Postás Dolgozó, 1971 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

N­égy esztendeje 1967. június 29— 30-án tartotta szakszervezetünk Vili. kongresz­­szusát. Derekas munkát végzett azóta a tag­ság, s elmondható: mindez erőt és lehetőséget a kongresz­­szus határozatainak végrehaj­tására összpontosítottak. Az alábbiakban — ezenkí­vül két folytatásban — igyek­szünk a leglényegesebb ered­ményeket rögzítve, beszámol­ni, mennyire jutottunk az el­múlt négy esztendőben. Aligha kell bizonyítani: a szakszervezeti szervek siker­rel megoldották a gazdasági reform bevezetésének előké­szítéséből rájuk háruló — nem csekély — teendőket. Szerepük sokrétű volt: közre­működtek a reform bevezeté­sét szabályozó utasításterveze­tek kidolgozásában, majd minden erővel ismertették a mechanizmus új szabályait, se­gítettek a végrehajtásban és az ellenőrzésben. A szakszervezeti szervek, a részesedési alap felhasználásá­nál, a tervezésénél, a kollek­tív szerződés, a függelékek, a munkavédelmi, az újítási, a fe­gyelmi szabályzat kidolgozásá­nál érvényre juttatták a dol­gozók és a posta egyetemes érdekeit. Nen növelte a szakvezetők ha­tás- és jogkörét, felelősségét. Ezzel párhuzamosan a szak­­szervezeti tisztségviselők is ,,felnőttek” a feladatokhoz, s a gazdasági vezetők egyen­rangú partnereivé váltak. Nö­vekedett hatás- és jogkörük, felelősségük, nem utolsó sor­ban ennek is köszönhető, hogy a posta sikerrel zárta a III. öt­éves tervet, nyeresége évről évre meghaladta a tervezettet. R­észt vettek a pos­ta fejlesztése főbb arányainak kialakításában, az éves közgaz­dasági szabályo­zók megállapításában. Az évenként előirányzott részese­dési alap felosztását a vezér­­igazgató az elnökséggel egyet­értésben hagyja jóvá. Vélemé­nyünket kérték a posta IV. öt­éves tervének kidolgozásához is. A vezérigazgatósággal kö­zösen készítettünk javaslatot dolgozóink élet- és munkakö­rülményeinek javítására, amelynél messzemenően figye­lembe lett véve a VIII. kong­resszus határozata is. jTWrWB pm Megállapítható: a postás dolgozók megfelelően élnek az üzemi demokráciából adódó lehetőségekkel. A népes és élénk termelési tanácskozáso­kon igen sok hasznos észrevé­tel, javaslat és bírálat hang­zik el. örvendetesen szaporo­dik a szocialista brigádvezetők tanácskozásainak száma, mind gyakrabban hívnak össze újí­tási ankétokat. Javult a ter­melési tanácskozások előkészí­tése: több és tartalmasabb, gondolatébresztő információ áll a dolgozók rendelkezésére, ami javaslattételre, a bírálatra ösztönöz. A szakvezetés egyre inkább igényli a dolgozók vé­leményét, a szakszervezeti szervek támogatását. A munkaverseny szervezésé­nél, befolyásolásánál, elsősor­ban a posta zökkenő nélküli üzemeltetését, a szolgáltatások gazdaságosságát, az ügyfelek, a közületek és az intézmények kulturáltabb, jobb kiszolgálá­sát­, a beruházások megfelelő előkészítését és kivitelezését szorgalmazták a szakszerveze­ti szervek. A verseny helyi céljait az önállóan gazdálko­dó postaszervek — szakszerve­zeti partnereikkel közösen — minden évben meghatározzák. Ehhez segítség volt az, hogy megszabtuk a munkaverseny legfőbb irányelveit 1968— 1970-re. A középfokú posta­szervek — a szakszervezeti szervekel együtt — meghatá­rozzák a versenyformáidat, irá­nyítják és szervezik a vetélke­dést, figyelemmel kísérik az ösztönzést, az anyagi elisme­rést. Elmondhatjuk: a szo­cialista munkaverseny, bri­gádjaink egyre összeforrot­­tabb munkája révén, számot­tevő gazdasági eredmények­kel jár, és közösségfor­máló ereje igen jelentős. Né­hány jellemző adat: brigád­ban, vagy annál nagyobb kol­lektívában az összes dolgozók 60—70 százaléka vesz részt a versenymozgalomban. Szocia­lista brigádokban a dolgozók 30—35 százaléka tömörül. Négy év alatt — a