Postás Dolgozó, 1964 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

A felemelt béralap igazságos és célszerű elosztása érdekében A bérrendezésről tárgyalt szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége de­cember 11. ülésén megtárgyalta és bizo­nyos módosításokkal elfogadta a szakszer­vezet elnöksége és a Postavezérigazgatóság szakkollégiuma által előterjesztett, a postás dolgozók bérrendezésének végrehajtására tett javaslatot. A központi vezetőség ülésén részt vett Horn Dezső, a közlekedés- és postaügyi mi­niszter első helyettese, Kövesi Béla posta­vezérigazgató, Harangozó Ede a SZOT bér- és munkaügyi osztályvezetője és Reiff Fri­gyes, a Postavezérigazgatóság személyzeti és munkaügyi szakosztályvezetője. Pápai László, szakszervezetünk elnökének megnyitója után Besenyei Miklós főtitkár ismertette a szakszervezetnek a postás dol­gozók bérrendezésével kapcsolatos állás­­foglalását. — Az országgyűlés legutóbbi ülésszaka, a gazdasági építőmunkán kívül, foglalkozott a magyar dolgozók életszínvonalának emelésé­vel, az emelés mértékével, annak sorrendjé­vel és ütemével — mondotta Besenyei Miklós. Ezt követően a Minisztertanács 1964. január 1-i határidővel elrendelte a posta és a vasút dolgozóinak bérrendezését. Ez az intézkedés része azoknak­ a bérügyi és­­ bérpolitikai intéz­kedéseknek,, amelyeket a kormány 1964. évre tervezett. Az 1964. január 1-én sorral kerülő bérrende­zéshez a kormányzat évi 100 millió forintot bocsátott a posta rendelkezésére. Ezenkívül a­­Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium bizto­sította az 1,7 százalékos állagbérnöveléshez szükséges összeget. Mindezt egybevetve havi 9,6 millió forint áll a posta rendelkezésére, amely az előzetes számítások szerint az átlag­bér 14,5 százalékos emelkedését jelenti. Ebből egy dolgozónak átlag havi 200—210 forint ke­resetnövekedést lehet biztosítani. Ezzel a pos­tásdolgozók átlagkeresete — a hírlapbérrel együtt — 1669 forint lesz. A béremeléssel lé­nyegében a postai munkakörök döntő többsé­gében ugyanazokat a béreket lehet biztosí­tani, mint a népgazdaság más ágaiban a ha­sonló munkakörökben. Ezzel a postai bérszintek — véleményünk szerint — a népgazdaságon belül a megfelelő helyre­­kerültek. Azonos ke­reseti szintet lehet biztosítani többek között a műszaki, a munkásállományú csoportokban, az órabéres dolgozóknál és a forgalmi dolgo­zók döntő többségénél is. Mindent egybevetve nem nehéz levonni azt a következtetést, hogy az 1964-es év sem lesz könnyebb, sőt több vonatkozásban még nehe­zebb lesz, mint az 1963-as év volt, mert a be­ruházások és egyéb műszaki tervek egyre nagyobbak lesznek, a postai forgalom évről évre nő és az 1963-as évi adósságainkból is jó lenne törleszteni, hogy az ötéves tervet végül is maradék nélkül teljesíteni tudjuk. Az 1964. évi tervfelad­atok teljesítése még több erőfeszítést, átgondolt intézkedéseket, határozott vezetést, s odaadó munkát követel a vezetőktől és a postásdolgozóktól egyaránt. Ezek a körülmények csak növelik az érté­két a postás és vasutasdolgozók bérrendezé­sének. Engedjék meg az elvtársak, hogy a szaks­szervezet központi vezetősége nevében ezúton is köszönetet mondjunk a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a kormánynak, és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának azért a messze­menő megértésért és támogatásért, hogy meghallgatták a mi jogos kívánságunkat, ké­rés­ünket, s megkeresték a módját annak, hogy a postásdolgozók bérrendezése 1964. ja­nuár 1-el sorra kerüljön. Ezt mi úgy fogjuk fel, hogy ez lényegében elismerése a posta munkájának, elismerése és megbecsülése a postásdolgozóknak. Milyen körülmények között került sor a posta és a vasút dolgozóinak bérrendezésére ? Mindenekelőtt meg kell állapítani azt, hogy a mi társadalmunk gazdasági erősségét bizonyít­ja, ammn­­ilyen széles körre és ilyen mértékű bérpolitikai intézkedésekre kerülhe­tett sor. Minden objektív nehézség ellenére népgaz­­daságunk erőteljesen fejlődött — és előrelát­hatóan az 1963. évi tervét teljesíteni fogja, kivéve a mezőgazdaságot és az építőipart. —­­Az­ ipari termelés előzetes számítások szerint mintegy hét százalékkal lesz több, mint 1962- ben volt, és ennek megfelelően a dolgozók reáljövedelme 1963-ban 5,6 százalékkal nö­vekedett. Az általános fejlődés és az elért eredmé­nyek mellett látni kell azokat a nehézségeket is, amelyek népgazdaságunkban tapasztalha­tók. A mezőgazdasági tervek teljesítésének hiánya nagymértékű kenyér- és takarmányga­bona vásárlását tette szükségessé, amely te­kintélyes összegű­­— nem tervezett — kiadást jelent. 