Postás Dolgozó, 1962 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

7 POSTAS DOLGOZI A közelmúltban bevezetett és a jövőben várható postakezelési egyszerűsítések A küldemények felvételében, továbbításában és kézbesítésében résztvevő forgalmi végrehajtó szervekre, főleg a nagyobb hivatalokra és mozgópostákra háruló feladatok mindinkább növekednek. Az államigazgatás, a népgazdaság és a lakosság által igényelt újabb és újabb postai szolgáltatások zavarmentes teljesítése csak a végrehajtószolgálatban működő postás dolgozók munkájának alapos megkönnyítésével érhető el. A postára adott küldemények kezelésénél kialakult, egyes régebbi munkamódszerek az ugrásszerűen emelkedő forgalomban már nem bizonyultak alkalmazhatóknak, sok tekintetben elavultak. A postaforgalmi dolgozók teendőit szabályozó rendelkezések jelentős részét a népgazdaság megváltozott körülményeinek figyelembevételével fel kellett váltani olyan kezelési utasításokkal, amelyek a mai élet követelményeinek minden tekintetben megfelelnek. A régebbi kezelési szabályokat ugyanis az új forgalmi viszonyok megingatták, s nemegyszer teljesen áttörték a rendszabályozó korlátokat. Gyökeres változtatásokat követeltek. Halaszthatatlanná vált a technológiai eljárások felülvizsgálása, és új kezelési utasítások életbeléptetése. Mint ismeretes, az 1960. év végén, mondhatni forradalmi egyszerűsítéseket vezettünk be a postakezelési szolgálat terén, így például általánosan megszüntettük az ajánlott levélpostai küldemények számlálással történő rovatolását, továbbá bevezet- tük a forgalmasabb stabil postahivatalok és mozgóposták kölcsönös érintkezésében a sommás csomagok számlálás nélküli kezelését, ezenkívül elhagytuk a kézbesítésre érkezett levélpostai küldemények lebélyegzését, s megszüntettük a tértivevényes küldemények, illetőleg a tértivevények mérlegszerű nyilvántartását. Mindezeken túlmenően jelentős egyszerűsítéseket hajtottunk végre a kiosztó-kézbesítőszolgálatban, valamint a pénztárszolgálat területén ugyanúgy, mint a helyi ellenőrzés tekintetében. A felsorolt egyszerűsítések közül legjelentősebb az ajánlott és a csomagküldemények kezelésének módosítása. Az ezzel kapcsolatban bevezetett különleges ellenőrzés, az ún. élő kezelés megfigyelése, a figyelőlapok rendszeresítése folytán biztosította, hogy a könnyített eljárás nem veszélyezteti a postára adott ajánlott levélpostai küldemények és sommás csomagok biztonságát. A könnyítés bevezetése óta eltelt idő igazolta az egyszerűsítéshez fűzött elgondolásokat. Az ajánlott és csomagkezelés valóban jelentős mértékben egyszerűbbé és könnyebbé vált, s ugyanakkor azt is eredményezte, hogy az elveszések (eltulajdonítások vagy elkallódások) és kártérítés terén a helyzetkép egyáltalán nem rosszabbodott. Néhány igazgatóság területén kártérítési szempontból kisebb mérvű emelkedés mutatható ki, azonban az országos helyzetet tekintve az eredmény megfelelő. Az 1960. év végén bevezetett egyszerűsítések folytatásaképpen 1961. tavaszán és nyarán, április és augusztus folyamán , több száz postaszerv, mozgó és stabil postahivatal, valamint fiókposta bevonásával kísérleteket folytattunk a küldemé- nyek rondolása, a zárlatok', jegyzékelése és a kézbesítésre i’, történő kiosztás, valamint a nyilvántartás területén. A kísérletek során és az azokat követő tárgyalásokon nyert eredmények alapján alakítottuk ki a sokféle rovatlap és átadójegyzék helyett az egységes rovatlapot, illetőleg zárlatjegyzéket. Egyidejűleg módosítottuk az egyenlegeket is. Ezek helyébe az érkezések és indítások nyilvántartását léptettük, továbbá az ajánláskiosztó ív helyett egységes kiosztóívet rendszeresített link. Az egységes rovatlap kialakításánál az egyszerűsített ajánlott