VIII. kong­resszus óta — a szocialista brigádok száma majdnem 50 százalékkal emelkedett: az ak­kori 1010-zel szemben, nap­jainkban már 1496 kollektíva nyerte el a megtisztelő „szo­cialista” címet. A számszerű fejlődéssel nem arányos a moz­galom tartalmi változása, sok még a formális elem. Őszintén el kell ismerni azt is, hogy a brigádok gazdasági eredmé­nyeinek javulásától elmarad a munka és a szolgáltatások színvonalának emelkedése. Számottevő még a munkaerő­vándorlás i­s színfolt az ér­telmiségi és mű­szaki dolgozók komplex brigád­jainak bekapcso­lódása a verseny­be. Ifjú dolgozóink körében népszerű a SZIM-címért meg­hirdetett vetélkedés, de a résztvevők száma némileg csökkent, különösen a vidéki postaigazgatóságoknál, ahol a forgalmisták távol maradtak a vizsgáktól. B­ár nem egyfor­mán, de élénkült a versenymozga­­lom nyilvános­sága. Tartalma­satt, elevenek a versenyhíradók, sok helyen ügyesen élnek azzal a le­hetőséggel, hogy a vetélkedő­ket, a kiállításokat és a szo­cialista brigádvezetők tanács­kozásait felhasználják a ver­seny eredményeinek népszerű­sítésére. Egyes alapszerveknél viszont kizárólag a termelési tanácskozáson találnak erre fórumot. A korábbi években vissza­esett az újítók mozgalma. A Központi Újítási Tanács tag­jai­­ a szakszervezeti szer­vekkel közösen — újítási an­kétokat hívtak össze, aminek eredményeként emelkedett mind a beadott újítások, mind az elfogadottak száma. Négy év alatt jelentősen ja­vultak a dolgozók élet-­­ és munkak­örülményei. Ezzel bő­vebben legközelebbi számú idő­ban foglalkozunk. (Folytatjuk.) A SZOCIALISTA BRIGÁDOK SZÁMA B1U A gazdaságirányítási rend­szer bevezetése, szükségkép­FIGYELMET az ELOSZTÁSRA! A VIII. kongresszus hatá­rozatának szakszervezeti üdü­lésre vonatkozó fejezete elő­írta: érvényesíteni kell a gya­korlatban az elvet; az üdülés a jó munka jutalma; a beuta­lók elosztásánál különös fi­gyelemmel legyünk a­ csaló-o­dókra, a kiskeresetűekre, a szociális és egészségügyi szem­pontból rászorultakra, javíta­ni a kiválasztást, különös te­kintettel a munkásokra. Ho­gyan valósult meg a határo­zat, hogyan kell tovább tőké­,mennyire örvendetes, hogy m­ind több nyugdíjas jut el az üdülőkbe, a számok, sajnos, azt bizonyítják: a munkások aránya évről évre kisebb. E tény súlyos bírálata az elosz­tás módjának. A hivatalokban, a különböző munkahelyeken változatlanul az egyszerűbb megoldást választják: a be­utalóért jelentkezők között el­osztják a jegyeket. Többnyire azoknak, akiket már nem kell meggyőzni, milyen jó üdülni. Érdekes lenne egyszer azt is felmérni, hogy a beutaltak között mennyi a „törzsven­dég”. Nem mintha ez baj len­­ne, de ameddig a tagság kisebb részének jut e kedvezményből, arra kell törekedni, hogy mi­nél többen kóstolhassanak i­ele. A kongresszus óta eltelt időszakban tehát alig változott a kiválasztás módja. Az alapszervezetek nem­­i igen veszik maguknak a fáradságot, hogy meggyőz­zenek, rábeszéljenek egy­­egy embert az üdülésre. Nem törik magukat az újabb igények felkeltésére, mert — úgymond — nem győzik ki­elégíteni a régieket, a megle­vőket sem. Mentségükre szol­gáljon, hogy a jegyekben — különösen a családi beutalók­ban — valóban nem dúskál­­nak. Ami persze mit sem vál­toztat a lényegen: bármilyen nehéz is legyen, az igazságos elosztás lehetőségét nem sza­bad feladni, létesíteni a szakszervezeti üdülés szervezését, a beutalók elosztásának mozgalmi jelle­gét? A VIII. kongresszus óta el­múlt esztendők tapasztalatai bőséges tennivalóval látják el a szakszervezeti ■ .tfezségWSfd­í­­löket.