1963-ban, az eredmények ellenére, a­ terve­zettnél lassúbb volt­ a­ műszaki fejlődés, amely kedvezőtlenül hatott bizonyos termék­­csoportok minőségére­, s megnehezítette az­ ér­tékesítést, ezenkívül kedvezőtlenül hatott, a termelékenység alakulására is. Ebből követ­kezik, hogy 1964-ben a gazdasági, élet minden területén, az iparban, a közlekedésben és a postánál is, többet s eredményesebben kell a vezetésnek, s a dolgozóknak egyaránt foglal­kozni a műszaki fejlesztés kérdéseivel. Az önköltség alakulása, sem a legkedvezőbb, és nem kielégítő sok esetben az anyagellátás sem. Komolyabb munkaerőhiánnyal kell szá­molni 1961-ben a népcsazdaság minden terüle­tén. Elsősorban fizikai és szakmunkásokban. Ez a körülmény máris érezteti hatását a ter­vek összeállítása során a közlekedési tárcánál, s ezen bel­ül a postánál­ is. A munka­erőhiány növekedése sürgetőleg hat abban az irányban, hogy a posta különböző területein, elsősorban a fizikai munkát, erőteljesebben gépesítsük és a szakszervezeti szervek segít­senek abban, hogy a meglevő munkaerőtartal­­ékokat minél előbb a termelőmunka szolgá­ltába állítsuk. A posta egész tevékenységét­­ lehetőségek teljes kihasználásával tegyék könnyebbé, amely végső soron azt eredmé­nyezi, hogy könnyebbé és gyorsabbá válik a postásdolgozók munkája, nő a termelékeny­­ség, az egy dolgozóra eső teljesítményi érték. Eredményeink ellenére további vizsgálatokat kell végezni, hogy mely munkakörökben le­het elsősorban nőket foglalkoztatni, mert a női munkaerőkben kevesebb hiánnyal lehet számolni. Ha a posta gazdasági munkáját nézzük, munkájának ugyanazok a jellemzői, mint a népgazdaság egyéb ágainak. A posta a"telje­sítményi­­tervét, az I—111. negyedévét figye­lembe véve, 98,6 százalékra teljesítette. Az el­maradás 1,4 százalékos. Ezen belül, a forgal­mi ágazat teljesítményi tervét 100,6 százalék­ra teljesítette. A műszaki ■ágazat pedig 96,4­­százalékra. A­ műszaki ágazatnál,­­jelentkező elmaradás teljesítményi értéke 22 millió fo­rint. Ismertek azok az objektív körülmények — mint a­z időjárás, az anyag- és kábelhiány — amelyek nagyrészt nem a postásdolgozó­kon, de vannak az elmaradásnak olyan okai is, amelyek elsősorban rajtunk múlottak. A jó munka- és üzemszervezés hiánya, a terv­szerű anyagfelhasználás már nem objektív, hanem rajtunk múló okai, a tervek nem ma­radék nélküli teljesítésének. Ha a posta költ­ségszintjének alakulását vizsgáljuk, azt lát­juk, hogy a posta vállalati eredménye nem érte el a tervezett szintet. Tehát az az I—-III. negyedévet figyelembe véve, közel 10 millió­val alacsonyabb volt a tervezettnél. A postai beruházásokat vizsgálva az 1.HI. negyedév figyelembevételével, az egész évi beruh­ázás mintegy 50 százalékra lett teljesít­ve műszakilag, amely ugyancsak elmaradt 10 százalékkal a tavalyi szint mögött. Ebből is az a tanulság, hogy 1964-ben tovább kell ja­­vítani a postai beruházások előlké­szítését, az építkezésekhez szükséges anyagok biztosítá­sát és elosztását, tervszerűbbé kell tenni a munkaerő-felhasználást és elosztást is. Milyen cél vezette a posta vezetőit és a szakszervezetet a bérrendezés előkészítése során ? A posta vezetőit és a szakszervezetet is az a cél vezette a bérrendezés­­előkészítésénél és az új béralapok elosztása során, hogy minde­nekelőtt figyelembe vettük a postára váró gazdasági feladatok végrehajtását. Annak gyakorlati segítőjeként alakítottuk ki az egyes állománycsoportok közötti kereseti arányokat. Ez határozza meg az emelés mértékét is. Az átlagnál magasabb összeget kapnak a műsza­ki, a havibéres és órabéres munkásállomá­nyú csoportok, s ezen belül is különbséget ter­vezünk tenni a vonalépítő szolgálat­­javára. Ez egyébként szorosan összefügg a létszám­­gazdálkod­ás t­ettetségeivel. Ezeken a­­területei­ken van a legtöbb postától történő elvándor­lás is. Ezenkívül az egyes állománycsoportokon belüli helyes kereseti arányok kialakítására törekedtünk és összehasonlításokat tettünk az egyes szakosztályok területén a