten az egyik hozzászólásban vetődött fel ez a téma és ezért tartjuk szükségesnek, hogy e helyen is foglalkozzunk vele. Mi a forrása e téves felfogásnak? A posta és a vasút általában egy tárca irányítása alatt működött, mint a közelekedés egy-egy ága a felszabadulás előtt, a felszabadulás után és működik jelenleg is egy kis időszakot kivéve, amikor önálló minisztérium volt. Itt azonban lényeges különbség van a felszabadulás előtti és a jelenlegi viszonyok között. A felszabadulás előtt a közlekedési tárca egy fejezet volt az állami költségvetésben, amelyben a vasút, a közlekedés többi ága és a posta eredményei együttesen, összesítve jelentkeztek. Ebben az időszakban megvolt a lehetősége annak, hogy az egyik közlekedési ág eredményei elfedjék, megszépítsék a másik közlekedési ág esetleges rossz eredményeit. Mi a helyzet jelenleg? A szocialista gazdaság szervezeti kiépítésével a hírközlés (posta) fejlesztésének és gazdasági eredményei elemzésének meg kellett teremteni szervezeti előfeltételeit. Ezt a célt szolgálta az önálló Postaügyi Minisztérium felállítása. Ezzel a szervezeti intézkedéssel a posta önálló fejezet lett az állami költségvetésben, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a nyereséget közvetlenül — a többi közlekedési ágtól elkülönítve — fizeti be az állami költségvetésbe és a fejlesztésére szánt összeget is közvetlenül az állami költségvetésből kapja. Ez a helyzet a Postaügyi Minisztérium megszűnése után is változatlan maradt. A posta helyzete ugyanis a népgazdaság szerkezetében nem változott meg. Megmaradt önálló tervhatóságnak, amely annyit jelent, hogy a fejlesztését és üzemeltetését szolgáló tervszámokat az M.T. közvetlenül a postának címezve hagyja jóvá. Megmaradt továbbra is önálló fejezet az állami költségvetésben, amely eleve kizárja, technikailag lehetetlenné teszi, hogy a nyereségből a vasút, vagy esetleg más közlekedési ág veszteségeit finanszírozzák. A postás dolgozók munkájának eredményét tehát nem befolyásolhatják, nem ronthatják le más közlekedési ágak, esetleges veszteségei. Munkánk eredménye az egész posta gazdasági eredményét javítja. Ahol az új postás nemzedék nevelkedik A Posta Forgalmi Technikumban közel 350 fiatal 14-— 18 éves leány és fiú tanul. Az iskolában az általános középiskolai anyagon kívül postai szakmai tantárgyak is vannak. A posta szakvezetése és az iskola tanári kara mindent megtesz, hogy a fiatalok megfelelő körülmények között tanulhassák meg a posta soko(Tornyai József felvétele) dalú, nagy figyelmet és gyakorlatot kívánó munkáját. Az iskolában teljesen felszerelt kis minta postahivatal, távíróterem, távbeszélő központ áll a tanulók rendelkezésére. A feltételek tehát biztosítva vannak, csupán a fiatalok szorgalmán múlik, hogy a postának jól képzett dolgozói legyenek. A minta postahivatalban a „felek" és a „kiszolgálók’’ is az iskola tanulói. 1951 MÁJUS HÓ