kezelést tartottuk szem előtt. Jelentős mértékben megkönnyítettük a sommás ajánlott levélpostai küldemények rovatolását. Az egységes zárlatjegyzék nemcsak az átadójegyzékek (átvevő jegyzék, közvetítőlap) sokféleségét szüntette meg, hanem a kezelési eljárást is jelentős mértékben egyszerűsítette. A sommás ajánlott küldemények és a sommás csomagok kezelése, szállítása, nyilvántartása terén alkalmazott egyszerűsítések hozták magukkal, hogy az egyenlegezési eljárást is módosítottuk. Mindezek mellett indokolta az egyenleg módosítását az a célkitűzés is, hogy a ritkán előforduló pénzbeszedési okiratok egyenlegben történő nyilvántartását, illetőleg kiosztását mellőzzük. Ennek figyelembevételével alakítottuk ki az egyenleg helyébe lépő érkezések és indítások nyilvántartását. A kézbesítésre érkezett küldemények egyenlegbe foglalása, illetve a kiosztó egyenleg helyett olyan kiosztóívet rendszeresítettünk, amely nemcsak a sommás és a „B” ajánlottak, hanem az egyéb tételesen kezelendő küldemények kiosztására is alkalmas. Az új kezelési eljárást 1962. február 1-i hatálylyal vezetjük be. Azért halasztottuk el erre az időpontra az utasítás életbeléptetését, hogy az 1961. év végi csúcsforgalom lebonyolítását közbeeső változtatási intézkedéssel ne zavarjuk. A csúcsforgalom lezajlása után következő hónapban a végrehajtó postaszervek nyugodtabb körülmények között készülhettek fel az újonnan kibocsátásra kerülő kezelési nyomtatványok használatbavételére és a módosított munkára. Természetszerűleg a bevezetett újabb egyszerűsítések és könnyítések csak abban az esetben hozhatják meg a várt eredményt, ha az érdekelt végrehajtószolgálati és felügyeleti dolgozók megértik és magukévá teszik az új technológiai utasításokat. A postaforgalmi szolgálat terén a közeli jövőben újabb egyszerűsítéseket tervezünk. Már folyamatba tettük a szállítószolgálatban használt közvetítő-nyomtatványok (különféle közvetítő jegyzékek) egységesítését, és új közvetítési rend kialakítását. Ez az elgondolás a közvetítőszolgálat kezelési tennivalóit széles körben felöleli, a postán kívül álló szerveket (MÁV, AKÖV) is érinti, s így a szállításra kerülő postai anyag közvetítésének, nyilvántartásának, kezelésének egyszerűsítése huzamosabb tanulmányozási és intézkedési időt igényel. Ebbe a munkába kívánjuk bevonni a Postás Dolgozó olvasókörének széles táborát is most, amikor a tervbe vett egységesítés és egyszerűsítés kérdését nyilvános megvitatásra és hozzászólásra bocsátjuk. Nagy Ferenc Posta vezérigazgatóság A dolgozók érdekeltsége a forgóeszközgazdálkodásban A forgóeszköz gazdálkodás egyik alapvető követelménye, hogy a vállalati gazdálkodásban lekötött eszközök (készletek, követelések stb.) minél gyorsabban megtérüljenek. A forgóeszközök gazdaságos felhasználásáról, a gazdaságosság elvének érvényesüléséről akkor beszélhetünk, ha a gazdálkodó egység feladatát azzal a legkisebb forgóeszköz mennyiséggel oldja meg, amely mellett a gazdálkodás (termelés, szolgáltatások teljesítése) folyamatossága zavartalanul biztosítható, amely mellett a jövedelmezőség is a legnagyobb. A forgóeszköz szükséglet felmérésénél is érvényesülnie kell tehát a takarékosság elvének. Egy-egy gazdálkodó egységnél feleslegesen felhalmozódó készletek más vállalatoknál gátolhatják a termelési tervek teljesítését. Ezeket az alapvető szempontokat érvényesíteni igyekeztünk a közelmúltban végrehajtott forgóeszköznorma felülvizsgálatoknál is. A pénzügyi irányító szervek az utóbbi időben egyre többet foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a vállalatoknál újból meg kell állapítani a finanszírozási normákat (legutóbb 1956-ban volt ilyen megállapítás), mivel a régi normák a jelenlegi gazdálkodási követelményeknek