­­ 1 Kevés és munkás Íme a Budapesten kiadott beutalók szociális rétegeződés szerinti aránya Nagyarányú fejlesztés Mindezt azért kell nyoma­tékkal hangsúlyozni, mert a negyedik ötéves tervben nagy­arányú fejlődést irányoz elő a szakszervezet. Az igényeknek megfelelően, főképpen a gyógyüdülők és a családos üdülők fejlesztése szerepel a tervekben. A bővítés központi erőfeszí­tések eredménye lesz, ez a leggazdaságosabb módszer nagyobb üdülők építésére, színvonalas, kényelmet nyújtó ellátás biztosítására. Az elgondolások szerint mintegy 260-nal szaporodnak a férőhelyek. A Posta és a Szaktanács kooperációjának eredményeképpen bővül Hé­víz, Balatonföldvár és Mátra­háza befogadóképessége, az­után a balatonfenyvesi fel­nőtt-, és a balatonszabadi gyermeküdülő. Kissé közelebbről­ legna­gyobb a hiány jelenleg a hé­vízi helyekből. A postások kö­zött úgyszólván foglalkozási betegség a reuma. Munkaké­pességük konzerválásának szinte feltétele a gyógyfürdői kezelés. Ezért Hévízen, a postahivatal építésével egyidejűleg 100 személyes üdülőrész épí­tésére, valamint a régi épület felújí­tására kerül sor. Balatonföldváron a vasútál­lomáshoz közel, a vízparton a SZOT üdülőjéhez hasonlóan két különálló, 100—100 személy befoga­dására alkalmas épület kivitelezése szerepel az elgon­dolásokban. Mátraházán a postahivatallal közös épület­ben működő, jelenleg 18 sze­mélyes ISZOT üdülőt­, a hir 'gatál­­ko'r'SZét’völt­ésével egyide­jűleg — 70—80 személyesre bővítik. Balatonfenyvesen a posta tulajdonában levő telken az eddigi 58 személyes, elavult üdülőt lebontanák és 100 főnyi befogadóképességű nyaralót építenének. Balatonszabadi­­ban, az igények kielégítése végett szükséges a postás szakszervezet kezelésében le­vő üdülő jelentős bővítése. Balatonakarattyán kedve­ző fekvésű telket szeret­nének vásárolni, hogy majd később azon üdü­lő, vagy hétvégi pihenésre alkal­mas létesítmény épülhessen. A Római-parton a hétvégi pihenő, a csónakház és a pos­tahivatal építése folyamatban van. (Elég régen!) A kivitele­zés — a határidő módosítások miatt — áthúzódik a negyedik ötéves tervidőszakra. Felkelteni az igényeket Az üdülők a felsorolt fej­lesztési terveik realizálásával összesen 265 hellyel gazdagodnának, évente 4650-nel többen — a postások további 7 szá­zaléka, tehát összesen 19 százalék — tölthetik szabadságukat szak­­szervezeti üdülőkben. A felsorolt tervek — egye­lőre még tervek — megvaló­sítása nagy felelősséget hárít azokra, akik a beutalókat oda­ítélik. A jegyek mennyisége nem jelenti, hogy szemet hányhatnak az elosztás szem­pontjai felett. Ne legyenek restek agitálni, elébe menni, felkelteni az igé­nyeket, hogy a kétkezi munká­sok tényleges arányuknak megfelelő számban jussanak el az üdülőkbe. (lukács) Munkás Műszaki Adminisztratív Nyugdíjas 19­57 53,09% 10,89% 32,30% 3,72% 1968 43,80% 19,79% 31,35% 5,15% 196­­ 40,42% 14,83% 36,93% 7,82% 1970 34,17% 12,41% 47,51% 5,91% 2 POSTÁS DOLGOZÓ VÁLASZ A KimmOKHm*. Ladányi ,Sándor­ titkár és Szili László elnök osztja a Pos­ta Országos Oktatási és Isme­ret­terjesztési Tanácsa novem­beri értekezletén elhangzott véleményt: „az OIT nem ope­ratív végrehajtó szervezet, s nem kell külön feladatokat kreálni ahhoz, hogy dolgoz­zon.” Így azután, amikor tájé­A BUVIG-nál évek óta lel­kiismeretesen foglalkoznak a dolgozók képzésével, tovább­képzésével. A levelező posta­­forgalmi tanfolyamokat, alap- és középfokon az elmúlt évben is lebonyolították. Nem feled­keztek el a gyakornokok kép­zéséről sem. Az eredményesen vizsgázó hallgatókat 6 hónapos, egésznapos, bentlakásos, középfokú postaforgalmi tanfolyamra irányították. A fiókposta-vezetők képzését levelező úton oldották meg. A hagyományos szakmunkáskép­zésen kívül különböző tovább­képző tanfolyamot szerveztek. Az elmúlt oktatási évben az igazgatóság területén 20 to­vábbképző tanfolyamot szer­veztek, ezen 75-en vettek részt. Lebonyolították a Szakma If­jú Mestere vizsgákat: a szóbeli beszámolókon 