mérnökök, technikusok, műszerészek és munkások kere­sete között. Besenyei elvtárs az elnökségi beszámoló ismertetése során hangsúlyozta, hogy az új bérszintek mellett most már meg lehet job­ban fizetni a jó munk­aerőket, azokat a dol­gozókat, akik az átlagnál jobbak, akik szak­mailag jól képzettek, s emellett becsületesen el is látják feladatukat. Az a cél, hogy a pos­tánál is azok a dolgozók találják meg legjob­ban a számításukat, akik egy-egy hivatalnál vagy postaszervnél a legtöbb szaktudást igény­lő és legértékesebb munkát végzik. Éppen azért nem­ lenne helyes, hogy a felemelt bér­alap elosztásakor az egyenlősdi elve érvénye­süljön. A bérrendezés előkészítésekor többek között az is felmerült, hogy helyes-e a jelenlegi bér­rendszer? Az elnökség véleménye szerint ez a bérrendszer jó, az idő próbáját kiállta. A postai bérrendszer a munkában eltöltött évek számán kívül figyelembe veszi az egyes dol­gozók általános műveltségét és szakismeretét is. Egyszóval a szakmai és általános művelt­ség megszerzésére, elmélyítésére ösztönöz. Voltaképpen a jelenlegi bérrendszer bírálói nem a bérrendszert, hanem az alacsony bére­ket kifogásolták, úgy hisszük, hogy a postás­­dolgozók legszélesebb körét sikerült meggyőz­ni arról, hogy a bérszínvonal alakulása nem a bérrendszer függvénye. A különböző bér­rendszerek a béralapok helyes elosztását se­gítik elő és az egyes állománycsoportok közöt­ti helyes kereseti szintek kialakítását céloz­­­ák. A tájékozatlanság következtében az egyen­ruha ellátással kapcsolatban is találkoztunk a valóságnak nem megfelelő nézetekkel. A szakszervezet elnökségének álláspontja ebben a kérdésben változatlan: az egyenruha-ellátás ma már elvesztette a juttatás jellegét és sok vonatkozásban a gyakorlati jelentőségét is. A 25 ezer postásdolgozó számára biztosított egyenruha-juttatást mindössze 12—13 ezer fő veszi csak igénybe. Az igénylők száma évről évre csökken. A Postavezérigazgatósággal egyetértésben úgy határoztunk, hogy egyen­ruha csak ott legyen, ahol a posta és a postás dolgozók egyetemes érdeke megkívánja. Azokban a munkakörökben, ahol az egyen­ruha-ellátás megszűnik, ott egy évben egy ösz­­szegben kapják meg a dolgozók az­­egyenruha értékének megfelelő térítést, függetlenül attól, hogy eddig igénybe vették-e az egyenruhát­, vagy sem. Befejezésül arról beszélt, hogy a jelenlegi munkaügyi és bérrendezések során több vo­natkozásban tovább növekedett az egyes igaz­gatóságok és központi szervek önállósága, a béralapok felhasználása és az egyes munka­ügyi és munkajogi kérdések eldöntése tekin­tet­ében egyaránt. A kiadott rendelkezések és utasítások egyértelműen előírják, hogy mindezt ezzel kapcsolatos kérdésben a posta szakmai vezetői és illetékes szakszervezeti szervei egyetértésben döntenek. Ez az egyetértés ter­mészetesen tovább növeli a szakszervezeti szervek felelősségét és önállóságát is. A bérek igazságos megállapításából és célszerű elosztá­sából következik, hogy az általános béremelés mellett lesznek olyanok, akik az átlagnál ke­vesebbet, mások többet fognak kapni. Az ille­tékes szakszervezeti szerveket az vezesse, hogy a dolgozók döntő többsége helyesnek és igazságosnak ítélje meg a szakszervezeti bi­zottságok álláspontját és megértsék azokat az okokat és meggondolásokat, amelyek az egyes postaszervek között, ezen túlmenően az egyes állománycsoportokon belül és az egyes dol­gozók tényleges béremelését eldöntik. Őszin­tén mondjuk meg azoknak a dolgozóknak, akik kevesebbet kapnak, hogy ennek mi az oka. A bérrendezés sikeres végrehajtásához tartozik az is, hogy a besorolások során az egyes dolgozók panaszai, reklamációi minél gyorsabban elintézést nyerjenek. Ez a bérrendezés úgy szolgálja legjobban a posta és a postásdolgozók érdekét, ha végső soron minden kategóriában és minden szinten a jobb munkára és ■helytállásra ösz­tönöz — fejezte be az elnökség beszámolóját Besenyei Miklós. Pusztít a zúzmara A Pécsi Postaigazgatóság területén az 1963-as év utolsó napjaiban az erős zúzmara­­képződés súlyos vonalrongálódást okozott. A vonalról vigyázó és hálózatkarbantartó dolgo­zók áldozatkész és gyors közbelépése révén azonban a távbeszélő-forgalom csak rövid ideig szünetelt. Munkasikerekben gazdag boldog új esztendőt kívánun­k !MTf£5T .* ) .c.újkzed­ves olvasóinknak!

Next