nem feleltek meg. Pártunk és kormányunk takarékossági határozatainak szem előtt tartásával a Pénzügyminisztérium 1961. év őszén országosan elrendelte a finanszírozási normák felülvizsgálatát és új javaslatok elkészítését, amelyet mind az irányító szervek, mind a gazdálkodó szervek örömmel fogadtak. A javaslatokat a megadott általános és postai sajátosságoknak megfelelő irányelvek alapján a postaszervek elkészítették, a pénzügyi irányító szervek megtárgyalták és jóváhagyták. A javaslatok általában azokat a reális, a megnövekedett postai feladatoknak megfelelő igényeket tartalmazták, amelyeket a postaszervek gazdálkodása, a takarékosság szem előtt tartása mellett indokol. A finanszírozási normajavaslatok kidolgozása során a korábbitól eltérő módszerek alkalmazására került sor. Bővült a fix összegben meghatározott készletnormák köre, emeltük a vonalfelvigyázók, vezetékes rádió karbantartók raktárában tárolható készletek együttes értékét és fedezetét. Újszerű az is, hogy az országos gazdálkodás alá vont anyagokra az egyéb anyagoktól elkülönítetten állapítottuk meg a pénzügyi fedezet (norma) mértékét. A forgóeszköz-normák azonban nemcsak a készletekre korlátozódnak, hanem ezek közé kell sorolnunk egyéb gazdálkodási eszközöket is, attól függően, hogy azok fedezetét még a termelés szakaszában kell-e biztosítani, vagy pedig a felmerült ráfordítás ellenértékének a beszedéséig. Eszerint külön kell megállapítani a pénzügyi fedezet mértékét a műszaki munkákra és külön a postaforgalomból származó bevételekre. Ezen utóbbiak közésoroljuk (az úgynevezett követelések) például a területi postaigazgatóságoknál a szolgáltatásokkal kapcsolatos díjbevételeket, amelyeket utólag szedünk be (hitelezett ! távírási, távbeszélő díjak stb.). Igen fontos postai érdek fűződik ahhoz, hogy ezekből a követelésekből származó kinnlévőségek összege minél jobban csökkenjen, ezt a normalizálásnál is figyelembe kell venni. Törekedni kell tehát arra, hogy az elvégzett munkát a lehető legrövidebb időn belül kiszámlázzuk, a leggyorsabb fizetési formát válasszuk, szorgalmazzuk a befizetéseket. Igen sokszor került szóba a felesleges készletek felszámo■dása, a kinnlevőségek állományának csökkentése. Keveset beszéltünk azonban arról,hogy milyen kár származik a népgazdaságra és a postára nézve a felesleges készletek átfelhalmozásából, amely lényegében a nemzeti jövedelem egy részét is leköti, és Jelenlegi finanszírozási rendszerünkben a norma feletti készleteket vagy a kinnlévőségek norma feletti állo£iányát rövidlejáratú bankhitellel fedezzük. A bankkamat növeli a postai költségeket, csökkenti a posta eredíményét. A felesleges készletek felhalmozása a népgazdaság számára is káros, ha olyan felfekvő készletté válik, amelylyet időközben a korszerűtlenné válása, megromlása miatt felhasználni vagy értékesíteni nem lehet és selej£ tezni kell. Ez már termelésieredmény nélkül nemcsak a postánál, de a népgazdaságnál is tiszta veszteségként jelentkezik. A gazdálkodó szervek vezetői saját hatáskörében selejtezhető forgóeszközök veszteségét a posta vállalati eredménye terhére kell elszámolni. Ez azt jelenti, hogy a postának nemcsak az állammal szembeni nyereség befizetése csökken, hanem csökken a dolgozók részére fizethető év végi jutalom összege is. Éppen ezért kétszeresen is nagy jelentősége van annak, hogy a postaszervek a beszerzések módosításával, saját előállítású készleteknek jával akadályozzák meg a felesleges, elfekvő készletek keletkezését. Az új finanszírozási normák figyelembevételével jelentős norma feletti készletek vannak a postaszerveknél. Ha ezeknek a készleteknek a felhasználásáról vagy értékesítéséről a postaszervek megfelelő módon és időben nem gondoskodnak, évi