74, az írásbelin pedig 117 fiatal jelent meg. — Tanfolyamainkon a szak­mai képzés mellett gondot fol­koztatnak az oktatási csoport 1969 '70. évben végzett mun­kájáról, csupán annyit fűznek hozzá: az oktatási év sikere nem kis részben a — szakmai és szakszervezeti képviselők­ből összetevődő — Oktatási és Ismerett­er­j­esztési Tanács tevékenységének köszönhető. díjunk a hallgatók világnéze­tének formálására, marxista ismereteik bővítésére — mondja Szili László, az OIT elnöke. — Ez esetenként nem könnyű. A levelező, középfokú postaforgalmi tanfolyam hall­gatóinak többsége például nehezen sajátította el az „A társadalmi ismeretek” című tantárgy anyagát. A hiányzó ismereteket konzul­tációkkal igyekeztünk pótolni. — A továbképző tanfolya­mokon általában jól vizsgáztak a hallgatók. Sérelmesnek tartják vi­szont, hogy tudásuk bőví­tése nem jár anyagi elis­meréssel — kapcsolódik az eszmecseré­be Ladányi Sándor, az OIT titkára. — Ezért javasoltuk a szakvezetésnek, hogy a to­vábbképző tanfolyamok jeles eredményt elért hallgatói egy­szeri pénzjutalmat kapjanak, vagy emeljék munkaköri bé­rüket megtörtént. Az osztályvezetők és a- m­űvezetők oktatását az idén bonyolítják le. — Január 25. és február 20. között Király­réten, a Fővá­rosi Tanács üdülőjében tartjuk a vezetőképző tanfolyamokat. A négyszer kéthetes turnusok­ban körülbelül 160 osztályve­zető művezető ismereteit bő­­­vítjük a vezérigazgatóság ál­tal kidolgozott tematika sze­rint. Az OIT javaslatát figye­lembe véve a szakvezetés a „kiválogatásnál” gon­dolt az utánpótlás nevelé­sére is. Ezenkívül néhány párttitkár és szb-titkár­­ is részt vesz a tan­folyamon — tájékoztat Ladá­nyi Sándor. Jó tanács! Elöljáróban azzal kezdtük, hogy az OIT nem operatív végrehajtó jellegű szerv, s nem kell külön feladatokat kreál­nia, hogy dolgozhasson. Vé­gezetül azért megkérdeztük: mi az a plusz, amit az OIT-k adnak vagy adhatnak? — A gyakorlati tapasztala­tok, ismeretek alapján távla­tokban­­gondolkozik, s ezzel se­gíti a szakosítást és ismeretter­jesztést hivatásszerűen bonyo­lító szakembereket. Például felhívtuk a figyelmet arra, hogy a szakemberképzést hoz­zák szinkronba a posta konk­rét műszaki fejlődésével, a kü­lönböző létesítmények üzembe­helyezésének időpontjával. Az első crossbar-központokat igazgatóságunk területén, Vá­cott helyezik üzembe. Ezért a tanács tagjainak javaslatára két tanfolyamot szerveztünk, hogy mire belép az új köz­pont, senkinek se okozzon gon­­­dot a kezelés és a karbantar­tás — mondja búcsúzóul Szili László. (mocsári) ★ A szerkesztő megjegyzései A szakvezetői körökben ma is vitatják az OIT szükségessé­gét. A fenti riport válasz a kétkedőknek arra, hogy lehet ezt a feladatot jól is végezni, csak éppen jobban oda kell fi­gyelni. Szakmai képzés — világnézet Az iskoláztatás... A tanfolyamok tartalmi ré­szével — mint mondották — nincs különösebb baj, a tanu­lási feltételekkel annál több, így gondot okoz az egésznapos középfokú tanfolyamok vi­déki hallgatóinak elszál­lásolása. Az igazgatóság régóta bérel társasházban egy háromszobás, összkomfortos lakást, amelybe 24 lányt kénytelenek összezsú­folni. A levelezőhallgatók Buda­pestre járnak az esetenkénti konferenciákra. Az igazgatósá­gon elméletileg a kultúrterem és a klubszoba áll rendelke­zésre, gyakorlatilag azonban jó néhányszor foglaltak. — Oktatási objektumunk, saját tantermünk nincs. Még szerencse, hogy a postás mű­velődési ház, a VIII. kerületi Pártbizottság és a Sport Ta­nács segít rajtunk. Az „albér­letben” folyó oktatás néha ne­hezen leküzdhető bonyodalom­mal jár — kommentál Ladá­nyi Sándor. A gazdaságirányítás három évvel ezelőtt életbelépett rend­szere újszerű követelményeket teremt. A felsőbb posztokon dolgozó vezetők felkészítése

Next