mintegy negyedmillió forint többletkamatot kell a posta terhére elszámolni. Ehhez hasonlóan többletkamatot jelent az is, ha a postai követelések állománya a meghatározott mértéket meghaladja. Még nagyobb a jelentősége annak, ha a felesleges készleteket a postaszervek selejtezéssel az eredmény terhére számolják el. Évenként mintegy 6-800 ezer forint az az összeg, amelyet selejtezés vagy értékesítési veszteség címén az eredmény terhére kell elszámolni. Ha ezt a két összeget egybevetjük, akkor mintegy egymillió forinttal csökkentjük az állami költségvetésbe befizetendő nyereséget. Másik igen jelentős kihatása ennek az, hogy a dolgozók emiatt egy évben mintegy 400 ezer forint év végi jutalomtól elesnek. Az elmondottak, és ez a néhány számadat jellemzően mutatja, hogy a postás dolgozók a népgazdaság érdekein túlmenően saját érdekükben is helyesen cselekszenek, ha megfelelő munkaszervezéssel — ki-ki a maga területén — a felesleges készletek felhalmozódását megakadályozzák, időben gondoskodnak arról, hogy az elvégzett munkák ellenértékét minél előbb kiszámlázzák, az esedékes öszszegeket a lehető legrövidebb időn belül beszedjék. Ezzel nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a posta eredményfeladatait is túlteljesítse, amelyből a postás dolgozók év végén nagyobb összegben részesedhetnek. Dr. Szekeres Emil Postavezérigazgatóság Hogyan zajlott le a budapesti év végi csúcsforgalom Év végi hajrá — „mindent bele" alapon? ! A csúcsforgalom idején az I osztályba nem sorolt hivatalok — Bp. 62, 70, 72, 78. — végiglátogatása sortrán az volt a benyomásunk, mintha valamennyi osztályon , az utolsó napokban akarnák az összes mulasztást behozni, „mindent bele” elv alapján. Úgy tűnt, sok az anyag, szűrkék a helyiségek. Ám ez csak a látszat, hiszen mindenki tudja, hogy a postán a csúcsforgalom a naptári év utolsó hónapjára esik! ^ Valójában igen alaposan előkészített és részleteiben is ^ megtervezett és megszervezett ^ munka folyt. ^ Nézzük meg a forgalmi dolgozók munkáját és erőfeszítéseit néhány példán keresztül: : A felvételi szolgálat viszonylag egyenletesen oszlott meg a karácsonyt megelőző héten. A nagyobb arányú torlódásokat a munkahelyek beültetésének szaporításával , lényegében sikerült elkerülni. Ez alól kivétel december 24- én a Bp. 62 és 72 hivatal pénzt felvétele, ahol robbanásszerű emelkedés történt, annak ellenére, hogy például a Bp. 62-es hivatal 17 fővel több beültetésről gondoskodott. A csomagforgalom már október elejétől kezdve fokozatosan emelkedett. A J csomagirányító és közvetítő osztály dolgozói korán kezdték a csúcsforgalmat, hiszen októbertől december közepéig a vidéki hivataloktól több mint ^ 100 zárt mellékkocsi érkezett. ^ Intenzitásukat fokozta, hogy számottevően megemelkedett a 20 kilogrammos csomagok £ darabszáma is. ^ A Bp. 78-as hivatal napi cso£ magforgalma kezdetben 30 000 ^ darab körül mozgott, s ez a szám december 21-én elérte a 48 400 darabot. A karácsony : Az év végi csúcsforgalom lebonyolítása az ország valamennyi forgalmi hivatalát fokozott követelmények elé állította. Az ünnepek előtti héten ,az átlagos napi forgalom az üzletviteli szolgáltatások csak előtti héten a hivatal 228 000 csomagot dolgozott fel az előző évi 217 ezerrel szemben. A Bp. 62-es hivatal közvetítő osztálya 10 nap alatt 155 200 darab csomagot és 33 700 levélzsákot közvetített maradvány nélkül. Jellemző a csomagforgalom alakulására, hogy Budapesten a múlt évi 116 000-rel szemben az idén 142 000 darabot vettek fel a hivatalok. A kézbesített csomagok darabszáma a Bp. 70-es hivatalnál körülbelül 3000 darabbal, a peremhivatalok forgalma 2000 darabbal haladta meg az előző évit. Az egyes napokon a kézbesített csomagok darabszáma a Bp. 70-nél megközelítette a 20 ezret. Jól szervezte meg a csomagkézbesítés lebonyolítását a Bp. 3-as hivatal is, ahol a 15 százalékos emelkedést két indításos rendszerrel oldották meg. Az irányító szolgálat December második felében a Bp. 72-es hivatal több mint 32 000 000 levelet dolgozott fel, s ez az átlagos napi forgalomhoz viszonyítva az egyes napokon hatszorosra emelkedett. Hasonlóan magas volt a Bp. 62-es hivatal irányító osztályának a forgalma is, mivel az előző évi mennyiséggel szemben 42 mázsával több levélpostai küldeményt dolgoztak fel. Nem az említett két hivatal dolgozóin múlott, hogy a maradványmentes feldolgozást az ünnepek alatt sem tudták biztosítani. A távíratkézbesítő forgalom súlypontja december 23—24-re korlátozódott, s a maradványmentes kézbesítést 25-én délelőttre mindenhol biztosították. A kézbesített táviratok nem valamennyi ágában többszörösére emelkedett. 1961-ben az év végi csúcsforgalom lebonyolítása során a budapesti postahivatalok dolgozóira és vezetőire is nagy feladat hárult darabszáma körülbelül 5—10 százalékkal volt magasabb az előző évhez képest. Az év végi forgalom lebonyolítása mind a Budapesti Postaigazgatóság, mind a hivattalok részéről — a kisebb zök-tenők ellenére is — szervezete jen történt.* Az igazgatóság és a hivatalok a MÁV-val és a Posta Köz-ponti Járműteleppel állandó kapcsolatot tartottak, amelyek biztosították a szállításhoz szükséges járműveket. Időben intézkedtek a feltétlenül szükséges többlet munkaerők beállsításáról. A hivatalok saját hatáskörükben gondoskodtak az adminisztratív dolgozók a forgalom területére történő át-icsoportosításáról. A helyi szakszervezeti biizottságok többsége — az elmúlt évekhez hasonlóan — már korábban vezetőségi ülésen foglalkozott az év végi csúcsforgalommal kapcsolatos feladatokkal. (Mozgósítás, segítségnyújtás, törvényesség betartása, munkafegyelem stb., általában az együttműködés biztosításáról.) A szakszervezeti tisztségviselők ezekben a napokban idejük nagy részét a különböző munkahelyeken töltötték, s a felmerülő problémák megoldásában segítették a szakvezetést. Véleményünk szerint a Bp. 70-es hivatal szakvezetésének a jövőben jobban kellene támaszkodnia a helyi szakszervezeti bizottsággal való együttműködésre. Az elmúlt évi csúcsforgalom — az elért eredmények mellett— nem volt hibáktól mentes. Az ezzel kapcsolatos szakmai és mozgalmi észrevételeket az elkövetkezendő időkben feltétlenül figyelembe kell venni. Mindazok a dolgozók, akik az év végi csúcsforgalom lebonyolításában részt vettek, eredményes és jó munkát végeztek, s becsülettel helytálltak, elismerést érdemelnek. Külön dicséret illeti a techni-kum fiataljait. Jó munkájuk ogai nagyban hozzájárultak az előző évi eredmények növelé-éséhez. Kovács József, a budapesti bizottság termelési felelőse . 1982. JANUAR Bérszámfejtés családjogi alapon Az igazgatóság bérszámfejtő csoportja nem számfejtette egy Somogy megyei hivatal időn túli érkezés és indítás esedékes készenléti átalányát. Ezt nem is tudta megtenni, mert a hivatal 5 tiszti munkaerejének munkalapján ezt sehol sem jelezték. A hivatal vezetője természetesen reklamált. „Én beteg voltam, ezért nem írtam fel a munkalapomra. De ha senkinél sem volt feltüntetve, gondolhatták volna, hogy vagy a fiam vagy a feleségem látta el ez idő alatt a szolgálatot. Miért nem számfejtették valamelyiknek?” A szemle során aztán kiderült, hogy a hivatal vezetője nem mindig viseli enynyire a szívén a dolgozók bérkérdéseit. A hivatal kézbesítői panaszolták, hogy vezetőjük utasítására 50 mázsa szenet hordtak be, munkaidőn túl, és ennek munkadíját nem kapták meg. A kézbesítők azóta természetesen — ha nem is éppen családjogi alapon — megkapták jogos bérüket.